Képzeljenek ide rajszivárványt, egy felhőt, meg néhány esőcseppet.
Jó. Így jó.
Natehát, meg is érkeztem a fannntasztikus Ausztriából, szerencsére nem bőgtem annyit, mint Erdélyben, mert jó kedvem volt, csak ma a buszon így rám szakadt minden itthoni dolog, hogy vége van a gondtalan hétnek, és megint szar lesz minden, így hát St. Pöltentől Bécsig folyamatosan bőgtem. (Meg az egyetlen kivételt hallgattam A Paramjúztól, amint azt Tamás is megmondta.)
De akkor menjünk visszafelé az időben. Ma. Ma buszoztunk.
Tegnap pedig életem első elájulását produkáltam Ákos és Jázmin legnagyobb örömére. Ők támogattak ugyanis, és a helyükben bizony rohadtul örültem volna, ha az ígéretemet beváltva összerogyok a négyszáz kilómmal. De ugyan az ember miért veti hátra a fejét, ha elájul? Én miért nem tudok úgy elájulni, mint minden normális ember? Tökéletesen tisztában voltam vele, hogy mi történik velem, mármint tudatomnál voltam, meg minden, szóval tulajdonképpen nem ájulás volt, hanem összerogyás. Igen. Vagy ami még jobban illik hozzám, az a... a beszarás. Nem tudom, hirtelen enm jut eszembe jó szinonima.
Ja, és mindezt a salzburgi fellegvárban.
Nap fénypontja ennek ellenére az volt, mikor bemehettünk a mangóba, és én tíz euróért megvettem azt a táskát, ami itthon 6990 volt (a táskán kívül egyébként kábé egy mikulásnyalókával sikerült még meglepnem magam, annyira sürgős volt minden annak a hülye ribanc Terminátornak). HÁHÁÁ! Aztán strandoltunk, én meg továbbra sem éreztem magam elememben, szóval végig napoztam, meg ilyenek, az estét pedig Ákoséknál töltöttük, majd reggel ránk nyitott a Terminátor, és megkérdezte, hogy mit keresünk ott. A kurva anyját kerestem. Ja, amúgy elnézést, a jövőben nyakatekertebb és közönségesebb szövegelésre számítsanak tőlem, köszönöm.
Őm... Csütörtök. Utoljára voltunk suliban, Bad Ischlben, és épp megkedveltem a tanárunkat. Előtte sem volt vele bajom, csak az, hogy olyan erősen mondta a röket, illetőleg haccsolt, Lauha, de a lényeg, hogy épp megkedveltem, erre menni kell. Ilyet. Most bejelölöm fészbúkon, remélem, megijed. Ja? Meg csütörtökön - be- és meghatározhatatlan körülmények közt Jázmin
már nem egyedülálló, hanem kapcsolatban van lett. Igazán nagyon enm figyeltem a fejleményeket, tudtam amit tudtam, aztán meg láttam, hogy érzékien szagolgatják egymás nyakát mellettem a padon. Jól van :)
OLYAN ARANYOSAK! (Ja, amúgy Ákos a kedvese, pár szó erejéig már biztosan megemlítődött a blogomban, mondjuk egy éve, mikor erdélyről írtam. Annyira furcsa! Gondolta a franc, hogy ezek egyszer egy medvepár lesznek. Olyan nehéz, ugyanakkor olyan könnyű tapintatosnak lenni. Az, amikor elfordítottam a fejem, ha veszély közelgett, már-már felért egy feltétlen reflexszel, meg különben is nagyon furcsa így látni az én kis Mincsimet, de közben meg annyira aranyosak, hogy nem lehet kibírni, hogy ne nézzek oda... Jó, ma a buszon könnyű volt, ugyanis elég hülyén nézett volna ki, ha nézem ahogy nyalakodnak, mivel körülbelül másfél centire voltam tőlük. WÁÁÁÁ! DE EZ OLYAN JÓÓÓ!!! ÍÍÍÍÍÍÍÍÍMÁDOM AZ ÁKOS ÉS A MINCSI!) Csütörtök este mentünk fel először a fiúkhoz, négyig filmet néztünk, teljesen kiművelődtem Adam Sandlerből, aztán nagyon okosan visszahúzódtunk a saját szobánkba, és aludtunk körülbelül egy órát. Na de nem. Mi? Összezvaraodtam. Aznap aludtam egy órát, mikor elájultam. Ami azt jelenti, hogy most belelógtama szerdába. Mi? Mindegy.
Hű, most azt találtam ki, hogy ebben a bejegyzésben az utazás érzelmi vonatkozású részét közlöm, a raindrops amúgy is érzelmi vonatkozású szám, Kate Nash Later Onja pedig teljes mértékben az alagutakról, a hegyekről és a tavakról szól. JAJÚRISTENDESZÉPVOLT! Mi a búbánatos vakart fasznak kellett hazajönni? Ómár.
Hű. Érzelmi vonatkozás. Köszönjük, Laura. Esetemben nem volt érzelmi vonatkozás, a barátnőm esetében volt, de azt meg majd ő leírja a saját blogjába (
gondolom remélem). Jó, hát annyi volt, hogy rémesen megkedveltem a kis Ákos barátunkat, de rá kellett döbbennem, hogy egy, nem szerelmes vagyok, hanem egy újabb emberben fedeztem fel a fantasztikus nyilasi vonásokat, melyek testvérré emelték őt a szememben, például hogy szerdán szinte végig teljesen bunkó volt, mert
valami nem akaródzott neki összejönni, és kedvelem azokat az embereket, akik egyetlen szóval rá tudnak venni arra, hogy bőgjek. Na jó, kettő volt, és nem kussoljál, vagy ilyesmi. Temperamentumos kis drága, és különben sem sokáig bírtuk volna ki egymás mellett, mivel körülbelül két napig veszekedtünk azon, hogy a felhők vannak-e alacsonyan a vidékünkön, vagy mi vagyunk felhőmagasságban (én vagyok az utóbbi, hát mekkora faszság már, hogy lejön a felhő? Nem tudom, feltűnt-e neki, hogy mennyit mentünk felfelé, hogy bedugult az agya, és hogy néhány hegynek hó van a tetején. És hogy június van. -.-""""""), természetesen egyikünk sem engedett, aztán megegyeztünk abban, hogy amúgy is gyakran szoktunk hülyeségeken fennakadni, és sosem engedünk belőle. Éljenek a nyilastársak, éljen a Savgorom.
Tök durva, hogy óberöszterájban keltem, ahol Terminátor beragyogott a szobába, és érdeklődött ugye, hogy mi az anyámért ülök én a másnak az ágyában, most meg itt vagyok a büdös szaros koszos fostos budapesten. Vissza szeretnék menni.
Ja, meg.. asszem szerdán megtudtuk magunkról Tamással, hogy járunk, és a ház mögött smárolunk. Igen kellemes meglepetés volt, ültünk a ház mellett levő padokon, ami viszonylag eldugott helynek számított, és remekül elbeszélgettünk (a mobilhangfalból dörömbölő raindrops mellett), amikor megjelent Norcsi, és közölte, hogy odafent a szobájukban ül kábé az egész hetedik osztály és arról beszélnek, hogy a Tamás meg a Laura járnak, és a ház mögött smárolnak, Jázmint és Norcsit meg illene összeboronálni. (De Norcsi ugye, amekkora fasz, végig fejhallgatóval a fején ült, és csak foszlányokat hallott, habár szerintem akkor sem tudta volna hűen visszaadni a történetet, ha mindent hallott volna, mert nyomrék.)
Mondjuk ennek örömére, hogy megtudtam, hogy járok vele, azért végigtekintettem rajta, és megállapítottam, hogy szép a szeme meg az arca, így aztán hirtelen támadt egy plusz okom, hogy időnként hozzá szóljak. Esetében ugyanis csak a bunkó faszra emlékszem, amilyen volt (ő Tomikának nevezi az illetőt), meg a hülye futkározós baromra, aztán ez így enyhült mert teljesen normális lett, meg azzal szórakoztunk, hogy angolul beszéltünk egymáshoz (ami aztán a Jázmin-Ákos dolog miatt nagyon jól jött, mert Min töksüket, Ákos meg nem tud angolul), ja meg jelnyelven, ami azért tök durva, mert az ember általában előbb tud pupillán és arcizmokon keresztül társalogni a legjobb barátnőjével, mint egy ifjúemberrel, akihez kábé annyi köze van, hogy nyolc évig egy suliba jártak. Erre... Hát!
Na mindegy. De aztán ez az érzelmi kötődés is kimerült a vállán való alvásban, amikor is ugye megállapítottam, hogy csontos a válla, jó zenét hallgat és jó az illata. Szóval ennyi.
Jött egy kissrác a
Tompá Kolonicsból, Szőkeboy lett a neve, és nagyon kedveltem.
Hm. Azt hiszem nem sorolhatok semmi egyebet az érzelmi vonatkozású keleti blokkba. Ezt nem tudom, minek írtam így.
Ja, de azt, hogy a Klaudia meg a Melinda aludtak alattunk, és kurva idegesítőek voltak esténként, amúgy tök jó volt minden.
A következőket pedig magamnak írom, amíg netközelben vagyok, meg frissek az élmények, mert úgy a jó, meg hátha vannak olyan emberek, akik már rohadtul unják a zenéket a telójukon, JAJ, PARDON TELÓ, Ákosnak körülbelül hárommillió szám volt a telefonján, olyan mindenevő stílusban, rammsteintől chemical brothersen át roisín murphyig (de csak én volnék akkora nyomorék, hogy azt roásín mörfinek mondom? A Noisettest meg noázeccnek. XD), és tiszta olyan volt, mintha a saját telefonomat nézegetném. Csak jobb. Hű, ímádom a savgorom.
Kate Nash - Later on, egyértelműen az Alpok
Basement Jaxx - Raindrops, érzelmi vonatkozások
Roisín Murphy - Overpowered... Tamás csontos válla, az én fájó nyakam, hányinger, Salzburg, csupa báj és kellem.
Gritz - My life be like, hát erről egy elég aranyos dolog jut eszembe, vagy elég... filmes, nem tudom. Tök jó. Nyaras, fiatalságos, a medvepárt kettesbenhagyós, JAJ!
Fent mindig üvöltött valamilyen zene, mert az a zseniális Métá hozott hangfalat. Mmm. Én imádtam volna, ha ez a szám üvölt, és kettesben hagynak a medvepárommal. XD Nem Métá hanem Máté, csak nem tudok gépelni, és inkább leírom ezt a mondatot, és nem javítom ki a Métát, mert nagyon vicces XD.
Kate Nash - My best friend is you, nem tudom. A hegy. A hegyszag.
Paramore - The only exception... a jó sok szar dolog.
Does it offend you, yeah? - We are rockstars, ez jó kis Mincsiszene hetedik év elejéről, mikor azt hittük, hogy menők vagyunk. Vicces volt megint hallani.
Pendulum - The tempest, ?!!!
Nirvana - Smells like team spirit. ... .
Aaaah! Nyomódnak fel fészbúkra a képek, már itt sem vagyok.... ja, de írni kell egy beszámolót a nyaralásról.
