wants

 Annyi mindent szeretnék.
Olyan nyomorultnak érzem magam, mert mindig azt gondolom, hogy tök kevés dolgot szeretnék, de az sincs meg. Aztán, ha listába szedem őket, már nem is tűnnek olyan kevésnek. De mégis! Van egy csomó ember, akinek minden megvan a listámról. Más szereplőkkel, mondjuk.
Mi lenne, ha célként tüntetném fel a vágyaimat? Az előremozdítaná a dolgokat? Tegyük fel.

 Elsőnek felfedez egy unatkozó milliárdos/filmrendező/fotográfus/akármi, és valami olyasmit mond/ajánl, amitől öt évre előre be tudjuk majd fizetni a tandíjat. Az utóbbi időben, mivel ugye megint elkezdtek sűrűsödni apukám cseszegető-hadműveletei, egyre nehezebb volt úgy gondolnom az akágéra, mint a világ legjobb sulija, az eszményi iskola, a második otthon, stb., pedig hát nagyon az...
 Most a múzeum körúton sétálgatva az jutott eszembe, hogy vajon hány kortársam gondolja úgy, hogy szeptemberre lapos hasat, hosszú hajat és jó segget növeszt magának, na meg új személyiséget, és az új évfolyamtársai(most szolidáris vagy milyen vagyok magammal, azért nem osztálytársnak nevezem őket)  
egyáltalában nem is azt a valakit fogják majd megszeretni, akit a régi barátai hiányolnak? Jó, én nem annyira akarok más ember lenni (orrnövés), maradok a hosszú hajnál és a jó seggnél.
 Holnap megyünk bevásárlóorgiálni Mucival. Vagy mit csinálni. Én veszek olyan melleket előnyös helyzetbe juttató topokat a bershkában, a szivárvány minden színében, mert egyelőre csak feketével rendelkezem, néhány szárnyas betét méretű nadrágot, meg egy szalmakalapot, mindezt életem második fizetéséből, amit a szelinagomezes filmért kapok majd holnap. Ennek kapcsán meg azt akarom megjegyezni, hogy az én személyes boldogságomhoz egy olyan telefon kell, amilyen a Willingé, röpke fél éve vágyom egy olyanra is, és újabb fél év múlva talán hozzá is jutok, továbbá... egy csomó minden, ami pénzbe kerül. Főleg ruhák. A ruháktól jobban nézünk ki, és akkor máris könnyebb jó csajnak lenni. Nnna. Szép magyar beszéd.
 (Sétálás közben még olyan összefüggéstelen gondolatok törtek rám, ahogy a kirakatban végigtekintettem fővárosi személyemen, hogy tulajdonképpen pont olyan hülye vagyok, mint bárki más, mert ha nem készülök rá, nem tudom elképzelni, hogy vidéken pont olyan emberek legyenek, mint itt. Meg hogy a vidéken élő 14 évesek is most ballagnak, ők is voltak osztálykiránduláson, ők is lélegeznek, stb., pedig nem is egy nagyon jó barátnőm van, aki nem pont budapesti (de az attól még budai, avagy budapesti), de... hülye vagyok, ez a lényeg. Remélem nem csak én érzem úgy néha, hogy Budapest határa a világ határa is egyben. (A legközelebbi település Balatonakali. XD))
 Szeretnék még egy fantasztikus nyarat. Szeretnék Buday barátnője lenni (noha nem is vagyok szerelmes belé rendesen). Szeretnék olyan... menő gyerek lenni. Szeretnék egyenesEBB hajat. Új telefont. Nyugalmat. Budayt. Lapos hasat. Jó nyarat. Budayt.

?!

Meg egy könyvet, amit végre befejezek. Mármint írni.
(És a telót. Nagyon rajta vagyok az ügyön. Ausztria után kb. Rögtön mehetek diákdolgozni, amiért majd negyvenet zsákolok, ami nagyon jó, és eddig azt hittem, hogy megy majd a suliba, de mostmár tudom, hogy abból, meg az elcserélt mostani telóm árából veszem meg aaaaaaaaaaaaaa világ legjobb nokia 5800-ját. Ráadásul piros. Újabban a kedvenc színem.)