boldog szentségtelen angolszász ünnepet kívánok mindenkinek és egy kevésbé gagyi estét magamnak

a cutthroat bitch halála a House-ban megríkatott. Nem is kicsit! Csak elképzeltem, ahogyan közlik velem, hogy két órám van hátra, és akkor soha többé nem csinálhatom azokat a dolgokat amiket igazából nem is szeretek csinálni. De velem mindig ez van, nem attól bőgöm el magam, hogy szegény szereplői a sorozatnak, hanem a született feleségeknél, a túszejtős részben is elképzeltem, ahogyan a magam szerettei vannak túszul ejtve a spárban (:DDD azért ez viccesen hangzik) és ez nagyon megviselt.
Most a hauszban is túszejtés folyik, de ha blogolok, nem bírok figyelni, szóval nem tudom, miért csinálom. És tudják, ki a túszejtő? Az erőszakikból a canadian guy. Úúúúgy tudtam, hogy találkoztunk már valahol.
Ja, és a Cutthroat Bitch volt a szülcsi felcsiben Karl (vagy Carl?) titkárnője. Hát nem lenyűgöző?

a minap olvastam, hogy a betegségem kizárja a testsúlyom csökkenésének lehetőségét, szinte teljesen. durva! szerencse, hogy az utóbbi hónapokban már nem jutott eszembe, hogy koplalással fárasszam magam, ó, és milyen jókat táplálkozhattam volna akkor is, ha tudom, hogy tök felesleges. Ó!
jó persze ezen lehetne változtatni. Nem tudom eldönteni azonban, mi lenne a jobb: betegségtudattal élni (ami mint tudjuk negatívan befolyásolja az egyén lelkiállapotát) de odafigyelni arra mit szabad és mit nem, vagy inkább kínok kínjai közt elhalálozni.
ez egy nehéz döntés, szóval alszom rá egy kétszázezermilliót.

milka

komolyan azt hittem, hogy nekem mostanra a szülőimtől teljesen független politikai nézeteim lesznek.. vagyis  azt hittem, valami más lesz, mint ami nekik, de nem. szerintem ezt örököljük, mint a szemünk színét. én legalábbis.
anyukámnak azt mondtam, hogy a következő szavazáson bár már magam is részt vehetnék, nem hinném, hogy meg is fogom tenni. valami olyasmit merészelek gondolni ugyanis, hogy szavazni nem arra illendő, aki viszonylag szimpi. persze, valószínűleg sosem lesz olyan párt, aminek nézeteivel 100 százalékban egyet érthetne annyi ember, hogy legalább kétharmados többségben legyenek és a maradék gyökerek ne vétózhassanak meg minden értelmes intézkedést. de szóval, ha van két viszonylag szimpi párt, akkor én egyikre sem szavazok inkább, főleg mivel egy nem is tudom, meg egy még egy ugyanilyen közül lehet majd. Erre anyucikám begorombult, hogy először hallgassam meg mind a kettőt és aztán mondjam, hogy ugyanaz.
Szóval elzarándokoltunk a jégbüfébe, mindkét kijáratnál ilyen swat sorfal, hogy elválasszák a nem is tudomokat az árpádsávosoktól. A Ferencieken a sok nemistudomok gyülekeztek, anyukám magyarázata szerint ők a civilek, akik még nem tudják, kik, de Bajnai már az élükre állt. Körülbelül három percig figyeltem oda, mi van, és ezalatt legalább annyiszor hangzott el, hogy "NEM SZÁMÍT, HA ALACSONY VAGY, NEM SZÁMÍT, HA CIGÁNY VAGY!" mint amennyi hónap van egy esztendőben. Fantasztikus, hát, nagyon jó. Magukat próbálják erről meggyőzni, vagy mi? Mindegy, ezután felüdülés volt részt venni a Kossuth téri megemlékezésen, és rádöbbentem, hogy a szavazás mégsem az individuumok vélemény nyilvánításának megfelelő időpontja, hanem arra van, hogy inkább ők, mint a "mondjunk egy tulajdonságot, mire emelje a magasba a kezét és mondja hogy "JELEN" mindenki, akire igaz!! NEM VAGYOK FENT A FÉSZBUKON!!"

REGINA!!!

hahahahaa! kacagj! és nulla gretchen wienersnek, csá

meginogtam. dr chase ausztrál beszéde pont olyan hatást vált ki belőlem, mint a képzeletemben élő, etonbòl frissem szabadult vőlegényem a maga posh kiejtésével. az is lehet, hogy az én drágasàgom idővel  nyakkendős mellényes teaivò csodábòl szilaj szőke hullàmlovassá válik?   te jò ég.

anesztézia

nem gyönyörű ez a szó? Ízlelgessék csak. Talán az "a" meg a "z" teszi. Oh, be csodás. És milyen csodás annak, aki odabiggyesztheti a neve mellé, hogy aneszteziológus. Kimondom, és orcáim vörösre gyúlnak. Ez szerelem. Komolyan mérnem kéne, meddig tart ez a mániám, hogy mostantól statisztikailag kimutatható legyen, hogy a bizonyos szakirányú érdekeltségeim körülbelül mennyi ideig tartanak majd, és hogy akkor mire érdemes alapoznom az életem. Oh, istenem. Dr Songoro Laura, aneszteziológus.
 Egyébként azt tippelem, jelenleg éppen az tartja életben  lelkesedésemet, hogy nézem ezt a csoda műsort. Ma kiszámoltam, hogy ha a tévében akarnám megnézni az utolsó évad utolsó részét, akkor három hét alatt 122 epizódot kellene megtekintenem, ami természetesen lehetetlen (hacsak nem ragadok itthon újabb hétre). Ez is csak akkor igaz, ha legutóbb a 19. rész került levetítésre, amit nem tudom, honnan szedtem. Az is lehet, hogy már régen nem adják a tévében Hauszt, és csak valami lázálom volt, hogy a 19. résznél tartanak, tényleg fogalmam sincs. Annak is utána jártam, ha már részben innen a lelkesedésem (ami pontosan rámutathat, mennyire komolytalan is ez a földi énem részéről), akkor mennyire releváns, amit ott látok, de eddig nem leltem használható információt, vagy teljes baromságnak tituláltatik, vagy pedig "orvosok közreműködésével" íródik a forgatókönyv.

azért az a jó az ilyen mániákus időszakaimban, hogy ilyenkor mérhetetlen örömmel nyúlok a tankönyveimhez meg a varázslatos könyvesdobozainkból előszedett művekhez, és nagyon rövid idő alatt nagyon sok tudást oktojálok az agyamba. 

thrombotic thrombocytopenic purpura

Istenem, orvos akarok lenni, orvos akarok lenni nagyon. Most meg csak erről bírok beszélni. Mikor volt az első elsősegélyes termtud epochánk, akkor is orvos akartam lenni, de akkor mentős, vagy baleseti sebész, mint minden más ember, aki hajlamos kissé elragadtatni magát, mikor valami felkelti az érdeklődését. Ja, meg agysebész, mikor általánosban az agyat tanultuk. (Az aztán komoly, mindenre kiterjedő tanulmányozása volt Agynak.) Meg egy darabig patológus is, de az csak annak bizonyítéka, hogy valami nem stimmel velem. De most, ez egész más. Azon kesergek, hogy a Dr House meg a Vészhelyzet összes epizódjának megtekintése nem tehet engem automatikusan aneszteziológussá, kiváltva ezzel az orvosi egyetemet, pedig én nagyon szeretném, de sajnos be kell látnom, hogy hármasnál jobb jegyet az életben nem produkálnék semmilyen természettudományos tárgyból, bármennyire is érdekeljen, és nem kívánok hármas altatóorvost senkinek :D Jaj, de olyan lenyűgöző, olyan csodálatos! És az, hogy ezeket a buta sorozatokat nézem, csak erősíti ezt az új fétisemet. Igaziból összesen körülbelül 4 és fél percet érintkezhettem az altatóorvossal (legalábbis úgy, hogy én is ébren voltam), de a szerelmem azonnal lángralobbant foglalkozása iránt. Mondjuk most, hogy jobban belegondolok, lehet, hogy a Florence Nightingale-effektus egy érdekes, fordított változata lépett fel nálam.
Jaj, nem is emlékeztem meg róla, hogy kiszedték a vakbelemet! Regina, mikor meglátogatott, még számon is kérte, hogy miért nem avatom be a világot ebbe a kellemes élménybe, és gondolom azért nem, mert semmi kedvem nem volt írni ide semmit sem, de most volt. Szóval a személyes élményeim a gyógyítók körében pozitívnak voltak nevezhetőek (jó, nem az olyan dolgokra gondolok, hogy reggel héttől délután háromig tartott a sürgősségi betegellátásom és közben elhaláloztam legalább háromszor, DE a fájdalomküszöböm jócskán kitolódott, a gyermekáldás tán meg sem fog kottyanni), így felkeltették az érdeklődésemet, és ez most így lesz egy hónapig, aztán feledésbe merül, akárcsak a tudósítói, diplomáciai, utasszállítórepülőgép-vezetői ambícióim. Ezt az utolsó előtti szót majdnem biztos, hogy rosszul választottam el, de nincs kedvem utánanézni, hogyan írják a nyelvünkön.

szervusz dràgàm, tudod mi van?

A mai nap legörömtelibb esemènye azutàn, hogy az éppen három nappal ezelőtt megkezdett Dr House című sorozat első évadának végére értem, az, hogy immáron nem kis kapcsok állnak ki ahasambòl, hanem azoknak helyén keletkezett gusztustalan sebekkel (lyukakkal) büszkélkedhetem. Fontos hír továbbá, hogy kb öt lépcsőfok megmászásátòl hajlamos vagyok elhunyni szívelégtelenségben, valamint olyan sebességgel közlekedem, mint egy ... szòval, lassan, nem jut eszembe szellemes hasonlat. A  testvérem kerített egy tabletet, ami jelenleg az én tulajdonomat képezi. Mesés találmány, olyan, mintegy kis tv. mondjuk nem látom, amitírok, de ettől könnyen eltekintek. Tegnap este Helen Fielding BridgetJonesát olvasta fel nekem, mert megint olyan hangulatba kerültem, hogy semmi más nem szòrakoztat (egyébként olvasni akartam, de a könyv sehol nincs fent.), persze doktorhauszon kívül. további nehéz életet.

honey boo boo, my new role model

ja, de csakis "Anna, the pregnant sis" után

szükség