köszi karma

"You are not the exception to anything, if she cheats her way into the relationship, she’ll cheat her way out.

So will you."

senki ne olvassa el az előzőt

peach plum pear

belgiumban nagyon vicces ajtók vannak! le is fotóztam őket jól. Íme.

heveny intoxikáció

utolsó órámat gyermekként azzal kívánom tölteni, hogy mindnekinek levelet írok.

egyéb meghatározatlan személyiségzavar

hogyan lehet magunkat halálra bagózni nagyon rövid idő alatt???? szóval hogy ne a tüdőrák vigyen el, hanem onkrétan együltő helyemben hány kiló dohányt szívjak el hogy ottmaradjak?
jó lenne abbahagyni az élést ilyen kellemes tevékenységek közepette.

vagy lehet hogy a promiszkitás mentene meg ettől a szörnyű lelkiállapottól. Sok férfival le kéne feküdnöm, hogy megtudjam, most akkor tényleg aszexuális vagyok, vagy leszbikus, vagy mi a fasz van. Várom a jelentkezőket.

eléggé fáj a seggem

minden remek. az új személyimen úgy nézek ki mint azok a nők akiket a drogprevenciós előadásokon mutogatnak, akkor már lehet menőbb volt a drogbáró kokós csajának lenni. ma egyáltalán nem hoztam olyan döntést, amit ne bántam volna meg. a dilibogyóm már nem hat úgy ahogy kellene azt hiszem, mert ismét elég szerény az alvással töltött időm, cserébe viszont egyre többször van az, hogy körülbelül annyira vagyok képes érzelmeket érezni, mint egy kartondoboz, vagy hirtelen órákig zokogok indokolatlanul. de minden felhőnek van egy ezüst csíkja, mert a testsúlyom lassan de biztosan csökken. Kicsikét meg vagyok fázva és ezen az sem segít hogy biciklivel közlekedem és lihegek mint a szar mert ugye nem vagyok erőm teljében köszönhetően a remek táplálkozási szokásaimnak. Egyfolytában szipogok.
de én erre nem vagyok büszke, hogy ezzel telnek az utolsó időim gyermekként. sokkal jobb lenne nem szenvedni, vagy valami.
Volt műkörmöm mert Tina körmösnek tanul és a segítségére voltam de kerek egy napig bírtam csupán elviselni és szépen letörtem az összeset és most ismét nagyon szép undi tövig rágott és félig lekopott körömlakkos.

Marsi:- Ezek a PK-s lányok elég gázak.
Én: - Kösz.
- Jó, nem, a Csenge aranyos. Meg a Laura is. Bár fél órát késett és szipog a kokaintól.

itt már nincs is a hüvelykujjamon, mert Rubennel játszottam és kinyitottam neki valami dobozt és le is tört belé jól, pedig mindssze két órája viseltem és gondoltam megörökítem mielőtt a többitől is megszabadulok.

:(

kedves idegen, aki meglelted/elloptad a pénztárcámat!
megtarthatod a kétszáz forint aprómat,  az adóigazolványomat, a bankkártyáimat (még csak le sem fogom őket tiltani mert nincs rá pénzem!), a könyvtárjegyem, minden szaros törzsvásárlói szart amit sosem használok, még a személyimet is leszarom mert úgyis úgy nézek ki rajta mint egy ukrán drogdíler csaja illuminált állapotban, csak a fogyikártyámat juttasd vissza, de még azt is elviselem ha azt nem, hanem csak a felbecsülhetetlen értékkel bíró szerelmeslevelet, ami az első kis zsebében volt. Sőt, odajöhetsz hozzám, meglengetheted előttem a pénztárcámat és ki is nevethetsz, aztán ott is hagyhatsz, csak add oda azt a levelet. És nem muszáj elolvasni mert kicsit ugye személyes. De olvasd el. Nem baj, csak add vissza. Légyszi!

szelektívszerotoninvisszavételgátlás

a családom miért hiszi, hogy semmi másra nem vágyom, csak tejfölre? semmi értelmes étel nincs itthon viszont laktózmentes tej és tejföl két dobozzal is. Volt ugyanilyen korábban is, de akkor konkrétan töküres hűtő (jó az oszlásnak indult lilakáposztát leszámítva) és 3 doboz tejföl.
de ez hűen leképezi az apám agyában végbemenő kémiai reakciókat. "Na, most akkor vásárolok ételt. Kell banán, alma, undi hús amit csak én eszek meg, sör, 500g szénhidrát és laktózmentes tejföl a lányomnak, mert tejérzékeny." Minden amit tesz, azt ezen analógia alapján teszi. De nem ítélem el miatta, sőt szeretem ezt, megtanította nekem a lelki szemetesládám, hogy ez az ő szeretetnyelve.

egyébként nem állt be semmilyen változás az életemben, továbbra is szerencsétlen vagyok, kövér és pattanásos stb kamaszlány szarok. ma a hátamra estem a folyosón, konkrétan a földön feküdtem, az egész rohadt központi könyvtárat végigmásztam kétszer mert találkozót beszéltem meg belé de nem volt nálam semmilyen technika hogy megkérdezzem hogy amúgy az 1500 terem közül melyikben ül majd, a pénztárcámban volt 5 ft és egész nap szépen lassan ment fel a lázam és egyszerre fájt minden testrészem. na ennyi panaszkodás elég lesz.

viszont olvastam a könyvtárban tök sokat, pl egy interjút egy pszichiáterrel aki elmagyarázta hogy mi az a szelektív szerotonin visszavétel gátlás, szóval mostmár tudom, mi az.
GOMBÁZNI AKAROK! vagy nem megfázva lenni, mindegy!!!!

egzisztenciális szorongás

"Menj be egy szoláriumi kabinba, és süljél két-három napig! Amikor a bőröd felhólyagzik és hámlani kezd, hemperegj meg durván őrölt sóban, aztán húzzál üvegszálból és szögesdrótból szőtt, hosszú alsót! Erre jöhet a rendes ruha, csak szűk legyen! Szívjál puskaport, menj be az iskolába, ahol parancsra ugrálhatsz át a karikán, ülhetsz, pitizhetsz és hempereghetsz! Hallgasd a suttogásokat, amelyek éjszaka begyűrűznek a fejedbe,  rondának és hájasnak és és hülyének és undoknak és kurvának, és ami a legrosszabb “csalódásnak” neveznek! Okádj és koplalj és vagdosd magad és igyál, mert nem akarod ezt érezni!  Okádj és koplalj és vagdosd magad és igyál, mert érzéstelenítőre van szükséged és működik! Egy darabig. De egyszer az érzéstelenítő méreggé változik és akkor már késő, mert addigra vénásan lövöd be magadnak, egyenesen a szívedbe. Megrohaszt, és nem bírod abbahagyni. Nézz tükörbe és egy kísértetet találsz..Hallgasd csak amint minden szívverés azt visítja, hogy benned az égvilágonminden rossz!"

-  Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok

Holnaptól zuglói vagyok. Roppant nehéz ezt elképzelnem. De fehér parkettám és mentazöld falam lesz előbb vagy utóbb. Viszont látásra budán lakni életstílus! Proletárrá lettem.
Ma van az első Katona Klub!!

alprazolam

ja és nem tudom ilyen van-e, de TEAM PEEETAAA!!! ez a gale akkora egy homár, nagyon utálom.

migrén

ha valaha bárkit is megtévesztettek volna az  általam szerkesztett barokkos mondatok, be kell nekik vallanom a következőket. Minden látszat ellenére az én ízlésem meglehetősen kommersz, legyen szó bármiről, összhangot alkotva kétségbeejtően átlagos értelmi képességeimmel.
Ralph a múlt hétvégén bejött Cseni szobájába kezében a Catching fire egy példányával, kérdezve, hogy ez nem kell-e valamelyikünknek, mire én jelentkeztem, mert a könyv ami nálam volt, baszott unalmasnak ígérkezett (Virgina Woolf világítótornya) meg amúgy is el kell olvasni egy regényt idegen nyelven az OKTV-re. Szóval elkezdtem, most meg hirtelen vége lett, ahogyan a világomnak is. A szokásos könyvbefejezés utáni depreszió is kínoz, mert az okádós migrénroham az nem volt elég erre a hétre.
B E S Z A R Á S olyan izgi! És most akkor meg akarok tanulni nyilazni meg túlélni ilyen áldatlan állapotokat meg gyilkos ködöket meg ilyenek!!
Ja de mindezzel azt akartam lezögezni, hogy tudom hogy nem ez a világ legmagasabb szintű irodalma, de amikor olyat olvasok, pontosan annyira unom, hogy meg is halok belé. És inkább elkezdek ezzel megbékélni, hogy ezerszer inkább vagyok a bestseller olvasó tömeg része minthogy a kezembe vegyem mondjuk a vörös és feketét vagy az aranyembert meg a hasonló kakikat. Lehet hogy csodálatos mondatoknak, leírásoknak, képeknek, meg lenyűgöző jellemfejlődéseknek lehetünk tanúi általuk, dehát olyan bazi unalmasak! Akkor meg már inkább unom a saját életemet, nem? Minthogy amúgy is fáj a fejem és még szart is olvasok.
SZPOJLER
Nem mondom, hogy most világi hunger games rajongó lettem, de hogy élveztem az kétségtelen. Ó, egészen fantasztikus volt. De valaki árulja már el amúgy, hogy most akkor mi a szar van Peeta-val, meghalt, vagy mi a szar van? Értettem mind a 300 oldalt de ezt az egy szálat valahogy nem sikerült a kis agyamnak felfognia. És most beszarok míg meg nem kaparintom az utolsó részt, meg amíg mozikba nem kerül a kis filmadaptáció. Két kínkeserves hétről van szó. Ma még olvastam, miközben leszálltam a Blahán a buszról és mi volt előttem, na mi? Egy hatalmas plakát Katnissel és Josh Hutchersonnal oh.

JA???? Bekerültem a Katona Klubba!!! Jííííííííííííííííhááá

remek tanács

kedves onbizalomhianyos, hulyesegekre hajlamos noi olvasoim akiknek mar tokmindegy mert lancdohanyosok es ugyis meghalnak 40 evesen!! Ne hallgassatok azokra akik szerint "nem kell fogynotok, jok vagytok igy is". Ezek a kedves hazugok. De lehet hogy gonoszak. Kurva jo lesz ha lefogytok. A hetvegen tettem azt a nagyszeru felfedezest, mely szerint a bmi-m 20 ala csokkent. Ez a legtobb ember szamara nem fura mert ez normalis testsulyt jelent, en viszont egy kover szar voltam/kicsit vagyok meg mindig szoval ez nekem jobb hir mintha  felhivnanak azzal hogy mostantol ingyen kapok sok penzt.
De a legfontosabb, hogy a testsulyom csokkenesevel forditott aranyossagban nevekszik a kedvesseg amellyel embertarsaim felem fordulnak. Meg a figyelem. Meg az ellenkezo nem figyelme.

aranyos bábrabló (calosoma sycophanta)

éppen 50 különböző ízeltlábú nevét, 72 reneszánsz műalkotás keletkezési idejét és alkotóját, az Odüsszeia történetét, Róma alapítását és random spanyol szavakat kellene memorizálnom,  úgyhogy inkább közzéteszem ezeket, hogy legyen időm kitalálni, mivel húzom utána az időt (elvégre csak 11 óra van.)

- De én csak elfelejtettem a nevét...
- Jaj, hát most épp itt fekszik előttem egy 70 éves bácsi, kamrafibrillál, elfelejtem neki beadni az adrenalint, megdöglik, ... NINCS ILYEN, HOGY "ELFELEJTETTEM"!!!

- HA A MELLKASOMON EJTENÉL EGY KÉT CENTIS SEBET, TDOD, MIT LÁTNÁL? Szőrt. ÉS TUDOD MIÉRT LÁTNÁL SZŐRT? Mert szőrös a szívem.

- Gyerekek, még sosem láttatok google képkeresőt?

- Én még sosem voltam tengerparton.
- Szegény Mártika, cak az Omszki tóig jutott.

- Ezért nő a hajunk, a körmünk, ezért van fika az orrunkban.

- Leszeded, eldobod, azt' csá. VAGY nitroglicerinnel lerobbantod.

- Annak mi a neve, amikor a kagyló benyomja a cuccokat a vízbe?
- SZEX.

DUPLAGONDOL

AZ 1984 A LEGZSENIÁLISABB KÖNYV AMIT OLVASTAM NAGYON HOSSZÚ IDŐ ÓTA!!!! Bár szétrobbant az agyam a vége felé, meg úgy vélem, az írónak is sikerült a gondolkodás egy olyan szintjére emelkednie, ami szerintem már tényleg törvénybe ütközik. Ez a felfedezésem egyébként erősen triggering volt, így az amúgy is fura közérzetem (egész nap remegtem, kávén kívül mást nem nagyon táplálkoztam, de meglepően jó volt a kedvem) pánikroham-szerű tünetekkel párosult olvasás közben. És még akkor is lenyűgöző volt. Az utolsó 80 oldalt egyszerre olvastam el, hiába könyörögtem magamnak hogy hagyjak estére is olvasnivalót, nem ment.
 És most holnapig várnom kell, hogy ezt visszavihessem, majd kivegyem az Állatfarmot, ami persze nem fog ennyire tetszeni, így csalódottságomban megint nem veszek majd egy hónapig a kezembe semmilyen olvasnivalót.

prozac

"Gyakori (100 beteg közül 1-10 betegnél fordulnak elő)
- Étvágytalanság, fogyás
- Idegesség, szorongás
- Nyugtalanság, figyelemzavar
- Feszültség
- Csökkent szexuális vágy vagy szexuális problémák (beleértve a merevedés fenntartásának nehézségét)
- Alvási problémák, szokatlan álmok, fáradtság vagy álmosság
- Szédülés
- Az ízérzés változása
- Befolyásolhatatlan remegés
- Homályos látás
- Szapora és szabálytalan szívverés
- Kipirulás
- Ásítozás
(...)"

alig várom a fogyást és a merevedési problémákat! a többi máris megvan. Amúgy nincs. Tisztára chill, már elképzelni sem tudom milyen érzés az idegesség. Egész nap aludnék... héten. Vagy hát végül is ezt a hónapot is szívesen átaludnám, meg most is mindjárt megyek. Jobb programot jelenleg elképzelni sem bírok.

endoplazmatikus retikulum

a 110 percnyi lyukasórám utolsó 33 percére sikerült találnom egy gyönyörű albumot, melynek címe sweden from above volt, és gyönyörű képekről szólt, amiken svédország szerepelt és egy férfi fotózta őket felülről, de komolyan. Néha nyomást éreztem a mellkasomnál a gyönyörűség következtében. Volt egy kép egy nagyobbfajta halászházról ami magányosan állt a sziklás tengerparton, jó magasan, körülötte pedig mindenhol a sötétkék tenger hatalmas hullámokkal, istenem, ahogy elképzelem az ébredést abban a házban, ahogy hasamra süt a gyönyörű nap ami ugyanaz mint itt, de ott csípné az arcomat a hideg, tengerszagú levegő, egyfolytában hallanám a hullámzást és, ó istenem, mindjárt elélvezek.
Már majdnem tuti hogy skandinavisztikát fogok tanulni, hiszen ezt már legalább fél éve kitaláltam és nem untam meg az elképzelést. (Egyébként van egy új verzióm úgy pár hete, a nemzetvédelmi egyetem, mert kitaláltam hogy nyomozó leszek az interpolnál, de mióta tudom, hogy ahhoz előbb itt kéne rendőrnek lennem, inkább már nem akarom annyira).

A biológia egészen elképesztően lenyűgöz!
Szeretek mostanában arról álmodozni, hogy én vagyok Lana Kane.

szociális fóbia

Megkezdődött az iskolábajárás szenzonja! Meg kell, hogy állapítsam, ez roppant kínos helyzet, különösen mivel újdonsült történelemtanárom ma nem átallott felnőttnek nevezni engem, na jó, nem csak engem, az egész csoportot. De ilyen borzasztó szóval engem még nem illettek.
Nem, de komolyan. Ez azért azt hiszem, valamiféle mérföldkő az életemben. Persze semmi nem változott meg és ugyanúgy hülyegyereknek érzem magam (talán ezért is zaklatott fel ennyire ez a megnevezés), de tápláló földre lelt fejemben ama gondolat magva, hogy nos... mindjárt vége a gyermekkoromnak. Még ha csak jogilag is. De ez több mindent foglal magában, mint elsőre gondolnám. (Mert elsőre arra gondolok, hogy milyen eszeveszett méreteket fog ölteni majd a rendőrfóbiám.)
 Ma például rengetegszer éreztem magam elanyátlanodva, és legszívesebben sírva szaladtam volna a patrónusomhoz hogy főzzön nekem kakaót és takargasson be és meséljen mesét és inkább hagyjuk abba ezt az iskola dolgot.
 Igaziból csak annyit kellett megtennem, hogy majdnem teljesen idegen emberek közé üljek be órára, mintha valami új iskolába járnék, aminél kevésbé semmit nem akarnék. "Új ember" fóbiám is van ugyanis, például hajlamos vagyok az otthonmaradás mellett dönteni ha úgy tájékoztatnak hogy egy esti programon számomra ismeretlen személyek is jelen lesznek. Persze ez csak akkor baj, ha előre tudom, ha csak úgy megjelennek, remekül eltársalgok... többnyire.
 Szóval egyedül vagyok irodalmon, semennyi ember nincs ott a kis 11pk12g-ből (ez volna az én osztályom neve) hanem csak a ruthless évfolyamtársaink, akik egyébként rendkívül szimpatikusak nekem mind, de rettegek mindegyiktől. Az irodalom végetértét követően magamnak kellett megállapítanom egy hihetetlenül bonyolult táblázat segítségével, hogy hol a szarban lesz a történelemórám, új tanárral, vagy 40 idegennel, ezt követően a testnevelésem amin kb 6 ember volt rajtam kívül, aztán még egy csomó nemérdekes óra és végül a rajz, ami végre ugyanolyan volt, mint tavaly.
Ó édes istenem, nem bírom én ezt a sok változást. A már említett tábla előtt összetalálkoztam Nickkel, aki Johanna néni férje, és a jelenlétével épp elegendő biztonságérzetet hoz magával a múltamból ahhoz, hogy át tudjam vészelni ezt a sok újdonságot. Tudniillik, kicsikét általános iskola komplexusom van mióta gimnazista vagyok, de erről már számtalanszor említést tettem, úgyhogy nem is részletezném tovább a dolgot, amúgy is 5 perce aludnom kéne már, vagyis erőteljesen próbálkoznom a pszichiáter utasításait követve.
Azért megtekintek egy epizódot az archerből.
Ja, és idén kitűnő leszek, úgy döntöttem (a matek nem számít bele). Ha nem, akkor meg halott.

teeermodinamika

átmentem természetesen!! és nem tanultam a leckéből!! ugyanolyan gyarló, bűnös életet élek, mint amilyet megfogadtam hogy nem fogok, ha átmegyek! viszont kihúztam az egyetlen tételt fizikából amit meg sem piszkáltam mert már a címét sem értem (gázmodell) úgyhogy teljesen összeomlottam csendesen míg a többi emberek regényeket írtak az általuk húzott tételről, csak a szokásos, megterveztem az öngyilkosságom, könny fátyolos szemmel körbenéztem a termen és elbúcsúztam a békés átlagos nem bukott középiskolás éveimtől (lol) aztán összeszedtem minden bátorságomat és elmondtam, hogy ki sem dolgoztam a tételt, mire elkezdtek (vagyis Marsi kezdett el, ez a csodálatos ember) kérdezgetni olyan dolgokat amiket már hetedikben is csak az ilyen szubhumánoktól kérdeznének akiket nem akarnak a szükségesnél tovább tanítani, kb a szájamba rakták a válaszokat, és sokat nevetgéltek rajtam, aztán átengedtek anélkül hogy bármennyire is megérdemeltem volna.
Nem tudom, mit tanácsoljak. Hogy üssétek le azt, aki úgy gondolja hogy a pótvizsga elveszi az egész nyarad mert nekem egy éjszakámat vette el, vagy inkább valóban tanuljatok és akkor nem kerültök idegösszeomlás közeli állapotokba pár órácskára sem.

viszont életem első pótvizsgájának tiszteletére magamra fogom tetováltatni hogy termodinamika mert valami öntudatlan állapotomban ráírtam a lábamra golyóstollal és teljesen jól néz ki, és örökké emlékeztet majd éretlen, felelőtlen viselkedésemre. 

nitroglicerin!!!!

hajnali három óra hét perc, minimum egy mondatot ki bírok nyögni minden tételről. ha átmegyek, nem fogok tanulni a leckéből, mindazonáltal szétvet majd az öröm, hogy nem basztam el erre több időt.
De azért mérges vagyok, és mostantól nem fogok hiányozni az iskolából, csakis fertőző betegségek tarthatnak vissza, ezt megfogadom isten színe előtt.
Vagyis ez csak akkor érvényes, ha sikerül a vizsgám. Ha nem, megyek villanyt szerelni (oh the irony), vagy máris befekszem a lágymányosi híd alá.

alfa-metil-fenetilamin

Épp az imént került nyilvánosságra az órarend és a tanárok listája, melyben azt a felfedezést tettem, hogy Nick, akihez angolul társalogni jártam nyolcadikban és aki valahai énektanárom férje, mostantól angolt fog tanítani bizonyos évfolyamtársaimnak. Most mérges vagyok hogy leérettségiztem már, mert tök jó lenne hozzá járni. Egyébként meg jó lenne ha azon aggódnék végre, hogy kevesebb mint 16 óra múlva eldől, hogy 12.-es leszek-e, vagy majd csak egy év múlva.

tegnap tudtam meg, hogy holnap nem csak fizikából, de kémiából is vizsgázom! Az örömöm felhőtlen. Mondjuk a kémia kész kabaréműsör ehhez a kurva fizikához képest, ami bár teljesen egyszerű, a mindennapjaimban jelenlevő dolgokról szól (többnyire), a tankönyvek és egyéb jegyzetek feleslegesen túlbonyolított nyelvezete nem evilági, az ilyen 200 évesek számára minden bizonnyal érthető de nekem nem éppen.
Szóval akkor meg is kezdem a tanulást (mert ugye egész nyáron nem értem rá). Miután ezt leírtam. Meg főztem kávét. Kávékat. És beletörődöm hogy nem alszom ma.
basszus, de jó lenne egy kis samy vitamin!

haha

insomnia/hypersomnia

ma éjszaka során körülbelül hétszer ébredtem fel követően a hajnali kettő körül bekövetkezett elalvásomat.

Ugye az ember életében a változó korok roppant megterhelőek tudnak lenni, van aki jól viseli, van aki kevésbé. Sokan azt gondolják, hogy nem normálisak, ilyenkor pedig mindenki jön a megnyugtató szöveggel, hogy ez ilyenkor normális, így kell lennie, kamasz vagy! De ha így van akkor miért csak az én fejem akar felrobbanni bizonyos időközönként a fájdalomtól? Miért vagyok képtelen kikelni az ágyból, vagy vagyok képes mozdulatlanul végig feküdni (néha aludni) teljes napokat? Miért nem érdekel semmi, mikor azelőtt egyik mániámból a másikba repültem, és hihetetlen szenvedéllyel készültem pilótának vagy könyvkiadó tulajdonosnak? Miért akarom azt néha, hogy szétloccsanjon a fejem és kis virágocskák szálljanak ki belőle mint a kis képen ott fent, amit még sok évvel ezek előtt tettem oda?

Kicsit idő előtt beteljesült a jóslatom. Leírom ide, ha már beszélni nem óhajtok róla (többnyire ugyanazzal a kb 3 emberrel vagyok körülvéve akik tudnak erről, de emiatt úgy érzem, hogy mindenkinek elmondtam a világon, hogy mindenkinek a nyakába varrom a problémáimat és ettől is szörnyű bűntudatom van), hogy idő előtt beteljesült a jóslatom és a gyermekpszichiátria visszatérő vendége vagyok az iskola befejezése óta.
Ez az egész nagyon furcsa. Rengeteg mindenre kaptam választ, és ez valahol csodálatos mert ilyenkor az ember ugye semmi másra nem vágyik, és kicsit most már jobban értem magam, de azért mégsem egy újabb betegségben kívántam meglelni ezt a biztonságot (már harmadik éve tart a sorozat, amelyben időről időre fény derül egy-egy gyógyíthatatlan de gyógyszerrel tünetmentesíthető betegségemre).
Még nem kapok gyógyszert, mert ettől függetlenül nem tiszta, hogy mi van. De valószínű, hogy fogok.
Akarom is, meg nem is. Addig a pillanatig, míg a pszichiáter meg a pszichológus leültettek, és közölték, hogy beteg vagyok és valószínűleg gyógyszeres kezelésre van szükségem, azt kívántam, hogy ez így legyen. Akkor viszont elsőre kicsit szörnyet haltam, kezdődtek a fantasztikus gondolataim, a bűntudat, és hogy én ezt nem akarom, bár ne lennék itt hanem lepkéket kergetnék valami valószínűtlen helyen. Azt gondoltam, hogy ez lesz a megoldás, egy kis gyógyszer meg beszélgetés és újra a régi vagyok, a régi elviselhetetlen, önelégült kis náci kivégzőtiszt.
De ez rohadtul nem az. Éppen úgy gondolom, hogy semmilyen megoldás nem létezik az én borzasztó kilátástalan helyzetemre. Ez egy óra múlva valószínűleg már nem így lesz, akkor majd örömmel nyammogok a lenmagos müzlimen, bízva a természetes módszerek erejében, aztán, mivel 10 perc után nem érzem majd a gyógyulást, ismét elölről az egész.
És ebben a hülye körforgásban vagyok. Semmi nem történik, mert többnyire ki sem akarok lépni a szobámból, csak a véleményem változik meg, néha halálra szekálom magam, néha pedig olyan csodálatos az egész, hogy az ablakon keresztül akarok távozni (ötödik emelet) és futni a citadelláig meg vissza.
De a legtöbb időt a tökéletes középtől jóval lejjebb töltöm. Ez az a hely ahol vagyok, amikor találkozom a rengeteg barátaimmal, és úgy tűnik mindenkinek, hogy normális vagyok és nagyon jó a kedvem, még nekem is, de úgy érzem, mindenkit átverek akihez csak hozzászólok,  mert igaziból pillanatokon múlik, hogy ne szakadjon le valamelyik végtagom vagy essek össze a tér közepén, annyira darabokban érzem magam. Fantasztikus színészi tálentumaimnak köszönhető, hogy az átverés ilyen sikeres, ha még néha én is elhiszem, de ez utólag csak ront a helyzeten, ezért a legjobb lenne sehova nem menni.
Meg hogy a legtöbb embert igazából nem is izgatja, az is segít. Mint ahogyan engem sem izgat mindenki lelki világa.

A diagnózis mezei depresszió, körülbelül mióta középiskolás vagyok. A "jó" időszakaim nem elég durvák ahhoz, hogy mániás legyek, de a hangulatom túl ingadozó, főleg túl gyakran (időnként órák alatt lényegülnek át önpusztító gondolataim a világ csodái iránti határtalan lelkesedésbe) ingadozó ahhoz, hogy simán csak depressziós legyek. Rövid ideig tart, de olyankor túl jól vagyok.
Korábban annyiszor diagnosztizáltam már magam, azt is merészeltem gondolni hogy személyiségzavarom van, de érdekes mód ebben a legsúlyosabb időszakban, amiből kicsikét kilábalva segítséget mertem kérni, eszembe nem jutott, hogy ez valódi betegség lenne, vagy leszartam, vagy azt hittem simán idegösszeomlást fogok kapni.

Szóval, most ez van. Félek a gyógyszertől, mert még jobban meg fogok hízni, és attól csak szarabb lesz minden (látom, hogy mennyire szánalmasan hangzik de ez elég fontos szempont tekintve a problémás táplálkozási és önértékelési szokásaimat amik ugyanezen betegség számlájára írhatók), de félek tőle hogy ha nem kapom, a terápia simán nem fog meggyógyítani. És így maradok. És ez így nagyon szar.

dopamin

nem értem, hogy mi van velem!
nagyon szeretnék így 32 óra ébrenlét után hunyni egy kicsit, vagy enni valami főtt ételt, de egyáltalán nem megy. szóval olvasok még mindenféle dolgokat, hadd járjon az agyam, nehogy jó legyen nekem.

még mindig azon kattogok hogy miért az a két lány állt legközelebb a bukáshoz irodalomból, akik a legtöbbet olvasnak? nem értem, én ezt nem bírom

Jézusom JÉZUSOM JÉZUSOM!
Azonnal a törvény háza elé kell járulnom!
Vagyis legelőször orvoshoz, oda huszadikán megyek, ő ad beutalót az endokrinológiára meg elküld ultrahangra, én pedig remegve várom majd az eredményeket kezemben az egy évvel ezelőttiekkel, és amennyiben a számok alátámasztják majd azt, amit én gyanítok, onnantól semmi egyebet nem érzek majd fontosabb feladatomnak, mint a világ megváltását.
Van ugyanis nekem egy betegségem, ami szörnyű gyógyszerekkel és (számomra) betarthatatlan diétával tünetmentesítető, de nem gyógyítható. Az elmúlt egy évben azonban merem állítani, hogy tünetmentes vagyok, pedig erre nem szedtem gyógyszert és különösebben a diétával sem foglalkozom. Orvosi csoda lennék, vagy inkább... vagy inkább nem.
Tényleg nem megfázásról van szó az esetmben, és ez nem egy ritka betegség. Rengeteg nőt érint, mondjuk azokat a legrosszabbul akik teherbe akarnának esni, de évekig semmit sem ér a gyógyszer meg a diéta meg semmi. És ahogyan erről olvasok, hogy csomóan sokkal durvábban szenvednek tőle mint én, nem bírom elfogadni, hogy ez véletlen, hogy a betegségeim pont ugyanolyan szabályszerűség alapján működnének, mint az életem minden más területe, hogy mindig minden magától megoldódik körülöttem (vagy észre sem veszem, hogy igazából csináltam valamit).
Szóval van egy sanda gyanúm, mitől is lettem én tünetmentes éppen közel egy év alatt.
És én át fogok váltani harcos amazonba, ha igazam van!

oxológia

most (a romantika és realizmus összehasonlítása jegyében kellene a vörös és feketét és az arany embert olvasnom) azzal szórakoztatom magamat, hogy a 2009 óta elküldött e-mailjeimet olvasgatom hogy megtudjam, min járt az agyam az idők során. És most volt egy ilyen, amiben azt taglalom, hogy a pályaválasztási tanácsadóban megmérték az agyam képességeit és arra jutottak, hogy reál a beállítottságom és a logikai képességeim messze átlag felettiek. Hát, nagyon jó, ennek már nyoma sincs a hippokampuszomban bekövetkezett ideghalálozásoknak köszönhetően azt hiszem, de lehet jobb a bizonyítványomra hivatkoznom.

én nagyon szeretnék az egyesült államokban élni majd felnőttkoromban. de nem sokat, ilyen két évet például, hát akar a halál ott túl sokat lenni. de annyi szép nemzeti park van, hogy nézem őket és meghalok. a vársot, amiben élni óhajtanék, seattle-nek nevezik, és azért azt választom, mert tökéletesen nagy ahhoz hogy egy percig se érezzem magamat vidéken ha nem akarom, viszont nem kell sokat menni ahhoz, hogy fenyőerdők, sziklák és óceán vegyenek körül. Nagyon tökéletes, szóval... most elkezdem nézni a twin peakset (nővéremnek megvolt a zenéje cd-n és amikor elsős meg másodikos voltam és még egy szobánk volt, minden este arra a cd-re aludtunk el), és megtervezem az életemet.
Ajj de gyönyörű.
Az ananász expresszt csak kb húsz perces periódusokban tudom nézni, a részek közt nagyjából két hét kihagyással. Nagyon fárasztó és igazából szar de műveletlennek érzem magam attól, hogy nem ismerem a  végét.

el médico

tudok spanyolul! jó ég, tudok spanyolul!
na jó, mármint sikerült levizygáznom belőle, de ÖTÖSRE!!!!! Én pedig azt hittem, hogy egy mondatot nem bírok majd kinyögni/leírni. Egyet sem. Azt sem tudom mi spanyolul az én te ő mi ti ők. Meg semmit nem értek a hülye nyelvtanból. Erre a vizsgám szóbeli része alatt ünnepélyesen felfedeztem, hogy én pontosan úgy tanultam ezt a nyelvet, mintha csecsemő lennék, izé, beszélni tanuló gyermek. Tényleg nem nagyon értem a nyelvtant, de az agyam megtanulta, hogy kinek hogyan mikor milyen sorrendben mit kell mondani (tehát megjegyeztem a sok szót egymás után) egy bizonyos információ megszerzéséhez. És mivel a legtöbb hallott szavam le sincs írva, kénytelen vagyok hallás után tanulni (ami jó, mert legalábba leírásból felolvasástól nem lesz szar a kiejtésem) és ez igazán nagyon jó! Most boldog vagyok.
Egyébként holnap van a gyakorlatilag osztályozóvizsgám fizikából, amire még nem kezdtem el tanulni, és ez azt hiszem elég nagy baj, mert zavarna ha augusztusban vissza kéne térnem pótvizsgázni.

doxazma

mivel szeptemberben már tizenkettedik osztályos leszek, most kihasználom, hogy utoljára beszélhetek távoli jövő időben arról, mihez akarok magammal kezdeni, s így nyugodtan leírhatok mindenféle valóságtól elrugaszkodott elképzeléseket. úgy kb minden szavam ilyen lesz.

Egyes számú életpálya-modell

1. Semmelweis Egyetem, Általános orvosi kar. Természetesen első próbálkozásra bekerülök, lelkesedésem nem lankad, nem török ki könnyekben az első 10 perc után. Itt hat évet minden megszakítás és türelmetlenkedés nélkül eltöltök, s szépen lassan kialakul, hogy inkább...
   a, aneszteziológusnak vágyódom-e
   b, avagy pszichiáternek.
2. "a" esetben szépen megmaradnék a seggemen, minden vágyamat kielégítené az emberek érzéstelenítése, altatása és a folyamatos horror, amit a lelkemnek el kell szenvednie az intenzív osztály felügyelete miatt. A megélhetésemet természetesen nem ennek köszönhetném, hanem jómódú, skandináv férjemnek, aki nem bánja majd, hogy csak késő harmincas éveimben óhajtok gyermekeket csinálni és örökbefogadni, miután kiéltem perverz vágyaimat a gyógyítás oltárán. Ha már mind a hét gyermekünk egyedül fel tud öltözni és magától fogat mos, kutatóorvosnak állok, és az alvástudományt fogom kutatni.
   a "b" eset tán kevésbé tűnhet vonzónak, de engem jelenleg kissé jobban érdekel. Az egész életemet pszichiátriai betegeknek kívánom áldozni. FIN
   (amúgy, csak érdekességképp, vannak dolgok amiket az emberek tudnak magukról biztosan, így éreznek. Én például abban vagyok biztos, hogy egyszer pszichiátriára kerülök. Nem azért, mert most olyan nehéz életem lenne vagy bonyolultnak gondolom magam, ez egyszerű etiológia, a családomban több embernél is előfordul pszichiátriai megbetegedés, és az sem nagyon segít, hogy a tetrahidrokannabinol fiatal korban törénő fogyasztása többszörösére növeli a skizofrénia kialakulásának kockázatát, én pedig szoktam azt és figyelemmel kísérem egyébként saját zellemi leépülésemet de azzal nyugtatom magam hogy ez csak a kamaszkorom.. Na mindegy, de az is lehet, hogy alkalmazott leszek a pszichiátrián. Remélem. Az kicsit jobban tetszik.)

Kettes számú életpálya-modell

ELTE-pszichológia. Mert az orvosira persze nem vettek fel elsőre, és én nem az a személy vagyok aki.. hát, aki kitartó, akármennyire akarok valamit, ha nem sikerül, inkább elhitetem magammal hogy nem is akartam annyira. Vagy hogy ennek így kellett lennie, meg egyéb köcsögségek. Mivel azonban mindenki megvető pillantásait és kinevetéseit el kell majdan viselnem amiatt, hogy pszichológiát tanulok állami pénzen, ezért persze azonnal tovább kell terveznem. Itthon lehetek klinikai szakpcsichológus, aztán pszichoterapeuta nagyon sok év után, de mégsem orvos, és akkor úgy érezném magamat, mintha egy feszülős, aranyszínű kezeslábasban kéne mászkálnom a nemzeti átlag alkatommal sok tökéletes alakú modell-óriásnők közt. De viszont. Külföldön még mindig kapható PhD az ilyen jellegű tanulmányok befejezésének árán, tehát a terv: Erasmusszal egy évet skóciában töltök, ahol is megismerem a skandináv származású jövendőbeli férjemet, aki azt javasolja, hogy éljünk svájcban, mert ott szépek a hegyek és a tavak és van ott háza és állampolgárága (??) is és németül is megtanít meg rétorománul is, hogy elfogadjanak. Így svájcban kitanulok mindent amit csak lehet általános orvosnak levés nélkül, amiért PhD-t kapok, de mégsem valamirevaló pszichiáter válik belőlem, hanem burzsujok lelkének ápolója, amiért annyi pénzt kapok, hogy abból elmehessek iskolákat és otthonokat és kórházakat építeni az anyakontinensre, valamint hogy akármikor akárhova elutazhassak anélkül, hogy a pénz gondot okozna. Ja, az állam majd jogosan követeli rajtam a képzésem költségét külföldre távozásom végett, én meg vissza is fizetem nekik a burzsujok pénzéből.

Hármas számú életpálya-modell

ELTE-skandinavisztika. ez a teljesen haszontalannak joggal nevezhető tudomány csak azért lenne tanulva, mert érdekel, és skandinavofil vagyok, és az anglisztika az azért mégiscsak túl mainstream. Ezt a végzettségemet arra használnám, hogy egy skandináv ország nagykövetségén elhelyezkedjek tolmácsként, és ott megismerjem a férjemet. De tulajdonképpen, ha már itt tartunk, leírhatom a

Négyes számú életpálya modellt

Mely figyelembe veszi valódi képességeimet és hozzáállásomat az élethez, amit valamennyire előző verzióim is tükröztek, de most direktebb leszek. Én, azt hiszem, az egész felsőoktatást arra akarnám használni, hogy maradjanak strukturáltak a napjaim valamennyire, rettenetes félelmet kelt bennem ugyanis a középiskola befejezését követően rámszakadó strukturálatlan idő gondolata. Ja, valamint arra, hogy lehessenek ösztöndíjaim, diákigazolványom, diákhitelem az ne, de egyéb juttatásaim. Szóval őszintén szólva a tanulás annyira nem célom, mármint persze az, de nem mondanám hogy a tudásszomj hajt, inkább, hogy eltartott maradjak. Mert nagyon nagyon félek hogy mi lesz ha már nem az leszek. Gyorsan férjhez megyek, vagy ilyesmi. Szóval, lényeg a lényeg, járni fogok valahova, antropológiát vagy szociológiát tanulok majd, és jól eltolom a felnőttséget.

Köszönöm, hogy ezt leírhattam.

autoszom recesszív öröklődés

ma rájöttem, hogy az iskola igaziból rettentő izgi. ma tanultuk a híres monoszacharidokat óz végződéssel, és mielőtt feltettem volna a kis kérdésemet, hogy akkor az -áz végződés mit jelent, felrémlett bennem a kedves doktornéni arca a tűzoltó utcából, aki elmagyarázta nekem, mit jelent, hogy a mindenféle szaros cukrokat nem bírja a testem feldolgozni, ezért a magam érdekében igazából húson, tojáson lencsén és gombán (ezaz) kellene élnem. Mondta, hogy nincs enzimem, ezért elég undi dolgok törénnek az emésztőrendszeremben, és azoktól éreztem magamat az étkezések után háromszor kimosott kakinak mindig. És akkor elégedett voltam, hogy no lám, a reál tantárgyaknak mégiscsak van köze a mindennapi proletár szomorú való élethez. de az én testem a fruktózt sem bírja feldolgozni, ahhoz milyen enzim kell, fruktáz? Na nem, az nagyon hülyén hangzik. A tanárnéni azt mondta, hogy szerinte azt nem is kell lebontani. Hát dehogynem kell, azért vagyok tartósan beteg mert én nem bírom. És rákerestem az okostelefonommal, úgyhogy most már tudom, hogy fruktóz-1-foszfát-aldoláz nem teremtődött belém.
Na és még azt is megtudtam, hogy ez is olyan autoszom recesszív, szóval a szemét kis szüleim hordozzák, de nem szenvedtek tőle soha, valamint 1:4-hez volt az esély, hogy ez rajtam kiütközzék, nos, négyen vagyunk testvérek és csak nekem van bajom. De ez azt is jelenti, hogy az én gyermekeim nem lesznek ilyenek és ehetnek mindenféle gyümölcsöket meg gumicukrot kedvükre. éljen!
ez volt a mai sztori

neurotranszmitter

befestettem az egész hülye hajamat világos színűre vagyishogy nem az egészet és pont ez a baj, mert megint olyan mintha ez az ombre buziság lenne borzasztó most teljesen elrontottam mindent

szociopátia

képzeljék, második lettem az iskola szavalóversenyén (soha semmilyen versenyt nem nyertem még, evőversenyt legfeljebb, pedig még általános iskolás koromban az átlag volt a havi 1,7 tanulmányi versenyen való részvétel)  ahol is a legkedvesebb Varró Dániel, mint a zsűri tagja, úgy vélte, remek volt a versválasztásom.

Závada Péter: Nugát

hű. már nem is emlékszem a versre. ... őőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő

a nyári űr ma díszdoboznyi bonbon
rumos, diós kering a sok planéta
hegyekben áll a tejnugát a holdon.
zsebembe száradt édes olvadéka

de holmi krémre mondd babám, ki gondol?
e gejl cukorkagyári hordalékra
te vagy, kiért fájva fáj a gyomrom
savaktól ég, akár az égi szféra

légy csokimban málna-grannulátum!
leszek csigádba jó fahéj, ígérem
s ha majd eljő papírod oldalán a dátum
mi bután kacagva kéz a kézben
akár egy-egy falatka, járunk föl-le
a zord idő metál-protézisében.

lehet hogy nem pontos. természetesen idén is csak a verseny napján (na jó, még éjfél előtt pár perccel) kezdtem el tanulni a verset, tehát nem tudtam pontosan sem a verseny előtt, sem a szereplésem után 10 perccel. az idő az én legveszedelmesebb ellenségem. meg az emlékezés.

lumbalpunctio

nagyon zavarnak dolgok, s hogy napomat produktívabbá tehessem tétlen gyógyulgatásnál és fizikatanulás elleni érvek gyűjtögetésénél, lejegyzem inkább ezeket, utána remélhetőleg megnyugszom.

1. instagram
2. társaságban telefonozók (nem -álók, -ozók. halállal büntetném. jó, egy hét siralomházzal.)
3. hetedik mennyország c. tv-sorozat
4. a mozgólépcsőn 400 szatyorral és túrahátizsákkal baloldalt szobrozó emberek
5. hirtelen öntudatra ébredt zsidók (kezdjek el én is hakuna matatázni? nagyon ostobán festene szerintem)
6. rendőrök
7. nemsokára szavaznom kell, és nincs párt amire szavaznék
8. nemsokára érettségiznem kell és "nemtom"
9. megfázás 25 fokban
10. lányok akik megfeledkeznek róla hogy a wc-t le kell húzni az iskolában is
11. hangulatjelek :P
12. iphone
13. facebook
14. arany szegecsek, bőr, terepminta, barokk topán ( de ha terepmintás, bőrből van és szegecses akkor jó) és KÖZÉPEN ELVÁLASZTOTT EGYENES HOSSZÚ HAJ! nagyon szép, de komolyan így néz ki minden 3. személy (fiú, lány) és ettől nagyon ingerszegénnyé válik a környezet, ami hosszútávon a népesség átlagos intelligenciaszintjének zuhanását fogja eredményezni.
15. tumbligram. nagyon vicces volt kb 3 napig, valamint végre hangosan kimondatta velem a gondolatot, ami eddig valahol a tarkómnál lapult, mégpedig hogy (hosszú gondolat, ami megérdemelne egy bejegyzést de igaziból a tumbligramon fellelhető korai posztok tanulmányozása is összefoglalhatja vélményemet) de mostmár valahogy nem, szerintem mindenki felfogta az üzenetet és feleslegesen nem kell megalázni a nagyon sok lányokat és fiúkat (bár ami ijesztő, hogy sokan menőnek tartják, sőt, fogadni mertnék, hogy volt aki saját magát küldte be)... talán sokat javítana a helyzeten, ha kitörölnék egy hét múlva, ahogyan azt egy hónapja ígérték mert már olyan, mint a napiszar
16. a beszédhangom
17. a nővérem alacsony testtömegindexe
18. bkv ellenőrök, akik mióta van fogyikártyám, nem léteznek
19. cameron diaz
20. mindenekelőtt: hogy nincs pénzem, és e ellen csak úgy tehetek, ha dolgozom, de nem akarok dolgozni, mert az összes munka szar és unalmas és "18 év felett, nappali tagozatos, 9-17 óráig." azt mégis hogyan kellene csinálnom?

diazepám

ú de hánynom kell már megint
minden egyes napon mostanában, amikor megyek haza ebben a gyönyörű ragyogó napsütésben, elhatározom, hogy nem is kapcsolom be a számítógépet mert úgyis csak felidegesítem magam mindenféle dolgon amik gyakorlatilag meg sem történnek meg ilyesmik. aztán úgyis bekapcsolom.
most volt ugye ez a robbantás a távoli egyesült államokban. leszögezném, hogy ez szerintem is rettenetes dolog, bármi, ami akár egyetlen emberéletet is követel.
ugyanakkor hát összehányom magam, hogy az első dolog ami kiszúrja a szemem, az egy ilyen megszerkesztett fotó, rajta az utasítás a manapság divatos betűtípussal: pray for boston
hát ezek a következetlen barmok, jó, igen, valószínűleg valami 12 éves csinálta a macbookján és aztán megosztotta annyira sok ember, hogy még én is láttam, de miért? mi a faszom? miért nem látok olyat, hogy imádkozz a húsz teljesen ártatlan kisgyerekért, nőért, férfiért akik a még távolibb közel-keleti országokban halnak meg naponta hasonló robbantások következtében, de erről manapság már nem is hallani, jó ha utoljára két éve közölték ezt az emberekkel, csak úgy mellékesen, a berlini állatkert sztármedvéje meg a bivalybasznádi biciklilopás ügye közé ékelve. de a szentséges egyesült államokban meghal három ember (még egyszer mondom, borzasztó, rettenetes) és imádkozzon értük az egész világ, és beszéljünk erről még minimum egy hónapig. hát álljatok kézen és szarjátok le magatokat
fú

 ezt a videót akármennyiszer megnézném, legszívesebben azonnali kezdéssel, és szükségem van egy ilyen világító karikára meg ennek a csajnak a testére, és most annyira ideírnám, hogy "nem buzin", de sajnos buzin is.

cluster-fejfájás

én csupa ellentmondás vagyok.
elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mizantróp vagyok-e avagy szociopata egy kicsit, de a dolog, aminek kapcsán ezen tűnődtem, rádöbbentett, hogy természetesen egyik sem.
Nem járt a metró csütörtök reggel a deák és a valamelyik rettenetes dél-pesti megállóhely között. Erről akkor tájékoztattak, mikor a mozgólépcsővel megérkeztem a Ferenciek tere alá, "kérjük, hagyják el az állomást". Roppant dühbe gurultam, mert még egy perc sem telhetett el azóta, hogy Reginától elbúcsúztam a felszínen, és ha mondjuk akkor hagyom el az állomást amikor még nem vagyok ott, akkor megtehetek még pár száz métert busszal az ő drága társaságában a kettes metróig, ami amúgy is sokkal jobban elvisz az iskolába, meg sokkal jobban is szeretem, mert ott könnyen azt képzelem hogy Londonban vagyok a csodás új szerelvényeknek köszönhetően. De így rengeteg bosszús magyar emberek társaságában kellett ismét a felszínre törnöm, ki a hülye hetes megállójába, ahol is azt tapasztaltam, hogy mind a négyezer pórul járt utastársam úgy képzeli, felfér majd az első érkező expressz hetes buszra, amin már eleve vannak kettőszázan. Amikor az beáll a megállóba, mind odaömlenek az ajtók elé, egymásról tudomást sem vesznek. Mintha a látásuk szelektívvé vált volna, és csak a buszt tudja értelmezni, az embereket nem. Mindehhez szörnyű, buta  fejet vág. Az emberek szállnának le, de ezek nem hagyják, ők felszállnának mindenáron. És ha látják, hogy a busz tele van, felférésük teljesen reménytelen, akkor is odavágják a lábukat a legalsó lépcsőre, és várják, hogy a busz térfogata valamilyen csodálatos módon megnövekedjék, s ők felférjenek de semmiféleképpen sem hagyhatják azt, hogy a busz nélkülük folytassa útját. Mert a következő, ami olyan 20 másodperc múlva érkezik, már nem lesz jó.
A lényeg, hogy én ott, abban a buszmegállóban tömeggyilkosságon törtem a fejem. Meg gyalogláson.
Nem fejtettem ki eléggé, vagy elég hatásosan, de tényleg iszonyatos emberundorom támadt, de lehet, hogy csak a tömeg teszi, a tömeg mindig ezt teszi velem. Kriszta szereti mindig mindenkinek elmesélni, hogy "Laura vett magának egy fesztiválbérletet, majd elment vele a nemzeti parkba kirándulni egyedül".
Pedig ezért írtam le ezt az egész szarságot, hogy ezt elmondjam. Hogy utálom a buta, tolakodó szarokat.
Délután viszont mondta valaki, hogy azért nem járt a metró, mert valaki elé ugrott. Erre az első gondolatom az volt, hogy én, ha véget is akarnék vetni az életemnek, azért nem basznám el vele rengeteg sok ember reggelét szándékosan. Néhányét nagyon szívesen, de azért ismeretlen szerencsétlenekét, ráadásul ilyen szar időben..
Ó jaj úgy idegesít hogy nem bírom leírni amiket gondolok! Igazán nagyszerűen el tudom képzelni, mi folyik a fejemben, de ha meg kell fogalmaznom, az úgy fest, mint amikor először írtam, harmadikban fogalmazásórán. Volt ilyenünk szerintem. Fogalmazás.

delirium tremens

Ha  született volna egy ivadékom pont akkor, amikor elkezdtem írni ezt a blogot, akkor ez a gyerek most volna a kognitív fejlődés második szakaszában; egocentrikus lenne, logikátlan és nem tudná magát más helyébe képzelni. De nem szülhettem gyermeket ezért szültem ezt itt, és nagyon szeretnék megszabadulni tőle, de nem tudok, a magam lélektanáni fejlődésének azt a szakaszát örökíti meg ez a blog, melynek során annyi inger érte csökött kis elmémet, hogy simán háromszor személyiséget váltottam. Ennek a fejlődésnek az állomásait márpedig őriznem kell.

Férfiak: állnak. Látják a közeledő asszonyokat. Egyik a másiknak: - "Ott jönnek az exeink."

Eközben az asszonyok: mennek. Egyik a másiknak: - "Ott vannak a kedvenc embereink." Másik: - "Isten áldásával."

Annyira rossz szó ez az ex. Miért nem volt kedves? Vagy valahai szerető? Netán múltbéli ágyas? Vagy árny? "Ott jönnek az árnyaink." 

Láttam a facebookon egy képet, amire az volt írva, hogy "jellemezd az exed egy filmcímmel" vagy valami hasonló. Ma nagyjából egész nap ezzel szórakoztattam magam, meg mindenki mást is. Nekem a "betépve" tűnt a legtesthezállóbbnak, bár bosszantóan nem szellemes. Valójában nem is tartanám zavarónak (kivéve az alkalmat mikor K2-i magasságokban volt és akkor egy darab kavics is jobb társaságnak tűnt nála), sőt egyszer bármit megadtam volna azért hogy legyen kicsit módosítva..összefoglalva tehát ez nem is annyira gonosz. Igen, és ezért választottam a Shreket inkább. Pedig nem hasonlít Shrekre a legkevésbé sem, de a kedvenc kis pajtásom azt mondta hogy régen ez az én spanom igenis egy Shrek volt, én meg megpróbálom elhinni. Az biztos, hogy kicsikét, de csak egész kicsikét szociopata.

De nem is ez a lényeg. Amúgy szerintem nem is jártunk. Szóval nem jutott volna eszembe ezzel a nagyon csúnya két betűvel jellemezni, dehát ő mondta... és akkor biztos azok vagyunk egymásnak. Emberemlékezet óta nem lettem senki exének nevezve, így ez a hír most számomra érdekes és izgalmas, a társadalom részének érzem magam tőle. 

De nagyon nagyon szar ez a szó! Lenne inkább mondjuk enkefalopátia. Na az egy remek kis szavacska. 

a kecskés taylor swift videót akartam ma küldeni kedvesen önöknek, de inkább ezt szeretem most. 

isiász

DE AZ MIÉRT OLYAN KIBASZOTTUL FELHÁBORÍTÓ, HOGY HA VALAKINEK A PÉNZÉBŐL VESZEL MAGADNAK EGY PORSCHÉT AKKOR AZZAL NEM ELVEZETSZ A SZÁJBAKÚRT DÉL ITÁLIÁBA ÉS SÜTTETED AZ OTROMBA POTROHODAT, HANEM IDŐNKÉNT ELDOBOD AZ ILLETŐT VELE MUNKÁBA, ORVOSHOZ, VÁSÁROLNI STB???
Miért olyan baromi meglepő, hogy ha az állam kifizeti azt, hogy öt évig "elte-btk romanisztika szak" címszó alatt ülsz a csendesben, akkor szeretné, ha utána mondjuk itthon adóznál a mekis fizetésedből, nem Dublinban? Miért?
Vagy menj el, rajta, csak akkor szánd meg egy kis alamizsnával jótevőidet.
Én nem annak vagyok ellene, hogy az emberek tanuljanak az egyetemen, de valószínűleg nem véletlenül volna nehéz bekerülni egyre, azért, hogy tényleg az tanuljon, akinek van rá agykapacitása, és a tudását a köz javára használja majd. Tessék, mivel fogalmazni sem tudok, belátom, hogy én pl nyilvánvalóan nem az az ember vagyok, aki jogot meg társadalomtudományt fog tanulni mások pénzéből. Meg a sajátomból se.
Az orvosoknak meg például persze, hogy a picsába ne érné meg elmenni innen, de ha már elment németországba vagy norvégiába vagy egyéb nem balkáni országba akkor úgy körülbelül két és fél órányi fizetéséből röhögve kifizeti azt a 12 milliót (mondjuk nem eszik egy darabig). Egy kissé túloztam, de mégis.
Nem egészen kapcsolódik ide, de eszembe jutnak ezek az emberek, akik szerint minden szar, a magyarok szarok, innen el kell menni, a magyar mentalitás szégyellnivaló, középkori, meg minden faszom. Könyörgöm, hát saját magáról beszél. Miért olyan bizarr manapság pozitívnak lenni, meg jobb híján akkor elfogadni ezt a szart amiben élünk, vagy ne adj isten megpróbálni javítani a helyzeten? Nem, jaj miket beszélek, inkább gyarapítsuk Londont, a harmadik legnagyobb magyar várost, nemsokára talán az első lesz, király.
Persze nem mintha én nem akarnék elmenni, meg ilyenek. Nem is mondom, hogy tilos. Csak nem ártana mellőzni ezt a hülye szájtépést, hogy magyarország mekkora foshalom a hülye magyarokkal együtt meg diktatúra van itt meg ilyen baromságok.
Természetesen tudom, hogy az emberek nagy része azért még mindig tanulás céljából jelentkezik egyetemre, és nem ők a hibásak, amiért a kulturális antropológia szakirány (persze nagyon érdekel engem is) egészen használhatatlan pénzkeresés szempontjából, nem is ezt fikázom, hanem ahogyan fel vannak háborodva hogy a nagyon érdekes tanulmányaikat követő kivándorlásukat az állam nem kívánja finanszírozni. Hát baszki.

Jó, visszaolvastam és tényleg elég rosszul fogalmazok, meg nehezen foglalom össze amit akarok ezért az egész szövegelésem ilyen fröcsögésnek tűnik. Vagy az is.
 Nem degradálni akarom a bölcsész szakokat (mivel sikerült csak azt megemlítenem) mert nagyon jó annak aki képes bekerülni oda és bent is maradni, én magam nem lennék képes. És nem feleslegesek és nem mindenki lesz utána mekis. Ugyanakkor be lehetne látni szerintem, hogy ennek így egyelőre nem sok értelme van, ameddig nem fog tudni olyan munkát találni amihez elengedhetetlen a középkori irodalomból való napkrakész tudás (haha) addig nem biztos, hogy a sírig tartó tanulás-dolgot ilyen prioritásként kéne kezelni. De hogy szóval nem ez a lényeg, hanem említhettem volna a 6575435 kvadrillió jogászt, pszichológust, marketingest meg mindenkit aki a "kommunikáció" avagy "média" szavakat használja mikor a tanulmányaira utal.
Mindegy, "úgysem fogjuk meggyőzni egymást".

Mégis képes lehetek amúgy bekerülni. A lehető legnyomorultabb formámat előre remegve is 424 pontot számoltam magamnak, az anglisztikára meg például 422 kellett legutóbb, hát, ha nem lesz menő akkor, még tán be is kerülnék vón.

meticillin-rezisztens staphylococcus aureus

újabb roppant jó hírek.
Először is: otthon feküdtem dögvésszel, és azt kerestem, hol is lesz az otthonomhoz legközelebb tame impala koncert, hát kábé japánra számítottam, erre lett az lengyelország is ami egészen megnyugtatónak tűnt, majd másnap Min felhívott hogy lesz a szigeten, OLLÉ!
A másik kicsit régebbi, és nem is ilyen bombasztikusan jó újság jellegű hanem inkább de jó életem van jellegű, és az a lényege, hogy a jövő héten megint nem járunk iskolába tisztességesen, hanem egy általunk kívánatosnak tartott mesterséget űző ember nyakában loholhatunk és figyelhetjük ahogyan űzi a mesterségét, nos éppenséggel van egy fotós, Stiller Ákos, akinek én a fotóit tartom nagyon kívánatosnak, ezért csibén így szóltam: mivel nem hiszem, hogy egy aneszteziológus szakorvost lehetséges illetve értelmes volna követnem, ezért én Stiller Ákost szeretném követni. És követhetem! Őt személyesen! Zseniális! Mindenki jöjjenek engemet ünnepeljenek. Meg a csodálatos, páratlan, nagyszerű iskolámat, de tényleg.
Hétvégén viszont azért dobbantok. Valami olyasmit találtam ki, hogy majd választunk egy pályaudvart és felülünk Annával a leghamarabb induló, lehető legmesszebbig menő vonatra, de közben meg annyira szeretnék már a Fertő-tóra menni, hogy inkább oda megyünk. Vagy Balcsira. Vagy akárhova. (Van fogyikártyám, most már enyém a ország.) Csak kapjunk levegőt. Stresszes élete van a 17 éves árt studenteknek.

C11H15NO2

ha alapíthatnék vallást, akkor az első dolgom lenne, hogy a wrath of godot áthangszerelem templomi orgonára, és minden mise végén lejátszanám mint valami himnuszt. a vallásomat bazi nagy belmagasságú gótikus templomkákban kellene gyakorolni, és az egész... igazából fogalmam sincs miről szólna. arról, hogy semmi értelme rosszul éreznünk magunkat ameddig nem öltünk meg valaki mást (aki erre nem kért meg). vagy nem csináltunk nagyon nagy görénységet. mert bemegyünk egy bazi nagy gótikus katedrálisba és felfogjuk, hogy annyira semmi értelme, olyan kicsik vagyunk és annyira jelentéktelenek, annyira nem fontos hogy mit akarunk meg mit nem.. csak ne öljük meg egymást, ne vegyük el egymást drága pénzét, de ennyi, a többi dologról előbb-utóbb úgyis kiderül hogy túlgondolás meg felesleges. Igaziból a pénzről is de azért gondolom nem örültem volna még munkavállaló koromban ha a kőkemény unatkozással megszerzett óránkénti 513 forintomból valaki egy fillért is lenyúlt volna.. azóta persze ezt megelégeltem, és soha többet életemben nem óhajtok dolgozni.
 Inkább vallást alapítok, abban úgy látszik, rengeteg a pénz (kivéve ha ilyen egészen korrekt dologról van szó, amilyenek a keleti vallások, de mi izgalom van a korrekt dolgokban?).
Szóval igen. Fogalmam sincs, mi a vallásom alaptézise vagy mije. A lényeg, hogy a papjaim ilyen elég intenzív mdma trip (nem az, hogy nem boldogok, de át vannak itatva egy kis vallásos riadalommal) keretében adnák elő a történeteiket, mellyekkel megfélemlítik a hívőket. VAGY: osztogatnák, mint az ostyát, de bevallom, nem vagyok teljesen biztos benne hogy az ostya miként is funkcionál a keresztény szertartásokon. De azt tudom, hogy néha így adnak. RENGETEG rengeteg köpőszörnyek vannak mindenhol amúgy, amiket látva még én is azt mondom, talán még hangosan is, hogy "de para" pedig ez nagyon idegesítő ez a két szó.
Főbűnök. Sok beszéd (ezt csinálom), kétségbeesett viselkedés (ezt csinálom), önreklámozás, nárcizmus (ezt csinálom), evés olyankor ha nem vagy éhes (majd meggyógyulok), dohányzás olyankor mikor nem is kívánod (ebből a pénz hiánya már kigyógyított) indokolatlan kábítószerfogyasztás (indokként az alkotási válságot vagy mániás depressziót fogadja el az egyházam), nyilvános blog vezetése évek óta (...) és a legfontosabb: a kisebbségi komplexus. Minden ember legidegesítőbb, leghülyébb legszarabb szokása, vagy mi ez, hülyesége, ami igazából az összes fenti főbűnt előidézi.
Bűnbocsánatot nyer az, aki egy hónapig feddhetetlen életet él (tehát a fent nevezett bűnöket nem követi el).
Igen! Szóval ez a vallásom célja.
Jaj, minek csinálok ilyen dolgokat mikor még le kell rajzolnom három gótikus templomot tökéletesen?
Á, ja hogy ettől lett ilyen mániám. Eddig ezen gondolkodtam, mi ez az újkeletű vonzalmam a középkori templomépítészet ezen irányzata iránt és miért akarok magamnak egy templomot.

focalis hypoperfúzió

Oh mik nem vannak! Megint csak szembesulnom kell azzal, hogy a felsobb erok csakis azzal probalkoznak, hogy a kedcemre tegyenek. Egy teljesen nem fontos, hosszu magyarazatot igenylo tortenet kovetkezik, melt alatamasztja teoriamat.
Ma egy kiallitasmegnyiton voltam tobbek kozt, ahol elozene volt, egeszen remek. A zenesz egyszercsak elkezd Jose gonzálezt játszani. Gondolom magamban, de jo lenne hallani a teardropot is! De vajon en - kezdi el gondolni az agyam - hogyan harangoznam be, ha elo akarnam adni a teardropot? "ez eredetileg egy massive attack szam, de Jose gonzález is eloadta en meg most leutanzom ot" na valahogy igy. Jo, a zenesz befejezi a heartbeatset (merthogy azt adta elo) majd igy szol: "a kovetkezo egy massive attack szam, en pedig Jose gonzaleztol nyultam le az otletet. A dal cime teardrop." hallgattam, transzba estem es az emelt biosz-kemiarol almodoztam.
Aztan. Kiderult ugye nemreg, hogy a crystal castles inkabb Juliusban lesz a38on. A sound nem juliusban szokott lenni?- tettem fel magamnak a kerdest. - beh csodalatos is volna, ha Ott is  szerepelnenek, en pedig latnam ezt! Erre Min kuldott nekem egy asemest hogy lesz kristaly kastely a balaton szaundon HAT TE JEZUS ISTEN SZENT KAKA GYERMEKEINKBEN
Teny, hogy jelen pillanatokban kisse illuminalt vagyok, de ezert jozanon is ejtenek oromkonnyeket, ha eppenseggel olyan allapotomban realizalom a helyzet sulyossagat.de nem igy volt, hanem ilyen leheto legveszelyesebb utvonalon gyalogoltam (ugraltam) hazafele a cross to the universe albumot hallgatva, magam kore attraktiv, reszeg Francia fiatal lanyokat es fiukat vizionalva, meg alafesteskent justice
hangversenyt persze es ekkor ert a felismeres.
hat nem igaz. Kristaly kastely meg zsusztisz meg veres ceklak. Van normalis okom nem enni! Eddig csupan a viharos kamaszkort veltem diagnosztizalni legujabb nemevesi hullamom hattereben, de most Minden ertelmet nyert. Magam is egy ohajtok lenni a sok karcsu lany kozul akik keves ruhaban nagyon nagyon keves ruhaban lehetolwg ugyanabban ... Valojaban nincsenek is, bikinifelsoreszben almodjak vegig ezt az altalam kicsit tovabbra is seggfejeknek valonak velt fesztivalt. De en is seggfej akarok lenni inkabb!De egyelore 3527 cm a derekbosegem mellyel meg egy vizilovat is siman lekorozok szoval szerencse hogy juliusig meg van egy emberolto.
Egyebkent nincs itthon net vagy egy hete, a telefonomat meg allitolag holbap kikapcsoljak mert nem silerult befizetnem a szamlat hanem inkabb dolgokat vettem magamnak amiket jobban akartam mint telefont, apucikam fejeben gondolom ugyanez jart es elment sorert, ezert nincs itthon internet, meg a szomszednak se :( szoval mar bucsumat veszem, adios kedves olvasok De annyira nem kar mert a mobilnet korlatot ugyis mindig kb a masosik nap tullepem es lrlassitjak es ugy nem tul izgi kulonbozo videokat nezni (tokre nem porno) szoval akkor inkabb sehogy, nemdebarrrr
Tok hasznos, szinte tul hasznos volt a napom, elmentem a postara a fogyikartyamert aztan bevasaroltam a 'tersparban osszesen kb 10 kalorianyi etelt, meg olvastam a libriben nagyon okos konyveket, esku zavarba hoztam magam


Bocs az ilyen elirasokert meg idegen szavakert, idegen nyelvu ez az egesz telefon, folyomanyakent autocorrect is es kezelni sem tudom valtozatlanul.
 

dezoxiribonukleinsav

már még ennél is hülyébb koromban is orvos akartam lenni!!!!!! ezaz van bizonyítéka annak hogy nem most találtam ki de jó (én sem tudtam ezt) amúgy miért osztottam meg ilyeneket vajon

vaszkulitisz

ó istenem, de nehéz döntés van előttem. menjek el egyedül párizsba? mennyire jól mutatna ez a CVmben? egyszer, 17 évesen elmentem semennyi pénzzel (na jó van egy ötezresem) párizsba és remek volt. de ó. annyival kényelmesebb itthon maradni, és különben sem akarom magam azon kapni, hogy azon kesergek öt napig, hogy most négyen kellene ott lennünk szerelmespárokként, de ha jobban gondolok, ez az a rész ami igazából... úristen, soha nem is következhetett volna be, nagyon túlvilági, idilli, meg minden lószar, az igazi életben ilyen nem is történik, mint ahogy valóban, nem is történik.
ami a legjobban idegesít, már nem is a pocsékba menő pénz, hanem hogy van egy repülőjegyem és nem használom el. nem fogok repülni megint, pedig nagyon nagyon nagyon hiányzik! arra gondoltam ma, hogy kimegyek egy spotterdombra szombaton háromkor, mikor felszálll a gép, és nézem, ahogyan nem vagyok rajta, s a számban egy termetes, kemény, dagadó kis cigarettával kompenzálom a dolgot. na, ez fog történni, hacsak nem dönt úgy az időjárás, hogy nagyon szar lesz, mert akkor nekiállok élvezni az egyhetes, megszakítások nélküli itthonlétet.
de lehet, hogy elmegyek. szombat három óra előtt negyven perccelig van időm eldönteni. (és így menni akarnék, és bezárnák az orrom előtt a check in desket)
és hogy ne legyen elég, találtam last fmen egy külföldit aki eladja nekem a jegyeit a crystal castlesre, de nem bírok rájönni, hogy most telik-e nekem arra (nem), tökre akarok menni, de ez most túl nagy összeg lenne egy dologért. ja, nyáron megyek a balaton soundra, voltra meg nem (mik ezek a "nagy nevek" uhh csak a 30 seconds to marsot kétszer láttam úgy hogy nem is voltam rá kíváncsi), jézusom! merthogy lesz justice meg bloody beetroots is. na jó, ezt is nagyon sokszor meg fogom gondolni.
viszont megyek majd londonba ismét. Csenike a ködös albionba száműzeti magát egész nyárra dolgozni, én pedig utána megyek, mert hozzá vagyok nőve.

rheumatoid arthtritis

Cseni annyira, de annyira erős nő, hogy tűt döfött az orromba aztán meg egy karikát, és most remekül érzem magam ettől, de ahogy gondoltam, ez olyan két napra kölcsönözte nekem az "egész ember" lét illúzióját, most megint akarok valamit, hogy, ilyen ezoterikusan kifejezve magam, úgy érezhessem, ura vagyok a saját testemnek.
De komolyan. Jobban belegondolva teljesen abnormális, hogy megbírta ezt tenni. Olyan egy órát baszakodtunk megközelítőleg. De most szép és be sincs gyulladva, nem értem, mi ez a halálra ijesztés az interneten, hát megspóroltunk ötezret, ezért igazán nem nagy ár egy kis pirosság meg gyulladáska két napig ami amúgy is bekövetkezik a szerencsétlenebb embereknél, akármilyen steril légmentes karanténban csináltatják.

Na, most hogy erről is számot adtam, és nem vagyok az iskolában, egy kellemes egész napos próbán, ki kéne találnom, mit kezdjek a rengeteg időmmel. ... Elmegyek ruhákat vásárolni az olcsóbershkába. Nővéremnek azt mesélte valaki, hogy oda ilyen lopott cuccokat visznek ám. De miért? Úgy értem, jelentős részük meg is van rongálódva, direkt megrongáltat lopnak el vagy ellopják és megrongálják? Vagy valami sokkal egyszerűbb magyarázat amire már rá is jöttem csak nem tudom, minek gondolkodom hangosan?

ez a kedves kis dalocska nyomta el meglepett ordításomat a folyamat közben

lizergsav dietilamid

két dolog.
az első, amikor tudatosult bennem, mi történik. iszonyú röhejes érzés volt, sőt ilyen groteszk vagy bizarr vagy egy harmadik szó ami nem jut ezembe, és ijesztő, hogy az ilyen beatles meg tame impala zenék alá illesztett vizuális élményekhez hasonlatosat az én agyam is képes gyártani. olyan érzés, mint amikor iszonyú bénán érzed magad rengeteg ember előtt. ettől megijedtem, és féltem, aztán gyorsan túllendültem ezen.
a második, hogy alkalmam nyílt beszélgetni a Teremtővel, ez egészen bizonyos, és szimplán a magam döntése volt, hogy mégsem kaptam rajta. Tisztában voltam ugyanis azzal, hogy az egész amiatt történt, mert olvastam, hogy akár a halált is átélhetem, csak aztán meg ne haljak hirtelenjében, és ez járt a fejemben. Ezért aztán megjelent előttem egy átjáró, teljesen egyértelmű volt, hogy odaát vannak a válaszok, és csak el kell indulnom, de nem akartam. vagy féltem, ettől a hirtelen szívhalál-dologtól.
különben meg semmi érdekes, sok mandalaszerű mozgó izé, mindennek neonszínű kontúrja van és ha valamit sokáig nézel akkor olyan, mintha egy gif lenne.
de nem sikerült magamba tekintenem ahogy szerettem volna.

hippokampusz

úgy döntöttem, kijövök a szekrényből!!!!!!!
teljesen szerelmes vagyok a lányokba a seggükbe a lábukba a melleikbe meg a hajukba meg a szeplőikbe!
és semmi mást nem akarok ebben az évben elérni csak hogy legyen egy női szeretőm! vagyis igaziból beérem egy akármilyen nemű baszspannal is, akkor is úgy fogom gondolni, hogy többet az életben már nem lehetne véghezvinnem, túlteljesítettem magam. a legújabb fétisem ugyanis, amit boldog boldogtalannal megosztok, az az "ISKOLÁBAN" haha és dögöljön meg mindenki aki ezen túl van tehát mindenki azt hiszem. 
Örülök, hogy tisztázhattam.

és ez én vagyok miközben ciciket nézegetek

valójában az a történet hogy ekkoriban tanították meg nekünk használni a PSot és meg akartam lepni szását egy képpel amin a feje rengeteg mellek közt van ő pedig a kreatív folyamat egy pillanatát rögzítette és felhasználta ellenem de nem bánom. Holnap kiszúratik az orrom. Hétvégén pedig kívánalmamnak megfelelően kirándulásra megyek papír úrral for the first time. Minden remek.

temporális lebeny

Elmémet elborítja a gyász. Nem elég, hogy végére értem a House-nak (egy kórházi váróban ráadásul, hol máshol) még fructose malabsorptioval is diagnosztizálva lettem, ami egyáltalán nem szörnyűséges betegség, csak annyira mint a laktózszarságom csak cukorral, és igaziból eddig sem ehettem cukrot, mert insulin-resistentiában is szenvedek szóval tökmindegy. DE: mindezeknek köszönhetően tartósan beteggé vagyok nyilvánítva, amiért kapok egy rakás pénzt és ingyen tömegközlekedést! Ezaz. (Mintha eddig olyan sokat fizettem volna a tömegközlekedésért.)

Na, de tényleg gyászolom House-t. Most már egyedül kell döntenem, terhelném-e magam biológia és kémia órákkal amiket valószínűleg egy hét után gunyoros kacajjal adnék le, vagy megmaradok a magyar-matek-töri B triumvirátusnál, az angol már megvan és ötödiknek valami kamu tantárgynál (média? dráma?), s teljesítem a minimális elvárást (semmiképp sem többet) hogy aztán vígan... inkább kitanulom az ács szakmát. 

Istenem, ez az érettségi akkora faszság. Iszonyatosan stresszeljél rá, meg vedd komolyan, meg ú ezen múlik az életed, aztán meg ha valakinek "csak" egy érettségije van, az egy suttyó paraszt és inkább szúrja magát tökön. Nem nevetséges? Én nekem nem kell akkor érettségi sem, anélkül is elég nagy suttyónak érzem magam. Szóval, nézem az utolsó részt, mire könnyeim szaporán kezdtenek hullani alá, körülöttem pedig rózsás arcú pufók kisgyerekek verik egymást agyon. Hát gondoltam volna? Akkor kezdtem el nézni mikor megműtöttek, és egyszer sem képzeltem el, mi lesz, ha majd a végére érek. Mármint, hogy milyen halmazállapotban leszek addigra, stb. 

Ja? És a legújabb verzió szerint nem megyünk Párizsba pontosan három hét múlva, hanem el kell adnunk a jegyeket. Igaziból nem tudom, hogy ez most jó-e vagy rossz, meg nekem igaziból nem muszáj eladnom mert el bírok menni egyedül is, de kedvem annyira nincs, meg egyébként sem éreztem magam túl nyitottnak mostanában, egy könyvre sem, nemhogy egy egész városra. 

De mivel itt naponta változnak a dolgok, naponta, óránként, ezért még nem vetem el az ötletet. Úristen, mégis mi a szart csinálok síszünetben ha nem utazom el??? ... A pénzből nyilvánvalóan elrepülhetnék egy másik világba ami az agyamban van, egész hétre, na de mennyire visz az előre? Hát.

intramuszkuláris

egy egészen új érzést tapasztaltam meg a mai napon, de semmihez sem tudom hasonlítani, szóval ja. 

retrográd amnézia

Tegyük fel, ilyen persze velem nem történt, nagyon távol áll tőlem, hogy premier plánban tárjam önök elé viharos magánéletemet,  szóval tegyük fel, hogy a Fiú megijed. Vészcsengetés. Mit csináljunk? Sokat megélt csúnya kamaszlányként tettessük, hogy meg sem hallottuk szavait, minden a legnagyobb rendben, bújjunk hozzá, és jól jegyezzük meg a következő 45536244356 magányos/macskák társaságában töltendő évre, hogy milyen érzés volt, avagy: azonnal másszunk ki szerencsétlen fiúcska arcából, és gondolkodjunk úgy, mintha azt mondta volna: "Kurvára sokkal jobban szeretnék otthon lenni mert én ezt nem akarom inkább, csak fogalmam sincs, hogyan közöljem ezt veled most anélkül, hogy végig kelljen néznem ahogyan leugrasz innen" és reménykedjünk abban, hogy talán, ha egy kicsit magára hagyjuk gondolkodni, még visszabolondul hozzánk. Reménykedjünk. Mert hát, egy bizonytalan Fiúnál akit biztossá kell tenni, kevés vonzóbb dolog van.
Tegyük fel, hogy a karácsony marha unalmas ünnep, az utolsó napján az ember el is megy inkább egy kocsmába más hasonló gondolkodásúakkal, s az alkoholtól reméli a bátorságot, mellyel megírja majdan az smst: "holnap van-e programod?" Mert az ember agya már eléggé határozottan felfogta, hogy valami nagyon nem annyira jó, csupán sebzett lelke nem képes rá, ezért vetemedik erre, és akkor az ember másnap délben, mikor megjön a válasz, úgy dönt, leradírozza az agyát, mert az, hogy a válasz nem tartalmazott a sajnálkozás és a magyarázat mellett javaslatot egy másik időpontra, egyértelművé tette Sebzett Lélek számára is, hogy itt már bizony nem lesznek tovább megnövekedett önbizalmak és biztonságérzetek, melyeket egy udvarló létezése okozhatott. De sebzett lélek sebzett lélek lévén ezt nem szeretné még felfogni, hogy  szóval igen, kiüti agyat, majd ebben a remek lelki-fizikai állapotban ír egy újabb üzenetet: "jó, majd valamikor azért gyere át."
És erre már nem kap választ. (Ah, so dramatic)

Ugye, az ember kissé mintha túlreagálta volna, de nem akartam a megérzéseiről írni, mert akkor esetleg túl ezoterikusnak tűnhetett volna a közízlés számára. Meg arról, hogy ez a reakció nem illett bele az emberben a Fiúról kialakult képbe. Mindenképpen túlreagálásnak tűnik ez idegen szem számára, minden bizonnyal az ember saját szeme számára is az lesz majd egy idő után.

Szóval akkor a mindenki által olyan nagyon kedvelt semmi időszaka következik. Tényleg semmi sincs, ugyanazok a dolgok történnek mint előtte, az ember ugyanolyan gyarló, hibákat vét s ostorozza magát másnap, mint annak előtte. (Milyen szépen fogalmaztam meg, hogy a kegyeltjeivel társas agyradírozásokat hajt végre hogy aztán jót kattoghasson/másnaposkodjon). Meg hülye filmeket néz. És egy kicsit várja, hogy újra találkozzanak Fiúval, és az magyarázatot adjon furcsa viselkedésére, vagy ha nincs is mire magyarázatot adnia, az ember biztosíthassa arról, hogy a legkevésbé sem bánja már a dolgot, de azért maradhatnának egymás közelében, mert amikor... de unom ezt, szóval, mikor azt mondtam, kedvelem, akkor tényleg úgy gondoltam, kivételesen nem csak kétségbeesetten kinyögtem az első dolgot ami eszembe jutott, hogy szóval tartsam. És tényleg csak úgy. (Persze baráti jellegű szexuális közeledéseit sosem utasítanám vissza, haha.)

Most jön a leghülyébb, legbénább, idegesítő rész, a "mi a fasz", de komolyan? :D
Lehet, hogy valami nagyon nagyon félreértettem, de nekem most vagy úgy tűnik hogy iszonyatos csalódást okoztam és ennek köszönhetően örvendeztet meg ezzel az ignorálással, vagy pedig teljesen normális, hogy az emberek jól érzik magukat aztán meg nem beszélnek egymáshoz. Jaj, nem értem! Egy hülye fasznak érzem magam amiért magyarázatra vágyom, vagy mi van, ha azt hiszi, hogy halálosan beleszerettem, és ezért tesz úgy mint aki nem fogta fel hogy beszélni szeretnék vele, nehogy reménykedni kezdjek. Kedves tőle, dehát nem szerettem belé halálosan, én önző módon annál a résznél kezdtem el bömbölni, mikor rájöttem, hogy most egy darabig megint nem fogom magam felhőtlenül jól érezni, mert nem lesz kire vetítenem az apakomplexusom (magyarul őt emberként kevésbé hiányolom egyelőre mint az érzést, hogy olyan fogja a kezem aki Fiú, de fogom, mert mint említettem, megkedveltem), de egy hét után szerelmesnek lenni enyhe túlzás lenne, nem? Ennyire kétségbeesett még magam sem vagyok.
És egy hülye fasznak érzem magam, hogy itt irkálok (vagy írkálok?) ahelyett, hogy valami értelmeset csinálnék, például megkérném, hogy beszéljen velem. De nem akarom megkérni, mert nem akarom úgy látni a fején, hogy  fossa telibe a dolgot, az megint csak nagyon felidegesítene. Vagy azt látni, ahogyan azt gondolja magában, "mi a faszt akar tőlem?", fú, nagyon szar lenne.

Komolyan, férfiak, hogy csináljátok? Egy hülye fasznak érzem magam, hogy élek. Meg, hogy ezt mind leírtam.

Mondjuk lehet, tényleg fossa telibe, én meg csak csinálom a színházat magamnak, és ez normális, mert ő fiú, én meg egy lány vagyok, és ez így megy. Most komolyan, nem szarkazmus..tisoskodom.

Másnapi Fejlemény: hogy én mekkora egy címeres fasz vagyok tényleg!!!  "a kis Gergő szeret így szórakozni a lányokkal", ooh Laura, you're more than a stupid ass fucking cow. Hát ilyen egyszerű volt a megoldás? Én azt gondoltam, hogy ilyen csak a filmekben van, ilyen lányokkal szórakozás. Jézus krisztus felszentelt barma vagyok. Isten süket báránya. Jézusom. Teljesen helyénvalónak véltem az ilyen "mintha mindig így lett volna" és hasonló megszólalásokat. Úristen! Jobb lesz, ha a homlokomra írom, hogy én egy nagyon dőre nőszemély vagyok, aki bármit elhisz! Adjanak a kezembe egy Bibliát, lehet, hogy rejtőznek bennem még dolgok, meg mi ez az elképszető mennyiségű istenkáromlás egyébként is? De így már teljesen érthető az egész, és tényleg nevetséges, ahogyan itt írtam vagy két oldalt erről. Hijaj de bolondos vagyok:D


Vagyis nem, annyira nem értem. Mire volt jó? Mármint semmit sem ért el, amit az ilyen szórakozós fiúk el akarnak érni a szórakozásukkal, szóval nem értem, hogy ez mire volt jó :D Köszönjük.

Na jó, akkor vissza a normális életbe.

szerencsés 2013

el sem búcsúztam az óévtől meg semmi, még ilyet, bár végül is felesleges, neutrális hozzáállásom ráébresztett, hogy a karácsony után az újév a második legfeleslegesebb dolog amiért bezárják a.. helyeket. nem mintha mennék bárhova. meg nem mintha nagyon durván másnapos büdös embereket akarnék munkára kötelezni. hanem, hogy ezt amúgy miért kell megünnepelni egyáltalán. komolyan. miért.
mindegy. továbbra is páriaként élem életem, mely - vagy inkább az, hogy ezt a pszichém nehezen emészti meg - nagyon előnyös körülmény, ha arra gondolok, milyen könnyedén esek előbb-utóbb áldozatul mindenféle pszichoaktív szernek, először a hallucinogéneknek s aztán a serkentőknek, hogy segítsek az agyamnak tűltenni magát saját szegényes hozzáállásán magához, s ezáltal valami elismert művész legyek, tudja a halál, milyen módon, de igen. Persze, az is lehet, hogy ettől az ember még inkább kitaszítottá válik, de sebaj.
Igazából meg nem tudom, elcsúszdázgatok itt a zűrös, nehéz kamaszkor bipoláris lejtőin. ennek nem volt értelme.

tök jó lenne, ha mindenki kapna év végén egy ilyen részletes kimutatást, hogy az adott évben hány órát töltött hasznos tevékenységgel, hány orgazmusa volt, mennyi embernek okozta közvetve a halálát, mennyi embernek okozta közvetlenül a halálát, mennyi zsírt, szénhidrátot, fehérjét. füvet, hány liter alkoholt stb. döntött magába. Nem lenne tanulságos?