prozac

"Gyakori (100 beteg közül 1-10 betegnél fordulnak elő)
- Étvágytalanság, fogyás
- Idegesség, szorongás
- Nyugtalanság, figyelemzavar
- Feszültség
- Csökkent szexuális vágy vagy szexuális problémák (beleértve a merevedés fenntartásának nehézségét)
- Alvási problémák, szokatlan álmok, fáradtság vagy álmosság
- Szédülés
- Az ízérzés változása
- Befolyásolhatatlan remegés
- Homályos látás
- Szapora és szabálytalan szívverés
- Kipirulás
- Ásítozás
(...)"

alig várom a fogyást és a merevedési problémákat! a többi máris megvan. Amúgy nincs. Tisztára chill, már elképzelni sem tudom milyen érzés az idegesség. Egész nap aludnék... héten. Vagy hát végül is ezt a hónapot is szívesen átaludnám, meg most is mindjárt megyek. Jobb programot jelenleg elképzelni sem bírok.

endoplazmatikus retikulum

a 110 percnyi lyukasórám utolsó 33 percére sikerült találnom egy gyönyörű albumot, melynek címe sweden from above volt, és gyönyörű képekről szólt, amiken svédország szerepelt és egy férfi fotózta őket felülről, de komolyan. Néha nyomást éreztem a mellkasomnál a gyönyörűség következtében. Volt egy kép egy nagyobbfajta halászházról ami magányosan állt a sziklás tengerparton, jó magasan, körülötte pedig mindenhol a sötétkék tenger hatalmas hullámokkal, istenem, ahogy elképzelem az ébredést abban a házban, ahogy hasamra süt a gyönyörű nap ami ugyanaz mint itt, de ott csípné az arcomat a hideg, tengerszagú levegő, egyfolytában hallanám a hullámzást és, ó istenem, mindjárt elélvezek.
Már majdnem tuti hogy skandinavisztikát fogok tanulni, hiszen ezt már legalább fél éve kitaláltam és nem untam meg az elképzelést. (Egyébként van egy új verzióm úgy pár hete, a nemzetvédelmi egyetem, mert kitaláltam hogy nyomozó leszek az interpolnál, de mióta tudom, hogy ahhoz előbb itt kéne rendőrnek lennem, inkább már nem akarom annyira).

A biológia egészen elképesztően lenyűgöz!
Szeretek mostanában arról álmodozni, hogy én vagyok Lana Kane.

szociális fóbia

Megkezdődött az iskolábajárás szenzonja! Meg kell, hogy állapítsam, ez roppant kínos helyzet, különösen mivel újdonsült történelemtanárom ma nem átallott felnőttnek nevezni engem, na jó, nem csak engem, az egész csoportot. De ilyen borzasztó szóval engem még nem illettek.
Nem, de komolyan. Ez azért azt hiszem, valamiféle mérföldkő az életemben. Persze semmi nem változott meg és ugyanúgy hülyegyereknek érzem magam (talán ezért is zaklatott fel ennyire ez a megnevezés), de tápláló földre lelt fejemben ama gondolat magva, hogy nos... mindjárt vége a gyermekkoromnak. Még ha csak jogilag is. De ez több mindent foglal magában, mint elsőre gondolnám. (Mert elsőre arra gondolok, hogy milyen eszeveszett méreteket fog ölteni majd a rendőrfóbiám.)
 Ma például rengetegszer éreztem magam elanyátlanodva, és legszívesebben sírva szaladtam volna a patrónusomhoz hogy főzzön nekem kakaót és takargasson be és meséljen mesét és inkább hagyjuk abba ezt az iskola dolgot.
 Igaziból csak annyit kellett megtennem, hogy majdnem teljesen idegen emberek közé üljek be órára, mintha valami új iskolába járnék, aminél kevésbé semmit nem akarnék. "Új ember" fóbiám is van ugyanis, például hajlamos vagyok az otthonmaradás mellett dönteni ha úgy tájékoztatnak hogy egy esti programon számomra ismeretlen személyek is jelen lesznek. Persze ez csak akkor baj, ha előre tudom, ha csak úgy megjelennek, remekül eltársalgok... többnyire.
 Szóval egyedül vagyok irodalmon, semennyi ember nincs ott a kis 11pk12g-ből (ez volna az én osztályom neve) hanem csak a ruthless évfolyamtársaink, akik egyébként rendkívül szimpatikusak nekem mind, de rettegek mindegyiktől. Az irodalom végetértét követően magamnak kellett megállapítanom egy hihetetlenül bonyolult táblázat segítségével, hogy hol a szarban lesz a történelemórám, új tanárral, vagy 40 idegennel, ezt követően a testnevelésem amin kb 6 ember volt rajtam kívül, aztán még egy csomó nemérdekes óra és végül a rajz, ami végre ugyanolyan volt, mint tavaly.
Ó édes istenem, nem bírom én ezt a sok változást. A már említett tábla előtt összetalálkoztam Nickkel, aki Johanna néni férje, és a jelenlétével épp elegendő biztonságérzetet hoz magával a múltamból ahhoz, hogy át tudjam vészelni ezt a sok újdonságot. Tudniillik, kicsikét általános iskola komplexusom van mióta gimnazista vagyok, de erről már számtalanszor említést tettem, úgyhogy nem is részletezném tovább a dolgot, amúgy is 5 perce aludnom kéne már, vagyis erőteljesen próbálkoznom a pszichiáter utasításait követve.
Azért megtekintek egy epizódot az archerből.
Ja, és idén kitűnő leszek, úgy döntöttem (a matek nem számít bele). Ha nem, akkor meg halott.