june evenings

Írom. :) Megint írok! Istenem, annyira helyrejöttnek érzem magam ettől, hogy hihetetlen! (De igazából csak attól, hogy nem láttam az iskola épületét több mint egy hete.)

Nade fontos megjegyezni, hogy én ezeket az irományaimat tényleg évente átfogalmazom (a p+m-et nem fogom, mert rohadt nagy baromság, és nagyon meg is untam, tavaly utoljára nagyon jól újraírtam (a felét kitöröltem..) de az a gép, amin rajta van (eleve elszállva valahova az éterbe és csak hozzáértő tudja kiszedni), most, ha bekapcsolom, elkezd kurvahangosan csipogni, mintha legalább valami füstjelző lenne, vagy nem tudom, szóval inkább nem próbálkozom a régi jó írásaim megszerzésével.
És az van, hogy nyilván nyomot hagy majd benne a legfrissebb világlátásom és véleményem, amin jövőre ilyenkor nagyon fogok majd nevetni (és szörnyülködni, hogy ezt bárki is olvashatta rajtam kívül..). Éppen ezért félek, hogy most a june eveningsben minden lány felületes lesz, a fiúk pedig jócsaj-orientált, egymás által szörnyen befolyásolt kretén orkok, és az egész arról fog szólni, hogy az élet szar, mert az embereknek teljesen szar az értékrendje, mert ugye csak az jó, ami én vagyok, vagyis nem, de az semmiképpen sem, ami.. ők. Izé.

Szóval, hogy az egész ilyen keserű lesz, csak mert a helyzetem nem volt előnyösnek mondható az elmúlt hónapokban, és így akarom kiönteni a lelkem, mert senkinek és semminek nem sikerült.  

Na, könnyedebbre véve a dolgot, nagyon sokat szórakoztam azzal, hogy mindenkiről leljek egy képet az interneten, és erre azért volt szükségem, mert néhány szereplő csak így úszott a kis agyamban, és bizony sokkal jobb, ha találok egy karaktert, ami megtetszik, és végre ahhoz tudom kötni. Majd összeszedem őket valamelyik nap, és kirakom ide mert tudom, hogy érdekel kb senkit :D de legalább én jól szórakozom. 

Fú, és annyira tetszenek a zenék, amiket most hallgatok, és olyan igazán nincsenek june eveninges jelenéseim, mint tavaly... vagy tavalyelőtt, vagy mikor írtam azt, régen, meg tényleg enm is avgyok úgy ráállva, de jól esik írni nagyon. Szóval hajrá magamnak. 

noooooormális?

tegnap töltöttem le.

funny how things just seemed so easy...

Regina azt mondta egyszer, hogy szerinte én az állapotba vagyok szerelmes, amikor valaki elérhetetlen miatt szenvedhetek, nem az emberekbe, és rádöbbentem, hogy ez igaz, mert elkezdtem Dolores O'riordant hallgatni, amit még Márkba való szerelmesnek levésem idején tettem, és nem csak az a boldog nosztalgiaérzés fogott el, amikor olyan jóságosan mosolygok saját magamra mintha a nagyanyám lennék, hanem hiányzik az egész időszak, minden ami akkor történt, a szülinapom, az epres cipőm, Vicces 11, részletes beszámolók Szebináékról, a hógolyózás és Nógrád és minden, de ennek meg semmi értelme, mert ez meg arra magyarázat, hogy mielőtt középiskolás lettem, minden remek volt, és igazán szeretném, ha az életem megrekedne aznap, mikor megírtam a központit, és az elérhetetlen Márkot először feledtem, mikor leültem az elérhetetlen András mellé, akihez vonzódtam addig, míg elérhető nem lett, ez meg arra magyarázat, hogy hogyha férfiú lennék, minden bizonnyal pontosan úgy viselkednék, ahogyan a nők képzelik hogy a férfiak viselkednek, pedig nem is.
Öö. Jóéjt!

- És az izé játssza az apját.. aaa.. Henrik, nem?
- Igen. Az Eric Banán.

Miss Phicsa és Lord Sheggfhej kalandjai

ÉN SOHA TÖBBÉ NEM ISZOM ALKOHOLT!
És nem egy nagyon szar másnaposság (részeg sem voltam még soha, nemhogy másnapos, a legdurvább dolog amit reggel tettem és gondoltam, az az volt, amikor 10 percig vártam a villany le és fel kapcsolgatásától, hogy lehúzódjon a vécé) vagy nagyon elszégyellendő tettek (olyan-egy-hétig-nem-bírok-iskolába- menni-tett) ébresztettek erre rá, hanem az, hogy mennyire jól éreztem magam tegnap este bárminemű adalékanyag nélkül, vagy hogy hívják ezeket. Azt nem állítom, hogy olcsóbb is volt, mert így viszont királyi mennyiségű összeg került elköltésre.. na jó nem, csak 1010 forint, de az sok olyan kajára, amit elvitelre kértem és nem bírtam megenni.
Fú, Istenem, de jó volt. Erősen javult a közérzetem, mióta tudatosult bennem, hogy nem kell látnom az iskolámat két hónapig, és újra képes vagyok nem evilági mértékű boldogságérzet felfogására, amit korábban bipoláris zavarnak gondoltam, de a pszichológus elmagyarázta, hogy ez csak (túl:D)érzékenység, ha örülök, akkor beszarok, úgy örülök, ha meg szomorú vagyok, hát akkor azt mindenki megtudja, még ha nem is említem vagy utalok rá.
Nade nem erről akarok ömlengeni, hanem arról, hogy remekül éreztem magam.

 - Majd odaköltözöl hozzám.
 - Öö..
 - Mondjuk az egy szobába nemtom hogy, de megoldjuk. Majd a kanapén alszol. Kár, hogy csak egy kanapé lesz. Majd veszek kettőt, és így összetoljuk. És akkor így: .. Laura, elmennél, tudod, ma jön az a khm, srác..
 - És kimennék az erkélyre.
 - Mi meg ott... *hangutánoz*
 - Én meg addig... zenét h.. olvasnék. Ájpodot olvasnék.
 - Én is szeretnék ájpodot olvasni.

Sétálunk valahol... ott. Szóval abban az utcában, amelyik a bazilikától indul, de nem tudom a nevét:D
 - SZIAAASZTOK LÁNYOK! UGYE MILYEN SZÉP EZ AZ UTCA?
 - Az.
 - NEM JÖTTÖK INNI?
 - Nem.
 - AKKOR EZ VAN! Ez van...
 - ...
 - .. Á, nem bűzlött.
 - Alig. "Nem jöttök inni?" "Dehogynem! Rád fér."

Bámulunk be a Gresham Palotába.
 - Te figyelj? Nem szarunk a küszöbre?

kedves nem-felügyelő úr, nem megyünk vissza a mosdóba NEM-MOSDANÉÉÉ?

Na, hát hazakerültem.

- A Laura is eszik hekket.
- Igen? De jó! Jó kis ebéd lesz ez ebben a hekkenő hőségben.

- Te nem akarsz elmenni Nepálba?
- Nem. Nem akarok bepállni.

- Légyszíves Csabi add ide a géphez az.. áramkört.
- Az ÁDÁPTERT? Ez ad absurdum amit kérsz tőlem.

Egy nagyon szörnyű filmet néztünk a moziban, és egy kivételesen unalmas jelenethez értünk, amikor is én úgy döntöttem, hogy nem bírom tovább, meglátogatom az árnyékszéket. Épp leérek a lépcsőn, mikor ilyen hülye repülőhang van, mint amikor kimegy az öveket be jelzés, és közli egy kellemes női (vagy férfi?) hang, hogy hagyjuk el az épületet rendezett sorokban, mert bombariadó van. Ohh Istenem -.-
Na mindegy, tegnap visszamentünk és megint megnézhettük a filmet, bár tekintve hogy háromnegyed óra volt hátra mikor kiküldtek minket, a film maga pedig két órás, nem volt valami hatalmas élmény.
De azért remekül szórakoztunk.

off :DDD

hahahaháháhá fluor tamást hallgattam valamelyik este, amikor úgy találtam, hogy jó, ha az asztalomra teszem a gépem és magamat is, és nagyon remekül éreztem magam, olyan tinimagazinolvasó kedvem lett, és arra az időre hihetetlen nagy lelki békét tapasztaltam magamban. Lehet, hogy ez a boldogság kulcsa: hagyjuk előtörni életkori sajátosságainkat.

tehát ez way much cooler, a föld meg az ágy helyett az asztalon lenni

Egyébként az is roppant mód boldoggá tesz, hogy egy egész délutánt fogok Viktóriával eltölteni, megtesszük kötelező köreinket a vörösmartyn és az álléban, piádínát eszünk a bokádijjóban (ami egy remek étterem az astoriánál és nem is meséltem, hogy amikor Viki szülinapja volt, találkoztam vele a Deákon, bekötöttem a szemét egy sállal, és ellökdöstem egészen oda, ahol Kriszta meg Annus várta, és akkor nagyon aranyosnak éreztem magunkat), elmegyünk moziba, és remélem a Hadik házba is elmegyünk, tekintve hogy kábé már akkor kitaláltuk hogy oda fogunk menni, mikor először találkoztunk munkahelyen kívül, és az ikeába mentünk ebédelni :D. Köszönöm, hogy ezt megoszthattam, dehát a tény, miszerint a Szempillák nem hagynak cserben, fenemód boldoggá tesz.

:)

nálatok vannak ázsiaiak?

Ó, nem mentem el szemészetre, pedig már nem látok szart se a szemeimmel, merthogy matek epochazárót írtam, JAVÍTÓT, A KETTESÉRT. Igazán szürreális érzés volt arról tárgyalni magamban, hogy a negyven százalékhoz hány pont kell, és hogy milyen betűket kell még odafirkálnom a lapra véletlen hogy fél pontot kapjak értük. Én ezt nem bírom, ezt a butának levést. Mindig a furcsa, buta, elmaradott emberek reszortja volt, hogy a kettesért szórakozzanak. Furcsa, buta, elmaradott ember vagyok :D
Továbbá: töri izét kell csinálnom péntekre, de nem fogok, mert megtehetem holnap is (és nem fogom). Karinthy után szabadon - izét kell írnom, és remélem megint úgy fogok lefeküdni hogy nincs kész, és reggel fogom befejezni, majd kiderül, hogy még holnap este is megírhattam volna. Ideje összeszednem minden bátorságom, és odamennem Borihoz beszámolni az ajánlott olvasmányokból. (Csak egy hónapja nem merek odamenni hozzá végül is.) Úristen, be kell számolnom a hülye csontokból is, és a franc tudja, hol lehet megtalálni az illetékes tanárnőt, mert mióta vége a termtudnak, nem is láttam. Összefoglalást kell írni a skinsről(!!??) angolra, ami csak azért nem fog megtörténni, mert óra előtt megcsinálom két perc alatt, ja, megírtuk a B2-es nyelvvizsgát éshát 82 százalék lett úgyhogy ogy tényleg segghülyének érzem magam, és elegem van az iskolai témájú rinyálásból, de végezetül még megjegyezném, hogy valakinek ideje volna kinevelni belőlem ezt a szart, hogy mindig mindent az utolsó három napra hagyok, és ha leülök valamivel foglalkozni, akkor sem azzal foglalkozom (nahát, köszönjük).

...

Regina, elfelejtettem elújságolni, hogy megjelent a Gemma Doyle-trilógia harmadik része "Az az édes, távoli harang" címen, kábé nyolcszáz oldal, természetesen puhakötésű, így szarrá fog törni mire elolvassuk. Hogy lehet ennyi oldalt két kemény papírlap közé tenni? gyalázat.
Ja, és ezt meg mindenki másnak újságolom, hogy az Ulpius írópályázatot hirdet, de minthogy minden használható írásom elszállt tavaly nyáron, én nem fogok tenni ezzel semmit, de kérem, hogy Reginát mindenki addig ... abajgassa, míg el nem kükdi a Mezítlábat.
Ja, de, fogok írni valami szörnyűséget. Mert megvan a Goldfrapp Felt Mountain című cédéje, ami tele van nagyon furcsa hangulatú számokkal, továbbá ilyen gyönyörű időnk van rengeteg esővel és dörgéssel és szürkeséggel és gúnnyal (?). Tudom is, hogy mit. Már csak el kéne ülni megírni. De van egy olyan érzésem, hogy majd egy csomót gondolkodom rajta és a fejemben tök jó lesz az egész, aztán majd rám is jön az írhatnék úgy kábé egy héttel a határidő lejárta után, csak úgy mint a Vígszínházas pályázatnál. -.-

gerina

Visszaolvastam a Reginás blogunkon az összes hülyeséget, amit összeeresztvelevéseinkkor alkottunk, illetve csak eddig, mert kétszer elaludtam olvasás közben, és már tényleg későre jár MIASSSZAR? miért van fél egy, az előbb fél 11 volt.. -.- rohadt sorozatok!

Na mindegy. Ez a költemény úgy illik a hangulatomhoz. 

Emődi Regina & Songoro Laura:

Mostan színes bicskákról álmodom.
Legszebb a véres. Sok-sok sebet e bicskával okoznék egy kislánynak, egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket vésnék, s egy kacskaringós, kedves belsővérzést.
És akarok még sok másmilyen bicskát,
Húsosat, beleset, zöldet, agyasat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió.
Tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
Véraláfutásos, féltékeny, rikító,
és kelle szomorú vascső,
és féltégla, kék, de tömény,
akár a színes temető szaga
augusztusi délkor a hullaházban.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a véres markolat,
és akkor ölnék, mindig-mindig ölnék.
Vascsővel húgomnak, anyámnak arannyal,
aranyeret írnék az én anyámnak,
aranyeret, vesekövet, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre ölnék,
egy vén sikátorba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Összevérezném vele az életem. (2010)

akinek nem inge

Hé, ti!
Ha ennyire utáltok, most mit csináltok itt? :)
Én, amikor valaki irritál, nem keresek minden alkalmat, hogy vele foglalkozhassak.
Ja? De én kétszínű vagyok, gonosz, mindenkit csak hipnotizálok meg otthagyok (ezek az emberek majd jelentkezzenek nálam!), szóval biztos ezt is nagyon rosszul csinálom.

Istenem, de gyerekes vagyok én is :D