Hannás percek

 Ó, mintha nem írtam volna blogot kétezer éve. Sebaj.

Történt, hogy elveszett a tesinadrágom. Kábé egy hét után sikerült is rászánnom magam, hogy elkezdjem keresni az iskolában, úgyhogy beleugrottam a talált tárgyas dobozba, és nem találtam egyebet, mint egy fitch pulcsit, eljátszottam a boldog élet gondolatával, melyben fitch pulóvert viselek és szép vagyok és gazdag és három gyermekem van akiket dadák nevelnek és egész nap eszek meg sorozatot nézek...
Szóval azt, amelyikben olyan pulcsit viselek, majd kotortam tovább és kerestem a nadrágot (nem lett meg).
 Megjelent a kedves Hanna, belenézett a dobozba, és mit szúr ki elsőnek? A pulcsit.
  - NÉZD! AZ EGY FITCH PULCSI! LÁTTAD?
Nem emlékszem pontosan az események sorrendjére, Hanna erős szívdobogással közölte mindenkivel, hogy mit látott, (Viki megjegyezte, hogy ki az a pöcs, aki olyat elhagy) majd megvitattuk, hogy érdemes lenne-e ellopnia. Vagy mi. A lopni csúnya szó, hiszen a gazdája elhagyta. És feltehetőleg nem kereste. Mert még ott volt. És ha én hagytam volna el, akkor már nem lett volna ott.
 Arra hivatkozott, hogy a tornás kollégái még akkor is elájulnak, ha rajta bershkás terméket látnak, mert az olyan rohadt drága. Erre én meg azt mondtam, hogy ha a bershkától bomolnak, akkor a fitchről azt sem fogják tudni, hogy micsoda. És valóban.
Szóval, a pulcsi természetesen xs-es volt, mint Hanna, és magában hordozta a bűntudat és az előző gazda aromáját.
Olyan furcsa. Egyes dolgok, mint például ez a szövetdarab egy olyan címkével, hogy abercrombie&fitch, ér annyit, hogy utána bűntudatunk legyen és furcsán álljon a szánk egész nap. Olyan furcsa a fogyasztói társadalom végtermékének lenni. Azt hisszük, hogy jobb lesz az életünk, pedig rohadtul nem! De ott van a lehetőség, ha rá van írva pulcsimra, hogy nájki, meg kaki meg ébörkrombi, akkor boldog vagyok, három gyerekem van és helikopterem és egész nap láj tu mít meg skinset meg nevem earlt nézek.
Ma meg a következő konverzációt zavartuk le.
 - A kis marci olyan, mint a Popeye.
 - Én csak ramaphitecusnak hívom.
 - Hallod, az a gyerek olyan, mint egy pöcs. NEM! Azt kéne, hogy két feje legyen, és akkor tényleg olyan, mint egy pöcs.
 - Igen, de csak akkor, ha egyenesen áll.
 - Hülye! Ja, meg azt is kéne, hogy ne legyen nyaka.

Köszönjük Laurának és Hannának. Remélem nem olvassa a blogomat a pulóver első tulajdonosa. Mert ah igen, akkor csak úgy mondom, hogy ez nem is a Hanna volt, hanem a kis marci végig.

BasszusPasszus

ó.
ó.
ó.
ó.
ó.
ó.
ó.
én egy nagyon-nagyon-nagyon erkölcstelen ember vagyok.
csókolóztam valakivel, akinek kedvese van.
a keddi metropolban majd lesz egy ilyen kis cikkecske, hogy állt a szentendrei hév, mert egy újabb tanácstalan infantilis találta úgy, hogy megfelelő megoldás, ha aláveti magát.
De lehet, hogy nagyobb cikkecske lesz, és hosszasan elemzik majd, hogy mennyi 14 éves öli már meg magát mostanság, és ugyan mi bajuk lehet?
Na mindegy.
Egy hülye kurva vagyok.
A legviccesebb az meg az, hogy amikor megszólalt a nothing on you, elkezdtem zokogni. Hahaha-ha.

ÉDESAPÁM SAJÁT MAGA FELÉ DŐL!

De azért még befejezem a Basszus Passzusok című csodálatos versciklusomat vagy mi a szaromat. Olyan büszke vagyok magamra. Valóban egyre költőibb a szövegelésem.