burok

Elfelejtettem közölni azt a szomorú tényt, hogy feladtam Meyer Burok című könyvének olvasását, mert annyira nem értettem, és untam, hogy inkább visszaadtam. Voltak pillanatok, amikor tök érdekesnek tűnt számomra, de csak érzékcsalódás lehetett... Kemény hetven oldalt sikerült elolvasnom belőle. Ugyanígy Margaret Mahy átváltozás című könyve, de mondjuk az tetszett is néha. Azt szerintem lustaságból nem fejeztem be, mert most, hogy nincs nálam, megint van kedvem hozzá.

chapter one

Elkezdtem a Loréjnt, ahogy írtam, de igazából csak ma reggel, és tényleg jónak érzem.
Sor került egy soron kívüli találkozásra Regivel, mert itt felejtette a személyijét. És valamiért ettől is kedvem támadt írni. :D
Tegnap kicsordult a könnyem, mert miközben a Pa-Papapa-Paaa-Paaa-t hallgattam (The soliders - Hey beautiful) és a 11-es lakás látogatóira gondoltam, olyan reménytelenül éreztem magam, hogy az a dolog, amit kitaláltunk, attól függetlenül, hogy mennyire akarom, hogy igaz legyen, akkor is csak a kis zöld füzetben válhat valóra, és amikor ezt tudattam magammal, nagyon elszomorodtam. De épp csak könnybe lábadt a szemem, na. Azt kedvelem, hogy iylen sokan értették ezeket a sorokat.
Na, akkor írok is tovább. De olyan jó, úgy örülök, hogy megy.

sorozatbuzi

Igen. Mégiscsak nézek sorozatokat, úgy döntöttem.
Én azt hittem, hogy ez a Comedy Central egy szar. És az is. Mert az olyan műsoroktól, mint az "Amerika legviccesebb home videói" meg a Házi barkács meg az Irigy hónaljmirigy, hülyét kapok. De amikor indult az egész tévé, még csak a Simpson családot néztem, meg az én kis családomat, de azt is csak addig szerettem, amíg feltűnt a szőke lány, mert vele jött az a dagadt csávó is, és onnantól kezdve szar az egész.
Eleinte a Dokik is nagyon idegesítettek. Még egy kórházsorozat, hova szarjak? -.- De elkövettem azt a hibát, hogy megnéztem egy részt, és hát... egész jó. :D
Meg az életem értelmei is. Wayans tesók mindörökké, de ezt a horrorra akadva óta tudjuk. Illetve csak az első három rész óta, mert a negyedikre már nem vagyok kíváncsi :D
De ez az Így jártam anyátokkal!... Ez állati. Imádomimádomimádomimádomimádom...
Eddig 5 vagy 6 részt láttam csak, nem tudom, de mindegyik állati jó volt. Én nem tudom, mi eza műfaj - jó, ennek helyzetkomédia - de az, ami a barátemberekről szól. Amikor a leggyakoribb jelenet az, hogy a tévé előtt ülnek mindakárhányan. És aranyosak, és folyton összevesznek, de közben szeretik egymást, meg sok hülyeséget csinálnak, estébé.
Családregény. Nem. Barátregény. :D Hát, nagyon szeretem.
Egyébként mi is ilyet írunk most Regivel. És ahogy nézem ezt a sorozatot, rádöbbenek, hogy a miénkből is lehetne egy sorozat - de csak a füzetben. :D Tök vicces lenne: első évad első rész: A festők.
De most a Lorraine-eset fogom írni. Viszlát.
Kasptam Regitől a névnapomra egy díszbögrét, ami majdnem lila, meg egy fülbevalót, ami macskát ábrázol, és nagyon nagyon nagyon nagyon tetszik, és köszönöm szépen. Láw.

múzeumok éjszakája.

Ez a hétvége nagyon jó volt, mert a nővérem nem bunkóskodott, nem metróztunk semennyit, a terror házába csak nekünk jutott eszünkbe elmenni, nem röhögött ki egy szőke néni, amiért nem tudtam, hogy a szalonna a tükörtojás mellett magától lesz hullámos, nem áztunk meg, és egyszer sem néztek minket láncdohányosnak, ráadásul Dettivel is találkoztunk.
Na jó, ez utóbbi, meg egyik sem akkora katasztrófa, de jó lett volna, ha valóban így történik, ahogy eddig leírtam.
Szombaton olyan fél hat körül kerekedtünk fel.
Kelenföldön a bácsit megkérdeztem, hogy hol jutunk karszalaghoz.
- A Móricz Zsigmond körtéren.
- Oké, és ott hol?
- Nem ismeritek a körteret?
-.- - De igen, ismerjük, de helyileg ott hol? Melyik részen?
- Hát ott lejjebb.
- ...
- Hát de majd segítenek nektek.
Hát rohadtul segítettek, mindkét bérletpénztár, vagy mi a szart mondott, zárva volt, így aztán a Ferenciek terén, a metróban jutottunk hozzá a karszalaghoz, ahol ismét nagyon bizalmatlanok voltak velünk.
- Két gyerekjegyet kérek a Múzeumok éjszakájára.
Néni bizonytalan. - Rendben.
- Diákot mutassak?
Néni gyanút fog. - Ez csak 18 éves korig jár, a gyerekjegy, hiába vagy diák, akkor felnőttet kell venni. Diákjegy nincs.
- ... - Igen, szeretem, hogy értette a kérdést. - Két gyerekjegy.
- Biztos?
- ... - ... - Igen.
Én nem tudom, hány évesnek tűnhetünk.
A Deákon átszálltunk a kis nyomi földalattira, és azzal mentünk a Vörösmarty utcáig, mit sem sejtve. Nevetgélve mentünk át a zebrán, (Így halt meg Laura és Regina) ám én az egyik pillanatban szívrohamot kaptam, mert megláttam azt a rövidke sort, ami a Terror Háza előtt kígyózott. Ez a sok hülye, miért megy egy ilyen fényes nyári napon a TERROR HÁZÁBA??! Ki az a hülye, aki ilyenkor oda vágyik? Ez a sok hülye? :D
Felmentünk a Szépművészeti múzeumig, abban reménykedve, hogy ott majd leülhetünk, lelünk valami pesti estet, vagy valamit, amibe leszokták írni a részletes programot, meg a helyszíneket, és kitalálhatjuk, hova menjünk.
Találtunk is. Úgy döntöttünk, hogy az Ability parkba megyünk, mert az volt a legközelebb. Hát, baszki, mondhatom, nagyon egyszerűen odataláltunk, főleg, mivel az ellenkező irányba indultunk el, mint ahogyan azt a térkép mutatta. De jókat röhögtünk legalább, meg egyébként mikor kijöttünk a Szépművészetiből, már zuhogott az eső, így aztán a fejünkre helyeztük a lila kabátomat, és úgy mentünk. Nagyon aranyosnak, filmbőlpattantnak és városinak tűnhettünk, mert végig csillingelve kacagtunk, ordítoztunk, nevettünk, és mások meg rajtunk röhögtek.
Szóval, az operánál már lázasan terveztük, hogy tíz év múlva hogy fog kinézni az itteni látogatásunk, de előbb:
- Ez mi ez itt, ez a szar?
- Ez? A Magyar Állami Operaház.
- Ja, jó, már rájöttem.
Az Ability Park amúgy igencska érdekes volt, és rájöttem, hogy Regnával szeretek együttműködni (meg összeveszni azon, hogy "ÚÚÚÚÚÚtálom a Nokiát! ÚÚÚÚÚÚtálom a szonierikszont!"). Ez után mentünk át a Budai Várba, mert az épp olyan közel volt :D A Batthányi (még mindg nem tudom, hogy kell írni) téren szálltunk le, ahol beleléptünk egy tóba.
- Szeretem, hogy nem gondolkodunk el annyira, hogy belegázuljunk egy ilyen térdig érő tóba.
Egy víz. :D
Szerintem békésen meg is tettünk két lépést, mire érzékeltük, hogy egy pocsolyában lépkedünk, de nem biztos, mindenesetre egy nő ismét jót röhögött rajtunk. Később tőle kérdeztük meg, hogy hogyan jutunk el a Clark Ádám térre.
A Budai Várnál minden nagyon szép és jó volt, az olajlámpás bolyongást szerettük volna kipróbálni. De ismét nagyon rövid volt a sor, úgyhogy hagytuk a francba. De nagyon jól eltévedtünk, és az is nagyon jó volt. Itt alkonyodott. -.-
Mikor a Moszkva térre leértünk, már sötétség borult kicsiny városunkra, és itt történt, hogy egy nő kiröhögött, mert elvétettem azt az öreg hibát, hogy hangosan kezdtem el értékelnia kapcsolatomat a szalonnával. -.-
Mindegy. Viszzamentünk a Terror Házába, kiálltuk a sort, aztán bementünk. Ezt sem részletezem, élvezhetetlen volt, mert csupa idióta ment be, akik fellöktek, akárhányszor próbáltam elolvasni valamit. Pedig ez már fél tízkor volt, és reméltük, hogy a hülyék már elmentek aludni. Egyedül a liftezés tetszett, mert ott végre csend volt, és értettem valamit. Merta lift, ahogy levitt bennünket a pincébe, nagyon lassan vitt, és közben levetítettek nekünk egy filmet. Amúgy nekem az első terem tetszett nagyon, ahova bementünk, ott monitorok voltak, amiken kisfilmek emntek a vonuló hasderegekről, mega lebombázott hidaimról - sajnos ezek voltak az első és utolsó képsorok, amik meg tudtak döbbenteni, tekintve, hogy mást esélyesm sem volt megérteni. Nem baj, egy év múlva visszamegyünk... Kétlem, hogy az osztályt Ági néni elvinné, mert az még a Titanic kiállításra sem volt hajlandó, idézem "Felkavarná a lelki világunkat, merta végén kiderül, hogy meghaltunk-e vagy sem." Hát aki hülye, az haljon meg, emg az is, akinek egy papírfecni felkavarja a lelki világát... Sokkal inkább érdekes, mint felkavaró, habár ott is az történt, hogy a harang, rögtön az első teremben, amit megkongattak akkor éjjel, rögtön fel is kaavrta a lelki világomat, de aztán semmi más nem volt rám ilyen hatással. Tehát, azt hiszem, jövőre elmegyek azokkal az osztálytársaimmal, akiket érdekel. Hát, nagyon sokan vannak, úgyhogy egyedül fogok elmenni.
Na mindegy, szóval az egész múzeumok éjszakájában az volt a legjobb, hogy jó társasággal voltam. :D *Titokzatos mosoly.*
Valamiért aztán ismét felmentünk a szépművészetihez, gondolom, hogy együnk, mert éhen akartunk halni. Vettünk egy üveg vizet, sé egy egyhetes perecet, nagyon fincsi volt.
Ezután nagyon jó kedvünk támadt valamiért, és lesétáltunk az Andrássyn egészen az Oktogonig, asszem éjfél volt...
De ez a séta nagyon jó volt. Sok mindent csináltunk ám ott.
Egy angol úrihölgy a két őt kísérő urasággal együtt hosszasan szemrevételezte nemzetközi külsőnket, majd odalépett hozzánk, és így szólt: "hev jú gát eni szigorettsz, méjbí?" Mire mi őszintén sajnálkozva kijelentetteük, hogy "Nó".
Végigmentünk a Lechner Ödön fasoron, bementünk a Lumúba, ahol semmi nem volt, úgyhogy hazaindultunk, de elment az utolsó 103-as, oké. Vissza a fasoron, elment az utolsó kombínó is, éshát, ekkor beszartunk. De hogy a francba lehet ilyet csinálni, hogy múzeumok ÉJSZAKÁJA, és akkor valójában az sem lett volna gáz, elvileg, ha éjfélkor kezdjük az egészet. Akkor meg hogy lehet, hogy egyetlen rohadt villamos nem jön, ráadásul a körúton?
Aztán a kedves éjszakai járat kimentett bennünket, és sikeresen haza is értünk.
Tííí...zenegykor ébredtünk, megreggeliztünk, aztán gépeztünk, füzeteztünk, írtunk, mindent csináltunk, Regi fél órát baszakodott a kikapcsolt telefonommal ("jaaj, tudom, ez is olyan trükkös, mint a Henié. Ezt a sony ericssont az okosaknak találták ki. De mondd már el, mit kell vele csinálni? Itt megnyomjam?") és ez nem is tegnap volt, hanem még szombaton. Este megint sétáltunk, hazafeleúton összeestem a röhögéstől, de sajnos tényleg sikerült elfeküdnöm a járdán... Cska meg akartam állni, hogy röhöghessek, de berogyotta térdem, és összeestem. Fél tizenegyig hintáztunk a bikáson, ahol majdnem meggyilkoltak minket. Illetve, szerettük belemagyarázni minden elhaladó ember furcsa járásába a szándékot.
És nagyon sokat beszélgettünk, meg röhögtünk, szegény Regi haláltusát vívott, én meg végignéztem. Ma eltávozott közülünk, béke poraira. Megvásárolom az ex-fényképezőgépét, ami nagyon-nagyon jó, annak ellenére, hogy nem, a tulajdonos szerint. De tényleg jó. Ave Cézár, ave én.

seven days in sunny june.

Jamiroquai.
VALAKI ÁRULJA MÁR EL, MI A SZARNAK VAN ILYEN DÖG MELEG ESTE NEGYED TÍZKOR?!
Folyik rólam a víz, basszus... Minden ablak nyitva. A rohamos növésnek indult hajam a fejem tetején összekötve. Megsülök... Balcsit...akarok....
A net nagyon szar. Msn-re egyáltalán nem tudok felmenni, és tegnap nagyon örültem, mert épp azután dobott le, hogy megkérdeztem Kamillát, hol van, és nagyon rosszul érintett, hogy nem tudtam meg a választ.
Holnap jön Reginaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa.
Estére három programot találtam, az egyik a teaházazás, csak elfelejtettem, hol XD mindegy, mert csináltam ilyen programösszeszedős akármit. Lehetett a weboldalon. Akkor terror háza, és olajlámpás bolyongás a labrinitusban, a budai várnál. Ilyen vidám programokat találtam :D:D
Egyébként nagyon boldog vagyok, mert Regina most hétfőig nálunk lesz, és ennek én kimondhatatlanul örülök.
Erre a 7 days in sunny june-ra én felnőttkoromban írni fogok valamit. Valami jó szar Deniell Sztíleset, amelyikben mindenki szép, gazdag, és köcsög.
Csak az enyém vicces is lesz. Olyan, mint a szeksz és nyűjók, csak sokkal fantáziadúsabb.
Mindegy. Tetszik. Vagy nem. De, tetszik. Csak az nem, hogy nem erre fogom írni majd a besztszelleremet. :D
Egyébként ez is igazán lehetne valami égi jel. Hét csodás nap a napos júniusban. Kár, hogy nincs is hátra hét nap XD vagy igen? :D
De tényleg, holnap már huszadika... ami azt jelenti, hogy 23-26 napom van arra, hogy valami megihlesse a következő nagysikerű nyári sztorimat, ami elég nehéz lesz, tekintve, hogy egész nap itthon hullahoppozom, és közben nézema tévét... (AAAH! Ma buzik voltak az X effectben. Majdnem lehánytam a tévét, el is kapcsoltam. Sztárok Tesközelbenre, amitől szintén hánynom kellett.) És nemsokára egy éves lesz az én kis gyermekem...
Ja, holnap fel kell köszönteni a kis születésnaposunkat. Ismét nagyszerű hangfelvétel van kilátásban. :D Ja, egyébként Szilvi, a gyanúmmal ellentétben feltűnt neki.

Lulu és Min tegnap itt voltak. Ezt bizonyítandó, hogy szétfolyt a kóla az íróasztalomon, amin helyet foglaltam, tekintve, hogy ketten még elférünk a szobámban, de hárman már nem XD Mármint, úgy négyen is, ha mondjuk leülünk az ágyamra, de úgy nem látom senkinek az arcát, így aztán az íróasztal mellett döntöttem. Amúgy is. mit keres a kóla az én szobámban? Gyűlölöm a kólát, sosem iszom kólát :D
Na mindegy. Rengeteg sokat röhögtünk, főleg Lulun.
- Mi?! Mi az, hogy ott alszik? Üsd meg, hallod bazmeg, üsd meg! Nehogymá' akadályozzon téged...
Amúgy új haja van, ami nagyon nagyon nagyon jól néz ki, és kivasaltuk az elejét.
- Na jólvan, úgy nézek ki, mint egy emókid...
Meg egy csomószor összehánytam magam. Folyamatosan ittam a vizet ugye a meleg miatt, ezért kínos volt, amikor nagyon vicceset mondott.
Lulu: telefonál Csengével. Elköszön, majd leteszi.
Én: A gatyámra mutatok, ami tiszta víz lett, mert ismét ráköptem az összes vizet. - Most nézd meg! megint összehánytam magam miattad.
Lulu: akkorát röhög, hogy csak na, de nem tudom min. - Té-téhényleg.

Metróztunk egy csomót, mert unatkoztunk. XD Nem, fontos elintéznivalóink támadtak a Rákóczi úton.
Blahán, az aluljáróban kellemes pisaszag ütötte meg pisze orraink.
Csöves: - Mini mani!
Én, Min: - Mit mond?
Csöves: - Mini mani! Csak egy mini mani!
Mindhárman: csendesen, begyorsítva lemegyünk a lépcsőn, majd pedig kitör belőlünk a kacagás. Pont úgy, mintha víz lett volna a szánkban.

És faggattuk is Lulut. És nem tudtunk meg semmit XD
csak egy jelentőségteljes mondat hangzott el, illetve nagyon sok, de most ezt az egyet kiemelném:
- Hétfőn éjjel elgondolkodtam rajtad, eszembe jutott, amit Erdélyben mondtál, és összeraktam, miért tetted azt, amit a ballagás után csináltál.
Ennek azért örültem, mert bebizonyosodott, hogy nem csak álmodom, hogy beavathatom az embereket sötét titkaimba. Nem, de tényleg: meg hogy nem a falnak beszélek, hanem meg is maradnak a dolgok annak a szegény embernek a fejében, akit megtisztelek a problémáimmal...

Mindegy. Nagyon jól szórakoztunk. Várom velencét.

Nagyon várom már a holnapot is, csak nem tudom, mikor jönnek :D

Ez az MTV mostmár egyre gagyibb: de komolyan, a top tíz legborzalmasabb műsorból kilenc az ő csatornájukon megy.
Jaj. Apukám Az ATV-t nézte, míg el nem aludt, de továbbra is megy itt mellettem, és leadtak benne egy bizonyos Dan Botbol által rendezett szép zenéjű kisfilmet a 20 éves köztársaságról. Nekem nagyon tetszett aza kisfilm, főleg, mert szép volt benne a néni, aki a '89-es születésű gyermek édesanyját játszotta. :D Rá is keresek erre a filmre.
Tehát: (nem sorrend)
1. Győzike - szánalmas
2. Tila Tequila - gusztustalan
3. Öribari Kerestetik - ...rózsaszín
4. Irigy Hónaljmirigy - nem vicces
5. The Hills - most színészkednek, vagy mi a szar van? Van szinkron, vagy nincs? Semmit nem bírnak eldönteni, nagyon gáz, a történet is gáz, bármelyik diszleksziás osztálytársam jobbat ír.
6. Room Raiders, Dismissed, Road Rules, X-effect - cseppet sincsenek megrendezve, á dehogy... Igen, engem is, ha kirángatnának a házból, biztos ki lennék sminkelve, utcai ruhában feszítneék, sé lenen a seggemben egy mikrofon, tutibiztos. Meg én nyitnék ajtót. Meg én is mindig így állok hozzá, hogy nekem senki nem ellenfél, és egy kivételes nagy ribanc vagyok, aki be akar vágódni egy tök ismeretlen csávónak... És nem érezném magam kínosan, ha kameráznának, miközben az ekszbarátommal csalom meg a jelenlegit.... (kár, hogy se aktuális, sem pedig ekszbarátom nincs.)
7. Magyarok az űrben - nókomment
8. reklámblokk
9. Cripsy News
10. "Tehetségkutatók" mint megaszar, szar születik, satöbbi.
Legalább egy részt, és remélhetőleg nem többet láttam mindből. Bár a megrendezett szarokat nézem az emtívin, mert azoknál jókat lehet röhögni...
De ahhoz képest, hogy zenetévé, kábé reggel hattol kilencig van zene, utána a szar műsorok...
A viván még mindig több a zenének nevezett űrszemét, de azt meg pont ezért nem nézem, mert semmi köze a zenéhez. Ilyen ment a múltkor, hogy "vele ne járjál, sose ne járjál" vagy mittudomén, valami Barbee nevű ribanc nyávogta el, aki biztosan a Wobe barátnője :DD
Jaaaj! Nővéremmel néztük a sztárok testközelbent, aztán reklámkor benyomták a lédi gagát, a kedvencemet, mire nővérem csak annyit fűzött hozzá:
- Szerinted, ha megkérdezném tőle, hogy hova írjuk a geszt, tudna válaszolni?
- Kár, hogy nem is tudná, miről beszélsz.
De nem elég, hogy ronda a csaj, szar az a kukadobolás, ami megy, mialatt rázza a seggét, még egy ritka ronda kutyát is betesznek mellé a klipbe, hogy lehányd a tévét...
És megint tudom, mire vágyom! Most nem csókra, hanem WAN2 magazin előfizetésre.
A Chris Brown a Rihangya barátnő.. barátja, igaz? Vagy valami reppercsávó. (13 figyelmeztetés. Jaj, milyen megható.)
Nem tudom, hogy kicsoda az a Chris Brown, de szerintem a Rihanna pasija, aki meg is verte őt. na mindegy, ezt írták róluk a Wan2-ban:
...megverte Rihanna nevű barátnőjét. Most pedig börtönben ül az újgazdag hülyegyerek.
Jó, amúgy egy teljes cikk volt, de ez a két mondatfoszlány maardt meg bennem. Ez azért tetszett nagyon, mert süt belőle, hogy nem tudják, ki az a Rihanna, illetve pont leszarják(zenei magazin), Krisz Braún, pedig akárki is, csak egy újgazdag hülyegyerek.
na, mennem kell.

end of the day (silence)

Ahelyett, hogy Pruedence-t írnék, a legújabb szerzeményemen töröm az agyam. El is kezdtem írni, kétszer is nekiveselkedtem, ám mindkétszer szörnyen elszomorodtam, mikor rájöttem, mennyi sok párhuzamot sikerült alkotnom a mostanában divatos történetekkel - mindezeket azután fedeztem fel, hogy visszaolvastam... de az a baj, hogy így képzelem el őket.
Rögtön mindjárt az alkonyat.
Lorraine J. Fairbanks (akit lehet, hogy átkeresztelek Fairfaxre, mert az még jobban tetszik :D)
az apjával él, akivel nem túl szoros a kapcsolata, csak úgy megvannak egymás mellett. -.- -.- Fú, de utálom én ezt az alkonyatot -.- Most, hogy elolvastam megint az első részt, pontosabban beleolvasgattam, valahogy úgy éreztem magam, mintha a saját kiskori irományaimat olvasnám... Nem azért, de hatodszorra egyáltalán nem izgalmas, sőt, unalmas, pedig egy regénynek nyolcvanadszorra is izginek kéne lennie.. Szeretem, meg minden, csak már annyira kommersz lett, hogy inkább csendben maradok. Na mindegy.
Igen, eddig az én izgalmas sztorim is elég besztszellergyanús.
Jó, ez egy hülyeség ez az apás dolog, de akkor is felidegesített, amikor észrevettem. Nme érdekel, Loréjnnek akkor is csak az apja lehet ott, mert csak így jöhet ki jóla történet, nem mellesleg az anyja új családját is nagyszerűen megalkottam, és tök szépen átvezettem az anyja történetét Loréjnébe, úgyhogy marad így. De mondjuk nem tudom, minek aggódom ilyeneken, mert ezt soha senki nem jelentetné meg, mert hazai írókra, főleg nem 13 évesekre nem szívesen dobnak ki pénzt, másrészt nem is akarnám megjelentetni, mert a barátnőimnek írom. Na, most kedvet kaptam egy listaírogatáshoz.
Lorraine Juliet Fairbanks (Inkább marad.)
Ő a mesélő, és a főszereplő. Az apjával elköltöznek a külvárosba (eredetileg tősgyökeres belvárosiak - londoniak) egy kertesházba. Ez a külváros egy Budafoki hegyhez hasonló barátságos kis izé lesz, aminek majd kitalálok valami jó kis fantázianevet. Lorraine elég zárkózott, nehezen nyílik meg, és csendes. De az a bajom vele, hogy oylan tipikus főszereplő, és megintcska Bellás, illetve olyan, ahogy én elképzeltem Bellát - kicsi, kussol, nem érdekel senkit, közben persze mindenről megvan a maga szemtelen véleménye, ami nem is hülyeség.
A külsejét nem írom el, az most ne érdekeljen senkit. Egyik szerdán elmentünk Jázminékkal a Kisképzőbe, és ott, az ötvösöknél volt egy lány - na, úgy néz ki Loréjn, ahogy az a lány. :D
Amúgy ebbe a kisképzőbe csupa érdekes ember jár, úgyhogy Luca és Jázmin meglesznek. Amúgy Loréjn ufó, mert olyna ember nincs, akinek ne lennének céljai, és ne vágyna barátokra. Szóval,a külvárosba költözik, ahol egy gimibe kerül a levelezőbarátnőjével, meg talál megának még egy barátnőt. Díjnyertes sztori :D Igen, pesrze, ennyi az egész.
Rhiannon Genevieve Easington - ez egy szar név, de órákig kutattam jó vezetéknév után...
Igen, ne is mondják, énis szeretem, hogy nem francia egyiknek sem a második neve. :D
Na, ő eredetlieg Lorraine egyetlen valódi barátnője lett volna, akit 12 éves kora óta ismer az internyetről, de aztán úgy határoztam, hogy azért fogják ismerni egymást, mert...
Várjunk. Ahhoz, hogy hatásos leírást tudjak készíteni Rhiannonról, ahhoz az kell, hogy Lorraine az új iskolában lássa először. Oké, akkor marad az eredeti, valószínútlen változat, hogy nagyon összebarátkoztak az internyeten, de sosem volt kedvük találkozni XD.
Rhiannon Rhiannon, és nincs beceneve. Eredetileg Rose lett volna, és az sokkal jobban is illik az egész lányhoz, mint a Rhiannon, de azt túl rövidnek találtam. Pont úgy néz ki, mint Regina, csak regényesebb. A Zsönöviev nevet is Regina után kapta, aki valójában nem Zsönöviev, csak ajánlva lett neki ez a név. Mármint nem neki, hanem a szüleinek, mert ő akkor még sajnos cselekvőképtelen volt XD. Rhiannon Lorraine levelezőbarátnője tehát. Egy évvel idősebb, ő 17 éves. Benne van ugyan egy nagy társaságban, de egyre inkább egy igazi barátságot akar - mondjuk Lorraine-ét - mert a társaságból senkit sem tart alkalmasnak egy mély barátságra. Hű, de szépen fogalmazol ma, Laura. Ezért aztán nagyon örül, amikor kiderül, hogy Lorraine egy gimibe fog vele járni. Amúgy ő a szüleivel él, és más érdekeset velük kapcsolatban még nem bírtam kiötölni, majd ha Regina jön, akkor segít. Amúgy őt szeretem a legjobban, mert vele nagyon jó dolgot eszeltem ki. Ő lesz a legérdekesebb rossznak. Mert megsúgom, hogy a történet lényege az, hogy lesz egy különleges klikk ebben a suliban, akiket mindenki csodál, és senki nem mer kritizálni - és megint ufó effektus - nem átallom majd leírni, hogy ezek a lányok nem is iagzán emberiek. Főképp az abnormális tulajdonságaik miatt. Na, és ez a különleges klikk ez abból áll, hogy nappal éltanuló, éjjel meg ÉL, nagy ével és ellel, és nem is részletezném tovább. Nem, nem éjszakai pillangókról írok :D
Danielle Charleston.
Neki van beceneve, méghozzá Dana. Ami később Elle lesz.
Ő egy tipikus gimnazista lesz, olyan gossip girl-beach girl - bad girl - akármilyen girl hibrid, akit senki nem szeret, de valójában nem, mert egészen más, már csak azért is, mert az én Detti barátnőm teátrálisabb (őőő..) mása. Illetve, köze sincs Dettihez ebbőla szempontból :D
Szóval. Ő az a csinos lány, akinek mindene megvan, amire egy 17 éves lány vágyni szokott, de neki az kell, ami nem lehet az övé.
Danielle az a lány, aki büntetlenül beszólhat mindenkinek, és akivel a legtöbb ember inkább állatira jóban akar lenni...
És furcsa neki, hogy amikor Lorraine a suliba jön, ő meg közeledne felé, mert szimpatikusnak tartja, akkor visszautasítják. Lorraine az első pillanatban sablontinédzsernek könyveli el Danát - itt egy tök jó leírás következik - úgyhogy nem is hajlandó úgy tenni, mintha érdekelné őt Dana közeledése. De msot amjdnem elkezdtem leírnia történetet, pedig Danáról kéne írnom.
Ketten élnek az anyukájával, egy ilyen újépítésű lakóparkban. Blablabla. Amikor Dana Lorraine-nek próbál imponálni egy darabig, az abban az időben van, mikor rádöbben, hogy sürgősen ki akarja ölni magából a nagymenő Dénát, és így lesz nagy nehezen 2010 február elsejére Elle Charleston belőle. Mintatanuló, megközelíthetelen, tündéri, és démoni. De megint a történetet írom, és nem az emberek személyiségét taglalom...
Jaj! Most menni kéne aludni XD Holnap Luluzom, meg Jázminozom, Meg hívom Reginát, hogy jön-e pénteken.
Dani ma hívott, remélem hamarosan szerelmet vall, rá vagyok szorulva :D XD
De komolyan. Annak ellenére, hogy "lezártam", eszembe sem jut más fiúember. ... Jó, a szőke fiútestvéreket leszámítva... :DDD De tényleg. Ez szopás. Valami nem stimmel! Úgy kellett volna lennie, hogy puszii, puszikaaa, aztán kielégítődnek pezsgő hormonjaim, vagy mia frászkarika, és ennyi! Áááá!

lila karika.

Annyira utálom a nyarat! A nyár egy szar, a nyár unalmas, a nyár meleg, a nyár napos... a nyár száraz... a nyár egy fos!
Na jó, igazából csak arról van szó, hogy unom az agyam. De ez csupán az én hülyeségem, mert lenne mit csinálnom. Át akartam rendezni a szobám, mármint a szobámban megtalálható könnyen mozdítható tárgyakat, mivel a bútorokat elég nehéz lenne, tekintve hogy pont befér minden velem együtt... Írni is kéne... Bringázni, hullahoppozni...
Pardon. Nővérkém vett magának egy lila hullahoppot vagy hogy kell azt írni, azzal az ürüggyel, hogy szabad perceiben ő hullahoppozni fog. Hulla, hopp. XD.
Na mindegy. Tegnap és ma is, miközben a tv-t néztem, hullahoppoztam, és mozdulni sem bírok. Ennek ellenére ma megint tettem egy sétát reménytűpárna korzónkon, meg ilyenek.. nemsokára megyek a blahára, mert előhívattam pár képet, és azokat át kell venni.
Na a lényeg, hogy a hasam rohamosan megy lefelé, és izomlázam is van.
Mááár csak kééééééééééééééééééét nap!! Én a terror házába be akarok menni, az tuti, de máshol meg nemt'om mi van. :D Majd.. meglássuk.

just DID it

Elballagtak.
Pillanat, felhívom Reginát.
...
 Hát, nem hívom, mert nem találom a web'n'walk sticket.

Mindegy. A lényeg, hogy Ők elballagtak, én meg nyolcadik osztályba léptem. Remek.
Elregéltem a nagyszerű beszédemet, vagy mi az Isten volt az, és főleg annál a résznél próbáltam mélyen a Lulu szemébe nézni, mikor "Järvenpää városka imádnivaló kempingjében máig tartó barátságok szövődtek" , mert ekkor nem szövődtek, csak szövődött, méghozzá Lau és Lau közt. De ő azt vallotta, hogy végig ránéztem. Amúgy hatvanszor elfelejtettem mindent, és fél órás csendet tartottam, de gesztikuláltam és artikuláltam rendesen, úgyhogy baromi idétlenül nézhettem ki, de megdícsérték a fejem, szóval oké.
Tegnap említettem, hogy elszántam magam: hát megtettem. Közöltem, hogy majd még beszélni szeretnék Vele, aztán beszéltem is, elmondtam az előre alaposan megtervezett mondatocskáim, majd pedig, khm. Csak egy szájrapuszi, de csak számít valamit! nekem biztosan, kábé két éve akarom... megvolt, ez a lényeg. Lezártam végre. :D És most boldog vagyok. Itt a nyár, jön a Regi, írhatok egész nap.... A TV2-őn indul egy jó szar sorozat, ami egyszer már megvolt, de most újabb, vagy én nem tudom (90210), de a lényeg, hogy ezt a jó szarnak tűnő sorozatot én végig fogom nézni, hogy aztán írhassak végre egy olyan igazi klikkes sztorit, ami jó szörnyű, senki nem olvassa el, és én is elégetem majd.
Nyolc gyertya található a kis oltáromon. Igazán szépen néz ki, tegnap és tegnapelőtt este is megggyújtottam őket, és nagyon jól nézett ki. Leültem eléjük, zenét hallgattam, és gondolkodtam.

Egyszer bőgtem amúgy csak. Rögtön az elején, és utána nem. Bejöttek a terembe, a tájm tú széj gúdbáj ment, körbejártak, én pedig rögtön allegorikus alakot csináltam belőlük; távozik, elhagy, elmegy, itthagy, elhagy, megszűnik az a mindennapos hülyeség, hogy csak azért megyek ki a folyosóra, hogy lássam, utálom a becsöngetést, aztán 45 percig csak a kicsöngetést várom... Utálok hazamenni, imádok bemenni... Utálom a szerdákat, utálom a péntekeket...
Azt gondolom, megszokásból vagy csinálom majd még egy darabig, de erős hiányérzetem is lesz, nagy valószínűséggel... Üresség, kongó üres tér, ami szúr. Az állunk alatt van egy kis gödör - mármint, ha lehajtjuk a fejünket, akkor az állunk ebbe a gödörbe ér. N,a és pont itt van ez az akármi. Mielőtt elregéltem volna a beszédem, olyan hihetetlen erősen szúrt, hogy majdnem elbőgtem magam. Mert később egyszer sem bírtam mélyen belegondolni, hogy elmennek, hogy nem lesznek ott többet, így aztán nem is vágtam pofákat, és nem bőgtem, de lehet, hogy a tudatalattim meg végig ezen tűnődött, és gyászolt is. Ezért aztán.. fájt.
Mindegy. A lényeg, hogy megtettem, nyolcadikos lettem, és... itt a nyár. Hurrá.

take me out

Hát, kezdem mával.
Ma sokat röhögtem, sé elbizonytalanodtam. Egy köcsög kétszínűnek éreztem magam, telefonbetyárkodtam, elmentem a kisképzőbe, és leltem egy nagyszerű könyvet egy antikváriumban, de erről majd egy külön bejegyzést írnék. :D Most Reginának akarok írni, mert ígértem neki, és szép hosszú levélkét is hozok össze rövid időn belül, ha nem jut eszembe több hülyeség, amit meg akarok nézni.
Ennyi volt, röviden, tömören.

new moon trailer

Még Regina mondta a telefonba, hogy lett, és hogy meg kéne nézni, úgyhogy most meg is néztem. Két dolog akasztott ki. ESME HAJA???????
Meg a szar effektek, ahogy Jasperkém repül, Jake átváltozása annyira még nem is vészes, meg ahogy Jasper elkezd Bella felé futni, meg ahogy Edikém ellöki. ÁÁ, már nem is várom én ezt a filmet. -.- Azt igazán beletehették volna, mikor félmeztelenül áll a piazzán.

It's not over yet

Jajj, Istenem, ez a nap.
Reggel. Siettem, mert megint mindent reggel csináltam, de kényelmesen kiértem a kelenföldi pályaudvarra, miközben a legújabb szerzeményemet hallgattam. Erre mit látok a 141-es megállójában? Egy rakat fekete ruhás, napszemcsis csávót és pár nőt. Mi a szar?!
Jó. Mennék fel a buszra. Fel is lépek, aztán megtorpanok, jön a kérdőjel-fej. Egy ilyen szakállas, menő szemcsis, világító mellényes faszi néz velem farkasszemet - mi a szar?! numero 2.
Nagy szerencsémre van nálam egy tömbnyi jegy, egyetlen szűzzel.. azt vészhelyzetre tartogattam. Hát, most az volt, Kovac nélkül... (fejben még vicces volt.)
Beállok a lyukasztó elé. Cseppet sem gáz, hogy lapozgatom ott a metró általi halált halt jegyeimet, és úgy tűnik, nincs is olyan, amelyik még ne lenne kilyuggatva. Szemcsis faszi rondán néz, én lapozok tovább, mert biztos vagyok benne, hogy volt még a egy jegyem, meg biztos vagyok benne, hogy suliba akarok menni. Meg is lelem a jegyet, kilyukasztom, meggyászolom, felmegyek a kakasülőre Kittihez. Na most, a kakasülő előtti ajtónál, meg a középsőnél is kukásmellényes csávók álltak... Az ajtókon meg behajtani tilos tábla, köszönjük, BKV. De amúgy ennek mi a szar az értelme? Most nem ugyanannyiba kerül az én ingyen iskolábajárásom, mint kifizetni a kukásmellényes barmokat? ÁÁÁ, szeretlek, BKV. Holnaptól 14-essel járok iskolába, bár rohadtul utálom a 14-est.

Na mindegy, beértem a suliba, és még nem volt ott senki.

Egyébként kitaláltam, hogy majd valamikor jön a Regi, és akkor alkonyatkor kimegyünk a Budafoki temetőhöz, mert nekem kell valami sír, amiről mintázhatom a Bilthrow-ék családi kriptáját, vagy legalább valami ötlet. Meg amúgy is, múltkor nem jött össze a krándulásunk a temetőbe, mert bezárt. (Igen, mi már csak ilyen vidám helyekre megyünk, ha együtt vagyunk.)

Szilvi: - Miért nem fogod a kibaszott kezedbe, és eszed meg már? Úúúúgy. Úgy edd.
Köszönjük.

Ági: - Kértek akkor egy mekis fagyit?
Jázmin: Vigyorogva felteszi a kezét.
Én: igenlően nyögök.
Ági: bizonytalanul - Ne..nem?

Na. de még azt sem írtam el, mi volt pénteken. Pénteken kéremszépen az ötödkieseknek volt ilyen színházi délutánja. Elhatároztam, hogy a Szilvicica mellé ülök, aztán mellé is ültem. Amúgy. Szilvi, nagyon szívesen venném, ha adnál magadról életjelet, mert most éppen nem adsz. Egész hétvégén epekedve vártam egy új bejegyzés tőled, de nem írtál! Cserbenhagytál! Köztünk mindennek vége.
Szóval mellé is ültem. Ő nagyon élvezte az előadást, ergo: végig szórakoztatott, elvette a mobilom, fotózgatta magát, röhögött, szinkronizálta az előadást, visszakérdezett, hozzáfűzött, én meg... röhögtem rajta.

- Életemben először idegesít, hogy Hédi néni viccelődik.
- Van az már másodszor is.

Jane Eyre. Elkezdtem nézni két filmes feldolgozást is, először a 2006-os BBC-félét, aztán a '96-os Franco Zeffirelliset. Nme tudtam eldönteni, emlyik az, amelyiket én láttam még régen a tévében, mert Helen nekem nagyon megmaradt, de sem a Zeffirelli félében, sem a bibiszisben nem úgy nézett ki, ahogy emlékeztem rá. Meg én úgy emlékeztem, hogy világosbarna ruhájuk van, meg hogy van egy jelenet, mikor mindenkinek ki kell bontania a haját, amikoris Jane meglátja Helen gyönyörű szép vörös bodrait, és onnantól kezdve barátkoznak össze. Nem biztos, de a hajkibontás tuti benne volt. Szóval valószínűleg még régebbit láttam. De nem, mert.. jó volt a képminsőg, meg minden.. na mindegy.
Amúgy most a kicsi Jane jobban érdekel, mint a tizedik fejezet utáni, egyrészt mert most a 12.-nél tartok, és siránkozom, hogy engem még tovább érdekelt volna, mi van vele Loowoodban, másrészt mert mondtam, hogy most ez nagy hatásal lesz a Pruedence-re.
Az újabban Georgie Henley játssza Jane-t, aki amúgy a legkisebb lány a Narniában. Én a narniát nem láttam végig, az elsőből láttam részleteket, mert apukám azt nézte, de nem is óhajtom, mert annyira nem vonz.. nem tetszik. Amúgy ez a Georgie véleményme szerint nagyon jó Jane lenne, csak a film szar nagyon. kb 16 percből kijött Helen halála, Loowood, Reedék, minden. Meg állatira nem jön át, hogy John folyamatosna bántja Jane-t, meg amúgy semmi nem jött át a világon. Nem volt Ms Temple, de más tanár sem... Egyedül Brocklehurstöt sikerült jól összehozni.
A Zeffirelli-féle ebből a szempontból jobb, mert ott több mint 20 percig kicsi Jane, és több minden bele is került. Szóval sokakl könyvhűbb. Mert ez a bibiszís.. azt, amikor Jane leejti a paláját, és Brocklehurst kihívja, úgy sikerült filmre vinni, hogy Georgie produkál egy hihetetlen béna botlást, amit én észre sem vettem volna, de azért köszönjük. A Zeffirellisben Anna Paquin játssza a kicsi Jane-t, de túl szép, az a véleményem, de ott legalább a felnőtt Jane csúnya. Olyan mű feje van, és egyáltalán nem 18-nak tűnik, hanem 40-nek.
A 2006-osban a felnőtt Jane-nek érdekes arca van, azért hívjuk csúnyának, de szerintem annyira nem vészes. Nemtom. ÁÁ. Na, nézem őket még egy kicsit.
Georgie-nak amúgy Laura a második neve, és 95-ös. Rájöttem, hogy a kilencvenötösök érdekes emberek. De erről majd később.
Georgie tök szép.