Nem szeretném cuzámmenfasszungolni ezt az évet, ami azért szentségsértés, mert három éve blogolok, háromszor írtam ilyen szart, és most meg nagyon nem fogok!
Vagyis de, csak olyan Bridget Jonesosan.
Bridget Jones Naplójának elolvasása: 4 times. Két hónapon belül.
Kávéfoltok, amik miattam keletkeztek rajta: 3 és fél.
Csókok: 4. Nem. Nem ennyi csók volt, hanem ennyi ember, akikkel csókolóztam. Pföj, undorító.
Iskolaváltás: Egy és fél. Fél azért, mert tudja a franc, hogy most épp iskolát váltok-e, avagy sem?
Házibulik: 3. Botrány.
Alkoholegység: Ezt sajnos sosem tudjuk meg, Soma szülinapja után fel tudtam még sorolni, hogy mit ittam, de hogy mennyit, azt akkor sem, viszont a lényeg az akkor is az volt, hogy vodkát (fúj) martinit és sört ittam egymás után egész este a konyhapulton ülve fura lelkiállapotban cinikusan méregetve a többi embert, és egész végig magam mellett tudva egy Máté nevű fiatalurat, akiről mindjárt mesélek, de szóval semennyire sem voltam részeg. Pedig tényleg nagyon sokat ittam, hogy ne érezzem magam olyan csökevényesnek. De semmi hatással nem volt rám. Aztán legutóbb Cynthi szülinapján martiniztunk, ami lötyi, de majdnem elájultam tőle, és Vikivel szinte végigültük a koncertet az orrbárban, és beszélgettünk.
Cigaretta: nulla?
Egyéb tudatmódosító szer: Fél. Egynegyed a Dancókából áradó fűszag, és egynegyed az a gaz, amit beígértek, aztán én utasítottam vissza, tekintettel az egyelőre ismeretlen szívtájéki légúti megbetegedéseimre.
Tehát nulla.
Megbetegedések: Infulenza meg egyéb köcsögségek nulla, ellenben egy pszichiátriai megbetegedés két hónapig, combizomszakadás, migrén, és a legutóbbi: beutaló tüdőgyógyászatra és kardiológiára "gyanított betegség vagy állapot miatt". Éljen! Éljen az egészség! Annyi történik, hogy időnként szúr a szívem, aztán most elkezdett sűrűsödni meg ijesztővé válni a dolog, de Marsi szerint nem a szívemmel van baj, hanem ez inkább a levegő ami valamiért nem megy jó helyre.
Barátok: Egy :D szánalmas. Már nem a szám vagy a barát, hanem az a "járás" :D
Szar dolgok, amikre visszaszoktam: hangulatjelek. Mint a mellékelt ábra mutatja. Minden kibaszott mondat után egy ilyen szar. :D Ja és a káromkodás. Szegényes a szókincsem. És nem tudom kifejezni magam.
Végignézett évadok: 13. CSÓRÓ!
Mozi: 10. NAGYON GÁZ!
Hisztériás roham: 2, egy a sztrájk idején, és egy amikor a tudtom és beleegyezésem nélkül elköltöztettek a másik szülőmhöz
boldogságtól sírás: Kettőre emlékszem. :)
Legjobb dolog: nagyon sok puszi a nyakamon.
Legjobb hétvége: Mikor Detti itt volt.
Legjobb időszak: Nyár vége (nyitótábort kivéve)
Legnagyobb súlyveszteség: -9 kg, de akkor épp idegbeteg voltam
Legnagyobb hülyeség: ezt a listát megírni. (és a Somával smaccanni.)
Amit nagyon jó, hogy nem tettem meg: Nem írtam a Barnabásnak nagyon hosszú felháborodott levelet azután, hogy egy hülye fasz volt
Amit nagyon jó, hogy megtettem: Elmondtam a csibémnek, hogy nagyon szar a csibénk (:D). Nem szerintem szar, hanem egy darab szar az egész.
Na! De valami vidámmal zárnék.
Vagy azzal, hogy mi lesz velem 2011ben! Hát, Katie Holmes séróm lesz legeslegelőször, aztán megírom a tehetséggondozót és felvesznek a Fazekasba, de nem megyek át, mert maradok az AKG-ban örökké, őszi/téli hónapban lefekszem valakivel (FÚ! EZT LEÍRTAM?), nullást kapok matekból, előadjuk a faustot, és lesz benne szólóm noha nem is tudok balettozni, szóval megint beégek, talán megint beleszeretek Márkba, megint utálni és szeretni fogok egy csomó embert, nevetek sírok és beszélek velük, a hasukra fekszem gyertyafényben, felhívom őket nagyon rosszkor, spontán módon elsétálok velük a sulitól a batyiig, Min reggel nagyon megijeszt majd a metróban mikor rám ugrik váratlan és szervezetlen, jó zenéket küld, jó zenéket küldök, végre először el fogok menni tömegközlekedéssel Reginához, akkor is, ha a hévtől hét mérföldet kell menni, és rá fogom venni arra is, hogy találkozzon velem suli után, elmegyek Finnországba nyáron, s tán Angliába tavasszal, de azt nem hiszem, feleségül megyek egy drogbáróhoz, aztán betöltöm a tizenhatot. Ez a terv.
fuck forever!
csütörtök, december 30
0:37
DEDÚÚÚRVAAA
az előző bejegyzésem is nulla óra harminchét perckor tétetett közzé, meg az azelőtti is!
rideg.
az előző bejegyzésem is nulla óra harminchét perckor tétetett közzé, meg az azelőtti is!
rideg.
"sexy sexxbomb"
nem. nem szeretem a skinst. Azt hittem, hogy igen, de tévedtem, csak Effyt és Pandorát és Naomit szeretem, mert Naomi olyan, mint amilyennek Miát elképzeltem, de az összes fiú undorító főleg Cook és kivéve Thomas, mert Thomas nagyon jószívű és őt nagyon szeretem, de Cook egy kicseszett angol serpecsű futballhuligán, JJ-re meg folyamatosan azt hiszem, hogy Michael Cera, de MINDEN EGYES RÉSZNÉL CSALÓDNOM KELL!
Az ikerlányokról ne is beszéljünk. Ebi és Hebi.
Szóval szar. Shitloads.
Ó! Helytelen a meghatározás! Az első két évadod imádom, és elölről fogom kezdeni amint ezt a harmadikat végigszenvedtem, mert a negyedikre már abszolút nem vagyok kíváncsi, ellenben az első kettő, mmm ííímádom, szóval ennyi.
A történet is ratyi, a párbeszédek sem annyira életszagúak már, az egész tök színpadias fostalicska izé... még a remake-re kíváncsi vagyok. Illetve nem.
Most néztem meg a Nem kellesz eléggét végre, és nagyon kedvemre való volt, bár a végét eléggé szarnak találtam, és én már csak azt bírom mondani mindenre, hogy szar, de ez azért jó volt.
Az ikerlányokról ne is beszéljünk. Ebi és Hebi.
Szóval szar. Shitloads.
Ó! Helytelen a meghatározás! Az első két évadod imádom, és elölről fogom kezdeni amint ezt a harmadikat végigszenvedtem, mert a negyedikre már abszolút nem vagyok kíváncsi, ellenben az első kettő, mmm ííímádom, szóval ennyi.
A történet is ratyi, a párbeszédek sem annyira életszagúak már, az egész tök színpadias fostalicska izé... még a remake-re kíváncsi vagyok. Illetve nem.
Most néztem meg a Nem kellesz eléggét végre, és nagyon kedvemre való volt, bár a végét eléggé szarnak találtam, és én már csak azt bírom mondani mindenre, hogy szar, de ez azért jó volt.
hétfő, december 27
bollocks
drága skins.végeztem a második évaddal, és sejtem, hogy nem erre a célra tervezték, de én az utolsó két részt végig könnyes szemmel néztem, és nem, á nem igazán a történet hatott meg, hanem hogy folyton beleképzeltem magam, tehát igen, a történet hatott meg. Zseniális vagyok egyszerűen.
Megnevezném a kedvenc részemet, de nem emlékszem rá, talán a második évadban Sketch, mert pont olyan borzasztó volt, mint a Szeretni Bolondulásig, az elsőből meg tán hmmm, ha oroszország az első évadban volt, akkor igen, asszem maxxie és anwar. Jó sok káromkodást tanultam meg belőle. És most félek, hogy a harmadik évad nagyon szar lesz, mert újak a szereplők, de azért elkezdem nézni.
Ja, és a legjobb, Chris Jalhoz: - Nem tudom, mit kéne mondanom! ...kibaszottul megsütném neked a világ legnagyobb sütijét, ha azt kérnéd! Mellbe rúgnék öregasszonyokat, feltölteném az összes folyót zizivel... Szeretlek! ... Van egy kis takony az arcodon.
Megnevezném a kedvenc részemet, de nem emlékszem rá, talán a második évadban Sketch, mert pont olyan borzasztó volt, mint a Szeretni Bolondulásig, az elsőből meg tán hmmm, ha oroszország az első évadban volt, akkor igen, asszem maxxie és anwar. Jó sok káromkodást tanultam meg belőle. És most félek, hogy a harmadik évad nagyon szar lesz, mert újak a szereplők, de azért elkezdem nézni.
Ja, és a legjobb, Chris Jalhoz: - Nem tudom, mit kéne mondanom! ...kibaszottul megsütném neked a világ legnagyobb sütijét, ha azt kérnéd! Mellbe rúgnék öregasszonyokat, feltölteném az összes folyót zizivel... Szeretlek! ... Van egy kis takony az arcodon.
sick muse
oooh everybody everybody just wanna fall in love
everybody everybody just wanna play the lead
(so why don't I kill everybody, it would be way easier.)
annyira dühít, hogy szerintem teljesen nyomorék vagyok, annyira dühít, hogy a fejemben fantasztikusan összegződnek a dolgaim, lakonikusan ámde frappánsan, tehát nem lakonikusan hanem frappánsan, aztán mire oda jutok, hogy leírjam a dolgot, az egész egy nagy szar lesz. Ez a folyamatos kudarc tart vissza hál' Isten a blogolástól is.
Jövök haza tegnap mínusz negyvenhét fokban, hóviharban, este fél tizenkettőkor (most nem valami alterszatyor-gyülekezetből, hanem családi karácsonyról), elnézem a lábam alatt ropogó havat, és arra gondolok, milyen jó lenne a kezembe venni, meggyúrni, betenni az emlékdobozomba és rátenni egy kis címkét, hogy az első hógolyóm 2010-ben. És nagyon sok pillanatig komolyan is gondoltam.
Kaptam tapitelefont, és nem tudom kezelni, az egyetlen dolog amit kedvelek, hogy amikor hívnak így el kell húzni vagy mi a szar, na az nagyon tetszik, továbbá remek a hangszórója, így a gondosan beállított csengőhangom tökéletesen érvényesül. Na, de egyébként nem tudom kezelni.
Minek írtam ezt mind le????
everybody everybody just wanna play the lead
(so why don't I kill everybody, it would be way easier.)
annyira dühít, hogy szerintem teljesen nyomorék vagyok, annyira dühít, hogy a fejemben fantasztikusan összegződnek a dolgaim, lakonikusan ámde frappánsan, tehát nem lakonikusan hanem frappánsan, aztán mire oda jutok, hogy leírjam a dolgot, az egész egy nagy szar lesz. Ez a folyamatos kudarc tart vissza hál' Isten a blogolástól is.
Jövök haza tegnap mínusz negyvenhét fokban, hóviharban, este fél tizenkettőkor (most nem valami alterszatyor-gyülekezetből, hanem családi karácsonyról), elnézem a lábam alatt ropogó havat, és arra gondolok, milyen jó lenne a kezembe venni, meggyúrni, betenni az emlékdobozomba és rátenni egy kis címkét, hogy az első hógolyóm 2010-ben. És nagyon sok pillanatig komolyan is gondoltam.
Kaptam tapitelefont, és nem tudom kezelni, az egyetlen dolog amit kedvelek, hogy amikor hívnak így el kell húzni vagy mi a szar, na az nagyon tetszik, továbbá remek a hangszórója, így a gondosan beállított csengőhangom tökéletesen érvényesül. Na, de egyébként nem tudom kezelni.
Minek írtam ezt mind le????
vasárnap, december 26
vessen hát véget szenvedéseinek!
(Na, ezt elkezdtem úgy egy hete? )
Évlezáró irományokat minden esetben csak karácsony után ildomos közzétenni, így hát én sem fogok most olyat gyártani, hanem megleltem azt a naplóbejegyzést, amit említettem, és visszaolvastam, és nagyon jókat röhögtem rajt'.
Elég sok időm volt ezen gondolkodni, és szerintem ez csak valami nagyon rossz vicc lehetett..
Évlezáró irományokat minden esetben csak karácsony után ildomos közzétenni, így hát én sem fogok most olyat gyártani, hanem megleltem azt a naplóbejegyzést, amit említettem, és visszaolvastam, és nagyon jókat röhögtem rajt'.
október 29., péntek
elhalálozások száma: három és negyed
Íme az én mai tapasztalataimon alapuló önsegítő könyveim, amiket soha nem fogok megírni:
Hogyan "kavarjunk be" könnyen és gyorsan?
Hogyan lepődjünk meg NAGYON?
Hogyan döbbenjünk rá, hogy sötét múltunk sajnálatos eseményei elől még kibeszabott hónapokkal később sem menekülhetünk? De nem úgy értem, hogy nem gondolsz rá, hanem MEGKERES ÉS SZEMBEJÖN VELED ÉS NEM HAGY BÉKÉN?
Ember legyen a talpán (cliché!), aki az alábbiak után képes lenne a leválásra. Elmész egy gimibe, ahol senkit, ismétlem SENKIT nem ismersz (na jó, egyvalakit igen, máskülönben mit keresnél ott?), aztán...
Ó! Nagyon előreszaladtam.
A napom meglepő módon reggel kezdődött. Kilenc óra tíz perckor keltem, az iskolába kilenckor kellett olna megindulni, de mivel mindig minden miattam történik, apukám épp véletlenül otthon volt és épp véletlenül bevitt az iskolába. Elmentünk baseballozni, és a derék patrónusom közölte a coach-al, hogy eléggé interested vagyok bázislabda-témában, mire azt mondta, hogy jó, mert very talented vagyok.
Délután Dórira épp annyi időt sikerült szánnom, hogy lássa, mennyire nem vagyok lelkes, és mennyire nem sietek sehova. Kiverekedtük magunkat Butafokra, én felmentem Tímeához, hogy aztán visszamehessek vele pont oda, ahonnan jöttem.
A Margitban tanúja lehettem a gólyák csodálatos bemutatkozásának, és azon tűnődtem, hogy oké, nem zeneiskola, és nem hangversenyt akarunk hallani nemzetközileg elismert művészek közreműködésével, de azért mégis: miért zárja ki a zenei alapműveltség hiánya az igényét is?!?? Attól még, hogy nem vagyok mesterszakács, nem tapsolok állva a menzai kajáért... De az emberek miért, ugyan miért szeretik, ha negyven gyerek hamisan énekli ordibálja a zene az kellt a béna zenei aláfestéstől tíz perccel elvonatkoztatva, hogy aztán hozzáértő fejjel kijelenthessék a magjuknak, hogy: "Nem vagyok elfogult, Borostyánka, de messze vertétek a többi osztályt!" ??
Nem azt mondom, hogy az ilyen produkciókat nem szabadna megtapsolni, hanem azt, hogy nem szabadna őket előadni. Rohadtul nem aranyos, mikor az életművem csinál valamit, amit nem tud, mások is látják.
Szóval efféle dolgokon törtem a fejem, tudva, hogy úgy egyébként SENKINEK SEMMI KÖZE HOZZÁM vagy a PROBLÉMÁIMHOZ.
Aztán Tímea megzavarta a fejemben levő náci gondolatok és egyéb dolgok idilljét azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy jelen van valaki, akinek köze van a szenvedéseimhez és hányatott sorsomhoz, és ez enyhe hiperventillációt idézett elő nálam.
És amennyiben rajtam múlik, ez a történet itt véget is ért volna, tekintve, hogy én azzal sem voltam tisztában, hogy a kedves illető egyáltalán tud-e az én létezésemről, de a sors ugyanabba a mellékhelyiségbe kergetett bennünket, és a magatartásából ítélve bizony rá kellett jönnöm, hogy ő aztán tisztában van vele, hogy ki vagyok, és nem örül neki. Megjegyezte, hogy ideges. (VESSEN HÁT VÉGET SZENVEDÉSEINEK!) Eleinte csak játszottam a gondolattal, hogy tán azért, amiért én is, de marha gyorsan túljutottam ezen, és megint csak magammal voltam elfoglalva, meg a náci gondolataimmal.
Csakhogy Tímea fél órával és egy emberrablással később megint kirángatott a fejemben levő valóságból, és nagyon feldúltan közölte, hogy "...én csak azt láttam rajta, hogy kurva féltékeny, és hogy kurva ronda."
Akik az ő feldúltságát okozták, mindösszesen arra voltak kíváncsiak, hogy szerinte (Timi szerint) korrekt-e, hogy a Barnabás (probléma) a Szilvi (köz a problémához) PASIJA lett volna, de én (ÉN) BEKAVARTAM.
Elvettem a Barnabást valakitől.
Bekavartam Barnabás és Szilvia funkcionális kapcsolatának kialakulásába (HAHAHAHAHAHAHAHA mi?)
Szóval korrekt-e, hogy ezeket tettem.
Hát nem is tudom!
Szóval Timi nagyon igyekezett normálisan elmondani, hogy mit hallott, én meg tudomásul venni mindezeket, és ebben a nagy igyekezetemben egyedül is maradtam, szabad prédájává válva így Szilviáknak, Boróknak, meg tudja a halál, kiknek.
Halálosan széles mosoly: - Szia, Szilvi vagyok, és ismerem a Barnust.
De rohadt jó neked! Ki az a Barnus? - Szia.
- Mi van vele?
MIT TUDOM ÉN??!! - Nemt'om, nem beszélgetek vele.
- Igen, hallottam. - MIÉRT? MI AZ, HOGY HALLOTTAD? A TÉVÉBEN, VAGY MI VAN? - De ti jártatok?
Igen, hét mérföldet. - Nem.
Megdöbbent kis arcocskák. - És honnan ismered amúgy?
Haggyál. - Nemt'om.
- A barátnődel járt, nem?
Ha tudod, akkor mi a szarnak kérdezed meg? - Ja.
- Tudom. Egész nyáron ezt hallgattam.
?!
hoppáré :D
Mikor sajnálatos módon búcsút kellett vennem imádnivaló társaságomtól, Timi tudomásomra hozta, hogy a kedves a következő nyilatkozatokat tette:
B és Sz csak miattam nem jöttek össze.
Zs-val (B plátói kedvese) sosem fognak járni, csak B olyan kis butus, hogy nem veszi észre a kincset, ami ott van az orra előtt (gondolva ezzel magára). De mindig az kell neki, amit nem kaphat meg (még jó, basszus...).
A Magashegyi koncertről később. Legalább az ferrrrgeteges volt.
Viszhall.
Elég sok időm volt ezen gondolkodni, és szerintem ez csak valami nagyon rossz vicc lehetett..
Én azért a múlt héten eljátszottam a mártírt a kedves Barnusnak mikor itt volt, előadtam neki, hogy ott bizony nem csak a hajamat borzolták meg, amennyit vélhetően hallott a nagy találkozásról, hanem elnyervogtam, hogy milyen módon vonták felelősségre a barátnőmet (véletlenül sem engem) amiatt, hogy ő mit nem csinált, és nagyon nagyon nagyon jól esett hallanom a választ, és marha boldog voltam, hogy ezt a hülyeséget is sikerült lezárnom magamban még ebben az évben.
:D
csütörtök, december 23
büdös karácsonyt
Íme hát a sok bölcsességeink.
Szása: - ...mert ugye szülni csak a lányok tudnak... asszem.
- There are cameras in your...
- ...Asshole.
Csenge: - Elolvastad az EGÉSZ Bibliát?
Rúter: - IGEN! És nem volt nehéz!
- ...Ja. A képes Bibliát.
Rúter: folyamatosan forog és pofázik.
Nagyandrás: - Gergő, we are losing you. Focus. Gergő, stay with us. Please.
Kriszta: meséli nekem az életét.
Nagyandrás: - KRISZTA! Answer my question.
- Őőőőőőőőm... TEN!
Nagyandrás: - Where is your mother from?
Szása: - From her mother.
Nagyandrás mindnyájunkhoz: - ARE YOU MENTALLY PREPARED?
Halálos röhögőgörcsöt lehet kapni attól, ahogyan ő beszél.
Csenge: - Tanár úr, játsszunk valamit!
Gábor: - Én inkább élve meghalok.
Kriszta: - I'm thirsty years old. ... Na jó nem, éhes vagyok és magyar. I'm bad at bed.
Csenge: - MIT ÉRZEL, amikor a viminek mennek előtted a BJUTISZALONBA?
Nagyandrás: - Everyday there is a video.. OK not everyday but every half a year.
Nagyandrás: - MI VAN OTT A FÖLDÖN?
Nagyandrás csibéje: - Hát GENNY.
Tanárnő: - SOPHIE! Honnan fogod tudni?
Sophie: - Figyelek.
Rúter: - És még hazudsz is.
Szása gépíráson: - Az energia NEM vész el, csak ÁTALAKUL. Szóval. Ha én most nyomok egy bekszpészt, az a betű NEM vész el, csak ÁTALAKUL.
Tanárnő: - Milyen ember az, aki így besszél a társaihóóóóz?
- LENÉZŐ!
- NAGYKÉPŰ!
- BUZI!
Tanárnő: - És itt milyen prognózissal találkozhatunk?
Csenge: - Hogy mindenhol kínaiak vannak.
Marsi bekapcsolja a gépet, előugrik az msn.
Rúter: - Jelentkezzünk be!
Bálint: - Bejelentkezek mindjárt az anyádba.
Marsi: - JA?! És azt el is felejtettem mondani, hogy a gyógyszermérgezésbe bele szoktunk halni.
- Te reklámoznál egy terméket, ha rá van írva, hogy MEGDÖGLESZ?
Csenge: - És.. én ezt el tudom kapni?
Marsi: - Neeeem, csak sok kullancstól. VAGY, ha faterral intravénásan drogozol.
- ...és szükség esetén kezdjük el az újraélesztést.
Rúter: - Szerintem az exhumálást.
Marsi Szásának: - FIAM! Nem ideillő kérdés! Olyan, mintha reggel megkérdeznéd, hogy kitörölheted-e a segged! OLYAN OSTOBA VAGY, HOGY NA!
- Aki bejelölt facebookon, annak üzenem, hogy a legjobb esetben is nullást fog kapni.
Szása: - Most én... frankón nem mentem át?
Marsi: - Nem. Konkrétan kétszer megölted a halottat.
Viki: - Nagyon nem akarok tesizni, most mit csináljak?
Zsizsi: - Ó, én már három hónapja azt mondom, hogy menstruálok.
Tanár úr: - ... és most már bárki lehet arkhón.
Gergő: - Ez meg egy hülyeség. A Tanár úr is lehet miniszterelnök, csak nem lesz.
Nyelvvizsgáról beszélünk Hubay tanárnővel.
- A B1 az érettségi, ezt írtátok most ti, és ez könnyebb a nyelvvizsgánál, ami B2, és erre a szintre kell eljutnotok.
- És a C1?
- A C1 az a felsőfokú nyelvvizsga. Anyanyelvi szintű...
- De azt nekünk nem lehet letenni...
- HOGYNE LEHETNE?
- És olyan van, hogy C2?
- Igen, az a szaknyelv, meg ilyesmik.
Gábor: - A C2?
Marci: - Akkor már mindenkivel tudsz beszélni.
Gábor: - C3?
Marci: - Akkor meg már a Szásával is tudsz beszélni.
Gábor: - C4?
Marci: - Akkor meg már a Jóistennel is.
Kriszta: - Fú, az én másik nagymamám a nagyon ilyen Isten. Hogy izé, angyalok, meg tudja a faszom.
Én: - Tehát vallásos.
- Az. Na, és egyszer csak elromlott a víz nála. És elkezdi, hogy JAAAJ, az Isten hogy ver engem, meg én hívtam az angyalokat, hogy segítsenek, mondom bazmeg mama ne az angyalokat hívd, hanem egy vízszerelőt.
Szása: - ...mert ugye szülni csak a lányok tudnak... asszem.
- There are cameras in your...
- ...Asshole.
Csenge: - Elolvastad az EGÉSZ Bibliát?
Rúter: - IGEN! És nem volt nehéz!
- ...Ja. A képes Bibliát.
Rúter: folyamatosan forog és pofázik.
Nagyandrás: - Gergő, we are losing you. Focus. Gergő, stay with us. Please.
Kriszta: meséli nekem az életét.
Nagyandrás: - KRISZTA! Answer my question.
- Őőőőőőőőm... TEN!
Nagyandrás: - Where is your mother from?
Szása: - From her mother.
Nagyandrás mindnyájunkhoz: - ARE YOU MENTALLY PREPARED?
Halálos röhögőgörcsöt lehet kapni attól, ahogyan ő beszél.
Csenge: - Tanár úr, játsszunk valamit!
Gábor: - Én inkább élve meghalok.
Kriszta: - I'm thirsty years old. ... Na jó nem, éhes vagyok és magyar. I'm bad at bed.
Csenge: - MIT ÉRZEL, amikor a viminek mennek előtted a BJUTISZALONBA?
Nagyandrás: - Everyday there is a video.. OK not everyday but every half a year.
Nagyandrás: - MI VAN OTT A FÖLDÖN?
Nagyandrás csibéje: - Hát GENNY.
Tanárnő: - SOPHIE! Honnan fogod tudni?
Sophie: - Figyelek.
Rúter: - És még hazudsz is.
Szása gépíráson: - Az energia NEM vész el, csak ÁTALAKUL. Szóval. Ha én most nyomok egy bekszpészt, az a betű NEM vész el, csak ÁTALAKUL.
Tanárnő: - Milyen ember az, aki így besszél a társaihóóóóz?
- LENÉZŐ!
- NAGYKÉPŰ!
- BUZI!
Tanárnő: - És itt milyen prognózissal találkozhatunk?
Csenge: - Hogy mindenhol kínaiak vannak.
Marsi bekapcsolja a gépet, előugrik az msn.
Rúter: - Jelentkezzünk be!
Bálint: - Bejelentkezek mindjárt az anyádba.
Marsi: - JA?! És azt el is felejtettem mondani, hogy a gyógyszermérgezésbe bele szoktunk halni.
- Te reklámoznál egy terméket, ha rá van írva, hogy MEGDÖGLESZ?
Csenge: - És.. én ezt el tudom kapni?
Marsi: - Neeeem, csak sok kullancstól. VAGY, ha faterral intravénásan drogozol.
- ...és szükség esetén kezdjük el az újraélesztést.
Rúter: - Szerintem az exhumálást.
Marsi Szásának: - FIAM! Nem ideillő kérdés! Olyan, mintha reggel megkérdeznéd, hogy kitörölheted-e a segged! OLYAN OSTOBA VAGY, HOGY NA!
- Aki bejelölt facebookon, annak üzenem, hogy a legjobb esetben is nullást fog kapni.
Szása: - Most én... frankón nem mentem át?
Marsi: - Nem. Konkrétan kétszer megölted a halottat.
Viki: - Nagyon nem akarok tesizni, most mit csináljak?
Zsizsi: - Ó, én már három hónapja azt mondom, hogy menstruálok.
Tanár úr: - ... és most már bárki lehet arkhón.
Gergő: - Ez meg egy hülyeség. A Tanár úr is lehet miniszterelnök, csak nem lesz.
Nyelvvizsgáról beszélünk Hubay tanárnővel.
- A B1 az érettségi, ezt írtátok most ti, és ez könnyebb a nyelvvizsgánál, ami B2, és erre a szintre kell eljutnotok.
- És a C1?
- A C1 az a felsőfokú nyelvvizsga. Anyanyelvi szintű...
- De azt nekünk nem lehet letenni...
- HOGYNE LEHETNE?
- És olyan van, hogy C2?
- Igen, az a szaknyelv, meg ilyesmik.
Gábor: - A C2?
Marci: - Akkor már mindenkivel tudsz beszélni.
Gábor: - C3?
Marci: - Akkor meg már a Szásával is tudsz beszélni.
Gábor: - C4?
Marci: - Akkor meg már a Jóistennel is.
Kriszta: - Fú, az én másik nagymamám a nagyon ilyen Isten. Hogy izé, angyalok, meg tudja a faszom.
Én: - Tehát vallásos.
- Az. Na, és egyszer csak elromlott a víz nála. És elkezdi, hogy JAAAJ, az Isten hogy ver engem, meg én hívtam az angyalokat, hogy segítsenek, mondom bazmeg mama ne az angyalokat hívd, hanem egy vízszerelőt.
excuses
Annyi minden jár a fejemben.
Például ez a hülyeség, hogy karácsony, eleve, meg az ajándékozás. Mert azt hiszem háromszor indultam el ajándékot vásárolni, és ebből két alkalommal magamnak vásároltam be, mert mi ez, hogy szép dolgok jutányos áron díszcsomagolásban? Miért vennék én ilyen dolgokat másoknak? Ezeket miért nem vehetem meg inkább magamnak? Olyan dolgot ami nekem nem tetszik, úgysem vásárolok, de ha meg tetszik, miért nem tartom meg? Miért nem kaphat mindenki pénzt karácsonyra, amit aztán végre rohadtul elkölt saját magára?
És hogy lehet az, hogy négy napig nem látom a büdös koszos déli pályaudvart, és ma délelőttre valami új peron épült oda? Vagy az mindig ott volt? Nem értem.
Honnan ered ez a rettenetes lábfájás?
Miért is olyan igaz és bölcs az a felfedezésem, amely szerint a hangulatunkat és egyáltalán az életünket legalább hatvan százalékban embertársainkra bíztuk előzetes beleegyezés nélkül? Aztán jövünk csak mi magunk.
Mi értelme van az érzelmi intelligenciának, ha az általában az embereknél nem valami magas, és akiknek viszont az, folyamatosan szenvednek a mi lett volna ha és társai kezdetű önmarcangolásoktól, amikor azon tűnődsz, hogy a másik hányféleképpen foghatta fel,amit mondtál, miért reagált úgy, ahogy, mi játszódik most le benne, vajon tudja-e, hogy tudom, miért teszi ezt, vajon tudja-e, hogy én most megtagadom magam, amiért nem teszem szóvá ami pedig rohadtul feszélyez, satöbbi, és ezek lassacskán mind fikcionális értékűek (ez értelmes?) lesznek, sőt agyrémek, hiszen a másik félnek soha eszébe sem jutnak ezek a dolgok, avagy igen, de belezavarodik és inkább hagyja. De akkor is léteznek...
Olyan ijesztő, mikor egy másik ember az, aki verbálisan kommunikál és testbeszédelést ont magából, és másik, amelyik értékeli a történteket.
Miért bocsátunk meg három hónapnyi szenvelgést, depressziót, pszichológust, bőgést, önveszélyeztetettséget szóval három teljesen elpazarolt hónapot két nap alatt?
...Olyan ijesztő mást játszani, mint aki vagy.
Miért születnek minden egyes koncerten világmegváltó gondolataim?
Miért ennék folyamatosan?
Miért nem alszom még?
kedd, december 21
gergusz (L)
(23:03) laurácska: | |
|---|---|
| (23:03) Gergő: | tényleg nem MUSZÁLY beszélnünk ÉS TUDOM H MOST KIRÖHÖGSZ |
| (23:03) Gergő: | te GECI BUNKÓ VAGY |
| (23:04) Gergő: | ÉN legalább PRÓBÁLOK vmit csinálni de kösz felvidítasz BAZDMEG |
| (23:04) Gergő: | IMÁDLAK |
| (23:05) laurácska: | gergő magadban beszélgetsz vagy mi? |
| (23:05) Gergő: | ... nem gondolom |
| (23:05) Gergő: | a kedvesség számodra ismeretlen fogalom KURVA NAGYOT CSALÓDTAM BENNED többet nem mondok |
| (23:06) laurácska: | oké nem bánom :D |
| (23:06) Gergő: | ... |
| (23:06) laurácska: | de a muszály az pontos j |
| (23:06) Gergő: | haragomban néha hibázok is meglepő, nem? egy ilyen KURVÁRA TÖKÉLETES embernek mint TE?! |
| (23:07) laurácska: | gergő mi a baj? |
| (23:07) Gergő: | áhh SEMMI |
| (23:07) laurácska: | most azért vagy dühös mert hetvenhétszer kellett elmondanom hogy nem válaszolok a kérdésedre? az feltűnt hogy magadban ordibálsz úgy 10 perce? :D |
| (23:08) Gergő: | nem nem az |
| (23:08) Gergő: | szerintem ha elolvasod a kiírásaidat akkor nyugodtan definiálhatod velük a BUNKÓ fogalmat |
| (23:09) Gergő: | megúgy átlagban ez igaz a velem folytatott mindennemű érintkezésre tudod az embernek nem esik jól |
| (23:09) laurácska: | jó |
| (23:09) Gergő: | ha vkit bír az meg minden erejével azon van h szétbassza az elméjétt |
| (23:09) Gergő: | EZ KIBASZOTT NAGY GECISÉG |
| (23:09) | laurácska has changed his/her personal message to "god jul" |
| (23:10) laurácska: | nem, én nem vagyok azon minden erőmmel hogy "szétbasszam az idegeidet" gerguszka, én azon vagyok minden erőmmel, hogy ne aludjak el:D |
| (23:11) Gergő: | na msot olvass vissza pár bejegyzést a BUNKÓ kifejezésig |
| (23:11) Gergő: | majd futtasd le az elmédben az előbbi soron majd értelmezd és íyrd le a KIBASZOTT eredményt! kösz |
| (23:11) laurácska: | ő ok cső :D |
| (23:12) | Gergő videohívást kíván kezdeményezni Önnel. Elfogadás (Alt+C) Elutasítás (Alt+D) |
| (23:12) | Nem fogadott egy videohívást Gergő nevű ismerősétől. |
| (23:12) Gergő: | nabazdmeg rossz gombot nyomok meg miattad |
| (23:12) laurácska: | na jóéjt (: puszi |
| (23:12) Gergő: | mióta beszélsz kurvaszlengben? |
| (23:12) laurácska: | láv |
| (23:12) Gergő: | JÓÉJT BAZDMEG |
| (23:12) | Gergő has been blocked |
hétfő, december 20
Té Sóhivatal!
Panasszal szeretnék élni.
MI A SZAR VAN A BLACK EYED PEASszel?
Tegnap délelőtt, minthogy a gépmár nagyon unalmasnak bizonyult, arra vetemedtem, hogy bekapcsoljam a tévét,és megállapodjak az egyik kanfasztikus zenecsatornánál, ami azért is volt célszerű, mert nagyon le vagyok maradva "mai sláger" témában. Szóval nézem, hallgatom, és egyszer csak jön ez:
oké, szar zenének elmegy, olyan amilyet az iskolában hallgatunk, nade ha olyan szar zenét akarok hallgatni, akkor beírom a keresőbe, nem, hogy szar sitnyik bershkazene fos, nem pedig azt, hogy black eyed peas!
Puff! Ez a Black Eyed Peas már jó ideje megindult az elkorcsosodás lejtőjén, na de hogy lehet idáig eljutni? Az első seggberúgás Fergie megjelenése volt, ami ugyan előidézett néhány jó számot, de a Bridget Jones naplójában olvastam, hogy az ember élete tesz még egy szürreálisan nagy kanyart a JÓSÁG felé, aztán kaputt. Valami ilyesmi történt itt is, mert ha az ember meghallgatja a Karmát, a Pump Itet, aztán meg a meet me half wayt vagy valamelyik mostanit, szerintem egyértelműen észleli majd a fejlődést.
Itt a Karma alább. Negyedikes koromban ez volt a kedvencem, meg a don't phunk with my heart, ami Fergie-s, de még jobbféle.
Ja? Mondjuk az a bumbumpá volt az abszolút mélypont. RIP black eyed peas.
MI A SZAR VAN A BLACK EYED PEASszel?
Tegnap délelőtt, minthogy a gépmár nagyon unalmasnak bizonyult, arra vetemedtem, hogy bekapcsoljam a tévét,és megállapodjak az egyik kanfasztikus zenecsatornánál, ami azért is volt célszerű, mert nagyon le vagyok maradva "mai sláger" témában. Szóval nézem, hallgatom, és egyszer csak jön ez:
oké, szar zenének elmegy, olyan amilyet az iskolában hallgatunk, nade ha olyan szar zenét akarok hallgatni, akkor beírom a keresőbe, nem, hogy szar sitnyik bershkazene fos, nem pedig azt, hogy black eyed peas!
Puff! Ez a Black Eyed Peas már jó ideje megindult az elkorcsosodás lejtőjén, na de hogy lehet idáig eljutni? Az első seggberúgás Fergie megjelenése volt, ami ugyan előidézett néhány jó számot, de a Bridget Jones naplójában olvastam, hogy az ember élete tesz még egy szürreálisan nagy kanyart a JÓSÁG felé, aztán kaputt. Valami ilyesmi történt itt is, mert ha az ember meghallgatja a Karmát, a Pump Itet, aztán meg a meet me half wayt vagy valamelyik mostanit, szerintem egyértelműen észleli majd a fejlődést.
Itt a Karma alább. Negyedikes koromban ez volt a kedvencem, meg a don't phunk with my heart, ami Fergie-s, de még jobbféle.
Ja? Mondjuk az a bumbumpá volt az abszolút mélypont. RIP black eyed peas.
vasárnap, december 19
sötét lovag
nos ez az a film, amit azt hiszem augusztus közepe óta meg akarok nézni, mikor is felajánltatott számomra a megtekintése, de valahogy csak most sikerült, és végig a következőket produkáltam:
- "Nem értem."
- "Ez mi? Ezt most miért csinálta?"
- "Ez ki, hogy kerül ide?"
- "UNCSIIIIIIII..."
- "NE! Még hátra van... háromszor ennyi." "Kétszer." "Nem. Ez...várjál. Egy,és...negyed."
- "NEM ÉRTEEEEM, BARNABÁS NEM ÉRTEM! NÉZD, EZ KI? EZT ISMEREM!"
- - "NEM ÉRTEM!"
- "Cssst."
- "Beletekerek."
- "NE! MIT CSINÁÁÁÁLSZ?" - - "Nagyon szomorú ez a film! Nagyon elszomorodtam."
- "Mert lehangoló. A végén feladja magát."
- "HÍÍÍ! Feladja magát? A Batman? És mi lesz?"
- "Kivégzik."
- "JÚÚÚJ ODATEKEREM!!"
- "DEHOGY TEKERED, HOGY VÉGEZNÉK MÁR KI, HÁT Ő BATMAN!!" - "Ez nagyon borzasztó. Nem baj, ha kimegyek pizzát csinálni?"
- "Nem."
- "De várjál,ennek így semmi értelme."
- ...
-"De éhes vagyok."
-"Mikor nem!?" - Képernyő: DARK KNIGHT, CRISTOPHER NOLAN, etc, etc. Én: - ENNYI? VÉGE?
- ...
- De most komolyan ennyi? Én még néztem volna.
B: hozzám vág egy párnát.
szombat, december 18
cébéában
Vikivel. :D
- Tényleg szexelnél vele?
- Nem. Csak az azelőtt történő dolgokat csinálnám nagyon sokáig.
- Hmm. Mi?
- Hát!
- Ja! Ami velem is.. aaa.... fütty?
- Mi? Nem oboáznék...
- NEM NEM NEM NEM! Tudod...
- JA! AMIKOR BETESZI A KEZÉT A...
- SÁLLÁLÁLÁLÁLÁÁÁÁ!
egyre értékesebb bejegyzéseket gyártok.
- Tényleg szexelnél vele?
- Nem. Csak az azelőtt történő dolgokat csinálnám nagyon sokáig.
- Hmm. Mi?
- Hát!
- Ja! Ami velem is.. aaa.... fütty?
- Mi? Nem oboáznék...
- NEM NEM NEM NEM! Tudod...
- JA! AMIKOR BETESZI A KEZÉT A...
- SÁLLÁLÁLÁLÁLÁÁÁÁ!
egyre értékesebb bejegyzéseket gyártok.
péntek, december 17
áh, malacka, hol a búbánatos picsában voltál?
íííímádom az ilyenfajta kellemes és barátságos üdvözlések :D
Szóval ma valami olyasmi volt, hogy iskolai karácsony. Én egy hatalmas menóra alatt ücsörögtem, miközben karácsonyi ünneplés folyt, bár érzékszerveimmel nem túl sok mindent sikerült felfognom belőle, Horn beszéde meg nagyon zavaróan rövid volt, pedig teljesen beleéltem magam, hogy hosszú és sokatmondó beszédet kell majd végighallgatnunk.
Amúgy tizenegykor keltem, ami nagyon jó, mert egy óra híján 12 óra alvást jelent, ami meg azért jó, mert egyébként átlagosan hat órát alszom, és már látszik a kis szemecskéim alatt.
Tíz percet késtem a batyiról, mert a déliben váratlan és szervezetlen összeütköztem Jázminnal (meg persze azért, mert tíz perccel a találkozó időpontja előtt indultam otthonról) és utána olyan dolgok történtek, hogy
Szóval ma valami olyasmi volt, hogy iskolai karácsony. Én egy hatalmas menóra alatt ücsörögtem, miközben karácsonyi ünneplés folyt, bár érzékszerveimmel nem túl sok mindent sikerült felfognom belőle, Horn beszéde meg nagyon zavaróan rövid volt, pedig teljesen beleéltem magam, hogy hosszú és sokatmondó beszédet kell majd végighallgatnunk.
Amúgy tizenegykor keltem, ami nagyon jó, mert egy óra híján 12 óra alvást jelent, ami meg azért jó, mert egyébként átlagosan hat órát alszom, és már látszik a kis szemecskéim alatt.
Tíz percet késtem a batyiról, mert a déliben váratlan és szervezetlen összeütköztem Jázminnal (meg persze azért, mert tíz perccel a találkozó időpontja előtt indultam otthonról) és utána olyan dolgok történtek, hogy
- kicseréltük a betűket a vaszakban
- táplálkoztunk
- botrányos módon kacagtunk
- meg sok egyéb olyan dolgot csináltunk Vikivel amit nincs kedvem beleírni ebbe a buzi listába, merthogy már utálok listákat írni mert nem jutnak eszembe a dolgok, amiket listába akarok szedni.
nagyon szar ez a bejegyzés, újrakezdem
szombat, december 11
blinding
hogyan profitáltam a tankönyvünk négyes számú junitjából, melyben megtanultuk a test részeit és hogy hogyan kell kérni különböző gyógyhatású készítményeket és bódító szereket?
"felt it in my fist in my feet in the hollows of my eyelids
shaking through my skull through my spine and down through my ribs"
nem tudom nem tudom nem tudom
nem tudom nem tudom nem tudom
olyan szép a hó! Olyan szépen van este meg hó és olyan jó kibámulni az ablakon, gyertyát gyújtani, hallgatni ezt a számot már vagy hetvenedszerre, fájlalni a seggem és sajnálni, hogy mégsem vetettem meg ma délelőtt az ikeában azt a széket mert olyan alacsonynak tűnt, és most az ágyban fekve gépezem és nagyon rossz már, olyan jó érezni az öklömben a lábamban a fájó seggemben a szemem sarkában, hogy nem tudom nem tudom nem tudom, mi bajom legyen, mert annyira jó minden, annyira fantasztikus, hogy bazmeg, ki is vetem magam az ablakon, mert megint NEM TUDOM és ez a legszarabb, valaki mondja meg, hogy mi mi mi mi mi mi mi legyen. hogy mit tegyek hogy mit gondoljak hogy miben reménykedjek, és ez most mindenre igaz, arra is amin nem szoktam gondolkodni, mert ugye majd lesz valahogy és nem érdekel, de lehet hogy most már nekem kéne irányítanom azt a valahogyant, dehát nem akarom egyáltalán, mi lenne ha csak azzal foglalkozhatnánk, amivel ugyan semmi értelme és már senkit nem is érdekel, de ez az egyetlen szórakozásunk, és...
uncsi, megyek, csinálok pizzát
"felt it in my fist in my feet in the hollows of my eyelids
shaking through my skull through my spine and down through my ribs"
nem tudom nem tudom nem tudom
nem tudom nem tudom nem tudom
olyan szép a hó! Olyan szépen van este meg hó és olyan jó kibámulni az ablakon, gyertyát gyújtani, hallgatni ezt a számot már vagy hetvenedszerre, fájlalni a seggem és sajnálni, hogy mégsem vetettem meg ma délelőtt az ikeában azt a széket mert olyan alacsonynak tűnt, és most az ágyban fekve gépezem és nagyon rossz már, olyan jó érezni az öklömben a lábamban a fájó seggemben a szemem sarkában, hogy nem tudom nem tudom nem tudom, mi bajom legyen, mert annyira jó minden, annyira fantasztikus, hogy bazmeg, ki is vetem magam az ablakon, mert megint NEM TUDOM és ez a legszarabb, valaki mondja meg, hogy mi mi mi mi mi mi mi legyen. hogy mit tegyek hogy mit gondoljak hogy miben reménykedjek, és ez most mindenre igaz, arra is amin nem szoktam gondolkodni, mert ugye majd lesz valahogy és nem érdekel, de lehet hogy most már nekem kéne irányítanom azt a valahogyant, dehát nem akarom egyáltalán, mi lenne ha csak azzal foglalkozhatnánk, amivel ugyan semmi értelme és már senkit nem is érdekel, de ez az egyetlen szórakozásunk, és...
uncsi, megyek, csinálok pizzát
hétfő, december 6
abszurd
újabb merénylet.
abszurd, hogy most itt vagyok -
de egyedül
és e tényállás elől
tudatom tán már sosem menekül
abszurd.
abszurd, hogy vidám zenét hallgatok bár
képembe vigyorognak a csillagok, a hold
meg az avar
mi egykor illatozó fűállat volt
ker, hogy nem feküdtem benne többet
amikor még lehetett.
abszurd, hogy élénk, piros színű
szív alakú, hatalmas, mégis kétes hírű
a szerv, mely mellkasomban dobog
holott ez a konkrét dolog
már számtalanszor felszín alá tapostatott.
abszurd, hogy a kopaszodó fák, meg az avar
az elmúlást jelképezik
noha őket melegnek meg barátságosnak
mondott színek jellemzik.
abszurd, hogy szerintem nem vagyok az a bulizós fajta
de ebben a hónapban ez az ötödik
hogy jóval éjfél után kerülök haza
s szülő/gondviselőt ez egyáltalán nem zavarja
meg mindennapi életében.
(állítólag normális
ha ilyen korban az emberállat
szórakozni jár
hiszen röpke ifjúságunk
minden unalmas pillanatáért kár.)
abszurd, mikor az ember
rádöbben önnön megmásíthatatlan rondaságára
önsajnálatba kezd
de meggyőződése, hogy személyisége páratlan
gondolata felbecsülhetetlen
aztán rájön
hogy pont olyan kommersz, szar alak,
mint bárki más a földön.
abszurd, hogy akkor megnyugszik
mert az átlagost bántódások nem érik
aztán valahogyan mégis
azon kapja magát
hogy az avarban sétál éjjel fél kettőkor
s a sok történés, mint valami
ritka nagy orrbabaszás
lüktet, fáj, és nem érti
de vigyorog
mert fagy a füle, jó a zene,
és a gyomra is korog.
s nem abszurd, ha bevallom, mert nyilvánvaló
hogy csakis rólam van itt szó
csak az egyes szám harmadik személy
rohadtul objektívnek
meg művészinek hat.
az meg szar, nem abszurd,
hogy határozottan létezem
de egyedül
s e tényállás elől
tudatom tán már sosem menekül.
2010 október 30
nagyon abszurd epilógus rím nélkül
pénteken megint barátkozunk.
szeretve érzem magam
"ma bolyhos csend a nyár, keringő vattazápor
válik a nyár fehér bohóc a cirkuszától
a cintányér a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét
meleg szél szórja szét, prüszkölve és kacagva
vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa
bár kormos és vörös szemed az éjszakától
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost
majd fognak és kifőznek irkába papirost
vedlik a nyár, szívem
lenyergelt vattapóni
na bumm, sztarára, bumm, hát nem fogsz folytatódni
pofozgatsz, mint a szél cihát és tollbabát
na bumm, sztarára, bumm, nyitsz ugróiskolát
kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod
mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?
az ugrabugra hóhoz, egynyári némafilmen
mind elmegyünk, na bumm
ma épp te mégy el innen
hol forrón és puhán kering a vattazápor
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától"nincs kedvem átolvasni ám
15
Drágalátós Reginám!
Miután leírtam ezt a drágalátóst, elkezdtem szakadni a röhögéstől. Ez majdnem olyan vicces, mint a rayság, ami csak téged tett boldoggá.
Kedves a Szebitől, hogy ilyen figyelmes, meg tőled is, de igazából elgondolkodtam (ez nem igaz, nem gondolkodtam rajta), és arra jutottam, hogy nem érdekel, amúgy sem hiszem, hogy fenyeget a veszély hogy "összejöjjek" a kedves Lénárddal, ha csak egy hétre meg egy kaff kaff kaffra is, de ha így történne (nem fog) akkor majd magamra vetek. De izgatottan várom a fejleményeket. Nem tervezek beleszeretni, vagy ilyesmi.
De mondjuk elég furcsán érzem magam. Mintha egy csomó mindent szabadna tennem, amit tegnap még nem szabadott.
Köszönöm szépen!! Én is szeretem a fejed, és arra gondoltam, hogy ha esetleg egyetlen napot sikerül rám szakítanod a téli szünetben, akkor meglátogatnálak a kettes számú lakhelyeden.
Nagyon sok szerelmem volt, mielőtt eljöttél, most meg egy sincs, és nagyon unatkozom, szóval minél hamarabb rohadj meg, kedvesem :) Holnap venni fogok egy nadrágot a berskában, jó? Dementorosat.
Ennek semmi értelme, és nem is így szoktam neked levelet írni.
Ó?
BOLDOGSZÜLINAPOT ÉN!!!
Nagyon sok szerelmem volt, mielőtt eljöttél, most meg egy sincs, és nagyon unatkozom, szóval minél hamarabb rohadj meg, kedvesem :) Holnap venni fogok egy nadrágot a berskában, jó? Dementorosat.
Ennek semmi értelme, és nem is így szoktam neked levelet írni.
Ó?
BOLDOGSZÜLINAPOT ÉN!!!
vasárnap, december 5
na bumm sztarára bumm
Regina barátnőm frissen hagyta el az objektumot.
Ez az utolsó napom 14 esztendősen, evéssel és sorozatnézéssel töltöttem, ami remekül lefesti ezt az egész évemet azt hiszem. Az van, hogy le kéne írnom, mi minden történt az elmúlt háromezer évben, de az igazat megvallva semmi, és épp a múlt héten nyilatkoztam azt Dórinak, hogy a semmiről nem ildomos blogot vezetni, csakis akkor szabad írnunk bele, ha valami érdekes és hasznos a tárgy, és ezt a szabályt én minden egyes bejegyzésemmel át is hágom, de a.. kevesebb több hahahahaha. Vagy nem is tudom, illesszék be az ideillő népi bölcsességet.
Sóval skinset nézek, gyönyörködöm a születésnapi ajándékaimban, és eszembe sem jut tanulni. Rémlik, mintha (látnám termetes növését) kaptunk volna egy oldalt angolból, de annyira nem zavar sajnos. Majd egyszer bemásolom, micsoda baromságokat írtam le a történelem dolgozataimba, de nem most, mert most szorgalmasan kell csinálnom a SEMMIT.
Ez az utolsó napom 14 esztendősen, evéssel és sorozatnézéssel töltöttem, ami remekül lefesti ezt az egész évemet azt hiszem. Az van, hogy le kéne írnom, mi minden történt az elmúlt háromezer évben, de az igazat megvallva semmi, és épp a múlt héten nyilatkoztam azt Dórinak, hogy a semmiről nem ildomos blogot vezetni, csakis akkor szabad írnunk bele, ha valami érdekes és hasznos a tárgy, és ezt a szabályt én minden egyes bejegyzésemmel át is hágom, de a.. kevesebb több hahahahaha. Vagy nem is tudom, illesszék be az ideillő népi bölcsességet.
Sóval skinset nézek, gyönyörködöm a születésnapi ajándékaimban, és eszembe sem jut tanulni. Rémlik, mintha (látnám termetes növését) kaptunk volna egy oldalt angolból, de annyira nem zavar sajnos. Majd egyszer bemásolom, micsoda baromságokat írtam le a történelem dolgozataimba, de nem most, mert most szorgalmasan kell csinálnom a SEMMIT.
hétfő, november 22
Hannás percek
Ó, mintha nem írtam volna blogot kétezer éve. Sebaj.
Történt, hogy elveszett a tesinadrágom. Kábé egy hét után sikerült is rászánnom magam, hogy elkezdjem keresni az iskolában, úgyhogy beleugrottam a talált tárgyas dobozba, és nem találtam egyebet, mint egy fitch pulcsit, eljátszottam a boldog élet gondolatával, melyben fitch pulóvert viselek és szép vagyok és gazdag és három gyermekem van akiket dadák nevelnek és egész nap eszek meg sorozatot nézek...
Szóval azt, amelyikben olyan pulcsit viselek, majd kotortam tovább és kerestem a nadrágot (nem lett meg).
Megjelent a kedves Hanna, belenézett a dobozba, és mit szúr ki elsőnek? A pulcsit.
- NÉZD! AZ EGY FITCH PULCSI! LÁTTAD?
Nem emlékszem pontosan az események sorrendjére, Hanna erős szívdobogással közölte mindenkivel, hogy mit látott, (Viki megjegyezte, hogy ki az a pöcs, aki olyat elhagy) majd megvitattuk, hogy érdemes lenne-e ellopnia. Vagy mi. A lopni csúnya szó, hiszen a gazdája elhagyta. És feltehetőleg nem kereste. Mert még ott volt. És ha én hagytam volna el, akkor már nem lett volna ott.
Arra hivatkozott, hogy a tornás kollégái még akkor is elájulnak, ha rajta bershkás terméket látnak, mert az olyan rohadt drága. Erre én meg azt mondtam, hogy ha a bershkától bomolnak, akkor a fitchről azt sem fogják tudni, hogy micsoda. És valóban.
Szóval, a pulcsi természetesen xs-es volt, mint Hanna, és magában hordozta a bűntudat és az előző gazda aromáját.
Olyan furcsa. Egyes dolgok, mint például ez a szövetdarab egy olyan címkével, hogy abercrombie&fitch, ér annyit, hogy utána bűntudatunk legyen és furcsán álljon a szánk egész nap. Olyan furcsa a fogyasztói társadalom végtermékének lenni. Azt hisszük, hogy jobb lesz az életünk, pedig rohadtul nem! De ott van a lehetőség, ha rá van írva pulcsimra, hogy nájki, meg kaki meg ébörkrombi, akkor boldog vagyok, három gyerekem van és helikopterem és egész nap láj tu mít meg skinset meg nevem earlt nézek.
Ma meg a következő konverzációt zavartuk le.
- A kis marci olyan, mint a Popeye.
- Én csak ramaphitecusnak hívom.
- Hallod, az a gyerek olyan, mint egy pöcs. NEM! Azt kéne, hogy két feje legyen, és akkor tényleg olyan, mint egy pöcs.
- Igen, de csak akkor, ha egyenesen áll.
- Hülye! Ja, meg azt is kéne, hogy ne legyen nyaka.
Köszönjük Laurának és Hannának. Remélem nem olvassa a blogomat a pulóver első tulajdonosa. Mert ah igen, akkor csak úgy mondom, hogy ez nem is a Hanna volt, hanem a kis marci végig.
Történt, hogy elveszett a tesinadrágom. Kábé egy hét után sikerült is rászánnom magam, hogy elkezdjem keresni az iskolában, úgyhogy beleugrottam a talált tárgyas dobozba, és nem találtam egyebet, mint egy fitch pulcsit, eljátszottam a boldog élet gondolatával, melyben fitch pulóvert viselek és szép vagyok és gazdag és három gyermekem van akiket dadák nevelnek és egész nap eszek meg sorozatot nézek...
Szóval azt, amelyikben olyan pulcsit viselek, majd kotortam tovább és kerestem a nadrágot (nem lett meg).
Megjelent a kedves Hanna, belenézett a dobozba, és mit szúr ki elsőnek? A pulcsit.
- NÉZD! AZ EGY FITCH PULCSI! LÁTTAD?
Nem emlékszem pontosan az események sorrendjére, Hanna erős szívdobogással közölte mindenkivel, hogy mit látott, (Viki megjegyezte, hogy ki az a pöcs, aki olyat elhagy) majd megvitattuk, hogy érdemes lenne-e ellopnia. Vagy mi. A lopni csúnya szó, hiszen a gazdája elhagyta. És feltehetőleg nem kereste. Mert még ott volt. És ha én hagytam volna el, akkor már nem lett volna ott.
Arra hivatkozott, hogy a tornás kollégái még akkor is elájulnak, ha rajta bershkás terméket látnak, mert az olyan rohadt drága. Erre én meg azt mondtam, hogy ha a bershkától bomolnak, akkor a fitchről azt sem fogják tudni, hogy micsoda. És valóban.
Szóval, a pulcsi természetesen xs-es volt, mint Hanna, és magában hordozta a bűntudat és az előző gazda aromáját.
Olyan furcsa. Egyes dolgok, mint például ez a szövetdarab egy olyan címkével, hogy abercrombie&fitch, ér annyit, hogy utána bűntudatunk legyen és furcsán álljon a szánk egész nap. Olyan furcsa a fogyasztói társadalom végtermékének lenni. Azt hisszük, hogy jobb lesz az életünk, pedig rohadtul nem! De ott van a lehetőség, ha rá van írva pulcsimra, hogy nájki, meg kaki meg ébörkrombi, akkor boldog vagyok, három gyerekem van és helikopterem és egész nap láj tu mít meg skinset meg nevem earlt nézek.
Ma meg a következő konverzációt zavartuk le.
- A kis marci olyan, mint a Popeye.
- Én csak ramaphitecusnak hívom.
- Hallod, az a gyerek olyan, mint egy pöcs. NEM! Azt kéne, hogy két feje legyen, és akkor tényleg olyan, mint egy pöcs.
- Igen, de csak akkor, ha egyenesen áll.
- Hülye! Ja, meg azt is kéne, hogy ne legyen nyaka.
Köszönjük Laurának és Hannának. Remélem nem olvassa a blogomat a pulóver első tulajdonosa. Mert ah igen, akkor csak úgy mondom, hogy ez nem is a Hanna volt, hanem a kis marci végig.
szerda, november 3
BasszusPasszus
ó.
ó.
ó.
ó.
ó.
ó.
ó.
én egy nagyon-nagyon-nagyon erkölcstelen ember vagyok.
csókolóztam valakivel, akinek kedvese van.
a keddi metropolban majd lesz egy ilyen kis cikkecske, hogy állt a szentendrei hév, mert egy újabb tanácstalan infantilis találta úgy, hogy megfelelő megoldás, ha aláveti magát.
De lehet, hogy nagyobb cikkecske lesz, és hosszasan elemzik majd, hogy mennyi 14 éves öli már meg magát mostanság, és ugyan mi bajuk lehet?
Na mindegy.
Egy hülye kurva vagyok.
A legviccesebb az meg az, hogy amikor megszólalt a nothing on you, elkezdtem zokogni. Hahaha-ha.
ÉDESAPÁM SAJÁT MAGA FELÉ DŐL!
De azért még befejezem a Basszus Passzusok című csodálatos versciklusomat vagy mi a szaromat. Olyan büszke vagyok magamra. Valóban egyre költőibb a szövegelésem.
ó.
ó.
ó.
ó.
ó.
ó.
én egy nagyon-nagyon-nagyon erkölcstelen ember vagyok.
csókolóztam valakivel, akinek kedvese van.
a keddi metropolban majd lesz egy ilyen kis cikkecske, hogy állt a szentendrei hév, mert egy újabb tanácstalan infantilis találta úgy, hogy megfelelő megoldás, ha aláveti magát.
De lehet, hogy nagyobb cikkecske lesz, és hosszasan elemzik majd, hogy mennyi 14 éves öli már meg magát mostanság, és ugyan mi bajuk lehet?
Na mindegy.
Egy hülye kurva vagyok.
A legviccesebb az meg az, hogy amikor megszólalt a nothing on you, elkezdtem zokogni. Hahaha-ha.
ÉDESAPÁM SAJÁT MAGA FELÉ DŐL!
De azért még befejezem a Basszus Passzusok című csodálatos versciklusomat vagy mi a szaromat. Olyan büszke vagyok magamra. Valóban egyre költőibb a szövegelésem.
szombat, október 23
pfuj
pfuj hányinger
danis elza takarodj! lol
pfuj alkohol ijesztően jól bírása
pfuj zénó
pfuj akg-s házibulik
pfuj minden
pfuj kevés idő
pfuj megjavíthatatlan dolgok
pfuj visszafordíthatatlan vétkek
és üdvözöljük régi ismerősünket, a letargiát újra kis köreinkben
Óóóó bassza meg
danis elza takarodj! lol
pfuj alkohol ijesztően jól bírása
pfuj zénó
pfuj akg-s házibulik
pfuj minden
pfuj kevés idő
pfuj megjavíthatatlan dolgok
pfuj visszafordíthatatlan vétkek
és üdvözöljük régi ismerősünket, a letargiát újra kis köreinkben
Óóóó bassza meg
csütörtök, október 14
írtam egy iszonyút (boldog szülinapot Luca!)
Íme egy meghatározhatatlan műfajú posztmodern átérezhető rokonszenves iszonyat, ami csak úgy kiömlött belőlem tegnap este.
Hiányzol
Hiányzol
(alcím: a "vers" szó beszennyezése)
Hiányzik, ahogy integetsz.
Mikor még én értem oda elsőnek.
Hiányzik, ahogy beszélsz
Ahogy a téged csodáló igényes leánytömegeknek
beintesz.
Hiányzik, mikor úgyemlegetsz személyeket
mintha ismerném őket
Mikor félórás monológomra a válaszod "Igen?"
s fusztrációm ölte így gigantikus méreteket
rávágom, hogy "NEM!"
te nevetsz, arcodról sugárzik az értelem
(csak én nem észlelem).
Hiányzik, mikor zenére halgattunk
gitáros buziság szerintem
dalra alkalmazott boldogság, állítod te
fenn este a domboson kábé tíz a fok
kicsiny énem a fűben vacog
körülölelik hamarost a szeplős karok
- rövidke pánik
hamar elmúlik -
aztán már csak a gitáros buziság marad
ahogyan dalra (és dombra) alkalmazott boldogsággá válik.
Hiányzik, ahogy nem hagyod meghívatni magad,
ahogy szabadkozgatsz meg magyarázol
hiányzol.
(Bár megjegyezném,
te eszement barátsággyilkos
mielőtt még jellemző módon feledném
ha megjelennél most mellettem
váratlan és szervezetlen
undok lennék, bunkó,
"Olyan, mint egy felnőtt"
mert tulajdonképpen és tényszerűleg
utállak meg rühellek
s lenne úrrá rajtam ezerféle hevület
akkor sem bírnék mosolyogni
meg ilyenek.)
Hiányzik, ahogy mesélsz
ablak alatt lakó és filmbeli denevérekről regélsz
hogy mindenre szó szerint emlékszel
amit valaha mondtam (vagy gondoltam)
a telefonokra, melyek szerint már
hazafelé igyekszel
holott velem vagy valami valószínűtlen helyen
és eszed ágában nincs az indulás még
mindez volt rohadtul rég
mikor a késés
a mozi, az értekezés
nem csupán halovány emlék
ellenben nagyon is valós
(énem meg még mindig adós
a tábori fogkrém árával).
Művem hosszúra nyúlt
rétestészta már kicsit
idézek hát még egy bűnösebb fajta homlokpuszit
dunapartot, mekit, valami kevésbé ödipuszit
mondjuk, hogy önfejű vagy marhára
(ez pont az, de hiába)
hiányzol
de k-vára
ennyit mára?
szabad a vélemény nyilvánítás a lehúzás a leszólás
a lehányás
áldjon az ég, Lucus
áldjon az ég, Lucus
hétfő, október 11
azt mondta "hogy ő nem bánja"
és ezt a gondolatot még csak most gondolta újra az agyam.
fura
Nagyon el vagyok foglalva az "emlékek definiálásával", mégpedig oly módon, hogy gondolkodom az emlékeim jelenlegi tartózkodási helyén (az elveszett emlékeimén is), azon, hogy elmebeteg vagyok-e úgy egyébként, és hogy mégis milyen füzetbe fogom mindezt leírni.
Ilyen minimalista újrahasznosított papírosra gondoltam, aminek majd a keményfedelére ráírom szép betvekkel, hogy "EMLÉKEK" és leülök a dunapartra, akis sziklámra a mínusz negyvenhét fokban, és elértekezgetek magamban.
Egy óra ebédszünet, az azért jóféle dolog... Tiszta menőnek érzem magam, hogy kings of leont hallgatok miközben soma almás gépén nyomulok és megtagadom a "gimnazistalány objektíven vagy hogy" stílust, és úgy írok blogot, mint a Dóri, hogy "a savoyain találkotunk fél délkor majd elmentünk talpbetétet venni".
Egyébként ma a hülye orkok csak egyszer csináltak belőlem hülyét, mikor is a batyin megint hagytam negyvenkilenc embert átesni önmagamon, miközben előkotortam az érvényes jegy és bérletem, aztán nem akart senki rám támadni, miközben lélekszakadva rohantam a békási hévhez.
Ja igen.
Remélem, hogy egy olyan alatt lelem a halálomat, ha belátható időn belül nem válok normálissá.
Tegnap este Reginának azt vallottam, hogy nagyon erős hiányérzetem van, mire ő azt mondta, hogy hát biztos valami fiú kéne ismét a tyúkszaros kis életembe, mire én magamban nagyon felháborodtam, hogy én egy olyan dolog miatt érzem magam furán, mint ezek az agyrokkant barmok, akik állítólag emberek.
Na mindegy.
Ma már lefordítottam másfél oldal bibiszi hírt a vörösiszapról, írtam egy epochazárót (sosem mondtam még ilyet, de megölöm magam, ha nem lesz 100 százalék, vagy annál jobb :D) és nem...
Ú basszus utálom ezt a bejegyzést... újat kezdek, ugyanezzel a címmel. Viszlát.
fura
Nagyon el vagyok foglalva az "emlékek definiálásával", mégpedig oly módon, hogy gondolkodom az emlékeim jelenlegi tartózkodási helyén (az elveszett emlékeimén is), azon, hogy elmebeteg vagyok-e úgy egyébként, és hogy mégis milyen füzetbe fogom mindezt leírni.
Ilyen minimalista újrahasznosított papírosra gondoltam, aminek majd a keményfedelére ráírom szép betvekkel, hogy "EMLÉKEK" és leülök a dunapartra, akis sziklámra a mínusz negyvenhét fokban, és elértekezgetek magamban.
Egy óra ebédszünet, az azért jóféle dolog... Tiszta menőnek érzem magam, hogy kings of leont hallgatok miközben soma almás gépén nyomulok és megtagadom a "gimnazistalány objektíven vagy hogy" stílust, és úgy írok blogot, mint a Dóri, hogy "a savoyain találkotunk fél délkor majd elmentünk talpbetétet venni".
Egyébként ma a hülye orkok csak egyszer csináltak belőlem hülyét, mikor is a batyin megint hagytam negyvenkilenc embert átesni önmagamon, miközben előkotortam az érvényes jegy és bérletem, aztán nem akart senki rám támadni, miközben lélekszakadva rohantam a békási hévhez.
Ja igen.
Remélem, hogy egy olyan alatt lelem a halálomat, ha belátható időn belül nem válok normálissá.
Tegnap este Reginának azt vallottam, hogy nagyon erős hiányérzetem van, mire ő azt mondta, hogy hát biztos valami fiú kéne ismét a tyúkszaros kis életembe, mire én magamban nagyon felháborodtam, hogy én egy olyan dolog miatt érzem magam furán, mint ezek az agyrokkant barmok, akik állítólag emberek.
Na mindegy.
Ma már lefordítottam másfél oldal bibiszi hírt a vörösiszapról, írtam egy epochazárót (sosem mondtam még ilyet, de megölöm magam, ha nem lesz 100 százalék, vagy annál jobb :D) és nem...
Ú basszus utálom ezt a bejegyzést... újat kezdek, ugyanezzel a címmel. Viszlát.
péntek, október 1
életem legromantikusabb percei (Kerepelek amíg leheet)
Most képzeljék el, hogy már ezen is túl vagyok.
Szerdán találkoztunk.
Túl vagyunk búcsúzkodás első felvonásán. Az én vállam erősen rázkódik valamilyen kból, bár még eszem ágában nincs bőgni, kis fejem a vállán nyugszik.
Ismeretlen lány a távolban: - BARNABÁS!
Én produkálok egy groant (na tessék, a nyelvi év), mert csak annyit érzékelek vak és gyengénlátó érzékszervemmel, hogy az egyed nőnemű, és beszélni fog. Ismeretlen lány közelebb jön, látom, hgy Vivi az, megenyhülök, és időközben már eleresztettem B-t.
B: - Szia!
Vivi: - Sziasztoook! Szia, Vivi vagyok. - Odahajol, megpuszil*.
B: - Már ismeritek egymást.
Vivi: (nevetve) - Jó. (Hosszas magyarázatba kezd arról, mit keres rrafelé, kire vár, és hova fog vele menni.) És ti? Együtt?
B, én: órákna tűnő pillanatokig csak nyögdécselünk, cipőt bámulunk, felvonjuk a szemöldököt, magunkban hatalmasat röhögünk a helyzet iróniáján, aztán zavartan: - Nem.
Vivi: (egyre jobban vigyorogva): - És KÉSŐBB? EGYÜTT?
B, én: - NEM.
Vivi: megdöbben.
Én: - Ezt most rohadtul eltaláltad.
B: - Igen.
Én: - Épp túl vagyunk egy borzasztó beszélgetésen.
Vivi - BORZASZTÓ? MIÉRT?
B: - (Megindokolja, de az indok olyannyira nem tetszik hogy nem is emlékszem rá.)
Vivi: - És akkor csak barátok vagytok?
Én: határozott, önálló, érzékeny, intelligensnő hangon - Nem tudjuk.
Csend.
Vivi és Barnabás beszélgetésbe kezdenek olyan dologról, amihez nincs opcióm vagy mim hozzászólni, így aztán kivárom a lehető legváratlanabb (XD) pillanatot, hogy bejelentsem a távozásomat, aztán egy félresikerült búcsúölelés után kifejezéstelen arccal el is vonultam.
De ez komolyan, ez díjnyertes, ez hihetetlen. Még szóvá sem tesszük a "barátságunk" zátonyra futásának tényét, erre jön valaki az égből, hogy megkérdezze azt az egyetlen dolgot, amit nem kéne. Ilyen nem csak a tévében van? Hát nem véletlenül ne nézek tévét, basszameg! Na.
Ajánlom a hevön sztrít szevön kereplő című számát búcsúzásképpen mindenkinek, akivel először hallottam.
Szerdán találkoztunk.
Túl vagyunk búcsúzkodás első felvonásán. Az én vállam erősen rázkódik valamilyen kból, bár még eszem ágában nincs bőgni, kis fejem a vállán nyugszik.
Ismeretlen lány a távolban: - BARNABÁS!
Én produkálok egy groant (na tessék, a nyelvi év), mert csak annyit érzékelek vak és gyengénlátó érzékszervemmel, hogy az egyed nőnemű, és beszélni fog. Ismeretlen lány közelebb jön, látom, hgy Vivi az, megenyhülök, és időközben már eleresztettem B-t.
B: - Szia!
Vivi: - Sziasztoook! Szia, Vivi vagyok. - Odahajol, megpuszil*.
B: - Már ismeritek egymást.
Vivi: (nevetve) - Jó. (Hosszas magyarázatba kezd arról, mit keres rrafelé, kire vár, és hova fog vele menni.) És ti? Együtt?
B, én: órákna tűnő pillanatokig csak nyögdécselünk, cipőt bámulunk, felvonjuk a szemöldököt, magunkban hatalmasat röhögünk a helyzet iróniáján, aztán zavartan: - Nem.
Vivi: (egyre jobban vigyorogva): - És KÉSŐBB? EGYÜTT?
B, én: - NEM.
Vivi: megdöbben.
Én: - Ezt most rohadtul eltaláltad.
B: - Igen.
Én: - Épp túl vagyunk egy borzasztó beszélgetésen.
Vivi - BORZASZTÓ? MIÉRT?
B: - (Megindokolja, de az indok olyannyira nem tetszik hogy nem is emlékszem rá.)
Vivi: - És akkor csak barátok vagytok?
Én: határozott, önálló, érzékeny, intelligensnő hangon - Nem tudjuk.
Csend.
Vivi és Barnabás beszélgetésbe kezdenek olyan dologról, amihez nincs opcióm vagy mim hozzászólni, így aztán kivárom a lehető legváratlanabb (XD) pillanatot, hogy bejelentsem a távozásomat, aztán egy félresikerült búcsúölelés után kifejezéstelen arccal el is vonultam.
De ez komolyan, ez díjnyertes, ez hihetetlen. Még szóvá sem tesszük a "barátságunk" zátonyra futásának tényét, erre jön valaki az égből, hogy megkérdezze azt az egyetlen dolgot, amit nem kéne. Ilyen nem csak a tévében van? Hát nem véletlenül ne nézek tévét, basszameg! Na.
Ajánlom a hevön sztrít szevön kereplő című számát búcsúzásképpen mindenkinek, akivel először hallottam.
péntek, szeptember 24
Trupp.
Együtt járok truppra az Artúr nevű évfolyamtársammal, akiről tavasszal sikerül említést tenni errefelé :D.
Az a trupp az nagyon jó dolog.
Az a trupp az nagyon jó dolog.
csak boldog akarok lenni
Ez annyira jellemző!
Az is, hogy írtam két gyönyörű bejegyzést, és az egyik sem létezik itt a internyet szerint, meg az is, hogy a leválásom taglalsához a heaven steet seven akusztikos szereplését választottam zenei aláfestésnek (de azért ezt a számot átugrom, amit most hallok, mert antipatikus, és igen, a soron következőt nem ismertem de rémlenek a hanghatások a koncertről, és hamarosan elbőgöm magam, annyira jellemző), de hát szóval akkor nagy vonalak, miket írtam beléjük.
Például a jelentéktelenebb események közül, hogy kedden elsősegélyen nagyon ironikus módon elkezdtem szédülni, nem kaptam levegőt, bedugult a fülem, sípolt az agyam, és kis híján megfulladtam, köszönhetően annak, hogy a szünetben valami nagyon erős szagú folyadékkal sikerült eltávolítani a kedves társaimnak a padukra alkoholos filccel instllál szaraikat, a testem pedig nem kedvelte annyira ezt a szagot.
Aznap amúgy hamburger volt az ebéd sültkrumplival.
Jaj, én egyáltalán nem vagyok normáis! Nagyon furcsa dolgokat érzek, és nagyon furcsa dolgok történnek velem! Elbőgöm magam az utca közepén, és meghalok tanórán! Nem örvendek túlvilági módon annak, hogy lesz laptopom és hogy kifizetik a sulimat! Réka mesélte, hogy hallotta Somát értekezi a seggemről Leóval (tehát talán mégis lány vagyok, Somának amúgy fent vagyok a baszható listáján, tudják ez mekkora dicsőség? Gináziumban már nem "tetszik" van, hanem simán BASZNÁM. gusztustalan)! Márkon gondolkodom megint! Még egy pár idétlen mondatavégénfelkiáltójellel!
Nem bírom ezt!
Ja, és egyébként mit tegyek? Ha találkozunk, legyek jó barát, és mosolyogjak kedvesen, mint régen, mikor egyéb emberekről beszélt, és legyek elfogulatlan, a legkevésbé sem megilletődött, és várjam optimistán, míg elmúlik a vágy, hogy leszúrjam magam
VAGY
közöljem vele, hogy nem vagyok biztos abban, hogy nem szeretnék többet tőle, mint ő tőlem, és hogy szüneteltessük a találkozásokat amíg el nem múlik a bizonytalanságom, és majd értesítem, ha normális leszek.
Az előbb azért jó, mert addig sem hiányzik, de egy idő után úgyis megutálom, az utóbbi pedig azért, mert valószínűleg pont úgy megunom a várakozát és a szenvedést mint a Márknál és utána a világon semmi bajom nem lesz, de addig viszont... az a baj, hogy elsősegélyen már megtanította a Marsi tanáúr (az egy akkora arc, hogy csak na), hogy hogyan öljem meg magam 100 százalékosan, és ezt a tudásomat instabil érzelmi állapotban akár alkalmazhatnám az alkaromra is. De reméljük, kitartok, mert ez tűnik az ételmesebb verziónak.
Az is, hogy írtam két gyönyörű bejegyzést, és az egyik sem létezik itt a internyet szerint, meg az is, hogy a leválásom taglalsához a heaven steet seven akusztikos szereplését választottam zenei aláfestésnek (de azért ezt a számot átugrom, amit most hallok, mert antipatikus, és igen, a soron következőt nem ismertem de rémlenek a hanghatások a koncertről, és hamarosan elbőgöm magam, annyira jellemző), de hát szóval akkor nagy vonalak, miket írtam beléjük.
Például a jelentéktelenebb események közül, hogy kedden elsősegélyen nagyon ironikus módon elkezdtem szédülni, nem kaptam levegőt, bedugult a fülem, sípolt az agyam, és kis híján megfulladtam, köszönhetően annak, hogy a szünetben valami nagyon erős szagú folyadékkal sikerült eltávolítani a kedves társaimnak a padukra alkoholos filccel instllál szaraikat, a testem pedig nem kedvelte annyira ezt a szagot.
Aznap amúgy hamburger volt az ebéd sültkrumplival.
Jaj, én egyáltalán nem vagyok normáis! Nagyon furcsa dolgokat érzek, és nagyon furcsa dolgok történnek velem! Elbőgöm magam az utca közepén, és meghalok tanórán! Nem örvendek túlvilági módon annak, hogy lesz laptopom és hogy kifizetik a sulimat! Réka mesélte, hogy hallotta Somát értekezi a seggemről Leóval (tehát talán mégis lány vagyok, Somának amúgy fent vagyok a baszható listáján, tudják ez mekkora dicsőség? Gináziumban már nem "tetszik" van, hanem simán BASZNÁM. gusztustalan)! Márkon gondolkodom megint! Még egy pár idétlen mondatavégénfelkiáltójellel!
Nem bírom ezt!
Ja, és egyébként mit tegyek? Ha találkozunk, legyek jó barát, és mosolyogjak kedvesen, mint régen, mikor egyéb emberekről beszélt, és legyek elfogulatlan, a legkevésbé sem megilletődött, és várjam optimistán, míg elmúlik a vágy, hogy leszúrjam magam
VAGY
közöljem vele, hogy nem vagyok biztos abban, hogy nem szeretnék többet tőle, mint ő tőlem, és hogy szüneteltessük a találkozásokat amíg el nem múlik a bizonytalanságom, és majd értesítem, ha normális leszek.
Az előbb azért jó, mert addig sem hiányzik, de egy idő után úgyis megutálom, az utóbbi pedig azért, mert valószínűleg pont úgy megunom a várakozát és a szenvedést mint a Márknál és utána a világon semmi bajom nem lesz, de addig viszont... az a baj, hogy elsősegélyen már megtanította a Marsi tanáúr (az egy akkora arc, hogy csak na), hogy hogyan öljem meg magam 100 százalékosan, és ezt a tudásomat instabil érzelmi állapotban akár alkalmazhatnám az alkaromra is. De reméljük, kitartok, mert ez tűnik az ételmesebb verziónak.
csütörtök, szeptember 23
hétfő, szeptember 20
!!
és a szenvedéseimnek ezzel még nincs vége.
Rohanok, otthagyom ezt a Barnabást a kutyájával, felül-NÉK a villamosomra, ha lenne hely, de rohadtul ki van tömve, úgyhogy nem is állok, hanem lebegek az engem közrefgó gimnazistafiatalok jóvoltából.
Mikor a móricz környékén mégis akad hely, lecsapok rá, és nagy örömmel kezdem tanulmányozni az órarendem, majd néhány perccel később meglepve konstatálom, hogy a tizenkilences villamosommal éppen a szabadság hídon haladok át. Ja, hogy menetközben átváltozott negyvenkilencessé? Kurvajó!
Szóval gyors újratervezés következik, egy kellemes kis metrózás, és már ott is vagyunk a batyin, az akágesekkel teli nyolcvanahatos megállóban (na jó, a margit hídnál sokkal több akágés van), megvárjuk, felülünk, leszállunk, bemegyünk, benyitunk, Bori nyit, nagyon jó, én vagyok az egyetlen, aki rendszeresen elkésik nyitásról. És ez most nem történik meg, ha a villamosok ugye nem változnának át randomly menet közben. -.-
Azt hiszem, hogy nekem van a világon a legrettenetesebb nyelvtantanárom, olyannyira borzasztó, hogy nem is írok róla, mert agyvérzést kapok. Soma órán csókot küld és integet a melleimnek. Ha a barátom lenne, fejberúgnám, így azonban vicces. Ha nem Soma szórakoztatott a terem másik végéből, azt tanulmányoztam, hogy a csuklómóm milyen vékony a bőr, és hogy mennyire egyszerű lenne felsérteni, és hogy vajon a tanárnő észrevenné-e - ha csak úgy tiltakozásképp a személyisége ellen -, elvéreznék a padon.
Mert a Hubay tanárnőt például nem annyira zavarta reggel, hogy aludtam. Aludni, elvérezni...
Tanárúr: - A posh az egy nagyon remek kifejezés, nem ismerjük?
Én: - Elegáns, nem?
- Nem, mert.. az elegáns az pozitív értelmű, a posh pedig olyan.. flancos. Többet akar mutatni, mint amilyen. Tehát negatív értelmű, posh... restaurant, posh..., posh school, ahova az ilyen feltörekvő kis jerkök járnak.
Hazafelé nyolcvanhatossal jöttem, mert Sophie-t láttam a hév felé sprintelni, úgyhogy mondom akkor inkább odébbmegyegetek. És majdnem lehánytam mindenkit magam körül, alig kaptam levegőt, aztán a batyin mehettem le megint a metróba, ahol ugye még több a levegő...
Egy szerintem meglehetősen majomképű, az átlag szerint azonban (valószínűleg) helyesnek tartandó gyerekkel hosszasan mustráltuk egymást. A karján ilyen fekete gumikarkötő volt, zöld "like" felirattal, meg egy felfelé mutató hüvelykujjal. I know that I should let go but I can't, mondá Kate Nash. Hogy, ha egyszer mindenhol ott van?
Thank you for the lesson, it was fun! We really appreciate what you'd done!
Rohanok, otthagyom ezt a Barnabást a kutyájával, felül-NÉK a villamosomra, ha lenne hely, de rohadtul ki van tömve, úgyhogy nem is állok, hanem lebegek az engem közrefgó gimnazistafiatalok jóvoltából.
Mikor a móricz környékén mégis akad hely, lecsapok rá, és nagy örömmel kezdem tanulmányozni az órarendem, majd néhány perccel később meglepve konstatálom, hogy a tizenkilences villamosommal éppen a szabadság hídon haladok át. Ja, hogy menetközben átváltozott negyvenkilencessé? Kurvajó!
Szóval gyors újratervezés következik, egy kellemes kis metrózás, és már ott is vagyunk a batyin, az akágesekkel teli nyolcvanahatos megállóban (na jó, a margit hídnál sokkal több akágés van), megvárjuk, felülünk, leszállunk, bemegyünk, benyitunk, Bori nyit, nagyon jó, én vagyok az egyetlen, aki rendszeresen elkésik nyitásról. És ez most nem történik meg, ha a villamosok ugye nem változnának át randomly menet közben. -.-
Azt hiszem, hogy nekem van a világon a legrettenetesebb nyelvtantanárom, olyannyira borzasztó, hogy nem is írok róla, mert agyvérzést kapok. Soma órán csókot küld és integet a melleimnek. Ha a barátom lenne, fejberúgnám, így azonban vicces. Ha nem Soma szórakoztatott a terem másik végéből, azt tanulmányoztam, hogy a csuklómóm milyen vékony a bőr, és hogy mennyire egyszerű lenne felsérteni, és hogy vajon a tanárnő észrevenné-e - ha csak úgy tiltakozásképp a személyisége ellen -, elvéreznék a padon.
Mert a Hubay tanárnőt például nem annyira zavarta reggel, hogy aludtam. Aludni, elvérezni...
Tanárúr: - A posh az egy nagyon remek kifejezés, nem ismerjük?
Én: - Elegáns, nem?
- Nem, mert.. az elegáns az pozitív értelmű, a posh pedig olyan.. flancos. Többet akar mutatni, mint amilyen. Tehát negatív értelmű, posh... restaurant, posh..., posh school, ahova az ilyen feltörekvő kis jerkök járnak.
Hazafelé nyolcvanhatossal jöttem, mert Sophie-t láttam a hév felé sprintelni, úgyhogy mondom akkor inkább odébbmegyegetek. És majdnem lehánytam mindenkit magam körül, alig kaptam levegőt, aztán a batyin mehettem le megint a metróba, ahol ugye még több a levegő...
Egy szerintem meglehetősen majomképű, az átlag szerint azonban (valószínűleg) helyesnek tartandó gyerekkel hosszasan mustráltuk egymást. A karján ilyen fekete gumikarkötő volt, zöld "like" felirattal, meg egy felfelé mutató hüvelykujjal. I know that I should let go but I can't, mondá Kate Nash. Hogy, ha egyszer mindenhol ott van?
Thank you for the lesson, it was fun! We really appreciate what you'd done!
a lot of fucking screw words
reggel. útban a villamos felé.
A horizonton feltűnik egy kutya szarópózban - azon merengek, ki fogja felszedni a terméket a fűből, és ebben a szent pillanatban megjelenik egy borostás, behatárolhatatlan életkorú (olyan harminc, negyven és a halál közt, de lehet, hogy jól fejlett 25 évesről írok) fiatalember, a kezében egy különös, piros lapáttal. Nyugtázom. (Megjegyzés: azt az iszonyatos one your name-et hallgatom, amiről a hév jut eszembe, és sajnos nagyon megedveltem. a számot. meg a hévet is lassan.) A borostás, szürke pólós, behatárolhatatlan életkorú fiatalember szájából a következők hangzanak el:
- SZIA!
Hátrahőkölve, négy oktávval magasabb hangon: - Helló.
Hatlamas pofákat vágva haladok tovább.
- SZIA!
Szívroham. Újraélesztés, ezt követően felfedezem magam mellett a szürke pólós, borostás embert nagyon vigyorogva. - SZIA!
BAZMEG!
- Nem akarsz megismerkedni?
NEM! - Őőőő...
- Nagyon aranyos vagy!
A kutya, akit szarópózban volt szerencsém megismerni, boldogan csahol mellettünk.
- Hát ő, köszi...
- Hova mész most?
Koronázásra basszameg! Nyilvános kivégzésre! - Villamoshoz. Meg iskolába.
- Aha, aha, és hova?
Kérdés figyelmen kívül hagyása.
- Nagyon szeretnélek megismerni!
Ismerd meg a segglyukad, hülye pedofil! - Én nem annyira, mert 14 éves vagyok.
Szürke pólós piros lapátos ember egy pillanatra elbizonytalanodik, én pedig fellélegzem - sajnos túl hamar. szürke borostás ember szeme felcsillan, szája ismét szóra nyílik. - Hát de csak barátilag! Egy moziba elmehetnénk, na?
Anyáddal! - Nem hiszem.
- De csak egy mozi! meg néha találkozzunk!
- Ő... az a helyzet, hogy hétig suliban vagyok.
- Na és hétvégén?
- Olyankor a barátaimmal találkozom.
Kutya elémjön, hátra hasraesek benne. Kutya terve sikertelen.
- És hol van a sulid?
- Óbudán...
- Aha, aha, ja. Mi is a neved?
Mi az, hogy mi is a nevem? - Laura.
- Aha, aha... nagyon aranyos vagy! Akkor hol találkozzunk?
MI A HALÁL? - Őm... mondom, hogy nemigen szeretnék.
- Kikísérjünk? Kikísérünk, jó?
Mert eddig amúgy nem a seggemben loholt.
- De akkor ne rohanj!
Ja? Észre sem vettem, hogy körülbelül futólépésben haladok.
- Na, akkor megadsz nekem egy telefonszámot? Van számod, ugye?
Nem, nincs. - Nem adom meg, mert nem szeretnék találkozni.
- Hát jó... de egy puszit kérhetek? - Borostás ember a borostás fejére mutogat.
A kurva anyád kérhet bazmeg, nem is ismerlek! A barátaimnak nem adok puszit, és az osztálytársaimat is lehányom, mikor puszival próbálnak köszönteni! - Nem. Nem is ismerlek.
- Hát jó, oké, akkor majd néha azért találkozzunk, jó?
FULLADJ MÁR MEG! - Nem...
- Minden reggel erre jössz?
Egyszerűen, lényegretörően. - Nem. - Vagyis, ha ilyen veszélyek leselkednek rám, akkor tutira nem.
- Oké, azért igyekezzünk.
? Igyekezzél.
- Na jól van, akkor szia, egyébként Barnabás vagyok, szia!
CINKES! KURVÁRA CINKES!
A horizonton feltűnik egy kutya szarópózban - azon merengek, ki fogja felszedni a terméket a fűből, és ebben a szent pillanatban megjelenik egy borostás, behatárolhatatlan életkorú (olyan harminc, negyven és a halál közt, de lehet, hogy jól fejlett 25 évesről írok) fiatalember, a kezében egy különös, piros lapáttal. Nyugtázom. (Megjegyzés: azt az iszonyatos one your name-et hallgatom, amiről a hév jut eszembe, és sajnos nagyon megedveltem. a számot. meg a hévet is lassan.) A borostás, szürke pólós, behatárolhatatlan életkorú fiatalember szájából a következők hangzanak el:
- SZIA!
Hátrahőkölve, négy oktávval magasabb hangon: - Helló.
Hatlamas pofákat vágva haladok tovább.
- SZIA!
Szívroham. Újraélesztés, ezt követően felfedezem magam mellett a szürke pólós, borostás embert nagyon vigyorogva. - SZIA!
BAZMEG!
- Nem akarsz megismerkedni?
NEM! - Őőőő...
- Nagyon aranyos vagy!
A kutya, akit szarópózban volt szerencsém megismerni, boldogan csahol mellettünk.
- Hát ő, köszi...
- Hova mész most?
Koronázásra basszameg! Nyilvános kivégzésre! - Villamoshoz. Meg iskolába.
- Aha, aha, és hova?
Kérdés figyelmen kívül hagyása.
- Nagyon szeretnélek megismerni!
Ismerd meg a segglyukad, hülye pedofil! - Én nem annyira, mert 14 éves vagyok.
Szürke pólós piros lapátos ember egy pillanatra elbizonytalanodik, én pedig fellélegzem - sajnos túl hamar. szürke borostás ember szeme felcsillan, szája ismét szóra nyílik. - Hát de csak barátilag! Egy moziba elmehetnénk, na?
Anyáddal! - Nem hiszem.
- De csak egy mozi! meg néha találkozzunk!
- Ő... az a helyzet, hogy hétig suliban vagyok.
- Na és hétvégén?
- Olyankor a barátaimmal találkozom.
Kutya elémjön, hátra hasraesek benne. Kutya terve sikertelen.
- És hol van a sulid?
- Óbudán...
- Aha, aha, ja. Mi is a neved?
Mi az, hogy mi is a nevem? - Laura.
- Aha, aha... nagyon aranyos vagy! Akkor hol találkozzunk?
MI A HALÁL? - Őm... mondom, hogy nemigen szeretnék.
- Kikísérjünk? Kikísérünk, jó?
Mert eddig amúgy nem a seggemben loholt.
- De akkor ne rohanj!
Ja? Észre sem vettem, hogy körülbelül futólépésben haladok.
- Na, akkor megadsz nekem egy telefonszámot? Van számod, ugye?
Nem, nincs. - Nem adom meg, mert nem szeretnék találkozni.
- Hát jó... de egy puszit kérhetek? - Borostás ember a borostás fejére mutogat.
A kurva anyád kérhet bazmeg, nem is ismerlek! A barátaimnak nem adok puszit, és az osztálytársaimat is lehányom, mikor puszival próbálnak köszönteni! - Nem. Nem is ismerlek.
- Hát jó, oké, akkor majd néha azért találkozzunk, jó?
FULLADJ MÁR MEG! - Nem...
- Minden reggel erre jössz?
Egyszerűen, lényegretörően. - Nem. - Vagyis, ha ilyen veszélyek leselkednek rám, akkor tutira nem.
- Oké, azért igyekezzünk.
? Igyekezzél.
- Na jól van, akkor szia, egyébként Barnabás vagyok, szia!
CINKES! KURVÁRA CINKES!
vasárnap, szeptember 12
tudom, hogy szeretsz titokban
mondja már el valaki, hogy ez most mi a szar?
Miért van az, hogy az elején ŐK szorgalmazzák a találkozásokat, ők kérnek bocsánatot mindenért (azért is, hogy léteznek), ők írnak először, és ők gondolnak ránk többet, aztán van az egyensúly, ami tart majdnem fél percig, és utána jön az átbillenés időszaka, amiről az elején azt gondoljuk, hogy a mézesnapok, aztán már csak a KAKÁLIA marad, mert egyszer csak az ablakban kuksolva találjuk magunkat, azon szenvedve, hogy miért nem válaszolnak az öt oldalas levelünkre, amiben bocsánatot kérünk a létezésünkért. (Aztán persze válaszolnak. Öt szóval.) Vagy simán csak az az esti program, hogy tűrtőztetjük magunkat. Nem kívánunk nekik szép álmokat, majd csak viszonzásképp az ő jókívánságaikra (tehát jókívánságok nélkül kell nyugovóra térnünk). Nemkommunikálással kommunikálunk. Kibírjuk nélkülük. (csak éppen végig rájuk gondolunk, és hol a konyhakést, hol meg a telefont méregetjük vágyakozva.) De miért? Ez miért törvényszerű?
Mondjuk arra még inkább kíváncsi volnék, hogy mindemellett miért kell puszit adni az arcom bármelyik részére, a derekamat fogni buszmegálló-savoyai távlatban, hogy aztán ott a tömegben ismét úgy tehessünk, mintha csak ketten lennénk a világon, szeretetjegyet pihegve egymásra? Vagy csak álmodtam Vagy mi van?
Azt hiszem, Bridget Jones naplója több, mint biblia. (Jó is, hogy Regus megint itt felejtette. Legalább elolvasom még kétszer egymás után.) Miért, miért miért esik oly nehezére az ellenkező nemnek egyértelmű (pozitív avagy negatív nem pedig ilyen SEKÉLYES ARANYOS FING) jelzéseket adni a 'komolyabb' (esetünkben nem annyira, de azért nem állok le az utcán minden fiúval így (MÉG)) fizikai kontaktus létrejötte után? Vagy miért jobb, ha nem beszélünk semmit, aztán mind a ketten meg vagyunk sértődve, ha az egyik tartja magát az eredeti formákhoz, vagy ahhoz amiben utoljára maradtunk kábé... nyáron (legjobb barátok...) és beszámol mindenről ami vele történik - esetleg, hogy nagyon kedveli az osztálytársát, aki ellenkező nemű?
Ha meg csak szórakozik - mert akármennyire felfoghatatlan, még ő is fiú - akkor mondja meg, rohadtul leszarom, szórakozzon, csak árulja el, és nem szenvelgek tovább, amiért nem tudom, mi a szar van. Nem?
De legelőször is dögöljön meg.
Miért van az, hogy az elején ŐK szorgalmazzák a találkozásokat, ők kérnek bocsánatot mindenért (azért is, hogy léteznek), ők írnak először, és ők gondolnak ránk többet, aztán van az egyensúly, ami tart majdnem fél percig, és utána jön az átbillenés időszaka, amiről az elején azt gondoljuk, hogy a mézesnapok, aztán már csak a KAKÁLIA marad, mert egyszer csak az ablakban kuksolva találjuk magunkat, azon szenvedve, hogy miért nem válaszolnak az öt oldalas levelünkre, amiben bocsánatot kérünk a létezésünkért. (Aztán persze válaszolnak. Öt szóval.) Vagy simán csak az az esti program, hogy tűrtőztetjük magunkat. Nem kívánunk nekik szép álmokat, majd csak viszonzásképp az ő jókívánságaikra (tehát jókívánságok nélkül kell nyugovóra térnünk). Nemkommunikálással kommunikálunk. Kibírjuk nélkülük. (csak éppen végig rájuk gondolunk, és hol a konyhakést, hol meg a telefont méregetjük vágyakozva.) De miért? Ez miért törvényszerű?
Mondjuk arra még inkább kíváncsi volnék, hogy mindemellett miért kell puszit adni az arcom bármelyik részére, a derekamat fogni buszmegálló-savoyai távlatban, hogy aztán ott a tömegben ismét úgy tehessünk, mintha csak ketten lennénk a világon, szeretetjegyet pihegve egymásra? Vagy csak álmodtam Vagy mi van?
Azt hiszem, Bridget Jones naplója több, mint biblia. (Jó is, hogy Regus megint itt felejtette. Legalább elolvasom még kétszer egymás után.) Miért, miért miért esik oly nehezére az ellenkező nemnek egyértelmű (pozitív avagy negatív nem pedig ilyen SEKÉLYES ARANYOS FING) jelzéseket adni a 'komolyabb' (esetünkben nem annyira, de azért nem állok le az utcán minden fiúval így (MÉG)) fizikai kontaktus létrejötte után? Vagy miért jobb, ha nem beszélünk semmit, aztán mind a ketten meg vagyunk sértődve, ha az egyik tartja magát az eredeti formákhoz, vagy ahhoz amiben utoljára maradtunk kábé... nyáron (legjobb barátok...) és beszámol mindenről ami vele történik - esetleg, hogy nagyon kedveli az osztálytársát, aki ellenkező nemű?
Ha meg csak szórakozik - mert akármennyire felfoghatatlan, még ő is fiú - akkor mondja meg, rohadtul leszarom, szórakozzon, csak árulja el, és nem szenvelgek tovább, amiért nem tudom, mi a szar van. Nem?
De legelőször is dögöljön meg.
hétfő, szeptember 6
KRISZTIÁN, GYEREKET AKAROK TŐLED!
Kihagytam a legfontosabb és legradikálisabb lépést, amire a megtisztulásom érdekében szántam el magam: kitöröltem ötven "barátomat" fészbúkon. Most képzeljék el.
Egyébként ideges vagyok, mert nem tudom, melyik napon lesz trupp (tehát melyik napon kell majd előadnom azt a mutatványt, amelyben fél óra alatt teszem meg a raktár utca - jókai távot. Oké, mert 86 és 33e vagy 233e, ha rögtön jön mind a kettő, és nincs dugó, de olyan nincs ötkor), továbbá az is zavar, hogy nem járhatok fotóra, mert most kitalálták, hogy az első évben nem lehet technikai alkotókört választani. Ok cső. Pedig olyan nehezen szántam el magam, hogy akkor kitöröltetem magam truppról és csak fotóra fogok járni. ...
Csütörtökön egy hunfalvys diák tiszteletét teszi nálam (illetve a második otthonomban). Azt sem tudom elképzelni, hogy az hogyan lesz, mert mindkettőnknek fél háromig van órája, jó, mondjuk mire átér az negyed óra, de nekem fél hatra megintcsak a kuszában kell lennem :D De mindegy. Júj. Holnap teázcsizunk valahol a tabánban, ha találunk jó helyet. Nem fogunk, én érzem, és végül a rohadt mekdonáldszban kötünk majd ki. Jellemes
Egyébként le tudom gépelni vakon, hogy
dada kés kél sék kéjlak
és már az entertet meg a szóköztöt is tudom használni. De ettől függetlenül utálom ezt a gépírást, halálosan utálom. Mert berögződött, hogy az ell a jobb kisujj, szóval mindent nagyon elrontok, ha gyorsan próbálok írni.
aa ess dé eff jé ká ell é köz sort vált.
szeplőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőős
Egyébként ideges vagyok, mert nem tudom, melyik napon lesz trupp (tehát melyik napon kell majd előadnom azt a mutatványt, amelyben fél óra alatt teszem meg a raktár utca - jókai távot. Oké, mert 86 és 33e vagy 233e, ha rögtön jön mind a kettő, és nincs dugó, de olyan nincs ötkor), továbbá az is zavar, hogy nem járhatok fotóra, mert most kitalálták, hogy az első évben nem lehet technikai alkotókört választani. Ok cső. Pedig olyan nehezen szántam el magam, hogy akkor kitöröltetem magam truppról és csak fotóra fogok járni. ...
Csütörtökön egy hunfalvys diák tiszteletét teszi nálam (illetve a második otthonomban). Azt sem tudom elképzelni, hogy az hogyan lesz, mert mindkettőnknek fél háromig van órája, jó, mondjuk mire átér az negyed óra, de nekem fél hatra megintcsak a kuszában kell lennem :D De mindegy. Júj. Holnap teázcsizunk valahol a tabánban, ha találunk jó helyet. Nem fogunk, én érzem, és végül a rohadt mekdonáldszban kötünk majd ki. Jellemes
Egyébként le tudom gépelni vakon, hogy
dada kés kél sék kéjlak
és már az entertet meg a szóköztöt is tudom használni. De ettől függetlenül utálom ezt a gépírást, halálosan utálom. Mert berögződött, hogy az ell a jobb kisujj, szóval mindent nagyon elrontok, ha gyorsan próbálok írni.
aa ess dé eff jé ká ell é köz sort vált.
szeplőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőős
péntek, szeptember 3
megtisztulás igényessen-szentimentálissan
Tegyük fel, hogy ez a három nap csak a főpróba volt, az igazi suli majd hétfőn kezdődik, méghozzá úgy, hogy én megint ugyanolyan minőségben leszek az osztályközösség része, mint régen. Jó, azért annyira nem, de na, azért jobban, mint ezen a főpróbán. Például:
Meg... meg is kellett tisztulnom, és a megtisztulásomat olyan tények támasztják alá, minthogy már megint botrányosan rövid (!!!!!!) a hajam, ilyen direkt idegesítő méretű a fufrum, hogy hagyni nem lehet, mert szembelóg, de elsöpörni sem, botrányosan apró a derékbőségem, és botrányosan gödrös az arcom. (Öhm?)
Regina meg botrányosan bejelentette, hogy nem jön ide ezen a hétvégén, Hannáék meg azt diskurálják fészbúkon, hogy jövő hétvégén pizsibuli, hát nagyon örvendezek, mert meg vagyok hívva, de remélem, hogy azért elhalasztják egy kicsit.
Semmi értelme nem volt ennek a bejegyzésnek.
meghalok
- néha akkor is szóbaállok az osztálytársaimmal, mikor nem vagyok rákényszerülve.
- kimegyek a folyosóra szünetben (mert úgyis gagyi a zene)
- nem beszélem ki Sophie-t
- nem beszélek ki senki mást sem
- megelőzöm a szemöldököm görcsös rángatózását mikor meglátom Mátét Sophie-ra várva
- nem forgatom bosszúsan a szemem, mikor meglátom Sophie-t Mátéval
- nem fojtom el a ... izé, a önmagam
- tehát ordítok, kijavítok, okoskodom, lusta leszek, fingok, röfögök, böfögök, és nem fogom vissza magam, hogy lehetőleg semmi olyat en gondoljanak rólam, ami esetleg még igaz is.
Meg... meg is kellett tisztulnom, és a megtisztulásomat olyan tények támasztják alá, minthogy már megint botrányosan rövid (!!!!!!) a hajam, ilyen direkt idegesítő méretű a fufrum, hogy hagyni nem lehet, mert szembelóg, de elsöpörni sem, botrányosan apró a derékbőségem, és botrányosan gödrös az arcom. (Öhm?)
Regina meg botrányosan bejelentette, hogy nem jön ide ezen a hétvégén, Hannáék meg azt diskurálják fészbúkon, hogy jövő hétvégén pizsibuli, hát nagyon örvendezek, mert meg vagyok hívva, de remélem, hogy azért elhalasztják egy kicsit.
Semmi értelme nem volt ennek a bejegyzésnek.
meghalok
Hol van az a krézi srác?
Júj, nagyon elégedett vagyok, júj, nagyon! A Heaven street seven csak fél tízkor fog kezdődni, szóval nem kell vakító fényes vlágosságban lent grasszálnunk és unatkoznunk meg ilyenek, hanem elég, ha kimegyünk estebéd után, és nem találkozunk semmiféle ismerősökkel, hanem csak élvezzük, hogy OTT ÁLLT A LÁNY ÉS ÚGY NÉZETT RÁM, MINT AKI TUDJA, HOGY TUDOM
hiányzik szeplős
hiányzik szeplős
nem puruttya. sunamuna.
Az AKG-ben nincs csengő.
Elvileg nyitás van nyolctól negyed kilencig, ami kötelező jellegű beszélgetést jelent, gyakorlatilag meg üvölt a zene (jobb helyeken konnektor és villanykapcsoló van ott, ahol nálunk bazi nagy hangfal, a jacken "9ny" aláírással) és senki nem csinál semmit. Én meg ugye nyolc óra három percre érek be attól függetlenül, hogy mikor kelek és mennyire sietek, de ez az időpont legalább biztos.
Aztán angolóra kilencötvenötig. Munkafüzetből és könyvből tanulok, amit nem szeretek. Ezt követi nyolcvanpercnyi matematika: az első eset, hogy tapasztalom a csípőből eredő csapatmunka-undoromat, és nem is tudok tenni ellene semmit, noha ez volt a terv. Könyörgöm, hogy lehet csoportban matekozni? Szépen megcsináltam mindent egyedül feleannyi idő alatt.
Fél órás ebédszünet, Ildi tea, szendvics, Réka.
Aztán TESI én IMÁDOM a TESI! És olyan izomlázam van mint a halálnak (jaj, rip sárga hulla, de akkor is), de nagyon kedvemrevaló a tesitanárom, akinek nem tudom a nevét, az egyik tanáromnak sem tudom a nevét, de mindegy. NAGYONJÓASULIM!
Tesi után gépírás, már tudom írni, hogy kakasdadaéklékkékfalkakéjlak. Vakon! asdfjklé.
Olyan ügyes vagyok. Ezt követte az utolsó angolórám, ami már jobban tetszett, mert az a tanár tartotta, .. akinek nem tudom a nevét, de végig beszélünk órán és nem szabad magyarul, és nagyon jól tanít szerintem. Egyébként decemberre középfokúnak kell lennünk, vagy milyennek :D
Mellettünk van a tuc-tuc terem (Lány. kihajol az ajtón - NA, HONNAN ORDÍT A ZENE? A TUC-TUC TEREMBŐL!!) ahova a híres Márk (Jázzin-féle) is tartozik, ma megszánt egy barátságos levéllel fácsén, mely szerint nagyon nem szabadna háttérszereplőnek lennem az osztályomban. Na de nem ezt mondom én is? Tiszta abnorma, hát ki szerint vagyok én a csendes meg a szótlan meg a... na? ... -.-" Hát én igykeszem, de basszus, most na!
- "It has to do something with God. What does it mean? "To do with God..."
Szása: - Istennel csinálni.
Imádom a sulimat. Nem is suli. Otthon.
Elvileg nyitás van nyolctól negyed kilencig, ami kötelező jellegű beszélgetést jelent, gyakorlatilag meg üvölt a zene (jobb helyeken konnektor és villanykapcsoló van ott, ahol nálunk bazi nagy hangfal, a jacken "9ny" aláírással) és senki nem csinál semmit. Én meg ugye nyolc óra három percre érek be attól függetlenül, hogy mikor kelek és mennyire sietek, de ez az időpont legalább biztos.
Aztán angolóra kilencötvenötig. Munkafüzetből és könyvből tanulok, amit nem szeretek. Ezt követi nyolcvanpercnyi matematika: az első eset, hogy tapasztalom a csípőből eredő csapatmunka-undoromat, és nem is tudok tenni ellene semmit, noha ez volt a terv. Könyörgöm, hogy lehet csoportban matekozni? Szépen megcsináltam mindent egyedül feleannyi idő alatt.
Fél órás ebédszünet, Ildi tea, szendvics, Réka.
Aztán TESI én IMÁDOM a TESI! És olyan izomlázam van mint a halálnak (jaj, rip sárga hulla, de akkor is), de nagyon kedvemrevaló a tesitanárom, akinek nem tudom a nevét, az egyik tanáromnak sem tudom a nevét, de mindegy. NAGYONJÓASULIM!
Tesi után gépírás, már tudom írni, hogy kakasdadaéklékkékfalkakéjlak. Vakon! asdfjklé.
Olyan ügyes vagyok. Ezt követte az utolsó angolórám, ami már jobban tetszett, mert az a tanár tartotta, .. akinek nem tudom a nevét, de végig beszélünk órán és nem szabad magyarul, és nagyon jól tanít szerintem. Egyébként decemberre középfokúnak kell lennünk, vagy milyennek :D
Mellettünk van a tuc-tuc terem (Lány. kihajol az ajtón - NA, HONNAN ORDÍT A ZENE? A TUC-TUC TEREMBŐL!!) ahova a híres Márk (Jázzin-féle) is tartozik, ma megszánt egy barátságos levéllel fácsén, mely szerint nagyon nem szabadna háttérszereplőnek lennem az osztályomban. Na de nem ezt mondom én is? Tiszta abnorma, hát ki szerint vagyok én a csendes meg a szótlan meg a... na? ... -.-" Hát én igykeszem, de basszus, most na!
- "It has to do something with God. What does it mean? "To do with God..."
Szása: - Istennel csinálni.
Imádom a sulimat. Nem is suli. Otthon.
szeptember három
Azt hiszem, én erős idegzetű vagyok.
Ma reggel elsétáltam egy hulla mellett. Tök komolyan. Sárga volt, és két mentős állt felette igen érdekes arckifejezéssel. Amikor átsétltam a buszmegállóba, és véletlen odapillantottam, hogy mi a szar is van, egy rendőrnő épp "rendőrség" feliratú szalagocskákat installált a hulla tartózkodási helye köré.
OK. CSŐ.
Ez MI?
Lehet, hogy meg kellene írnom életem regényét, mert egyre több nevetséges dolog történik velem, pl. ugye hullák vigyorognak rám mikor ragyogó arccal kilépek az utcára egy szeptemberi reggelen, helyes fiú puszit ad és fogja a kezem, stb.
Ma reggel elsétáltam egy hulla mellett. Tök komolyan. Sárga volt, és két mentős állt felette igen érdekes arckifejezéssel. Amikor átsétltam a buszmegállóba, és véletlen odapillantottam, hogy mi a szar is van, egy rendőrnő épp "rendőrség" feliratú szalagocskákat installált a hulla tartózkodási helye köré.
OK. CSŐ.
Ez MI?
Lehet, hogy meg kellene írnom életem regényét, mert egyre több nevetséges dolog történik velem, pl. ugye hullák vigyorognak rám mikor ragyogó arccal kilépek az utcára egy szeptemberi reggelen, helyes fiú puszit ad és fogja a kezem, stb.
hétfő, augusztus 30
all over town
Jaaaaaj.
igen. Ez van bennem is.
Jaaaaaj.
Sóhajtsunk háromra.
123 most amint elolvasod:D
Pfff.. Méghogy nem jobb fiúnak lenni.. Bocs, még mindig itt tartok. szóval egy teljes pillanatig gondolkodtál?
igazából addig míg itthon le nem szálltam a buszról:D
egy kicsit füllentettem az imént:D
nem csak 1 pillanat volt
hanem kettő! Hazugságon kaptalak.
Bocsánatot kérek :( Szégyenlem apofámat de nagyon
És mire jutottál két pillanat után?
Teljes kétség.
Nem tudtam eldönteni hogy mégis mivolt amit csináltunk.
Fegyelmezetlenség
Nem is kicsi:D
A fiú-lány barátság határainak figyelmen kívül hagyása
áttörése (szerintem mindkettőnk örömére)
Igen, de jó, hogy kimondtad, én magamban sem mertem, de.. "és ez most jó?"
Hát a már amúgyis zavart elménk még feldúltabb lett :DJól van. Hagyjátok Laurát belefulladni a saját fekáliájába. SZENVEDEK! Mert nem tudom, mi van, és senki nem segít, hogy rájöjjek! Jajj, megpusztulok. Miért igaz, hogy egyetlen egyszerű gondolat képes megváltoztatni mindent? Mert lefogadom, hogy ha annak idején a saláta ügynök alatt nem kezdek el gondolkodni, hogy ugyan mitől jött létre valami elektromos rendetlenség a habtestemben, akkor most feleennyi gondom lenne. JAJ! Miért, Minek van agyunk? Minek? Mit kell kombinálni folyton? Laura, miért nem bírtad ki, hogy ezegyszer valami simán kurvajó maradjon? Issssssssssssstenem!
Pedig olyan jó volt csak beszélni beszélni beszélni röhögni beszélni beszélni beszélni és nem csendben lenni meg kookst hallgatni meg... .......................................................AAAAAAAAAAAAAAAAAAJJJJJJJ!
gimnazistalány
vagyok.
Felavattak augusztus 24.-én este, egy rohadtul színvonalas videóval meg egy kétemeletes tortával meg csillagszóróval. Elégedetten konstatáltuk, hogy a világ legjobb sulijába járunk.
Hát igen, tehát gimnazistalány vagyok, méghozzá a hőn áhított helyen (habár a támogatóm nemigen jelentkezik, és 19 nap múlva fizetési határidő, de segáz, szarni rá, majd megoldják a nagyok).
És mesélnem kéne a nyitótáborról, mi?
Nos, akkor: gyártottam lepedőből egy hatvanasévekbeli ruhát, ami olyan jónak bizonyult, hogy megnyerte a versenyt, így esélyesnek tartatott, hogy kilencedik után megyek jelmezt tervezni.
Az osztálytársaim: Fiúk. Az egyiket szemijuelnek hívják és zsidó (ami jó) és szexista (ami nem: "Anyámat egy csomószor kértem, hogy meséljen a G-pontról, de nem akarja"). Van egy, akit routernek hívunk és a beszéd nála artikulátlan üvöltés, Szása orosz, Leó is orosz, Szemijuel is orosz, Laci nem beszél, de ha igen akkor okosat, Soma nagyon fura, Gábor meg olyan, mint én.
Van egy olyan bolond osztálytársam, akit mindenki utál/imád, én az utóbbi tábort erősítem. Ő a legnagyobb spanom és Csenginek hívják. Ami számomra a legnagyobb lelki törést okozta, az az volt, hogy olyan lányok nem csak a klikkben léteznek, hanem a való életben is, méghozzá pontosan abban a házban, amelyikben én is voltam. A fülem hallatára visítottak, fészbukoztak, s osztották az észt. Frenetikus volt. Hosszas pszichológiai elemzést készítettem róluk, de azt azért nem írom le, mert ki tudja, miféle lények tévednek ide...
Van egy jégkirálynőnk is, aki nagyon barátságtalan, rideg, ugyanakkor meg olyan fájdalmasan szép, hogy félek tőle. És nagyon rossz, hogy neki mindenki elnézi a barátságtalanságot, mert szép.
A program az valami ilyesmi volt: a színházteremben csoportok szerint körbeültünk, vécépapírt tépkedtünk, bennfentes információkat árultunk el magunkról, aztán autóbaszoztunk két órát, hogy aztán megérkezzünk akaliba (véletlenül sem a mi táborunkba). Hogy az első napon ott mi történt, arra nem emlékszem, és a többire sem, csak arra, hogy hétfő éjjel meg akartak minket erőszakolni illuminált állapotú részeg ámberek és az azelőtti éjszakán meg bátorságpróba volt (és kábé annyi bátorság kellett hozzá, mint a táncoló talpak megtekintéséhez). Remek volt, de én azért az első két napot a biztonság kedvéért végig szenvedtem (anyukám szerint pánikrohamot kaptam, és ezt az állítását azzal a ténnyel próbálgatja igazolni, hogy egy órán keresztül úgy bőgtem neki a telefonba, hogy beszélni sem tudtam. Na jó, csak fél óra volt, és el bírtam mondani, hogy nem tudom, mi a bajom.), utána volt egy köztes állapot, a végére meg már tényleg csodálatosan éreztem volna magam, ha nem érkeznek meg szép lassan azok a problémáim, amiket pedig itthon hagytam (ja, ez az itthon hagyás ez annyira sikerült, hogy az időm kétharmadát a telefonom társaságában töltöttem, és sikeresen antiszocnak nyilvánítottak, pedig hát... látják, ez az új közösség, SZOPÁS!).
Nem is tudom, mit kéne még mondanom a nagy, várvavárt akágés létről. Hogy csalódtam? Mert még csak nyomokban érzékelni azt a hangulatot és felfogást, ami miatt én ebbe az iskolába szerettem volna járni, de nem mondom, azért a végére már úgy éreztem, hogy sehova nem tartozom jobban, mint oda.
Illetve.. jó. Következő bejegyzés.
A blogom profilváltása sikertelen volt, én azért elszántan próbálkozom.
Felavattak augusztus 24.-én este, egy rohadtul színvonalas videóval meg egy kétemeletes tortával meg csillagszóróval. Elégedetten konstatáltuk, hogy a világ legjobb sulijába járunk.
Hát igen, tehát gimnazistalány vagyok, méghozzá a hőn áhított helyen (habár a támogatóm nemigen jelentkezik, és 19 nap múlva fizetési határidő, de segáz, szarni rá, majd megoldják a nagyok).
És mesélnem kéne a nyitótáborról, mi?
Nos, akkor: gyártottam lepedőből egy hatvanasévekbeli ruhát, ami olyan jónak bizonyult, hogy megnyerte a versenyt, így esélyesnek tartatott, hogy kilencedik után megyek jelmezt tervezni.
Az osztálytársaim: Fiúk. Az egyiket szemijuelnek hívják és zsidó (ami jó) és szexista (ami nem: "Anyámat egy csomószor kértem, hogy meséljen a G-pontról, de nem akarja"). Van egy, akit routernek hívunk és a beszéd nála artikulátlan üvöltés, Szása orosz, Leó is orosz, Szemijuel is orosz, Laci nem beszél, de ha igen akkor okosat, Soma nagyon fura, Gábor meg olyan, mint én.
Van egy olyan bolond osztálytársam, akit mindenki utál/imád, én az utóbbi tábort erősítem. Ő a legnagyobb spanom és Csenginek hívják. Ami számomra a legnagyobb lelki törést okozta, az az volt, hogy olyan lányok nem csak a klikkben léteznek, hanem a való életben is, méghozzá pontosan abban a házban, amelyikben én is voltam. A fülem hallatára visítottak, fészbukoztak, s osztották az észt. Frenetikus volt. Hosszas pszichológiai elemzést készítettem róluk, de azt azért nem írom le, mert ki tudja, miféle lények tévednek ide...
Van egy jégkirálynőnk is, aki nagyon barátságtalan, rideg, ugyanakkor meg olyan fájdalmasan szép, hogy félek tőle. És nagyon rossz, hogy neki mindenki elnézi a barátságtalanságot, mert szép.
A program az valami ilyesmi volt: a színházteremben csoportok szerint körbeültünk, vécépapírt tépkedtünk, bennfentes információkat árultunk el magunkról, aztán autóbaszoztunk két órát, hogy aztán megérkezzünk akaliba (véletlenül sem a mi táborunkba). Hogy az első napon ott mi történt, arra nem emlékszem, és a többire sem, csak arra, hogy hétfő éjjel meg akartak minket erőszakolni illuminált állapotú részeg ámberek és az azelőtti éjszakán meg bátorságpróba volt (és kábé annyi bátorság kellett hozzá, mint a táncoló talpak megtekintéséhez). Remek volt, de én azért az első két napot a biztonság kedvéért végig szenvedtem (anyukám szerint pánikrohamot kaptam, és ezt az állítását azzal a ténnyel próbálgatja igazolni, hogy egy órán keresztül úgy bőgtem neki a telefonba, hogy beszélni sem tudtam. Na jó, csak fél óra volt, és el bírtam mondani, hogy nem tudom, mi a bajom.), utána volt egy köztes állapot, a végére meg már tényleg csodálatosan éreztem volna magam, ha nem érkeznek meg szép lassan azok a problémáim, amiket pedig itthon hagytam (ja, ez az itthon hagyás ez annyira sikerült, hogy az időm kétharmadát a telefonom társaságában töltöttem, és sikeresen antiszocnak nyilvánítottak, pedig hát... látják, ez az új közösség, SZOPÁS!).
Nem is tudom, mit kéne még mondanom a nagy, várvavárt akágés létről. Hogy csalódtam? Mert még csak nyomokban érzékelni azt a hangulatot és felfogást, ami miatt én ebbe az iskolába szerettem volna járni, de nem mondom, azért a végére már úgy éreztem, hogy sehova nem tartozom jobban, mint oda.
Illetve.. jó. Következő bejegyzés.
A blogom profilváltása sikertelen volt, én azért elszántan próbálkozom.
csütörtök, augusztus 19
bemegyek a városba
hogy téged lássalak
nem bírom az arcod
lehet, hogy bántalak
valamikor, tudom a véremet szívtad
és én nem bírtam az agyadat, picit szántalak
Olvasom ezt a fannntasztikus tvájlájt paródiát, és végülis vannak benne elég vicces részek, például hogy Luke-nak a segglyukából süt a nap. Ez olyan nagyon RegisLorusos poén, mert mi olyan segglyukorientáltak vagyunk. Meg hogy amikor Romániában van, ilyen Bridget Jonesosan írja a naplóját, hát azon beszartam.
Ó, nagyon kedvelem ezt a számot amúgy, paso. Azt meg nem is említettem, hogy mekora raj vagyok. Holnap este megyek a kékpardonba, de nem ám koncertért, hanem elsősorban hálózsákért XD. Ja, és a nővérem mekkora raj: szombaton benne lesz a megaszarban!
És emiatt ügyvédet is fogadott, mert az a tényvalóság, hogy kilépett ebből az ominózus formációból, amivel bejutottak a megakakiba, és olyat nem szabad, mert aki megy a megasztárba, az egy olyan szerződést ír alá, hogy négy évig sehol nem zenélhet, max a tévékettőnek, és ez ugye Fatinak nem annyira lenne jó, merthogy ez az élete ("vagy mi" XD) de amúgy egyáltalán nem értem, mert Bíborka is ott van a Magashegyiben, nem? ár azt nem tudom, hogy ő hánymillió éve volt a megasztárban, na de mindegy.
A történet lényege, hogy a tesóm eladta a lelkét.
Viszlát. HOLNAP REGUS
aztán aztán aztán NYITÓTÁBOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOR!!!
nem bírom az arcod
lehet, hogy bántalak
valamikor, tudom a véremet szívtad
és én nem bírtam az agyadat, picit szántalak
Olvasom ezt a fannntasztikus tvájlájt paródiát, és végülis vannak benne elég vicces részek, például hogy Luke-nak a segglyukából süt a nap. Ez olyan nagyon RegisLorusos poén, mert mi olyan segglyukorientáltak vagyunk. Meg hogy amikor Romániában van, ilyen Bridget Jonesosan írja a naplóját, hát azon beszartam.
Ó, nagyon kedvelem ezt a számot amúgy, paso. Azt meg nem is említettem, hogy mekora raj vagyok. Holnap este megyek a kékpardonba, de nem ám koncertért, hanem elsősorban hálózsákért XD. Ja, és a nővérem mekkora raj: szombaton benne lesz a megaszarban!
És emiatt ügyvédet is fogadott, mert az a tényvalóság, hogy kilépett ebből az ominózus formációból, amivel bejutottak a megakakiba, és olyat nem szabad, mert aki megy a megasztárba, az egy olyan szerződést ír alá, hogy négy évig sehol nem zenélhet, max a tévékettőnek, és ez ugye Fatinak nem annyira lenne jó, merthogy ez az élete ("vagy mi" XD) de amúgy egyáltalán nem értem, mert Bíborka is ott van a Magashegyiben, nem? ár azt nem tudom, hogy ő hánymillió éve volt a megasztárban, na de mindegy.
A történet lényege, hogy a tesóm eladta a lelkét.
Viszlát. HOLNAP REGUS
aztán aztán aztán NYITÓTÁBOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOR!!!
szerda, augusztus 18
Dóri, dárgám, ez meg nem csak neked, de neked is.
Tízig üzengettem Brúnóval, aztán ahogy megósoltam, beletemetkeztem a könyvembe (ami igencsak szar és sajnálom, hogy megvettem) és két vagy három oldal után belealudtam, majd hajnalban, háromnegyed négykor ébredtem fel, leoltottam a villanyt, és kivettem a könyvet a nyakam alól (hahaha, igen érdekes szögben sikerült elaludnunk).
Ezt követően pedig aludtam volna HA nem vagyok rohadtul éhes, és ha nem visszhangzik a fejemben az a rohadt filmzene! Kicsit kezd idegesíteni. Nem unom, nagyon szeretem, de nem lehet elaludni, ha olyan zene megy a fejemben, amitől felpörög az egész agyam*, és fantasy-thrillereket próbálokat kitalálni.
Reggel, fél öt körül sikerült visszaaludnoim, és azt álmodtam, hogy kivittek minket Sármellékre, ahonnan Dublinba repültünk, és ez volt a nyitótábor, valami kaszinóban.
Lessék meg Dóri blogját, ha tudni akarják, hogy mit műveltem tegnap. :)
HAHA! NAON NAGY VOLT !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
* AZ egész AGYAM.
Ezt követően pedig aludtam volna HA nem vagyok rohadtul éhes, és ha nem visszhangzik a fejemben az a rohadt filmzene! Kicsit kezd idegesíteni. Nem unom, nagyon szeretem, de nem lehet elaludni, ha olyan zene megy a fejemben, amitől felpörög az egész agyam*, és fantasy-thrillereket próbálokat kitalálni.
Reggel, fél öt körül sikerült visszaaludnoim, és azt álmodtam, hogy kivittek minket Sármellékre, ahonnan Dublinba repültünk, és ez volt a nyitótábor, valami kaszinóban.
Lessék meg Dóri blogját, ha tudni akarják, hogy mit műveltem tegnap. :)
HAHA! NAON NAGY VOLT !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
* AZ egész AGYAM.
csütörtök, augusztus 12
szarság Dóri blogjáról.
Rég csináltam ilyet :D:D
1. Sokszor szidsz másokat?
Így van.
2. Félsz attól, hogy mások esetleg pletykálnak rólad, rágalmaznak? Miért?
Mert tudják, hogy én is szidom őket, meg mert túl feltűnő és hangos és őszinte személyiség vagyok ahhoz, hogy ne beszéljenek rólam, és igazából nem félek tőle, hanem tudok róla, de nem örülök neki.
3. Ha valami balul sül el, magadba nézel, vagy inkább másokban keresed a hibát?
Általában másokat hibáztatok, de mondjuk ha valami nagyobb dologról van szó akkor már rég túlvagyunk azon, hogy az okokat keressük...
4. Az vagy, aki inkább szakít és elmegy, vagy az, akit elhagynak?
Elhagynak! Fattyak!
5. Hazudtál már magadról azért, hogy menőbbnek gondoljanak? Rosszul érezted utána magad?
Hazudni nem hazudtam, füllentettem, és viccesen éreztem magam utána, nem rosszul.
6. Szerinted elitélendő dolog másokat meglopni stb… ?
Ha a szavam járásáról vagy az ötleteimről van szó, akkor halálbüntetés, értékes cuccaim meg nincsenek, de azért nem örvendeznék, ha elvinnék valamimet.
7. Szerinted elég művelt és okos vagy? Milyen esetben látszódnál butának?
Ő, jjjaaaa, akkor érzem magam kommersznek és butának és egyszerűnek és szarnak, ha okosabb emberek vesznek körül.
8. Látod, hogy a barátnőd fiúja találkozik egy lánnyal, és eltűnnek. Mire gondolsz? Jó barátok – vagy, hogy éppen megcsalják a barátnődet?
Nem nagyon foglalkozom ilyesmivel, tűnjön ahova akar, basszus XD...
9. Bántottál már meg valakit szándékosan? Miért tetted?
Igen, mert irigykedtem rá.
10. Mi miatt és kitől kértél utoljára elnézést? Van olyasmi, ami miatt még bocsánatkéréssel tartozol? Ha igen, akkor miért nem teszed meg?
Szerintem Reginától utoljára, amiért megdobáltam cseresznyemaggal, amikor úgy beszélt hozzám, mintha valami csökevény lennék.
11. Kényelmetlen számodra mások előtt bikiniben mutatkozni?
-.-"
12. Mik/kik számodra a legfontosabbak a világon? Miért pont ezek/ők?
Az emlékek, meg minden, ami a fejemben van (és ez már jóval az eredet előtt így volt :D)
13. Volt olyan helyzet az életedben, amit legszívesebben meg nem történtté tennél? Mi az?
Az interjút Márkkal. :D
14. Csentél már el valaha valamit valahonnan? Mennyire bántad meg?
Ő... nem?
16. Mondtál már valaha rosszat a barátodról vagy a barátnődről a háta mögött? Miért tetted?
Igen, mert egy figyelem/szeretethiányos kétszínű kurva vagyok. Köszöntem :)
Hú, basszus, meg kellett nézni a nagyfiúkat, és majdnem elsírtam magam a közepén, annyira nem volt vicces. És SZAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAR. De ma megnézzük a saláta ügynököt Barnussal, vééégre normális társaság és normális film. Holnap hajnalban jön Min, és megyünk permier áutletbe lákoszt cipőt venni kedzvezményesen, hogy be tudjunk olvadni a közösségekbe. Na jó, én csak táskát akarok vanni, meg kék pólót. Köszönöm, hogy megoszthattam.
1. Sokszor szidsz másokat?
Így van.
2. Félsz attól, hogy mások esetleg pletykálnak rólad, rágalmaznak? Miért?
Mert tudják, hogy én is szidom őket, meg mert túl feltűnő és hangos és őszinte személyiség vagyok ahhoz, hogy ne beszéljenek rólam, és igazából nem félek tőle, hanem tudok róla, de nem örülök neki.
3. Ha valami balul sül el, magadba nézel, vagy inkább másokban keresed a hibát?
Általában másokat hibáztatok, de mondjuk ha valami nagyobb dologról van szó akkor már rég túlvagyunk azon, hogy az okokat keressük...
4. Az vagy, aki inkább szakít és elmegy, vagy az, akit elhagynak?
Elhagynak! Fattyak!
5. Hazudtál már magadról azért, hogy menőbbnek gondoljanak? Rosszul érezted utána magad?
Hazudni nem hazudtam, füllentettem, és viccesen éreztem magam utána, nem rosszul.
6. Szerinted elitélendő dolog másokat meglopni stb… ?
Ha a szavam járásáról vagy az ötleteimről van szó, akkor halálbüntetés, értékes cuccaim meg nincsenek, de azért nem örvendeznék, ha elvinnék valamimet.
7. Szerinted elég művelt és okos vagy? Milyen esetben látszódnál butának?
Ő, jjjaaaa, akkor érzem magam kommersznek és butának és egyszerűnek és szarnak, ha okosabb emberek vesznek körül.
8. Látod, hogy a barátnőd fiúja találkozik egy lánnyal, és eltűnnek. Mire gondolsz? Jó barátok – vagy, hogy éppen megcsalják a barátnődet?
Nem nagyon foglalkozom ilyesmivel, tűnjön ahova akar, basszus XD...
9. Bántottál már meg valakit szándékosan? Miért tetted?
Igen, mert irigykedtem rá.
10. Mi miatt és kitől kértél utoljára elnézést? Van olyasmi, ami miatt még bocsánatkéréssel tartozol? Ha igen, akkor miért nem teszed meg?
Szerintem Reginától utoljára, amiért megdobáltam cseresznyemaggal, amikor úgy beszélt hozzám, mintha valami csökevény lennék.
11. Kényelmetlen számodra mások előtt bikiniben mutatkozni?
-.-"
12. Mik/kik számodra a legfontosabbak a világon? Miért pont ezek/ők?
Az emlékek, meg minden, ami a fejemben van (és ez már jóval az eredet előtt így volt :D)
13. Volt olyan helyzet az életedben, amit legszívesebben meg nem történtté tennél? Mi az?
Az interjút Márkkal. :D
14. Csentél már el valaha valamit valahonnan? Mennyire bántad meg?
Ő... nem?
16. Mondtál már valaha rosszat a barátodról vagy a barátnődről a háta mögött? Miért tetted?
Igen, mert egy figyelem/szeretethiányos kétszínű kurva vagyok. Köszöntem :)
Hú, basszus, meg kellett nézni a nagyfiúkat, és majdnem elsírtam magam a közepén, annyira nem volt vicces. És SZAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAR. De ma megnézzük a saláta ügynököt Barnussal, vééégre normális társaság és normális film. Holnap hajnalban jön Min, és megyünk permier áutletbe lákoszt cipőt venni kedzvezményesen, hogy be tudjunk olvadni a közösségekbe. Na jó, én csak táskát akarok vanni, meg kék pólót. Köszönöm, hogy megoszthattam.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)