farmerben fogunk ballagni

király volt a "sárkány-terelgetés ferihegyen" . Íííímádom én a  sárkány eregetés.
De most csak azt akartam közölni, hogy este megnézem a rémségek cirkuszát, mert abban benne van Albus, és én már kerek két hónapja nem írtam ahhoz semmit. Majd írok róla penszólméccen.
Ja, amúgy meg örvendjünk, megjelent az a szar magyarul is (:

ja...jaaa...jaaaa!!!

Izé! Hát nem is írtam, mekkorát sikítottam örömömben tegnapelőtt, mert észrevételeztem, hogy Ellie Gouldingnak van egy KLIPJE aztán olyan büszke fejjel néztem végig, hogy csak na, és most már biztos vagyok benne, hogy ha eljön a rettegett dátum (most igazán kevés ember tudhatja, miről beszélek), akkor én őt fogom először felkeresni. 

fáj a torkom

Na, itt is van az interjú porkell ahogy ígértem. Egy csomó mindent kihagytam, amit el akartam magamról árulni, például hogy nem vagyok teljesen normális, mert azt senkinek sem ártana tudnia.

sweeter than heaven and hotter than hell

 Azért valamennyire mégis megérte most betegnek lennem.
Például máris kaptam két remek könyvecskét ötvenhatról, és az egyikben egy jó részletes leírást olvashattam el az október 25.-ei mészárlásról, a másikban meg az a cseppet sem elhanyagolandó érdekesség szúrt szemet nekem, hogy a budapesti szovjet katonák az évek során megszerették a magyarokat, ezért aztán gyakrabban kezdték el őket cserélgetni, meg olyan is volt, hogy pisztollyal a hátukban kényszerítették őket sokszor a vak lövöldözésre.
 Én már régebben (csütörtök éjjel?) kitaláltam, hogy bőven benne lesz egy szovjet katona is, de most már biztos vagyok benne.

És reggel éreztem magamban valamit, úgyhogy gyorsan össze is írtam az évszámokat, mert mindig az a legnehezebb. De nekem egyébként mindig problémáim vannak az évszámokkal. (Háhá, talán azért, mert az én töritanárom nem írat dolgozatot az évszámokból. ... És mert alszom matekórán. Úgyhogy már összeadni is nehezmre esik.) Szóval a délelőtt folyamán mindet összeírtam, és minden stimmelt, kivéve a születésnapokat.

Jaj. Hát én ezt még ide nem is írtam le. De nem baj, nem is fogom. :D

Johanna lett a főszereplő. És azért nem maradt simán Anna, mert 1, nem bírok magammal 2, mert a szülei Szent Johannáról nevezték el. De amúgy mindig csak Anna lesz, az öccsének Kanna, az öcséjék már csak ilyen kreatívak. Akkor Johanna csak, amikor huszonötödikén este a szülei ordítanak vele, meg amikor a húga ordít vele, és persze amikor keresi mindenki, aki ki akarja hallgatni, aztán fel akarja akasztani a testét.
Hú, de ebből nekem már annyi jó jelenet megvan a fejemben! És ez az első olyan regény, amit úgy kezdek el, hogy pontosan tudom, mi lesz a vége.
Illetve nem pontosan, mert azt nem tudom, hogy az öccse is Annával szökik-e el nyugatra, vagy csak a szovjet katona. Meg még Tamás sorsa sem tisztázódott bennem, mert - ú, de amikor ezt a jelenetet elképzeltem, olyan durva volt, mert majdnem én is elkzedtem bőgni. De még magamban is olyan szépen fogalmaztam meg - azt tudom, hogy 25-én ő elveszik, de aztán megkerül. Hanem akkor mi lesz, mikor a szabadságharc leverése után megszöknek? Még nem tudom. De szerintem... Igen. "És akkor eltalált a nyíl. Ilyen szenvedélyesen." De én meg fogom szeretni Tamást, az az én nagy bajom. Főleg, ha nem fog kiáramolni vagy kiáramlani vagy mi a szart csinálni a fejemből a Misi feje, akkor pláne nem fogom tudni megölni szerencsétlent. Mondjuk még mindig jobb a dolgom, mint Reginek, aki úgy akarja megölni Ryant, hogy az ő szemszögéből  van az egész, méghozzá jelenidőben.

  Egy kislány egészen addig mozdulatlanul állt. Nem esett pánikba. Az anyukáját várta, aki meghagyta neki, hogy maradjon itt, az oszlop mellett, és el ne mozduljon, míg ő vissza nem jön. Nem tudta, honnan jönnek ezek a hang, ez a fülsértő ropogás, durrogás... És azt sem értette, hogy az addig boldogan éneklő emberek miért szélednek szét. Mi az, hogy szétszélednek: kiáltoznak, a nők sikoltoznak, és lélekszakadva rohannak. Egy kalapos bácsi felbukott tőle néhány lépésre: a kislány azt gondolta, megbotlott... Rajta kívül senki nem törődött vele. De még a kislánnyal sem (bár nem is látták, hiszen az oszlop takarásában állt): mindenki a saját életét féltette. Ő volt az egyetlen, aki nem félt: nem volt mitől félnie. Az anyukája  nemsokára úgyis visszajön... Nem ijesztette meg őt semmi abban a borzalmas percben. Egyetlen dolog volt képes őt rávenni arra, hogy felfogja végre: valami rettenetes dolog történik. Anna szívszaggató sikolya tolmácsolta a kislány számára, hogy a mama talán mégsem tér vissza olyan hamar. 

            
Most folytatom az írást, vagyis nem is biztos, hogy folytatom, mert unciklopédiát olvasok, és megfulladok a röhögéstől hamarosan.

Na, de nem is. Egyébként nagyszerű biztosítást találtam én magamnak. Nyolcvanféle újrafeldolgozásban hallgatom azt a számot, amit akkor hallgattam, mikor a 141-esen ülve, kelenvölgyben rájöttem, hogy írni fogok egy regényt az ötvenhatos forradalomról. (Milyen meglepő, hogy a drumming songot hallgattam, az meg már az én mázlim, hogy ilyeneket vagyok képes találni: http://www.myspace.com/florenceandthemachine baloldalt, a fellépések mellett. A sweeter and hotter than other az én kedvencem.) blaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaah. Most pedig kéne menni orrot fújni, meg ikeába ágyneműért.

október

Véget is ért az október. Fura. Mintha csak tegnap írtam volna le a szeptembert. Na de mindegy. Íme.

- NEM FÉREK EL A NAGY MELLEIDTŐL, BAZDMEG!!!

- Te. Rücskös szardarab. - Ez a Dani volt, és nagyon szeretetteljesen mondta. És amúgy a következők is mind kábé a Dani beszólásai.

- Ne beszélgessetek már!
- De Margit néni, a Tina olyan, mint a kincs. El kéne ásni.

- Légyszi mondd meg a Misinek, hogy idegesít.
- MISIKE! KURVA IDEGESÍTŐ VAGY!

- De Margit néni szerint az az ember normális? Aki fingópárnát hoz az iskolába?
- Nem fogod fel, hogy az újsághoz volt reggel?
- Akkor m'ér nem vetted meg délután?

Én: - Aggódós vagy. Túl sokat aggódsz meg idegeskedsz. (Ezt még egy fél órán keresztül fejtegettem.)
Regi: - JÓ! TE MEG DEPRESSZIÓS!
Csend.
- Micsoda sértéseket vágunk itt egymás fejéhez.

Min: vizsgálja a zacskóm tartalmát. - Hű, de nyirkos, jaj... De esős.
A semmiből előtűnő másodikos (?) gyerek: - Ki?
Min: ráüvölt. - TE!!!

Telefonálások.
Min: - Én csak arra emlékszem, hogy írt a blogba, hogy "ííímádom a tündérzene". Mire én csak annyit bírtam kommentálni magamba', hogy "ííímádom törölni az Enyát".

Min: - Jaj! Te olyan vagy, mint Regina.
Én: - Mert?
Min: - Mert (itt nagyon hosszan fejtegette). És erről megint eszembe jutott a lány.
Ezen én nagyon nagyot röhögtem. Olyan tudományosan mondta, hogy megint eszembe jutott a lány.

Regi: -... és végül megfűztem anyát, hogy ne kelljen iskolába mennem.
Én: - És? Most mi volt az indok?
Regi: - Hát ... SEMMI! Hát, nem volt kedvem.

Én: - De hallod, te vagy a haverja, figyelmeztesd már rá, hogy...
Timi: - De barátságosan!
Min: - Nagyon gagyi az az övtáska. Azt hiszi, hogy menő, de nem az. És nagyon szar a haja.
Timi: - Egy hete ez a póló van rajta.
Min: - Egy éve.
Timi: - Meg ez a gatya.
Én: - Szóval szólj neki, hogy hülyén néz ki.
Min: - De olyan szar az a táska, esküszöm, nekiadom a rózsaszín björn borgomat.
Márk: közeledik.
Dani: megfogja Márk vállát, szembeáll vele. - Figyelj. Kurva hülyén nézel ki. Vedd le azt a szar táskát, és öltözzél át.

Én: - Van zsepije valakinek?
Dávid: - Nekem van.
Közben elkezdtem beszélni Kamillához, Dávid meg előszedte a zsepkendőt, és mikor megunta a várakozást, rám üvöltött, hogy HAHÓ!!! És ebből valamiért szállóige lett.

Én: - De szoknyát kell felvennünk. Mert a nők akkor még nem hordtak nadrágot.
Kamilla: - De nekem nincs szoknyám.
Misike: - DE NEKÜNK NINCS SZOKNYÁNK!!! Tudjátok, mit jelent ez?
Miske az én legjobb spanom.

Miske: - Ez a Kossuth-szoknya.

Tina: - Úgyis egyes lesz...
Dani: - HÁT, MEGLEPŐDNÉL, HA ÖTÖS LENNE, TE CSÖVES!
Éva néni: - Én is.

Márk: - Éva néni, a Dani buzul. Összekent pennával.
Tina: - Az egy tésztaféle!
Én: - Az penne. A penna az tollat jelent, és amivel összekent, azt tintának hívják.



 

aaa.

 Hát kérem, én fantasztikusan érzem magam; itt a szünet, és most már csak hőemelkedésem van. Túlteng azonban a nyáltermelésem, és hányingerem is van, mivel gyógyszeren kívül semmi nem került belém már egy teljes napja. (Háááhá! Fogyókúra.) A szobám gyógyszerszagú, meg én is az vagyok. Úristen, utálok beteg lenni. Én soha az életben nem leszek többé beteg. Fúj.
A nap fénypontja, hogy elmaradt a sárkányozás, legalább nem maradok le semmiről.
És egészen eddig úgy festett, hogy én is megyek Romániába az apukámmal, dehát a tervünk dugába dőlt, mert én hétfő estére még nem leszek szállítható halmazállapotban.

prudence-es ömlengés

Mert rég volt ilyen.
De rövid leszek. Szóval, az az én nagy bajom, hogy van ez a drumming song, aminek a hallgatását és a klipjének nézését nem bírom abbafejezni, és egyébként ma Jázminnal tíz percen keresztül beszéltünk arról, hogy ennek milyen baszott jó a klipje, és alig találtam benne bakit, ahhoz képest, hogy negyvenszer végignéztem. És ez Prudence-zene. De én a Prudence-zenékről mindig azonnal meg tudom állapítani, hogy kicsi-Pru zenék, vagy nagy Prue-zenék, de erről nem, mert össze-vissza van az egész, szóval néha nagy Prue-s, a vége, mikor azt énekli, mármint kezdi, hogy derz a drámming nojz inszájd máj hed, det sztaaasz ven jor oránd, az nagy Prús. De egy csomó másik meg kicsi Prús. Mindegy. Nagyon jó ez a szám. Íííímádom.
Ma rengeteget röhögtem, Kamillával végkielégültünk a hátsó lépcsőházban, és meg is szültem a tészta kevergetése közben technikán, úgyhogy ez egy kerek nap volt.

semmi

Regina, te láttad-e az Amélie csodálatos életét? És a karácsonyi lidércnyomást?
Nem bírok máshol írni, mert a májvíájpí szarakodik.
Jázmin, te egy őrült vagy XD de a tanárnő az egyben van.

Like all the boys before like all the boys before (bojszbojszbojszboojsz...)

Úristen, ezt az ándö dö sítszet legalább harmincszor meghallgattam, mióta megleltem, de még nem untam meg, csak a szövegét tanultam meg. Were under the sheets and you're killin miihihiiiii.

Were in a mess baby, were in a mess baby, your more is less béib óuóóóóuuu.

Jaj, az előző bejegyzésem meg tele volt nyelvtanilag helyes mondatokkal, azokért elnézést kérek.

Issssstenem, de imádom ennek a csajnak a hangját. Az én gyerekemnek ilyen hangja lesz, és egész nap csak énekeltetni fogom. Egy másik gyermekemnek meg olyan hangja lesz, mint Kate Nash-nek, és őt meg egész nap beszéltetni fogom.

drumming song

 Most miért teszik ezt velem? Csupa jó zenét találtam most, mert kicsit belemerültem a radio one weboldalába... És megnéztem a drumming song klipjét (florence + the machine) és aaaaaaannyira jó volt, már a dal nem is annyira különleges, hanem a klip, az egésznek a hangulata. Érdekes. És a lelkem most átlebegett a Prudence-univerzumba, nagyon régen tett ilyesmit, és most mindenáron neki akarok állni azt írni, de tudom, hogy amint megnyitom el fog veszni a varázs, mert belolvasok abba, hogy mi van eddig, és látom, hogy át kéne írni az egészet, és el is megy tőle a kedvem, és inkább folytatom a vámpírost. Mármint olvasni, nem írni.
Most megnézek még vagy negyven klipet, és csak azután csinálok valami értelmeset is.

ITT VAN! ITT VAAAAAN!!! UNDER THE SHEEEEEEEETS!!!!

ÍÍÍÍÍÍÍMÁÁÁÁÁDOOOOOOM!

menedzsermaca

Héj ájm in láv
Má fingörsz kíp on klikking tu dö bídin ov máj hart
Héj á ken sztáp máj fít
Eböni en Ávörri en denszing in dá sztrít
Héj, itsz koz ovjúúúú
Dö vörld iz in aa kréjzi héjzi hjúúúúú...

Egy hete azt nyilatkoztam, hogy egy érzelmektől teljesen védett nő leszek.
Most meg azt olvastam valahol, valami blogon (de amúgy én azt hiszem, hogy nekem nem kéne már ennyiféle blogot össze-vissza olvasnom, mármint nem személyes blogokat, mert azokat már nem is bírom olvasni, mármint másokét, hanem ilyen... tematikus blogokat, meg menő blogokat, amiket mindenki olvas. Próbáltál már... valamilyen... blogokat? Ha-ha.) hogy a menedzsermacák érzéketlenek. A Vicces 11-ben az egyik főszereplő egy érzéketlen menedzsermaca! Laurának hívják! Micsoda véletlen egybeesés. De én azt hittem, hogy ilyen emberek csak az emberek fejében léteznek. A hülye idióta regényírónők fejében. Lauren Weisberger fejében. (Jaj, istenem, csak velem soha senki meg ne nézesse még egyszer az ördög Pradát viselt, mert én azt először megölöm, aztán elásom a testét, de lehet, hogy fordítva) De ezek szerint az érzéketlen menedzsermaca, valóban létezik, a haverinákkal együtt.
 Haha. Én érzéketlen menedzsermaca akarok lenni. De olyan, akiért a benga állat barátja audival jön munka után, és akivel nagyon szeretik egymást. Vagyis simán menedzsermaca. Aki jó színész. Mert úgy csinál, mintha érzéketlen lenne. De nem az.
 Érzéketlennek tűnő menedzsermaca akarok tehát lenni, akinek van egy tesója, akivel együtt lakik (és akinek folyton csak változik a szemszíne!), és akinek a tesójának van egy színészbarátja, aki folyton ott van náluk, és folyton csak unikornisokat meg nyuszikákat lát, amikor részletezni kell az egy helyiségben tartózkodók gondolatait.

Egyébként én íímádom hogy csupa tehetséges barátaim vannak, akiket mind beleírhatok ebbe. Kitti színésznő, és tiszteletjegyet szerez nekünk. Jázmin fűzőket szab nekem, mert az a perverzióm. Luca minden évben lefotóz minket valami győzedelmes pózban. A tesóm besztszellereket ont magából, én meg csak egy menedzsermaca vagyok (aki játssza ugye az intelligens, határozott nőt, hogy az olvasmányomat idézzem), de a világ legboldogabb menedzsermacája. Ez most kitört belőlem. És nem fejtettem ki. És nem is fogom kifejteni, mert akinek kifejteném, az úgyis tudja már, akinek meg még kifejteném, az meg nem értené, igaz Jázmin?

?

A Hunfalvyban volt egy lány. Nagyon színpadias viselkedésű és kinézetű lány, de az az érdekes, hogy szimpatikus. (Mert ezek a nem erről a világról való lények antipatikusak szoktak lenni. Nekem.) És ez a lány sötétszőke hajjal büszkélkedhetett. Nagyon hosszú haja volt, és hullámos. Fekete bakancsot viselt, meg fekete ruhát, aminek a felső része ilyen csipkés volt, és eszméletlen jól nézett ki! Mikor álltunk az ajtó mellett, ő azt kinyitotta, kikukucskált rajta, letolta az orrára a vékonykeretes szemüvegét (ami szintén nagyon jól nézett ki), és nagyon szúrósan nézett, aztán elvigyorodott, és visszament. És nekem nagyon-nagyon tetszett az a lány. (jaj, mondom, hogy már leszbikus is vagyok.) Elsőnek az én Cordelia Cralisle-om jutott eszembe, de rájöttem, hogy Cordelia feleannyira sem jó arc, mint ez a lány volt.  

ja, és te is tudod, hogy mulatt vagyok.

Há-há. Na, ez már nem volt jó.

hunfalvy

Nagyon király volt. Imádom a Hunfalvyt. Csak ennyit üzenhetek.

Ja, és köszönöm a kedves választ, miszerint egy primitív fasz vagyok, ezen majd elgondolkodom, de azért a nevedet igazán vállalhattad volna, kedves Névtelen (:(De azért a 'primitív' szó jelentését majd nézd meg a szótárban.)

Ó, jesszusom, de ne legyen holnap iskola soha az életben, a kis ikrem szavaival élve. Most annyira el lettem varázsolva a kis hunfalvytól, hogy rohadtul, de még annál is jobban kiszerettem a sajátjaimból, pedig aztán pont tegnap jöttem rá, hogy imádom, mert ugye egy órát maradtunk beszélgetni Ági nénivel.

És most azonnal el akarom olvasni az Ábel a rengetegbent, meg akarom nézni a Grófnőt és még mindig a Hajsza a Föld alattot, továbbá az Aydent. Az írónőt nagyon szépen megkérem, hogy juttassa el hozzám. És most azonnal be akarom tiltatni a twilight-sagát és annak filmváltozatait.
Nyilas Misi nagyon meleg!!!

Barnus a menzakajáról:
[c=#28C4C8]Bari.[/c] üzenete:
jujh tök jó az amikor olyan a husi h belebasszák a tálba és még pattog 1 kicsit XD
 
Ezen most akkorát röhögtem, hogy tegnap este röhögtem utoljára ekkorát.

Ja, meg annyit akartam üzenni, hogyvalamelyik nap nagymamámnál tévét néztem (én is megbotlom néha) és kapcsolgatok, és látom a sarokban kiírva, hogy izé, hogy new moon klip, vagy mi a szar, na mondom, ezt megvárom. De ez a zola vagy ki ez, miért mondja azt, hogy "DEF KEB FOR KJŰRISZ"? Hülye-e vagy?! A másik meg, hogy most az összes tvájlájtos ribi death cab for cutie fan lesz, én meg már azt sem hallgatom majd, pedig én azt nagyon szeretem (amúgy jó szar és semmilyen az a szám is), de pont ezért nem bírok már muse-t sem hallgatni nagyon. A réjdióhed még okés. Azt nem nagyon viselik el az ilyen emberek. DE BASSZUS! ÉN SZERETEM A DEATH CAB FOR CUTIE-T!

billy brown

Na, gyorsan kilábaltam a bajomból. De szerintem még nem fogtam fel. Mindegy. Ofő után beszélgettünk egy órát Ági nénivel, és az nagyon jó volt, és csak azért jöttem ide, hogy ezt leírhassam, meg hogy mégegyszer megjegyezhessem megint, hogy ííímádom a b-betűs emberek, és hogy leszbikus leszek hamarost. Ja, és én meg sosem találok zenéket az életemhez, ééén soha.

Oh Billy Brown had lived an ordinary life.


Two kids, a dog, and a cautionary wife.

While it was all going according to plan

Then Billy Brown fell in love with another man.

Én: - De most mit csináljak? Vegyem magam körül taknyos zsebkendővel, és hallgassak valami szar szerelmes számot?
Regi: - Igen. A KEN LÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍVet.
Én: - Háhá, nekem is ez jutott eszembe.
Regi: - És csapkodd a lábaidat időnként.
Én: - És terüljek el a kanapén. És lakkozzam a körmeimet?
Regi: - És igyál kakaót.
De hogy kell a lányoknak szenvednie? Így? Így kell?

-.-

úristen, én meg akarok halni, engem csupa hülye vesz körül, akiket megölök, aztán megölöm magamat is.

soxar

 Készült velem inetrjú, de még nem olvasható, majd szólok, ha olvasható lesz.

Meg készült velem még egy interjú, azt majd leadják a promontor tévében, amit senki nem néz XD Olyan rossz volt, Nándi bácsi kérésére az egyik kérdésre a roppant választékosan megfogalmazott válaszomat újra fel kellett venni, én meg megkukultam, és bámultam a kamerába XD.

Most valamiért amúgy úgy sajnálom, hogy feljöttem ide. Mert már napok óta semmiféle internetezést nem produkáltam, de most, hogy leültem ide, valamiért sajnálom, és vissza akarom forgatni az időt. Azt se tudom, minek ültem le. Ja, a nyílt napok miatt, oké...

 Lumosos Szilvi, jelentkezz!!! :D

Fáj a hasam, mint a rohadás.

Ez a hét nagyszerű volt. Kaptam egy szerepet. Hamarosan kiselőadást írok a barokk-korból, amit nagyon fogok élvezni, mert én ííímádom a barokk-kor.
Voltunk továbbá a padláson is, az iskola padlásán (azért nagyon jó tudni ugye, nyolc éve járunk ide, és most tudjuk meg, hogy padlás is van... meg pánikszoba), és ez a padláson tett látogatásunk annyira jó volt, engem annyira megihletett, mint még soha semmi, és amit elkezdtem írni még aznap, az máris négy oldalas, és nagyon jó. Remélem, nem jut arra a sorsa mint a Loréjn, az is már áll egy hónapja, és bottal sem piszkálnám meg, ahogy az összes többi írásomat sem (de mondom én, hogy nem is bírok már többet írni olyanokat) kivéve ezt a padlást, mert ez nagyon jó. És tök jó a stílusa is, mesélő meséli, de ennek a mesélőnek is van karaktere, pedig a mesélőknek nagyon ritkán szokott, meg persze amikor a mesélő maga a főszereplő.
  A padlás, kérem szépen, tele volt gerendákkal, fénysugarakkal, porral, meg galambszarral. De nagyon jól nézett ki az egész, ááá! Ilyen igazi padlás csak a filmekben van, hé.
Amúgy meg annyira elment a kedvem megint mindentől és mindenkitől (kivéve a padlást) hogy már továbbtanulni sincs kedvem, és most ahogy így felírtam a hülye nylít napokat, rájöttem, hogy én ezt leszarom, és nem megyek sehova, megyek a budaiba, és füves lesz belőlem, há-há, de legalább ott lesznek barátaim.De most már annyira elegem van ebből... Talán az tört le ennyire, hogy a kölcseyben az alábbi jegyeket nézik: magyar nyelv és irodalom, egy idegen nyelv, történelem, földrajz, matematika és kémia.  Most úgy őszintén, mit érdekli ezeket a kémia? A többi rendben van, de hogy jön ide a kémia?
Én kémiából tavaly szín ötös voltam (a témazáróm valamiért kettes lett, de mivel ugye előzőleg csak ötösöm volt, megírhattam még egyszer, há-há), de ezt a redoxi reagálást annyira nem értem, az egyenletírásban meg annyira nem találom a  logikát, hogy eddig ebből a tantárgyból két kettessel büszkélkedhetek csak. De basszus! Én ezt egy cseppet sem akarom tudni. És nem is fogom. Ezért aztán kettesem lesz kémiából, és bebuktam a kis kölcseyt, na, ezért nincs kedvem nekem semmihez és senkihez. Töriből ötös leszek, de tavaly négyes voltam, az ugye nem baj, a magyar az ötös, illetve Hédi néni megint bajban lesz, de megadja majd az ötöst, mert nagyon sokat fogok szorgalmaskodni irodalomból, mert azt legalább szeretem is, a nyelvtant azt utálom. A matekot leszarom. Az is olyan, mint a kémia, hogy vagy kettest kapok, vagy ötöst, így leszek hármas, és meg is vagyok sértődve, innentől kezdve tehát nem érdekel XD. Földrajz. Hatodikban hármas, hetedikben négyes, most meg... hatos...
   
Mindegy. A lényeg tehát, hogy én megyek asztalosnak, és nem akarok hallani semmit a továbbtanulásról.

Jaaaj! De olyan jó a padlás. Tina szerint Athén oroszországban van. Tapsoljuk meg. De ehhez képest olyan kőbunkó, és úgy lenéz mindenkit, mintha ő fújná a passzátszelet. Valaki most már seggbe rúghatná. (Dóri, te meg magadat rúgd seggbe, neked még van valamennyi agyad.)

Bé

ilyen szavakat tanultam az egyetlen olyan fiú ismerősömtől, aki jó zenéket hallgat:

• faszkópé
• butafasz
• popópofi
• helytálló
• kurvaháború

És ezeket én most azonnal bele fogom adni Bálintkám szájába. Én ííímádom a bébetűs emberek.
Ja, Jázmin, a kollekció neve, amiből a fűzőm is származik, egész egyszerűen Curly, a vezetékneved után.

kafkaz - ikea

 Hú, hát ma is igazán úgy éreztem az iskolában, hogy itt az ideje leírnom, mennyire idegesít már egy társaság az osztályomban, amelyik most rohadtul menő lett valamiért, de most rájöttem, hogy még mindig nem vagyok annyira mérges vagy ideges hogy leírjak ide mindenfélét, amit később talán megbánok, és aminek a végterméke talán egy nagyon kedves összefoglalás lehet majd az én személyemről, jellememről és szokásaimról, meg az anyámról, persze, de akkor is le fogom írni, végül is, erre van a blog (vagy mi). 

Uno

Muse.

Jézusom! Én nagyon-nagyon nem akarok holnap iskolába menni, és van egy tippem, hogy ez a borzalmas iskolagyűlölet honnan ragadt rám, de tényleg... Annyi mindent akartam ma is csinálni, ehelyett most is itt ülök, és sopánkodom, mert most már tök felesleges hozzákezdenem bármihez is. Holnap NYOLC rohadt órám lesz, és mindegyik óra tök felesleges! Bárcsak tényleg létezne ez a malacvírus, illetve bárcsak tényleg annyira gáz lenne, mint amennyire beharangozzák, nem csak influenzabiznisz lenne, akkor legalább itthon maradhatnék, és olvashatnék meg írnék egész nap. Mert akárhányszor ránézek a füzetre, mindig van kedvem írni, de mindig úgy érzem, hogy tök felsleges nekiállni, mert egy oldal kábé egy óra, és nem tudom, hogy miért megy ilyen lassan, de nem is érdekel, én csak írnám. Szerdán nem lógok, mert szerdán a nővéremnek nincs órája, és én egyedül szeretek csak itthon lenni.  És semmikor sem lógok, mert nekem nincs ahhoz elég lelkierőm, hogy fekve maradjak, és ne menjek sehova reggel hétkor, hétköznap. Nem baj, még 15 hülye tanítási nap, vagy kevesebb, és aztán őszi szünet, amikor is én sehova nem leszek hajlandó elmenni, csak sárkányozni, meg Jázminékhoz, de amúgy senki ne zaklasson (az ikremet kivéve), mert azt megölöm.
Ezt azért volt fontos leírnom, mert én amúgy mindig majd' beszartam, annyira akartam már iskolába menni, és gyűlöltem a hétvégéket is. Szerintem az lenne a legideálisabb, ha 5 nap szünet lenne, és két nap iskola, ezen a két napon hat óra, amikor csak és kizárólag azt tanulhatom, ami a hasznomra is válik, például ilyen órák, hogy "RAJZ" meg "INFORMATIKA" meg "NYELVTAN" meg "FIZIKA" meg "NÉMET, ilyen fromában" nincsenek is.

de az így volt.

R: - De tudod mit kéne? Hogy.. ha apa mégsem megy csődbe, akkor kérünk tőle pénzt, ha nagyok leszünk, és akkor alapítunk egy filmkészítő céget.
Én: (Amúgy nagyon örültem, mert ilyen okos dolgokat csak én szoktam kitalálni, illetve az ilyen terveimet csak én szoktam kettőnk közül hangosan kimondani, ő mindig csak hümmög, meg bólint, aztán a későbbi megszólalásaiból talán lehet rá következtetni, hogy tényleg tetszik-e neki az ötlet, vagy sem.) - Úgy hívják, hogy filmstúdió.

Ezután azt ajánlottam, hogy inkább vásároljunk fel egy másikat, és ma a budaörsi teszkóban, mikor ezen merengtem, még azt is hozzátettem, hogy mi leszünk az ilyen feminista mozgalmak nemhivatalos reklámarcai, ha majd a miénk lesz a világ első számú filmstúdiója. A pénzügy lesz az én reszortom, a művészet meg Regináé. Tessék. Most mindenki érzékenyüljön el, mert tanúja lehetett a megtermékenyülésnek. Jaj XD

De egyébként mi olyan furcsák vagyunk! Ha nem lesz filmstúdiónk, szerintem akkor is lesz valamink. Mert nagyon furcsák vagyuk. Én mikor kicsi voltam, nagyon tudtam olvasni, olyannyira tudtam olvasni, hogy elsős koromban a felsőbb osztályokba hordott a kis osztályfőnököm menőzni, mert gondolom már akkor is az volt a probléma, hogy a gyerekek funkcionális analfabéták voltak, márpedig ötödikben azért már tényleg szükség van az olvasásra. Az ikrem meg azt vallotta, hogy ő iskola előtt szorzott és osztott. (Meg kivont és összeadott.) Most pedig rólam derült ki, hoy valójában logikai zseni vagyok, róla meg azt tudjuk egy ideje, hogy roppantul magas a nyelvi intelligenciája. És ebből nem tudom miért következik az, hogy világmegváltók leszünk, valami női megérzés lehet. A facebookon is csináltam egy tesztet, hogy miért élek, és az jött ki, hogy én fogom felrobbantani a világot. Legyen tehát egy fészbukos teszt az én pályaválasztási tanácsadóm.

most ideömlengek majd mindenfélét

Végül is, nem írom le, hogy mi volt még futafokon, mert most elolvastam a pensoulmatesen, amit tegnap kedvesen Regina blogjának neveztem, pedig elvileg az én blogom is, csak én ugye nem írok bele, mert egy ká segg vagyok.

Illetve nem, mert az egyik kövér, barossos srác még azt nyilatkozta: "Az almát a földhöz baszom, hogy legyen valami móka is a dologban... " Nem mókát mondott, hanem szórakozást, vagy valamelyik másik szinonimát. Jaj, a szinonimáról jut eszembe, hogy a Márk (LLL) azt nyilatkozta töriórán, hogy aki diktátor, az tömeggyilkos. Most mindenki küldjön egy óriási nagy cuppanóst az okos kis fejére. Amúgy, Regi, mikor Márk elhaladt mellettünk, meg is kérdezte, hogy mi volt ez. Valentin annak idején pontosan ezt kérdezte tőlem. Há-há.

Jaj, istenem, az osztályomról is akarok majd írni egy bejegyzést, lehet, hogy ez lesz az, mert kezd nagyon elegem lenni belőlük, és ez fordítva is így lehet, csak az már egy cseppet sem jogos, és egy cseppet sem érdekel, és ez a mondat most pont olyan volt, mintha előtört volna a nárcisztikus énem, de ez sem igaz!!! Nincs is nárcisztikus énem. Vagyis de, mert elsősorban azt akartam ide rögzíteni, hogy én nagyon elégedett lehetek, hogy van egy barátnőm, aki néha figyelmeztet, hogy elég hülye vagyok, mert ez sajnos sok embernek nem adatik meg. De tényleg, hát nem azután jöttem rá, hogy nem írok többé, miután 5 (és nem kettő, hé!) ember közölte, hogy kezd átmenni buzipornóba az, amiről eddig azt gondoltam, hogy az első olyan írásom, aminek köze van a szépirodalomhoz. (Pedig nincs, és nem azért nincs, mert kezdek átesni a ló túloldalára, és már nem tudom magam fiúnak képzelni, hanem mert... nem, ennek nincs ahhoz, ez simán csak jó volt, amíg el nem fáradtam.) De amúgy a kis fenfiksönökből tényleg elegem van, és az a része igaz az elhatározásaimnak, hogy nem írok többé fenfiksönt. Még arra is Regina ébresztett rá, hogy nem bírok teljesen saját történetet alkotni, mikor azt ajánlotta, hogy a Lorraine szereplőit ágyazzam be mondjuk a Beauxbatons-ba. Szóval, ez a fenfiksön lényegében olyan, mint valami mankó azoknak, akik nem bírnak kitalálni egy saját világot, vagy éppen ki bírnak, de az tök képlékeny, semmi nem működik és semmi sem jó benne. És én úúútálom a mankót. És tegnap még arra is fényt derített a kis ikrem, illetve, nem tudom, hogy nézett ki ez a párbeszéd, de a lényeg az volt, hogy természetfeletti dolgokat sem bírok kitalálni és leírni. Semmi abnormálisat. Illetve, abnormálisan idióta embereket igen, azokat nem nehéz ugye, ha olyanok vesznek körül, de mondjuk tündérekről sem bírnék írni, akármennyire szeretem őket. És most jöttem rá, hogy ez talán összefügg az én reálos agyammal, és azzal, hogy egy cseppet sem hiszek semmiben. Csak reménykedem benne, hogy a halálom után minden olyan filmet megnézhetek, amiket dvd-lejátszó illetve olvasó híján nem tudtam életemben, pedig nagyon akartam. És ez eltartana legalább az örökkévalóságig. De nem gondolom, hogy ez odafent vagy odalent történne.

Na, de ott tartottam, hogy úútálom a mankó, és nem akarom, hogy legyen. De akkor summáznám is a lényeget: a kedvenc hobbidat tényleg nem lehet csak úgy feladni.

Most pedig kijavítom magam. Nekem nincs is elegem az osztálytársaimból, csak de, mert ilyen...

Jaj, azonnal folytatom, csak most megnéztem jutyúbon, hogy miféle válaszok érkeztek a hozzáfűzéseimre Hien videójához, mert megjegyeztem, hogy fos, majd egy másik hozzáfűzésre "azé birnám ha vietnámul énekelné xd" azt válaszoltam, hogy azt én is nagyon szívesen meghallgatnám, ahogy ő "vietnámul" énekel. Ez pozitív kommentnek bizonyult, míg a fos kapott három mínuszt, és most azon a kedves megjegyzésen röhögök egy órája, hogy "kicsit túl szar".

Most pedig megnézem magdi néni halálát, a freestyleröset, mert én azt ííímádom, és mindig megfulladok a röhögéstől, amikor azt nézem.

http://www.youtube.com/watch?v=ltxCPGMWxuA - ez meg egy cseppet sem vicces, csak ott van a háttérben az én kis iskolám, és emlékszem,

hogy a matekterem ablakán olyanokat ordítottunk ki nekik, hogy "hééé! ez a szeress most? vagy a jóban rosszban? ez melyik?". Hát, nagyon

szellemes. -.-

Mindegy, mégsincs hangulatom írni arról, ami csütörtökön még nagyon frissen megvolt bennem, és tök jól meg is fogalmaztam, majd talán máskor, ha megint történik valami ebben az építő közegben.

jöhec mehec

Jázminnal beszélek telefonon.

- ...és én amúgy már megszerettem kontaktlencsében.

- Jaj, ja, igen, hát akartam én kérdezni, hogy hova tette a szemüvegét, csak hát aztán elfelejtettem, hogy mit akartam kérdezni tőle, szóval ennyi.

Itt volt Reginaaaa, és azt csináltuk, hogy az első három vagy mennyi órában én még mindig depressziós voltam, de aztán magamhoz tértem, és fel is kerekedtünk, hogy megtegyük a szokásos esti sétánkat, hogy majd jól alhassunk.

Anyukám a következő üzenetet hozta, amikor éppen két perce megérkezett ide: - "Hoztam neked pompost."

De hagyjatok már békén, emberek? Hát mindenki összeesküszik ellenem? Miért tudok én mindent előre? Én előre tudtam, hogy a Regina nem foja elhozni a törölközőjét, és azt is előre tudtam, hogy ... már elfelejtettem, mit, de ég valamit előre tudtam, most meg jön anyukám a pompossal, hááát...

Na, és az esti sétánkon az történt, hogy elmentünk a hatodik kerületbe, hogy megnézzünk mindent, amit akarunk, és otthon érezzük magunkat. És az oktogonig (de annak mi a baja?) közlekedő hatossal el is mentünk, és a kis kombínón az történt, hogy egy csapat legény szállta meg a járművet, akik pénzt gyűjtöttek a legénybúcsújukra, fotózkodtak, és puszit adtak az embereknek. És én is adományoztam ezeknek kemény húsz forintot. És kaptam érte csókot az orcámra. És igazán nagyon jó volt, és igazán nagyon örülök neki, hogy amikor Reginával felkerekedünk, mindig történik velünk valami, ami mindig csak olyan emberekkel szokott megtörténni, amilyenek mi nem is vagyunk. Szóval, amik mindig valaki mással történnek, meg, és valaki másnak mindig olyan érdekes történetei vannak, úgy látszik, most már mi is valaki mások lettünk. (Ugye, férfinak nézik, le akarják smárolni, észrevétlenül megmássza a gellért-hegyet, vagy egy csöves figyelmezteti, hogy ha mezítláb kel át a kosztolányi dezső téren, akkor igazán fájni fog a lába, és még koszos is lesz.)

Szóval, ma, a buszon meg is beszéltük, mikor mentünk a hülye futafokra, hogy ezek a legények most ébredeznek, és egy tigrist találnak a fürdőszobában, meg egy csecsemőt a szekrényben, vagy mi volt az.

Megnéztük a Kölcsey Ferenc Gimnáziumot, és nagyon jó volt az is, mert melegség árasztotta el a kis lelkemet, ahogy felnéztem az épületre, és máris a második otthonomnak tekintettem. Én, én beszarok, ha nem vesznek fel oda, de úgyis felvesznek, csak akkor nem, ha holnap megint melankóliába zuhanok, és úgy is maradok örörkre, mert akkor gondolom egy hét után nekiesek majd az ereimnek egy kanállal.

Ezt a kis f.u.c.k. me-t (tudom ám, hogy nem ez a címe, de én nagyon vicces vagyok most, meg nagyon büszke a kiváló angoltudásomra, hogy már szóvicceket is gyárthatok, de amúgy ma britain's got talenetöt néztünk Reginával, és a második videó után egyszerre kezdtünk el [illetve én is elkezdtem volna, de meg lettem előzve, ezért csak helyeseltem] hüledezni, hogy tök félelemetes, hogy értjük amit beszélnek) hallgatom, és folyton Detti jut eszembe.

És, amikor sétáltunk felfelé az andrássyn, nekem végig az ment a fejemben, hogy "jöhec mehec, de olyan raj, mint Rajhona Ádám sosem lehec" és ez nagyon idegesített.

Jaj! Hát most a kis Valentine című szám következik az empéhármamon, a Justice-tól, és erről nekem az jut eszembe, amit már rég le akarok ide írni, hogy valamelyik műsornak a BBC worldön ez volt a zenei betétje, vagy mije, és ez engem nagyon meglepett.

Mindegy. Tegnap tehát jót sétáltunk, és nagyszerű élményekkel gazdagodtunk.

És most nem maradtunk fent olyan sokáig, de ez a fél egy nem volt rossz ahhoz képest, hogy hatkor kellett kelnem, mert nulladik órám volt (amire be sem értem), és előtte tizenegyig írtam este a vicces 11-et. (De mit ingerelsz?!)

Ma meg el kellett menni a rohadt futafokra, és én nem tudom, minek csináltuk azt az egészet, de tök felesleges volt egyáltalán elmenni, mivel kiálltunk, és be sem mentünk a célba, pedig megtehettük volna, de már leszartuk, és Ági nénihez siettünk a kis övtáskáinkért. De én nagyon mérges vagyok. Mondjuk a mögöttünk közlekedő barossos gyerekekért megérte, mert azokon és azokkal tök jókat röhögtünk, meg sok vicces dolog volt, de mégis...

Na, elfogyott az ihlet.

Most pedig azt az óriási örömömet akarom itt mindenkivel megosztani, hogy Regina ír egy vicces 11 szótárt, aminek az ötlete így született:

Regi: - ...mert visszaolvasom, amit írtam, de nem látom, hogy milyen volt a fejem akkor.

Én: - Hát, de miért, azon el lehet gondolni, hogy mit éreztél akkor. Amikor írtad. Hogy mi a szar volt, érted.

Itt aztán mondtunk mindenféléket, és röhögtünk egy darabig.

Regi: - Jólvan, értettem az első változatot, nem kellett volna levinni ilyen Harry és Bálint szintre. Megint mondtunk mindenféléket.

Én: - De ez olyan, mint valami szótár. Mit éreztél, mi a szar volt.

Amúgy, ilyen okosságok hangzottak el ezen a két napon:

Néztük ugye a Britain's got tálöntöt. Cowell, a segglyuk azt nyilatkozta, hogy nem tetszett neki Hollie Steel ruhája, és a szám sem, amit énekelt. Aztán egy másikat néztünk.

- Na, ezért a songért meg én nem vagyok crazy. The örök best.

És ezt most senki nem értette, mert én is magyarul csak nem értek sajnos.

- ...mindig lelkes vagyok, amikor fingok...

Én a konyhában tevékenykedem, Regina meg a nappaliban kockul.

- Regina!

- Laura!

- Hehe.

- Mi?

- De légyszíves mossál kezet, mielőtt eszünk!

- Jó! (szünet.) Jó, anyu.

- Jó, csak mert mindig úgy elblicceled a kézmosást.

- Én nem is.

- Vécézés után nem szoktál soha.

- Hát nem is! De... nagyvécé után mindig szoktam például. Így néz ki köztünk a kommunikáció, amikor már elfáradtunk. Meg volt még a tisztálkodós, de nem tudok pontosan idézni, az meg csak úgy lenne vicces.

Jajj, de én elfáradtam. Majd holnap esetleg még közlöm, mik voltak a futafokon, de nem most, mert a klikk kijavított verzióját fogom mindjárt elolvasni, meg amúgy sem ártana elolvasnom már azt a sorozatot, ha már annyit szidom. De én nagyon jól fogok szórakozni ezen a kijavított verzión. Ez bekeretezett márkaneveket, meg ilyeneket jelent:

"... - szólt bele Alicia hangja a telefonba." És maga Alicia is!

Szóval nagyon jól fogok szórakozni. Ímádom a Regina féle humor, és íímádom ez a Jázmin, amelyik tökre nem olyan, mint régen, hanem sokkal jobb fej, és amelyik a komornám, és amelyikkel egymásba karolnak az ikremmel, úgy mennek a soron, mennek a soron, mennek a soron.

Szilvi, én Neked csak annyit üzenek, hogy írj valami nagyon eredeti dolgot erre a címre: dreamonlora@hotmail.com , hogy megtudjam a te e-mail címed, és írhassak valamit. :)