Regina azt mondta egyszer, hogy szerinte én az állapotba vagyok szerelmes, amikor valaki elérhetetlen miatt szenvedhetek, nem az emberekbe, és rádöbbentem, hogy ez igaz, mert elkezdtem Dolores O'riordant hallgatni, amit még Márkba való szerelmesnek levésem idején tettem, és nem csak az a boldog nosztalgiaérzés fogott el, amikor olyan jóságosan mosolygok saját magamra mintha a nagyanyám lennék, hanem hiányzik az egész időszak, minden ami akkor történt, a szülinapom, az epres cipőm, Vicces 11, részletes beszámolók Szebináékról, a hógolyózás és Nógrád és minden, de ennek meg semmi értelme, mert ez meg arra magyarázat, hogy mielőtt középiskolás lettem, minden remek volt, és igazán szeretném, ha az életem megrekedne aznap, mikor megírtam a központit, és az elérhetetlen Márkot először feledtem, mikor leültem az elérhetetlen András mellé, akihez vonzódtam addig, míg elérhető nem lett, ez meg arra magyarázat, hogy hogyha férfiú lennék, minden bizonnyal pontosan úgy viselkednék, ahogyan a nők képzelik hogy a férfiak viselkednek, pedig nem is.
Öö. Jóéjt!
- És az izé játssza az apját.. aaa.. Henrik, nem?
- Igen. Az Eric Banán.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése