Hiányzol
(alcím: a "vers" szó beszennyezése)
Hiányzik, ahogy integetsz.
Mikor még én értem oda elsőnek.
Hiányzik, ahogy beszélsz
Ahogy a téged csodáló igényes leánytömegeknek
beintesz.
Hiányzik, mikor úgyemlegetsz személyeket
mintha ismerném őket
Mikor félórás monológomra a válaszod "Igen?"
s fusztrációm ölte így gigantikus méreteket
rávágom, hogy "NEM!"
te nevetsz, arcodról sugárzik az értelem
(csak én nem észlelem).
Hiányzik, mikor zenére halgattunk
gitáros buziság szerintem
dalra alkalmazott boldogság, állítod te
fenn este a domboson kábé tíz a fok
kicsiny énem a fűben vacog
körülölelik hamarost a szeplős karok
- rövidke pánik
hamar elmúlik -
aztán már csak a gitáros buziság marad
ahogyan dalra (és dombra) alkalmazott boldogsággá válik.
Hiányzik, ahogy nem hagyod meghívatni magad,
ahogy szabadkozgatsz meg magyarázol
hiányzol.
(Bár megjegyezném,
te eszement barátsággyilkos
mielőtt még jellemző módon feledném
ha megjelennél most mellettem
váratlan és szervezetlen
undok lennék, bunkó,
"Olyan, mint egy felnőtt"
mert tulajdonképpen és tényszerűleg
utállak meg rühellek
s lenne úrrá rajtam ezerféle hevület
akkor sem bírnék mosolyogni
meg ilyenek.)
Hiányzik, ahogy mesélsz
ablak alatt lakó és filmbeli denevérekről regélsz
hogy mindenre szó szerint emlékszel
amit valaha mondtam (vagy gondoltam)
a telefonokra, melyek szerint már
hazafelé igyekszel
holott velem vagy valami valószínűtlen helyen
és eszed ágában nincs az indulás még
mindez volt rohadtul rég
mikor a késés
a mozi, az értekezés
nem csupán halovány emlék
ellenben nagyon is valós
(énem meg még mindig adós
a tábori fogkrém árával).
Művem hosszúra nyúlt
rétestészta már kicsit
idézek hát még egy bűnösebb fajta homlokpuszit
dunapartot, mekit, valami kevésbé ödipuszit
mondjuk, hogy önfejű vagy marhára
(ez pont az, de hiába)
hiányzol
de k-vára
ennyit mára?
szabad a vélemény nyilvánítás a lehúzás a leszólás
a lehányás
áldjon az ég, Lucus
áldjon az ég, Lucus
k-va jó. Rögina(:
VálaszTörlés