falukutatás

s íme, tizenegyedikes létem első napjaiban hasznosíthatom is gépíró tudományom ami már nagyon régen került a hatalmamba és már régen el is felejtettem. Történt azonban, hogy túl vagyunk a lámpaoltáson (és mi olyan lazák vagyunk, hogy ilyenkor nem kapcsoljuk vissza a lámpát mert.. igaziból kurba messze van a kapcsoló) és másképp nem tudnék írni feleslegesen egy  bejegyzést arról, mennyire nehéz falut kutatni, mennyire csúnya kamaszlány vagyok, de milyen hatalmas madár repült ide a billentyűzetre az imént, szitakötő vagy valami ilyesmi, és mennyire megijedtem tőle, és mennyire menők voltak itt a fiúk, hogy elbújtak a lányok takarója alatt, és mennyire menők, és micsoda balsors, hogy nem vagyok én is menő, de most tényleg, minden szarkazmust mellőzve, annyira unok már nem menő lenni, olyan szomorú vagyok, és ettől még kevésbé menő, és ez olyan szomorú! :D De most tényleg.

magammal vittem a szemüvegcsid, Mincsi

a nyaradnak vége, látod ez itt a nyarad vége, a nyaradnak vége, Terrance.

iskolábajáró zene! Nagyon jó! Alig várom újra a sok biciklizést, hogy reggel mindig elüssön a villamos, meg a Móriczon a macskakövön a hetes busz mert mindig a lehető legközelebb akarok maradni a járdához, akkor is ha emiatt macskakövekre kényszerülök hajtani, s így az agyam darabokra esik. Meg a sok nyolcvanhatos buszt is várom a lustább napjaimon, meg a sok ellenőrt azt nem, mert megint már fél éve nincsen bérletem és ilyenek. Jaj, de holnap én nem akarok nyitóba menni. 

este hatkor kezdődik a koncert, Józsi és Endre vegyetek óvszert

Itt a nagy történések közepette meg sem emlékeztem arról, miképpen került ki az ágy a szobámból, szállt el minden fotóm zeném írásom az éterbe és került a telefonom idegen tulajdonba.
De igazából nincs is kedvem. Kicsit szörnyűséges dolgok, de azzal nyugtattam magam, mindez azért történik, mert magamtól képtelen voltam változtatásokat eszközölni az életemben, s bár kínlódtam, sosem tettem semmit azért, hogy jobban érezzem magam, s lám: nem szórakoztathatom magam immár a szar tavalyi fotóimmal és nagyon régi emlékeimmel, híváslistámmal, sms-eimmel, 1901 (vagy több) zeneszámommal, és az ágyam sem recseg többé. Ami a telefonomat illeti, az egyetlen oka szomorúságomnak az volt, hogy páratlan verses meséket írtunk  a pajtásaimmal, amik fel voltak véve a telefonomra, de soha többé nem hallgathatom meg őket. Oh, balsors. A gépemet meg sikerült újratelepíteni meg azután csinálni egy backupot hogy mindent letöröltek róla, de nem bánom mert a fotóim 99 százaléka gyatra volt, ami meg jó lett, annak megvan a negatívja. A többi meg általános iskolás koromból származó dokumentáció és igazából nem is volt jó semmire, csak hogy valaki zsaroljon velük. Na mindegy, megint nem tudok összefüggő fogalmazást írni.
Van hátra egy péntekem egy szombatom és egy vasárnapom a nyárból, aztán megyünk falut kutatni, amihez TE ÚRISTEN! Szereznem kell gépet, na megvan a holnapi feladat, viszonthallásra.

Nos. Megjártam az iskolámat és nagyon kellemes élmény volt, a nyár folyamán a bejárat felett díszelgő, iskolánk nevét hirdető betűket színesre festették, mintha egy óvoda lenne, és ez nekem nagyon tetszik. És mostanában igazán nagyon hálás vagyok amiatt, hogy még három teljes évem van az érettségiig, olyan, mintha egy... pelenkákkal kitapétázott szobában építőkockázhatnék még igazán sok ideig :D. Egyébként meg nagyon izgatott vagyok az új évet illetően, mert az idei évzárón megint vérszemet kaptam, hogy nem osztályharmadik, hanem osztályelső szeretnék lenni, ami igazán nem lesz megerőltető, mert két alkotókört és két szakkört tervezek felvenni, ami remélhetőleg alapból 10 pluszpont (nem tudom, a szakkörért jár-e de gondolom nem) és ha mindenből legalább négyes vagyok, garantáltan első leszek ami remek lenne, és mindemellé megpróbálom összeszedni minden bátorságom, mert az egész tavalyi évem azzal telt, hogy nem mertem elmenni a Honvédhoz mert "mi van, ha elküldenek"  és ezt minden tesiórán megbeszéltem a tanárommal, de most majd jól elmegyek, és jól nem is lesz időm heti öt edzésre :D

na szóval állok elébe. holnap egy nagyon modoros nyárbúcsúztató sátrazáson fogok résztvenni, amiben igaziból csak a nyárbúcsúztatás modoros, ez igazából egy nagyon remek program lesz.
Amúgy ezeket én most minek írtam le?

az új ántónió bánderász szexbábu

jutott eszembe amikor megláttam ezt a képet, aztán meg hogy haha, lol, Ryan Gosling, hahaha :D üldöz, mert mióta írtam azt a hülye bejegyzést, két Ryan Gosling filmet is láttam, de a Blue Valentine az olyan fura film, hogy olyan nincs is a világon csak az az egy.

it must be so fun to be bilingual

- De miért kell a knife?
- To cut the sugar, Milán.

- We should put them in this because the other one hasn't got polc in it. ... A másikban nincs polc, azt mondtam.
- Köszi.

- Everybody futs a kör? No way.

Tegnap este tízmilliókor anyukámmal békésen vásároltunk nekem bakancsot, mire megszólalt a telefonom és az illuminált állapotú barátnőm közölt valami olyasmit, hogy a szentléleken van valami kocsmában (óbudán, és neki nincs is semmi köze óbudához úgyhogy pánikba estem) és mentsem meg, de közben nagyon jól érzi magát és nagyon szép kalapja van és nagyon szeret. És nagyon sokadjára azt is kibökte hogy azért van óbudán mert jegye van a szigetre csak hát ugye tudjuk hogy ötszázezer forint a sör odabent úgyhogy csak a felső tízezer engedheti meg magának hogy odabent tegye még vidámabbá az estéjét.. a lényeg, hogy összeállt a kép, és akkor, az értelmetlen telefonbeszélgetés hatására rádöbbentem hogy szeretnék menni a szigetre azonnal, holott eddig halálosan biztos voltam benne hogy nem mert drága és nem érdekel semmi ennyi pénzért, de azért én tegnap este kimentem, olyan fél tizenkettő körül, és igazából bár a világon semmilyen előadót nem tekintettem meg (mondjuk túl sok választásom nem volt, borgór azokkal a csodálatos lírai költeményeivel, majd flux pavilion ami nem is lett volna olyan rossz) és abban sem vagyok biztos, hogy megérte ezért nem otthon maradnom és pancsiznom és álomba olvasnom magam, de azért mégis biztos vagyok benne, mert nagyon sok vicces dolgok történtek. Köszönöm a figyelmet és a megértést fogalmazási inkompetenciámat illetően.

GOLD PANDA FÉTIS

rájöttem ám valamire!
eladom a telefonom, adnak érte pénzt, és abból a pénzből élek majd mint "Marci Hevesen" (általánosban mondta mindig ezt az irodalomtanárom, fogalmam sincs hogy ez igazából mit jelent, az sem biztos, hogy ezt mondta, mert süket vagyok, de azért most bátorkodtam használni). Egyedül a sok üzenetet sajnálom, meg a vicces híváslistát, de amúgy annyira úúúúútálom a világ összes telefonját, hogy az nem igaz. Venni fogok helyette valami téglát kétezerért, amin aztán elér aki akar, mert én pénzt sem rakok a telefonomra soha, az mentőhívásra való csak. Azt kívánom, mindenkinek legyen postagalambja vagy baglya, és azon keresztül kommunikáljunk. Jaj, holnap megyek is az első telefonkereskedő maffiához amit meglátok.
egyébként megint vicces dolgok történnek: találkoztam a Ryan Gosling előtti crushommal a szimplában, és hála istennek olyan állapotban voltam, hogy oda merjek hozzá ülni és társalogjak, mert mérget veszek rá, hogy ún. "józan" állapotban inkább elfordultam volna 180 fokkal, és kínosan ügyeltem volna, hogy a fejem meg ne mozduljék semerre. Szóval ez nagyon jó volt, bele is szerettem az összes haverjába.

Amúgy egészen érdekes programok vannak, olimpia nézés, (+olimpiai ivósjáték!! igaziból úszásnál működik, választasz valakit akinek drukkolsz, és ha nincs benne az első háromban akkor iszol), rohadt sok sétálás, és igaziból semmire sem emlékezés, mert mindig nagyon betépés (amúgy erről olyan szívesen emlékeznék meg ha a, emlékeznék b, nem tűnne nagyon furának, mert szerintem furának tűnik. Mármint, olyankor nekem nagyon érdekes dolgok fordulnak meg a fejemben, amik amúgy nem.. de végülis lejegyezhetem ezeket a gondolatokat úgy is, hogy nem teszem hozzá, milyen állapotban gondoltam őket, csak akkor majd én magam fogok furának tűnni, de az meg mondjuk kit érdekel.). Uh.
Olivia gyanakodva méregeti a sajtburgerét. - He only gave me one pickle.
- Because only one you are supposed to get.
- Duh..

Ja, és ma ordibáltam édesapámmal a telefonban, és ez olyan jól esett, mintha legalább 50 doboz cigarettát szívtam volna el. Viszlát.