... (a változatosság kedvéért)

Úristen! Úristen, én nagyon rosszul vagyok. Én meg fogok halni. Elkaptam a mangalicavírust. Mindent elkaptam. De jesszusom, én tényleg bele fogok már dögleni ebbe a hangulatváltozásos betegségembe, ha 13 évesen ilyen szar, mi lesz 10 év múlva? Olyan borzalmas, és olyan ijesztő.
Mondjuk most az imént azért jöhetett rám a rossz-hullám, mert ugye fel készülök itt adni a legkedvesebb hobbimat, de nem is biztos, nem tudom. Olyan vagyok már, mint a kis töritanárom, csak én nem vagyok olyan vicces, és nem szoktam ordibálni sem senkivel, pedig nagyon szeretnék már.
De nem. Dehogyis adok én fel bármit is. A helyes megfogalmazás egyszerűen a "ha befejeztem nem írok többet" mert így is tele van a levegő tehetségtelen írókkal, meg tehetségesekkel, akik ezektől nem tudnak írni, és érvényesülni. És ez hülyeség, mert ugye az úszást, meg a mittudoménmit sem hagyjuk abba, mert vannak jobbak is, de.. ez tök más.
Amúgy most tényleg az a bajom, hogy ilyen rosszat írtam, és nem az, hogy ezt mások is megmondták. Mert most tényleg, minek csinálni, ha nem is jó? Tökre nincs értelme... A Prudence-t is befejezem, meg ezt is, de a mosolyszünetet is visszaolvastam, és azon is elborzadtam, mennyire rossz. Szóval azt úgy hagyom. De amúgy most, végül is, nekem nagyon jól jött ez az elhatározás, illetve most tökre megkönnyebbültem, de amúgy sem hiszem, hogy bármi újat írtam volna még ezek után.

Jajj! Jaj, most meg már megint jó a kedvem. Valkókámmal beszélgetek, és igazán vicces 11-es hangulatba kerültem (ami amúgy nem számít "írásnak"...). Ez annyira... bizarr.

szeptember

Bálint dala.
- Szééép ingatlanom van a hegyen, persze, hogy nincs a nevemen, gazadag vagyok, becsületes, milliárdos, én tudok ilyet.
Antal: - Sokat keres, sok pééénze van, mellette szarnak érzem magam.
- A Gellért-hegyen nincs szmogriadó, én kiemelkedtem és ez a jó, nagy ingatlanom van a hegy-ehhen (persze, hogy nincs a nevemen), én gazdag vagyok, becsületes, milliárdos, és tehetséges...
Imádom a kaukázust. Most ezt a szöveget annyiban javítanám ki, hogy Bálint egy cseppet sem milliárdos, az apja az, aki milliomos, és ugye, mint mondtam, "fizeti neki a rezsit szerelemből" de ez megint egy fejezet a kis könyvben, és azt meg nem szándékozom ide leírni. De amúgy most kaukázus-diétán vagyok, és első menetben letöltöttem a tartós békét, az agyhalált, az ingatlant és a celebet, és nagyon örültem ennek az ingatlannak, mert pont előtte gondolkodtam azon, hogy az rendben van, hogy ugye az életüket ott töltik nálunk, de amúgy van ezeknek a férfiaknak is lakása, de hol? Hát, kitaláltam, hogy Bálint abban a házban fog lakni, ami mellett Reginával eljöttünk azon az emlékezetes estén. Ilyen nagyon új, kocka, óriási üvegablakokkal, és egy fél órát beszéltünk is arról, hogy ez milyen ház lehet, meg ilyenek. Na mindegy, az a lényeg, hogy neki abban a házban lesz egy lakása, az meg, hogy Harry hol él...., azt homály fogja fedni. (a lánchíd alatt.)
Amúgy most legalább egy évig nem írok semmit, de lehet, hogy soha többé, kivétel ez alól a june evenings, amit biztosan befejezek, de azt sem mostanában, mert ez a legutóbbi fejezet valami jelzés volt, hogy pihenni kéne. Nagyon úgy látszik, hogy belefáradtam... én bele szoktam fáradni azokba a dolgokba, amikben nem vagyok annyira jó.

Na, íme.

- Én nem szeretem a púdert, mert eltömi a pórusaimat.
- Mi az a pórus?

- Én az olimpián távgyalogló voltam.
- És az kit ÉRDEKEL? SZERINTED?

- Figyelj ide, Dani. Nyolcadikso vagy, év eleje van... jövőre is.

- Hol kapsz gyógyszert?
- Az aphotekében.

- Itt meddig tart a tél?
- Sokáig.
- Mi jellemző a csapadékára?
- A jég.

(Jázmin néha furcsa dolgokat kezd kántálni.)
- FŰ! FŰ! FŰ!
- Írj nehézipari ágazatokat.
- A fű.

- Hova érdemes telepíteni tehát a gyárakat?
- Auschwitzba.

- DE ÉN AZT SEM TUDOM, HOL VAN SZERBIA!!!
Én imádom ezeket az elkeseredett kifakadásokat.

- Mutasd meg azt, kisfiam.
- Nem mutatom. Anyukám nem engedte.

- Ezeket a nagy köcsögöket sem fogjuk ám lerajzolni, de Danikám, ha összetöröd, az SZMK megró.

- Te ne lökdössé' má..!
- Bocsánat. Véletlen volt.

- Danikám? Neked nincs felmentésed, hogy a harmadik óra után már nem vagy emberek közé való? (Klára néni specialitása a nyelvtanilag helyes mondat)
- Mi az, hogy "nem"?

- VAN VALAKINEK AZ OSZTÁLYBÓL KECSÖPE?

- Aha.. igen, és melyik állatok tulajdonságait hordozza magában?
Mármint, a kacsacsőrű emlős. - Hát, a kacsáét, ugye, a tehénét...

Én: - Veled milyen vicces dolgok történnek, amikor a francia alpokba mész síelni a barátaiddal?
Min: - ... találkozom a szomszéddal.
Én: - És még? Mondjuk, maga alá temet egy lavina, nem?
Min: - Nem. Hanem egy férfi.

- De miért kell rám borítani a padot?
- Most magaddal beszélgetsz?
- Nem. Klárika nénivel.

under the sheets

Most merje aztmondani valaki, hogy ez az Ellie Goulding nem annyira király, hogy az kimondhatatlan, én ebbe a csajba belezúgtam.

Illetve, hát, a hangjába. Meg ahogy áll annál a mikrofonnál. Én ezt örökbefogadom, vagy valami...

na-na-naa, don't want to talk

Óh, engem igazán boldoggá tesz, hogy Reginát is utolérte az a kór, hogy csakis az jára fejében, hogy filmet kell csinálni a történetéből. Én azt hittem, hogy nekem ezt a gondolatomat soha senki nem értheti meg.

És, Lellus blogjához fűződően, szerintem is zenére kéne élnünk. Nekem mindenem zenére van, de tényleg. (Most zene alatt nem Májlit értek, hanem, értik, hogy miket.)

Jaj, most ez valamiért eszembe jutott.

Regi: - De Kristen kit fog játszani ebben a filmben?

Én: - Ezt. Joan Jettet.

...

Regi: - MI? Neee!! DE ÉN AZT A NŐT SZERETEM!

Mindig témába vágnak a bennem váratlanul felelevenedő dialektusok.

Tehát, én írás közben mindig zenét hallgatok, és olvasás közben most már nem, de régen minden regényhez volt zeném, és remek érzés, mikor utána azt hallgatod, és megjelennek előtted a jelenetek... És ma olyan hihetetlen dolog történt, hogy néztem a South Parkot, az Obamás részt, és a végén a Clair De Lune szólt, én meg rájöttem, hogy el kéne olvasnom ezt az alkonyatot mégegyszer, és éreztem a régi szobám illatát, meg hirtelen olyan... Na mindegy, ez nagyon furcsa, de nagyon jó.

És, még mindig a standing on the shore-t hallgatom, és ezekre a gitáros részekre megjelent előttem egy göndörhajú lány, amint táncol, ide-oda rázza a haját, és ezért aztán ide-oda szállnak a loknijai, és nagyon jól néz ki, mert nagyon jó a világítás.

De én most ezzel a gyerekekről szóló drámámmal is úgy vagyok, hogy nem könyvet kéne írnom belőle, hanem forgatókönyvet. Mert én nagyon jó párbeszédeket tudok alkotni, ha akarok, de a leírásokkal meg a hangulatfestő ábrázolásokkal már nem ilyen könnyű. És a szálakat is nagyon jól tudom bonyolítani, de na, a lényeg, hogy nekem nincs elég tehetségem ahhoz, hogy regényeket írjak. De most, hogy Mary Hooperen gondolkodtam, rájöttem, hogy ez azért egy hivatásos írónál sem olyan magától értetődő, hogy jó könyveket ír, mert akárhány éves, a dolognak ugyanúgy ki kell forrnia még ott belül, és akkor sem olyan egyszerű munka az egész, ha megvan minden. Mindegy, szóval írni egy cseppet sem könnyű. Aki ezt mondja, hazudik. Attól még, hogy jön belőled, nem jelenti, hogy jó is, bár én azt vettem észre magamon, hogy azok a legjobb fejezeteim, amiket két óra alatt hozok össze, és hat meg hét oldalasak wordben. Mert azok már megvoltak a suliban, avagy akárhol, és mire a gép elé ülök, csak gépelek, és nem is hagyom abba, nem is pislogok... Így van, és amikor meg sajtolom magamból, akkor hihetetlenül szar, lásd a kilencedik june eveningset.

De ugye az sem igaz, hogy jó könyveket kell írni, mert a kiadott könyvek száma egy cseppet sem arányos a jó könyvek számával. A filmeknél is így van, de mindegy, nem is erről akartam most ömlengeni, hanem arról, hogy most Regina bejegyzésein felbuzdulva belém is visszatért az az ellenállhatatlan vágy, hogy filmet csináljak, ami tele lesz Reginákkal meg Annákkal, meg göndör hajú lányokkal, akik ide-oda rázzák a fejüket a standing on the shore-ra.

Én nem értem. A fejemben ez a Lorraine is annyira jó. Meg ez a gyerekes is, pedig ez még azt sem tudom, miről szól majd, csak az első képkockákat, hogy a svéd áll a búzatábla előtt, a szél pedig fúj, és a színek nagyon erősek. Az ég szürkés, mintha mindjárt esne, a búzatábla meg rohadtul sárga. A kislány meg úgy néz ki, olyan kicsi, és olyan édes, mint Regina, akit hamarosan le fogok fotózni. Hétfőn folyosófelügyelek, majd akkor.

Izgulok. Most fogok nekiesni Albusnak és Hannének. Nem akarok Muse-t hallgatni, úútálom a Muse, de akkor is keresek valamit, a new born eleje például remek ehhez. De végül is, maradok Ellie Gouldingnál, Imogen Heapnél, és Luke Steele csodálatosan beteg jelmezeinél. Jó lesz. Jó lesz.

standing on the shore

*empire of the sun. Én íímádom az empire of the sun.

És nagyon jó, hogy megtaláltam ezt a számot, mert ez címében és hangulatában is illik a jubileumi tizedik fejezethez, azaz Hanne és Albus kis összeröffenéséhez. Eddig csak Ellie Gouldingot hallgattam, amikor oda akartam képzelni magam, de ennek a csajnak csak hét számát találtam meg, és azokat mind meguntam sajnos, úgyhogy az égiek meg is leptek ezzel itt. Ááááh, íímádom ennek a számnak azokat a részeit, mikor nem énekelnek.

Mert ennek a Luke Steele-nek meg Nick Littlemoore-nak nagyon jó a neve és a hangja, de időnként nagyon irritáló, olyan, mint a Kardosnak, azt is angyon jó hallgatni, de ha belegondolsz, kicsit irritáló.

De most még csak ott tartok, hogy Albus és Scorpius beszélgetnek, Albus bizonytalan, és megbántja Hannét, bár ez megint egy idegesítő bonyodalom, mert azt hiszi, hogy megbántotta, de Hanne nem is tud erről. Na, de ezt valószínűleg kiveszem belőle, mert már elegem van az izzadó tenyerű Albusból. (Mert amúgy ha Prue fázik én is fázom, ha Ginny lámpalázas, nekem hányingerem van - de amikor ezt írtam, az tényleg nagyon durva volt, és ha Albusnak izzad a tenyere, az én tenyerem is izzad. És ez leginkább azért kellemetlen, mert én már megbarátkoztam ezzel a szemölccsel a bal kezem gyűrűsujjának tövében, de egyáltalán nem látok szívesen egy újat.) Csak az a baj, hogy fogalmam sincs, miről írhatnék, ha már Albusnak nincs ilyen problémája. Tehát, hogy mi történne a tizenegyedik fejezet, és a naaagy befejezés előtt. Mert a vége az nagyon jó, és a fejezet címe pedig "A kérdés, amire sosem kapjuk meg a választ" lesz.

Egyébként kedden, a critical masson pont álltunk egy kicsit a balhánál, és vot időm csodálni azt a négyszáz méteres Scarlett Johanssont. És rájöttem, hogy Hanne felnőttként valóban olyan lenne, mint Scarlett Johansson (a boldog békeidőkbn, mikor még nagy melle, nagy segge, és szőke haja volt, mert csakis ezért imádtam őt, de mostmár nem is imádom), viszont most egyáltalán enm úgy néz ki, mint a fiatal Scarlett Johansson.

Még ezt a Hanne Gaby-Odiele nevű holland modellt vádolom, akit a teenvogue-ban találtam, Hanne ugyanis így született meg a kis fejemben, hogy a holland király, és ez a név is király, és eza csaj meg olyan furcsa arcú, mint a legtöbb topmodell. Ld. Lily Cole, Vodianova, meg az az ufú... Tyra Banks.

Én imádom, amitket ez a Kai Z Feng fotózott. Az a kép, amikor Alex Pettyferrel cigizik, az angyon jó, az annyira jó, mert most kitaláltam, hogy Scorpius pont így néz ki, amikor Eliisával a nagy idegeskedéseik közepette elkezdenek füstölögni, Albus meg csak nézi őket komoran.

És akkor ő pont úgy fogja érezni magát, mint én velencén, mikor köröttem mind a négyen elkezdtek füstölni, én meg csak néztem komoran, és azt hittem, jobb lesz, ha követem a példájukat. Persze nem követtem, és így volt jobb.

De ő azért lesz komor, mert mindig komor képe van, amikor eltűnődik. Most azon, hogy hogy lehet ő ennyire szerencsétlen és szerencsés, míg Scorpius, aki ugye... (hát, kérem, nézzék meg a fekete-fehér fotókat) .. hogy lehet ilyen elkeseredett. És arra is rájön, milyen mély szakadék választja őt el az Eliisáktól és Scorpiusoktól.

Na, most végighallgatom a Battle for the Sun című albumot, ami tele van remek számokkal, kivéve a Battle for the sunt, mert azt nagyon meguntam valamiért, pedig szerintem jó az is.

Ez az Anna Brewster annyira nem is szép. De ezen a képen pláne nem. Vegyük azt, hogy az ott Regina, Harry nyakában. Mindjárt jobb.

harry würzburgban

Ezek földrajz órán jutottak eszembe, ahogy az atlaszomat tanulmányoztam.

Bálint: - És? Aztán hol álltál meg?

Harry: - Calais-ban.

Bálint: - ... Calais-ban. Te hogy a pöcsömbe' jutsz el Calais-ig egy tankkal? Izé, ipari mennyiséget vásárolsz, vagy mi a fasz?

_

Bálint: - És amúgy is, mi a szarért mész te Londonba autóval, ennyire unatkozol?

_

Ismét csak ő: - De azért nagyon okos vagy, hogy azzal a kis szarral gurigázol itt keresztül a világon, jó hogy nem izé, Jugoszláviába mész, és ott lógatod ki a Rolexedet az ablakon.

_

Most azon tűnődöm, leírjam-e ide a Harry Würzburgbant, mert az tulajdonképpen egy teljes fejezet, de ilyen spontán, tehát egy cseppet sem találtam ki előre, csak néztem az atlaszt, megláttam az autópálya mentén ezt a Würzburgot, és csak jöttek a hülyeségek. Ezt most biztosan senki nem értette, de nem baj. Ha-ha.

Mindegy, leírom, amit leírtam a földrajz óra után, mikor dőlt belőlem a hülyeség. Nem. Nem írom le. :D Most az előbb leírtam, aztán kitöröltem. Hát, van ilyen. Rossz szokás. Na, nézek egy kis így jártam anyátokkalt, mert van ötödik évad végre (asszem).

A lakók

Harry: Ő az angol fiatalúr, aki szűk rövidujjút hord télen-nyáron, és aki után Adrienn akarva-akaratlanul elhasal a gangfolyosón, mert ezekben a szűk pólókban kirajzolódik a tökéletesen tökéletes izomzata (mert neki van, Antalnak nincs, és ezt azért mondom, mert egyszer ő is felvett egy izompólót, felbátorodva "az angooool" sikerén, csak neki izma az nem volt hozzá), és van neki egy fehér nadrágja is, amit csak póló nélkül szeret viselni ezért aztán a lakásban a legtöbbször így mozog, és ezzel csak azokat tudja zavarba hozni, akik mindenáron körül akarnak nézni a 11-es lakásban, de nem ott laknak, ugye. (És ezen a dolgon az sem segít, ha előre bejelentkeznek egy teára, vagy bármire, mert Harry akkor sem vesz fel semmiféle pólót magára.) Az ő haja sötétszőke és az égnek áll. Igazán szép arcú kisgyerek volt, ezt a filmjei igazolhatják. (Egy cseppet sem fogom megosztani egyik filmjének sem a címét, mert nem vagyok reklámfüzet, ha reklámfüzetet akarnak, nyissák ki a klikk c. "regényt") Nem pornófilmekről van szó. :D. Ő gyakran mondja azt, hogy "desz váj" igazán kellemes londoni kiejtéssel, főleg akkor, amikor a kis haverjával cserél eszmét, és közben a kis barátnője, és a kis haverjának a kis barátnője közt végbemegy valami hangosabb egymás mellett beszélés.

És azt is gyakran mondja, hogy "ha-ha". Ő a legbeszédesebb, és neki vannak a legőrültebb történetei. Egy kis brit rendszámú, jobbkormányos Mini Coopere van, piros és brit zászlóval a tetején, amit a kis haverja nagyon buzisnak talál. A kis haverja nagyon buzisnak találja Harryt. Meg ezzel a legtöbb ember így van, de főleg a férfiak, akik irigykednek rá. Én mindig csak Mark Ronsont hallgatom, amikor róla írok. 180 centiméter magas, ez nagyon fontos. Egy jachtot is birtokol, méghozzá az adrián parkol vele. Pedig mindkét lány úúútálja az adriát, csak a fiúk kedvelik.

Regina: Nos, azt terveztem, hogy róla nem írok semmit, mert meghagyom a kis barátnőmnek a lehetőséget, hogy leírhassa, milyen lenne ő 27 évesen, kicsit regényesebb kiadásban (nem, mintha nem lenne amúgy is elég regényes, én rájöttem, hogy nagyon büszke vagyok magamra, mert amilyen felfogásban én nevelkedem az iskolában, legalább percenként illene megjegyeznem neki, hogy mennyire furcsa. De csak havonta jegyzem meg neki), de aztán rájöttem, hogy ez kiváló alkalom arra, hogy véleményt írjak a legjobb barátnőmről, de egy cseppet sem leszek őszinte és elfogulatlan, mert senki nem bírna rájönni, mit gondolok komolyan, mi az, amit csak mi érthetünk, és mi az, ami csak ide illik. Szóval maradok annál a Reginánál, akit még a nyár elején közösen találtunk ki.

Tehát, ő az, akit kis barnaként, vagy illegetős barnaként illik csak nevezni, amíg meg nem tudjuk a valódi nevét. Harry az ő barátja. Az emberek a nagy zöld szemeit is mindig kiemelik, pedig aztán a szempillái sokkal feltűnőbbek meg szebbek, és a szeme amúgy egy cseppet sem nagy, csak hát ezek a zöld szemek olyannyira ijesztőek tudnak lenni, hogy mindenki inkább azt jegyzi meg magának. És tényleg, eleinte csak a többi lakóra képes vigyorogni, a többieket méregeti, és a többiek azt hiszik, csúnyán néz rájuk, pedig nem így van. A lakók már megszokták, neki ez az a tulajdonsága, amivel mindenki mást zavarba hoz, csak a lakókat nem, ilyene mindenkinek van. Ő az egyetlen ember, akinek a véleménye érdekli Laurát, és ő az egyetlen ember, aki képes Laura lelkébe gázolni, de ezzel a képességével nem nagyon él. Az arcáról tehát annyit, hogy szép. (:D) Néha úgy néz ki, mint egy viktoriánus Szűz Mária festmény, de Harryt nem ez bűvölte el, hanem az, hogy mindig olyan, mintha csúnyán nézne, pedig csak tűnődik valamin a változatosság kedvéért. Nagyon fehér a bőre. Harry nagyon kedveli a lábait csodálni, tehát nagyon szép lábai vannak. (Bár Harry ízlésében (és ép eszében) sem lehetünk teljesen biztosak annak tudatában, hogy mennyi pénzt adott ki egy rózsaszín pólóért, amire egy krokodilt hímeztek. De nem baj, ez egyszer nem tévedett.) Regina nem kedveli az izompólót. De a színházat nagyon kedveli, méghozzá minden pénteken. Tud héberül. Rengeteget olvas, és nem azért helyesek mindig nyelvtanilag a mondatai a többiek mondataival ellentétben, mert nem bírok úgy írni, ahogyan az emberek a való életben beszélnek, hanem mert ő a való életben is úgy beszél, mintha egy regényből ugrott volna ki (vagy mi.) Ő az egyetlen, aki még nem ült az audi anyósülésén. Nem. Hülyeséget mondtam. Na, most valami fontosabb jellemzőt is. Hát, őőő... mmm... elfogyott az ihlet. Vagy csak az a baj, hogy egy órája ugyanazt a számot hallgatom. Majd erre még visszatérek.

Bálint aki valójában nem is Bálint, csak ez a név illik hozzá a legjobban, meg szinte az összes B betűs férfinév, még az is lehet, hogy átnevezem, Boldizsárrá vagy Bálinttá, mert grafikán például a két legszimpatikusabb ember Bálint és Boldizsár, és amúgy is az összes Bálintot kedvelem, akiket ismerek, ráadásul a valódi nevét még egyszer sem írtam le a kis könyvbe, merthogy kézzel írom, úgyhogy még van lehetőségem kitalálni. De szerintem maradok az eredetinél.

Szóval, Bálint rövidlátó.

Fekete a haja, és 187 centiméter magas. (Itt jön ugye az, hogy vonzódom a nagydarab emberekhez, akik mellett picinek és törékenynek érezhetem magam :D) Neki is nagy a szeme, és barna. Hajlamos úgy viselkedni, mintha senkit sem szeretne, és tök okos volna, pedig tökhülye, és nagyon-nagyon szeret minket. A szeme sarkánál apró szeplők találhatók. A szempillái nagyon hosszúak. Reginával időnként eljátsszák, hogy testvérek, és mindenki hisz nekik, pedig a szempillájuk fejedelmi hosszúságán kívül semmi hasonló nincs bennük. Van egy fekete audija, így hát, ha az utcán látnak egy Q7-est, ami fekete, nagy az esély rá, hogy ők ülnek benne, mert ők csakis azzal az autóval közlekednek, ha autóval közlekednek, kivéve azt az egy esetet... amikor nem.

És elég nagydarab, meg a lakók hívják óriásnak, meg benga állatnak is, pedig amúgy teljesen normális alkata van, csak magas, és széles. És babaarca van. XD. De tényleg, olyan a feje, mint egy Calvin Klein modellnek. És mindenki törpének tűnik őmellette. Remek színész. Egyébként semmiféle állandó munkája nincsen, az a munkája, hogy jóban legyen az apjával, és ez néha igencsak meghaladja a képességeit, de a kis barátnője mindig átsegíti az akadályokon (talán azért, mert neki is érdeke, hogy Bálintka jóban legyen az apjával, Bálintkát ugyanis az apja pénzeli, Bálintka pedig finanszírozza a kis barátnője ruházkodását). De nem, amúgy azt dolgozza, hogy időnként bemegy valami tárgyalásra, ahol végig a csúcsmobilját bazirgálja, és esetenként sikamlós üzeneteket küld a barátnőjének, aki szintén tárgyal, csak ő éppen aktív résztvevő, aztán kijön onnan, és csinálja az okosságait, és ezért elég jól megfizetik. (valahogy így működik ez a felsőbb beosztású embereknél.) Ő káromkodik a legtöbbet. Igazán kedveli az ágyrecsegtetést, de ez a legfőbb közös tulajdonság a négy fiatalban.

Laura most ki fogja írni magából a perverz vágyait.

Gyakran van telefon a kezében, és olyankor egzotikus nyelveken beszél, a mexikói maffia fejével épp olyan remekül meg tudja értetni magát, mint az angol királynővel. Kiváló tárgyaló hírében áll, éppen ezért sosem esik nehezére megakadályozni, hogy Bálintka és az apja közt valami helyrehozhatatlan nézeteltérés történjen. Kivétel ezalól a péntek este, amikor a barátnőjével színházba jár, mert olyankor még a sikamlós, de még a segítségért könyörgő sms-ek sem érdeklik.

Az emberek azt hiszik róla, hogy magas, de nagyon tévednek, és erre akkor jönnek rá, mikor a barátja átöleli, és állóbirkózásba kezd vele.

Az emberek azt is hiszik, hogy teljesen érzéketlen és frigid, de tévednek, és erre akkor jönnek rá, mikor a barátja átöleli, és állóbirkózásba kezd vele.

Meg akkor, amikor négyesben vannak valahol.

Amúgy ő is fekete hajú, és egzotikus külsejű is, mert mulatt (ez a legszebb szó rá, de tényleg, tök szép ez a szó.), és neki végre ténleg nagyok a szemei, de egy cseppet sem hosszúak a szempillái. Íííímádja a topánka, meg a szoknya, meg az elegancia, és sosem hord pólót, mindig blúzt hord.

Nem szabad azt mondani előtte, hogy van kádunk. Mert nincs. Direkt nincs.

De én ííímádom ez a mondat. Illetve, ezt a részt.

" - Nem férünk be ebbe a kurva kádba ketten!"

" - Akkor talán ne ülj bele! És különben is, ez nem kád, nehogy azt mondd Laura előtt, hogy ez egy kád, nincs kádunk, és tévénk sincsen."

Ez azért ilyen, mert írás közben szóltam rá a kis barátnőmre, hogy nincs is kádunk.

Ő az, aki akkor sem csődtömeg, amikor mindenki más az.

Szintén rövidlátó, és olyan csinos kis ysl-t látni a kis fején, amilyen a kislányoknak volt a St. Trinian'sben. De csak időnként, mert amikor álló- illetve ülőbirkózik a kis barátjával, sosincs rajta, és amúgy is, sosem tudja, hol van, és folyton csak panaszkodik, hogy nem lát semmit, csak "kibaszott kis pontokat elveszni az éterben." Na, végleg elfogyott az ihlet.

Lakók a lakókról

Megkérdezem őket.

Gertrúd néni nyilatkozik először. - Én nem tudom, mi folyik abban a lakásban - az állkapcsát megfeszíti, az arisztokrata orrlyukai kitágulnak, és a nyakán látszódnak az inak. Behunyja a szemét, és erőt vesz magán -, de igazán nem is akarom tudni.

Paula - Gertrúd néni kutyája - vakkant egyet, mire Magdi néni szemei összeszűkülnek. Szigorúan méregeti a kutyát és a gazdáját is, aki így folytatja: - Úgy láttam, van két visszatérő vendégük. Illetve, van két férfi, tegnap este enyhén illuminált állapotban jöttek ide, előzőleg pedig ők voltak, akik a bútorokat segítettek cipelni.

- És így vezeti azt az autót! - Szólal fel Antal, a kopaszodó, szemüveges, nyüzüge alak, aki nem Moby, egy cseppet sem Moby. Azt sem sejti, ki az a Moby, kizárólag Coldplayt hallgat, ami az egyetlen jó dolog benne, végül is... De én nem ítélkezhetem felettük. - Azt a hatalmas autót! Egyszerűen borzalmas. Mármint... - Kicsit elbizonytalanodik, amikor észreveszi, hogy Margit néni mindig kíváncsi és látszólag barátságos tekintete most se nem kíváncsi, se nem barátságos. De valószínűleg nem ez izgatja, hanem hogy veszélybe kerül a süteményadagja. - Úgy értem, ez önmagára is veszélyes, gondoljanak bele, mi történhet azzal a két szerencsétlennel, ha felborulnak!

- Szerintem a világon semmi - mondja Ambrus, aki az egyetlen ember a helyiségben, akit elnézegetnék még egy ideig. - A magas szokta vezetni az autót. Annak a csávónak egy atombomba sem ártana, akkora.

Most mindenki Ambrust nézi, aztán Katát, a pszichiátert. Hogy miért, azt senki nem tudja.

Antal most látszólag azon bánkódik, hogy megszólalt, mert azzal, hogy Margit néniéknek akart tetszelegni, elásta magát Adrienn és Gertrúd néni szemében, merthogy amúgy velük szokott lógni.

Gertrúd néni sajnos újra megszólal. - Én sejtem, hogy mit csináltak a 11-es lakással, de ha a gyanúm bebizonyosodik, sajnos... - Színpadiasan sóhajt. - Bevonom a hivatalos...

Irma néni, a színésznő, akinek bazi nagy gyöngy van a fülében, és eddig a pillanatig legyezgette magát valami ronda legyezővel, annak ellenére, hogy a helyiség légkondicionált, most közbeszólt. - Tudod, milyen hivatalos erőkhöz mész te! Én megyek a sintérhez, de azonnal, ha nem csinálsz valamit azzal az ebbel. - Getrúd néninek még egy felháborodott HA!-ra sincs ideje, mert Irma néni azonnal hozzáteszi, jóval halkabban, és összeszűkült szemekkel: - Gertrúd.

- Irma - felel ugyanígy Gertrúd. Úgy látszik, ez valami szokás náluk. Paula, az eb felugat.

Én: - De hiszen még csak pár napja vannak itt.

Margit néni: - Szombat délután voltak itt elsőzör, akkor nézték meg a lakást.

Elek bácsi, a gondnok, aki amúgy nem is beszél: - Téves.

Margit néni: !

Elek bácsi: - Már két hete is volt itt, de csak a kis barna. És akkor meg is állapodtak.

Margit néni: - Az Istenért! (Gertrúd néni keze megrándul. Be akarja fogni a fülét egy ilyen ocsány káromkodás után, mintha az semlegesítené a dolgot.) - Elek, miért nem szólt?

Elek bácsi: - Mert olyan szórakoztató volt, hogy magácska minden délután eljön hozzám, és megkérdezi, jártak-e már itt.

Margit néni: - Ez valóban nagyon szórakoztató.

Henrik bácsi, a perverz öreg: - És tegnap jött már a másik nő is. Az a nő az nagyon elfoglalt lehet, ha csak most nézi meg azt a lakást, amit vett.

Gerzson bácsi, a másik perverz: - Honnan veszed, hogy az vette?

Henrik: - Mitt'om én. Bittos az vette, az úgy néz ki, mintha a világot is megvásárolhatná magának.

Ambrus: - Nem, szerintem neki csak elbűvölően határozott fellépése van, ezért tévesztette meg Henrik bá'-t. Aki a seggét is pénzzel törli ki, az a nagydarab csávó, szerintem.

Gertrúd néni keze ismét megremeg. Talán a pénz szót találta csúnyának, vagy a csávót. Nem tudhatjuk.

Kata, aki most azt hiszi, hogy nagyon bölcs: - Lehet, hogy azok a férfiak vették nekik a lakást.

Kata kijelentése senkit nem érdekel. Amúgy is az az általános elképzelés, hogy bordélyház működik a 11-es lakásban.

Henrik bácsi: - Na mindegy, csak azt akartam mondani, hogy a kis barna vasárnap segített festeni, aztán láttam, milyen formás a kicsike...

Gerzson bácsi: - De mind a kettő! Mind a kettő igazi főnyeremény! Imádnivaló, szaftos kis cukorkák! Vaúúú!

Gerzson bácsi, mintha olvasott volna egy Olsen-könyvet. A két férfi most nagyon szellemesnek hiszi magát, és egy ideig még eldiskurálnak arról, hogy melyik gyümölcshöz is hasonlítható leginkább a kis barna hátsó fele.

Adrienn, aki Gertrúd néni fogadott unokája: - Amúgy sem értem, hogy lehet, hogy vasárnap kifestik a lakást, hétfő este pedig egy traktrorral jönnek, meg egy csomó új bútorral, amit fel is pakolnak...

Ambrus: - Teherautó. Nem traktor.

Adrienn olyannyira elszégyelli magát emiatt a tévedés miatt, hogy meg sem szólal többé, hála Istennek.

Gertrúd: - Adriennkének igaza van, de hát meg is érdemelték volna, hogy belehaljanak a...

Magdi néni: - Új kérdés?

Én: - Engem még mindig csak az érdekel, hogy mi lehet az, ami miatt így megoszlanak a vélemények az új lakókról.

Magdi néni: - A csudába!

Antal: - Könyörgöm, hát az, hogy...

Hát, ez nem része a történetnek, olyan, mint valami dvd-extra, és csak azért írtam most ide, mert tegnap este a buszon jött az ihlet, és feltétlenül le akartam írni önmagam szórakoztatására. Meg Regiére, persze.

...

Imádom Lilyt, és ezt a hétvégét én csakis neki, Lédi Szovörin kiejtésének, és a többi fantasztikus fantázialényemnek fogom szentelni. Senki ne merjen zaklatni olyan telefonhívásokkal, hogy milyen dolgozatot írunk, satöbbi, mert arra lassú és fájdalmas kínhalál vár. (Köszönjük, a kínhalálra ugye egy cseppet sem jellemző, hogy lassú, az meg pláne nem, hogy fájdalmas.)

Ezen a héten kétszer késtem el az iskolából, és ez azért történt, mert nekem csak térérzékem van (vagy mi a pöcsöm az, amikor valaki képtelen eltévedni, akármilyen labirintusba teszik be), időérzékem az nincs, egy darab időérzékem sincs, úgyhogy békésen bereggeliztem, és vagy fél órát trónoltam az árnyékszéken, miközben az ikea katalógust lapozgattam, és próbáltam összerakni a 11-es lakást, és persze azt hittem, maxiumum öt perc telt el ezalatt.

Ma nagyon megszeretgettem a barátnőimet, mert valami ráébresztett arra, hogy nem mindenkinek vannak barátnői, és nekem nagyon hálásnak kellene lennem az enyémek miatt, mert akármilyen bunkó vagyok velük, és akármilyen sokat látjuk egymást, így is mindig együtt vagyunk. Úgyhogy, ma egész nap a szememet dörzsöltem, és ölelgettem Timiéket. Meg azon morfondíroztam, hogy megosszam-e velük, mi az, ami borzasztóan bántja a kis lelkemet, aztán elkezdtem, de meg is gondoltam magam, mert ezt csakis én magam (nézhetem a plazmatévémet) oldhatom meg, és még annak sem mondhatom el, aki miatt ilyen borzasztó hangulatváltozásaim vannak mostanság.

...

Bark.

Csak ennyit üzenhetek. Izomlázam van. Nem bírok lépcsőzni. Tegnap volt CM. Nincs kedvem senkihez (a változatosság kedvéért.)

coco avant chanel

Holnap mégis bemegyek az iskolába. Erre a legnyomósabb okom az, hogy új füzetre lesz szükségem, és ha már úgyis elmennék venni egyet, akkor már elmegyek suliba is (:D.). Mert biztos voltam benne, hogy holnap semmiféle iskolábajárást nem fogok csinálni, mert először matek lesz, aztán fizika, aztán megint matek, és a nap kórussal zárul fél kettőkor, vagy fél háromkor, már nem is tudom mikor, de a lényeg, hogy most el akartam lőni az egyik hiányzásomat, mert rájöttem, hogy a felső tagozatban még egyet sem használtam ki a három napból, úgyhogy épp itt volt az ideje.
De még azért is be fogok menni, amiért ezt az új füzetet megveszem majd. Köszönjük.

Na, ma megnéztem a Coco Chanel életéről szóló filmet, most pedig természetesen a filmzenéket hallgatom. Ez mindig így szokott lenni.
A kis Gabrielle-t játszó kislány nagyon szép. Nagyon nagy fekete szemei vannak. Lisa Cohennek hívják. Csak azt nem értettem ott az elején, hogy miért van az összes lánynak földig érő haja, egy copfba kötve. És egyébként itt két kislánynak sikerült a kamerába néznie, de megfeledkezem róla, mert amúgy nagyon szép volt a film.

J'ai perdu mon pauvr' coco
Coco mon chien que j'adore, tout pret du trocadero
Il est loin s'il court encore
Je l'aouve, mon plus grand r'gret
dans ma perte su cruelle
C'est qu'plues mon homme me trompait
plus coco m'etait fidele

Én ííímádom a francia nyelv!! :D
Az elején egyébként túl rövidek voltak a jelenetek, úgy láttam. Oké, még mindig jobb, mint amikor fél órát mutatják, hogyan libbenti fel a szél Kirsten Dunst jelmezét (ld. Marie-Antoinette) de mégis, az eleje túl gyors volt, aztán hála az égnek lelassult a dolog, de lehet, hogy csak én nem voltam erre hangolódva. A kedves feliratozó-fordítónak nem tudom, mi volt a problémája - most nem a fordítást kifogásolom, mint a Harry Potternél, hiszen nem tudok franciául, csak mozdulatokat, és tízig számolni, meg hogy oui, és non, és szilvúplé, meg mehszi, hanem az volt a baj, hogy a fordító időnként elfelejtett magyarul. És azt is elfelejtette, hogy az ipszilonra végződő szavak után nincs kötőjel, de ez már csak szőrszálhasogatás...
Szóval, nagyon tetszett a film, de szerintem pár év múlva majd újból meg kell néznem, mert most még egy csomó dolgot nem is szabadna értenem és felfognom, úgyhogy majd emlékeztessenek. Amúgy ez a Gabrielle nagyon furcsa nő volt, de egészen kedvemre való. Hát, a nővére engem nagyon idegesített, pedig őt valószínűleg mindenki jobban elviselné, de engem mindig felidegesítenek a kedves és nyugodt emberek, lásd Jane Bennet :D. Én a lázadó húgokkal vagyok. Jesszusom, de utáltam ezt a Jane Bennetet is, tényleg. Aaaa, újból el kell olvasnom a büszkeség és balítéletet.
Számomra a legbotrányosabb jelenet az volt, amikor Boy kalózjelmezben, félszeműen hátrafordul, megpillantja Cocót, és elmosolyodik, ahogy szokott. Rendkívül megkönnyebbültem, mikor a nővére bejelentette, hogy Boy meghalt, habár ezt onnantól kezdve éreztem, mikor így szólt vala: hatvan nap, és hatvan éjszaka... ugyanis, két hónapig valahova el akartak menni nyaralni, de előtte Boynak el kellett mennie. De én nem értem, miért csak úgy lehet megcsinálni ezeket a halálozásokat, hogy mindenki húsz perccel előtte tudja, hogy az illető meg fog halni.
Na mindegy, én sem tudok már magyarul.

De egyébként ez a film tényleg a magánéletéről szól csupán, mert azt fel sem lehet fogni, hogy mi van a "chanel empire"-rel, egyszer csak modellek veszik körül, és ő meg egy lépcsőn ül, egy félórát gondolkodik, aztán elmosolyodik, és örül magának. Meg most elolvastam a kis életét, és ugye tényleg kalapokkal kezdte a dolgot, de a film alapján azért ezt sem nagyon lehetett felfogni, mármint azt láttuk, hogy kalapot tesz annak a színésznőnek a fejére, akiről nem bírom eldönteni, hogy tetszik-e, vagy nem, de tényleg zseninek kell lenned ahhoz, hogy ebből most kitaláld, hogyan született a chanel birodalom.
Na mindegy. Ettől függetlenül tetszett. És ezt a penszólméccre kellett volna írnom, de nem baj, jó itt.

nógrád. így van.

Nnna. Váratlanul és hirtelen túlestem életem első nógrádi látogatásán, és tapasztalhattam, hogy Nógrád valóban olyan vicces hely, mint amilyennek a penszólméccen olvashatjuk, sőt, még viccesebb is. Csak az a probléma, hogy én nem tudok pontosan idézni, de majd úgy is kijavítanak, mert engem VALAKI mindig kijavít, minek ment bunkóhoz?

Íme a nap fénypontja.
Ülünk a hintaágyon.
Noémi: Kicsit megölelget, mert előzőleg megfojtott. - Olyan szagod van, mint a szilajnak.
Én: - ... Kinek?
Noémi: - A Szilajnak.
Én: nem bírom eldönteni, hogy csináljak-e úgy, mintha tudnám kiről beszél, vagy kérdezzek rá. Ezért a fejem ilyen félig magabiztos, félig tanácstalan, és ha megnézhetném videón, akkor biztosan nagyot röhögnék rajta. - Aha... Az mi?
Regina: röhög. - Ló.
Noémi: - A ló, itt szokott menni az utcán.
Én: - De a ló... büdös.
Regina: röhög.
Noémi: - Hát, te is.
De ezt olyan aranyosan, és mindenféle hátsó szándék nélkül (bár ki tudja XD) mondta, hogy azt nem lehet megismételni soha az életben.

Én: - Na, kikötlek ide, és akkor ehetsz... ezüst füvet. (Itt amúgy valami borzasztóan eredeti fantázianövényt akartam kitalálni, de hát csak erre futotta. XD) Meg tündéreket.
Itt az volt, hogy Lucus lett a ló, és nekünk utána kellett futkosnunk, de elvileg ugye mi vezettük, vagy mi. Na, játékleíró sem leszek. :D És ki akartam kötni a hintaágyhoz a lovat, mert elfáradtam.

Libák: - GÁGÁGÁGÁGÁÁ.
Regina: ádáz arckifejezéssel: - GÁÁÁGÁGÁGÁGÁ!!!
Libák: elrohannak.

Én: - De most miért változtattad meg az útvonalat, hé, ez az útvonal nagyon fárasztó, te ló.

Melinda: - Noémi! Ezt fejezd be, tönkremegy a ház.

Regina: - Mondd, hogy Harold.
Noémi: - Helold.
Én: - Mondd, hogy Harry.
Noémi: - Helli.
(...)
Regina: - Mondd, hogy kövér segg.
Noémi: - Kövél segg.
Ezzel igazán sokáig szórakoztunk. De itt az volt a lényeg egyébként, hogy Noémit rávegyük az errr betű helyes használatára (köszönjük).

Ennyit tehetek. Rengeteget nevettünk, és én nagyon szeretem az egész Emődi család, és Juhász család, én mindegyik család ííímádom, és a sajátomat is nagyon fogom majd 15 év múlva.

Most amúgy a beszélgetést fél háromig bírtuk, és egyáltalán nem emlékszem, hogyan aludtunk el, de pizsamát azt nem is vittem, mert egy kövér segg vagyok. És megnéztük az erdélyben készült videókat, és azokon is nagyokat röhögtünk, meg a toscanaiakat, éééés, amikor felkeltem, azt láthattam, hogy Regina körülvette magát a klikk című könyvvel, és annak két folytatásával.
Én: - De mi ez, valami reklám? Reklámfüzet?
És, amikor Regiék értem jöttek, utána két óra alatt sikerült hazavergődnünk, mert baleset történt, és rohadt nagy dugó volt az emmnulláson.
Én: - Itt a suli hátulról.
Regi: - Ííímádom a suli hátulról.
Ma, hazafelé is volt dugó, de kisebb. És igazán íímádom, ahogy X6-osoztunk, és ahogy Regina apukája vezet, én ilyen jó vezetést még soha nem láttam. :D
Na, csók. Ja, és még az is történt, hogy amikor ma beültünk az autóba, és elindultunk Nógrád felé, vagy fél órán keresztül folyamatosan jöttek az ötletek a vicces 11 autós jeleneteihez. És annyira jók voltak a fejemben, hogy nagyon, már csak le kéne írni.

De egyébként miért tartja minden férfiember olyan viccesnek, mikor azt mondom, hogy "nem kérek, köszönöm"? :D. Illetve, nem viccesnek tartják, hanem kivétel nélkül mind utánoznak, és vigyorognak hozzá, múlt vasárnap óta ez négyszer fordult elő. XD.

- " Írom a mezítlábat reggel, apa beront a szobámba: REGIII! Mi van. - Mikor kell menni a Lauráért? - Három körül. - HA? - HÁROM KÖRÜL. - Aaaa, uuu, pfff. Mondom, mi van, apa. - Hát nekem háromkor tárgyalásom lesz. - Hát, de úgyis úgy volt, hogy anyával megyünk. - Jó, csak X6-osozni akartam vele, láttad, hogy ugrált örömében."

Na, jól van. Regina apukája gondolatolvasó. Én amúltkor, mielőtt beültünk volna az autóba, csak magamban kiáltoztam, meg mindenki jöjjenek-eztem, de emlékeim szerint csak annyit jegyeztem meg, hogy: "ÚÚÚ." vagy "ÚÚÚristen." Maxiumum.

Láv. Most mennem kell beszélgetni, HÁ-HÁ. (Ez most az a dagadt jézusos röhögés volt.)

a mellékszereplőgárda.

Henrik bácsi. Nagyon kedveli a fiatal lányokat, és amikor belátja, hogy a két adonisz mellett nem rúghat labdába, bepróbálkozik Katánál.
(Sosem vagyok olyan gonosz, hogy valódi személyeket szövök a történetbe. :D De mondjuk a főszereplők is mind valódiak, ez lenne a lényeg, de mindegy. :D)
Gerzson bácsinak rengeteg vicce van. Pajzán viccek. Akárhányszor találkozik a fiatalokkal, elsüt egyet.
Irma néni a bohém élet híve. Valaha színésznő volt. Kilencven éves, de nagyon jól tartja magát, továbbá igazán tetszik neki Harry, és és fellobban benne az igaz szerelem lángja, amikor meghallja az alábbi beszélgetést:
- ...mert neki "csak" egy Cooper Minije van.
- Mert ő angol férfi.
- Nem. Hanem mert ő buzi.
Az utolsó sor az nem érdekli, azt nem is hallja már. Reginát nagyon szeretné eltenni láb alól.
Adrienn egy hülye picsa.Titokban szereti Ambrust. Gyűlöl mindenkit, aki a 11-esben lakik.
Ambrus igazán jó arc. Grafikus, nagyon hangosan hallgatja a petőfit, és biciklivel közlekedik. És túl sokat mosolyog Reginára és Laurára. Van egy nagyon nagy titka.
Elek bácsinak csak néhány reakciója létezik. A felmordulás, a hosszú morgás, az elcsoszogás, a "Nem kéne"és az "Ostobák."
Kata senkit nem érdekel.
Gertrúd néni roppantul konzervatív, és gyűlöli azt, ami kicsit is eltér a normálistól, például, hogy egy baszott nagy audi parkol a ház előtt, ami nem illik a ház profiljába, és pontosan azóta van ez így szinte minden este, kivéve a pénteket, mióta azok ideköltöztek. Szövetkezik Adriennel, és időnként Irma nénivel is, de Irma néni az túl bohém őhozzá, szóval talán mégsem. Gertrúd néni egy ribanc.
Antal meg egy pöcs. Az audi az ő ablaka alatt van, ezért nagyon tudja zavarni, de Antalt minden zavarja. Ő meg Adriennt kedveli titkon. Egyszer összeszólalkozik a két adonisszal. Szomorúan konstatálja, hogy az audi tulajdonosa nem az angol izompólós gyerek, hanem az a benga állat, aki ráadásul még hasonlít is az autójára. Pszichiáterhez - azaz Katához - jár, és bevallja, hogy fél a zöldszemű lánytól, mert annak mindig olyan átható a tekintete, és fél az egzotikus külsejű lánytól is, mert az túl magabiztos.
Vannak még a bárszínházasok, az alkoholisták az utca végéről, Paul Eden, a festők és a postás. Ők gyakran meg fognak jelenni.

Ennyien vannak. Az epizódszereplőket meg a jövőhéten fogom összeszedni, mégpedig úgy, hogy mindig nálam lesz a zöld füzet, és ha a szemem előtt lezajlódik egy vicces jelenet, vagy pedig látok egy érdekes embert, és a lelki szemeim előtt azonnal megjelenik, ahogyan beszél, meg amúgy viselkedik, és leírom a füzetbe. Véletlenül sem hagyom itthon, mert pénteken is itthon hagytam, és az lett belőle, hogy egész nap csak jöttek az ötletek, és csomó órán lett volna lehetőségem írni, aztán mikor hazaértem, már semmi kedvem nem volt hozzá.
Cupp.

Láv!

Detti írt egy tök jót a blogunkba! Illetve nekem nagyon tetszik, ahogyan az elkezdődött vala, és nem tudom, mire akar kilyukadni a kis Bernadett, de majd meglátjuk. Most pedig megyek konyhát, pakolni (mert azt nekem kell, ugye...) aztán rendet rakni a szobámban, mert már megint bokáig állnak a könyvek meg a papírok meg a félig elfogyasztott zugvacsorák a földön. Végül pedig "tanulni" mert kitűnőnek kell lenni félévkor.

Elvileg ma délután meglátogatjuk a kis Shakiráékat, ejj, de boldog vagyok! -.- Basszus, annyira félek, hogy tíz percnél tovább leszünk ott, szerintem elkezdem most magamnak bemesélni, hogy fáj a fejem, hogy mire apukám megjön, tényleg fájjon, és ne kelljen mennem.
(Ami azt illeti, shakinak még örülnék, de a fiúkra eszem ágában sem lesz mosolyogni, de tényleg, meg sem próbálok azokkal udvarias lenni, vagy mi a szar. Fojj. Úúútálom azok a gyerekek.)

scorp

mégis itt az emberrabló.

http://media.photobucket.com/image/scorpius%20malfoy/Snarktale/Alex%20Pettyfer/alex-pettyfer-shirtless-14.jpg

ééén iiis ééén iis.

Mert egy kövér majom segg vagyok. És pont ma állapítottam meg Reginek, hogy egyáltalán nem vettem át tőle a szaragyot, pedig tőle mindent rekordgyorsasággal szoktam átvenni, erre, miután letettük a telefont, kétszer is megjegyeztem eddig a percig, hogy szaragy.

Szóval, mit írok.
Valami összefüggéstelen novella-sorozat egy 26 és egy 27 éves lányról, akik egy andrássyról nyíló utcában laknak, méghozzá egy csinos házban, olyan gangosban, és a tizenegyes lakásban, és "mindkettőhöz tartozik egy-egy megtermett hím is - ezek nem ott laknak, de feltűnően sokat tartózkodnak itt -, egy böhöm nagy kocsival jönnek, rosszul parkolnak, és ez mindig felbosszantja az Antalt, aki a másodikon él a macskájával, aki cirmosnak igencsak megtetszett, szóval jönnek ezek a .. férfiak, és mindig készülnek valami műsorszámmal." Ezt teljes gőzzel, és nincs címe, de a borítója miatt csakis vicces 11 címen szabad emlegetni.

Prudence. E nélkül. Ennek nem tudom, mi a baja, de írom, és egészen kedvemre való a huszadik fejezet. Az én kis Mary Sue-m.

June Evenings. LÁÁÁÁV!!! Ííímádom, de nem ártana, ha írnám is néha. :D

Hazel. Ez a regényem, amiből már nagyon sok van, de erről nem nyilatkozom soha.
Meg amiben Sadie egy hülye ribanc lett valamiért, pedig nagyon kedveltem Sadie-t, akit hamarosan átnevezek Maisie-re, mert az jobb név, és jobban illik hozzá.

Lorraine. Ez érik, mint a meggy. De egyre jobb és jobb.

Hanga the fairy. Ez majd harmincéves koromban lesz esedékes (illetve, amikor már rendelkezem utódokkal), de borítója már van vagy hetven XD.

With Löv aus London - ez meg szintén harmincéves koromban írodik majd meg, és ennél a könyvnél majd nem csak egy szerzőtársam lesz (mert a Hanga az egy tündérmese, amit a gyermekeinknek írunk majd Reginával), ahnem az összes barátnőm mind szerző lesz benne, és ez lesz az én életművem. Ezt nemrég találtam meg, a fiók mélyén, (mármint ennek a kezdeményét) és nagyon megörültem, mert nagyon jó.

12 tanmese a 12 hónap után elnevezett kislányokról. Még csak April, May, June, Julie és Augusta van meg, mert elszáradt a fantázia-mirigyem.

Asszem ennyi. Ja, meg múltkor megjelent lelki szemeim előtt egy szőke, Helena szabású kislány, de nem is, egészen msá volt. Inkább oylan, mint Molly az áldott gyermekben. Szóval egy kislány áll a nádas mellett, (zuhog az eső, persze) és hallgattja a nádi muszikát - bingó, ez akkor volt, ez a látomásom, amikor Johanna néni arról magyarázott, hogy a nádas, ha fúj a szél, milyen hangokat képes produkálni, ezért rájöttem, hogy a Lorraine mellé még egy félelmetes gyerekekről szóló történetet (mintha a Lorraine gyerekekről szólna... ott Robin Haines lesz a gyerekesség mintapéldánya, de mindenki imádni fogja majd, ahogy Cordelia Carlisle-t is, mert végül mégiscsak Carlisle lesz.), ami majd nem tudom hol játszódik, de a lényeg, hogy egy darab felnőtt sem lesz majd benne, kábé olyan komolyan nem, mint hogy a Nőkben nem voltak férfiak, noha róluk szólt a történet XD. N amindegy.
Asszem enynit írok, de szerintem kihagytam valamit.
Jóéjt.

Jáj! mosolyszünet.

a kis hatodik kerületi bérház tizenegyes lakása.

Íííímádom a Márk Ronzon.

A suliban nem történik semmi. A világon semmi. Csend van. Dani hülye.
Jaj! De! Luca ma leoltotta Édent, ami nagyon váratlanul érintett, mert Luca az utolsó, aki beszól az embereknek, és én is beszálltam volna (milyen kedves) ha nem kapok röhögőgörcsöt a meglepetéstől és Luca arckifejezéseitől.

Voltunk azon a.. borfesztiválon. (Uh, lol. Nem, nem lettem ribanc, ez egy bennfentes poén :D) És nagyon nem volt izgalmas, Jázminnal tízig grasszáltunk fel s alá, és üdvözöltük az ismerőseinket, és kérdezgettük, hogy hova mennek továbbtanulni XD.
Először találkoztunk ugye Noémiékkel, akikhez kis híján csatlakoztunk is, mert már annyira kilátástalan volt a helyzet, aztán találkoztunk Lucáékkal (ez egy másik Luca), és ő nagyon aranyos volt, de megjelent a Mária nevű barátnője, aki egy váratlan pillanatban belémkapaszkodott, felpillantott (mert addig lefelé bámult) és megkérdezte:
- "Te ki vagy?"
Csak egy kicsit volt részeg. :D De Luca aztán kimagyarázta. Az ő történetét most nem írom le :D

Mmm.. Írom a vicces tizenegyest. Rohadt jók jutottak eszembe, még a repülőtéren a múltkor. És aaaannnyira tetszik! :D És most egyáltalán nem olyan vicces, mint mikor a vicces tizenegy mindkét írója a szobámban tartózkodott, és felváltva írt, de akkor is tetszetős. Láv.
IT DONT MEDA FO MÍÍÍÍ, KOZ OLL ÁJ VANTID TU BÍÍÍÍ...

Ma hívtak az open castingtól, hogy forgatnak egy filmet, aminek nem értettem a címét, csak a "leányiskola" szó ragadt meg bennem különösebben, és igencsak jól érintett, hogy most, mikor forr bennem a világ nyolcvanhétmilliomodik legjobb (koedukált XD) leányiskolájában játszódó története, egyszercsak hívnak, hogy esetleg bekerülhetek ebbe.
Hát, most nagyon reménykedem, de az a helyzet, hogy már beleéltem magam, úgyhogy vagy benne leszek, vagy benne leszek. Kiiiirály. :D

Na, lassan megyek, most csak ennyit üzenhettem. (Méfg mindig nincs netem. De nem baj. Bírom a gyűrődést.)
Én öt helyre megyek nylítnapra. A Fazékasba, az AKG-be, a Rákócziba, a Humánba és a Vörösmartyba. (a hunfalvy nem érdekel, mert ha a hunfalvyba besznek csak fel, az azt jelenti majd, hogy vége az életemnek.) Te hányra mész?

Great rulers make for greater glory
The only thing growing is our history
Knock me down I’ll get right back up again
I’ll come back stronger than a powered up pac-Man
It don’t matter to me
‘Cos all I wanted to be
Was a million miles from here
Somewhere more familiar

dream on

Valamiért ma ferihegyen vagyok, és innen jelentkezem.
És most csak annyit szeretnék rögzíteni (illetőleg annyi időm van), hogy már megint elszántam magam. Éééééés moooost.... Mindegy. Csak ennyit.