delirium tremens

Ha  született volna egy ivadékom pont akkor, amikor elkezdtem írni ezt a blogot, akkor ez a gyerek most volna a kognitív fejlődés második szakaszában; egocentrikus lenne, logikátlan és nem tudná magát más helyébe képzelni. De nem szülhettem gyermeket ezért szültem ezt itt, és nagyon szeretnék megszabadulni tőle, de nem tudok, a magam lélektanáni fejlődésének azt a szakaszát örökíti meg ez a blog, melynek során annyi inger érte csökött kis elmémet, hogy simán háromszor személyiséget váltottam. Ennek a fejlődésnek az állomásait márpedig őriznem kell.

Férfiak: állnak. Látják a közeledő asszonyokat. Egyik a másiknak: - "Ott jönnek az exeink."

Eközben az asszonyok: mennek. Egyik a másiknak: - "Ott vannak a kedvenc embereink." Másik: - "Isten áldásával."

Annyira rossz szó ez az ex. Miért nem volt kedves? Vagy valahai szerető? Netán múltbéli ágyas? Vagy árny? "Ott jönnek az árnyaink." 

Láttam a facebookon egy képet, amire az volt írva, hogy "jellemezd az exed egy filmcímmel" vagy valami hasonló. Ma nagyjából egész nap ezzel szórakoztattam magam, meg mindenki mást is. Nekem a "betépve" tűnt a legtesthezállóbbnak, bár bosszantóan nem szellemes. Valójában nem is tartanám zavarónak (kivéve az alkalmat mikor K2-i magasságokban volt és akkor egy darab kavics is jobb társaságnak tűnt nála), sőt egyszer bármit megadtam volna azért hogy legyen kicsit módosítva..összefoglalva tehát ez nem is annyira gonosz. Igen, és ezért választottam a Shreket inkább. Pedig nem hasonlít Shrekre a legkevésbé sem, de a kedvenc kis pajtásom azt mondta hogy régen ez az én spanom igenis egy Shrek volt, én meg megpróbálom elhinni. Az biztos, hogy kicsikét, de csak egész kicsikét szociopata.

De nem is ez a lényeg. Amúgy szerintem nem is jártunk. Szóval nem jutott volna eszembe ezzel a nagyon csúnya két betűvel jellemezni, dehát ő mondta... és akkor biztos azok vagyunk egymásnak. Emberemlékezet óta nem lettem senki exének nevezve, így ez a hír most számomra érdekes és izgalmas, a társadalom részének érzem magam tőle. 

De nagyon nagyon szar ez a szó! Lenne inkább mondjuk enkefalopátia. Na az egy remek kis szavacska. 

a kecskés taylor swift videót akartam ma küldeni kedvesen önöknek, de inkább ezt szeretem most. 

isiász

DE AZ MIÉRT OLYAN KIBASZOTTUL FELHÁBORÍTÓ, HOGY HA VALAKINEK A PÉNZÉBŐL VESZEL MAGADNAK EGY PORSCHÉT AKKOR AZZAL NEM ELVEZETSZ A SZÁJBAKÚRT DÉL ITÁLIÁBA ÉS SÜTTETED AZ OTROMBA POTROHODAT, HANEM IDŐNKÉNT ELDOBOD AZ ILLETŐT VELE MUNKÁBA, ORVOSHOZ, VÁSÁROLNI STB???
Miért olyan baromi meglepő, hogy ha az állam kifizeti azt, hogy öt évig "elte-btk romanisztika szak" címszó alatt ülsz a csendesben, akkor szeretné, ha utána mondjuk itthon adóznál a mekis fizetésedből, nem Dublinban? Miért?
Vagy menj el, rajta, csak akkor szánd meg egy kis alamizsnával jótevőidet.
Én nem annak vagyok ellene, hogy az emberek tanuljanak az egyetemen, de valószínűleg nem véletlenül volna nehéz bekerülni egyre, azért, hogy tényleg az tanuljon, akinek van rá agykapacitása, és a tudását a köz javára használja majd. Tessék, mivel fogalmazni sem tudok, belátom, hogy én pl nyilvánvalóan nem az az ember vagyok, aki jogot meg társadalomtudományt fog tanulni mások pénzéből. Meg a sajátomból se.
Az orvosoknak meg például persze, hogy a picsába ne érné meg elmenni innen, de ha már elment németországba vagy norvégiába vagy egyéb nem balkáni országba akkor úgy körülbelül két és fél órányi fizetéséből röhögve kifizeti azt a 12 milliót (mondjuk nem eszik egy darabig). Egy kissé túloztam, de mégis.
Nem egészen kapcsolódik ide, de eszembe jutnak ezek az emberek, akik szerint minden szar, a magyarok szarok, innen el kell menni, a magyar mentalitás szégyellnivaló, középkori, meg minden faszom. Könyörgöm, hát saját magáról beszél. Miért olyan bizarr manapság pozitívnak lenni, meg jobb híján akkor elfogadni ezt a szart amiben élünk, vagy ne adj isten megpróbálni javítani a helyzeten? Nem, jaj miket beszélek, inkább gyarapítsuk Londont, a harmadik legnagyobb magyar várost, nemsokára talán az első lesz, király.
Persze nem mintha én nem akarnék elmenni, meg ilyenek. Nem is mondom, hogy tilos. Csak nem ártana mellőzni ezt a hülye szájtépést, hogy magyarország mekkora foshalom a hülye magyarokkal együtt meg diktatúra van itt meg ilyen baromságok.
Természetesen tudom, hogy az emberek nagy része azért még mindig tanulás céljából jelentkezik egyetemre, és nem ők a hibásak, amiért a kulturális antropológia szakirány (persze nagyon érdekel engem is) egészen használhatatlan pénzkeresés szempontjából, nem is ezt fikázom, hanem ahogyan fel vannak háborodva hogy a nagyon érdekes tanulmányaikat követő kivándorlásukat az állam nem kívánja finanszírozni. Hát baszki.

Jó, visszaolvastam és tényleg elég rosszul fogalmazok, meg nehezen foglalom össze amit akarok ezért az egész szövegelésem ilyen fröcsögésnek tűnik. Vagy az is.
 Nem degradálni akarom a bölcsész szakokat (mivel sikerült csak azt megemlítenem) mert nagyon jó annak aki képes bekerülni oda és bent is maradni, én magam nem lennék képes. És nem feleslegesek és nem mindenki lesz utána mekis. Ugyanakkor be lehetne látni szerintem, hogy ennek így egyelőre nem sok értelme van, ameddig nem fog tudni olyan munkát találni amihez elengedhetetlen a középkori irodalomból való napkrakész tudás (haha) addig nem biztos, hogy a sírig tartó tanulás-dolgot ilyen prioritásként kéne kezelni. De hogy szóval nem ez a lényeg, hanem említhettem volna a 6575435 kvadrillió jogászt, pszichológust, marketingest meg mindenkit aki a "kommunikáció" avagy "média" szavakat használja mikor a tanulmányaira utal.
Mindegy, "úgysem fogjuk meggyőzni egymást".

Mégis képes lehetek amúgy bekerülni. A lehető legnyomorultabb formámat előre remegve is 424 pontot számoltam magamnak, az anglisztikára meg például 422 kellett legutóbb, hát, ha nem lesz menő akkor, még tán be is kerülnék vón.

meticillin-rezisztens staphylococcus aureus

újabb roppant jó hírek.
Először is: otthon feküdtem dögvésszel, és azt kerestem, hol is lesz az otthonomhoz legközelebb tame impala koncert, hát kábé japánra számítottam, erre lett az lengyelország is ami egészen megnyugtatónak tűnt, majd másnap Min felhívott hogy lesz a szigeten, OLLÉ!
A másik kicsit régebbi, és nem is ilyen bombasztikusan jó újság jellegű hanem inkább de jó életem van jellegű, és az a lényege, hogy a jövő héten megint nem járunk iskolába tisztességesen, hanem egy általunk kívánatosnak tartott mesterséget űző ember nyakában loholhatunk és figyelhetjük ahogyan űzi a mesterségét, nos éppenséggel van egy fotós, Stiller Ákos, akinek én a fotóit tartom nagyon kívánatosnak, ezért csibén így szóltam: mivel nem hiszem, hogy egy aneszteziológus szakorvost lehetséges illetve értelmes volna követnem, ezért én Stiller Ákost szeretném követni. És követhetem! Őt személyesen! Zseniális! Mindenki jöjjenek engemet ünnepeljenek. Meg a csodálatos, páratlan, nagyszerű iskolámat, de tényleg.
Hétvégén viszont azért dobbantok. Valami olyasmit találtam ki, hogy majd választunk egy pályaudvart és felülünk Annával a leghamarabb induló, lehető legmesszebbig menő vonatra, de közben meg annyira szeretnék már a Fertő-tóra menni, hogy inkább oda megyünk. Vagy Balcsira. Vagy akárhova. (Van fogyikártyám, most már enyém a ország.) Csak kapjunk levegőt. Stresszes élete van a 17 éves árt studenteknek.