én még mindig azt hiszem naiv módon, hogy a sátorban hűvös lesz, és madárcsicsergésre, meg erre a dalocskára kelhetünk minden reggel

megint nincs meg a lakáskulcsom

itt vagyok a szentséges Ráday bazilikában, s bár az itt lakó igazából nincs itt, én cseles módon mégis itt vagyok, és fogyasztom az áramot. Holnap utunkra indulunk Scarbantiára. Vagy mi is a latin neve, pedig művtörin megtanították nekem. Szóval oda, és remélhetőleg nagyon szar idő lesz végig, Mac Miller nem is szorul majd groupie-kra, és éhen is fogok halni, mert minden vagyonom az az összeg, amennyiért az évfolyamtársam megvásárolta tőlem a napijegyét, és abból még tartozom is neki egy sörrel (a fesztiválokon az ilyesmi úgy 5-6 milliót kóstál korsónként), és az igen csekély összeg. Na, csengett a kapucsengő. Szerintem megjött a tulajdonos. Akkor én el is megyek barátnői szeretettel megmosni a hajam, hogy otthon már csak aludnom kelljen. Na jó, adios józanság, viszonylag emberi külső, mentális és személyes higiénia, önbecsülés, meg mindenki.

Ja, ma rájöttem valamire a parkban. Egy Leah nevű  oregoni kislánnyal beszéltem majdnem három mondatot, de őt és a családját elnézve felrémlett előttem jövendőbeli családom, városi terepjárom, hatalmas tornácos óceánparti  házam, hasonlóan hatalmas kutyám és baseballcsapatnyi gyermekem. Menjen a halál nemzetközi jogot seggelni (mert most épp emberjogi ügyvéd szeretnék lenni, illetve már nem) valami sznobi egyetemen. Amíg élek, "Trent" "Micah" "Isabella" "Milo" "Silvia" "Cecilia" és "Rebecca" nevű  gyerekeket fogok szülni.



MEGVAN A  KULCSOM.

hullócsillagok, szempillák, és a vallásommal kapcsolatos egyéb kulcsszavak

ma este csoda történt. Én még soha életemben nem láttam hullócsillagot, soha egy nyamvadék tetves hullócsillagot nem láttam, hogy kívánhassak tőle, vagy egyáltalán, hogy lássam, ám ma mégis megláttam egyet  miközben a rakparton sétáltam haza, mert majdnem kilenc percet kellett volna várnom a villamosra, és az nekem iszonyú sok, és ilyenkor szoktam úgy dönteni, hogy hazasétálok (hogy ez egy 10 kilométeres vagy egy buszmegállónyi táv, nálam igazán nem számít).
 De szóval mentem, éppen moziztam a fejemben (a nyaramat láttam leperegni lelki szemeim előtt) majd felpillantottam minden különösebb ok nélkül, és ott volt ez a tünemény.
És véletlenül éppen ezt hallgattam.

TROUBLE ON MY MIND

Annak örömére, hogy szerda hajnal van, én csütörtök reggel vizsgázom, és a 15 tételből megvan kilenc és fél, a pénteki vizsgám fingom sincs mennyi tételéből pedig egy sem, íme egy kedves kis összefoglaló a tizedik iskolai évemről.

"Bihari K. : Csiga.

Laura, Laura.
Ez a könyv oly jó az unalomra.
Érdekes órán ülünk
SE mert majdnem megsülünk.
Mindjárt elalszom
De ezt a naplót felavatom.
Néhány sorral feldobom,
Ezért léCCi ne morogj.
Úristen de szar rímek ezek
Nem vagyok formában, de majd leszek.
Csá"

- NE! EZ EGY SZENT TOLL!
- ÉS? ÉN MEG EGY SZENT DOLGOT KÉSZÜLÖK A PADRA RAJZOLNI!

- Az ott nem Kodály Zoltán? ...Ja nem. Hanem Lenin.

- ...Aki pedig nem Kr.e.-t írt, hanem i.e.-t...
- Az ateista.

- Mi volt ez a két méteres csaj?
- És miért stimulálta a húszcentis gyereket?

Marsi, a szarkazmus istene következik. Illetve igazából ő volt az egyetlen vicces ember aki megfordult körülöttünk.

- ...Gergely?
- Itt vagyok.
Végigméri. - Ú, baszki.

- László?
- Én vagyok.
- És m'ér nem?

- Sophie van?
- Beteg.
- Beteg a rohadék.

- Ezt a génhulladék társaságot.

- Mi az oxigén rendszáma?
- 11. Látod, Hanna, ez a természetes kiválasztódás. Ha kolibri lennél, már meghaltál volna a rossz szemeddel.

- ...de erről majd beszélünk a második epochában, akkor úgyis fogunk szexelni. Mármint, a szexről beszélni.

- A Zsuzsa nincs?
- Nincs.
- De ő végleg nincs?
- De... tegnap is volt.
- Attól még meghalhatott.

- Hol van már megint ez a tróger?
- Kórházban.
- És? Nem tud tízkor menni?

- Nagyon jó, kisfiam, te akár normális iskolába is járhatnál.

- Ez a tábla meg már megint érzéketlen a simogatásomra. Nem baj. Majd holnap vele alszom.

Szexuális felvilágosítás órák.
- Miért megy el egy fiú egy házibuliba, ahol lányok vannak?
- Hogy összejöjjön eggyel.
- És ott mi legyen?
- Megdugja.

- Na, ezt pedig innentől "szopás"-nak fogom hívni, az majd visszatart benneteket.

- A női nemi szerv egy hatalmas temető. A hímivarsejtek tömegsírja.

- ...nos igen, elég széles az óvszerválaszték, de a lányok ilyenkor megnyugtathatják a fiújukat, hogy "találunk neked elég kicsit".

- Azt azért szögezzük le, hogy a fiúknál nem ennyire egyértelmű, hogy elmennek pl. zuhanyozni egy randi előtt.
Gergő: - Hát, én azért tuti elmennék...
M.: - JA! HA RANDIZNÁL!

Betömöm a számba a zsepit. K.:- NE! Nem bírom elviselni, amikor az emberek a szájukba raknak dolgokat, amik nem oda valók.
(If you know what I mean): - Például?
(I see what you did there): - Az a baj, hogy nem tudom megmondani, az odavaló-e vagy sem, itt a XXI. században.

Próbálják nekünk megtanítani, mi az, amikor valakit a neve helyett arany gyöngyviolámnak hívunk (dehát láthatóan nem sikerült).
- Mikor hazaérsz, mit mond neked édesanyád? ÉDES DRÁGA KI...
- "Szása".

Blanka pasziánszozik. - Tudsz élni.
- Tudod, hogy szeretem a veszélyes életet.

Ismét Marsi.

- ...hátha az előző epochából még össze tudtok vakarni néhány pontot, ti tróger, trehány, igénytelen tündibündik.

- Nagyon ügyes vagytok.

-Nézzük, mit ír a tankönyv. Blablablablabla. Ezt kihagyjuk.

- ...a gülüsze.. Basedo-kórban szenvedők.

- A halott ember az nem él sokáig.

- Amikor azt olvasod, hogy nyaralás a Langerhans-szigetekre, légy azzal tisztában, hogy ez egy hasűri nyaralás lesz. (Amúgy ezt a Langerhans szigeteket már csak azért is megjegyzi az ember, mert ahány biológiatanár tanítja, az bizonyosan el fog lőni ezzel kapcsolatban egy gyengécske, vagy kevésbé remek poént. Egyébként fogalmam sincs, mi az, de legalább tudom, hol van.)

Megáll a dolgozatot író diák felett. - Te minek írsz ennyit? Ezt biztos, hogy nem fogom elolvasni.

- Ugye Mauglit is azért tudja felnevelni a majom vagy farkas vagy ki, mert volt szopási reflexe. Bár többen mondják, hogy ez csupán kitaláció.

- Ti megesztek egy nap mondjuk... Ahogy végignézek rajtatok, 10 kiló kenyeret.

Okostábla: nem működik.
- Akkor ezeket a lebenyeket mindjárt kifingom az ujjamból.

- Marcellkám, átvágom a koponyácskádat.

- Ez lesz a lány kromoszóma. Iderajzolok egy puncit.

- Van még időm megírni a dolgozatot?
- Nincs. Inkább hozz nekem egy kávét a büféből. Két cukorral.
- Jó, és tej?
- Tej nem kell. Ez a tej és tejszín amit itt adnak... ez a veszélyes hulladék kategóriába sorolható.

- Ha egy tacskóba beleraknánk a ló genomját, azt tapasztalnánk, hogy a tacskó szétrobban.

- ...meg van olyan madár, ami az alapján választ, hogy a csávó milyen fészket csinált. Például "Ilyen PET-palackokból összetákolt kecóban akarod, hogy háljak veled, hát az anyádat!". És repül tovább. Nagyjából, mint az embereknél.

- Úgy szeretlek titeket tanítani. Olyan alacsony a kis ingerküszöbötök, minden szar poénomon röhögtök.

- A szásának akkora hasa van...
- ...mint a te melled. KICSI.

Borzalmas dábsztep zene kezdődése hallatszik a folyosó másik végéről.
Csengi: - ÚRISTEN. Ez nem az a pelenkareklám? Tudjátok. "A kisbabáknak egy szék megmászása is hatalmas feladat." Annak is ilyen izgi zenéje van.

- Nem emlékeztem a nevükre, ezért gondoltam, hogy ez a Péri lányok.
Tanárnő a világ legmegsemmisítőbb nézésével. - Ja értem. Azt hitted, hogy a Kádár Kata a Péri lányok.
Há' nem. A Kádár Kata az nem a "Péri lányok".

- Anya nem normális. Ad nekem 2000 Ft-ot egy hétre és ilyet szól: ebből vegyél bérletet és kajálj is, jó? Ja. Meg majd legyek minden faszom.

Nógrádi kimegy, Hajni bejön.
H.:- Mondta nektek a a tanár úr, hogy a Horn ma nem ér rá?
- Nem, Hajni. Azt hittük, egész eddig azt hittük, Hornnal vagyunk.

Az igazgató úr tiszteletét tette nálunk nem is olyan régen (az egész iskolában messze mi értékeltük a legrosszabbra a tanárokat, ezért meg akarta tudni, mi is a baj) egy Pye-óra és egy matekepocha helyett, tehát igazán maratoni beszélgetés volt, és eképpen bölcselkedett:

- Az iskola a legrosszabb dolog, ami egy gyerekkel történhet.

- Én vagyok az érettségi vizsgabizottság elnöke, nem tudom, tudjátok-e. Nem csak itt, az egész országban. De ez ettől még egy marhaság. Az érettségi egy hülyeség.

Egyébként nagyon jó volt, most volt alkalmunk először igazán beszélni vele, és igazán megnyugodtam, azóta még inkább szerető anyámnak és apámnak érzem az iskolámat.

többet igazán nincs kedvem találni, valószínűleg az alig használt matekfüzetemben vannak, valahol az ocsmány szagú szekrényünk legaljában, a tízezer sál meg télikabát meg tesipóló alatt.
Az év legjobb döntésének tartom, hogy nem vettem meg egy tankönyvet sem. Ja de, egyet, az éneket, aztán el is hagytam kb egy hétre rá. De nem tartottam fontosnak a tankönyvek megvásárlását, ellenben a pénz megtartását igen, s lám, mi ebben az iskolában egyáltalában nem használunk tankönyvet, minden felszerelésem két különböző füzet volt, egy négyzetrácsos majdnem teli még kilencedikből meg egy Felix the Cates napló-meg-minden-szar, kb 400 oldalas, és mindenre tökéletesen megfelelt.
Ezzel a kedves kis zenével zárom részletes összefoglalómat, melyet olyan kevésszer hallhattunk egyébként.

szörnyű fejfájás gyötör

csupa bizarr dolog folyik itt már megint önmagammal.
például, ma ingyen fánkot kaptam a munkahelyemen. de nem ám ilyen osanos gagyi zsírtócsnit aminek a közepébe lejárt lekvárt tolnak. nem, igazi normális dónatot kaptam.
felfedeztem az e-naplóban, hogy a kedves tanár úr, akinek én annyi csalódást okoztam (bár kezdtem kételkedni, hogy bármit is okoznék neki, miután minden nap elmondta, hogy neki aztán senkit nem esik nehezére megbuktatni, s ezzel igazából a maradék motivációm is elveszett, hogy bármit is csináljak matekon) kettesre zárt le a kb 0,3-as átlagommal, de én szinte csalódott voltam, annyira beleéltem magam a pótvizsgázásba, meg hogy lesz a bizonyítványomban nem marad üresen a "javítóvizsga záradáka" rovat, vagy mi.
Reginával valami kedves kis tvájlájtos videót néztünk, Bella szülését azt hiszem (mi már csak ilyen dolgokat szoktunk nézni szórakozásképpen), felidéztem a 13. szülinapomat, amikor is az első részt néztük meg a moziban, s megemlékezve a szerelemről, amit Cullenék kezdeti barátságtalansága, ridegsége és elérhetetlensége iránt tápláltunk, archaikus mosoly terült szét arcomon. Erre úgy 10 perccel drága kartársném ilyet bírt mondani: "Jaj ne, és jövőhéten megyünk szalagavató ruhapróbára." Emlékképem, akár a szívem, apró darabokra tört. Mi a szar? A szalagavató azt jelenti, hogy buzi érettségi, meg buzi egyetem! Ne! Nem bírom, úristen, fúj! Hát nem vagyunk többé gyermekek! Nem alhatunk többé egymásnál női magazinokat olvasva és liftbeszaró emberekről szóló videót nézve! Neeeeee! Undorító szar felnőtt emberek leszünk hamarosan. Mindennek vége hamarosan.
Érzem.

Nekem két és fél testvérem van, és mind a két és fél szerepelni fog a Die Hardban. Én nem érek annyit, mint ők. Amúgy nem törődnék vele, mi ez a film, meg nem is tudnám, hogy forgatják, ha nem repkednének helikopterek felettünk folyamatos módon, és jegyezné meg mindenki, hogy ez bizonyosan a Brúsz Vilisz helikoptere. Vagy a filmjéé. Vagy mi van. Szóval a lényeg, hogy ők most kapni fognak egy csomó pénzt, megtöltenek vele egy kádat és fürdenek, meg beleugranak, mint Donald kacsa, én pedig itt vagyok teljesen leégve, befizetetlen nyári táborral és kifizetetlen szemüveggel, de neeeem, engem véletlenüls e hívjatok, hogy dögölnétek meg.

Valamelyik nap meg megtekintettem Mincsi drámavizsgáját a Hunfalvyban (nagyon remek volt, mind a három Liliomfiba halálosan beleszerettem). Azonban közben is és utána is megszólalt a csengő, és soha ennyire még nem ijedtem meg semmitől, a csengetés intézménye tökéletesen kiveszett a tudatomból, és azon morfondíroztam, hogy nem szarja össze magát mindenki ijedtében, amikor megszólal az a szörnyűség. Nem baj amúgy, hogy nyolc évig magam is csengetés által leltem boldogságra, ez a két év tökéletesen elég volt arra, hogy mindentől elszokjak, ami "normális". És az a sok üres, fehér folyosó... sehol egy pad, vagy padlószőnyeg, vagy alvó fiatal a padlószőnyegen... hát én ezt nem bírnám. Ha végül valóban Hunfalvyssá válok, valószínűleg sokkal barátságosabbnak tűnne, de emlékszem, a Kölcseys szóbelim például időben követte az akágést, és már szinte nem is voltam hajlandó elmenni rá, de muszáj volt, és mikor ott voltam, kábé el akartam magam sírni, annyira ijesztő volt meg zárt meg szörnyű az akg után egy olyan normális iskola.
Azt hiszem, több dolog nem rengette meg a lelki világomat ennyire.
Ja, dehogynem. Kiderült, hogy teljesen fogyatékos vagyok. Nekem a művészettörténet a kedvenc tantárgyam, ennek megfelelően hatost készültem szerezni az év végén belőle, ám ennek a tervemnek lőttek, minthogy a diagnosztizáltalan szénhidrát-anyagcsere zavaromnak köszönhetően gyakran elaludtam órán (egy kicsi cukortól is felpörgök aztán meg elalszom, vagy ha teljesen lehetetlen elaludnom, nagyon "szar kész vagyok") szóval maradt az ötös, tökéletesen felkészültem a vizsgára, amin természetesen egy rohadt szót sem bírtam kinyögni, így aztán kettest kaptam, mert a tanár igazán nagyon jófej, de ilyen szörnyű dolog még nem esett meg velem. Mindig azt gondoltam, hogy az írásbeli számonkérést teljesen be kéne szüntetni, mert úgysem tud senki helyesen írni, legalább beszélni tanuljunk meg, erre magam vagyok a legkevésbé képes verbálisan számot adni az egyébként teljesen hiánytalan tudásomról. Na mindegy, egyébként ez a második alkalom volt hogy így kellett felelnem, de mind azt gondoltuk, hogy az első valami furcsa félreértés volt, de nem, egy hét alatt kétszer vonultam bőgni a lányvécébe művtöri miatt, igazán kellemes.
Hátra van még a fotóvizsga, jézus krisztus, fotópapirosokról meg a hívó összetételéről kell beszélni, de amiről igazán fingom nincs, az az érzékelők meg ezek a dolgok amiknek még a nevéről sincsen fingom sem.
A legfontosabb mégis az, hogy a kis csibe porkellem jokert húzott, ami azt jelenti hogy mindenki abból vizsgázik amiből akar, én magam termtudból fogok, ami 15 tétel viharos gyorsaságú bemagolását jelenti (igaziból 14, mert a genetikát úgy szarom le ahogy van, nem értek belőle semmit, egyszerű vagyok, mint a föld, ne traktáljon engem senki se matekkal, se genetikával és hasonló köcsögségekkel) mivel én a vizsgahetet maximálisan ki akarom használni, de nem tanulással hanem fotózással, sas-hegyi és kamaraerdei kirándulással, mert megint rámjött a wanderlust, továbbá telefonálnom kell amerikába, hogy bár szeptemberben nem megyek, amint lehet, azonnal odatolom az arcom, és ez a beszélgetés igazán sok előkészületet igényel.
Köszönöm, hogy ennyit pofázhattam. Holnaptól nagyon feszített napirendet kell követnem. Horn úr azt nyilatkozta, a vizsgahét napi intenzív 8-10 óra tanulást foglal magában, én szerintem beérem 80-100 perccel, mert rengeteg a szétvágásra váró újság, megírandó levél, lefutandó mérföld, megvarrandó ruhadarab, lefotózandó hely és megkeresendő pénz.
Viszont hallásra. 

...so i proceeded to get drunk and cry and lock myself in the toilets

a laktózérzékenység nagyon kellemetlen az olyan tejfüggőknek mint amilyen magam is vagyok, ezek a buzi vizsgák is nagyon kellemetlennek ígérkeznek, de sokkal kellemetlenebb amikor a még ennél is rosszabb dolgokért nem okolhatunk másokat, csakis saját magunkat.
Majd KN elmagyarázza 78%-os pontossággal

ha hazaértem, felteszem feküdni fogok, megvarrom valamelyik nadrágom, majd elvonulok találkozni Blankával, ha pedig onnan hazaértem, elmegyek futni, beleverem a fejem a falba nagyon sokszor, illusztrálom ezt a szörnyűséget helyes kis pálcikaemberekkel, festek a falra és kiporszívozom a szobám, de egyetlen pillanat erejéig sem fogok tanulni, érzem.