rege a hülye amerikaikról

de komolyan, én annyira utálok mindent, ami amerikai, hogy az hihetetlen! Fél év intenzív gossip girl-nézés után lett New York az egyetlen hely, ahol úgy szívesen eltöltenék az életemből hátralevő 12 évben ÖSSZESEN egy hetet, de ezen, a palacsintájukon, a mogyoróvajon és a south parkon kívül mindent rühellek, aminek egy kicsi köze is van amerikához, és egyáltalán nem tudom megmagyarázni, miért.
De szerintem nem is kell. Gondoljanak csak az amerikai skinsre. Az mi a ssszar? Tudok róla, hogy a brit készítőknek is sok köze van hozzá, sőt talán még ők is találták ki, amit igazából meg sem szeretnék érteni, de őszintén, van ember, aki azt végig bírja nézni miután megnyugodva merült el az eredeti változat életszerűségében, a sok pattanásban, össze nem illő ruhadarabban és a VALÓSZÍNŰ dialógusokban? Végre lehetségessé vált olyan embereket nézni a tévében vagy mi ez, gép, nade tehát televíziós sorozatban, amilyeneket az utcán is látni, és időnként hátráltatják őket anyagi gondok.
Meg akkor nézzék meg a Haláli temetést vagy mi volt annak a címe (death at a funeral) britül, az idióta Kris Marshallal, aztán amerikaiul, jó kis fingós poénokkal. (Nem mintha az amerikaiból többet láttam volna 2 és fél percnél, de képzelem.) Most egyébként Ellie Goulding Starry Eyed-jának amerikai változatú klipjén húztam fel magam. Biztos volt valami oka az elkészülésének (például hogy odaát egy videoklip csak akkor élvezhető, ha valamilyen módon tisztázódik benne az énekes szexuális identitása, sőt, videoklip kell egyáltalán ahhoz, hogy egy számot meg bírjanak hallgatni. Nem azért, de szerintem a videoklipek a legfeleslegesebb dolgok a világon, elég ingerszegény környezet kell ahhoz, hogy valaki ezeket nézegesse, főleg mostanában, amikor én érzem magam kínosan, ha látok egy csajt fehérneműben ugrálni a tévében. Ennek mi a jelentéstartalma? Persze nem mondom, vannak jó klipek is a világon, például a coldplayeket nagyon kedvelem, meg természetesen Adele-t is.), de nem értem, miért volt szükség ehhez kék kontaktlencsére, gyönyörű fiúbarátra meg a többi szarra. (Persze, a Monster Beats fejhallgató sem maradhatott ki, bár mondjuk azt már magyar klipekben is látni vélem néha, viszont nem tudom azt se mire vélni, mert most a magyar vivatv-néző populáció hány százaléka engedhet meg magának egy 100 ezres fejhallgatót? -.- és inenntől mit foglalkoznának vele? Innentől minek van benne? Nem, ez nem olyan, mint egy 100 ezres ruha vagy 10 millás kocsi.) Nagyon szép meg minden, de attól elhányom magam, mikor az én angy szerelmem, Ellie Goulding a csodálatos barna szemei helyett valami kék borzalommal tekint rám, és úgy néz ki, mint egy kibaszott Barbie, mint akárki más. Szörnyű. Akkor is, ha Minit vezet.
De ez miért jó nekik? Miért kell mindenkinek ugyanúgy kinézni?



arról nem is beszélve, hogy az én drágának hitt Viktória barátnőm közölte, hogy 11.-ben amerikában fogja taníttattatni magát. Nos, a külföldi tanulással semmi gondom nem lenne, hiszen én is arra pályázom, NADE AMERIKÁBAN? Közöltem vele, hogy olyan ostoba lesz, mire visszajön, mint a seggem, úgyhogy, ha nem bánja, kiélvezem ezt a hátralevő egy évet amit együtt töltünk, mert utána valószínűnek tartom, hogy nem fogom tudni elviselni. (Ami gonosz dolog, tekintve hogy azt állítom, ő az egyik legjobb barátnőm, de a rátapadó amerikai mentalitás elől akkor sem menekülhet.) Jaj istenem, nem tudom elképzelni, hogy mi vonzhat egy embert oda...

Na jó, mások meg azt nem bírják elképzelni, engem mi vonz a folyamatos esőzésben, a mirelit kajákban, meg a túlsúlyos kelet-londoni panellakókban és a kiejtésükben, úgyhogy talán egyenlíthetünk.
NEM! Visszaszívom. Én ezeket a dolgokat nagyon szeretem.

"i've always wanted to use that spell"

<33333333333333333333333333333333333333333333333333333

Cemeteries of London

Most, hogy drága barátnőm üdülni ment a világ másik végére, kötelességemnek érzem, hogy megemlékezzek róla is, már csak azért is, mert az elmúlt napokban folyamatosan jelenések kínoztak közös mibenlétünk régebbi időiből. Ja, meg mert találtam ezt a cemeteries of london című számot, aminek a címétől kiráz a hideg, és rögtön felrémlik előttem ahogy egy kordén viszi el a halottakat egy olyan ujjatlan kesztyűt viselő férfi a ködös utcán este, miközben egy kisgyerek előtte szalad és csenget. Aztán a kesztyűről a Twist Olivér, amiről pedig természetesen Regina, akivel túlvilági lényekként látom magunkat egy kihalt középkori angol temetőben hintázni egy korhadt fa ágán, amiről amúgy mindenki tudja, hogy rég leszakadt. Én annyira örülök, hogy sosem volt senki hatással az agyamat ellepő képekre.
 De most megint semmi másra nem vágyom, csak hogy felnőttek legyünk, és mindenféle elhagyott városkákba menjünk Angliában, és mindegyik városnak legyen valami hátborzongató középkori* legendája, aminek nem járunk utána mert nem vagyunk az elveszett ereklyék fosztogatói, hanem csak megkérünk valakit hogy meséljen, és elképzeljük, mert az - legalábbis számomra - éppen elég kielégítő.

 * A legnagyobb probléma az, hogy középkornak kb 1000-től 1450-ig nevezzük az időket, ha jól emlékszem, ezután Újkor jön, de engem csakis az 1600-as évektől bolygassanak történelemmel, ami az előtt történt, nem érdekel (kivétel vikingek és Tudorok). Úgyhogy előszeretettel fogom az 1600-as éveket középkornak nevezni, mert a szót ettől függetlenül nagyon kedvelem.

Örülök, hogy ezt megoszthattam pedig senkit nem érdekelt, még egy hír mára: családunk legifjabb tagja, nevezetesen Tádé Bence (ííímádom ez a név) novemberben készül megszületni, de remélem vár december elejéig, hogy pont olyan megosztó személyiség legyen, mint én. Nemrég leltem a nagypapájáról egy újságcikket, amit el is tettem, és ha majd nagy lesz, oda is adom neki, nagyon sok ilyesfajta relikviával együtt. Fúúú, de nagyon várom, hogy lehessen vele beszélni :D.

"Tudja, tanár úr, nekem még nincs könyvem, és RONNAK SINCS."

Én nagyon méltatlan módon még csak gondolatokba sem öntöttem a Herri Potter-időszakom lezárását, nemhogy szavakba, de itt az ideje. 

Azon gondolkodom, mióta erre rájöttem, hogy hogyan is kezdődött ez nálam. Én is szívesen állítom, hogy ezen nőttem fel, miközben igazándiból kilenc éves voltam (egész pontosan a tizedik születésnapom előtt történhetett pár nappal), mikor a gyerekeknek szóló "zeneértő leszek" című hangversenysorozat egyik koncertje után egy kisebb vagyonnal (úgy ezer forinttal) a zsebemben úgy határoztam, hogy én most meg fogom tekinteni az új Harry Potter filmet (a Tűz Serlegét), anyukám meg addig csináljon, amit akar. Azt hiszem, engem nagyon alternatívan neveltek, mintha kicsit korán hoztam volna fontos döntéseket az életemmel kapcsolatban, mások véleményének kikérdezése nélkül :D. Szóval megtekintettem a filmet és nagyon tetszett, bár alig értettem, utoljára tán a másodikat láttam a tévében, a harmadikat nem is. Azért sikeresen felkeltette az érdeklődésem, és már ekkor továbbgondoltam az egészet, ami nekem nagyon tetszik. Most jut eszembe, hogy harmadikban egyszer kivettem az iskolai könyvtárból a Főnix Rendjét, hogy mindenki lássa, mennyire bátran viszonyulok a nehéz könyvekhez, de roppant unalmasnak bizonyult, mivel semmit nem értettem belőle.

Nem sokkal a moziélmény után a valamelyik tanárnő elvitt minket a budafoki könyvtárba, amiért örök hálával tartozom, ugyanis ez volt az az időszakom, amikor hetente jártam haza a hétdarabos könyvcsomagokkal, és egyfolytában olvastam egészen ötödikig, amikor is elromlottam, de ez részletkérdés, szóval olvastam menetközben, minden létező járműven, tanórán, satöbbi. 

Így a Harry Potterekkel is. Annyira imádtam azt az érzést, ami két rész közt fogott el, a várakozást... ami nekem ugyan egy napot jelentett, míg elmentem a következő részért, de majd beleőrültem; a legviccesebb pedig az volt, mikor másodszor vettem kézbe a Főnix Rendjét, és nem törődve azzal, hogy zuhogott az eső, olvasás közben ereszkedtem le a hegyről, és tetszett, hogy már mindent értek. Ezután szünet jött, a hatodik részt valamiért sokkal később olvastam el, de nem tudom, hogy miért, viszont azt olvastam el a legtöbbször,  a hetedik részt meg már a megjelenés napján kaptam a kezembe idegen nyelven dísszacskóban, és ez már négy éve volt, te jó isten! De szörnyű, fú. 

 A hetedik rész ismeretlen okokból nagyon megrengette a lelki világom, nagyjából azt a részt, amit Harryék az erdőben töltöttek a sátorral, kb 200-as vérnyomással olvastam, reszketve, amikor meg Ron lelépett úgy sírtam és úgy megutáltam őt, mintha valóban ott lennék és rajtam is múlna a dolog. Nyilvánvalóan ebben van a varázslat... hogy nem egy olyan iromány, ami miatt Nobel-díjat kell az írónőhöz vágni, vagy amit hosszasan lehet elemezni szépirodalmi fórumokon, de olvasni pont olyan volt, mintha beleesnél a merengőbe; normális esetben minden könyvvel így vagy, de ez más, hiszen egy nagyon rézletesen felépített világról van szó, rengeteg szereplővel. És ezt továbbképzelni megint egy csodálatos dolog. 

 11 évesen írtam az első fanfictionömet, ami egyszerűen borzasztó, de mégis aztán éveken át ez volt a kedvenc szórakozásom, rengeteg csodálatos barátot köszönhetek ennek, például Reginát is, mert a Harry Potter nélkül biztosan nem veszem ennyire komolyan az írást (bár az első irományom inkább egy Klikk-kezdemény volt, rengetegszer utaltam benne a Harry Potterre:D). Ez pedig azért nagyon nem mindegy. 

A lényeg tehát, hogy nagyonis fontosabb dolog ez a Harry Potter, mint aminek tűnik és szánták, mert nem csak egy könyv- és filmsorozat volt, hanem - és ez most nagyon modoros lesz - sok-sok fiatal és nem fiatal emberke életének hosszabb vagy rövidebb időre, de meghatározó motívuma. Fú, utálok ilyen nagy szavakat használni. 

 Mindegy, nagyon fog hiányozni, szeptemberben újra is kezdem az egészet filmmel, mindennel, és befejezem a soha be nem fejezett történeteimet. (A Prudence most 90 oldal, a June Eveningshez 10-et írtam, és nagyon örülök neki.) 

Mert... nem élhet az egyik, míg él a másik.  

i just missed your heart.

Július 20. szerda

Sikeres próbálkozások figyelem elterelésére 2, pillanatok, mikor úgy éreztem, ideje bőgni de nem kezdtem el 3, gondolatok cirmáról folyamatosan, a nap vége felé egyre ritkábban.

Ma megint semmit nem csináltam, ezenkívül délben ébredtem, valamikor négy órával később a kopaszin találtam magam Zsizsivel (úgy látszik ez valami új hóborttá fogja kinőni magát, egy hét alatt ötször mentem el oda), este egészen spontán módon moziba mentem Krisztával, megnéztük a Hannát amiről még Londonban fantáziáltunk, és én igazából a háromnegyedét már láttam is, de ettől függetlenül egészen fantasztikus volt, mert csak mi ketten ültünk a teremben, méghozzá legesleghátul középen, és normális hangerőn beszélhettük meg hogy mit nem értünk éppen. Jó, hogy ez nem rímelt. 

Valami ilyesmit bölcselkedett ma: - Figyelj, ez itt a szív, ez meg az agy. - Elémrakta a két öklét. - Valamikor régen nagyon jóban voltak, de rohadtul összevesztek valamin, úgyhogy most ellenségek és kurvára hogy direkt az ellenkezőjét akarják mint a másik. Úgy mint... te meg... mondj valakit.. mindegy. Szóval az agy az ilyen geciokos, mint a Laura, és értelmes dolgokat mond, hogy "Ne írj neki, mert talán nem fog válaszolni, de ha válaszol akkor is csalódni fogsz mert talán keveset ír és akkor rossz lesz, és ha vársz akkor ő ír és az azt is jelenti, hogy normális férfi és hogy normálisan megvárattad és akkor lesz belőle valami, amiből megint lehet csalódás, mert nem olyan lesz, mint amilyennek elképzelted, de mégiscsak jó lesz, ha nem csinálsz semmit" mire a szív, hogy "kussolj már a faszba, LÉPJ, mert így hamarabb lesz valami" és ezt csinálják folyamatosan. ... Én meg avgyok a kívülálló, a harmadik vélemény. 

- Kriszta... te az agy vagy. 

A film fél egykor ért véget, és abban a reményben hagytam el a mozit, hogy most aztán megint egy hatalmasat sétálok majd, de minthogy zuhogott az eső erről átmenetileg lemondtam, kirohantam Krisztával a 960-ashoz a Móriczon, aztán a villányiról sétáltam haza, mert ahhoz túl szenvedélyesen szeretek sétálni, hogy csak úgy felüljek egy éjszakaira. Azthiszem utoljára 2006. augusztus 20.-áján voltam ennyire vizes utcán, de nem bántam, mert legalább értelmes gondolataim születtek, a víztől mindig normális leszek.

Valami olyasmit terveztem, hogy megnézem a Bridget Jonest 346784345678987654578-adszorra, de asszem inkább alszom, és nem gondolok semmire. 

strawberry swing

tegnap este megtekintettük a Herri Pottyert, az epilógus alatt olyan röhögőgörcsöm volt, amitől könnyekre fakadtam, aztán valóban elkezdtem bőgni, mert tudatosult bennem, hogy vége van, és bármily modorosan hangzik, gyermekkorom meghatározó olvasmánya volt ez, bár asszem 11 évesen kezdtem, méghozzá a főnix rendjével amit nagyon unalmasnak tartottam, de végigmenni az összes könyvön egyszerűen fantasztikus dolog volt. Furcsa, mennyire lefoglalta a gomdolataimat, és mennyire komolyan vettem, meg az is furcsa, hogy nem az utolsó könyv elolvasása után borultam ki, hanem az utolsó film végén (ami mellesleg nagyon szar volt). Na mindegy. Szép volt, mese volt, Astoria tökéletes.
Gyönyörű piros nadrágom van átmenetileg, és holnaptól jógázom. Épp csak igyekszem elterelni a gondolataim. Türelem, türelem.

Lady Soveregina!! haha

íííííííímádom ez

Voldemort: - Harry Potter halott! Hhahahahahahaha, gyerünk, ki-ki valljon színt!

Draco: sok szarakodás után előlép. 

Voldemort: - Nem csalódtam benned. - Megöleli Dracót. 

Regina: - Most mi történik? 

Én: - Színt vallanak. 

Roxfortos diákok: némán vonulnak. 

Regi: - Úristen. Mintha valami náci haláltáborba mennének.

Én: - Fúúúúú nagyon tetszik! Úgy élnék ilyen időkben, és lennék lázadó..., akit ki is végeznének kábé az első napon.

- Én meg úgy lennék náci.

mizéria.

Július 18. hétfő
Értelmes megmozdulások 0, váratlan személyek, akik üzentek 3, személy, akitől várom, hogy üzenjen 1, kalória 4000000, szomorúságot enyhítő felesleges pénzköltési alkalmak megragadása 4.

Ez a napom annyira felesleges volt, hogy... egyszerűen megismételhetetlen.
Reggel egészségügyi okokból ellátogattam az egészségügyi központba, és tapasztalhattam milyen amikor ultrahangot készítenek a hasamban levő dolgokról (merthogy bizony eléggé terhes vagyok), és közben azon tűnődtem, hogy egy ilyen furcsa körcikk alakú homályos fekete-fehér pacsniból én aztán fel nem ismerném a gyermekem. Ha lenne. Ja, de az imént állítottam, hogy van. Ezalatt Gerina állítása szerint itthon aludt, szerintem meg megtett minden olyan dolgot, amit a jelenlétemben nem tehet meg. Nem tudok példával szolgálni, de biztos, hogy ez történt. Miután hazajöttem, egész nap nyűglődtem, valamikor délután elaludtam, felriadtam, leöntöttem magam hideg vízzel aztán normális lettem.
Én most nagyon unalmas vagyok. Helyesebben, különösen unalmas. Egyetlen dolgon bírok gondolkodni, és minden negatív gondolatom ellenére úgy érzem, hogy mivel a kis életem történetének egyik fele komoly elcsesződőfélben van (a barátnő miért hiszi, hogy szarul érzem magam vele, hogy direkt nem veszem fel a telefont és ha nem válaszolok az sms-ére akkor utálom? Ha olyan szarul érzem magam vele, ha annyira utálom, akkor miért nem mondok neki soha nemet semmire, miért nem hozom fel soha ha megbánt valamivel de leginkább miért vagyok akkor vele ennyit?..), tehát biztosra veszem, hogy a másik most rendbe fog jönni, mert ha nem, ha egyszerre két dolog lenne szar, akkor lehet hogy megint élőhalottá változnék. Ami szar. 

Úgyhogy hallgatom a first kiss zenét, amire szinte csodával határos, hogy emlékszem.
Barnussal találkoztam este. Azt mondta, hogy szerelmes vagyok.
Szeretem, amikor azt mondja, hogy szerelmes vagyok.

louder

figyelem, különösen vidám és cseppet sem elvont bejegyzés következik

ez most miért történt? 

naiv módon a tegnap esti sikerélményeim után úgy gondoltam, hogy nem vagyok többé  menthetetlenül szerencsétlen,  szükségtelen, egy béna szar, erre  épp 24 órával később el is értem  ezt az állapotot, sőt, úgy érzem magam, mint valami nem kellsz eléggé-típusú film főszereplője, csak épp  valami realista európai kiadásban, amiben valóban csúnyák a szereplők.  nem értem, hogy egyáltalán ez most miért történik? úgy értem miért estem bele egy olyan hibába, aminek vétését vagy hogy mondják ezt az emberek nyelvén, még tudatlan, tapasztalatlan, ártatlan koromban (októberben) is nevetségesnek találtam; komolyan venni valami komolytalant...

sőt; még hajnalban is röhögtem rajta,  mikor hazaértünk is  élveztem, ahogy a dolog szép emlékként ülepedik le bonyolult agyszerkezetem mélyén,  majd elaludtam. 

Ébredéskor pedig már semmi másra nem bírtam gondolni, csak arra, hogy mi lenne, ha...?

minthogy a GONDolkodásban különösen jeleskedem, délután ötre pont olyan légszomjaim és szívdobogásaim lettek, mint amikor már alig bírtam elviselni az iskolábajárást, csak ez mégis egy kicsit kellemesebb volt
este vidámparkba mentünk, én abban a reményben, hogy halálfélelmemben nem fogok ezen gondolkodni, de ez nagy tévedés volt, csodásabb helyeket és alkalmat nem is találhattam volna erre..
szóval várva vártam a fejleményeket, a semmi fejleményeit és tényleg nem jutott eszembe semmi megoldás
hazajövök, kb öt perc alatt megtalálom

meglátom azt, ami nyilvánvaló volt, amit tudtam is, csak valamiért megint tovább kellett gondolni mindent

valaki lőjön le...

Ja, etttől függetlenül a péntek életem eddigi legjobb estéje volt minden tekintetben. Ííííímádom a Kriszta.

i'm not that weak yet.  i just want it louder 

louder

louder

louder

louder

louder

"- Ja – vigyorgott Scorpius – mert a női kviddics halott, mióta anyád megszülte Jamest."

már itt is vannak az emberrablók. a lookbookról szereztem mindet, ami ugye ellentmond annak, hogy ebben a történetben is mindenki úgy néz ki, mint az emberek, akár a skinsben (pedig én ezt a dolgot két évvel a skins előtt írtam, és az a bajom, hogy erős átfedést vélek felfedezni az "egymás szájából eszünk gumicukrot" - "tony kipróbálja maxxie-t" jelenetek között, pedig nincs ám, irományomban fel sem merül ilyesmi az emberekben, vagyis de, de nem a fiúknál), mert hát a lookbookon senki nem néz ki úgy, mint egy ember, ők nem is léteznek, újabban erőteljesen próbálkozom olyat alkotni magamból, de természetesen nem megy.
Ja, és Lily nincs, mert ő szerintem mindenki képzeletében elég élénken él, az enyémben legalábbis nagyon, ezért nincs szükség ilyen... nemtudommire. Hát, érdemes róla tudni, hogy olyan sebességgel és kiejtéssel beszél, mint Lady Sovereign. Én is úgy akarok, és addig fogom gyakorolni, míg senki nem állítja már, hogy amerikaias az englishem, avagy tájszólásom van. Én lájdi szovörinül beszélek..

Nnna.

Al.

kellőképpen kicsi, bár esetlenségéhez vastagabb végtagok és kicsit kevésbé divatos frizura szükségeltetne, továbbá ha a fejére képzelem a szemüveget ami márpedig létfontosságú, hülyén kezd kinézni, de a fejszerkezete tökéletes. Tökéletesen illik ehhez a cinikus szarhoz, amilyenné vált, mint narrátor.

 Jamie

JÓ A PÓLÓJA! Valójában (tehát a képzeletemben) sötétvörös a haja, de olyan nagyon sötét, amiről csak részegen pislogva, lemenő nap fényében állítod, hogy az, de maguk már láttak ilyen hajszínt? (Tudom amúgy, hogy naplementében kb mindenkinek vörös a haja) Hogy egyébként szinte fekete, de közben meg... Örülök, hogy nem a hajáról értekezem. Tehát, James tökéletes, neki igazából a mozgását szemléltetném szívesen. Hát.. kábé úgy megy, mint amikor a fiúk valami nagyon kompromittáló dolgot hallanak, és közelebb mennek a hírforráshoz ilyen kárörvendő fejjel az arcukon. Na, ő mindig úgy közlekedik. Amúgy olyan, mint Nick az Én kis családomból, amit elég nehéz erről a daliás fiatalúrról elképzelni.. próbálják meg azért. 

Scorpicica

sajnos, minthogy ez az ember is ilyen farönkötszart fejet vág, nehéz elképzelni, hogy úgy viselkedjen, ahogy Scorpius, dehát Mitch Hewert mégsem rakhattam ide, már csak azért sem, mert így is úgy érzem, hogy az egészet a skinsből loptam. Oké, ide fogom rakni Mitch Hewert, de előtte elmondom, hogy ez az "istencsászár Scorpius-vagyok, pont annyira szűz, mint te". 

ez pedig Mitch Hewer. 

És ilyen fejet vág Scorpius.

Lorcan Salamander.

igazság szerint egyáltan nem akartam úgy tenni, mintha emlékeznék, hogy melyik ikernek milyen személyiséget szántam, mert nem így volt, de közben ráeszméltem, hogy Lorcan az, aki mondjuk egy német túrázó család sátrában veszítené el a szüzességét egy 43 éves nővel, és egyáltalán nem tudná, hogyan és miért került oda, a humora pedig roppant mód szarkasztikus. A testvére,

Lysander

pedig a lírai hősszerelmes, a legkevésbé sem spontán, és feltűnően sokat hallgat. Nyilván nem ő a domináns-iker. 

Rose

Ez egy kellőképpen csinos ámde jellegtelen kép ahhoz, hogy tökéletesen lefesse elénk Rose-t. Tetszik az orra.

 Hanne

Kell erről még mondani valamit? Épp csak az ő haja nincs lenőve. Ilyen nadrágot vettem.

Fred

semmi egyéb, csak Fred Weasley. Kicsit gizdább, a mai időkhöz igazítva.

Roxanne

ő Lily legkedvesebb unokatestvére, minthogy hasonlóan hiú mint ő - sőt, hiúbb, csak többet kussol, olyan tipikusan felsőbbrendű-egyén. Ezért is nem vörös a haja például, nehogy kapcsolatba hozzák az amúgy legkevésbé sem szégyellendő világcsászára Lilyvel. 

hülye Pixie

HÁT ŐT NAGYON UTÁLOM!!!

A másik legkedvesebb szereplőm, Liisa meg azért nem jeleníthető meg, mert.. nem, ő is túl élénk hozzá.

Viszhall?

this right here i swear will end too so-o-oon

ma esti teendők:

family guy nézés (de csakis azért, hogy tudjam, mit fikázok)

jégakku szerelés pólóba, párnába ✓

Katy B hallgatá-á-áás

szoba falának dekorálása KILL THE LOVE BEFORE IT KILLS YOU, és hasonló üzenetekkel (például kill your boyfriend before he kills you)

a frissen tematizált emlékesdoboz (képzeljenek el egy halandó szemnek csupán szeméttel tömött ikeás dobozkát) széttúrása, a rend és fegyelem miatti feszélyezettségérzet megszüntetése miatt

az elmúlt hét estéinek összes beszélgetős-parádéjának felelevenítése, közben jóságos nagymama-mosoly 

gépet esetleg rákötni az áramszolgáltatásra mer' piroslik ✓  

ÍRNI!!!

Elaludni valami filmen vagy sorozaton,  és közben a legújabb hülyeségemről és a holnapi Reginás napról fantáziálni (miért lettem szerelmes Reginába? Az embert azt gondolná, hogy ha valakivel sűrűsödnek a randevúk, akkor lenyugszanak a szenvedélyes érzelmek, de épp ellenkezőleg, jobban belé vagyok buzulva, mint mikor havonta találkoztunk.)

hmmm de legelőször szerezni  olyan jégakkut ami hűvösebb, mint én...

lovt

szóval voltam a volton, a voltot nagybetűvel írni modoros, de már akkor is, ha csak a fesztiválra utalok, olyan belsős jellege van, vagy nemtudom, de képtelen vagyok megtenni, szóval voltam ott. és igazából az eslő dolog amit érezhettem, az düh volt, mert az az életképtelen ámde szeretnivaló Gergő körbevezetett minket az egész rohadt sopronon és a kb 20 perces sétát a vonatállomástól a kempingig egy óra alatt tettük meg. De miért van az, hogy hogyha én megérkezem egy városba, ahol sosem jártam, és nem tudom merre kell menni, akkor is megérzem kb 10 felesleges méter után hogy valószínűtlen, hogy erre kell jönni? Istenem. Ez olyan "már megint mindenki csődtömeg, csak én nem", ez meg egy olyan dolog volt, amiről tudom, hogy Regina mondta, de már nem tudom minek és mikor, remélem rám utalt.
Úgyhogy odaérhettem a Riddim Colony utolsó öt percére, de legalább a magashegyit láttam végig (első sorból, középről:)), és amiért nagyon büszke vagyok magamra, az az, hogy amíg használható volt a telefonom, megtanultam Kriszta számát fejből, és erre kb 5 percre ki is kapcsolta magát a kis drága.
Amúgy a legjobb az volt, amikor elkezdtünk étkezni, leálltunk valami kuka mellé, a kuka pedig egy eléggé skinses kéjbarlang mellett volt, ahol aztán legalább egy órát töltöttünk csodálatos dábsztepre tombolással, és a beszámolóm kezd átcsapni Levél a Nagymamának-Azt hiszem, hogy ez valakit érdekel-stílusba, úgyhogy befejezem.
Még annyit, hogy a Káááálkbrenner jó volt. (Azon tűnődtem a vonaton, hogy az ugyan miért nem PÁUL kalkbrenner, mert hát eléggé germán a figura, nem? Én sem lettem Lora, pedig eléggé nem vagyok ősmagyar alkat.) .. Hát, annyira nem. Sőt, a közepén majdnem elaludtam. De aztán megint rohadt jó volt. Fúúúú. Nagyon! Azt csináltuk, hogy már a 30 seconds to mars végén elkezdtünk befelé szivárogni, hogy jó elöl legyen helyünk, de nem mi voltunk az egyetlenek, meg aztán a tiniphicshák is elkezdtek kifelé jönni, szóval a lábaink konkrétan két percig nem értek földet, kicsit megijedtem, de nem baj, nem tapostak agyon senkit. Amúgy kb 8-10. sorban álltunk, ami szerintem elég jó eredmény, és nekem az jön le hogy csak az nem áll elöl aki nem akar, mert én tényleg azt hittem, hogy ez sokkal nehezebb.
A sky and sand volt a legvégén, és az eléggé szép volt, meg hallok egy ilyen kis robbanást a hátam mögül, erre ilyen kis papírfecnik kezdenek el zuhogni, hát elképesztően szép volt... ezen a videón látszik is. A táskámba esett egy csomó meg összeszedtem a hajamból és begyömöszöltem a farzsebembe, és most nem tudom, mit fogok csinálni vele . :D
Mondjuk az kedvemre való, hogy ilyen elöl álltunk mikor ekkora volt a tömeg, mert abból szart se láttam, lépni sem tudtam, nemhogy megfordulni.
A négyórás vonattal akartunk hazamenni, ami a hátunk mögött (!) ment el, de valami másik négyórás vonat is létezett, mert arra sikerült felkerülnünk, és.. nos, sikerült végig állni-szenvedni-földönülni a háromórás utat, olyan volt mint egy marhavagon, vagy nemtudom, de nagyon szar volt, azt érezni még szarabb, ahogy megfázom szépen lassan, és most itt ülök egyre csak duzzadó torokkal, egyre nehezebben mozog a nyakam és biztos vagyok benne hogy holnapra egyértelműen torokgyulladásom lesz, főleg azért mert holnap mennék Vikihez és haza sem jönnék egy hétig. . . . . .
ó istenem.
Ja, amúgy jó volt. Tényleg. Remélem, egyszer tényleg lesz egy olyan barátom, mint az a 22-23 év körüli fél-pávaférfiállat, aki váratlanul megfogta a kezem a skinses helyen, a seggére tette azt, majd egymásra vigyorogtunk és átkarolt. Istenem, hogy nekem milyen jó kedvem lett azután! Hát elég gyönyörű volt az az ember. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAHHHHH!!!
 megyek szépítő-gyógyító dollárszopásra. :$

 nos azoknak, kik mezítleneül hagyott lábaim láttán arcizmaik rángatására késztettettek, üzenem, hogy NEM FÁZOM, NE AGGÓDJANAK. Miért van ideje az embereknek azon tűnődni, hogy ki fázik és ki nem? Isstenem. Bárcsak Londonban lennénk, ott nem gondolják, hogy olcsó prostituát, avagy gyenge önértékelésből fakadó feltűnési viszketegségben szenvedő ifjú hölgy lennék, ott mindenki így öltözik fel, ha a hőmérséklet meghaladja a 15 fokot, és a horizonton nem látható tornádópárbaj. Úristen, nem beszélve Finnországról, jaj, én miért nem ott vagyok most?


Fú.

boldog júliusi dollárszopást :$