terhes fiúk és digó lányok

nos ezen a "terhesek és digók" nevű rendezvényen részt vett körülbelül két darab "digó", amúgy hipster-gyülekezet volt. Mindenesetre megjött a kedvem ahhoz, hogy a Jersey Shore-t nézzem minden másra alkalmatlan állapotomban. Például most. Istenem, ebben az évben már nem fogom magam kialudni, ami szerintem elég tragikus.
Ja, ami pedig a sziklaszilárd jellememet illeti, elhatároztam egy ideje, hogy otthon akarom tölteni a szilvesztert és olvasni szeretnék, mert a kaméliás hölgyben sehol nem tartok, holott nagyon érdekel, és amúgy is utálom a szilvesztert, de ha már ünnep, miért ne töltsem ott, ahol a legjobban érzem magam? Ennek megfelelően mind 31-én, mind pedig 1-jén beírtam magam dolgozni.
...
majd pedig tegnap mégis megjött a kedvem. Pfú.

prognózis

én egy jósnő vagyok, vagy nem tudom, de ez félelmetes.

2010. december harmincadikai bejegyzésem egy részlete:

..."Na! De valami vidámmal zárnék.

Vagy azzal, hogy mi lesz velem 2011ben! Hát, Katie Holmes séróm lesz legeslegelőször, aztán megírom a tehetséggondozót és felvesznek a Fazekasba, de nem megyek át, mert maradok az AKG-ban örökké, őszi/téli hónapban lefekszem valakivel (FÚ! EZT LEÍRTAM?), nullást kapok matekból, előadjuk a faustot, és lesz benne szólóm noha nem is tudok balettozni, szóval megint beégek, talán megint beleszeretek M-be, megint utálni és szeretni fogok egy csomó embert, nevetek sírok és beszélek velük, a hasukra fekszem gyertyafényben, felhívom őket nagyon rosszkor, spontán módon elsétálok velük a sulitól a batyiig, Min reggel nagyon megijeszt majd a metróban mikor rám ugrik váratlan és szervezetlen, jó zenéket küld, jó zenéket küldök, végre először el fogok menni tömegközlekedéssel Reginához, akkor is, ha a hévtől hét mérföldet kell menni, és rá fogom venni arra is, hogy találkozzon velem suli után, elmegyek Finnországba nyáron, s tán Angliába tavasszal, de azt nem hiszem, feleségül megyek egy drogbáróhoz, aztán betöltöm a tizenhatot. Ez a terv."

Nos, egészen pontosan ez a helyzet. 
Ja nem, a dolog a metróban Mincsivel nem fordult el többé, és a felesége sem lettem senkinek.
De amúgy.
...
Ja, és nem mentem nyáron Finnországba sem, mert nem lehetett csekkel repülőjegyet venni csak Volt jegyet :D 

- Ez egy antik óra?
- Mit tudom én?
- Tök olyan, mintha egy antikváriumban vetted volna.
- Ott könyvet árulnak.
- NEM BAJ, de mintha benne lett volna egy könyvben, amit kinyitottál, aztán így: AAAAANYÁÁÁD! A könyv beszippantott volna, és kilyukadnál egy másik világban.

Viki - roppant mód indulatosan, minthogy a közepén voltunk egy közös vacsorafőzésnek és hát egyikünk sem a komprumisszumkészségéről ismert, megragadta az én áldott walkers kekszes dobozomat, és így szólt: - MI EZ??? - kirángat belőle egy darabot, de mint egy idegbeteg, megeszi, gondolkodik egy darabig, majd: - NEM LETT VOLNA EGYSZERŰBB AZT MONDANOD, HOGY EGY DARAB SZAR?

üres is volna az én életem drága barátnéim nélkül.

"yes, dear."

nos, épp reggel tűnődtem azon, hogy bár az elmúlt hónapban minden adandó alkalommal kihágást követtem el a cukormentes étrendemet illetően (na de mégis, fehércsoki EGÉSZ MOGYORÓVAL? hát azért azt mégsem hagyhattam ott..) az általam oly nagyon kedvelt happy day gyümölcslevekből (különösen az amarénameggy ízűből), de semmilyen más italból sem fogyasztottam már hónapok óta. Kizárólag teán és vizen éltem. Meg tejen. ... (...:'(...) Erre a mai nap későbbi óráiban ugyanezt a történetet adtam elő kedves kis társaságomnak, majd percekkel utána észleltem, hogy bizony - szörnyű csalódottságomban, mivel nem volt vörösáfonyalé az ikeában aminek fogyasztása nem kevéssé számított volna kihágásnak - határozottan cukros narancslevet iszom.

úúúú, és ma először esett meg velem életemben az, hogy rossz buszra szálltam és "elvitt a faszba" ahogyan azt barátaim körében mondani szokás. Sosem bocsátom meg magamnak ezt a botlást. Illene ismét szemüveget viselnem, az ugyanis elég vészes állapotokra utalhat, hogy nem bírom elolvasni a buszok számjelzését.
De nem fogok! A hölgy az optikában azt állította, nem lehet kontaktlencsém a különböző egyéb rendellenességek miatt, amik a látásomat rontják, ígyhát ámen, vak maradok.

délelőtt lefotóztam a macskát, s közben arról gondolkoztam, milyen lenne az én eszményi kedvesem, s nos, hogy ne kelljen kétszer leírnom, este láttam a buszon egy 19-20 év körüli, sportosan elegáns, jólfésült ifjat, fejhallgatóval a fején, könyvvel a kezében, aki környezetét barátságtalan ábrázattal analizálta... nyomban szerelembe estem. Kellemes Karácsonyi Ünnepeket.

NEM MEGY KI A FEJEMBŐL
MEGYEK SÜTÖK SÜTEMÉNYT

ismét Julia Childnak érzem magam, úgyhogy diabetikus szójatejes muffinokat készítek a magam részére, a holnapi csibekarácsonyra. Remélem, mind összeég, csak úgy mint nyáron, majd kapok egy e-mailt, hogy nyertem egy szigetjegyet.
Reginával akarom tölteni a szilvesztert. És nem tudom, ez miért nem jutott eszembe úgy 2 perce, mikor elküldtem neki egy e-mailt. ÉS NEM TUDOM, MIÉRT ZUHAN MAGÁBA AZ ÖSSZES KURVA MUFFIN???!!! HA NEM NYITOM RÁ A SÜTŐT, HOGY VEGYEM KI? NEM BÍROM.

nos, mivel immáron bizonyos, hogy defektességem még tetézhető, és laktózérzékeny is vagyok, íme egy lista az ételekről, melyeket szeretek és meg is ehetek anélkül, hogy szörnyű kínoktól kelljen tartanom:

• Brokkolis-karfiolos sajtos tejfölös trutyi*

*karfiol, sajt és tejföl nélkül

ja és

Óóóóóó.

Ugye témahetünk van. A végére rendelkezni kéne egy teljes albummal Budapestről, nos nekem eddig van 0 darab használható fotóm. Viszont, ma ellátogattunk a központi könyvtár Budapest Gyűjteményébe, és én azthiszem megleltem az új otthonom. Annyira lenyűgözött az a sok fiók, a sok rendszerezés, és a sok GYÖNYÖRŰ RÉGI FOTÓ, ... fú, körülbelül olyan fejem lehetett, mint egy *találó, szellemes hasonlat*-nak.
És nem csak ez volt csodálatos, még egy remek "tárlatvezetőt" is kaptunk az egészhez, szabadon turkálhattunk, fú, régen sikerült ennyire lekötni a figyelmem.
Tutira ott a helyem. És ezzel szinte minden különös perverzióm kielégítődne, minthogy  a kicsi helyiség,  a dohos köny(fénykép)szag,  a HIDEG és a folyamatosan érdekesnek levés is a munkakörülmények közt van.

'cliffhanger'

Csak hogy hőn szeretett Georgina Sparksunkat idézzem,
"I haven't been so bored since I believed in Jesus."
de most komolyan.
Egyrészt, megismételném magam, mi a szar van Chuck Bass-szel?
A másik meg, hogy van ez a nagyon angyon idegesítő csaj, Chivy, de én egyszerűen nem bírom felfogni, hogyan szerepeltethetnek valakit egy sorozatban több évadon keresztül, hogy bár csak torlódnak körülötte ezek a nagyon erőltetett váratlan fordulatok, meg a hazugságok, meg a  többi genny, de azt senki nem akarja tisztázni, hogy tulajdonképpen miért van szükség arra, hogy itt legyen? De tényleg.
Az a lényeg, hogy ő egy színésznő, akit azért bérelnek fel, hogy eljátsszon egy családtagot, átverve ezzel mindenkit, DE MIKOR MONDJA MÁR EL VALAKI, HOGY MI TÖRTÉNT AZ IGAZI CHARLIE-VAL??

És bár tökéletesen lekötnek az ilyen jellegű bonyodalmak, Blair Waldorf rém unalmassá váló szerelmi élete és Blake Lively ijesztő hasonlósága az egyik barátnőmmel, attól még egyre jobban gyűlölök gyermek lenni és iskolába járni de leginkább financiálisan az úgynevezett édesapámtól függeni, ha már emocionálisan nem is kell, idegesít, hogy (bár most pont nem) rengeteg dolgot kell tanulnom amit nemhogy nem értek de le is szarom, (pedig aztán én kevés dolog előtt szoktam bezárni határtalan és szereteágazó érdeklődésem kapuit) ettől pedig aztán függeni fog az, hogy tanulhatok-e majd újabb három évig valami oylasmit, ami érdekel is.
Fú. Istenem. Bár küldtek volna inkább szakiskolába, akkor nemsokára praktizálhatnék villanyszerelőként, és máris több hasznom lenne mint most, például a kb.. kurva kevés fizetésem felét az államnak adózhatnám, és mindenki nagyon boldog lenne. De ez, hát én ezt nem bírom.
...
:D Minden esetre amilyen hamar csak lehet, megírom az emelt angol érettségit ha a kedves tanárnőm közreműködik, és akkor legalább hazudhatom magamnak, hogy érett vagyok.

MI TÖRTÉNIK CSÁK BESSZEL???

FUHA

úúúúristen!
tegnap Minnel egy zongora közelébe kerültünk, és igyekeztük eljátszani a Clair de Lune-t, de nem annyira sikerült (ellenben sikert arattam a skáláimmal, ez az egyetlen, amire még képes vagyok valamennyire). Ma viszont minden átmenet nélkül hihetetlen hangosan és szenvedélyesen felcsendült a kis agyamban ez a dallam, és azóta kiolthatatlan vágyat érzek az alkonyat elolvasáshoz. Ma este neki is állok, mivel témahetünk lesz, és csak 10-re kell bemenni.
...
Na nem mintha az ébredésem tervezett ideje olyan nagyon visszariasztana az éjszakába nyúló olvasástól.
...
Mikor leírom ezeket a dolgokat, kicsit eltűnődöm, ki furább ember; aki ezt elolvassa, vagy én, aki képes vagyok mindezt közszemlére tenni.

series 16 finale

tisztelt ház!

összességében azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy nagyon bizarr évet zárunk.
Fantasztikusat; léteztem Londonban, Oxfordban, meg Sopronban, találkoztam egy angol diddzsével meg egy skins-hőssel, láttam Kate Nash-t is visítani élőben, két napig azt hihettem, hogy egy nagyon szép fiú valóban járni akar velem (viharos szerelmünk végül is az ismertségünk facebookos jóváhagyásával teljesedhetett be), megbizonyosodtam hogy leszbikus vagyok kicsit nagyon, ja igen, megváltozott a halmazállapotom, sokat voltam moziban, sokat fotóztam, kipróbáltam..valamilyen..füveket (2:11) született egy kis unokaöcsém, nagyon sok új barátnőm lett, és hat percem van hátra, úgyhogy ideje rátérnem a szörnyűségekre;
ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚRISTEN HOGY LEHETTEM ILYEN ELKÉPZELHETETLENÜL MARHÁRA CSÚNYA, BUTA, ÖNTELT, KÖVÉR, OSTOBA, FELSZÍNES ÉS SZEMÉLYISÉGZAVAROS?

Itt, a szobámban, hat gyertya és legalább ugyanennyi tükör jelenlétében esküszöm, hogy jövőre fantasztikus leszek.

(Szegény gyertyák és tükrök!)

Viszhall.

pontosan egy óra 11 perc múlva

SZERETETTEL KÜLDÖM MINDENKINEK AKI VIKCSI

:)

"ki lent a föld alatt elálmodozva metróz"

ezt egy cseppet sem meséltem még

hahá! talán nem is megyek el vizsgázni, hanem megmutatom ezt Kepinek, hátha nem kell többé bejárnom órára. Biztosan el fogja fogadni :D

"no and thank you please madam, i ain't lost just wandering"

ma megnéztem a kis mazsolát. 

szeretnék azonnal férjhez menni egy etont végzett fiatalemberhez, majd kilenc hónapra rá a kezembe kapni egy ugyanolyan kis mazsolát haladéktalanul.

Szia,
ma  éjjel 1 óra 8 perckor
érkeztem, súlyom  6 font,
testhosszom kereken 21.6535

hüvelyk. Anyukám is és én is 

jól vagyunk.
Szép napot kívánok!
Tádé Bence

leheletfinom nászút Rióban

Jaj istenem, megtekintettem az új tvájlájtot annak örömére, hogy fogalmam sincs mi történt az előző részben - kizárólag arra emlékszem, hogy egy nagyon felháborodott hangvételű blogbejegyzést produkáltam megtekintése után, mely leginkább a meztelen felsőtestek mutogatásának túlzásbaviteléről szólt. Bizonyára akkor feminista voltam, vagy valami ilyesmi.
Nade istenem XD amikor Bella vajúdott, az egészen undorító volt, hullaként pedig egészen elevennek tűnt. A botcombokból viszont szerencsére végleg kiábrándultam (egy ideje az a mániám, hogy a combom legyen ugyanolyan vastagságú mint a lábszáram, ami azért is beteges, mert a lábszáram nagyon vékony, valamint minden lánynak a combját nézem meg először. Igazán elmebeteg vagyok.), szintúgy a kedves Bella látványának köszönhetően.

Egyébként az elvárásaimnak megfelelően 100 percen keresztül semmi sem történt, folyamatosan fenyegetőztek, hogy most aztán megtámadják egymást (bár nem fogtam fel, miért), aztán senki nem támadott meg senkit, az effektek gagyik voltak, a gyermek körülbelül a harmadik, terhes Bellát ábrázoló jelenetben megszületett, és ezt követően a film be is fejeződött egy ilyen flashbackkel vagy hogy hívják azt, ami szerintem az egyetlen értékelhető perce volt a filmnek. Természetesen ezt is elcseszték, ugye Bellus kinyitja vörösen izzó szemeit, a következő pillanatban pedig már megy a stáblista valami Hannah Montana zenére magenta színű háttér előtt. Azért köszönjük a lehetőséget.
Ja, és nem belerakták a Sister rosettát, a kedvenc lakásban/busz után rohangálós zenémet, amit ezután nem fogok tudni ugyanúgy élvezni? Dehogynem.

barefoot girl

valamiért visszaolvasom az összes blogbejegyzésem, s nyolcvan százalék eséllyel ki is törlöm őket ezután. De ezt megtartom.

"Ja, és ezt meg mindenki másnak újságolom, hogy az Ulpius írópályázatot hirdet, de minthogy minden használható írásom elszállt tavaly nyáron, én nem fogok tenni ezzel semmit, de kérem, hogy Reginát mindenki addig ... abajgassa, míg el nem kükdi a Mezítlábat."

- De és mit csinálsz, ha így kijavíttatják veled, meg nagyon át akarják.. szerkesztgetni? Mert ha belegondolsz, ez egyáltalán nem az ő profiljuk.
- Háát... Annak nagyon nem örülnék. Nem. Ha mondjuk valami ilyesmi címet adnának neki, hogy Barefoot Girl, a borítóján pedig halálfejek lennének meg egy csaj tükörrel, mint a Bad Girl első részén, csak vörös hajú lenne, és a tükörben pedig egy kislány nézne vissza rá...
- ..és bikinit viselne, a háttérben pedig pálmafák lennének.
- Igen. Na, annak nem örülnék.

mazsola

a babának

ezt egészen egyszerűen leírni is szörnyű, és különben is, annyira abszurd, de; egy teljes napig azt hittem, nem vagy, és nem is leszel, pedig még nem is... egy elmém mélyén lassan, biztosan növekedő kis gondolat voltál, amit nem nagyon osztottam meg senkivel, és amikor csak úgy, egy hétfői napon, köszönhetően remek kombináló készségemnek, hirtelen ki kellett volna szakadnod onnét, nos, akkor jöttem rá, hogy valamilyen oknál fogva hihetetlenül kötődöm hozzád, és ennél klisébbül már nem is fogalmazhattam volna.
ez alatt a kínkeserves nap alatt rengeteg dolog fogalmazódott meg bennem veled kapcsolatban, .. csak úgy rámszakadtak, sietve próbálva pótolni az elmúlt fél év ábrándozásmentességét. 

például, hogy olyan leszel, mint én: szótárakat, menetrendeket és térképeket fogsz nézegetni unalmadban, és emiatt rengeteg felesleges információ punnyad majd a fejedben, ezeket pedig a legváratlanabb pillanatokban előveheted, és mindenki okosnak tart majd. Remek zenei ízlésed lesz a szüleid remek zenei ízlésének köszönhetően. Nagyon sok nyelven fogsz beszélni és nagyon sok embert fogsz ismerni. Fontoskodó fiatal nőként a kedvenc hobbim az lesz, hogy időnként rád vigyázzak, őrizgessem az ujjfestményeidet és aranyköpéseidet, és gyönyörködjek benne, mennyire másképp látod a világot. Mikor iskolába mész majd, te is pont olyan fontoskodó leszel, mint én, és akkor partnerek leszünk. Tudni fogod, hogy teljesen felesleges füvezni, mikor van Coldplay, Daylight, és egy jó fejhallgatód, és hogy a lányok nem szeretik, ha leszarod őket.
És egy csomó olyan gondolat, ami szörnyen nyálas, és még magamban sem merem szavakba önteni, nemhogy leírjam. Mindez persze feltételes módban és múlt időben, a világ legrosszab igeidőjében.

Igazából tudja a franc, mi ez az egész, ami bennem történik. 12-13 évesen éreztem magamban egy ilyen családalapítási kényszert, de az egy bizarr paradoxon volt csupán az elmémben, akkoriban (személyiségfejlődésemre tekintettel targikusan korán) váltam ugyanis le érzelmileg a szüleimről. (Nem, nem 12 évesen akartam családot, de biztos voltam benne, hogy egyéb feladatom nincs is a világon, csakis csodálatos gyermekek nevelése egy csodálatos háztartásban.) De végül is ez is elmúlt, és jelenleg egyetemre sem óhajtok menni, nemhogy megváltani a világot, elképzeléseim szerint leérettségizem valami világvégi helyen, amiről most még álmodni sem merek, aztán pedig valami képlékeny halmazállapotú dolog leszek, életművész, vagy villamos, nem tudom.
Talán az a baj, hogy valószínűleg sosem lehet majd saját gyerekem.
Vagy az érzelmi fogyatékosságaim, amik miatt képtelen vagyok/lennék párkapcsolatban élni, így hát az ilyesmire félretett szeretetem most rád vetül ki. 

Istenem, mindegy. Már csak pár nap, és itt vagy. És, azt hiszem, ez olyasmi,  ami miatt jó sokáig fogok magamban vigyorogni.

a mamának

bárcsak olyan lennék, mint Te!

pesszárium

Kérem, csukják be a szemüket.

- Mi az, hogy masztrurbálsz-e pótcselekvésként?
- Hát, hogy elkezded-e verni a farkad, ha ideges vagy, vagy ha félsz.
Erről eszembe jutott, mikor Hagrid megkérdezi Harry Pottert, csinál-e furcsa dolgokat, ha ideges, vagy ha fél.

Istenem, annyira szeretek közönséges és harsány lenni, miközben inappropriate dolgokon nevetek. AHH, már hónapok óta használni akarom ezt a szót, és végre most ez a vágyam is kielégítésre került.

a velúr balerina

Ahelyett, hogy irodalom epochazárót írtunk volna abból, amit meg sem tanultunk, valami gyöngyszemét kellett megtekintenünk a filmművészetnek, s tudván, hogy ebédszünetben át kell vennem az interneten rendelt dvd-met és nem lesz időm táplálkozni, neki is álltam a remekre sikeredett ebédemnek. Ezt az előttem ülő barátnőim jóságos mosollyal figyelték, majd egyikük megjegyezte:
- Laura, te egy kibaszott komikus vagy.
Ám nem sokáig élvezhettem az ízeket, mivel a tanárnő képes volt odajönni hozzám a  terem másik végébe, aztán megkérdezni teljes hangerőn, eltenném-e a kajámat, mert a szaga belepi az egész termet. Erre én szerettem volna megkérdezni, hogy ő meg használna-e valami kevésbé pacsuliszagú illatosítót, mert a szaga belepi az egész termet, de csak annyit motyogtam, persze, elrakom, de ezért nem kellett volna átmasírozni a tábla előtt, s nem kellett volna ezért megfosztani a fiatalokat - ha csak másodpercekre is - a filmnézés csodás örömeitől. Egészen másképp fejeztem ki magam természetesen.
A magyartanárom a legellentmondásosabb személy a világon, annyira ellentmondásos, hogy ez a szó igazából egyáltalán nem is illik rá.
 Egyszerűen bipós. És sokáig én is azt hittem magamról, hogy az vagyok, aztán közölték velem, hogy csak serdülőkorú. Mindegy, szóval én tudom a legjobban, mennyire elképesztően elviselhetetlenek ezek az emberek, hiszen én legeslegjobban saját magamat utálom ezen a világon.
Nagyon sokszor akartam már írni róla, hogy mennyire, mennyire, mennyire nem bírom megérteni őt, de nem írtam, mert tudom, hogy a blogom közösségi média, és amint le merném írni heves érzelmeimet irányában, valahogy idekerülne, és megkérdezné, miért nem mondom el neki/miért gondolom ezt/hogy merek ilyet gondolni/MIÉRT NEM MÉLYEDEK EL A TÉMÁBAN?, én meg azt felelném, azért, mert nem kérdezte.
Ha meg nem kérdezi, és mégis véleményt nyilvánítok, megérdeklődi, véleményem szerint kíváncsi-e ő a véleményemre. És kell ez a halálnak.
Mindegy, be is fejezem a nyivákolást. Ja nem, el kell mondanom, hogy emiatt egész órán íztelen zabkekszen kellett rágódnom, továbbá hogy a tanárnőm számomra megfejthetetlen elvárási rendszere és értékelési skálája miatt hármas vagyok irodalomból, amit egészen egyszerűen nevetségesnek találok ahhoz képest, hogy én épp emiatt jöttem ebbe a purgatóriumhoz minden további nélkül hasonlítható intézménybe: hogy ne a hajlandóságomat osztályozzák arra, vajon leírom-e mégegyszer a kurva másfél oldalas novellát minden egyes kérdés alá, ami a lapon van, mivel ugye minden kétséget kizáróan funkcionális analfabéta vagyok, hanem azt, hogy képes vagyok elmondani, miről olvastam, mi a véleményem róla, és milyen párhuzamokat vélek felfedezni az életem és az olvasmány közt, satöbbi, de semmiképpen sem ez. De nem; akkor kapsz ötöst, ha megállapítod, Vanyka nagyapja nagyon-nagyon közel állt az unokájához, hiszen le van írva, hogy elmentek minden évben karácsonfát vágni az erdőbe, Vanyka olyankor vacogott, a nagyapja pedig megmosolyogta ezt - nyilvánvaló hát, hogy viszonyuk rettenetesen bensőséges, és ezt bizony feltétlenül boncolgatni kell bekezdéseken át. Hááát, bazmeg.

csillámló nászút jéggel

Megnéztük Dóriéknál a Monte Carlo elejét, és ott sétálok Leighton Meester mögött!! Mennyire jó? :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD szerintem nagyon.

Leheletfinom Porsche a riviérán

Bár nagyon régen (kábé egy hete) történt, akkor is lejegyzendő, hogy megleltem a 2008-as kiadású Elle magazinomat, melyből megtájékozódtam Natalia Vodianova élettörténetéről és egyáltalán létezéséről, továbbá megpillanthattam azt a fotót, melynek révén onnantól kezdve képes vagyok a saját nememhez vonzódni.

csillámló velúr nimfa az erkélyen

27
nap a születésem évfordulójáig. 27 nap, hogy megtanuljak az elvárásaimnak megfelelően viselkedni (azaz ne érezzem minden megszólalásom után azt, hogy bár ne is léteznék, ám ezt a problémámat nem önmagam elfogadásával, sokkal inkább azzal óhajtom orvosolni, hogy egy másik emberré változom), de legalábbis, miután mindenki megelégelte csúnyácska kamaszéveimet, ideje hattyúvá lényegülnöm. De tényleg. A hattyú egész biztosan nem szólal meg olyankor, mikor senki sem kérdezi, ráadásul a mondanivalója is zajártalom inkább, mint másokat elmélkedésre sarkalló gondolat.
Vagy ha nem hattyúvá, Selita Ebanksszé, nekem mindegy. "Kórosan sovány" testtömegindexre vágyom. És esküszöm inkább koplalok, mert én nem bírom ezt, hogy mozdulni sem bírok az izomláztól. Amúgy ma tűnt fel, hogy Marina Diamandis is megéneklé vala: i know exactly what i want and who i want to be. Istenem, bedurrant a lábikrám

ez elment vadászni, de hazavitték

leslattyogtam a piacra répatortáért, kivártam a sort, végighallgattam a nyugdíjas képviseletet, akik szerint ha az előttünk álló seggébe állunk annyira, amennyire lehetséges, akkor előbb kerülünk sorra, de természetesen nem volt répatorta, így más olyan ételt kellett választanom, ami az Időmet súlyos percekkel rövidíti meg ezen a földön.
Úgyhogy csak csináltam néhány nyálas, őszi képet a parkban.

Egyébként az életem teljesen kerek, van egy csomó könyvem, megint van életcélom, továbbá még korábban, ugye internet és normális könyvek híján végignéztem a skins című sorozat ötödik évadát mindenféle mankó nélkül (ez annak köszönhető, hogy szerintem elfelejtettem letölteni a feliratot), s ezt befejezvén örömmel ismertem be magamnak, hogy tudok angolul.
(Bár ami a csodálatos kamu angolomat illeti, Pye múlthéten megkérdezte, az Egyesült Állomoknak mégis melyik részén éltem eddigi tyúkszaros életemet, csak hogy ismét összeomolhasson az én kimért britségemről kialakított képem.)
Egy hónap van a születésnapomig. Történnie kell valaminek, ami miatt emlékezni fogok erre az évre, és többé nem arról kell majd beszélnem mindenkinek, mennyire boldog voltam 13 évesen és mindenre emlékszem abból az évből.
Ja, de fogok, hiszen Dettinám itt vendégeskedett négy napig, s ezalatt annyira rágyógyultam, hogy mikor elment, elkeseredésemben odáig ragadtattam magam, hogy nem láttam "látásom vizétől", de gyorsan befejeztem, és azonnal végignéztem az összes fotónkat. Ilyesmit akkor tettem utoljára, mikor a finnek repültek haza, de már nem értem, amúgy miért.

íííímáádom ezek.

Jaj, istenem és már megint annyira el akarok jönni az iskolámból :D

repsol pulcsi

(Reginaáááaááaááaáááánál.)
Hivatalosan is diabetikus (egészen pontosan szacharóz- és glükózmentes) étrendre ítéltek. Úgy gondoltam, egyáltalán nem esik majd nehezemre lemondani a tábla csokoládéról, amit minden nap megvásároltam a cébéában, de ma szembesülnöm kellett vele, hogy a salátaöntettől a pirított kardamomos kenyérig minden szarban van cukor, így hát körülbelül semmit nem ehetek meg a világon. Vagyis nék. Bár szorgalmasan vezetem kábé egy napja a táplálkozási naplóm (amiről mindig Sadie jut eszembe), ez egyáltalán nem akadályoz meg semmiben, azt hiszem.
DE, a tudat kicsit mégis, hogy ha betartom, nem kell pár év múlva szurkálnom magam, ÉS még talán mint a willendorfi Vénusz élő mása is megszűnnék létezni.
Azért kicsit zavar a dolog, és korlátozva érzem magam. Inzulinrezisztencia a neve.

megszökvén az otthoni nettelenség és az újonnan beszerzett hangulatvilágítás megnyugtató családi köréből, most a házunk közelében levő börgerking wifijét lopom azzal a céllal, hogy elegendő anyagot szedjek le az internetről a termtud projektmunka elkészítéséhez, s minthogy teendőim és a rendelkezésemre álló idő fordítottan arányosak egymással, most szenvedéllyel, pátosszal és ármánnyal teli életem történéseinek ecsetelése helyett csupán a fentieket közölhetem a világgal.

fertő

Emlékszik még arra valaki, hogy Lily Humphrey miért is van házi őrizetben?

Miért utalnak minden sorozatban arra, hogy vége van Oprah sójának? Tényleg ennyire fontos volt ez az amerikaiaknak? Na jó, ha belegondolok, nálunk abból is popkulturális utalások száza születne, ha valami híres ember fila táskát merne viselni. Semmi értelme annak, amit az imént leírtam.

Van ez a buta film. Barátság extrákkal. Benne látható a titkos szerelmem, Emma Stone (úgy 5 percig), akinek abban a nagyon jó filmben, az easy a-ben Olive Penderghast volt a neve. Nagyon tetszett ez a név, most meg ebben a csodálatos borzalomban a másik titkos szerelmem, Mila Kunis "O. PENDERGHAST" feliratú papírlappal hadonászott. WICKED

Amúgy megint az Így jártam anyátokkal rabja lettem. Folytattam onnan, ahol kábé ballagáskor meguntam, és egész egyszerűen fantasztikusan lefoglalja egyszerű, sekélyes elmém. Tök jó, mert a suliban minden átmenet nélkül elkezdek röhögni valamin, ami a sorozatban volt, meg ilyenek. Volt egy rész, amiben Lily Meryl Streep akart lenni, és egyszercsak felordított, hogy I BROUGHT FRENCH COOKING TO AMERICA! nekem meg eszembe jutott az a borzalmas időszakom a Julie&Julia megtekintése után, amikor hosszú napokon át azt hittem, tudok főzni, meg sütni és nem ment ki Merly Streep furcsa gágogó hangja a fejemből.

A Gossip Girl meg nagyon szar amúgy. Akkor volt a legjobb, amikro gimibe jártak és szemétkedtek egymással, de ez, hogy seholsemmindenhol vannak és semmitsemnem csinálnak, kicsit unalmas. Már élni nem, élni tudnék így, de nézni elég szar. Arról nem is beszélve, hogy New Yorkot is elég sok időbe telt megkedvelnem, nem várhatják el tőlem azt, hogy a legtipikusabb, legsekélyesebb, legfertőbb Kaliforniát viseljem el, mint kedvenc sorozatom történéseinek színhelye. Azonnal el kell onnan jönniük, nem bírom.
Mondjuk biztosan nem is ez a kedvenc sorozatom. A Sirens és a Született Feleségek felülmúlhatatlan.

Ó Igen, a Szülcsifelcsi, nos az utolsó évadhoz érkezett, és ez igazán nagyon szíven üt. Rájöttem, hogy amit igazán nagyon imádok benne, és ami az egészben a függőséget okozó anyag, az a narrátor, és az ő hangja. És a zene. De főleg a narrátor. De ez egyébként a GG-vel is így van, hogy amilyen szar a könyv, amiből készítették, és amilyen sekélyes a sorozat egyébként, olyan meglepően találó mondásokat nyög be néha a narrátor, és olyan vicces utalásokat tesz, hogy az az egész színvonalán dob egy csomót. Mármint képzeljük el a GG-t narrátor nélkül. Uhh. (Amúgy pletykacicát mindenki Kristen Bellnek képzeli el, ugye? És látja maga előtt, amint macskapózban ül egy asztalon, és nagyokat pislogva meséli ezt az egészet.)

Amúgy itt érzek magam körül egy ilyen fekete lyukat vagy mi a szart. Ha tíz éves voltam, amikor az első évadot néztük minden szerda este a tévékettőn, És ez volt kétezerötben, amikor is JA NEM, SEMMI:) Igen, valóban kettes leszek matekból, de ebbe teljesen belenyugodtam, és nem óhajtok tenni ellene semmit. Túl fárasztó volna, és túlságosan megbántott a tanár, amikor azt mondta, hogy "ideje volna megtanulni a szórzótáblát". Nos, ideje volna hagyni a  farncba azt, amit a kis agyam képtelen feldolgozni. Például a szorzást nyolccal meg kilenccel.

Köszönöm, hogy megint írhattam valami totálisan összefüggéstelent, ma láttam az A380-ast ÁÁÁÁÁÁÁÁ! hatalmas!!! A viszont hallásra.

találó cím

Ma este világmegváltó gondolataimat nem más szakította meg, minthogy egy gyerek elkezdett mellettem hányni. Vaknak és fogyatékosnak véltem, így - bár röstelltem magamnak beismerni - valahogy nehezmre esett normális ember módjára viselkedni, mármint ilyenkor mégis mi való? Mármint persze, ha a busz másik végében van, vagy mindegy, a lényeg hogy messzebb, akkor semmi probléma, nade ő oda ült le, ahol én álltam, és bámultam ki az ablakon, így kínos közelségbe kerültünk. Kell-e segítenem, ha igen mit és hogy, nem néznek-e hülyének, ha elkezdek hozzá beszélni, mi van, ha ő kezd el hozzám? Ám amikor nekiállt hányni, minden kételyem eloszlott, ráadásul szerencsére egy másik jótét idegen is igyekezett gondját viselni. Eloszlott továbbá a vak-fogyatékos teóriám is; bár csukva volt a szeme, de nem normálisan hanem olyan nagyon furán (köszönjük), és folyton lecsuklott a feje, kitaláltam egy másik történetet:
A delikvens nem más, mint egy Jóskás/Imrés/Margitos gólya, aki életében először ivott alkoholt a feneketlen tónál, de akkor legalább egy vödörnyit, és most a világáról nem tud. Tudományos alátámasztásként a szagot, és a másik ember gyanúját tudom felmutatni.

Nem értem egyébként, hogy egy részeg fiatalon miért esik kevésbé nehezmere segíteni, mint egy sokkal nehezebb helyzetben levőn? De tényleg azért jövök rettenetes zavarba, mert fogalmam sincs, hogyan segíthetnék, és félek, hogy csak ártok, vagy fellököm, ha támasza próbálok lenni, meg ilyenek, de állni és bámulni is utálok. Borzasztó.

rootless

 Na, sikerült.

Egyébként ma irodalomepocha közepén végeztem egy 800 oldalas regénnyel. Szörnyű érzés volt. Akármennyire szar egy könyv, akármennyire szenvedek tőle és nem értem a  felét, túl másvilági vagyok ahhoz, hogy ne érezzem önmagam részeinek a szereplőket egy idő után. 

Rekordlassúsággal értem a végére, három hetembe került elolvasni, de abból egyet a polcon töltött, mert a közepén feladtam, annyira olvashatatlannak találtam, dehát nálam az ilyen "feladások" kb eddig bírnak tartani.

Arról nem is beszélve, hogy ez egy trilógia befejező része volt, a Gemma Doyle-trilógiáé melynek első részét 13 évesen olvastam, egészen pontosan amikor birtokomba vehettem a mostani szobám, és ez volt az első regény, amit az ágyam sarkában, a  polc alatt bevégeztem, befejező része pedig tán az utolsó, mivel megint úgy néz ki, hogy költözünk, hiszen nomádok vagyunk. 

De egészen lenyűgöző, hogy amíg olvastam, egy pillanatig sem éreztem hogy gondolkodnom kéne ezen a könyvön ha nincs a kezemben, kizárólag azon tűnődtem, hogy hogy lehetett egy ilyen rétestésztát megírni. A Birodalmakban játszódó részeket alig fogtam fel, valójában sokkal jobban élveztem amikor a buta kis viktoriánus társasági életükről volt szó.

A végétől viszont, melyben Gemma harsány öntudatra ébred, szörnyű dezsávűm lett. Talán azért, mert 10 perccel a könyv befejezése előtt adtam be egy dolgozatot, amire azt írtam, hogy "tipikus amerikai főhősnő, aki roppant váratlan módon öntudatra ébred", vagy talán azért, mert előző életemben biztos, hogy egy hülye szüfrazsett voltam, vagy lemondva az előjogaimról meg az izgalmas életről, melyet a bálok ígérnek, elmentem Amerikába egyetemre. De Gemmával egyébként végig  ijesztően könnyű volt azonosulnom, és Felicityvel is. 

...Hiányoznak, szörnyen hiányoznak! De nekem tényleg mindig ilyen szörnyű lelki törést okoz, ha a végére érek egy könyvnek, legyen az akármilyen szar. Átmenetileg belezuhansz egy világba, megnyugtat a választás lehetősége, hogy bármikor ki- és beléphetsz, majd ennek az egésznek egyetlen lapozással vége, és már nem mehetsz vissza, mert úgysem lesz ugyanolyan többé.

Úristen.

Örülök, hogy nem fog hamarosan magába szippantani egy könyv, ami nem is tudom, melyik történet plagizálása lenne...

"Gyász-kikötőben zeng egy égi hang
Hív az az édes, távoli harang."

ez pedig az egyik legszebb könyvborító amit valaha láttam.

utólag okos professzor

AZ EMBER
LEGNAGYOBB 
ELLENSÉGE
ÖNMAGA
végezzünk hát ellenségünkkel

KÖR ALAKÚ!

tavalyi utolsó napok, London, nyitó és az elmúlt tizenakráhány hét nap összes bölcsességei, mert fenemód unatkozom.

- Kriszta, hoznál nekem is ceruzát? Meg csattot... meg táblát? 

- Hát persze! Hiszen csicska lettem.

- Nagyon szép az új Fakercrombie pólód. 

- What does it mean to rely on something, Csenge! 

- Székrekedés. 

- Mire mondjuk, hogy bullshit? 

- Ostobaság, baromság. 

- Bikaszar. 

- ...Winnie a szar? 

- !!..Winnie a kaki.

- És ebből hogy lett Micimackó?

Azzal szórakoztunk, hogy hülye helyekre csekkoltunk be fészbukon.

- Mondjatok egy börtönt!

- Írd be, hogy Gyorskocsi utca, azt mindenki ismeri. 

- És van olyan, hogy rabcset? Haha. - Megnézi a térképen. - MI? Ilyen közel vannak a rabok hozzánk?
- Elég magasak és vastagak a falak, tudod, ez a poén. 

- TE NEM LÁTTAD A SZÖKÉST?!

- Jelentkezzünk be mind a teve utcai rendőrkapitányságra, és írjuk ki, hogy "ADJUK A RENDŐRÖKET GEECCII!" 

- JÓÓÓ!

10 perccel később: - Na, akkor megyünk abba a teveklubba? 

Nézzük a 7 Mesterlövészt, megy három lovas, a fejüket ingatják. 

- Party in the USA. 

- Szásáék lent ping-pongoznak, és arra kértek, ne áruljam be őket. 

- Javult a metakommunikációd irányomban. Miután beégettél és lenézően néztél rám, már mosolyogsz is. 

- Igen, már röhögök is a saját poénjaimon, ez határozott javulás. 

- HOGY LEBARNULTÁL! HOL VOLTÁL? 

- Kanári-szigeteken. 

- JA BOCS! Melyik szigeten? 

- Tenerifén. 

- Van körződ és vonalzód? 

- Mi az a debt? 

- HALÁL!

- Szása always wastes his money on cigarettes and is saving up for alcohol. 

- Na gyerekek, most akkor csináljuk, vagy ez... 

- Inkább "vagy ez". 

- A dyed ezzel a helyesírással... 

- MEGHALNI.

- There was a nasty...

- NASTY! Az olyan mint az Ice Tea, csak más a neve. 

- Nem vagyok én hannibál, hogy embert egyek!

- Dependable? 

- Függő. 

- Mikor van vége a Jégkorszaknak földtörténetileg? 

- A Jégkorszak 2-ben. 

- Tanár úr, nem látok a Tanár úrtól. 

Sophie: felolvassa gyönyörű, érzelmes leírását a tengerpartról. 

Soma: - Ez nem valami részlet a H2O-ból? 

- Hé. Itt nincs wi-fi. Nem neteznek az emberek itt Kenesén, vagy mi ez. 

- Zebegény. 

- Nekem mitől vizes a nadrágom? Belehugyoztál? 

- Persze. 

- Ez szerintem amúgy csak ilyen derű, vagy mi a fasz. 

- Dér. 

- Mi lesz, ha nem enged el? 

- Akkor szólunk, hogy figyelj? A kurva anyád, egyrészt. Másrészt pedig ODA. EL. FOGUNK. MENNI. 

- Kéti Holmszt úgy olvastam, hogy Katie Homeless. 

- MINDEN KÖCSÖG AKG-S JÖJJÖN ÓRÁÁRAAA!!!

- Ez a László szerintem egy tuti homokos. Na most. te ne röhögjél. Ezt meg kell beszélnünk így osztályszinten, hogy ki buzi és ki nem. 

- Rám néz ma egy csaj az Oxford streeten. Fucking tourists. Fucking bitch, feleltem én. 

- Hogyhogy levágattad a hajad? 

- Mert férfinek érzem magam. 

- Jobb így. Régen olyan volt, hogy felül bongyor, alul meg sima. Most meg.. mindenhol sima. De jobb így. Okosabbnak tűnsz meg... jó, azt nem mondom, hogy okosnak, de okosabbnak. Mint egy.. alkalmazott. 

- Alkalmazott.., a legremekebb bók ami eszedbe juthatott, köszönöm.  

...köszönjük.

rozália

összesen úgy kábé negyvenszer kellett elolvasnom az alábbi esemest, hogy felfogjam.

barna san marco es jo nagy a lencseje a szemuvegnek, de ha eled raknak sok talbalt targyat  es koztuk van olyan szemuveg ami meno akk hozd azt:Ddd imadlak:DDd

erre miért hittem azt, hogy az írója darabokban van, szétszívta az agyát is holott tíz óra sem múlt el, és furcsa jelenései vannak, melyek közül egyet sikerült meglehetősen értelmesen megosztania velem?
Valószínűleg mert én szívtam szét az agyam itt önkéntes magányos péntek esti magányomban. Hát. Se

NEM!! IGAZÁBÓL NEM IS :D

az az édes, távoli DOLOG

annyira borzasztó, hogy kábé két hete vettem, és hétfő óta félbehagyva pihen a polcon, mert egyszerűen .. nem jó. Határozottan rétestészta. Sokkal szívesebben olvasom a gossip girl írásos formátumú eredetijét, pedig aztán az is egy rakás szar. Valahogy mégis vissza kell hangolódnoma  dologra, már csak 22 nap az ötödik évadig, JUHÚÚÚ

1 hour remaining

az ébresztő be van kapcsolva, a gépem egyértelműen az íróasztalra helyezve, rohadvány füzetek előkerültek a fiók mélyéről, és én hamarosan aludni térek... egyértelműen vége az aranylétnek.
fú.

- Hííí! Tudod mit láttam az előbb? Palvin Barbi osztálytársait!
- Hű.
- Basszus! Lehet, ő is ott van!
- Nem érdekel.
- Deee, légyszi könyörgöm gyere vissza és nézd meg velem, hogy ott van-e!
- Nem..
- Deee, szimplakertbe menni bármikor lehet, Palvin Barbit megnézni... is.

vegetarians

A tavalyi angolfüzetem lapozgatom (mely egyébként az idei is, s minthogy nemigen támadt kedvem "tanszervásárláshoz", mindent a tavalyi füzeteimbe fogok írni.), és a következőt találtam benne:

"There are people who doesn't (nem inkább don't?-.-) eat meat because of religious reasons, special diet, or simply their feelings for animals. Personally I would never feel sorry for animals instead of eating them even if they are ostriches or little chickens BUT: I don't eat pork because:

•  I find it disgusting
• Both of my parents has got relations with religions (Moslem and Jewish) that prohibit eating pork; and I like acting like i cared about it. 
• Well, I like to pretend as if I were Jewish. "

Nagyandrás adta ki az ukázt abból az okból, mert pofáztam órán többedmagammal, és ilyenkor azt szokja tenni, hogy kiküld a teremből és leírat valami hülyeséget (például ez esetben fogalmazd meg mi az a vegetarianizmus, vagy valami ilyesmi gondolom, és nekem csak a kérdésre nem sikerült válaszolnom, ellenben sikeresen magamra tereltem a szót ISMÉT). Thank you for the lesson, it was fun; we really appreciate all you'd done!

- Hallod? Lesz új herripotter?
- Nem. Nem lesz.
- Pedig azt hallottam! Hogy elkezdte írni a punci.

csak a stréberek esznek csigát

megtértem váratlan de közben meg eléggé várható fordulatokkal tűzdelt nyitótáboromból. Kissé rohadtul semmi kedvem összehasonlítani a tavalyival, bár volna értelme, és most is vigyorgok, ahogy elképzelem magunkat, nade a lényeg:

Egész héten negyven fok volt, így életbenmaradásunkat az segítette, ha naponta legalább egyszer "vicces fürdést" rendeztünk, mely azt jelentette, hogy fürdőruhát öltöttünk, és jéghideg vízzel hűsítettük habtestünk. - MÉG! AZ ARCOMBA!

Ch: - Mit mondott a Hajni?
Én: - "Amelyik lány beengedi este a Somát, az megy haza vele együtt."
- Miért is nem engedjük be?

Zsizsi felveti a patrónusának, hogy nem kéne és amúgy is tök felesleges 11-kor alvásra kényszerítenie olyan embereket, akik iskolaidőben nem alszanak még akkor, és ez egy cseppet sem viseli meg őket, továbbá az elalvás előtti négy órát a szállás 30 négyzetméteres kerthelyiségében tölthetik kizárólag.
Hajni:- De szerinted az oké, hogy mi háromkor alszunk el, mert ti éjfélkor még itt ökörködtök? Nekünk este még egy csomó dolgunk van, hogy előkészítsük nektek a másnapot, szerinted ki ragasztja ki a betűket, ki készíti össze a feladatokat (............) ??!!!
- DE ÉN NEM KÉRTEM, HOGY RAGASZTGASSON KI BETŰKET ODA A F_SZBA!

(Gondolom felesleges megmagyaráznom, hogy ugyan ez most semmi másnak nem tűnik, csupán csúnya beszédnek és tisztelenségnek, de mi beszűkültek vagyunk, vagyis én az vagyok, és semmi mást nem találok már viccesnek, kizárólag tiszteletlenül viselkedő társaim artikulátlan üvöltését.)

Soma: - Szerinted, ha Hajni reggel itt találna minket az ágyban összebújva, nem kapna szívrohamot?
Én: - De, akkor én is.

- ...interakcióba léptem vele, és nem...
- Milyen interkonci?

- ...nem volt rajtam semmi, csak ez, meg egy gatya. Ja, meg az úszózsák, vagy mi az, amiben aludni kell.

- MÁR MÁSODIK REGGEL ÉBREDEK ARRA, HOGY EZEK NEGYED NYOLCKOR ITT TENISZEZNEK!
- Ping-pong.
(Kivételesen én voltam a kijavított fél.)

- Júúúúj csináljunk képeket a tükörben! "Nyitó szarfej!" "Nyitó szarfej 2 :$" "NYITÓ fejem ne nézd!!"

- Mi volt ennek a címe?
- Koszorúslányok.
- És az mi is angolul? Bleeding Love?

- Van nike cipője?
- Kriszta. Mit tudom én?
- Jó, de hogy öltözködik?
- Nemt'om ugyanúgy. Ugyanaz a pulcsi van rajta minden nap.
- Jó, meggyőztél. Se. KIBASZOTT NAGY SE!

Ezeket visszaolvasva valahogy ötletem sincs, min tudtunk öt napig annyira röhögni.

azt akarom, hogy ősz legyen és hideg szél fújjon, Detti a szobámbn leledzen (vagy leledzzen?) és a régi idők emlékére Billen (dvd lejátszó) nézzük az erőszakikat. annyira várom. Addig meg sem merem nézni.
Amúgy az vajon miért van, hogy bizonyos filmeket és könyveket akárhányszor, de tényleg akárhányszor képes vgyok végignézni/elolvasni egymás után?

újabb pszichés rendellenesség

azt hiszem, gerontofil hajlmaim vannak. Nem tudom, mitől számít gerontofíliának, de...
kezdjük ott, hogy én eleve férfi vagyok. valamennyire biztosan. jobban, mint kéne. Így értelmet nyer néhány teljesen nőietlen tulajdonságom (nem tudok eltévedni, és...és... ja igen, vonzódom az olyan lányokhoz akik gyakorlatilag élő termékenységi szobrok, szeretem irányítani az embereket, képtelen vagyok magam alávetni mások akartának, megfordulok az utcán az attraktívnak ítélt személyek után, meg.. ilyenek), így azonbn bizarrul hangzik az az állítás, mely szerint az idősebb férfiakat kedvelem, de gondolom azért, mert velük tudok azonosulni, vagy nem tudom, ez egyre rosszabb. És hülyeség amúgy, mert nem 70 évesekre gondolok, csupán harmincasokra..:D
Mondják, hogy  férfi olyan mint a jó bor. Remek fejlemény.
Egyébként arról jut eszembe, hogy eleve Colin Farrell és ahh, amúgy meg a buszon szerelembe estem egy gyönyörű úriemberrel, és azóta ezen tűnődöm.
Ennek már megint semmi értelme nem volt, az A még mindig szar.

ESZTÉTIKUS!

ezt a szót kerestem. esztétikus.

almost there

elöljáróban annyit, hogy újabban nem működik rendeltetésszerűen az a-betűm, erre nem tudom mi a gyógyír, nem akarom kitépni a helyéről, minthogy az s-el is ezt tettem, és nem valami .. fotogén. Hogy mondják. ....mi az a szó? nem szimmetrikus... szimpatikus.. fú de idegesít.
mostanság ismét beüzemeltem a tv-t, mint háttérzajt (néha nem csupán eképp funkcionál; az investigation discovery nevezetű csatorna miatt ma úgy 4 órát ültem az örömláda előtt mozdulatlanul), és mindig a legjobbkor jön a garnier reklám a rollerblades-szel, hogy újfent fantáziálgatásba kezdjek  szívemnek oly kedves London városról. Múltkor például kutattam valamit a fiókomban, mire a kezembe akadt az a lepedő a beszállókártyával meg valmi lepedővel mi az én és a repülőnk adatait tartalmazza, nosztalgikus mosollyal vizsgálgattam a dolgot, erre a nappaliból: JÓRBÍDINÁPPONJESZTÖDÉJ ÁJVOZONMÁROLLÖBLÉDZ

nade.

nem tudom, minek kezdtem el ezt leírni, mikor már régen nincs is kedvem erről értekezni. De csodálatos ez a zene, és csodálatos a videoklipje (úgy érzem, mintha segget csinálnék a számból, mert valami olyasmit állítottam, hogy a videoklip a fantáziátlan, ingerszegény környezetben élő emberek örömét szolgálja, mert ez egy rohadt nagy hülyeség, igaz egy csomó emberre és klipre, de mégsem szabadna így kijelenteni, főleg mivel ezt már vagy kilencvenötször végignéztem ezt a videót.), és fontosnak tartottam rögzíteni, hogy én még mindig imádom Londont szívem minden kamrájával és pitvarával. London érezze magát megtisztelve, mert az egyetlen dolog a világon, amit azután is ugyanolyan határtalanul, sőt, jobban imádok, hogy "megkaptam".
Imádom ezt  szörnyű környéket, imádom a háttérben a Canary Wharfot. Jaaj!
Gergő: - Kanári Törpe. Ennek mi értelme van?
Anna: - Wharf, nem dwarf, te életképtelen.
Gergő: - Jó, és annak?
Örülök, hogy alig törnek rám ilyen jellegű jelenések. A családomnak száműznie kell engem Londonba, lehetőleg Krisztával együtt, hogy minden áldott nap müzlit reggelizhessünk és mirelit húsostáskát vacsorázhassunk zöldborsópéppel a télikertben, mindeközben elégedett, szofisztikált angol dámák mosolya terüljék szét arcunkon, és semmi problémánk ne legyen, kivéve, hogy vajon mi lesz az EastEndersben.

Ó, ja, ésssss !!!!!! Láttam Kate Nash-t! Hát az egyszerűen lenyűgöző az a kis lény, ah, istenkém.

én tényleg csak megszokásból blogolok

közzéteszem az olyan problémáimat, amik a  világon senkit nem érdekelnek, semmi értelmük, de még csak rejtetten sem, de boldoggá tesz, vagy nem tudom. Negyedik éve művelem. Biztos lesz egyszer valami értelme.
Nem egyébként többször is próbáltam benne értelmet keresni (= kitöröltem úgy 88680 vállalhatatlan bejegyzést), avagy értelmet adni neki (közérdekű infromációk arról, hogy mennyire utál ok annyi idős lenni amennyi vagyok azoknak, akik nem ennyi idősek?), de nem sikerült, ennek a blognak sosem lesz, hát nézzék meg a címét, a leírását, meg a képet, amin egy alak kiloccsantja az agyát (utalva énem szuicíd hajlamaira, jaj erről jut eszembe még egy ilyen sulis izé:
Nagyandrás: - Laura, te nagyon furcsa vagy. Most például le kéne lőni. Jobb kicsit, amikor magadba vagy zuhanva.
Viki: - Nem.. ne, az nagyon rossz.
- Vagy nem bírod befogni a szád, vagy pedig szuicíd arckifejezéssel ülsz a terem végében. Nem lehetne a kettő közt?
Én: - Nem lehetne.), de nem az agya jön ki, hanem buzi virágok, amilyeneket próbálok a falamra festeni, de persze nem azt látom amit szeretnék. Van ennek értelme? Nincs, de biztos vagyok benne hogy egy csomó embernek lett kedve leírni a saját hülyeségeit miután elolvasta az enyémeket, és mind boldogan olvasgatjuk egymás hülyeségeit.
 Úgyhogy el is sírom, hogy ma, a mostanábani nagy megújulási kényszereim és érthetetlen cselekedeteim (vállfán egyértelműen csúnyának/semmilyennek ítélt ruha bevitele próbafülkébe, beleszeretés, megvásárlás? mi ez?) közepette nagy mosolyogva besétáltam a hajvágószalonba, okozva ezzel magamnak otthonra nagyon hosszú hisztirohamot, kétségbeesést meg ilyeneket. Úgy nézek ki, mint egy 12 éves Rihanna fan és egy patkány egyetlen sarja, de sebaj, majd megnő három év múlva, addig pedig élem az életem tényleg vállalhatatlanul csúnyán/csadorban és megtanulok szép embereket fotózni.
Nade, nem tudom, minek írtam ezt le. Ja, de, mert kaptam egy kommentet ami nagyon tetszett mert hosszú volt és olyan bizarr stílusú, mint amilyenben én szoktam fogalmazni néha és külső szemlélőként elég irritáló lehet, én nem tudom. Na, és tetszett és elgondolkodtam rajta.
Amúgy megújulási kényszeremben biztos, hogy új blogot is fogok magamnak csinálni, amiről senkinek nem is szólok, csak hogy kerek legyen a világom. Most pedig megyek, ráfekszem a vasalódeszkára és kinyírom a maradék hajam is valahogy.
A kérdés, hogy miért nem alszom?

hidratálnom mgama kell

én abban egészen biztos vagoyk hokgy amenyyiben most 10ujjas gépíráassall nfogok írni, nem lesaz értelmw. vagy éppen ellenkezőleg. lesz értelme. telis-tele lesz értelemmel. az egész bejegyzés színtiszta értelem, logika és raacionalitás lesz. lészwn készen. NE NEVESS MERT BABLEVES!!
Lei <333
a szimplakert naggggyon jó.

11:55 - jézus mária, Laurám. Mi a probléma? :D Már egészen biztosan Bridget Jones utóda vagyok.

dettina

boldog 
harmadik 
évfordulót

laura és detti

örökké tartó

szerelmének

move shake drop

mindenképp megosztandónak tartom még azt, hogy tegnap megint voltam a jahógyárin, ámde most nem öltöztem ki, és tényleg a ruha teszi az embert, mert nagyon sokáig tartott, amíg leküzdöttem a szemöldökrángatást és normális arckifejezéssel voltam képes létezni. Főleg a vécében, jézusom, na ott egészen kikészültem a csajoktól, a pólójuktól amiről otthon még egész biztosan azt hitték hogy ruha, de sajnos tévedtek, és mondjuk a 12 centis magassarkú nem zavart senkin mert legalább szép lett a lábuk, de bazmeg nem kell azt a lábat egészen csípőig látni. Vagy de? Nem értem.
Miért nem járnak simán egy "bassz meg" táblával a kezükben? Ez annyira gáz, de tényleg, nagyon hülyén éreztem magam a bokalengetős gatyámban, ez hazugság, igazából először bírtam normálisan elereszteni magam, Vikivel eljátszottuk a szokásos műsorunkat, utána egy magánszámba kezdtem amit nagyon értékeltek Lillával. Mindegy. De nagyon gázok ezek a csajok. Mostantól büszkén viselem az erénygyűrűm a nyakamon, és csak hosszúnadrágban megyek, és így ugyan le kell mondanom a 40-es férfiak elismerő nyammogásáról, de valahogy csak túlteszem majd magam rajta.

csípőprotézis

kemény egy évet jártam eddig középiskolába, méghozzá olyan évet, amiben az égvilágon semmit nem tanultam meg, olvastam el vagy csináltam meg időre, csupán azt tapasztaltam, hogy tökéletesen képtelen vagyok csapatmunkában dolgozni, a részletes ütemterv nem csak építkezéseknél jön jól, és a gépírástudásomat úgysem fogom soha használni. Ezek ellenére nem átallom most azzal hergelni a tudatom, hogy nekem eddig minden kulturális alapom vagy mi a szarom az általános iskolából származik, és minden művet, ami nagy hatással volt rám, ott olvastam. Érdekes mód az első a Parainesis megrendíthetetlenül, aztán a Mikszáth-novellák, és saját magamat leptem meg a legjobban azzal, hogy eszeveszett módon kerestem  végül az Ady- és József Attila versek.  Adytól megbocsáthatatlannak tartom a Góg és Magóg fia vagyok ént, illetve a címét se tudom de így kezdődött, mert az egyszerűen borzasztó az a vers. Volt még egy költő, aki a nagyarcu szőke emberes verset írta, meg a madártávlatos, az előbbi a kedvenc versem a világon a Varró Dániel költemények után persze, utóbbit pedig majdnem annyira utálom, mint a Góg és Magógot, továbbá halvány fogalmam sincs, hogy ezt minek írtam le, ja de, mert tényleg megőrjít a felfedezés, hogy általános iskolában sokkal komolyabb kulturális nevelésben részesültem, akkor is, ha erre van egyszerű magyarázat.

Ja, amúgy visszatértek a csípőbántalmaim, ami egyértelműen arra utal, hogy valami fiúka bukkan fel majd megint tyúkszaros kis életem szürke horizontján. Tegnap, vagyis már tegnap előtt Vikivel beszélek telefonon, közben valamiért elkezdek Dóri után rohanni az álléban, teljesen megfeledkezve róla hogy mozgáskorlátozott vagyok, kifordul az egész lábam és majdnem összeesek a folyosó közepén, mindezt visítva-röhögve kommentálom a telefonba. Rémes.

Holnap, illetve ma egészen remek napom lesz. Ha Regi elolvasta az e-mailem akkor délben számíthatok a társaságára, előtte viszont elmegyek a postára pénzt váltani, szar csekkeket befizetni, joghurtos tésztasalátához hozzávalókat vásárolni, szigetjegy-dolgot inkább saját kézbe véve elmászom az irodába és átveszem magam, mert úgy érzem sosem fogom megkapni, ja igen, könyvtárjegyet kiváltani és 500 forintos ulpiusos könyveket vásrolni (A klastrom titkát és még valamit kinéztem). Termékeny délelőttöm lesz, de mindig boldoggá tesz, ha nagyon sok mindent kell rövid idő alatt megcsinálnom. Nekem ez lesz a halálom.

Jaj, tegnap az éjszakain:
Fiúka: - Mennyi is a vonaljegy EGY MEGÁLLÓRA?
Csaj: - Négyszáz forint.
- Hát, az gusssssztustalanul sok azért, hogy itt álljak a szarszagban.

Csávó: hangosan értelmezi a piktogramokat. - Ne hozz fel bort. Ne hozz fel benzint. Ne hozz fel kutyát, csak szájkosárral... *mond egy nevet*, te mi a szart keresel itt? Van rajtad szájkosár?

Én próbálok leszállni. - Hélóó, le akarnak szállni. A lány le akar szállni. A lány offol engem, mer' zenét hallgat.

keep calm and ACT LIKE A HO

ma volt nálunk Jázmin és egészen nagyon vicces volt, de mindent elfelejtettem ami történt, úgyhogy erről nem is értekezem tovább. Hanem közölnöm kell, hogy holnap Kőszegre megyek színjátszó táborba, és azt hittem kőszeg valahol északon van, és csalódott lettem, de aztán megvigasztalódtam mert az osztrák határnál van, kitöröltem minden zenét itunesból mert nem láttam más megoldást, és most 2000 helyett 1145 szám van benne, ami azért humánusabb mennyiség, vároma  pénteket mert Viki lesz a világon a legaranyosabb barátnő, minthogy erős nyomás hatására ő lesz a fogadóbizottságom a deákon mikor hazajövök, majd pedig este pizzát fogunk rendelni a szabadság-híd közepére (hangok vagyunk.)

Ja, meg ez:
Ch: - Mi ez a szkeri plész ahol most vagyunk? Ez a rejtek.. kastély?
Én: - Feneketlen-tó.
- ... NEM MONDOD! Ez a Feneketlen-tó? Én azt hittem, hogy az... valahol MÁSHOL van! ... Hmm. Legnagyobb csicska hang vagyok beleugrani és megkeresni a fenekét.

rege a hülye amerikaikról

de komolyan, én annyira utálok mindent, ami amerikai, hogy az hihetetlen! Fél év intenzív gossip girl-nézés után lett New York az egyetlen hely, ahol úgy szívesen eltöltenék az életemből hátralevő 12 évben ÖSSZESEN egy hetet, de ezen, a palacsintájukon, a mogyoróvajon és a south parkon kívül mindent rühellek, aminek egy kicsi köze is van amerikához, és egyáltalán nem tudom megmagyarázni, miért.
De szerintem nem is kell. Gondoljanak csak az amerikai skinsre. Az mi a ssszar? Tudok róla, hogy a brit készítőknek is sok köze van hozzá, sőt talán még ők is találták ki, amit igazából meg sem szeretnék érteni, de őszintén, van ember, aki azt végig bírja nézni miután megnyugodva merült el az eredeti változat életszerűségében, a sok pattanásban, össze nem illő ruhadarabban és a VALÓSZÍNŰ dialógusokban? Végre lehetségessé vált olyan embereket nézni a tévében vagy mi ez, gép, nade tehát televíziós sorozatban, amilyeneket az utcán is látni, és időnként hátráltatják őket anyagi gondok.
Meg akkor nézzék meg a Haláli temetést vagy mi volt annak a címe (death at a funeral) britül, az idióta Kris Marshallal, aztán amerikaiul, jó kis fingós poénokkal. (Nem mintha az amerikaiból többet láttam volna 2 és fél percnél, de képzelem.) Most egyébként Ellie Goulding Starry Eyed-jának amerikai változatú klipjén húztam fel magam. Biztos volt valami oka az elkészülésének (például hogy odaát egy videoklip csak akkor élvezhető, ha valamilyen módon tisztázódik benne az énekes szexuális identitása, sőt, videoklip kell egyáltalán ahhoz, hogy egy számot meg bírjanak hallgatni. Nem azért, de szerintem a videoklipek a legfeleslegesebb dolgok a világon, elég ingerszegény környezet kell ahhoz, hogy valaki ezeket nézegesse, főleg mostanában, amikor én érzem magam kínosan, ha látok egy csajt fehérneműben ugrálni a tévében. Ennek mi a jelentéstartalma? Persze nem mondom, vannak jó klipek is a világon, például a coldplayeket nagyon kedvelem, meg természetesen Adele-t is.), de nem értem, miért volt szükség ehhez kék kontaktlencsére, gyönyörű fiúbarátra meg a többi szarra. (Persze, a Monster Beats fejhallgató sem maradhatott ki, bár mondjuk azt már magyar klipekben is látni vélem néha, viszont nem tudom azt se mire vélni, mert most a magyar vivatv-néző populáció hány százaléka engedhet meg magának egy 100 ezres fejhallgatót? -.- és inenntől mit foglalkoznának vele? Innentől minek van benne? Nem, ez nem olyan, mint egy 100 ezres ruha vagy 10 millás kocsi.) Nagyon szép meg minden, de attól elhányom magam, mikor az én angy szerelmem, Ellie Goulding a csodálatos barna szemei helyett valami kék borzalommal tekint rám, és úgy néz ki, mint egy kibaszott Barbie, mint akárki más. Szörnyű. Akkor is, ha Minit vezet.
De ez miért jó nekik? Miért kell mindenkinek ugyanúgy kinézni?



arról nem is beszélve, hogy az én drágának hitt Viktória barátnőm közölte, hogy 11.-ben amerikában fogja taníttattatni magát. Nos, a külföldi tanulással semmi gondom nem lenne, hiszen én is arra pályázom, NADE AMERIKÁBAN? Közöltem vele, hogy olyan ostoba lesz, mire visszajön, mint a seggem, úgyhogy, ha nem bánja, kiélvezem ezt a hátralevő egy évet amit együtt töltünk, mert utána valószínűnek tartom, hogy nem fogom tudni elviselni. (Ami gonosz dolog, tekintve hogy azt állítom, ő az egyik legjobb barátnőm, de a rátapadó amerikai mentalitás elől akkor sem menekülhet.) Jaj istenem, nem tudom elképzelni, hogy mi vonzhat egy embert oda...

Na jó, mások meg azt nem bírják elképzelni, engem mi vonz a folyamatos esőzésben, a mirelit kajákban, meg a túlsúlyos kelet-londoni panellakókban és a kiejtésükben, úgyhogy talán egyenlíthetünk.
NEM! Visszaszívom. Én ezeket a dolgokat nagyon szeretem.

"i've always wanted to use that spell"

<33333333333333333333333333333333333333333333333333333

Cemeteries of London

Most, hogy drága barátnőm üdülni ment a világ másik végére, kötelességemnek érzem, hogy megemlékezzek róla is, már csak azért is, mert az elmúlt napokban folyamatosan jelenések kínoztak közös mibenlétünk régebbi időiből. Ja, meg mert találtam ezt a cemeteries of london című számot, aminek a címétől kiráz a hideg, és rögtön felrémlik előttem ahogy egy kordén viszi el a halottakat egy olyan ujjatlan kesztyűt viselő férfi a ködös utcán este, miközben egy kisgyerek előtte szalad és csenget. Aztán a kesztyűről a Twist Olivér, amiről pedig természetesen Regina, akivel túlvilági lényekként látom magunkat egy kihalt középkori angol temetőben hintázni egy korhadt fa ágán, amiről amúgy mindenki tudja, hogy rég leszakadt. Én annyira örülök, hogy sosem volt senki hatással az agyamat ellepő képekre.
 De most megint semmi másra nem vágyom, csak hogy felnőttek legyünk, és mindenféle elhagyott városkákba menjünk Angliában, és mindegyik városnak legyen valami hátborzongató középkori* legendája, aminek nem járunk utána mert nem vagyunk az elveszett ereklyék fosztogatói, hanem csak megkérünk valakit hogy meséljen, és elképzeljük, mert az - legalábbis számomra - éppen elég kielégítő.

 * A legnagyobb probléma az, hogy középkornak kb 1000-től 1450-ig nevezzük az időket, ha jól emlékszem, ezután Újkor jön, de engem csakis az 1600-as évektől bolygassanak történelemmel, ami az előtt történt, nem érdekel (kivétel vikingek és Tudorok). Úgyhogy előszeretettel fogom az 1600-as éveket középkornak nevezni, mert a szót ettől függetlenül nagyon kedvelem.

Örülök, hogy ezt megoszthattam pedig senkit nem érdekelt, még egy hír mára: családunk legifjabb tagja, nevezetesen Tádé Bence (ííímádom ez a név) novemberben készül megszületni, de remélem vár december elejéig, hogy pont olyan megosztó személyiség legyen, mint én. Nemrég leltem a nagypapájáról egy újságcikket, amit el is tettem, és ha majd nagy lesz, oda is adom neki, nagyon sok ilyesfajta relikviával együtt. Fúúú, de nagyon várom, hogy lehessen vele beszélni :D.

"Tudja, tanár úr, nekem még nincs könyvem, és RONNAK SINCS."

Én nagyon méltatlan módon még csak gondolatokba sem öntöttem a Herri Potter-időszakom lezárását, nemhogy szavakba, de itt az ideje. 

Azon gondolkodom, mióta erre rájöttem, hogy hogyan is kezdődött ez nálam. Én is szívesen állítom, hogy ezen nőttem fel, miközben igazándiból kilenc éves voltam (egész pontosan a tizedik születésnapom előtt történhetett pár nappal), mikor a gyerekeknek szóló "zeneértő leszek" című hangversenysorozat egyik koncertje után egy kisebb vagyonnal (úgy ezer forinttal) a zsebemben úgy határoztam, hogy én most meg fogom tekinteni az új Harry Potter filmet (a Tűz Serlegét), anyukám meg addig csináljon, amit akar. Azt hiszem, engem nagyon alternatívan neveltek, mintha kicsit korán hoztam volna fontos döntéseket az életemmel kapcsolatban, mások véleményének kikérdezése nélkül :D. Szóval megtekintettem a filmet és nagyon tetszett, bár alig értettem, utoljára tán a másodikat láttam a tévében, a harmadikat nem is. Azért sikeresen felkeltette az érdeklődésem, és már ekkor továbbgondoltam az egészet, ami nekem nagyon tetszik. Most jut eszembe, hogy harmadikban egyszer kivettem az iskolai könyvtárból a Főnix Rendjét, hogy mindenki lássa, mennyire bátran viszonyulok a nehéz könyvekhez, de roppant unalmasnak bizonyult, mivel semmit nem értettem belőle.

Nem sokkal a moziélmény után a valamelyik tanárnő elvitt minket a budafoki könyvtárba, amiért örök hálával tartozom, ugyanis ez volt az az időszakom, amikor hetente jártam haza a hétdarabos könyvcsomagokkal, és egyfolytában olvastam egészen ötödikig, amikor is elromlottam, de ez részletkérdés, szóval olvastam menetközben, minden létező járműven, tanórán, satöbbi. 

Így a Harry Potterekkel is. Annyira imádtam azt az érzést, ami két rész közt fogott el, a várakozást... ami nekem ugyan egy napot jelentett, míg elmentem a következő részért, de majd beleőrültem; a legviccesebb pedig az volt, mikor másodszor vettem kézbe a Főnix Rendjét, és nem törődve azzal, hogy zuhogott az eső, olvasás közben ereszkedtem le a hegyről, és tetszett, hogy már mindent értek. Ezután szünet jött, a hatodik részt valamiért sokkal később olvastam el, de nem tudom, hogy miért, viszont azt olvastam el a legtöbbször,  a hetedik részt meg már a megjelenés napján kaptam a kezembe idegen nyelven dísszacskóban, és ez már négy éve volt, te jó isten! De szörnyű, fú. 

 A hetedik rész ismeretlen okokból nagyon megrengette a lelki világom, nagyjából azt a részt, amit Harryék az erdőben töltöttek a sátorral, kb 200-as vérnyomással olvastam, reszketve, amikor meg Ron lelépett úgy sírtam és úgy megutáltam őt, mintha valóban ott lennék és rajtam is múlna a dolog. Nyilvánvalóan ebben van a varázslat... hogy nem egy olyan iromány, ami miatt Nobel-díjat kell az írónőhöz vágni, vagy amit hosszasan lehet elemezni szépirodalmi fórumokon, de olvasni pont olyan volt, mintha beleesnél a merengőbe; normális esetben minden könyvvel így vagy, de ez más, hiszen egy nagyon rézletesen felépített világról van szó, rengeteg szereplővel. És ezt továbbképzelni megint egy csodálatos dolog. 

 11 évesen írtam az első fanfictionömet, ami egyszerűen borzasztó, de mégis aztán éveken át ez volt a kedvenc szórakozásom, rengeteg csodálatos barátot köszönhetek ennek, például Reginát is, mert a Harry Potter nélkül biztosan nem veszem ennyire komolyan az írást (bár az első irományom inkább egy Klikk-kezdemény volt, rengetegszer utaltam benne a Harry Potterre:D). Ez pedig azért nagyon nem mindegy. 

A lényeg tehát, hogy nagyonis fontosabb dolog ez a Harry Potter, mint aminek tűnik és szánták, mert nem csak egy könyv- és filmsorozat volt, hanem - és ez most nagyon modoros lesz - sok-sok fiatal és nem fiatal emberke életének hosszabb vagy rövidebb időre, de meghatározó motívuma. Fú, utálok ilyen nagy szavakat használni. 

 Mindegy, nagyon fog hiányozni, szeptemberben újra is kezdem az egészet filmmel, mindennel, és befejezem a soha be nem fejezett történeteimet. (A Prudence most 90 oldal, a June Eveningshez 10-et írtam, és nagyon örülök neki.) 

Mert... nem élhet az egyik, míg él a másik.  

i just missed your heart.

Július 20. szerda

Sikeres próbálkozások figyelem elterelésére 2, pillanatok, mikor úgy éreztem, ideje bőgni de nem kezdtem el 3, gondolatok cirmáról folyamatosan, a nap vége felé egyre ritkábban.

Ma megint semmit nem csináltam, ezenkívül délben ébredtem, valamikor négy órával később a kopaszin találtam magam Zsizsivel (úgy látszik ez valami új hóborttá fogja kinőni magát, egy hét alatt ötször mentem el oda), este egészen spontán módon moziba mentem Krisztával, megnéztük a Hannát amiről még Londonban fantáziáltunk, és én igazából a háromnegyedét már láttam is, de ettől függetlenül egészen fantasztikus volt, mert csak mi ketten ültünk a teremben, méghozzá legesleghátul középen, és normális hangerőn beszélhettük meg hogy mit nem értünk éppen. Jó, hogy ez nem rímelt. 

Valami ilyesmit bölcselkedett ma: - Figyelj, ez itt a szív, ez meg az agy. - Elémrakta a két öklét. - Valamikor régen nagyon jóban voltak, de rohadtul összevesztek valamin, úgyhogy most ellenségek és kurvára hogy direkt az ellenkezőjét akarják mint a másik. Úgy mint... te meg... mondj valakit.. mindegy. Szóval az agy az ilyen geciokos, mint a Laura, és értelmes dolgokat mond, hogy "Ne írj neki, mert talán nem fog válaszolni, de ha válaszol akkor is csalódni fogsz mert talán keveset ír és akkor rossz lesz, és ha vársz akkor ő ír és az azt is jelenti, hogy normális férfi és hogy normálisan megvárattad és akkor lesz belőle valami, amiből megint lehet csalódás, mert nem olyan lesz, mint amilyennek elképzelted, de mégiscsak jó lesz, ha nem csinálsz semmit" mire a szív, hogy "kussolj már a faszba, LÉPJ, mert így hamarabb lesz valami" és ezt csinálják folyamatosan. ... Én meg avgyok a kívülálló, a harmadik vélemény. 

- Kriszta... te az agy vagy. 

A film fél egykor ért véget, és abban a reményben hagytam el a mozit, hogy most aztán megint egy hatalmasat sétálok majd, de minthogy zuhogott az eső erről átmenetileg lemondtam, kirohantam Krisztával a 960-ashoz a Móriczon, aztán a villányiról sétáltam haza, mert ahhoz túl szenvedélyesen szeretek sétálni, hogy csak úgy felüljek egy éjszakaira. Azthiszem utoljára 2006. augusztus 20.-áján voltam ennyire vizes utcán, de nem bántam, mert legalább értelmes gondolataim születtek, a víztől mindig normális leszek.

Valami olyasmit terveztem, hogy megnézem a Bridget Jonest 346784345678987654578-adszorra, de asszem inkább alszom, és nem gondolok semmire. 

strawberry swing

tegnap este megtekintettük a Herri Pottyert, az epilógus alatt olyan röhögőgörcsöm volt, amitől könnyekre fakadtam, aztán valóban elkezdtem bőgni, mert tudatosult bennem, hogy vége van, és bármily modorosan hangzik, gyermekkorom meghatározó olvasmánya volt ez, bár asszem 11 évesen kezdtem, méghozzá a főnix rendjével amit nagyon unalmasnak tartottam, de végigmenni az összes könyvön egyszerűen fantasztikus dolog volt. Furcsa, mennyire lefoglalta a gomdolataimat, és mennyire komolyan vettem, meg az is furcsa, hogy nem az utolsó könyv elolvasása után borultam ki, hanem az utolsó film végén (ami mellesleg nagyon szar volt). Na mindegy. Szép volt, mese volt, Astoria tökéletes.
Gyönyörű piros nadrágom van átmenetileg, és holnaptól jógázom. Épp csak igyekszem elterelni a gondolataim. Türelem, türelem.

Lady Soveregina!! haha

íííííííímádom ez

Voldemort: - Harry Potter halott! Hhahahahahahaha, gyerünk, ki-ki valljon színt!

Draco: sok szarakodás után előlép. 

Voldemort: - Nem csalódtam benned. - Megöleli Dracót. 

Regina: - Most mi történik? 

Én: - Színt vallanak. 

Roxfortos diákok: némán vonulnak. 

Regi: - Úristen. Mintha valami náci haláltáborba mennének.

Én: - Fúúúúú nagyon tetszik! Úgy élnék ilyen időkben, és lennék lázadó..., akit ki is végeznének kábé az első napon.

- Én meg úgy lennék náci.

mizéria.

Július 18. hétfő
Értelmes megmozdulások 0, váratlan személyek, akik üzentek 3, személy, akitől várom, hogy üzenjen 1, kalória 4000000, szomorúságot enyhítő felesleges pénzköltési alkalmak megragadása 4.

Ez a napom annyira felesleges volt, hogy... egyszerűen megismételhetetlen.
Reggel egészségügyi okokból ellátogattam az egészségügyi központba, és tapasztalhattam milyen amikor ultrahangot készítenek a hasamban levő dolgokról (merthogy bizony eléggé terhes vagyok), és közben azon tűnődtem, hogy egy ilyen furcsa körcikk alakú homályos fekete-fehér pacsniból én aztán fel nem ismerném a gyermekem. Ha lenne. Ja, de az imént állítottam, hogy van. Ezalatt Gerina állítása szerint itthon aludt, szerintem meg megtett minden olyan dolgot, amit a jelenlétemben nem tehet meg. Nem tudok példával szolgálni, de biztos, hogy ez történt. Miután hazajöttem, egész nap nyűglődtem, valamikor délután elaludtam, felriadtam, leöntöttem magam hideg vízzel aztán normális lettem.
Én most nagyon unalmas vagyok. Helyesebben, különösen unalmas. Egyetlen dolgon bírok gondolkodni, és minden negatív gondolatom ellenére úgy érzem, hogy mivel a kis életem történetének egyik fele komoly elcsesződőfélben van (a barátnő miért hiszi, hogy szarul érzem magam vele, hogy direkt nem veszem fel a telefont és ha nem válaszolok az sms-ére akkor utálom? Ha olyan szarul érzem magam vele, ha annyira utálom, akkor miért nem mondok neki soha nemet semmire, miért nem hozom fel soha ha megbánt valamivel de leginkább miért vagyok akkor vele ennyit?..), tehát biztosra veszem, hogy a másik most rendbe fog jönni, mert ha nem, ha egyszerre két dolog lenne szar, akkor lehet hogy megint élőhalottá változnék. Ami szar. 

Úgyhogy hallgatom a first kiss zenét, amire szinte csodával határos, hogy emlékszem.
Barnussal találkoztam este. Azt mondta, hogy szerelmes vagyok.
Szeretem, amikor azt mondja, hogy szerelmes vagyok.

louder

figyelem, különösen vidám és cseppet sem elvont bejegyzés következik

ez most miért történt? 

naiv módon a tegnap esti sikerélményeim után úgy gondoltam, hogy nem vagyok többé  menthetetlenül szerencsétlen,  szükségtelen, egy béna szar, erre  épp 24 órával később el is értem  ezt az állapotot, sőt, úgy érzem magam, mint valami nem kellsz eléggé-típusú film főszereplője, csak épp  valami realista európai kiadásban, amiben valóban csúnyák a szereplők.  nem értem, hogy egyáltalán ez most miért történik? úgy értem miért estem bele egy olyan hibába, aminek vétését vagy hogy mondják ezt az emberek nyelvén, még tudatlan, tapasztalatlan, ártatlan koromban (októberben) is nevetségesnek találtam; komolyan venni valami komolytalant...

sőt; még hajnalban is röhögtem rajta,  mikor hazaértünk is  élveztem, ahogy a dolog szép emlékként ülepedik le bonyolult agyszerkezetem mélyén,  majd elaludtam. 

Ébredéskor pedig már semmi másra nem bírtam gondolni, csak arra, hogy mi lenne, ha...?

minthogy a GONDolkodásban különösen jeleskedem, délután ötre pont olyan légszomjaim és szívdobogásaim lettek, mint amikor már alig bírtam elviselni az iskolábajárást, csak ez mégis egy kicsit kellemesebb volt
este vidámparkba mentünk, én abban a reményben, hogy halálfélelmemben nem fogok ezen gondolkodni, de ez nagy tévedés volt, csodásabb helyeket és alkalmat nem is találhattam volna erre..
szóval várva vártam a fejleményeket, a semmi fejleményeit és tényleg nem jutott eszembe semmi megoldás
hazajövök, kb öt perc alatt megtalálom

meglátom azt, ami nyilvánvaló volt, amit tudtam is, csak valamiért megint tovább kellett gondolni mindent

valaki lőjön le...

Ja, etttől függetlenül a péntek életem eddigi legjobb estéje volt minden tekintetben. Ííííímádom a Kriszta.

i'm not that weak yet.  i just want it louder 

louder

louder

louder

louder

louder

"- Ja – vigyorgott Scorpius – mert a női kviddics halott, mióta anyád megszülte Jamest."

már itt is vannak az emberrablók. a lookbookról szereztem mindet, ami ugye ellentmond annak, hogy ebben a történetben is mindenki úgy néz ki, mint az emberek, akár a skinsben (pedig én ezt a dolgot két évvel a skins előtt írtam, és az a bajom, hogy erős átfedést vélek felfedezni az "egymás szájából eszünk gumicukrot" - "tony kipróbálja maxxie-t" jelenetek között, pedig nincs ám, irományomban fel sem merül ilyesmi az emberekben, vagyis de, de nem a fiúknál), mert hát a lookbookon senki nem néz ki úgy, mint egy ember, ők nem is léteznek, újabban erőteljesen próbálkozom olyat alkotni magamból, de természetesen nem megy.
Ja, és Lily nincs, mert ő szerintem mindenki képzeletében elég élénken él, az enyémben legalábbis nagyon, ezért nincs szükség ilyen... nemtudommire. Hát, érdemes róla tudni, hogy olyan sebességgel és kiejtéssel beszél, mint Lady Sovereign. Én is úgy akarok, és addig fogom gyakorolni, míg senki nem állítja már, hogy amerikaias az englishem, avagy tájszólásom van. Én lájdi szovörinül beszélek..

Nnna.

Al.

kellőképpen kicsi, bár esetlenségéhez vastagabb végtagok és kicsit kevésbé divatos frizura szükségeltetne, továbbá ha a fejére képzelem a szemüveget ami márpedig létfontosságú, hülyén kezd kinézni, de a fejszerkezete tökéletes. Tökéletesen illik ehhez a cinikus szarhoz, amilyenné vált, mint narrátor.

 Jamie

JÓ A PÓLÓJA! Valójában (tehát a képzeletemben) sötétvörös a haja, de olyan nagyon sötét, amiről csak részegen pislogva, lemenő nap fényében állítod, hogy az, de maguk már láttak ilyen hajszínt? (Tudom amúgy, hogy naplementében kb mindenkinek vörös a haja) Hogy egyébként szinte fekete, de közben meg... Örülök, hogy nem a hajáról értekezem. Tehát, James tökéletes, neki igazából a mozgását szemléltetném szívesen. Hát.. kábé úgy megy, mint amikor a fiúk valami nagyon kompromittáló dolgot hallanak, és közelebb mennek a hírforráshoz ilyen kárörvendő fejjel az arcukon. Na, ő mindig úgy közlekedik. Amúgy olyan, mint Nick az Én kis családomból, amit elég nehéz erről a daliás fiatalúrról elképzelni.. próbálják meg azért. 

Scorpicica

sajnos, minthogy ez az ember is ilyen farönkötszart fejet vág, nehéz elképzelni, hogy úgy viselkedjen, ahogy Scorpius, dehát Mitch Hewert mégsem rakhattam ide, már csak azért sem, mert így is úgy érzem, hogy az egészet a skinsből loptam. Oké, ide fogom rakni Mitch Hewert, de előtte elmondom, hogy ez az "istencsászár Scorpius-vagyok, pont annyira szűz, mint te". 

ez pedig Mitch Hewer. 

És ilyen fejet vág Scorpius.

Lorcan Salamander.

igazság szerint egyáltan nem akartam úgy tenni, mintha emlékeznék, hogy melyik ikernek milyen személyiséget szántam, mert nem így volt, de közben ráeszméltem, hogy Lorcan az, aki mondjuk egy német túrázó család sátrában veszítené el a szüzességét egy 43 éves nővel, és egyáltalán nem tudná, hogyan és miért került oda, a humora pedig roppant mód szarkasztikus. A testvére,

Lysander

pedig a lírai hősszerelmes, a legkevésbé sem spontán, és feltűnően sokat hallgat. Nyilván nem ő a domináns-iker. 

Rose

Ez egy kellőképpen csinos ámde jellegtelen kép ahhoz, hogy tökéletesen lefesse elénk Rose-t. Tetszik az orra.

 Hanne

Kell erről még mondani valamit? Épp csak az ő haja nincs lenőve. Ilyen nadrágot vettem.

Fred

semmi egyéb, csak Fred Weasley. Kicsit gizdább, a mai időkhöz igazítva.

Roxanne

ő Lily legkedvesebb unokatestvére, minthogy hasonlóan hiú mint ő - sőt, hiúbb, csak többet kussol, olyan tipikusan felsőbbrendű-egyén. Ezért is nem vörös a haja például, nehogy kapcsolatba hozzák az amúgy legkevésbé sem szégyellendő világcsászára Lilyvel. 

hülye Pixie

HÁT ŐT NAGYON UTÁLOM!!!

A másik legkedvesebb szereplőm, Liisa meg azért nem jeleníthető meg, mert.. nem, ő is túl élénk hozzá.

Viszhall?

this right here i swear will end too so-o-oon

ma esti teendők:

family guy nézés (de csakis azért, hogy tudjam, mit fikázok)

jégakku szerelés pólóba, párnába ✓

Katy B hallgatá-á-áás

szoba falának dekorálása KILL THE LOVE BEFORE IT KILLS YOU, és hasonló üzenetekkel (például kill your boyfriend before he kills you)

a frissen tematizált emlékesdoboz (képzeljenek el egy halandó szemnek csupán szeméttel tömött ikeás dobozkát) széttúrása, a rend és fegyelem miatti feszélyezettségérzet megszüntetése miatt

az elmúlt hét estéinek összes beszélgetős-parádéjának felelevenítése, közben jóságos nagymama-mosoly 

gépet esetleg rákötni az áramszolgáltatásra mer' piroslik ✓  

ÍRNI!!!

Elaludni valami filmen vagy sorozaton,  és közben a legújabb hülyeségemről és a holnapi Reginás napról fantáziálni (miért lettem szerelmes Reginába? Az embert azt gondolná, hogy ha valakivel sűrűsödnek a randevúk, akkor lenyugszanak a szenvedélyes érzelmek, de épp ellenkezőleg, jobban belé vagyok buzulva, mint mikor havonta találkoztunk.)

hmmm de legelőször szerezni  olyan jégakkut ami hűvösebb, mint én...