gerina

Visszaolvastam a Reginás blogunkon az összes hülyeséget, amit összeeresztvelevéseinkkor alkottunk, illetve csak eddig, mert kétszer elaludtam olvasás közben, és már tényleg későre jár MIASSSZAR? miért van fél egy, az előbb fél 11 volt.. -.- rohadt sorozatok!

Na mindegy. Ez a költemény úgy illik a hangulatomhoz. 

Emődi Regina & Songoro Laura:

Mostan színes bicskákról álmodom.
Legszebb a véres. Sok-sok sebet e bicskával okoznék egy kislánynak, egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket vésnék, s egy kacskaringós, kedves belsővérzést.
És akarok még sok másmilyen bicskát,
Húsosat, beleset, zöldet, agyasat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió.
Tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
Véraláfutásos, féltékeny, rikító,
és kelle szomorú vascső,
és féltégla, kék, de tömény,
akár a színes temető szaga
augusztusi délkor a hullaházban.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a véres markolat,
és akkor ölnék, mindig-mindig ölnék.
Vascsővel húgomnak, anyámnak arannyal,
aranyeret írnék az én anyámnak,
aranyeret, vesekövet, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre ölnék,
egy vén sikátorba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Összevérezném vele az életem. (2010)