Ó, rettenetes dolog történik velem.
Már a harmadik éjszaka történik az, hogy úgy alszom el, hogy én most uralni fogom az álmaimat, és ha valamelyik vadbarom ellopni készülne valamelyik htalmas titkomat, vagy incepcióval próbálkozna, rá tudjam uszítani a projekcióimat, erre vagy már akkor nem emlékszem, mit álmodtam, mikor felkeltem, vagy dagadt gyerekekkel álmodom, akik kötekednek a medence partján. De az biztos, hogy nem uraltam az álmomat.
Tegnap reggel ráadásul még az is történt, hogy kiment a fejemből a filmzene, és teljes letargiába zuhantam. Akárhogy próbáltam felidézni, csak az az Edith Piaf jött vissza, vagy a Véres Gyémánt zenéje (egyszer még a Forrest Gump is XD.) Aztán végül ma zuhanyzás közben váratlanul visszaszivárgott, és nagyon örvendtem neki.
Jajj. Jajj. Jajj, nagyon meglopva érzem magam, valaki éjszaka rendetlenkedett a fejemben. AHA! BIZTOS, hogy ez történt, mert 12:09-kor keltem fel. Én sosem alszom ilyen sokáig. Elaltattak! Úristen! Megloptak!
... Nem is tudom, melyik film volt rám utoljára ilyen hatással . :D Most pedig könyörgök a mozis spanomnak, hogy adjon nekem Eredetes moziposztert. Felragasztom a plafonra, hejj, de jó lesz.
Mennem kéne, mer' marha meglepő módon már megint Barnussal ütközöm este, és ő, basszus, addig van negyven percem. Júj, de ijesztő ez a fhánsziá sánzonzene. Júj. Főleg az arész, mikor hangosodik, júj, mint a filmben.
péntek, július 30
kedd, július 27
találó cím
Nem is meséltem, hogy hétvégén voltunk bringázni bátyámékkal jó messze, és mesélte közben, hogy neki a Monte Carlóban az a szerep jutott, hogy ugorjon be szelina mellé a liftbe, úgyhogy ő tutira látszani fog legalább, az én státusom kétes, amint az a témobil reklámnál már tapasztaltuk XD de nekem tök nyolc, mert jó sok suskát adtak érte.
Aoukám meg közben lezsírozta itt nekem valami asszonnyal, hogy valami genyót kennek a hajamra, amitől nem göndörödik majd be! Hahá! Király, de pont most fedeztem fel, mennyi lehetőség rejlik a göndör hajban :D
Aoukám meg közben lezsírozta itt nekem valami asszonnyal, hogy valami genyót kennek a hajamra, amitől nem göndörödik majd be! Hahá! Király, de pont most fedeztem fel, mennyi lehetőség rejlik a göndör hajban :D
bari üzenete:
szia Laura
laurácska üzenete:
szia Barnus
nézd meg az eredetet
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
már láttam
nagyon jó volt
laurácska üzenete:
nnna! helyes
ugye? ugye?
rég láttam ilyen jó filmet
mi tetszett a legjobban?
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
a végén hogy nem lehet eldönteni hogy a végén pörgött a totem vagy elborult
egészen hazáig azon morfondíoztam
laurácska üzenete:
aha, ezen én is
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
nem tudtam rájönni
laurácska üzenete:
szerintem eldőlt a végén
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
de végülis ha cssak gondolkodás nélkül kellene dönteni akkor azt is álmodta
laurácska üzenete:
mert honnan került volna ebbe az álomba?
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
de tuti
nem
hátaz nem lehet
hátigen
ezért gondolkoztam az agyammal nem pedig a szememmel
szerintem ez csak oylan kis kétes csattanó a végéreD
laurácska üzenete:
hát ez ilyen kibaszás, hogy megnézd még húszmilliószor, hátha ki tudod kombinálni vhogy
de biztos igaz volt
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
de én tuti megnézem mégegyszer
nagyon jó volt
laurácska üzenete:
amúgy nekem az tetszett a legjobban, mikor a lökés előtt a csávó betuszkolta a liftbe az alvó népeket
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
meg ahhoz képest h kb 2 és fél óra
laurácska üzenete:
meg amikor súlytalanul verekedtek
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
egy csöppet sem volt unalmas
laurácska üzenete:
aha! volt egy óra kb.
amikor végig össze-vissza szartam magam
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
JAH AZ A SÚLYTALAN dolog az nagyon jol megvolt csinálva
meg az egésznek az ötlete
nagyon eredeti
ez jó
mert manapság már csupa kopi filmeket csinálnik
laurácska üzenete:
jaja
én is ezen gondolkodtam, hogy vagy az ecslipsztől kell eldobni az agyam, vagy pedig ilyen beszélőkutyás vígfosoktól ..
Na. Ennyi. Vele nézem meg ismét, majd ha lesz pénzem. Jujjdevárom, még negyvenötször végig akarom nézni.
Ja igen, hát visszaszoktam a buta csúnya emesenre, és az újonnan felvett fiúismerőseim mind arra kíváncsiak először, hogy "van-e pasim" mire én kivétel nélkiül azt reagáltam, hogy és neked? Na, elmentek ti aludni.
Hű. Regina, írok neked ímélt.
szia Laura
laurácska üzenete:
szia Barnus
nézd meg az eredetet
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
már láttam
nagyon jó volt
laurácska üzenete:
nnna! helyes
ugye? ugye?
rég láttam ilyen jó filmet
mi tetszett a legjobban?
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
a végén hogy nem lehet eldönteni hogy a végén pörgött a totem vagy elborult
egészen hazáig azon morfondíoztam
laurácska üzenete:
aha, ezen én is
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
nem tudtam rájönni
laurácska üzenete:
szerintem eldőlt a végén
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
de végülis ha cssak gondolkodás nélkül kellene dönteni akkor azt is álmodta
laurácska üzenete:
mert honnan került volna ebbe az álomba?
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
de tuti
nem
hátaz nem lehet
hátigen
ezért gondolkoztam az agyammal nem pedig a szememmel
szerintem ez csak oylan kis kétes csattanó a végéreD
laurácska üzenete:
hát ez ilyen kibaszás, hogy megnézd még húszmilliószor, hátha ki tudod kombinálni vhogy
de biztos igaz volt
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
de én tuti megnézem mégegyszer
nagyon jó volt
laurácska üzenete:
amúgy nekem az tetszett a legjobban, mikor a lökés előtt a csávó betuszkolta a liftbe az alvó népeket
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
meg ahhoz képest h kb 2 és fél óra
laurácska üzenete:
meg amikor súlytalanul verekedtek
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
egy csöppet sem volt unalmas
laurácska üzenete:
aha! volt egy óra kb.
amikor végig össze-vissza szartam magam
[c=#16E99F]bari[/c] üzenete:
JAH AZ A SÚLYTALAN dolog az nagyon jol megvolt csinálva
meg az egésznek az ötlete
nagyon eredeti
ez jó
mert manapság már csupa kopi filmeket csinálnik
laurácska üzenete:
jaja
én is ezen gondolkodtam, hogy vagy az ecslipsztől kell eldobni az agyam, vagy pedig ilyen beszélőkutyás vígfosoktól ..
Na. Ennyi. Vele nézem meg ismét, majd ha lesz pénzem. Jujjdevárom, még negyvenötször végig akarom nézni.
Ja igen, hát visszaszoktam a buta csúnya emesenre, és az újonnan felvett fiúismerőseim mind arra kíváncsiak először, hogy "van-e pasim" mire én kivétel nélkiül azt reagáltam, hogy és neked? Na, elmentek ti aludni.
Hű. Regina, írok neked ímélt.
Inception
Ma voltam moziban Virággal.
Ő az a barátnőm, akivel kettő darab évig balettoztunk együtt, aztán felvételitünk a balettintézetbe, őt felvették, engem meg nem, és sosem felejtem el neki, micsoda részvéttel tekintett rám, mikor a nénike gyengéden kiterelgetett a harmadik vizsga után. Ja, és két közös osztálytársunk is van.
Szóval megnéztük az Eredet című örök legjobb lekfantasztikusabb kedvenc filmemet.
Leonardo Dicaprio volt az egyik garancia rá, hogy tetszeni fog - jóformán semmit nem tudtam a filmről, mielőtt beültünk a moziba, csak azt, hogy ő a főszereplője, a tökéletes bűntényre készül, álmok vannak a dologban, a műfaj pedig sci-fi és thriller is.
Ahogyan Detti mondta, a Véres Gyémánt után valóban beleszerettem Leonardo Dicaprióba, nade nem olyan kielégületlen harminchétéves módjára, hanem abba, ahogyan játszik.
Olyan jó volt, mert a többi szereplőt a többi filmje alapján ismertem fel, és megint eszembe jutott, hogy venni akartam egy füzetet, ami majd az én saját IMDb-m lesz (LMDb, hahaha), csak éppen azokkal a filmekkel, amiket láttam.
Benne volt például a Gésa emlékirataiból a ... chairman... hogyishívják... Sayuri szerelmese, mindegy, meg Juno, és nagyon idegesített, mert az ő neve körülbelül két óra után jutott végre eszembe. Ellen Page. Akkor Arthurra azt hittem, hogy Shia LaBeouf, és nagyon örvendeztem, hogy mégsem egy kis buzeráns, de aztán kiderült, hogy nem ő, és mégis csak egy buzeráns. De majd az imdb igazol.
Arthur Joseph GORDON-Levitt volt, és nagyon jól mutatott a súlytalanul verekdős jelenetben. Az volt a kedvencem. És soha nem láttam még semmiféle filmben.
A kedvenc szereplőm Eames volt, hihetetlen jó karakter és hihetetlen jó színész (angol természetesen). Amikor ő felbukkant, akkor kezdtek el záporozni a világmegváltó gondolataim, amik közül mindjárt közzé teszek egyet-kettőt. Hoooppá! És játszott a spílerben, Hoooooppá! Azt is meg kéne má' nézni, hoooppá. Meg a Marie-Antoinette-ben és a Sweeney Toddban, meg a bibiszis Twist Olivérben is, hhhaaa! Ímmádoma Thomas Hardy!
(Egyébként amikor beértünk a terembe, épp a Harry Potter előzetesének a vége ment, mire pedig leültem, a Social Networké, és nem figyeltem oda. Csak láttam, hogy az én ííííímádott Jesse Eisenbergem fog játszani benne, úgyhogy megnézem, meg azért is, mert facebook-függő vagyok, habár az internethasználók fele az.)
Szóval. Miért volt jó film?
Mert két és fél órán keresztül ültem egyhelyben anélkül, hogy a filmhez sehogyan sem kapcsolható dolgokon gondolkodtam volna (vö. eclipse - mi a szart egyek vacsorára? bemenjek a sparba hazafelé? nyitva lesz még? kurvára nem lesz nyitva! mit egyek?), sőt, mi több: majd összeszartam magam időnként, meg feszült is voltam, mikro annak kellett lenni, meg olyanokat sustorogtam, hogy "gyerünk, gyerünk, gyerünk BASSZAMEG!", és ökölbe szorítottam a kezem. Kiröhögöm a nagyimat, mikor így beleéli magát a sorozatokba, de itt nehéz volt nem beleélni magam...
Rettentő bonyolult volt a történet. Virág mondta, hogy elvileg 10 évig írták a forgatókönyvet, és nem csodálom, mert... Bár, ami azt illeti, nem volt bonyolult. Ha kicsit belegondolok, hogy hogyan álmodok, meg ráveszem magam, hogy belegabalyodás nélkül megértsem, milyen lehet álmon belüli álmon belül álmodni, utólag is értem az egészet. És nagyon nagyon nagyon furcsa volt, meg elgondolkodtató, és én uralni akarom az álmaimat! Jaj, most jutott eszembe, hogy még Eames egyszer Talulah Riley-vá változott (St. Trinian's), méghozzá szőkében, és pontosan pontosan pontosan olyan volt, mintha az én drága Prue-mat látnám, mikor úgy tesz, mintha az anyja lenne. Vicces.
De soha az életben ki nem bírnék találni egy ilyen történetet, mint ez. Zavart, hogy nem feliratos a film, mert a párbeszédek néha annyira idegesítően... idegesítőek voltak, míg eredeti nyelven nem zavart volna annyira gyakran szerintem. "Hisz te is tudod!" "Emlékszel még, mit mondtál, mikor megkérted a kezem?" Jaj. Jaaaaj! Amúgy nem volt rossz a szinkron, de na.
Meg mondták például, hogy a gondolat elpusztíthatatlan. Így van, nem-é? Tiszta bölcsek.
Akkor nagyon jó volt a zene. Nagyon jók voltak az effektek, és nagyon nagyon látványos volt az egész. Egyetlenegyszer volt csak gagyi, de az is csak az elején, mikor az első álombéli kisbusz zuhant a hídról, és ugye az az első álomban 10 másodperc, a másodikban három perc, a harmadikban meg hatvan. És akkor ehhez mérten történt egy csomó dolog a harmadik álomban, a másodikban üldözték Arthurt aztán megnyílt a lépcső a csávóka előtt, ami szerintem már megvolt másfél perc is, aztán mutatták a zuhanó buszt - tökugyanolyan helyzetben, mint előtte. Hmmm. De hihhetetlen jó volt, na! Hú, megint megint megint megint! Az csak moziban jó! Miért nincs pénzem!? Majd az utolsó héten megtekintem még egyszer.
És még valami, amit a szaros ecslipsz nem tudott: visszatért a filmek világa iránti megmagyarázhatatlan vonzalmam, ami a mozikban mindig megszáll, csak ugye az ecslipszén és a valentin napnál, a két utolsó filmnél amit megtekintettem, sajnálatos módon elmaradt. Úgy, de úgy, de úgy szeretnék már megint production manager meg director meg writer lenni. De hát ugye a dága drága NFTS-t bebuktam, de még ki tudja? Annyira szívesen kifejteném, hogy mit imádok annyira a filmeken, de híján vagyok a nyelvi eszközöknek, és amúgy is zaklatnak. Viszlát. Ha nyomoréknak tetszenek lenni, azért ne nézzék meg az Eredetet, mert úgysem tudják majd értékelni. Viszlát! Mondtam, hogy hihetetlen jó volt a zene? Még Edith Piaf is felbukkant.
Ő az a barátnőm, akivel kettő darab évig balettoztunk együtt, aztán felvételitünk a balettintézetbe, őt felvették, engem meg nem, és sosem felejtem el neki, micsoda részvéttel tekintett rám, mikor a nénike gyengéden kiterelgetett a harmadik vizsga után. Ja, és két közös osztálytársunk is van.
Szóval megnéztük az Eredet című örök legjobb lekfantasztikusabb kedvenc filmemet.
Leonardo Dicaprio volt az egyik garancia rá, hogy tetszeni fog - jóformán semmit nem tudtam a filmről, mielőtt beültünk a moziba, csak azt, hogy ő a főszereplője, a tökéletes bűntényre készül, álmok vannak a dologban, a műfaj pedig sci-fi és thriller is.
Ahogyan Detti mondta, a Véres Gyémánt után valóban beleszerettem Leonardo Dicaprióba, nade nem olyan kielégületlen harminchétéves módjára, hanem abba, ahogyan játszik.
Olyan jó volt, mert a többi szereplőt a többi filmje alapján ismertem fel, és megint eszembe jutott, hogy venni akartam egy füzetet, ami majd az én saját IMDb-m lesz (LMDb, hahaha), csak éppen azokkal a filmekkel, amiket láttam.
Benne volt például a Gésa emlékirataiból a ... chairman... hogyishívják... Sayuri szerelmese, mindegy, meg Juno, és nagyon idegesített, mert az ő neve körülbelül két óra után jutott végre eszembe. Ellen Page. Akkor Arthurra azt hittem, hogy Shia LaBeouf, és nagyon örvendeztem, hogy mégsem egy kis buzeráns, de aztán kiderült, hogy nem ő, és mégis csak egy buzeráns. De majd az imdb igazol.
Arthur Joseph GORDON-Levitt volt, és nagyon jól mutatott a súlytalanul verekdős jelenetben. Az volt a kedvencem. És soha nem láttam még semmiféle filmben.
A kedvenc szereplőm Eames volt, hihetetlen jó karakter és hihetetlen jó színész (angol természetesen). Amikor ő felbukkant, akkor kezdtek el záporozni a világmegváltó gondolataim, amik közül mindjárt közzé teszek egyet-kettőt. Hoooppá! És játszott a spílerben, Hoooooppá! Azt is meg kéne má' nézni, hoooppá. Meg a Marie-Antoinette-ben és a Sweeney Toddban, meg a bibiszis Twist Olivérben is, hhhaaa! Ímmádoma Thomas Hardy!
(Egyébként amikor beértünk a terembe, épp a Harry Potter előzetesének a vége ment, mire pedig leültem, a Social Networké, és nem figyeltem oda. Csak láttam, hogy az én ííííímádott Jesse Eisenbergem fog játszani benne, úgyhogy megnézem, meg azért is, mert facebook-függő vagyok, habár az internethasználók fele az.)
Szóval. Miért volt jó film?
Mert két és fél órán keresztül ültem egyhelyben anélkül, hogy a filmhez sehogyan sem kapcsolható dolgokon gondolkodtam volna (vö. eclipse - mi a szart egyek vacsorára? bemenjek a sparba hazafelé? nyitva lesz még? kurvára nem lesz nyitva! mit egyek?), sőt, mi több: majd összeszartam magam időnként, meg feszült is voltam, mikro annak kellett lenni, meg olyanokat sustorogtam, hogy "gyerünk, gyerünk, gyerünk BASSZAMEG!", és ökölbe szorítottam a kezem. Kiröhögöm a nagyimat, mikor így beleéli magát a sorozatokba, de itt nehéz volt nem beleélni magam...
Rettentő bonyolult volt a történet. Virág mondta, hogy elvileg 10 évig írták a forgatókönyvet, és nem csodálom, mert... Bár, ami azt illeti, nem volt bonyolult. Ha kicsit belegondolok, hogy hogyan álmodok, meg ráveszem magam, hogy belegabalyodás nélkül megértsem, milyen lehet álmon belüli álmon belül álmodni, utólag is értem az egészet. És nagyon nagyon nagyon furcsa volt, meg elgondolkodtató, és én uralni akarom az álmaimat! Jaj, most jutott eszembe, hogy még Eames egyszer Talulah Riley-vá változott (St. Trinian's), méghozzá szőkében, és pontosan pontosan pontosan olyan volt, mintha az én drága Prue-mat látnám, mikor úgy tesz, mintha az anyja lenne. Vicces.
De soha az életben ki nem bírnék találni egy ilyen történetet, mint ez. Zavart, hogy nem feliratos a film, mert a párbeszédek néha annyira idegesítően... idegesítőek voltak, míg eredeti nyelven nem zavart volna annyira gyakran szerintem. "Hisz te is tudod!" "Emlékszel még, mit mondtál, mikor megkérted a kezem?" Jaj. Jaaaaj! Amúgy nem volt rossz a szinkron, de na.
Meg mondták például, hogy a gondolat elpusztíthatatlan. Így van, nem-é? Tiszta bölcsek.
Akkor nagyon jó volt a zene. Nagyon jók voltak az effektek, és nagyon nagyon látványos volt az egész. Egyetlenegyszer volt csak gagyi, de az is csak az elején, mikor az első álombéli kisbusz zuhant a hídról, és ugye az az első álomban 10 másodperc, a másodikban három perc, a harmadikban meg hatvan. És akkor ehhez mérten történt egy csomó dolog a harmadik álomban, a másodikban üldözték Arthurt aztán megnyílt a lépcső a csávóka előtt, ami szerintem már megvolt másfél perc is, aztán mutatták a zuhanó buszt - tökugyanolyan helyzetben, mint előtte. Hmmm. De hihhetetlen jó volt, na! Hú, megint megint megint megint! Az csak moziban jó! Miért nincs pénzem!? Majd az utolsó héten megtekintem még egyszer.
És még valami, amit a szaros ecslipsz nem tudott: visszatért a filmek világa iránti megmagyarázhatatlan vonzalmam, ami a mozikban mindig megszáll, csak ugye az ecslipszén és a valentin napnál, a két utolsó filmnél amit megtekintettem, sajnálatos módon elmaradt. Úgy, de úgy, de úgy szeretnék már megint production manager meg director meg writer lenni. De hát ugye a dága drága NFTS-t bebuktam, de még ki tudja? Annyira szívesen kifejteném, hogy mit imádok annyira a filmeken, de híján vagyok a nyelvi eszközöknek, és amúgy is zaklatnak. Viszlát. Ha nyomoréknak tetszenek lenni, azért ne nézzék meg az Eredetet, mert úgysem tudják majd értékelni. Viszlát! Mondtam, hogy hihetetlen jó volt a zene? Még Edith Piaf is felbukkant.
vasárnap, július 25
an dö thoá! beng beng beng!
Jajj Istenem, milyen jó lesz az, amit enm küldök el a Reginának! Tisztára belejöttem.
Amúgy most az Értelem és Érzelem című Austen klasszikust próbálom olvasni, de egyre csak szörnyülködöm, bár eddig még nem akadt olyna személy, akit ne bírtam volna ki, mint a Büszkeség és Balítéletben az, aki olyan, mint a Jane Eyre-ben St. John, és most nem jut eszembe a neve.
Jaj, nem, nem olyan! St. John csak mélyen vallásos és jó és erőszakos és irritáló volt, azért hánytam majdnem össze a könyvet miatta, a másik viszont, aki... valami unokatesója volt asszem Elizának, és el akarta venni feleségül (?!), és akkora balfasz volt, meg olyan szinten idegesítő, hogy viszketett a tenyerem, mikor olvastam.
Az népirtás az népirtás, vagy népírtás? Mert kiírt. Kiírtom a szúnyogot. Kiirtom a népet. De én azt rövid ível mondom! Ez pont akkora marhaság, minthogy a joghurtot joghurtnak írjuk, és nem úgy mondjuk, hogy DZSOGÖRT, JÓGÚRT, vagy JÓGHÚRT, hanem úgy, hogy jókurt, de akkor már miért nem lehet így írni? Na mindegy.
Azon gondolkodtam, hogy ha egyazon történetben van Emmi és Astrid is, akkor nekik ikreknek kell lenniük, márpedig én nem akarok ikrekkel foglalkozni, ha pedig Emmi és Elli is, azokat meg mindenki összekeveri, szóval NEm írom bele egyiket sem :D
Amúgy most az Értelem és Érzelem című Austen klasszikust próbálom olvasni, de egyre csak szörnyülködöm, bár eddig még nem akadt olyna személy, akit ne bírtam volna ki, mint a Büszkeség és Balítéletben az, aki olyan, mint a Jane Eyre-ben St. John, és most nem jut eszembe a neve.
Jaj, nem, nem olyan! St. John csak mélyen vallásos és jó és erőszakos és irritáló volt, azért hánytam majdnem össze a könyvet miatta, a másik viszont, aki... valami unokatesója volt asszem Elizának, és el akarta venni feleségül (?!), és akkora balfasz volt, meg olyan szinten idegesítő, hogy viszketett a tenyerem, mikor olvastam.
Az népirtás az népirtás, vagy népírtás? Mert kiírt. Kiírtom a szúnyogot. Kiirtom a népet. De én azt rövid ível mondom! Ez pont akkora marhaság, minthogy a joghurtot joghurtnak írjuk, és nem úgy mondjuk, hogy DZSOGÖRT, JÓGÚRT, vagy JÓGHÚRT, hanem úgy, hogy jókurt, de akkor már miért nem lehet így írni? Na mindegy.
Azon gondolkodtam, hogy ha egyazon történetben van Emmi és Astrid is, akkor nekik ikreknek kell lenniük, márpedig én nem akarok ikrekkel foglalkozni, ha pedig Emmi és Elli is, azokat meg mindenki összekeveri, szóval NEm írom bele egyiket sem :D
csütörtök, július 22
hmmmh
"Kedves Tibi!
Én mostanában attól kapok viszketést, hogy az elmúlt két hétben a híradók
három legfontosabb híre közé tartozott az, hogy "meleg van". A melegről
szóló tudósításaik a következő képsorokból állnak: három arannyal megrakott
rajcsávó áll sorfalat a palatinuson (véletlenül sem valamelyik tavunknál),
és érdeklődve tanulmányoznak valamit, amit mi már nem látunk, avagy egy
modoros ősanya beül a kétévesek közé a gyerMekmedencébe, és mindenáron részt
akar venni a játékban, noha már háromszor nyakon lett öntve a gyerMekek
által. (Ezalatt a riporter imígyen szól: Csak így lehetett kibírni a
hőséget. Vagy így. És akkor váltanak temészetes vízre.) A természets
vizeknél pedig közlik velünk, hogy volt, aki labdát vitt magával a
Balatonba, de olyan is, aki gumikrokodilt. És mutatják.
Na, csak nem volt jobb dolgom.
Üdv, Lora"Mire a felelet:
"Ehh, ez dicséretes észrevétel, Lora :D
Még a nyár FOLYAMÁN helyet kell szorítani neki a blog HASÁBJAIN v. a
fácsebukkon. Köszönjük szépen."Hahá! Hozzájárulok imitten ahhoz, amit kedvelek.
gróf adél
Senki ne botránkozzon meg.
Először azt hittem, hogy a regényem főszereplőjének nem lesz neve, mert kábé két órát nyálaztam az engedélyezett magyar női nevek listáját, és egy normálisat sem találtam (Eulália? Skolasztika? Enéh? EPIFÁNIA? Úristen...), illetve igen, csak nem illett a karakterhez, aztán valahogy mégis megállapodtam Adélban, csak normális vezetéknevem nem volt, aztán beugrott a Gróf. És jó hülyén hangozhat, de közben rájöttem, hogy a nevének, meg mindenki más nevének nagyon sok szerepe lesz a történetben :D. Nem. Nem azért fog keseregni nyolc fejezeten keresztül, hogy mit tettek vele, mikor elnevezték (bár ez a Gróf Adél szerintem egész jól hangzik, csak cseppet...).
Ó! Ó! Meg azt akartam, hogy mindenki bizonyosodjék meg arról, hogy zseniális vagyok.
Ma ránéztem a ventillátoromra. (De az nem ventilátor?) Ilyen toronyventil(l)átor. és akkor beugrott Ventus Tamara az Egymás szemébenből. Szélkisasszonynak lett hívva, mert a ventus jelentése szél. És akkor összehoztam a ventust meg a ventillátort, és rájöttem, hogy ügyes vagyok.Egy csomó ilyen felfedezésem volt már, és úgy döntöttem, hogy össze fogom őket írni. Majd. Egyszer (nem).
Először azt hittem, hogy a regényem főszereplőjének nem lesz neve, mert kábé két órát nyálaztam az engedélyezett magyar női nevek listáját, és egy normálisat sem találtam (Eulália? Skolasztika? Enéh? EPIFÁNIA? Úristen...), illetve igen, csak nem illett a karakterhez, aztán valahogy mégis megállapodtam Adélban, csak normális vezetéknevem nem volt, aztán beugrott a Gróf. És jó hülyén hangozhat, de közben rájöttem, hogy a nevének, meg mindenki más nevének nagyon sok szerepe lesz a történetben :D. Nem. Nem azért fog keseregni nyolc fejezeten keresztül, hogy mit tettek vele, mikor elnevezték (bár ez a Gróf Adél szerintem egész jól hangzik, csak cseppet...).
Ó! Ó! Meg azt akartam, hogy mindenki bizonyosodjék meg arról, hogy zseniális vagyok.
Ma ránéztem a ventillátoromra. (De az nem ventilátor?) Ilyen toronyventil(l)átor. és akkor beugrott Ventus Tamara az Egymás szemébenből. Szélkisasszonynak lett hívva, mert a ventus jelentése szél. És akkor összehoztam a ventust meg a ventillátort, és rájöttem, hogy ügyes vagyok.Egy csomó ilyen felfedezésem volt már, és úgy döntöttem, hogy össze fogom őket írni. Majd. Egyszer (nem).
the writer
Ó, elveszettnek sem hitt felvételis emlékek bukkantak ki belőlem. Ó, micsoda fantasztikus időszaka volt az életemnek, mikor megtudtam, hogy jobb központit írtam mindenkinél, akit utálok, HAHAHA!
Íme a zenei aláfestés. Istenem, Ellie, szeretlek.
Hú, azt említettem-e, hogy van Ellie Goulding-rajongó osztálytársam?
És azt említettem, hogy még kb három hete megnéztem az ecslipszet Moncival?
Meg hogy voltam Lellusnál, és marha jó volt?
Nem? Jó.
Ímááádom a Cynthi. (Meg a mindegyik. Mindenki a legjobb barátnőm lesz azthiszem :D)
Az ecslipsz egy rakás szar, körülbelül húsz perc telt el úgy a filmből, hogy fel sem fogtam, mi van, mert oda sem figyeltem, egyszer majdnem bealudtam, és feltűnt (kínosan sokszor) az a silent hilles kiscsaj, akiről annak idején azt reméltük, hogy Jane-t fogja játszani. Aztán Lellétől megtudtam, hogy ő Bree Tanner. Illetve megkérdeztem, hogy ki a szar az a Bree Tanner, mire mondta, én meg összeraktam, hogy akkor azért mutogatták olyan sokszor.
Hmm. A zenék viszont igazán jók voltak. Féltem a Florence + the Machine-t az eltvájlájtosodástól. Hogy azt is úgy fogom tagadni, mint a paramore-t meg a mjúzt. Ó. Emlékszem a paramore-os időszakomra, mikor még azt hittem, hogy britek, csak mert olyan jól... britnek néztek ki az emtívín a korai dalömlésben. Hát igen. Jó rég vót.
Lellussal meg jó sokat beszélgettünk és (röhögtüüüünk HAHAHAHÁ, de az olyan jó volt, mikor egyszerre felkacagtunk) ettünk meg sétáltunk, meg voltunk a móürahalmi strandon, ahol egy csökött agyú illető nem átallott vizipisztollyal lövöldözni, és ki is olvastam a Breaking Dawnt (mondjuk jacobot meg a nyáladzásokat átugrottam, mer' az nem érdekelt.) Naaaaaaaaaaaaaaaaaaagyon jó volt.
Hömm. Még egy hónap, még egy rohadt hónap, illetve már 29 nap, és (nekem) kezdőik a suli. Végre.
Íme a zenei aláfestés. Istenem, Ellie, szeretlek.
Hú, azt említettem-e, hogy van Ellie Goulding-rajongó osztálytársam?
És azt említettem, hogy még kb három hete megnéztem az ecslipszet Moncival?
Meg hogy voltam Lellusnál, és marha jó volt?
Nem? Jó.
Ímááádom a Cynthi. (Meg a mindegyik. Mindenki a legjobb barátnőm lesz azthiszem :D)
Az ecslipsz egy rakás szar, körülbelül húsz perc telt el úgy a filmből, hogy fel sem fogtam, mi van, mert oda sem figyeltem, egyszer majdnem bealudtam, és feltűnt (kínosan sokszor) az a silent hilles kiscsaj, akiről annak idején azt reméltük, hogy Jane-t fogja játszani. Aztán Lellétől megtudtam, hogy ő Bree Tanner. Illetve megkérdeztem, hogy ki a szar az a Bree Tanner, mire mondta, én meg összeraktam, hogy akkor azért mutogatták olyan sokszor.
Hmm. A zenék viszont igazán jók voltak. Féltem a Florence + the Machine-t az eltvájlájtosodástól. Hogy azt is úgy fogom tagadni, mint a paramore-t meg a mjúzt. Ó. Emlékszem a paramore-os időszakomra, mikor még azt hittem, hogy britek, csak mert olyan jól... britnek néztek ki az emtívín a korai dalömlésben. Hát igen. Jó rég vót.
Lellussal meg jó sokat beszélgettünk és (röhögtüüüünk HAHAHAHÁ, de az olyan jó volt, mikor egyszerre felkacagtunk) ettünk meg sétáltunk, meg voltunk a móürahalmi strandon, ahol egy csökött agyú illető nem átallott vizipisztollyal lövöldözni, és ki is olvastam a Breaking Dawnt (mondjuk jacobot meg a nyáladzásokat átugrottam, mer' az nem érdekelt.) Naaaaaaaaaaaaaaaaaaagyon jó volt.
Hömm. Még egy hónap, még egy rohadt hónap, illetve már 29 nap, és (nekem) kezdőik a suli. Végre.
kedd, július 20
SZEKSZI BOJ
HÚÚÚÚ JÁZMIN! IMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁDLAK! Honnan szedted? Hány millió éve keresem ezt a számot? Hány átalvatlan éjszakát okozott ez nekem? Hű, de jó, hogy vannak barátaim, istenem, de jó, hogy van Mucim, hű, köszönöm. Nagyon jó. Remek. Jaj.
Most erről a számról felrémlett az igencsak szimpatikus Bálint nevű osztálytársam, de nem tudom, miért. Ez az emberi agy. Ő mosolyogva nézte, ahogy iszom. Biztos csak mert az elején úgy tettem, mintha senki nem érdekelne. Meg mert nem ismert.
Most erről a számról felrémlett az igencsak szimpatikus Bálint nevű osztálytársam, de nem tudom, miért. Ez az emberi agy. Ő mosolyogva nézte, ahogy iszom. Biztos csak mert az elején úgy tettem, mintha senki nem érdekelne. Meg mert nem ismert.
caesar
A szelektorban hallottam vasárnap sting lányát, aztán meg ma a máriaklárában olvastam róla, és rájöttem, hogy nagyon kedvelem.
Mondjuk ebben a számban pont jobban tetszik Robyn, de mindegy. Hű, a Robyn is ímáádom.
Ó, Min, igen fajintos az a robotrock, de fogalmam sincs, hogy mi azt milyen halmazállapotban (ruhában) bírnánk ki, úgyhogy szerintem kb. huszonnyolctól zsírozd le, hogy nálunk lakj. Őm, még valami. Hogy tetted oda a blogodba azokat a rajságokat? Nekem is kell.
Mondjuk ebben a számban pont jobban tetszik Robyn, de mindegy. Hű, a Robyn is ímáádom.
Ó, Min, igen fajintos az a robotrock, de fogalmam sincs, hogy mi azt milyen halmazállapotban (ruhában) bírnánk ki, úgyhogy szerintem kb. huszonnyolctól zsírozd le, hogy nálunk lakj. Őm, még valami. Hogy tetted oda a blogodba azokat a rajságokat? Nekem is kell.
követnek a Millenárison a biztonsági őrök, de miért?
Úgy gondoltam, hogy mielőtt elkezdenék ömlengeni az új osztálytársaimról, szépen megemlékezem a régiekről, de nem így lett. Össze akartam kaparni az összes hülyeséget, amit mondtunk kb. hatodiktól, mert onnan van meg, de az túl fárasztó, majd egyszer (nem)...
Röviden, tömören: állati jófejek. Nagyon. Mindenki. Ha már jobban ismerjük egymást, lehet, hogy nem így lesz, de most mindenki a legjobb oldalát mutatja, úgyhogy... mindenkit imádok.
Furcsa nagynak lenni. Izé, nagyobbnak. De nem, ez nekem már nagy, ha felidézem magam hat évesen. Furcsa új embereket megismerni, beszélgetni velük, mintha évek óta ismernénk egymást, sétálni ebben a hatalmas putripoliszban, és figyelni, ahogy szép lassan összeérnek az ismerősi köreink. Piro nyilatkozta azt a bátyámról, hogy nem tud vele úgy végigmenni egy utcán, hogy az ne botolna ismerősökbe, és azt hiszem, hogy velem is ez lesz huszonhét évesen, mert már... érzem az előszelét. Haha.
Ó, Istenkém, olyan jól éreztem magam! Tényleg furcsa, mert előtte az osztályprogramokon kábé Minnel éreztem jól magam, nem az osztállyal. Jaj, de furcsa lesz osztályközösségbe járni, fúúú, jaaaj!
A millenárison csüveztünk szabályos körben egy órát, aztán arról konzultáltunk, hogy hol kéne enni/inni, én, Cynthi, meg Bálint a dokk café mellett kardoskodtunk, a többiek mekit akartak, ráadásul moszkvai mekit, de végül - micsoda fordulat - a dokk caféba mentünk, és jó sokat beszéltünk, jó hangosan, egymás feje felett, és igazán érdekes dolgok szabadultak fel belőlem (most érzésre gondolok, nem fingre), mikor én beszéltem, és mindenki hallgatott. Hahá! Jaj, de jó dolog ez! Nem bírom. Nem bírom még egy hónapig. Pont annyit kell várni.
Linától és Gábortól amúgy kilenckor búcsúztam el a moszkva téri meki előtt. Jaj, Lina nagyon vicces. Venni fogunk I love my team feliratú pólót a bershkában, mert kék rajta a szív, és mi a kék csapat vagyunk. Van két ikertesója, az egyik Merci osztálytársa lesz a Madáchban, a másik pedig Kittié a Veres Pálnéban. Mondom. Előszél.
Jaj! De máris nem olyan egyszerű ez az egy év után leválok-dolog! ... Nem fogom tudni megcsinálni. Nem tudom, mit gondoltam. A hülye szemét apám, az hitette el velem, hogy nem is akarom ezt a sulit, meg csak nyűg! Hogyne akarnám! Máris imádok mindenkit. Lázas szponzorkeresés következik. Ott fogok leérettségizni! Egy nagy lószart fognak engem érzelmileg terrorizálni ilyen magukat szülőnek nevező állatok! Ha az első szponzort egyedül találtam magamnak, a következőket is megtudom majd lelni ilyen módon, hogy honnan, azt még nem tudom, de találok, mert akarok, és eddig, ha visszatekintek, kínosan s keservesen, de mindent elkezdtem elérni, amit akartam. Hahá! Ezt nektek, proletár atyák!
Jaj. Szegény fejem.
Röviden, tömören: állati jófejek. Nagyon. Mindenki. Ha már jobban ismerjük egymást, lehet, hogy nem így lesz, de most mindenki a legjobb oldalát mutatja, úgyhogy... mindenkit imádok.
Furcsa nagynak lenni. Izé, nagyobbnak. De nem, ez nekem már nagy, ha felidézem magam hat évesen. Furcsa új embereket megismerni, beszélgetni velük, mintha évek óta ismernénk egymást, sétálni ebben a hatalmas putripoliszban, és figyelni, ahogy szép lassan összeérnek az ismerősi köreink. Piro nyilatkozta azt a bátyámról, hogy nem tud vele úgy végigmenni egy utcán, hogy az ne botolna ismerősökbe, és azt hiszem, hogy velem is ez lesz huszonhét évesen, mert már... érzem az előszelét. Haha.
Ó, Istenkém, olyan jól éreztem magam! Tényleg furcsa, mert előtte az osztályprogramokon kábé Minnel éreztem jól magam, nem az osztállyal. Jaj, de furcsa lesz osztályközösségbe járni, fúúú, jaaaj!
A millenárison csüveztünk szabályos körben egy órát, aztán arról konzultáltunk, hogy hol kéne enni/inni, én, Cynthi, meg Bálint a dokk café mellett kardoskodtunk, a többiek mekit akartak, ráadásul moszkvai mekit, de végül - micsoda fordulat - a dokk caféba mentünk, és jó sokat beszéltünk, jó hangosan, egymás feje felett, és igazán érdekes dolgok szabadultak fel belőlem (most érzésre gondolok, nem fingre), mikor én beszéltem, és mindenki hallgatott. Hahá! Jaj, de jó dolog ez! Nem bírom. Nem bírom még egy hónapig. Pont annyit kell várni.
Linától és Gábortól amúgy kilenckor búcsúztam el a moszkva téri meki előtt. Jaj, Lina nagyon vicces. Venni fogunk I love my team feliratú pólót a bershkában, mert kék rajta a szív, és mi a kék csapat vagyunk. Van két ikertesója, az egyik Merci osztálytársa lesz a Madáchban, a másik pedig Kittié a Veres Pálnéban. Mondom. Előszél.
Jaj! De máris nem olyan egyszerű ez az egy év után leválok-dolog! ... Nem fogom tudni megcsinálni. Nem tudom, mit gondoltam. A hülye szemét apám, az hitette el velem, hogy nem is akarom ezt a sulit, meg csak nyűg! Hogyne akarnám! Máris imádok mindenkit. Lázas szponzorkeresés következik. Ott fogok leérettségizni! Egy nagy lószart fognak engem érzelmileg terrorizálni ilyen magukat szülőnek nevező állatok! Ha az első szponzort egyedül találtam magamnak, a következőket is megtudom majd lelni ilyen módon, hogy honnan, azt még nem tudom, de találok, mert akarok, és eddig, ha visszatekintek, kínosan s keservesen, de mindent elkezdtem elérni, amit akartam. Hahá! Ezt nektek, proletár atyák!
Jaj. Szegény fejem.
edge of reason
Július 16. Péntek
Meg nem vásárolt frappék a starbucksban 2, emberek száma, akiket fellöktem rohanás közben 0 (n.j.)
Dankó Pista nevezetű interszitty, útban Lellushoz Szegedre. Ó. Azt hiszem, hamarosan megőrülök.
Még a hónap elején jutott eszembe, hogy fel kéne keresni Andrist. Ő volt ugye az első tisztességes barátom, de az a nagy igazság, hogy körülbelül ez minden, amit elárulhatok róla. Meg hogy azért elég jó ízlése volt, szerette Chopint, a U2-t meg a Prodigyt is, mint én, az apja pedig francia diplomata, HÁÁÁ! A remek ízlés azonban nem terjedt ki a lányokra. Magamban rengeteget szórakoztam azon, hogy micsoda bizarr (vagy mennyire kanos) gyerek ez az András, ha ilyen Laura-szerű alakokért képes szerelmesen rajongani. Aztán most, hogy tájékozódtam felőle, megtudtam, hogy van barátnője.
Nagyon ronda.
Már nincs kedvem találkozni Andrással.
Tegnap velencén, ú á:
- Én egy intelligens, érzékeny, magabiztos Nő vagyok, rengeteg Belső Tartással, úgyhogy nem fogom felhívni.
- És ha ő is intelligens, érzékeny, magabiztos Nő? - Móni valamitől marhára eredeti lett. Meg én is, hogy így adom elő magam, noha senki nem tartja eredetinek, mert azt hiszem, rajtam kívül senki nem tölti azzal a nyarát, hogy Bridget Jones naplóját olvassa körülbelül negyvenötödször.
- De én nem hívom fel! Bennem van tartás, én... De az szerinted nem nyomulás? Ha felhívom, amikor azt mondta, hogy majd ő hív? Én nem merem...
- Miért, eddig hányszor hívtad? - Úgy döntöttem, Norbtsu lesz az én meleg barátom.
- Egyszer. Hívott. Májusban.
- JA, JÓLVAN BAZDMEG! Azt hittem, mióta elkezdtél rinyálni már négyszer hívtad.
Aztán ő hívott. ÉS OLYAN ARANYOS VOLT! ÓÓÓÓÓóó.
A fiúk telefonáltak Szabónak fejhallgató-ügyben, én meg beleordítottam, hogy GRATULÁLOK VIVIHEZ! Mire olyan hangmagasságban kezdett el hálálkodni, mintha nagyvilági spanok lennénk, vagy mi. Még egy dolog, amiről azt hittem, hogy kínos lesz, kipipálva.
A lányokkal bementünk a tó közepére motortriciklivel, és ott aztán megtudhattam, hogy mázlista vagyok, amiért egyetlen ember fér csak a fejembe, mire mondtam, hogy igen, nagyon élvezetes valakit 8 hónapja szeretni korábban még soha nem tapasztalt mértékben, vagy módon, miközben ő csak nyomokban sejti a létezésemet. Jó, mondjuk annyira nem panaszkodom, de nem bántam volna, ha valaki februárban vagy márciusban (ekkor voltam a legrosszabb halmazállapotaimban) beállít hozzám, miközben egy doboz jégkrém felett zokogok elligolding gyönyörűséges dallamait elnyomva, hogy közölje: egyáltalán nem kéne ennyire sajnálnom magam, mert egyszer fél órát fogunk majd egymással szemben állva beszélgetni, és nyáron olyan szavak jönnek majd ki a száján, miközben telefonál velem, méghozzá nagyon szoros egymásutánban, mint például a kár (ez ráadásul tökéletes szinkronban velem! Hahá!), de, még, úgyis és összehozzuk. (Az, ha témához kapcsolódó személyes tapasztalaton alapuló történet mesélésébe kezd, jelenti-e, hogy a bizalmába fogadott? Remélem, igen.) És, csakhogy még egy bölcsességgel szolgáljak az emberiségnek: hihetetlen jó dolog hallani egy ember hangján, mikor mosolyog. Az nagyon jó. Aranyos lesz tőle. Meg okos, meg szép és jó. Aranyosabb, okosabb, szebb, jobb, bocsánat.
Ma meg örvendtem,. A táborban avantgárd kép készült az én modelltestem közreműködésével, s közben megérdeklődte a művész úr, hogy "és a fiúk nem ugrálnak-e körül?", mire mondtam, hogy nem, ez az állításom azonban megcáfoltatott a pártfogóm által: rohadtul körbe vagyok ugrálva, csak nekem nem szólnak róla.
De jó! De érdekes!
Az első az, hogy annak, aki nem ismer, egzotikus vagyok, meg érdekes, meg szép. Annak viszont, aki igen, attól erednek az önértékelési problémáim.
A másik meg, hogy ezek szerint a totális érdektelenség valóban vonzó az emberek számára. Az utóbbi hetet a medence partján való olvasással töltöttem senkiről nem véve tudomást, és tényleg többször szóltak hozzám/mosolyogtak rám ellenkező neműek, mint eddig egész életemben. Na jó, nem igaz. De sokan voltak. Ó, ehhez kapcsolódóan van egy hosszabb lélegzetű történetem, amit zanzásítva közlök. A palán Minnel vonultunk a medenceparton, asszem az élménymedencéén, mire egy teljesen jól kinéző fiú kezdte az orrunk előtt teljesen aranyosan pesztrálni az öccsét. Én mosolyogva nyugtáztama dolgot, mire a teljesen helyes kinézetű fiú visszamosolygott. Én meg örültem, hogy végre valami jó történik velem, és tovább nem is érdekelt a dolog.
De hát nem odanyomult hozzánk tíz perccel (sem) később ez a nyomorult kaporszakállú? Csak hogy közölje, hogy a Norbi nevű barátjának (aki szintén teljesen jól nézett ki) nagyon tetszem, és hogy járjak vele, járnék vele?. Hááát basszus -.-"" Csak egy órába telt ám lerázni őket. És csak ötször kellett elmagyaráznom, hogy miért nem állítom, hogy járnék valakivel, akit három és fél másodperce mutattak be nekem. Istenem, aztán ez az Ádám, az eredeti változat, látva, hogy a Norbijával enm fog elérni semmit, hanem jobban jár, ha ő maga kezd el nyomulni, a hullámmedencében képes volt elém úszni, jól megfogdosni, aztán megkérdezni, hogy jól vagyok-e. Voltam. Ha nem szólsz hozzám, ma jól alszom.
Nnna. Szóval a börgerking felé tartva ezen merengtem, hogy mostantól folyamatosan olvasnom kell, és nem szabad tudomást vennem az engem körülvevő emberi (?) lényekről, és akkor majd pont az lesz, amit szeretnék. Hmm. És akkor nyitnám magamnak az ajtót, hogy megtérjek a légkondicionált börgerkingbe egy rohadt fagyiért, de ki nyitja ki helyettem? Na ki? Hát, majd a Buday.
Roppant mód büszke vagyok magamra, mert annak ellenére, hogy a kapcsolatom Mark Darcyval az én szívszerelmemmel a húgán keersztül való egyeztetésekben és havi egy telefonhívásban merül ki, idünként már képes vagyok úgy viselkedni, mintha már hetente háromszor látnám (ahogyan az a legszebb álmaimban történik), így átvéve tőle néhány viselkedési sajátosságot. Khm. Szebben nem sikerült. De a lényeg, hogy most különösen jól jött.
Szóval, szívdobogás nélkül köszöntöttem féloldalas vigyorral (szevasz.) és érdeklődtem halmazállapota felől (hogy vagy?) majd nyugtáztam (hüvelykujj feltartása). És tovább nem vettem róla tudomást. Aztán mondjuk mikor már sorba álltam, megérkezett a szívdobogás mega térdremegés is, de ő nem látta. Hahá! Érzékeny, magabiztos stb. Nő vagyok! Örvendj, világ! Mindenki jöjjenek!
A bejegyzés lényege pedig az lett volna, hogy túltengenek az ellenkező nemhez kapcsolódó dolgaim is gondolataim, de jó ez így.
csütörtök, július 8
Your body is a machine
Érdekes.
Olyan van, hogy valaki elhatározza, hogy mától önmaga lesz, és onnantól boldogan él?
Mert ma az történt, hogy a Bartókon megpillantottam két 16 év körüli lányt, hosszú, egyenes hajuk volt amibe folyamatosan beletúrtak (tudják, ilyen Kristen Patiszonosan), meg tisztasági betét méretű nadrágjuk, meg hatalmas táskájuk. És ahogy elnéztem őket, rájöttem, hogy undorítóan gusztustalanul nagyon kommerszek, hogy is mondjam, szóval SZAROK, miközben én is igyekszem pont olyan lenni, mint ők.
Meg ott avn az is, hogy elkezdtem tanulmányozni a nem evilágiosztály (sosem fogom megtanulni!) évfolyamtársaimat, akik döntő többségben olyan jól néznek ki, mintha... Már nem is ezek a picsanadrágos hosszúhajú csinos lányok, hanem... nem evilágiak, na. És közéjük leszek zárva.
Nos, azt hiszem, kukacbnak fogom érezni magam köztük.
HACSAK: nem lehet valóban azt csinálni, hogy kiűzök a fejemből minden divatos szart, és mindent csakis azért fogok szeretni/viselni/tenni, mert úgy látom helyesnek. Na jó, a szeretős dolog az stimmel, tekintve hogy mindent csak addig bírok szeretni, amíg az ismerősi körömben rajtam kívül senki, vagy nem jobban, mint én.
De most tényleg! Ha igyekszem Laura márkájú lenni, az felemel-e a nem evilági személyek közé?
VAGY: Kivitelezhetővé válik, hogy a melleimet a fejem helyére operáltassam.
Rengeteget írok amúgy mostanában, akit érdekel a pépluszemm 2010-es verziója (melyben Ginny cinikus izévé változott, ahogy mostanában az összes főszereplőm), jelentkezzen. Írom továbbá a Hazelt, de szar, a gondolatok, háromszort is de az is szar mert nem tudom, hogyan írjam. A Vicces 11-et tervezem digitalizálni, de félek, hogy a második oldalnál elmenne tőle a kedvem, vagy tökre másképp írnám.
Fú, de rossz! Most négy napig írtam ugye a P+M-et, és elégedett vagyok, csak éppen itt keringőzik a fejem körül az összes karakter, néha megszólalnak, és attól marhára úgy érzem magam, mintha őrült lennék. Vagy legalábbis író. (És remélem, egyik sem igaz.)
Beszéltünk Dettinával egy órát, meg tizenhat percet, és nagyonnagyonjó volt, és azt akarom, hogy most rögtön itt legyen velem, és máris kezdjünk el sétálni egész éjszaka a városban. Hűűűű, de remélem, hogy be fog következni! :))
Jövő héttől megyek a kamaraerdei táborba kicsiket gardírozni. Fannnntasztikus lesz. De az viszont fílinges, hogy csak este érek rá, és akkor fogok találkozni a mindenféle réglátott ismerőseimmel. Hahá!
LILY BAZDMEG, HÚZZÁL MÁR KI A FEJEMBŐL!
Mondjuk, annyira nem akarom, hogy elmenjen, mert a helyére egy még idegesítőbb lány fog lépni, aki naplót ír, visszafordíthatatlanul Bridget Jones-os formátumban, meg megmásíthatatlanul "budaian". (Nem akartam azt írni, hogy pestien, mert az idegesít, a budapestien meg megint a szülővárosom iránti szeretetemre utalhatna, és nem szeretném, ha azt hinnék, hogy lokálpatrióta vagyok, vagy mi a szar.)
Azt egyébként nem értem, hogy annak ellenére hogy egész nap azt csinálok, amit szeretnék, miért nem jut időm bizonyos dolgokra? Például éhezem Bridget Jones szavaira, ettől függetlenül nem olvastam már egy hete egy szót sem tőle. Aztán: újra berendeztem a szobámat, és a dévédéim igen ízléses elrendezésben néznek velem farkasszemet, főleg a véres gyémánt című darab, amit apukám dévédéi közül csórtam ki még fél éve azzal a szándékkal, hogy megnézem, de azóta sem történt semmi. Szerintem ma este is valami olyasmit fogok tenni (ha eljutok odáig, hogy hozzáérjek a DVD-lejátszómhoz), hogy megnézek néhány jelenetet a Harry potter és a Félvér Hercegből, avagy össze-vissza tekerem, és bakikat figyelek meg.
A nyelvet meg természetesen lengyelre állítom.
Nem is, mert ma végre felmegyek a Gellért-hegyre ihletet gyűjteni. Detti mondta is tegnap, hogy olyat csakis este lehet, de tényleg! Csak este lehet alkotni. Meg gondolkodni. Csak este lehet élni, mikor szebb is vagy, mert senki nem látja a ronda fejed.
(Utólagosan gratuláljanak Szabó Tamásnak, amiért megtetézte az önértékelési problémáimat, oké? :D)
Na, kívánjanak sok szerencsét az íráshoz. Köszönöm.
Olyan van, hogy valaki elhatározza, hogy mától önmaga lesz, és onnantól boldogan él?
Mert ma az történt, hogy a Bartókon megpillantottam két 16 év körüli lányt, hosszú, egyenes hajuk volt amibe folyamatosan beletúrtak (tudják, ilyen Kristen Patiszonosan), meg tisztasági betét méretű nadrágjuk, meg hatalmas táskájuk. És ahogy elnéztem őket, rájöttem, hogy undorítóan gusztustalanul nagyon kommerszek, hogy is mondjam, szóval SZAROK, miközben én is igyekszem pont olyan lenni, mint ők.
Meg ott avn az is, hogy elkezdtem tanulmányozni a nem evilági
Nos, azt hiszem, kukacbnak fogom érezni magam köztük.
HACSAK: nem lehet valóban azt csinálni, hogy kiűzök a fejemből minden divatos szart, és mindent csakis azért fogok szeretni/viselni/tenni, mert úgy látom helyesnek. Na jó, a szeretős dolog az stimmel, tekintve hogy mindent csak addig bírok szeretni, amíg az ismerősi körömben rajtam kívül senki, vagy nem jobban, mint én.
De most tényleg! Ha igyekszem Laura márkájú lenni, az felemel-e a nem evilági személyek közé?
VAGY: Kivitelezhetővé válik, hogy a melleimet a fejem helyére operáltassam.
Rengeteget írok amúgy mostanában, akit érdekel a pépluszemm 2010-es verziója (melyben Ginny cinikus izévé változott, ahogy mostanában az összes főszereplőm), jelentkezzen. Írom továbbá a Hazelt, de szar, a gondolatok, háromszort is de az is szar mert nem tudom, hogyan írjam. A Vicces 11-et tervezem digitalizálni, de félek, hogy a második oldalnál elmenne tőle a kedvem, vagy tökre másképp írnám.
Fú, de rossz! Most négy napig írtam ugye a P+M-et, és elégedett vagyok, csak éppen itt keringőzik a fejem körül az összes karakter, néha megszólalnak, és attól marhára úgy érzem magam, mintha őrült lennék. Vagy legalábbis író. (És remélem, egyik sem igaz.)
Beszéltünk Dettinával egy órát, meg tizenhat percet, és nagyonnagyonjó volt, és azt akarom, hogy most rögtön itt legyen velem, és máris kezdjünk el sétálni egész éjszaka a városban. Hűűűű, de remélem, hogy be fog következni! :))
Jövő héttől megyek a kamaraerdei táborba kicsiket gardírozni. Fannnntasztikus lesz. De az viszont fílinges, hogy csak este érek rá, és akkor fogok találkozni a mindenféle réglátott ismerőseimmel. Hahá!
LILY BAZDMEG, HÚZZÁL MÁR KI A FEJEMBŐL!
Mondjuk, annyira nem akarom, hogy elmenjen, mert a helyére egy még idegesítőbb lány fog lépni, aki naplót ír, visszafordíthatatlanul Bridget Jones-os formátumban, meg megmásíthatatlanul "budaian". (Nem akartam azt írni, hogy pestien, mert az idegesít, a budapestien meg megint a szülővárosom iránti szeretetemre utalhatna, és nem szeretném, ha azt hinnék, hogy lokálpatrióta vagyok, vagy mi a szar.)
Azt egyébként nem értem, hogy annak ellenére hogy egész nap azt csinálok, amit szeretnék, miért nem jut időm bizonyos dolgokra? Például éhezem Bridget Jones szavaira, ettől függetlenül nem olvastam már egy hete egy szót sem tőle. Aztán: újra berendeztem a szobámat, és a dévédéim igen ízléses elrendezésben néznek velem farkasszemet, főleg a véres gyémánt című darab, amit apukám dévédéi közül csórtam ki még fél éve azzal a szándékkal, hogy megnézem, de azóta sem történt semmi. Szerintem ma este is valami olyasmit fogok tenni (ha eljutok odáig, hogy hozzáérjek a DVD-lejátszómhoz), hogy megnézek néhány jelenetet a Harry potter és a Félvér Hercegből, avagy össze-vissza tekerem, és bakikat figyelek meg.
A nyelvet meg természetesen lengyelre állítom.
Nem is, mert ma végre felmegyek a Gellért-hegyre ihletet gyűjteni. Detti mondta is tegnap, hogy olyat csakis este lehet, de tényleg! Csak este lehet alkotni. Meg gondolkodni. Csak este lehet élni, mikor szebb is vagy, mert senki nem látja a ronda fejed.
(Utólagosan gratuláljanak Szabó Tamásnak, amiért megtetézte az önértékelési problémáimat, oké? :D)
Na, kívánjanak sok szerencsét az íráshoz. Köszönöm.
I feel you beating in my chest
I feel you screaming in my lungs
vasárnap, július 4
Fiam, maga kifogta dél-amerikát
Őm, azt hiszem, hogy minden rendben. Pontosan majdnem úgy, ahogy elképzeltem. Egy évig leszek AKG-s, aztán átmegyek a Hunfalvyba kéttannyelvűre, és mielőtt még bárki azt merné mondani, hogy ennek nagyon sok értelme lesz ám, az kérem most fogja be a pofáját (köszönöm), mert épp elég volt hónapokig a családom AKG-témában teljesen tudatlan moslékait hallgatnom. Ez egy rohadt jó hely, és örülök, hogy egyáltalán egy évet eltölthetek ott (ámbár még lehet, hogy többet fogok).
És apukámnál maradok. Tegnap megbeszéltük, minden oké, megkért, hogy rendezzem be szépen a szobám, nyugodjak meg, és éljük majd az életünket. Kábé ezt akartam. :)
Már cxsak az anyukámmal kell ezt közölni, aki valószínűleg elintézi, hogy ez az egész ne legyen ilyen egyszerű, és megint görcsbeállhatok az egész testemmel néhány hónapra, de mégsem lesz ugyanolyan, mert legalább az biztos, hogy hol lakom. Illetve pont az nem, de akkor is.. tudom, hogy még jó sok évig az enyém lesz az a kis kék szoba a telefirkált falával. Istenem, Min, gyere már haza! Gyere át hozzánk egy hétre és menjünk el minden este a francbaaaaa...
Jó volt Nóóóógrádon. De ugyan miért bőgtem el magam majdnem, mikor Noémi megkérdezte, hogy mi a legdrágább kincsem, mire én azt feleltem, hogy az emlékeim? Szerintem egyébként komoly lelki vagy szellemi vagy milyen hiányosságaim és sérüléseim lehetnek, vagy az normális egyébként, hogy tényleg mindig mindent elteszek emlékbe, öt dobozom van már tele ilyen kis... ereklyékkel, alig szoktam e-maileket meg sms-eket törölni, meg ilyenek? Csak rossz szokás, vagy tényleg ennyire gnóm vagyok?
Egyik este kapcsolgattam a tévét. Mindketten elvarázsolva ücsörögtünk a tévé előtt amúgy, mert én speciel utoljára akali után néztem, Regina meg nemtommikor, na mindegy, és az egyik adón eggggészen véletlenül a Fogorvos Széke ment, aminek rettenetesen örültem, de azért asszem mindig átkapcsoltunk a meztelenül is szépre :D mert... ... a kultúra közszolgálat. :D Egy másik nap pedig megint a tévét kapcsolgattam, és akkor az édzsbíón a HSM3 ment, amit aztán végig is néztünk anélkül, hogy észrevettük volna. És jó szar volt. :D
Nnna jól van. Egyébként teljesen kiforgattam a szobámat, már félig kész az újraberendezkedés, de most egy csomó mindent ki is dobok, ami soha nem fog kelleni, de azért tárolom már vagy húsz éve.
Ó, legyen jó kis nyaram, kérem. !!!
És apukámnál maradok. Tegnap megbeszéltük, minden oké, megkért, hogy rendezzem be szépen a szobám, nyugodjak meg, és éljük majd az életünket. Kábé ezt akartam. :)
Már cxsak az anyukámmal kell ezt közölni, aki valószínűleg elintézi, hogy ez az egész ne legyen ilyen egyszerű, és megint görcsbeállhatok az egész testemmel néhány hónapra, de mégsem lesz ugyanolyan, mert legalább az biztos, hogy hol lakom. Illetve pont az nem, de akkor is.. tudom, hogy még jó sok évig az enyém lesz az a kis kék szoba a telefirkált falával. Istenem, Min, gyere már haza! Gyere át hozzánk egy hétre és menjünk el minden este a francbaaaaa...
Jó volt Nóóóógrádon. De ugyan miért bőgtem el magam majdnem, mikor Noémi megkérdezte, hogy mi a legdrágább kincsem, mire én azt feleltem, hogy az emlékeim? Szerintem egyébként komoly lelki vagy szellemi vagy milyen hiányosságaim és sérüléseim lehetnek, vagy az normális egyébként, hogy tényleg mindig mindent elteszek emlékbe, öt dobozom van már tele ilyen kis... ereklyékkel, alig szoktam e-maileket meg sms-eket törölni, meg ilyenek? Csak rossz szokás, vagy tényleg ennyire gnóm vagyok?
Egyik este kapcsolgattam a tévét. Mindketten elvarázsolva ücsörögtünk a tévé előtt amúgy, mert én speciel utoljára akali után néztem, Regina meg nemtommikor, na mindegy, és az egyik adón eggggészen véletlenül a Fogorvos Széke ment, aminek rettenetesen örültem, de azért asszem mindig átkapcsoltunk a meztelenül is szépre :D mert... ... a kultúra közszolgálat. :D Egy másik nap pedig megint a tévét kapcsolgattam, és akkor az édzsbíón a HSM3 ment, amit aztán végig is néztünk anélkül, hogy észrevettük volna. És jó szar volt. :D
Nnna jól van. Egyébként teljesen kiforgattam a szobámat, már félig kész az újraberendezkedés, de most egy csomó mindent ki is dobok, ami soha nem fog kelleni, de azért tárolom már vagy húsz éve.
Ó, legyen jó kis nyaram, kérem. !!!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)