szörnyű fejfájás gyötör

csupa bizarr dolog folyik itt már megint önmagammal.
például, ma ingyen fánkot kaptam a munkahelyemen. de nem ám ilyen osanos gagyi zsírtócsnit aminek a közepébe lejárt lekvárt tolnak. nem, igazi normális dónatot kaptam.
felfedeztem az e-naplóban, hogy a kedves tanár úr, akinek én annyi csalódást okoztam (bár kezdtem kételkedni, hogy bármit is okoznék neki, miután minden nap elmondta, hogy neki aztán senkit nem esik nehezére megbuktatni, s ezzel igazából a maradék motivációm is elveszett, hogy bármit is csináljak matekon) kettesre zárt le a kb 0,3-as átlagommal, de én szinte csalódott voltam, annyira beleéltem magam a pótvizsgázásba, meg hogy lesz a bizonyítványomban nem marad üresen a "javítóvizsga záradáka" rovat, vagy mi.
Reginával valami kedves kis tvájlájtos videót néztünk, Bella szülését azt hiszem (mi már csak ilyen dolgokat szoktunk nézni szórakozásképpen), felidéztem a 13. szülinapomat, amikor is az első részt néztük meg a moziban, s megemlékezve a szerelemről, amit Cullenék kezdeti barátságtalansága, ridegsége és elérhetetlensége iránt tápláltunk, archaikus mosoly terült szét arcomon. Erre úgy 10 perccel drága kartársném ilyet bírt mondani: "Jaj ne, és jövőhéten megyünk szalagavató ruhapróbára." Emlékképem, akár a szívem, apró darabokra tört. Mi a szar? A szalagavató azt jelenti, hogy buzi érettségi, meg buzi egyetem! Ne! Nem bírom, úristen, fúj! Hát nem vagyunk többé gyermekek! Nem alhatunk többé egymásnál női magazinokat olvasva és liftbeszaró emberekről szóló videót nézve! Neeeeee! Undorító szar felnőtt emberek leszünk hamarosan. Mindennek vége hamarosan.
Érzem.

Nekem két és fél testvérem van, és mind a két és fél szerepelni fog a Die Hardban. Én nem érek annyit, mint ők. Amúgy nem törődnék vele, mi ez a film, meg nem is tudnám, hogy forgatják, ha nem repkednének helikopterek felettünk folyamatos módon, és jegyezné meg mindenki, hogy ez bizonyosan a Brúsz Vilisz helikoptere. Vagy a filmjéé. Vagy mi van. Szóval a lényeg, hogy ők most kapni fognak egy csomó pénzt, megtöltenek vele egy kádat és fürdenek, meg beleugranak, mint Donald kacsa, én pedig itt vagyok teljesen leégve, befizetetlen nyári táborral és kifizetetlen szemüveggel, de neeeem, engem véletlenüls e hívjatok, hogy dögölnétek meg.

Valamelyik nap meg megtekintettem Mincsi drámavizsgáját a Hunfalvyban (nagyon remek volt, mind a három Liliomfiba halálosan beleszerettem). Azonban közben is és utána is megszólalt a csengő, és soha ennyire még nem ijedtem meg semmitől, a csengetés intézménye tökéletesen kiveszett a tudatomból, és azon morfondíroztam, hogy nem szarja össze magát mindenki ijedtében, amikor megszólal az a szörnyűség. Nem baj amúgy, hogy nyolc évig magam is csengetés által leltem boldogságra, ez a két év tökéletesen elég volt arra, hogy mindentől elszokjak, ami "normális". És az a sok üres, fehér folyosó... sehol egy pad, vagy padlószőnyeg, vagy alvó fiatal a padlószőnyegen... hát én ezt nem bírnám. Ha végül valóban Hunfalvyssá válok, valószínűleg sokkal barátságosabbnak tűnne, de emlékszem, a Kölcseys szóbelim például időben követte az akágést, és már szinte nem is voltam hajlandó elmenni rá, de muszáj volt, és mikor ott voltam, kábé el akartam magam sírni, annyira ijesztő volt meg zárt meg szörnyű az akg után egy olyan normális iskola.
Azt hiszem, több dolog nem rengette meg a lelki világomat ennyire.
Ja, dehogynem. Kiderült, hogy teljesen fogyatékos vagyok. Nekem a művészettörténet a kedvenc tantárgyam, ennek megfelelően hatost készültem szerezni az év végén belőle, ám ennek a tervemnek lőttek, minthogy a diagnosztizáltalan szénhidrát-anyagcsere zavaromnak köszönhetően gyakran elaludtam órán (egy kicsi cukortól is felpörgök aztán meg elalszom, vagy ha teljesen lehetetlen elaludnom, nagyon "szar kész vagyok") szóval maradt az ötös, tökéletesen felkészültem a vizsgára, amin természetesen egy rohadt szót sem bírtam kinyögni, így aztán kettest kaptam, mert a tanár igazán nagyon jófej, de ilyen szörnyű dolog még nem esett meg velem. Mindig azt gondoltam, hogy az írásbeli számonkérést teljesen be kéne szüntetni, mert úgysem tud senki helyesen írni, legalább beszélni tanuljunk meg, erre magam vagyok a legkevésbé képes verbálisan számot adni az egyébként teljesen hiánytalan tudásomról. Na mindegy, egyébként ez a második alkalom volt hogy így kellett felelnem, de mind azt gondoltuk, hogy az első valami furcsa félreértés volt, de nem, egy hét alatt kétszer vonultam bőgni a lányvécébe művtöri miatt, igazán kellemes.
Hátra van még a fotóvizsga, jézus krisztus, fotópapirosokról meg a hívó összetételéről kell beszélni, de amiről igazán fingom nincs, az az érzékelők meg ezek a dolgok amiknek még a nevéről sincsen fingom sem.
A legfontosabb mégis az, hogy a kis csibe porkellem jokert húzott, ami azt jelenti hogy mindenki abból vizsgázik amiből akar, én magam termtudból fogok, ami 15 tétel viharos gyorsaságú bemagolását jelenti (igaziból 14, mert a genetikát úgy szarom le ahogy van, nem értek belőle semmit, egyszerű vagyok, mint a föld, ne traktáljon engem senki se matekkal, se genetikával és hasonló köcsögségekkel) mivel én a vizsgahetet maximálisan ki akarom használni, de nem tanulással hanem fotózással, sas-hegyi és kamaraerdei kirándulással, mert megint rámjött a wanderlust, továbbá telefonálnom kell amerikába, hogy bár szeptemberben nem megyek, amint lehet, azonnal odatolom az arcom, és ez a beszélgetés igazán sok előkészületet igényel.
Köszönöm, hogy ennyit pofázhattam. Holnaptól nagyon feszített napirendet kell követnem. Horn úr azt nyilatkozta, a vizsgahét napi intenzív 8-10 óra tanulást foglal magában, én szerintem beérem 80-100 perccel, mert rengeteg a szétvágásra váró újság, megírandó levél, lefutandó mérföld, megvarrandó ruhadarab, lefotózandó hely és megkeresendő pénz.
Viszont hallásra.