cluster-fejfájás

én csupa ellentmondás vagyok.
elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mizantróp vagyok-e avagy szociopata egy kicsit, de a dolog, aminek kapcsán ezen tűnődtem, rádöbbentett, hogy természetesen egyik sem.
Nem járt a metró csütörtök reggel a deák és a valamelyik rettenetes dél-pesti megállóhely között. Erről akkor tájékoztattak, mikor a mozgólépcsővel megérkeztem a Ferenciek tere alá, "kérjük, hagyják el az állomást". Roppant dühbe gurultam, mert még egy perc sem telhetett el azóta, hogy Reginától elbúcsúztam a felszínen, és ha mondjuk akkor hagyom el az állomást amikor még nem vagyok ott, akkor megtehetek még pár száz métert busszal az ő drága társaságában a kettes metróig, ami amúgy is sokkal jobban elvisz az iskolába, meg sokkal jobban is szeretem, mert ott könnyen azt képzelem hogy Londonban vagyok a csodás új szerelvényeknek köszönhetően. De így rengeteg bosszús magyar emberek társaságában kellett ismét a felszínre törnöm, ki a hülye hetes megállójába, ahol is azt tapasztaltam, hogy mind a négyezer pórul járt utastársam úgy képzeli, felfér majd az első érkező expressz hetes buszra, amin már eleve vannak kettőszázan. Amikor az beáll a megállóba, mind odaömlenek az ajtók elé, egymásról tudomást sem vesznek. Mintha a látásuk szelektívvé vált volna, és csak a buszt tudja értelmezni, az embereket nem. Mindehhez szörnyű, buta  fejet vág. Az emberek szállnának le, de ezek nem hagyják, ők felszállnának mindenáron. És ha látják, hogy a busz tele van, felférésük teljesen reménytelen, akkor is odavágják a lábukat a legalsó lépcsőre, és várják, hogy a busz térfogata valamilyen csodálatos módon megnövekedjék, s ők felférjenek de semmiféleképpen sem hagyhatják azt, hogy a busz nélkülük folytassa útját. Mert a következő, ami olyan 20 másodperc múlva érkezik, már nem lesz jó.
A lényeg, hogy én ott, abban a buszmegállóban tömeggyilkosságon törtem a fejem. Meg gyalogláson.
Nem fejtettem ki eléggé, vagy elég hatásosan, de tényleg iszonyatos emberundorom támadt, de lehet, hogy csak a tömeg teszi, a tömeg mindig ezt teszi velem. Kriszta szereti mindig mindenkinek elmesélni, hogy "Laura vett magának egy fesztiválbérletet, majd elment vele a nemzeti parkba kirándulni egyedül".
Pedig ezért írtam le ezt az egész szarságot, hogy ezt elmondjam. Hogy utálom a buta, tolakodó szarokat.
Délután viszont mondta valaki, hogy azért nem járt a metró, mert valaki elé ugrott. Erre az első gondolatom az volt, hogy én, ha véget is akarnék vetni az életemnek, azért nem basznám el vele rengeteg sok ember reggelét szándékosan. Néhányét nagyon szívesen, de azért ismeretlen szerencsétlenekét, ráadásul ilyen szar időben..
Ó jaj úgy idegesít hogy nem bírom leírni amiket gondolok! Igazán nagyszerűen el tudom képzelni, mi folyik a fejemben, de ha meg kell fogalmaznom, az úgy fest, mint amikor először írtam, harmadikban fogalmazásórán. Volt ilyenünk szerintem. Fogalmazás.