ne hagyjatok már itt megpusztulni!

BÓDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK

Nagyon izgalmas lesz a szilveszter. Jázmin barátnőmnél vagyok, és valószínűleg filmet nézni, meg operabálosat játszani fogunk. Ennél jobbat senki nem tud. Mind elbújhattok.

ilyesmi dolgokat vettem magamnak a jézuska.

• Alma alakú swarovski fülbevalót. 
• Rózsaszín párducos pizsamát.
• Lázadó Angyalokat
• Más nem rémlik. 

És ilyesmi dolgokat hozott nekem a Jézuska.

• Könyveket
• dévédét
• bankkártyát
• next (láááááááv) ruhát (végre van alkalmi ruhám.)
• pízt
• kistestvért (de azzal hála istennek félúton visszafordult)
• csokit
• zoknit
• párologtatót
• neutrogenyát

Köszönjük, jézuska!

zusammenfassung

Jaj, beszarok, úgy fáj a derekam. Na, szóval akkor, íme, ezt a sok dolgot tanultam ebben az évben:
Az önbizalom az a rövid, de fantasztikus érzés, ami orrabukás előtt megszállja az embert. Mert épphogy elszántam magam, hogy odamenjek a Valkókához "megbeszélni" pedig én aztán utálok "megbeszélni", én az olyasmit csak levélben tudom elintézni, mire elküldött a jó büdös francba, vagy már nem is tudom, hova.
A tanács megszámlálhatatlan főnév. Megszámlálhatatlan. Megszámlálhatatlan. (Ezt még mindig tanulom. Uncountable. Uncountable. Uncountable.)    
Nem érdemes semelyik ellenkező neműről azt hinni, hogy normális, azt meg pláne nem éri meg, hogy elutasíts más embereket, mert arról, aki miatt elutasítottál másokat, hamarosan úgyis kiderül, hogy meleg.
 Aki kilencvennégyben, vagy akármikor nyáron született, az hülye. (Tisztelet a kivételnek.)
Aki kos, az meg fog halni. (Jázmin, vigyázz magadra.)
Az alkonyat elképesztően gagyi.
Olvasni jó.

Ennyi. Ez a videó volt rám a legjobb hatással az idén.

Nnna.

 Azért produkáltam az elmúlt hónapban ilyen indokolatlan mennyiségű blogbejegyzést, mert nem volt lehetőségem napi húsz órát ülni a gép előtt, mint a régi szép időkben.
De semmi komoly változás nem történt (illetve de, most már nem kettesre, hanem másfelesre állok fizikából :D), úgyhogy senki nem maradt ki semmiből.
Tegnap valószínűleg a telefonon keresztül elkaptam valami kórságot, mert fáj a torkom.
Janis Grocao Larousse az anagrammám. Ezen az álnéven fogom felnőttkoromban ontani magamból a "csajok"- stílusú besztszellereimet. A Grocao a portugál származásomra utal :D Az első változat egyébként Janis Grace Oslo-Arous volt, itt még félig norvég voltam (milyen szar lehet, ha valakinek budapest a vezetékneve XD), félig francia, és angliában születtem. Mostmár portugál és francia vagyok. Továbbra is angliában születtem. Köszönjük.
  Hivatalosak lettünk Ruby szilveszteri bulijára, de én mondtam Jázminnak, hogy csak vele szeretnék lenni, úgyhogy nem megyünk Ruby szilveszteri bulijába.
Janis G. Larousse-t hallották.

(élek.)

when in doubt know your way out

Éppen a csúnyánnézős barátnőmnél vagyok látogatóban, voltunk hógolyózni, állatira fáj a fejem, és meg fogok halni.

kutya finomkodó négyzet

 Rohadt jó ez a  könyv, annak ellenére is, hogy tele van hibákkal (szóismétlések, meg "olyat, mint a Pippának" szóval nem tudom, mi lehetett a baj), csak most épp tök rosszul vagyok, mert Gemmáék beszívtak(!), és tök jó dolgok kezdtek el történni (!!!) erre megint egy ilyen hülye látomása támadt, és tök mérges lettem erre a varázslós-szálra, pedig elvileg ez lenne a történet lényege, na de mindegy. Majd ide leírom az összes vicceset, mert bejelöltem őket, a pensoulmatesre meg végre méltóztatok valami odaillőt produkálni. 
Dog Mealy Em.   

Rebel Angels

 Szombaton megint vótunk plázázni, mert plázanyulak vagyunk, és a napnak ebben a részében egészen úgy éreztem magam, mint múlt szombaton. Ugyanúgy beleléptünk a sárba, menő emberek utaztak velünk a buszon, satöbbi. Vettem amúgy egy bőrtaskát, majd pedig este, miközben nintendóztam (amúgy kezdem túlzásba vinni. Mióta megkaptam, hogy majd Romániában ne unatkozzak annyira, folyamatosan azzal játszom, mint valami hülyegyerek. Szombaton összesen kb. hét órát játszottam. Tegnap este pedig folyamatosna ilyen jelenéseim voltak, hangokat hallottam, és folyton úgy éreztem magam, mintha Mario lennék, és a köcsög sündisznó fölött ugrálnék. Nagyon szar, szerintem nem nyúlok ahhoz a nintendóhoz minimum ... júniusig.), rájöttem, hogy azonnal visszaviszem ezt a hülye táskát a bótba, és megveszem apukámnak Stephen King Pet Sematary című könyvét, mert nagyon megtetszett a borítója (... :D) magamnak a Lázadó Angyalokat, és egy harmadik személynek, akit nem nevezek nevén, mert úgyis tudja magáról, a karácsonyi lidércnyomást.
 És este a lázadó angyalokat olvastam, miközben szenvedtem ettől az... e-rage-től, vagy hogy hívják ezt. Ami a számítógépes játékoktól van. Jajjj.

Klári néni kiadta az ukázt, hogy "póver pointba" csináljunk egy előadást arról, hogy környezetvédelem, blablabla, én azonban valamiért a koppenhágai környezetvédelmi csúcsról kezdtem el írni, arról, hogy az az 1200 limuzin mennyi "céokettőt" okád a levegőbe. És tök jó képeket szúrtam be manhattan-atlantiszról.

gold guns girls

Ma egy kicsit elkéstem az iskolából, mert hat negyvelkilenckor keltem, valamiért (talán, mert ott hevert az ágyam mellett) elkezdtem nintendózni, és tényleg csak hétig akartam játszani, erre mire megint az órára néztem, már hét negyven volt XD úgyhogy egy pöppet elkéstem, na.

Ma átbasztam a (z énektanáromat) csípőbántalmaimat, mert azt csináltam, hogy mikor megláttam a piros hetes porkellt, akkor elkezdtem rohanni, és ahogyan vártam, három és fél másodperc múlva el is múlt a fájdalom, de csak nem kezdtem el rohanni igazából, mert tudtam, hogy az a busz még körülbelül fél napig fog állni a pirosban, de a lábamnak azt az üzenetet küldtem, hogy szaladás van. Értik. Nagyon cseles vagyok. És úgy bicegek, mint egy hadirokkant.

Amúgy olyan rohadt jó dolgot írok már megint, hogy beszarok tőle. Érdekes, hogy csendesen leszoktam a fanfictionökről (múltkor végre reagáltam néhány véleményre), és közben ezek a saját történeteim egyre jobbak. Olyan nekem is tetszősek, két hét után is.
Ja. Hogy tetszett a Vicces 11, Reginácska? Szar volt? Akkor jó. :)

love rule (vagy inkább csípő rule)

Ez a bejegyzés annak az orvosnak szól, amelyikhez egyáltalán nincs kedvem elmenni, újabban undorodom az orvosoktól (és az állatidomároktól is) valamiért.

Az van, hogy időnként rohadtul fáj a csípőm. Megfájdul, és akkor kb. három percig fáj, illetve mostanában ez a három tíz lett... aztán elmúlik. És kábé azóta csinálja, hogy baletton elkezdtem buzgálkodni (merthogy a lábemelős gyakorlatokat mindig ellógtam), szóval nagy valószínűséggel onnan származhat a baj, vagy mi van, hogy mondják, nem beszélek magyarul. De nem izomláz, mert az izomláz nem így fáj, hogy elmúlik, aztán visszajön. Ma megfigyeltem, hogy amikor van ez a fájás, viszont nagyon szükségem van a lábamra (rohanni kell a busz után), akkor hirtelen elmúlik, és gond nélkül rohanhatok, aztán a buszon megint elkezd fájni, viszont mozgáskoordinációs problémáim is lehetnek, mivel eddig három ilyen eset volt, hogy elmúlt a  fájdalom, és rohantam a busz után, és mindhárom alkalommal kifordult a jobb bokám, és ez azért érdekes, mert csak a jobb csípőm fáj. Azt elfelejtettem mondani, hogy amúgy nem simán fáj, hanem ordibálnom kell minden egyes lépés után egy sort, de annyira nem vészes. Nem megyek orvoshoz.

Ő...? Akartam még valamit. ??? Mindegy.

   

blöaaaaaaaaaa! magyarok! m'ér vagytok ilyenek?

Volt egy csöves a buszon, és ezt ordibálta abban a tíz másodpercben, amelyikben nem tudtam rájönni, hogy mi a fenét hallgassak.
Amúgy goldfrappet mostanában, mert az úgy illik hozzám, mega  bálinthoz. Láááááááááááááááááv van.
Csípőbántalmaim is vannak. Rengeteget alszom. Hideg a tej.

nut up or shut up

Aaaaaaaaaaaah! Olyan jó volt a zombieland, hogy szombaton megint megnézzük. :D 
Nagyon nagyon jó dolgokat kaptam a születésnapomra. Például névreszóló kis utalványt, amit ma beváltottam egy epres, sötétben világítós konzerv csukára, és csak a fél várost jártam be érte.
És olyan finom illatú parfümöt is kaptam a kis ikremtől (aki amúgy telepata, vagy mi a halál, mert én pontosan azt a parfümöt néztem ki magamnak), hogy naaaaaaaaaaaaaaaaagyon. És Dettina elárulta, hogy ő is küldött nekem valamit, szóval nagyon boldog vagyok. Közeleg az év legsötétebb napja, én pedig egyre jobban érzem magam :D:D. Amúgy most nem merészkedem be a városba minimum júniusig, mert mindent telepakoltak hányadék karácsonyi díszítésekkel. Szentestétől szilveszterig romániában leszek, (-.-.-.-) de ott legalább nem kell majd karácsonyi díszeket nézni egész nap, meg ilyenek. Ezutáni májusban megyek végre Finnországba.   

péter a felhő

Áááááá! Szombaton megtekintjük a "zombieland" című roppant érdekesnek ígérkező amerikai vígjátékot a kis barátnőimmel. Én már csak erre várok itt, nem is csinálok mást.
Holnap pirosra festem a körmeim. Annak örömére, hogy holnap megyek utoljára iskolába a tizennegyedik évemben.

a legnyúbb kedvenc

Ez is tegnap szólt. Nagyon tátszett. És ez az én mezítláb-zeném, vivaldi telének harmadik tételével karöltve.



Ezen pedig nővér rázza magát a jobb sarokban, a szaxofonnal a kezében, és csak azért tettem ide, hogy mindenki lássa: ilyen fejem van, csak éppen nekem egyenes a hajam, magasabb vagyok, és szebb is. :D DE: nem tudok szaxofonozni. Tavaly karácsonykor fújtam kábé három hangot, és le is szakadt a karom.
 

june evenings 9

Ugye leszedtem azt, mert azt hittem, hogy szar, és mindenki azt is mondta. De mindenki hülye volt, én is hülye voltam, mert visszaolvastam tegnap este, és EGYÁLTALÁN NEM SZAR hanem NAGYON JÓ!
 Nagyon király monológok voltak benne, és lehet, hogy világfájdalmasak, de szerintem még sosem produkáltam olyan jót, mint azok, és a párbeszédek is jók voltak, a  tojássalátát meg kijavítottam franciasalátára, kukoricát meg borsóra a klikk-javításhoz szokott barátnők kedvéért :D (ez most szeretetteljes volt.) A szájszagot és a férfiasságot meg egyáltalán nem kellett volna komolyan venni, itt valami szaros írói eszközzel próbálkoztam, s a hasonlat ez, mit én úgy hívok, világ. De ezek szerint úgy sikerült, hogy rajtam kívül ne fogja fel senki. De nem baj, visszarakom ezt a kilencest úgy ahogy volt, mert nekem tetszik.  

barefoot

Most mezítláb-mániában szenvedek, borzalmas hiányérzetem van, olyan hiányérzetem, hogy meg is halok mindjárt. Merthogy nagyon lassan haladtam én ennek a Mezítlábnak az elolvasásával az első húsz oldalnál, tegnap viszont elolvastam az egészet. Délelőtt kezdtem, és este tizenegykor véget ért (amikortól is ugye akusztikot hallgattam, nagyon-nagyon tetszett, és közben a Hazelt írtam) ... Istenem, de a végére már úgy megszerettem az egészet, és úgy utáltam, hogy vége van, és először a végét is nagyon utáltam, mármint nem értettem, hogy tehetett ilyet a kedves írónő, de aztán rá kellett jönnöm, hogy így kerek a történet.
Most szerencsétlen Dettit nyaggatom, hogy ő hol tart benne, ja, jó, most sikerült felfognom, hogy neki még nincs is meg. Issstenem, de én értekezni akarok arról mááár! Ajj, annyira jó volt. Pedig én úúútálom a  szellemek, meg a természetfeletti dolgok, mert én olyat nem tudok kitalálni, így aztán írni sem tudok róluk. De ez olyan jó volt. Most el fogom olvasni az összes mezítlábról szóló bejegyzést a penszólméccen, és elégedetten fogok bólogatni, mert tudni fogom, hogy miről van szó.
 Igazán csak a hatvanadik oldaltól tetszett. Előtte is jó volt, csak azután már különösen, szerintem az volt az a rész, amit a kedves írónő az utóbbi időszakban toldott hozzá. De én most egyáltalán nem akarok ide hosszas fejtegetéseket írni, én majd csakis az írónővel szeretném megosztani az észrevételeimet, de vele nagyon hosszan, és nagyon részletesen, maguknak csak annyit, hogy énszerintem,a mikor már meglesz a filmstúdiónk, akkor a Mezítláb lesz az első kasszasikerünk, illetve nekem most éppen ez a mániám, és folyamatosan azon gondolkodom, hogyan fogom rávenni a kis barátnőmet a forgatókönyv megírására (nem hiszem, hogy olyan nagyon kéne unszolni). 
Ááááá! Jaaaaj! Olyan jó volt, Istenem! Addig is, szüljetek sok, komoly arcú, vörös hajú, tehetséges kislányt, akikből majd lehet válogatni.

Szerettem: Bryant. Ő volt a legjobb arc. Meg Mike, de őt nem szerettem, hanem őt nagyon jól sikerült ábrázolni, ő sikerült a legeredetibbre. Gladyst nem kedveltem, de őt régen sem kedveltem, úgyhogy róla ennyit, a többieket viszont íííímádtam. Mindenki vegye majd meg. Támogassuk a tehetségeket.         

pitymallat

Pénteken a lányok, és a fiúk is útra kéltek, megpihentek a duna partján, és az alábbiakat találták ki:

Könyvajánló következik.

Pitymallat
 Magával ragadó történet Edgár és Bea viharos románcáról. Bea beleszeret a 17 éves Edgárba, akinek az apja, Károly, a helyi kórházban urológus, az apja anyja pedig Emese. Van négy tesója is, Rozi, Emőke (ő férfi) Alíz és Gáspár. Ők házastársak. Ám ekkor felbukkan Lóránt, János és Vica, a három gonosz ámbör, akiknek nem tetszik a semelyik dolog, ezért meg akarják ölni Beát, de Edgár ezért megöli Jánost. Bea most költözött az apjához, Csabához Vasingtonba. Jákob le van szarva.

Óhold
A leláncoló könyv folytatódása.
 Gáspár megharapja Beát. Ezután elmennek Aróhoz, Karóhoz és Negróhoz, és ebédelnek egy nagyot, miközben az óholdat nézik a napfényes toszkánai horizont csillagos egén. Jákob továbbra is le van szarva.

Agyfogyatkozás - A nagysikerű pitymallat-sorozat folytatása!
Vica, a gonosz megkergeti Beát, s Edgár ezért megöli.

Szűzhártyahasadás - avagy a világsikeres pitymallat-sorozat befejező kötete.
Edgárnak gyermeke születik. Bea a "rögeszme" nevet ajándékozza neki, amellyel az édesapja csodálatos tulajdonsága előtt akar tisztelegni. És egy jó nagyot szarik Jákobra.

köszönjük. Mi ráérünk.   

szar az élet

Istenem, ez a dizi rászkál olyan idegesítő, most végig kell hallgatnom az összes számát, mert hallottam egyet tőle a rádióban, ami viszont nagyon tetszett.

Holnap este 11: akusztik. Nővéhhem fúhj.  (Nővérem amúgy kedden megetetett kaviárral. Olyan furcsa lett, ilyen hóbortot? Kaviár. Piha.)

elephunt gun

Fingom nincs honnan került ez a szám a telefonomra, de folyamatosan ezt hallgatom.
Mivel a Prúdenszt befejeztem (mármint most nem foglalkozom vele, mert még megunom), ezért a Hazel Hallinanről szóló regényemet folytattam (főképp eme muzsika hatására), és ez pont az a regény, amelyikről még kábé egy vagy két hónapja kijelentettem, hogy nem fogok itt beszélni, mert mindegyikről itt ömlengek órákig, aztán mégcsak nem is írom őket.
 Tetszik nekem az. Hazel a címe, ennek ellenére most Hazel húgáról szól, akit megutáltam, úgyhogy abszolúte negatív szereplő lett belőle. Mindegy. Elkezdem átírogatni ezt is. Nagyon jól elszórakoztatom magam.
De mi a szart írjak a vicces 11-be? Mármint tudom, mit fogok. De folyton elakadok, és már nem is olyan jó, mint mikor 3 fejezetet írtam meg együltömben. Azok nagyon jók, de most egyre ergyább. 48 kézzel írott oldal. Ennyi van hét eleje óta.

Más nincsen. Csirke lettünk.
Ja, ma nemezeltem egy nagyon jó dolgot, meg gyöngyfűztem egy másik nagyon jót, és gyertyaöntöttem egy harmadikat. Mindegy kék meg zöld színű, és amikor egymás mellé tettem őket, tök olyanok voltak, mintha Regina szobájába készültek volna, de nem, mert az én szobámba készültek, és nagyon nagyon jól néznek ki most ott, ahol vannak.
 
Viszhall.

november

Hát, szerintem soha az életbe ne legyen karácsony, meg szünet, meg hó, meg többi szar, hanem legyen örökké november, és soha ne süssön ki a nap, vagy csak hetente egy napon, mondjuk vasárnap, akkor úgysem megyek sehova.

Hanem alszom egész nap, és eszembe sem jut tanulni. (Máskor sem jut eszembe.)

A Prudence pedig nem 13, hanem 103 oldal XD.

Fizika. Írjuk a dolgozatot (ez az, amelyik kettes lett, amiről a közeljövőben fogok írni, az valószínűleg egy nagy, büdös fa), én azon szenvedek, hogy kinyithassam végre a psukám (most már azt is tudom, hogy nem szabad összehajtogatni -.-), Dancóka, aki mellettem ül, pedig szeretné megkapni. Nagyon nézi, és abban reménykedik, hogy akkor odarepül hozzá. Majd pedig, amikor rádöbben, hogy ez soha nem fog megtörténni, felordít: - MIÉRT NEM VAGYOK VARÁZSLÓ, BAZMEG?

Tina: - Az alváshiányba bele lehet halni!
Éva néni: - Jólvan, Tina, akkor aludjál egy kicsit légyszíves, meg ne haljál.

Klárika néni: - ELEGEM VAN EBBŐL! HOGY MINT EGY HÜLYEGYEREK, ITT ÜLSZ!
Márk: - Miért, mit csináljak, álljak?

Klárika néni: - Nem vagyok köteles elviselni benneteket.
Dani: - Ja, nem? Hát persze. Ez természetes.

K. n. - És nagyon jó lenne, ha ezt a "gyépés"-t nem használnátok így, mert már tíz éve más a... hivatalos... a hivatalosan a jelentése.
Én: - Ennek ellenére Klári néni az egész osztályt legyépésezte.
K. n: - ÉN?
Osztály: - IGEN!
K. n. : - Mikor?
osztály: - MÚLT ÓRÁN!
K.n.: - Kizárt dolog, én soha nem mondtam ilyet az egész osztályra! Mikor?
Osztály: - ... MÚLT ÓRÁN!
Dani: - Múlt órán, tetszik tudni, Kéári néni, ami pontosan egykettőhárom HÉT napja volt.

Luca: - Szerintem meg fogja jelölni.
Én: - DE MIÉRT?
Luca: - ... Mert egész hétvégén tartós békét hallgattunk, és én ÍÍÍmádom a Döbüsszi.

Johanna néni: - Felnézek, erre énekel kábé három alt...
Min: - A LAURA!!!

J. n. - Emese, megint kezded.
Min: - Emesen, megint kezded.

J.n.: - Ezt elölről összefoglaljuk mégegyszer, aztán megyünk haza.
Min: - Ezt sikerült rohadtul kedvesen mondanod.

J. n. - NE TOLD A SZÉKET!
Min: - Ne told a széket, hallod?

Istenem, maguk nem tudják, hogy ez milyen jól utánozza Johanna néni hanghordozását.

Min: - Én utálom az apámat. Hat éve ugyanúgy ül.

Franciatanár: - Tudjátok, a fhansziaaban minden szónak van névelője.
Fiúk közül valaki: - AAAAAAAAAAAAAAAH!!!

Nándi bácsi: - Élő egyenes adásban mutatják, hogy mekkora hülye vagy.

Én: - De mit mondtakmindjártjönnekháténaddigbeszarok.
Hát, ezt nem bírom szemléltetni sehogy, de Luca nagyon viccesnek találta.   

Monopolyzunk.
Én: - Fú! Nekem már két vasútvonalam is van.
Eszter: - Hú. Az nagyon durva.

Éva néni: - Menjetek le almát enni. Alma van most tej helyett. A Demszky-tej almává változott.

Nándi bácsi: - Látjátok ott azt a ruhás piros fiatal leányt? Látjátok azt a piros fiatal... Azt a piros leányt?

Éva néni: - Nem fluortartalmú a fogkrém, mert akkor minden fogmosásnál meghalnál.

Tina: - És ha a sebbe tunkoljuk, mi van?
Éva néni: - FÁJ!
De ez olyan jól tud üvölteni.

Min: - És képzeld el, képzeld el, apát MÉGSEM csukják le...! Nnnnaaaj...

abc's

áháhááá!
Mit akartam?
Ja! Szar volt a new moon, kivéve Victoriát, Jaspert és Emmettet, de most csak azt akartam megosztani, hogy átírtam a Prudence-t, meg írtam hozzá egy fejezetet, most 13 oldal, és nagyon-nagyon jó. Most minden csak a Prudence körül forog. Meg a kettes fizikadogám körül, amit ma írtam (és igazából csak remélem, hogy kettes.) De te jó ég, baszki, kettes leszek félévkor! :D. Soha nem voltam még kettes.
13 nap múlva megszületek.

vicces tizennegyvenöt

Vicces 11: negyvenöt oldal. De kézzel írom, és olyan lassan írok, hogy egy oldal kábé egy óra, úgy tessék nézni. Na jó, tényleg nagyon lassan haladok, és van még egy hónapom befejezni (merthogy karácsonyra készül, és hetvenhét oldal lesz). Most végre utolértem magam, mert elvileg párhuzamosan játszódna az életem színdarabjával, de egyelőre ott tartok, hogy fel van írva a margóra csinos betűkkel: NOVEMBER.
Szép, magyar beszéd.
Szeretlek, Bálint, te agydonor.

eanie meany

Ááá! Most látom csak, hogy az általam oly mélyen tisztelt Kry porkell is a blogom olvasója lett! Hát köszöntsük szeretettel! De Kry, csak akkor jöhetsz ide legközelebb, ha elárulod, hogy hogy kell mondani a nevedet. Köszönöm :D

Istenem, nekem most olyan sok az életkedvem, valószínűleg azért, mert az ikrem épp haldoklik. (Iker, ha befejezed a haldoklást, nem verlek agyon félig.) Tegnap este még a kölcseyvel kapcsolatos kételyeimet próbáltam megosztani a családtagjaimmal (!) Mire (összefoglalva) csak azt a választ kaptam, hogy vagy a kölcseybe megyek, vagy sehova, aztán valahogy sikerült beletörődnöm az éjszaka közepére, hogy nem mehetek a hunfalvyba, csak akkor, ha nem vesznek fel máshova, olyannyira sikerült, hogy ma a tükör előtt ráztam magam, és vigyorogtam, és felidéztem a próba franciaórát, meg a jövendőbeli osztálytársaimat, és minden egyebet. Aaaaaaaaaah! Nem bírom én ki még 10 hónapig! Jézusom! Addig megszülök.

Na! Most végre beszúrhatom.

Én: - Jaj, de fáj a hasam, basszameg, mindjárt megszülök.
Reg: - Na. Te tényleg terhes vagy.
Én: - Ja, és kiderülne, hogy ilyen izé, tizenkilences ikreket várok. (csend.) Az rám vallana.
Később:
- De én nem akarok tizenkilenc gyereket megszülni, én egy darabot fogok megszülni.
Regi: - Hát, én is.

Kölcseys leszek!!! Jáááj!!
13, vagy hány nap múlva meg elkezdem a tizenötödik évemet. Legyen büszke reám mindenki.

Amúgy, ez most a kedvenc számom. (Meg a Lucy in the Sky with Diamonds, mert arról mindig a Kölcsey jut eszembe, azt hallgattam, mikor előtte rohadtul izgultam, és futólépésben haladtam a munkácsy mihály sztríten, meg hazafelé is, mikor lassan lépdeltem a lehulló falevelek alatt, és úgy éreztem magam, mintha valami klipben lennék.)

   

engem mindig csak megcsítelnek

Ááá! El is felejtettem teljesen, hogy én mennyire odavoltam a justice-ért régen. A rajongásom kábé azóta hagyott alább, mióta láttam ugye a szigeten őket. Nem azért, mert csalódtam, hanem mert útban a justice felé láthattam a killerst a nagyszínpadon, és akkor elkezdtem azzal foglalkozni, hogy killers, meg már korábban is, az olimpia miatt (á, igen Detti, emlékszem, te emlékszel?). Na, és úgy jutott nekem az eszembe ez, hogy ahogy ma a Kölcsey után sétáltam vagy egy órát, felidéztem a becstelen brigantyk előzetesét, és próbáltam rájönni, hogy mi annak a számnak a címe, ami az első pár másodpercben szól, aztán rájöttem, hogy Cross, mer' megpróbáltam végigdúdolni, aztán valahogy összejött, és beugrott. Köszönöm, hogy leírhattam. (A Killerst meg utálom, egyszerűen nem bírom tovább az énekes hangját :D mint a muse-t, csak a muse-t jobban.)

Szóval, ma voltam a kis Kölcseyben, és az az én nagy bajom, hogy túl jónak képzeltem el, és ezért csalódtam. Ha mondjuk nem élem magam bele annyira, akkor most is kábé annyit tátottam volna a szám, mint a Hunfalvyban, de az a helyzet, hogy most így visszatekintve a Hunfalvy után még órákig nem tértem magamhoz, annyira tetszett, a Kölcseyből megtérve meg kábé már az Andrássyn tök máson gondolkodtam, és a buszon sem jutott egyszer sem eszembe, hogy hol is voltam délelőtt.
 De félreértés ne essék, tök jó volt. Még az angol is, pedig az angol az mindenhol bitang pusztulatosan fostos. De itt végig angolul beszélt a tanár, időnként minket is bevont, és lehetett érteni, hogy mit dumál, ellentétben a kis Vörösmartys tanárral.
A francia meg állati volt. Már most imádom a tanárt, meg a jövendőbeli osztálytársaimat. (Merthogy a legtöbben azt vallották, hogy a kéttannyelvűt jelölik meg először, és ahogy elnéztem, mindegyikünket fel is veszik majd.A tanár, amikor nem tudta valamelyikünk nevét, mindig azt mondta, hogy Zsuzsa, és amikor párokba állított minket, akkor is lezsuzsázott valakit, és ezt minden egyes alkalommal nagyon viccesnek találtuk.
Tanár: - Avec... Zsuzsa!

Meg ugye a bemutatkozással kezdtük, elmondtuk, kik vagyunk, mit csinálunk, honnan származunk, és akkor az egyik szülővel is megbeszélte:
- Bonjour.
- Bonjour.
- Je suis Stéphane. Et toi?
- Je suis Edina.
- Je suis Professeur.
- Je suis... ... nemt'om.
- Nem tudod... nem tudod, 'ogy MI VAGY?

Misheel: - És az női név?
Tanár: - Mindkettő lehet. Nőnek, férfinek, esetleg kutyának is. De többnyire férfi.
Olyan jól beszélt, istenem. Íííímádom az akcentus, az én férjem csakis akcentussal beszélhet majd. 
Na. és haverkodtam is, mindenki nagyon jófej volt, de egy lány különösen, őt szúrtam ki először, hosszú göndör haja volt, meg nagy, zöldes szeme, és mindig vigyorgott. Meg tök közvetlen volt, és úgy... hasonlított rám! Nem tudom, miért, de tökre hasonlított rám. Nem külsőre, mert ő nagyon szép volt :D
Na, és aztán köszönt is, meg el is kezdett kérdezgetni, és csomót beszélgettünk, úgyhogy nagyon összehaverkodtunk, és ő lesz a legjobb spanom, ha a kölcseyt választom.
De nem tudom, mi lesz. Jaj. Istenem. Sose csíteljétek meg a reményeimet. 

álomrandi

...
Együnk melegszendvicset, igyunk vizet, és nézzük meg a becstelen brigantykat a szobájában található dévédélejátszón, 18 év felettiek ne legyenek otthon.
Én csak erre vágyom.

(amúgy valaki igazán szólhatott volna, hogy a smárolás ilyen szar dolog.)

Dettina

Dettina span 15 éves lett! Tök durva belegondolni, hogy 13 éves kora óta ismerem. Ááá! Olyan, mintha az már negyven éve lett volna.

Lucy in the sky with diamooonds

Köfönöm fépen a nadrágot, mert belefogytam, és már be bírom gombolni (XD) és jól is áll, továbbá három napig Regina-szagom lett tőle, időnként megálltam a lábamat szagolgatni. Senki nem rótt meg érte.

smack up the orinico flow

 Egy pöppet rég toltam ide a karvajorromat.

Írtam a kis mindenhovavelemjövő füzetembe egy nagyon-nagyon hosszú bejegyzést azon a rettenetes szombati napon, amikor egész nap nem csináltam semmit, csak írtam, aztán gyertyát gyújtottam, merthogy besötétedett, tovább írtam, s mindeközben arra vártam, hogy Regina hívjon, de miután ezt meguntam, elmentem fürödni, átöltöztem meg bepakoltam, és lementem, hogy ne kelljen hívnia, hanem majd én meglátom az autót, fagyoskodtam lent 5 percig, aztán visszamentem reklámújságot olvasni, és akkor hívott, hogy kb tíz perc múlva jönnek, mire én felmentem, mert mondom jó, akkor eszek valamit, mert nem ettem reggeli óta semmit (ez volt este hét körül), de mire odaértem a hűtőhöz, már itt is voltak. Köszönjük Laurának, hogy sosem csinál felesleges dolgokat.
 Szóval, írtam egy nagyon hosszút azzal a szándékkal, hogy majd leblogolom, de mivel rohadtul hosszú, ezért nem fogom, csak a lényeget.
Lett egy új pláza, szóval az újbudai plázanyulak most a fellegekben járnak. Én elmentem oda, mert nincs téli ruhám. Már a megnyitó napján. És majd befostam, annyit kerestem valamit, és megint egy életre elegem lett az összes kurva ruhaboltból, mert semmi nem volt, amire azt lehetett volna mondani, hogy na, erre szükségem van. Úgyhogy kínomban vettem magamnak egy magasnyakú pólót (mert ennyi szenvedés után nincs rosszabb annál, minthogy üres kézzel térjek haza), majd pedig szidtam annak az illetőnek a felmenőit, aki kitalálta, hogy az embernek ruhára van szüksége. De tényleg! Ha egy napon valóban diktátor válik belőlem, az első intézkedésem az lesz, hogy minden állampolgárra egyforma overallt adok, hogy aztán végre a belső értékekre figyeljen mindenki. Így van. Nem kell majd kihangsúlyoznom a belső értékeimet nekem se a push up melltartóval, meg a nyolcvanhatmillió forintos tornacipővel... (Most nem a sajátomat hordom, a sajátom szétszakadt, hanem Jázmin porkellnek kettő volt, és az egyiket nekem adta vala, bár ez hosszú és bonyolult történet.) Szóval, elsőre megutáltam ezt a hülye új plázát, aztán pénteken megint mentem, mert tényleg nincs ruhám, meg mert azon gondolkodtam, hogy kéne már menni moziba, továbbá még aznap este le is szólított egy jóképű fiatalember, és arra volt kíváncsi, hogy esetleg segítenék-e neki a felkészülésben az emeltszíntű érettségire. Meg a nevemre, persze.
Jól van, örülök, hogy senki nem hiszi rólam 13 évesen, hogy hajlandó vagyok bárkivel is együtt tanulni, ráadásul emelt szintű érettségire. De azért hízelgő. Hosszabb volt ez a jelenet is, de most nem írom le. (Meg máskor sem XD csak most látom, hogy ez a mondat helytelen volt így.)
És azon az estén teljesen elégedetten támolyogtam haza háromnegyed kilencre, s mire befészkeltem magam a szobámba, még apukám is hazakeveredett Romániából, úgyhogy én úgy tettem, mint aki nem töltötte az egész délutánját egy plázában, és nem vásárolt felesleges dolgokat, de még csak nem is bűzlik Márk Dzsékobsz Déjzi nevű parfümjétől. És még történt valami ezen a bizonyos péntek tizenharmadikán, amit ide nem írok le, csak azért megjegyeztem, hogy van valami, amiről önök nem tudhatnak, nehogy azt higgyék, hogy nincs.

Amúgy a Páros Mellékhatás előzetesét még akkor láttam, mikor a másnaposokat néztem meg másodszor, és már akkor tudtam, hogy meg fogom nézni, noha az előzetesen is látszott, hogy ez a film nem lesz túl tanulságos, de még csak túl vicces sem, ettől függetlenül meg akartam nézni, mert a csajnak vörös volt a haja (a poszteren szőke.), és mert SZERETLEK, VINCE VAUGHN!
Kristin Davis: - HÚÚÚÚÚ! HAAL!

Bunkó csávó: - Állj. Mi ez rajtad?
Bunkó csávó lánya: - Sort. Francia! Tök divatos.
Bunkó csávó: - Ez egy szárnyas betét

Ennyi voltam. Holnap Kölcsey.  
     

tessék.

A gázolás a Mester utca és Könyves Kálmán körút sarkán történt, a gyalogos életét vesztette, az autós elmenekült a helyszínről. A BRFK sajtóügyeletese, Kormos Endre hozzátette, hogy a rendőrség nagy erőkkel keresi az elkövetőt.

Az áldozat egy 49 éves nő, aki az utcán az autók között árult újságot. Szemtanúk szerint egy kiskategóriás (örülök, hogy sosem találtok ki szavakat) bordó színű jármű sávváltás közben gázolta el az áldozatot.

De hogy mi a szarért kell nekem mindenhol ott lennem...

életem nagy alakítása

ez a mondat nagyon jó.

"Ha ez a szende strici viselt volna pólót, Magdi néni most elégedetten pillantott volna barátnőjére, de minthogy a strici felsőteste meztelen volt, Magdi néni felháborodott."

heartbreaker

nem, mégsem írok le semmit, csak azt, hogy szombaton sikerült egy HULLA mellett megállnunk a pirosnál. A Lurdy mellett. Remek volt. Én észre sem vettem volna... Szerencsétlenen majdnem átment még egy kamion is.
Amúgy azt hittük, hogy el van ájulva, Jázmin anyukája csak ennyit üzent:
 - NE! basszameg! Most itt kell állnunk három órát! Bazdmeg, ilyet kifogni... Nem is láttunk semmit...
Ezután tolattunk, és úgy csináltunk, mintha nem is láttunk volna semmit. Mivel tényleg nem láttunk. Csak egy úton fekvő embert.Aki talán nem is volt akkor még hulla, csak ájult. Igen. Csak ájult volt, mert találkoztunk a mentővel.  De ez azért fantasztikus, pontosan tíz éve láttam utoljára hullát, de az még véres is volt, és frissen ütötte el az autó, szóval épp kigyógyultam belőle... Jázmin azt mondta, hogy a rádióban bemondták, hogy végül meghalt a csávó. Akkor láttam egy embert pár perccel a halála előtt.

Amúgy a mein kampf fajelméletre vonatkozó fejezeteit olvasom, de ez titok. Hétpecsétes. Ma csak egy kettest kaptam.

Minnél, első felvonás.

Még itt leszek vagy egy hétig. Én itt olyan jól érzem most magam, hogy nem is megyek haza többet soha.
 Az egy óra nálunklétete végigröhögtük, az autópályát végigröhögtük, és egészen eddig röhögtünk. De mindent elfelejtettem. Pedig egy csomó Bálintosat mondott. Egyébként én most bugyiban és a női szabású férfiingemben feszítek, Jázmin pedig bugyiban, és Jimi Henndrixes pólóban, most éjszakai simsezéshez készülődünk, holnap pedig az ágyán ülve fogunk beszélgetni egész nap. Olyna fura. Tényleg nagyin hiányzott már kettesben lennem a Jázminnal, egy csomó ideje már nem is röhögtünk együtt.

Vacsora.
M: - Te most komolyan... megetted? (szünet) VISSZATETTED? (megnézi a tálat.)

Valentin képeit nézegetjük.
M: - Ez itt helyesírási hiba gyanus.

Aaaaaaa! Kurvára nem jut eszembe több, pedig többízben befostunk a röhögéstől, én majdnem be is szangottam. Jázmin blogjára majd felteszünk egy nagyon okos kis videót. A viszontlátásra.

FÚÚÚÚÚÚÚÚJ

NEKEM OLYAN UNDORÍTÓ A PROFILOM!!!
Miért nem szól senki? Miért nem képes elmondani semelyik közelebbi barátnőm, hogy ocsmány orrom van? (És szemöldököm. De azon lehet segíteni.) Mind végighallgatjátok az ömlengéseimet a jó napokon, amikor elégedett vagyok magammal, de soha senki nem lenne képes megszólalni, hogy HÉ LAURA, DE OLYAN KARVAJORRÚ VAGY, MINT AZ ÁLLAT! Fúúúúj!!!! Én ellene voltam minden "szépészeti beavatkozásnak" de ezt az orrot úgy le fogom cserélni, mintha soha nem is lett volna.

Most néztem meg a sárkányozáson készült képeket, amik nagyon jók, kivéve azokat amik rólam készültek 1-2 kivétellel, mert a legtöbb oldalról sikerült, és már amúgy is sejtettem, hogy hihetetlen szar a profilom, de hogy ennyire... .... Úristen, elájulok.

Megyek balettra. Befosok a balettól. Sok rohadt ádádzsó, meg sok rohadt átitűd, meg egyéb köcsögségek. Olyan izomlázam van... Ráadásul   már kedd-szerda-csütörtök  órarend van. Heti négy és fél óra balett. Befosok, mondom.

barátságom E. Reginával.

 Most valamelyik könyv címét akartam idézni, de nem tudom, melyikét.

Még nem is említettem, hogy egy éve találkoztunk először, pedig én az ilyesmit mindig ... közlöm, jesszusom, miért nem tudok írni?
Na, de akkor most felsorolnám, hogy min változtatott az, hogy néha találkozgatunk az ikremmel.

1.  Annyit iszom, hogy csak na. Ez nemrég ragadt rám, de tényleg annyit iszom.... Mármint vizet, nem alkoholt. (Én régen azt hittem, hogy az alkovol.) 
2. Teljesen másképp beszélek. Tényleg. Semmi köze a mostani beszédmódomnak a tavaly nyárihoz például.
3. Egyes dolgokkal szemben teljesen érzéketlenné váltam. Ha-ha-ha. De csak látszólag. 
4. Többet gondolkodom.
5. Másképp gondolkodom.
   
6. Szeretek egyedül lenni. 
7. Szeretek otthon lenni. 
8. Csinálok olyat, hogy "Na, most akkor leülök írni."  Én ezt negatív változásnak tartom a többivel ellentétben. Én ezt egyáltalán nem szeretem, mert én mindig nyolcvanhat dolgot csináltam írás közben, és ha meg is nyitottam valamelyik irományomat, sosem tudatosult bennem rendesen, hogy írok. Olyan volt, mintha csak zenét hallgattam volna. Mondjuk, ez meg is látszik a minőségükön (v.ö. june evenings, violet hill. örülök, hogy egyik példám sem egy szám címéről kapta a címét. ...). De tényleg, egyáltalán nem Lorás dolog, amikor leülök a nappali sarkában, és írom órákon keresztül a Prúdenszt, és közben nem csinálok mást. Csak az a baj, hogy máshogy már nem is bírnék írni, szóval most már egyáltalán nem lennék képes arra, hogy emesenezés közben írjak.  Izé ... egyszerűbb lett volna azt írni, hogy megtervezem, mit fogok csinálni az elkövetkező három órában, és ez rám előtte egyáltalán enm volt jellemző, és most sem az, csak rám ragadt.
   
9. Nem mindig szólalok meg. (Úgy értem, nem mindig szólalok meg, amikor nem kéne. Mondjuk, az esetemben sokkal fontosabb, hogy már akkor sem mindig szólalok meg, amikor kéne.) 
10. Az értékrendem...
11. ?? Nem jut eszembe több, pedig van még. 

 Na. Ennyi. Kiderült, hogy én vagyok a magasabb, és a dagadtabb is. Meg hogy én vagyok a "látványosan rajongóbb", de szerintem ez feltűnt a kedves olvasóknak abból, hogy minden második bejegyzésem a Regiről szól, de mindegy. Más nem jut eszembe, pedig otthon tök jól összegyűjtöttem mindent. De mindegy. Viszhall.    Ja, amúgy ez az utolsó hónap a tizennegyedik évemből. Kiélvezem minden pillanatát.

overshare

Boldog születésnapot, Prudence Bilthrow! ( szül. 1980 november 1.) Jesszusom! Ez a csaj már 29 éves!... lenne :D

Jaj. De nekem olyan jó volt ez a hétvégém. Szombat reggel felkeltem, csináltam sok szart, például kiporszívóztam, meg ilyenek, amiket már egy éve meg kellett volna csinálni, aztán tizenegykor leültem írni, és közben azon gondolkodtam, hogy dááá jóóó is lesz, amikor este Regi majd felhív.
 De Regina nem este hívott, hanem miután megírtam két bekezdést a vicces 11-be. A folytatást gondolom sejtik.
És délután háromkor már ott is lehettem. És nagyon jól éreztem magam egészen idáig, és még mindig nagyon jól érzem magam, de nem tudom, mi lehet a baj. Mikor tegnap hazahoztak, egész végig vigyorogtam, és értelmes dolgokra gondoltam, pedig aztán ilyenkor kábé olyan dolgokon szoktam elgondolkodni, hogy miért viszket a seggem már megin', vagy pedig egész egyszerűen nem gondolok semmire. (Pedig olyat csak Harry tud. Meg Bálint. ÁÁÁÁÁ! Segg. Láttam a seggét. És még mindig nem dolgoztam fel, hogy láthattam Harry seggét.) És tisztára görcse állt mindenem, első sorban a pofám ugye, mert vigyorogtam, mert írni akartam, meg olvasni a klikket. (Ami ki van javítva, nem győzöm hangsúlyozni. Csak nehogy azt higgye valaki, hogy én olyat amúgy a kezembe vennék.)
 Soha még ilyen szar egy dal sem volt. Még az sem tudta elrontani a kedvemet, hogy ma kaptam egy kettest (amit nem írnak be) meg egy hármast (amit beírtak, pirossal). Ellógtam a nulladikat, mert tudtam, hogy délután ott fogok maradni Éva nénivel, hogy elmagyarázza az egyenletírást, de nyolc és fél órát azért mégsem voltam hajlandó végigülni az iskolában. És amúgy meg soha többé nem fogok bemenni nulladik órára, mert meguntam, úgyse érek be, mert elveszett az időérzékem, és amúgy sincs semmi értelme.

Matekból végre logikai feladatok vannak. Elvileg ez menni fog, mert ugye logikai zseni vagyok, hahaha. De nem. Most biztos el leszek telve magamtól, mert ugye megtudtam, hogy mennyire jó az én agyam, és majd jól írok egy kettes dolgozatot. Áááááh! Az milyen jó lenne.    

PAPER CUT!!!

Tegnap délután kiolvastam a Regi által kijavított Klikk hármat. Jaaaj, Istenem. Most azt kéne írnom, hogy régen röhögtem ilyen jókat és nagyokat, de akkor hazudnék, merthogy a hétvégét Regiéknél töltöttem, és ez egy fantasztikus találkozás volt, mert legalább hatvan bennfentes poént sikerült produkálnunk.

 A legjobb az volt, mármint a klikk olvasásakor, hogy amikor a vécéből siettem vissza a szobámba, és közben olvastam (én amúgy a vécén is olvasok, ha valaki nem tudná, ez valami új betegség nálam, hogy újság vagy könyv vagy katalógus nélkül nem bírok elmenni vécére), és Massie-kém megvágta az ujját valami szarral, mire Regina csak ennyit bírt megjegyezni: paper cut. És én ezen akkorát röhögtem, hogy nekivágódtam a gardrób ajtajának, aztán a csempén vergődtem húsz percen keresztül. A legnagyobb poén az, hogy Regi ezt előtte nekem elárulta, de akkor valamiért akkor nem sikerült felfognom, úgyhogy csak jóságosan mosolyogtam a kis barátnőmre. De én ÍÍÍÍMÁÁÁDOM a kis barátnőmet.

Olyan jó volt ez a találkozás. Ááááá.
Kakakstaréj a szátokba!
Ma olyan jól kitaláltam azt, hogy november huszadikán megyek a kölcseybe nyílt napra, aztán pedig elmegyek Regi sulijához, ahonnan is hazamegyünk hozzánk, hogy utána Regi ottaludjon, de legfőképpen megtekintsük a moziban a kis new moont (hogy én végig okos dolgokat kántálhassak, és amikor a kutyafejű póló nélkül merészel megjelenni, felordítsak, hogy FÚJ BAZMEG, ÖLTÖZZÁÉL MÁR FEL, és tele legyen a moziterem, és a film után mindenki csúnyán nézzen ránk, esetleg lincseljenek is meg.), erre most keresztbe tett itt nekem mindenki, merthogy huszadikán már nem is lesz nyíltnap a kölcseyben. De sebaj, tizenkilencedikén megyek.

És olyan rohadt jó a szótár!! Minden olyan jó!!! Most olyan fent vagyok, hogy csak na, de szerintem hamarosan annyira lent leszek, hogy onnét senki nem fog összekaparni.
De segáz. Akkor majd olvasom a Szűz Jegyébent, amit tegnap este kezdtem el, és hihetetlenül jó, mert minden fejezetben van valami, amin szarrá röhögöm magam.

farmerben fogunk ballagni

király volt a "sárkány-terelgetés ferihegyen" . Íííímádom én a  sárkány eregetés.
De most csak azt akartam közölni, hogy este megnézem a rémségek cirkuszát, mert abban benne van Albus, és én már kerek két hónapja nem írtam ahhoz semmit. Majd írok róla penszólméccen.
Ja, amúgy meg örvendjünk, megjelent az a szar magyarul is (:

ja...jaaa...jaaaa!!!

Izé! Hát nem is írtam, mekkorát sikítottam örömömben tegnapelőtt, mert észrevételeztem, hogy Ellie Gouldingnak van egy KLIPJE aztán olyan büszke fejjel néztem végig, hogy csak na, és most már biztos vagyok benne, hogy ha eljön a rettegett dátum (most igazán kevés ember tudhatja, miről beszélek), akkor én őt fogom először felkeresni. 

fáj a torkom

Na, itt is van az interjú porkell ahogy ígértem. Egy csomó mindent kihagytam, amit el akartam magamról árulni, például hogy nem vagyok teljesen normális, mert azt senkinek sem ártana tudnia.

sweeter than heaven and hotter than hell

 Azért valamennyire mégis megérte most betegnek lennem.
Például máris kaptam két remek könyvecskét ötvenhatról, és az egyikben egy jó részletes leírást olvashattam el az október 25.-ei mészárlásról, a másikban meg az a cseppet sem elhanyagolandó érdekesség szúrt szemet nekem, hogy a budapesti szovjet katonák az évek során megszerették a magyarokat, ezért aztán gyakrabban kezdték el őket cserélgetni, meg olyan is volt, hogy pisztollyal a hátukban kényszerítették őket sokszor a vak lövöldözésre.
 Én már régebben (csütörtök éjjel?) kitaláltam, hogy bőven benne lesz egy szovjet katona is, de most már biztos vagyok benne.

És reggel éreztem magamban valamit, úgyhogy gyorsan össze is írtam az évszámokat, mert mindig az a legnehezebb. De nekem egyébként mindig problémáim vannak az évszámokkal. (Háhá, talán azért, mert az én töritanárom nem írat dolgozatot az évszámokból. ... És mert alszom matekórán. Úgyhogy már összeadni is nehezmre esik.) Szóval a délelőtt folyamán mindet összeírtam, és minden stimmelt, kivéve a születésnapokat.

Jaj. Hát én ezt még ide nem is írtam le. De nem baj, nem is fogom. :D

Johanna lett a főszereplő. És azért nem maradt simán Anna, mert 1, nem bírok magammal 2, mert a szülei Szent Johannáról nevezték el. De amúgy mindig csak Anna lesz, az öccsének Kanna, az öcséjék már csak ilyen kreatívak. Akkor Johanna csak, amikor huszonötödikén este a szülei ordítanak vele, meg amikor a húga ordít vele, és persze amikor keresi mindenki, aki ki akarja hallgatni, aztán fel akarja akasztani a testét.
Hú, de ebből nekem már annyi jó jelenet megvan a fejemben! És ez az első olyan regény, amit úgy kezdek el, hogy pontosan tudom, mi lesz a vége.
Illetve nem pontosan, mert azt nem tudom, hogy az öccse is Annával szökik-e el nyugatra, vagy csak a szovjet katona. Meg még Tamás sorsa sem tisztázódott bennem, mert - ú, de amikor ezt a jelenetet elképzeltem, olyan durva volt, mert majdnem én is elkzedtem bőgni. De még magamban is olyan szépen fogalmaztam meg - azt tudom, hogy 25-én ő elveszik, de aztán megkerül. Hanem akkor mi lesz, mikor a szabadságharc leverése után megszöknek? Még nem tudom. De szerintem... Igen. "És akkor eltalált a nyíl. Ilyen szenvedélyesen." De én meg fogom szeretni Tamást, az az én nagy bajom. Főleg, ha nem fog kiáramolni vagy kiáramlani vagy mi a szart csinálni a fejemből a Misi feje, akkor pláne nem fogom tudni megölni szerencsétlent. Mondjuk még mindig jobb a dolgom, mint Reginek, aki úgy akarja megölni Ryant, hogy az ő szemszögéből  van az egész, méghozzá jelenidőben.

  Egy kislány egészen addig mozdulatlanul állt. Nem esett pánikba. Az anyukáját várta, aki meghagyta neki, hogy maradjon itt, az oszlop mellett, és el ne mozduljon, míg ő vissza nem jön. Nem tudta, honnan jönnek ezek a hang, ez a fülsértő ropogás, durrogás... És azt sem értette, hogy az addig boldogan éneklő emberek miért szélednek szét. Mi az, hogy szétszélednek: kiáltoznak, a nők sikoltoznak, és lélekszakadva rohannak. Egy kalapos bácsi felbukott tőle néhány lépésre: a kislány azt gondolta, megbotlott... Rajta kívül senki nem törődött vele. De még a kislánnyal sem (bár nem is látták, hiszen az oszlop takarásában állt): mindenki a saját életét féltette. Ő volt az egyetlen, aki nem félt: nem volt mitől félnie. Az anyukája  nemsokára úgyis visszajön... Nem ijesztette meg őt semmi abban a borzalmas percben. Egyetlen dolog volt képes őt rávenni arra, hogy felfogja végre: valami rettenetes dolog történik. Anna szívszaggató sikolya tolmácsolta a kislány számára, hogy a mama talán mégsem tér vissza olyan hamar. 

            
Most folytatom az írást, vagyis nem is biztos, hogy folytatom, mert unciklopédiát olvasok, és megfulladok a röhögéstől hamarosan.

Na, de nem is. Egyébként nagyszerű biztosítást találtam én magamnak. Nyolcvanféle újrafeldolgozásban hallgatom azt a számot, amit akkor hallgattam, mikor a 141-esen ülve, kelenvölgyben rájöttem, hogy írni fogok egy regényt az ötvenhatos forradalomról. (Milyen meglepő, hogy a drumming songot hallgattam, az meg már az én mázlim, hogy ilyeneket vagyok képes találni: http://www.myspace.com/florenceandthemachine baloldalt, a fellépések mellett. A sweeter and hotter than other az én kedvencem.) blaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaah. Most pedig kéne menni orrot fújni, meg ikeába ágyneműért.

október

Véget is ért az október. Fura. Mintha csak tegnap írtam volna le a szeptembert. Na de mindegy. Íme.

- NEM FÉREK EL A NAGY MELLEIDTŐL, BAZDMEG!!!

- Te. Rücskös szardarab. - Ez a Dani volt, és nagyon szeretetteljesen mondta. És amúgy a következők is mind kábé a Dani beszólásai.

- Ne beszélgessetek már!
- De Margit néni, a Tina olyan, mint a kincs. El kéne ásni.

- Légyszi mondd meg a Misinek, hogy idegesít.
- MISIKE! KURVA IDEGESÍTŐ VAGY!

- De Margit néni szerint az az ember normális? Aki fingópárnát hoz az iskolába?
- Nem fogod fel, hogy az újsághoz volt reggel?
- Akkor m'ér nem vetted meg délután?

Én: - Aggódós vagy. Túl sokat aggódsz meg idegeskedsz. (Ezt még egy fél órán keresztül fejtegettem.)
Regi: - JÓ! TE MEG DEPRESSZIÓS!
Csend.
- Micsoda sértéseket vágunk itt egymás fejéhez.

Min: vizsgálja a zacskóm tartalmát. - Hű, de nyirkos, jaj... De esős.
A semmiből előtűnő másodikos (?) gyerek: - Ki?
Min: ráüvölt. - TE!!!

Telefonálások.
Min: - Én csak arra emlékszem, hogy írt a blogba, hogy "ííímádom a tündérzene". Mire én csak annyit bírtam kommentálni magamba', hogy "ííímádom törölni az Enyát".

Min: - Jaj! Te olyan vagy, mint Regina.
Én: - Mert?
Min: - Mert (itt nagyon hosszan fejtegette). És erről megint eszembe jutott a lány.
Ezen én nagyon nagyot röhögtem. Olyan tudományosan mondta, hogy megint eszembe jutott a lány.

Regi: -... és végül megfűztem anyát, hogy ne kelljen iskolába mennem.
Én: - És? Most mi volt az indok?
Regi: - Hát ... SEMMI! Hát, nem volt kedvem.

Én: - De hallod, te vagy a haverja, figyelmeztesd már rá, hogy...
Timi: - De barátságosan!
Min: - Nagyon gagyi az az övtáska. Azt hiszi, hogy menő, de nem az. És nagyon szar a haja.
Timi: - Egy hete ez a póló van rajta.
Min: - Egy éve.
Timi: - Meg ez a gatya.
Én: - Szóval szólj neki, hogy hülyén néz ki.
Min: - De olyan szar az a táska, esküszöm, nekiadom a rózsaszín björn borgomat.
Márk: közeledik.
Dani: megfogja Márk vállát, szembeáll vele. - Figyelj. Kurva hülyén nézel ki. Vedd le azt a szar táskát, és öltözzél át.

Én: - Van zsepije valakinek?
Dávid: - Nekem van.
Közben elkezdtem beszélni Kamillához, Dávid meg előszedte a zsepkendőt, és mikor megunta a várakozást, rám üvöltött, hogy HAHÓ!!! És ebből valamiért szállóige lett.

Én: - De szoknyát kell felvennünk. Mert a nők akkor még nem hordtak nadrágot.
Kamilla: - De nekem nincs szoknyám.
Misike: - DE NEKÜNK NINCS SZOKNYÁNK!!! Tudjátok, mit jelent ez?
Miske az én legjobb spanom.

Miske: - Ez a Kossuth-szoknya.

Tina: - Úgyis egyes lesz...
Dani: - HÁT, MEGLEPŐDNÉL, HA ÖTÖS LENNE, TE CSÖVES!
Éva néni: - Én is.

Márk: - Éva néni, a Dani buzul. Összekent pennával.
Tina: - Az egy tésztaféle!
Én: - Az penne. A penna az tollat jelent, és amivel összekent, azt tintának hívják.



 

aaa.

 Hát kérem, én fantasztikusan érzem magam; itt a szünet, és most már csak hőemelkedésem van. Túlteng azonban a nyáltermelésem, és hányingerem is van, mivel gyógyszeren kívül semmi nem került belém már egy teljes napja. (Háááhá! Fogyókúra.) A szobám gyógyszerszagú, meg én is az vagyok. Úristen, utálok beteg lenni. Én soha az életben nem leszek többé beteg. Fúj.
A nap fénypontja, hogy elmaradt a sárkányozás, legalább nem maradok le semmiről.
És egészen eddig úgy festett, hogy én is megyek Romániába az apukámmal, dehát a tervünk dugába dőlt, mert én hétfő estére még nem leszek szállítható halmazállapotban.

prudence-es ömlengés

Mert rég volt ilyen.
De rövid leszek. Szóval, az az én nagy bajom, hogy van ez a drumming song, aminek a hallgatását és a klipjének nézését nem bírom abbafejezni, és egyébként ma Jázminnal tíz percen keresztül beszéltünk arról, hogy ennek milyen baszott jó a klipje, és alig találtam benne bakit, ahhoz képest, hogy negyvenszer végignéztem. És ez Prudence-zene. De én a Prudence-zenékről mindig azonnal meg tudom állapítani, hogy kicsi-Pru zenék, vagy nagy Prue-zenék, de erről nem, mert össze-vissza van az egész, szóval néha nagy Prue-s, a vége, mikor azt énekli, mármint kezdi, hogy derz a drámming nojz inszájd máj hed, det sztaaasz ven jor oránd, az nagy Prús. De egy csomó másik meg kicsi Prús. Mindegy. Nagyon jó ez a szám. Íííímádom.
Ma rengeteget röhögtem, Kamillával végkielégültünk a hátsó lépcsőházban, és meg is szültem a tészta kevergetése közben technikán, úgyhogy ez egy kerek nap volt.

semmi

Regina, te láttad-e az Amélie csodálatos életét? És a karácsonyi lidércnyomást?
Nem bírok máshol írni, mert a májvíájpí szarakodik.
Jázmin, te egy őrült vagy XD de a tanárnő az egyben van.

Like all the boys before like all the boys before (bojszbojszbojszboojsz...)

Úristen, ezt az ándö dö sítszet legalább harmincszor meghallgattam, mióta megleltem, de még nem untam meg, csak a szövegét tanultam meg. Were under the sheets and you're killin miihihiiiii.

Were in a mess baby, were in a mess baby, your more is less béib óuóóóóuuu.

Jaj, az előző bejegyzésem meg tele volt nyelvtanilag helyes mondatokkal, azokért elnézést kérek.

Issssstenem, de imádom ennek a csajnak a hangját. Az én gyerekemnek ilyen hangja lesz, és egész nap csak énekeltetni fogom. Egy másik gyermekemnek meg olyan hangja lesz, mint Kate Nash-nek, és őt meg egész nap beszéltetni fogom.

drumming song

 Most miért teszik ezt velem? Csupa jó zenét találtam most, mert kicsit belemerültem a radio one weboldalába... És megnéztem a drumming song klipjét (florence + the machine) és aaaaaaannyira jó volt, már a dal nem is annyira különleges, hanem a klip, az egésznek a hangulata. Érdekes. És a lelkem most átlebegett a Prudence-univerzumba, nagyon régen tett ilyesmit, és most mindenáron neki akarok állni azt írni, de tudom, hogy amint megnyitom el fog veszni a varázs, mert belolvasok abba, hogy mi van eddig, és látom, hogy át kéne írni az egészet, és el is megy tőle a kedvem, és inkább folytatom a vámpírost. Mármint olvasni, nem írni.
Most megnézek még vagy negyven klipet, és csak azután csinálok valami értelmeset is.

ITT VAN! ITT VAAAAAN!!! UNDER THE SHEEEEEEEETS!!!!

ÍÍÍÍÍÍÍMÁÁÁÁÁDOOOOOOM!

menedzsermaca

Héj ájm in láv
Má fingörsz kíp on klikking tu dö bídin ov máj hart
Héj á ken sztáp máj fít
Eböni en Ávörri en denszing in dá sztrít
Héj, itsz koz ovjúúúú
Dö vörld iz in aa kréjzi héjzi hjúúúúú...

Egy hete azt nyilatkoztam, hogy egy érzelmektől teljesen védett nő leszek.
Most meg azt olvastam valahol, valami blogon (de amúgy én azt hiszem, hogy nekem nem kéne már ennyiféle blogot össze-vissza olvasnom, mármint nem személyes blogokat, mert azokat már nem is bírom olvasni, mármint másokét, hanem ilyen... tematikus blogokat, meg menő blogokat, amiket mindenki olvas. Próbáltál már... valamilyen... blogokat? Ha-ha.) hogy a menedzsermacák érzéketlenek. A Vicces 11-ben az egyik főszereplő egy érzéketlen menedzsermaca! Laurának hívják! Micsoda véletlen egybeesés. De én azt hittem, hogy ilyen emberek csak az emberek fejében léteznek. A hülye idióta regényírónők fejében. Lauren Weisberger fejében. (Jaj, istenem, csak velem soha senki meg ne nézesse még egyszer az ördög Pradát viselt, mert én azt először megölöm, aztán elásom a testét, de lehet, hogy fordítva) De ezek szerint az érzéketlen menedzsermaca, valóban létezik, a haverinákkal együtt.
 Haha. Én érzéketlen menedzsermaca akarok lenni. De olyan, akiért a benga állat barátja audival jön munka után, és akivel nagyon szeretik egymást. Vagyis simán menedzsermaca. Aki jó színész. Mert úgy csinál, mintha érzéketlen lenne. De nem az.
 Érzéketlennek tűnő menedzsermaca akarok tehát lenni, akinek van egy tesója, akivel együtt lakik (és akinek folyton csak változik a szemszíne!), és akinek a tesójának van egy színészbarátja, aki folyton ott van náluk, és folyton csak unikornisokat meg nyuszikákat lát, amikor részletezni kell az egy helyiségben tartózkodók gondolatait.

Egyébként én íímádom hogy csupa tehetséges barátaim vannak, akiket mind beleírhatok ebbe. Kitti színésznő, és tiszteletjegyet szerez nekünk. Jázmin fűzőket szab nekem, mert az a perverzióm. Luca minden évben lefotóz minket valami győzedelmes pózban. A tesóm besztszellereket ont magából, én meg csak egy menedzsermaca vagyok (aki játssza ugye az intelligens, határozott nőt, hogy az olvasmányomat idézzem), de a világ legboldogabb menedzsermacája. Ez most kitört belőlem. És nem fejtettem ki. És nem is fogom kifejteni, mert akinek kifejteném, az úgyis tudja már, akinek meg még kifejteném, az meg nem értené, igaz Jázmin?

?

A Hunfalvyban volt egy lány. Nagyon színpadias viselkedésű és kinézetű lány, de az az érdekes, hogy szimpatikus. (Mert ezek a nem erről a világról való lények antipatikusak szoktak lenni. Nekem.) És ez a lány sötétszőke hajjal büszkélkedhetett. Nagyon hosszú haja volt, és hullámos. Fekete bakancsot viselt, meg fekete ruhát, aminek a felső része ilyen csipkés volt, és eszméletlen jól nézett ki! Mikor álltunk az ajtó mellett, ő azt kinyitotta, kikukucskált rajta, letolta az orrára a vékonykeretes szemüvegét (ami szintén nagyon jól nézett ki), és nagyon szúrósan nézett, aztán elvigyorodott, és visszament. És nekem nagyon-nagyon tetszett az a lány. (jaj, mondom, hogy már leszbikus is vagyok.) Elsőnek az én Cordelia Cralisle-om jutott eszembe, de rájöttem, hogy Cordelia feleannyira sem jó arc, mint ez a lány volt.  

ja, és te is tudod, hogy mulatt vagyok.

Há-há. Na, ez már nem volt jó.

hunfalvy

Nagyon király volt. Imádom a Hunfalvyt. Csak ennyit üzenhetek.

Ja, és köszönöm a kedves választ, miszerint egy primitív fasz vagyok, ezen majd elgondolkodom, de azért a nevedet igazán vállalhattad volna, kedves Névtelen (:(De azért a 'primitív' szó jelentését majd nézd meg a szótárban.)

Ó, jesszusom, de ne legyen holnap iskola soha az életben, a kis ikrem szavaival élve. Most annyira el lettem varázsolva a kis hunfalvytól, hogy rohadtul, de még annál is jobban kiszerettem a sajátjaimból, pedig aztán pont tegnap jöttem rá, hogy imádom, mert ugye egy órát maradtunk beszélgetni Ági nénivel.

És most azonnal el akarom olvasni az Ábel a rengetegbent, meg akarom nézni a Grófnőt és még mindig a Hajsza a Föld alattot, továbbá az Aydent. Az írónőt nagyon szépen megkérem, hogy juttassa el hozzám. És most azonnal be akarom tiltatni a twilight-sagát és annak filmváltozatait.
Nyilas Misi nagyon meleg!!!

Barnus a menzakajáról:
[c=#28C4C8]Bari.[/c] üzenete:
jujh tök jó az amikor olyan a husi h belebasszák a tálba és még pattog 1 kicsit XD
 
Ezen most akkorát röhögtem, hogy tegnap este röhögtem utoljára ekkorát.

Ja, meg annyit akartam üzenni, hogyvalamelyik nap nagymamámnál tévét néztem (én is megbotlom néha) és kapcsolgatok, és látom a sarokban kiírva, hogy izé, hogy new moon klip, vagy mi a szar, na mondom, ezt megvárom. De ez a zola vagy ki ez, miért mondja azt, hogy "DEF KEB FOR KJŰRISZ"? Hülye-e vagy?! A másik meg, hogy most az összes tvájlájtos ribi death cab for cutie fan lesz, én meg már azt sem hallgatom majd, pedig én azt nagyon szeretem (amúgy jó szar és semmilyen az a szám is), de pont ezért nem bírok már muse-t sem hallgatni nagyon. A réjdióhed még okés. Azt nem nagyon viselik el az ilyen emberek. DE BASSZUS! ÉN SZERETEM A DEATH CAB FOR CUTIE-T!

billy brown

Na, gyorsan kilábaltam a bajomból. De szerintem még nem fogtam fel. Mindegy. Ofő után beszélgettünk egy órát Ági nénivel, és az nagyon jó volt, és csak azért jöttem ide, hogy ezt leírhassam, meg hogy mégegyszer megjegyezhessem megint, hogy ííímádom a b-betűs emberek, és hogy leszbikus leszek hamarost. Ja, és én meg sosem találok zenéket az életemhez, ééén soha.

Oh Billy Brown had lived an ordinary life.


Two kids, a dog, and a cautionary wife.

While it was all going according to plan

Then Billy Brown fell in love with another man.

Én: - De most mit csináljak? Vegyem magam körül taknyos zsebkendővel, és hallgassak valami szar szerelmes számot?
Regi: - Igen. A KEN LÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍVet.
Én: - Háhá, nekem is ez jutott eszembe.
Regi: - És csapkodd a lábaidat időnként.
Én: - És terüljek el a kanapén. És lakkozzam a körmeimet?
Regi: - És igyál kakaót.
De hogy kell a lányoknak szenvednie? Így? Így kell?

-.-

úristen, én meg akarok halni, engem csupa hülye vesz körül, akiket megölök, aztán megölöm magamat is.

soxar

 Készült velem inetrjú, de még nem olvasható, majd szólok, ha olvasható lesz.

Meg készült velem még egy interjú, azt majd leadják a promontor tévében, amit senki nem néz XD Olyan rossz volt, Nándi bácsi kérésére az egyik kérdésre a roppant választékosan megfogalmazott válaszomat újra fel kellett venni, én meg megkukultam, és bámultam a kamerába XD.

Most valamiért amúgy úgy sajnálom, hogy feljöttem ide. Mert már napok óta semmiféle internetezést nem produkáltam, de most, hogy leültem ide, valamiért sajnálom, és vissza akarom forgatni az időt. Azt se tudom, minek ültem le. Ja, a nyílt napok miatt, oké...

 Lumosos Szilvi, jelentkezz!!! :D

Fáj a hasam, mint a rohadás.

Ez a hét nagyszerű volt. Kaptam egy szerepet. Hamarosan kiselőadást írok a barokk-korból, amit nagyon fogok élvezni, mert én ííímádom a barokk-kor.
Voltunk továbbá a padláson is, az iskola padlásán (azért nagyon jó tudni ugye, nyolc éve járunk ide, és most tudjuk meg, hogy padlás is van... meg pánikszoba), és ez a padláson tett látogatásunk annyira jó volt, engem annyira megihletett, mint még soha semmi, és amit elkezdtem írni még aznap, az máris négy oldalas, és nagyon jó. Remélem, nem jut arra a sorsa mint a Loréjn, az is már áll egy hónapja, és bottal sem piszkálnám meg, ahogy az összes többi írásomat sem (de mondom én, hogy nem is bírok már többet írni olyanokat) kivéve ezt a padlást, mert ez nagyon jó. És tök jó a stílusa is, mesélő meséli, de ennek a mesélőnek is van karaktere, pedig a mesélőknek nagyon ritkán szokott, meg persze amikor a mesélő maga a főszereplő.
  A padlás, kérem szépen, tele volt gerendákkal, fénysugarakkal, porral, meg galambszarral. De nagyon jól nézett ki az egész, ááá! Ilyen igazi padlás csak a filmekben van, hé.
Amúgy meg annyira elment a kedvem megint mindentől és mindenkitől (kivéve a padlást) hogy már továbbtanulni sincs kedvem, és most ahogy így felírtam a hülye nylít napokat, rájöttem, hogy én ezt leszarom, és nem megyek sehova, megyek a budaiba, és füves lesz belőlem, há-há, de legalább ott lesznek barátaim.De most már annyira elegem van ebből... Talán az tört le ennyire, hogy a kölcseyben az alábbi jegyeket nézik: magyar nyelv és irodalom, egy idegen nyelv, történelem, földrajz, matematika és kémia.  Most úgy őszintén, mit érdekli ezeket a kémia? A többi rendben van, de hogy jön ide a kémia?
Én kémiából tavaly szín ötös voltam (a témazáróm valamiért kettes lett, de mivel ugye előzőleg csak ötösöm volt, megírhattam még egyszer, há-há), de ezt a redoxi reagálást annyira nem értem, az egyenletírásban meg annyira nem találom a  logikát, hogy eddig ebből a tantárgyból két kettessel büszkélkedhetek csak. De basszus! Én ezt egy cseppet sem akarom tudni. És nem is fogom. Ezért aztán kettesem lesz kémiából, és bebuktam a kis kölcseyt, na, ezért nincs kedvem nekem semmihez és senkihez. Töriből ötös leszek, de tavaly négyes voltam, az ugye nem baj, a magyar az ötös, illetve Hédi néni megint bajban lesz, de megadja majd az ötöst, mert nagyon sokat fogok szorgalmaskodni irodalomból, mert azt legalább szeretem is, a nyelvtant azt utálom. A matekot leszarom. Az is olyan, mint a kémia, hogy vagy kettest kapok, vagy ötöst, így leszek hármas, és meg is vagyok sértődve, innentől kezdve tehát nem érdekel XD. Földrajz. Hatodikban hármas, hetedikben négyes, most meg... hatos...
   
Mindegy. A lényeg tehát, hogy én megyek asztalosnak, és nem akarok hallani semmit a továbbtanulásról.

Jaaaj! De olyan jó a padlás. Tina szerint Athén oroszországban van. Tapsoljuk meg. De ehhez képest olyan kőbunkó, és úgy lenéz mindenkit, mintha ő fújná a passzátszelet. Valaki most már seggbe rúghatná. (Dóri, te meg magadat rúgd seggbe, neked még van valamennyi agyad.)

Bé

ilyen szavakat tanultam az egyetlen olyan fiú ismerősömtől, aki jó zenéket hallgat:

• faszkópé
• butafasz
• popópofi
• helytálló
• kurvaháború

És ezeket én most azonnal bele fogom adni Bálintkám szájába. Én ííímádom a bébetűs emberek.
Ja, Jázmin, a kollekció neve, amiből a fűzőm is származik, egész egyszerűen Curly, a vezetékneved után.

kafkaz - ikea

 Hú, hát ma is igazán úgy éreztem az iskolában, hogy itt az ideje leírnom, mennyire idegesít már egy társaság az osztályomban, amelyik most rohadtul menő lett valamiért, de most rájöttem, hogy még mindig nem vagyok annyira mérges vagy ideges hogy leírjak ide mindenfélét, amit később talán megbánok, és aminek a végterméke talán egy nagyon kedves összefoglalás lehet majd az én személyemről, jellememről és szokásaimról, meg az anyámról, persze, de akkor is le fogom írni, végül is, erre van a blog (vagy mi). 

Uno

Muse.

Jézusom! Én nagyon-nagyon nem akarok holnap iskolába menni, és van egy tippem, hogy ez a borzalmas iskolagyűlölet honnan ragadt rám, de tényleg... Annyi mindent akartam ma is csinálni, ehelyett most is itt ülök, és sopánkodom, mert most már tök felesleges hozzákezdenem bármihez is. Holnap NYOLC rohadt órám lesz, és mindegyik óra tök felesleges! Bárcsak tényleg létezne ez a malacvírus, illetve bárcsak tényleg annyira gáz lenne, mint amennyire beharangozzák, nem csak influenzabiznisz lenne, akkor legalább itthon maradhatnék, és olvashatnék meg írnék egész nap. Mert akárhányszor ránézek a füzetre, mindig van kedvem írni, de mindig úgy érzem, hogy tök felsleges nekiállni, mert egy oldal kábé egy óra, és nem tudom, hogy miért megy ilyen lassan, de nem is érdekel, én csak írnám. Szerdán nem lógok, mert szerdán a nővéremnek nincs órája, és én egyedül szeretek csak itthon lenni.  És semmikor sem lógok, mert nekem nincs ahhoz elég lelkierőm, hogy fekve maradjak, és ne menjek sehova reggel hétkor, hétköznap. Nem baj, még 15 hülye tanítási nap, vagy kevesebb, és aztán őszi szünet, amikor is én sehova nem leszek hajlandó elmenni, csak sárkányozni, meg Jázminékhoz, de amúgy senki ne zaklasson (az ikremet kivéve), mert azt megölöm.
Ezt azért volt fontos leírnom, mert én amúgy mindig majd' beszartam, annyira akartam már iskolába menni, és gyűlöltem a hétvégéket is. Szerintem az lenne a legideálisabb, ha 5 nap szünet lenne, és két nap iskola, ezen a két napon hat óra, amikor csak és kizárólag azt tanulhatom, ami a hasznomra is válik, például ilyen órák, hogy "RAJZ" meg "INFORMATIKA" meg "NYELVTAN" meg "FIZIKA" meg "NÉMET, ilyen fromában" nincsenek is.

de az így volt.

R: - De tudod mit kéne? Hogy.. ha apa mégsem megy csődbe, akkor kérünk tőle pénzt, ha nagyok leszünk, és akkor alapítunk egy filmkészítő céget.
Én: (Amúgy nagyon örültem, mert ilyen okos dolgokat csak én szoktam kitalálni, illetve az ilyen terveimet csak én szoktam kettőnk közül hangosan kimondani, ő mindig csak hümmög, meg bólint, aztán a későbbi megszólalásaiból talán lehet rá következtetni, hogy tényleg tetszik-e neki az ötlet, vagy sem.) - Úgy hívják, hogy filmstúdió.

Ezután azt ajánlottam, hogy inkább vásároljunk fel egy másikat, és ma a budaörsi teszkóban, mikor ezen merengtem, még azt is hozzátettem, hogy mi leszünk az ilyen feminista mozgalmak nemhivatalos reklámarcai, ha majd a miénk lesz a világ első számú filmstúdiója. A pénzügy lesz az én reszortom, a művészet meg Regináé. Tessék. Most mindenki érzékenyüljön el, mert tanúja lehetett a megtermékenyülésnek. Jaj XD

De egyébként mi olyan furcsák vagyunk! Ha nem lesz filmstúdiónk, szerintem akkor is lesz valamink. Mert nagyon furcsák vagyuk. Én mikor kicsi voltam, nagyon tudtam olvasni, olyannyira tudtam olvasni, hogy elsős koromban a felsőbb osztályokba hordott a kis osztályfőnököm menőzni, mert gondolom már akkor is az volt a probléma, hogy a gyerekek funkcionális analfabéták voltak, márpedig ötödikben azért már tényleg szükség van az olvasásra. Az ikrem meg azt vallotta, hogy ő iskola előtt szorzott és osztott. (Meg kivont és összeadott.) Most pedig rólam derült ki, hoy valójában logikai zseni vagyok, róla meg azt tudjuk egy ideje, hogy roppantul magas a nyelvi intelligenciája. És ebből nem tudom miért következik az, hogy világmegváltók leszünk, valami női megérzés lehet. A facebookon is csináltam egy tesztet, hogy miért élek, és az jött ki, hogy én fogom felrobbantani a világot. Legyen tehát egy fészbukos teszt az én pályaválasztási tanácsadóm.

most ideömlengek majd mindenfélét

Végül is, nem írom le, hogy mi volt még futafokon, mert most elolvastam a pensoulmatesen, amit tegnap kedvesen Regina blogjának neveztem, pedig elvileg az én blogom is, csak én ugye nem írok bele, mert egy ká segg vagyok.

Illetve nem, mert az egyik kövér, barossos srác még azt nyilatkozta: "Az almát a földhöz baszom, hogy legyen valami móka is a dologban... " Nem mókát mondott, hanem szórakozást, vagy valamelyik másik szinonimát. Jaj, a szinonimáról jut eszembe, hogy a Márk (LLL) azt nyilatkozta töriórán, hogy aki diktátor, az tömeggyilkos. Most mindenki küldjön egy óriási nagy cuppanóst az okos kis fejére. Amúgy, Regi, mikor Márk elhaladt mellettünk, meg is kérdezte, hogy mi volt ez. Valentin annak idején pontosan ezt kérdezte tőlem. Há-há.

Jaj, istenem, az osztályomról is akarok majd írni egy bejegyzést, lehet, hogy ez lesz az, mert kezd nagyon elegem lenni belőlük, és ez fordítva is így lehet, csak az már egy cseppet sem jogos, és egy cseppet sem érdekel, és ez a mondat most pont olyan volt, mintha előtört volna a nárcisztikus énem, de ez sem igaz!!! Nincs is nárcisztikus énem. Vagyis de, mert elsősorban azt akartam ide rögzíteni, hogy én nagyon elégedett lehetek, hogy van egy barátnőm, aki néha figyelmeztet, hogy elég hülye vagyok, mert ez sajnos sok embernek nem adatik meg. De tényleg, hát nem azután jöttem rá, hogy nem írok többé, miután 5 (és nem kettő, hé!) ember közölte, hogy kezd átmenni buzipornóba az, amiről eddig azt gondoltam, hogy az első olyan írásom, aminek köze van a szépirodalomhoz. (Pedig nincs, és nem azért nincs, mert kezdek átesni a ló túloldalára, és már nem tudom magam fiúnak képzelni, hanem mert... nem, ennek nincs ahhoz, ez simán csak jó volt, amíg el nem fáradtam.) De amúgy a kis fenfiksönökből tényleg elegem van, és az a része igaz az elhatározásaimnak, hogy nem írok többé fenfiksönt. Még arra is Regina ébresztett rá, hogy nem bírok teljesen saját történetet alkotni, mikor azt ajánlotta, hogy a Lorraine szereplőit ágyazzam be mondjuk a Beauxbatons-ba. Szóval, ez a fenfiksön lényegében olyan, mint valami mankó azoknak, akik nem bírnak kitalálni egy saját világot, vagy éppen ki bírnak, de az tök képlékeny, semmi nem működik és semmi sem jó benne. És én úúútálom a mankót. És tegnap még arra is fényt derített a kis ikrem, illetve, nem tudom, hogy nézett ki ez a párbeszéd, de a lényeg az volt, hogy természetfeletti dolgokat sem bírok kitalálni és leírni. Semmi abnormálisat. Illetve, abnormálisan idióta embereket igen, azokat nem nehéz ugye, ha olyanok vesznek körül, de mondjuk tündérekről sem bírnék írni, akármennyire szeretem őket. És most jöttem rá, hogy ez talán összefügg az én reálos agyammal, és azzal, hogy egy cseppet sem hiszek semmiben. Csak reménykedem benne, hogy a halálom után minden olyan filmet megnézhetek, amiket dvd-lejátszó illetve olvasó híján nem tudtam életemben, pedig nagyon akartam. És ez eltartana legalább az örökkévalóságig. De nem gondolom, hogy ez odafent vagy odalent történne.

Na, de ott tartottam, hogy úútálom a mankó, és nem akarom, hogy legyen. De akkor summáznám is a lényeget: a kedvenc hobbidat tényleg nem lehet csak úgy feladni.

Most pedig kijavítom magam. Nekem nincs is elegem az osztálytársaimból, csak de, mert ilyen...

Jaj, azonnal folytatom, csak most megnéztem jutyúbon, hogy miféle válaszok érkeztek a hozzáfűzéseimre Hien videójához, mert megjegyeztem, hogy fos, majd egy másik hozzáfűzésre "azé birnám ha vietnámul énekelné xd" azt válaszoltam, hogy azt én is nagyon szívesen meghallgatnám, ahogy ő "vietnámul" énekel. Ez pozitív kommentnek bizonyult, míg a fos kapott három mínuszt, és most azon a kedves megjegyzésen röhögök egy órája, hogy "kicsit túl szar".

Most pedig megnézem magdi néni halálát, a freestyleröset, mert én azt ííímádom, és mindig megfulladok a röhögéstől, amikor azt nézem.

http://www.youtube.com/watch?v=ltxCPGMWxuA - ez meg egy cseppet sem vicces, csak ott van a háttérben az én kis iskolám, és emlékszem,

hogy a matekterem ablakán olyanokat ordítottunk ki nekik, hogy "hééé! ez a szeress most? vagy a jóban rosszban? ez melyik?". Hát, nagyon

szellemes. -.-

Mindegy, mégsincs hangulatom írni arról, ami csütörtökön még nagyon frissen megvolt bennem, és tök jól meg is fogalmaztam, majd talán máskor, ha megint történik valami ebben az építő közegben.

jöhec mehec

Jázminnal beszélek telefonon.

- ...és én amúgy már megszerettem kontaktlencsében.

- Jaj, ja, igen, hát akartam én kérdezni, hogy hova tette a szemüvegét, csak hát aztán elfelejtettem, hogy mit akartam kérdezni tőle, szóval ennyi.

Itt volt Reginaaaa, és azt csináltuk, hogy az első három vagy mennyi órában én még mindig depressziós voltam, de aztán magamhoz tértem, és fel is kerekedtünk, hogy megtegyük a szokásos esti sétánkat, hogy majd jól alhassunk.

Anyukám a következő üzenetet hozta, amikor éppen két perce megérkezett ide: - "Hoztam neked pompost."

De hagyjatok már békén, emberek? Hát mindenki összeesküszik ellenem? Miért tudok én mindent előre? Én előre tudtam, hogy a Regina nem foja elhozni a törölközőjét, és azt is előre tudtam, hogy ... már elfelejtettem, mit, de ég valamit előre tudtam, most meg jön anyukám a pompossal, hááát...

Na, és az esti sétánkon az történt, hogy elmentünk a hatodik kerületbe, hogy megnézzünk mindent, amit akarunk, és otthon érezzük magunkat. És az oktogonig (de annak mi a baja?) közlekedő hatossal el is mentünk, és a kis kombínón az történt, hogy egy csapat legény szállta meg a járművet, akik pénzt gyűjtöttek a legénybúcsújukra, fotózkodtak, és puszit adtak az embereknek. És én is adományoztam ezeknek kemény húsz forintot. És kaptam érte csókot az orcámra. És igazán nagyon jó volt, és igazán nagyon örülök neki, hogy amikor Reginával felkerekedünk, mindig történik velünk valami, ami mindig csak olyan emberekkel szokott megtörténni, amilyenek mi nem is vagyunk. Szóval, amik mindig valaki mással történnek, meg, és valaki másnak mindig olyan érdekes történetei vannak, úgy látszik, most már mi is valaki mások lettünk. (Ugye, férfinak nézik, le akarják smárolni, észrevétlenül megmássza a gellért-hegyet, vagy egy csöves figyelmezteti, hogy ha mezítláb kel át a kosztolányi dezső téren, akkor igazán fájni fog a lába, és még koszos is lesz.)

Szóval, ma, a buszon meg is beszéltük, mikor mentünk a hülye futafokra, hogy ezek a legények most ébredeznek, és egy tigrist találnak a fürdőszobában, meg egy csecsemőt a szekrényben, vagy mi volt az.

Megnéztük a Kölcsey Ferenc Gimnáziumot, és nagyon jó volt az is, mert melegség árasztotta el a kis lelkemet, ahogy felnéztem az épületre, és máris a második otthonomnak tekintettem. Én, én beszarok, ha nem vesznek fel oda, de úgyis felvesznek, csak akkor nem, ha holnap megint melankóliába zuhanok, és úgy is maradok örörkre, mert akkor gondolom egy hét után nekiesek majd az ereimnek egy kanállal.

Ezt a kis f.u.c.k. me-t (tudom ám, hogy nem ez a címe, de én nagyon vicces vagyok most, meg nagyon büszke a kiváló angoltudásomra, hogy már szóvicceket is gyárthatok, de amúgy ma britain's got talenetöt néztünk Reginával, és a második videó után egyszerre kezdtünk el [illetve én is elkezdtem volna, de meg lettem előzve, ezért csak helyeseltem] hüledezni, hogy tök félelemetes, hogy értjük amit beszélnek) hallgatom, és folyton Detti jut eszembe.

És, amikor sétáltunk felfelé az andrássyn, nekem végig az ment a fejemben, hogy "jöhec mehec, de olyan raj, mint Rajhona Ádám sosem lehec" és ez nagyon idegesített.

Jaj! Hát most a kis Valentine című szám következik az empéhármamon, a Justice-tól, és erről nekem az jut eszembe, amit már rég le akarok ide írni, hogy valamelyik műsornak a BBC worldön ez volt a zenei betétje, vagy mije, és ez engem nagyon meglepett.

Mindegy. Tegnap tehát jót sétáltunk, és nagyszerű élményekkel gazdagodtunk.

És most nem maradtunk fent olyan sokáig, de ez a fél egy nem volt rossz ahhoz képest, hogy hatkor kellett kelnem, mert nulladik órám volt (amire be sem értem), és előtte tizenegyig írtam este a vicces 11-et. (De mit ingerelsz?!)

Ma meg el kellett menni a rohadt futafokra, és én nem tudom, minek csináltuk azt az egészet, de tök felesleges volt egyáltalán elmenni, mivel kiálltunk, és be sem mentünk a célba, pedig megtehettük volna, de már leszartuk, és Ági nénihez siettünk a kis övtáskáinkért. De én nagyon mérges vagyok. Mondjuk a mögöttünk közlekedő barossos gyerekekért megérte, mert azokon és azokkal tök jókat röhögtünk, meg sok vicces dolog volt, de mégis...

Na, elfogyott az ihlet.

Most pedig azt az óriási örömömet akarom itt mindenkivel megosztani, hogy Regina ír egy vicces 11 szótárt, aminek az ötlete így született:

Regi: - ...mert visszaolvasom, amit írtam, de nem látom, hogy milyen volt a fejem akkor.

Én: - Hát, de miért, azon el lehet gondolni, hogy mit éreztél akkor. Amikor írtad. Hogy mi a szar volt, érted.

Itt aztán mondtunk mindenféléket, és röhögtünk egy darabig.

Regi: - Jólvan, értettem az első változatot, nem kellett volna levinni ilyen Harry és Bálint szintre. Megint mondtunk mindenféléket.

Én: - De ez olyan, mint valami szótár. Mit éreztél, mi a szar volt.

Amúgy, ilyen okosságok hangzottak el ezen a két napon:

Néztük ugye a Britain's got tálöntöt. Cowell, a segglyuk azt nyilatkozta, hogy nem tetszett neki Hollie Steel ruhája, és a szám sem, amit énekelt. Aztán egy másikat néztünk.

- Na, ezért a songért meg én nem vagyok crazy. The örök best.

És ezt most senki nem értette, mert én is magyarul csak nem értek sajnos.

- ...mindig lelkes vagyok, amikor fingok...

Én a konyhában tevékenykedem, Regina meg a nappaliban kockul.

- Regina!

- Laura!

- Hehe.

- Mi?

- De légyszíves mossál kezet, mielőtt eszünk!

- Jó! (szünet.) Jó, anyu.

- Jó, csak mert mindig úgy elblicceled a kézmosást.

- Én nem is.

- Vécézés után nem szoktál soha.

- Hát nem is! De... nagyvécé után mindig szoktam például. Így néz ki köztünk a kommunikáció, amikor már elfáradtunk. Meg volt még a tisztálkodós, de nem tudok pontosan idézni, az meg csak úgy lenne vicces.

Jajj, de én elfáradtam. Majd holnap esetleg még közlöm, mik voltak a futafokon, de nem most, mert a klikk kijavított verzióját fogom mindjárt elolvasni, meg amúgy sem ártana elolvasnom már azt a sorozatot, ha már annyit szidom. De én nagyon jól fogok szórakozni ezen a kijavított verzión. Ez bekeretezett márkaneveket, meg ilyeneket jelent:

"... - szólt bele Alicia hangja a telefonba." És maga Alicia is!

Szóval nagyon jól fogok szórakozni. Ímádom a Regina féle humor, és íímádom ez a Jázmin, amelyik tökre nem olyan, mint régen, hanem sokkal jobb fej, és amelyik a komornám, és amelyikkel egymásba karolnak az ikremmel, úgy mennek a soron, mennek a soron, mennek a soron.

Szilvi, én Neked csak annyit üzenek, hogy írj valami nagyon eredeti dolgot erre a címre: dreamonlora@hotmail.com , hogy megtudjam a te e-mail címed, és írhassak valamit. :)

... (a változatosság kedvéért)

Úristen! Úristen, én nagyon rosszul vagyok. Én meg fogok halni. Elkaptam a mangalicavírust. Mindent elkaptam. De jesszusom, én tényleg bele fogok már dögleni ebbe a hangulatváltozásos betegségembe, ha 13 évesen ilyen szar, mi lesz 10 év múlva? Olyan borzalmas, és olyan ijesztő.
Mondjuk most az imént azért jöhetett rám a rossz-hullám, mert ugye fel készülök itt adni a legkedvesebb hobbimat, de nem is biztos, nem tudom. Olyan vagyok már, mint a kis töritanárom, csak én nem vagyok olyan vicces, és nem szoktam ordibálni sem senkivel, pedig nagyon szeretnék már.
De nem. Dehogyis adok én fel bármit is. A helyes megfogalmazás egyszerűen a "ha befejeztem nem írok többet" mert így is tele van a levegő tehetségtelen írókkal, meg tehetségesekkel, akik ezektől nem tudnak írni, és érvényesülni. És ez hülyeség, mert ugye az úszást, meg a mittudoménmit sem hagyjuk abba, mert vannak jobbak is, de.. ez tök más.
Amúgy most tényleg az a bajom, hogy ilyen rosszat írtam, és nem az, hogy ezt mások is megmondták. Mert most tényleg, minek csinálni, ha nem is jó? Tökre nincs értelme... A Prudence-t is befejezem, meg ezt is, de a mosolyszünetet is visszaolvastam, és azon is elborzadtam, mennyire rossz. Szóval azt úgy hagyom. De amúgy most, végül is, nekem nagyon jól jött ez az elhatározás, illetve most tökre megkönnyebbültem, de amúgy sem hiszem, hogy bármi újat írtam volna még ezek után.

Jajj! Jaj, most meg már megint jó a kedvem. Valkókámmal beszélgetek, és igazán vicces 11-es hangulatba kerültem (ami amúgy nem számít "írásnak"...). Ez annyira... bizarr.

szeptember

Bálint dala.
- Szééép ingatlanom van a hegyen, persze, hogy nincs a nevemen, gazadag vagyok, becsületes, milliárdos, én tudok ilyet.
Antal: - Sokat keres, sok pééénze van, mellette szarnak érzem magam.
- A Gellért-hegyen nincs szmogriadó, én kiemelkedtem és ez a jó, nagy ingatlanom van a hegy-ehhen (persze, hogy nincs a nevemen), én gazdag vagyok, becsületes, milliárdos, és tehetséges...
Imádom a kaukázust. Most ezt a szöveget annyiban javítanám ki, hogy Bálint egy cseppet sem milliárdos, az apja az, aki milliomos, és ugye, mint mondtam, "fizeti neki a rezsit szerelemből" de ez megint egy fejezet a kis könyvben, és azt meg nem szándékozom ide leírni. De amúgy most kaukázus-diétán vagyok, és első menetben letöltöttem a tartós békét, az agyhalált, az ingatlant és a celebet, és nagyon örültem ennek az ingatlannak, mert pont előtte gondolkodtam azon, hogy az rendben van, hogy ugye az életüket ott töltik nálunk, de amúgy van ezeknek a férfiaknak is lakása, de hol? Hát, kitaláltam, hogy Bálint abban a házban fog lakni, ami mellett Reginával eljöttünk azon az emlékezetes estén. Ilyen nagyon új, kocka, óriási üvegablakokkal, és egy fél órát beszéltünk is arról, hogy ez milyen ház lehet, meg ilyenek. Na mindegy, az a lényeg, hogy neki abban a házban lesz egy lakása, az meg, hogy Harry hol él...., azt homály fogja fedni. (a lánchíd alatt.)
Amúgy most legalább egy évig nem írok semmit, de lehet, hogy soha többé, kivétel ez alól a june evenings, amit biztosan befejezek, de azt sem mostanában, mert ez a legutóbbi fejezet valami jelzés volt, hogy pihenni kéne. Nagyon úgy látszik, hogy belefáradtam... én bele szoktam fáradni azokba a dolgokba, amikben nem vagyok annyira jó.

Na, íme.

- Én nem szeretem a púdert, mert eltömi a pórusaimat.
- Mi az a pórus?

- Én az olimpián távgyalogló voltam.
- És az kit ÉRDEKEL? SZERINTED?

- Figyelj ide, Dani. Nyolcadikso vagy, év eleje van... jövőre is.

- Hol kapsz gyógyszert?
- Az aphotekében.

- Itt meddig tart a tél?
- Sokáig.
- Mi jellemző a csapadékára?
- A jég.

(Jázmin néha furcsa dolgokat kezd kántálni.)
- FŰ! FŰ! FŰ!
- Írj nehézipari ágazatokat.
- A fű.

- Hova érdemes telepíteni tehát a gyárakat?
- Auschwitzba.

- DE ÉN AZT SEM TUDOM, HOL VAN SZERBIA!!!
Én imádom ezeket az elkeseredett kifakadásokat.

- Mutasd meg azt, kisfiam.
- Nem mutatom. Anyukám nem engedte.

- Ezeket a nagy köcsögöket sem fogjuk ám lerajzolni, de Danikám, ha összetöröd, az SZMK megró.

- Te ne lökdössé' má..!
- Bocsánat. Véletlen volt.

- Danikám? Neked nincs felmentésed, hogy a harmadik óra után már nem vagy emberek közé való? (Klára néni specialitása a nyelvtanilag helyes mondat)
- Mi az, hogy "nem"?

- VAN VALAKINEK AZ OSZTÁLYBÓL KECSÖPE?

- Aha.. igen, és melyik állatok tulajdonságait hordozza magában?
Mármint, a kacsacsőrű emlős. - Hát, a kacsáét, ugye, a tehénét...

Én: - Veled milyen vicces dolgok történnek, amikor a francia alpokba mész síelni a barátaiddal?
Min: - ... találkozom a szomszéddal.
Én: - És még? Mondjuk, maga alá temet egy lavina, nem?
Min: - Nem. Hanem egy férfi.

- De miért kell rám borítani a padot?
- Most magaddal beszélgetsz?
- Nem. Klárika nénivel.

under the sheets

Most merje aztmondani valaki, hogy ez az Ellie Goulding nem annyira király, hogy az kimondhatatlan, én ebbe a csajba belezúgtam.

Illetve, hát, a hangjába. Meg ahogy áll annál a mikrofonnál. Én ezt örökbefogadom, vagy valami...

na-na-naa, don't want to talk

Óh, engem igazán boldoggá tesz, hogy Reginát is utolérte az a kór, hogy csakis az jára fejében, hogy filmet kell csinálni a történetéből. Én azt hittem, hogy nekem ezt a gondolatomat soha senki nem értheti meg.

És, Lellus blogjához fűződően, szerintem is zenére kéne élnünk. Nekem mindenem zenére van, de tényleg. (Most zene alatt nem Májlit értek, hanem, értik, hogy miket.)

Jaj, most ez valamiért eszembe jutott.

Regi: - De Kristen kit fog játszani ebben a filmben?

Én: - Ezt. Joan Jettet.

...

Regi: - MI? Neee!! DE ÉN AZT A NŐT SZERETEM!

Mindig témába vágnak a bennem váratlanul felelevenedő dialektusok.

Tehát, én írás közben mindig zenét hallgatok, és olvasás közben most már nem, de régen minden regényhez volt zeném, és remek érzés, mikor utána azt hallgatod, és megjelennek előtted a jelenetek... És ma olyan hihetetlen dolog történt, hogy néztem a South Parkot, az Obamás részt, és a végén a Clair De Lune szólt, én meg rájöttem, hogy el kéne olvasnom ezt az alkonyatot mégegyszer, és éreztem a régi szobám illatát, meg hirtelen olyan... Na mindegy, ez nagyon furcsa, de nagyon jó.

És, még mindig a standing on the shore-t hallgatom, és ezekre a gitáros részekre megjelent előttem egy göndörhajú lány, amint táncol, ide-oda rázza a haját, és ezért aztán ide-oda szállnak a loknijai, és nagyon jól néz ki, mert nagyon jó a világítás.

De én most ezzel a gyerekekről szóló drámámmal is úgy vagyok, hogy nem könyvet kéne írnom belőle, hanem forgatókönyvet. Mert én nagyon jó párbeszédeket tudok alkotni, ha akarok, de a leírásokkal meg a hangulatfestő ábrázolásokkal már nem ilyen könnyű. És a szálakat is nagyon jól tudom bonyolítani, de na, a lényeg, hogy nekem nincs elég tehetségem ahhoz, hogy regényeket írjak. De most, hogy Mary Hooperen gondolkodtam, rájöttem, hogy ez azért egy hivatásos írónál sem olyan magától értetődő, hogy jó könyveket ír, mert akárhány éves, a dolognak ugyanúgy ki kell forrnia még ott belül, és akkor sem olyan egyszerű munka az egész, ha megvan minden. Mindegy, szóval írni egy cseppet sem könnyű. Aki ezt mondja, hazudik. Attól még, hogy jön belőled, nem jelenti, hogy jó is, bár én azt vettem észre magamon, hogy azok a legjobb fejezeteim, amiket két óra alatt hozok össze, és hat meg hét oldalasak wordben. Mert azok már megvoltak a suliban, avagy akárhol, és mire a gép elé ülök, csak gépelek, és nem is hagyom abba, nem is pislogok... Így van, és amikor meg sajtolom magamból, akkor hihetetlenül szar, lásd a kilencedik june eveningset.

De ugye az sem igaz, hogy jó könyveket kell írni, mert a kiadott könyvek száma egy cseppet sem arányos a jó könyvek számával. A filmeknél is így van, de mindegy, nem is erről akartam most ömlengeni, hanem arról, hogy most Regina bejegyzésein felbuzdulva belém is visszatért az az ellenállhatatlan vágy, hogy filmet csináljak, ami tele lesz Reginákkal meg Annákkal, meg göndör hajú lányokkal, akik ide-oda rázzák a fejüket a standing on the shore-ra.

Én nem értem. A fejemben ez a Lorraine is annyira jó. Meg ez a gyerekes is, pedig ez még azt sem tudom, miről szól majd, csak az első képkockákat, hogy a svéd áll a búzatábla előtt, a szél pedig fúj, és a színek nagyon erősek. Az ég szürkés, mintha mindjárt esne, a búzatábla meg rohadtul sárga. A kislány meg úgy néz ki, olyan kicsi, és olyan édes, mint Regina, akit hamarosan le fogok fotózni. Hétfőn folyosófelügyelek, majd akkor.

Izgulok. Most fogok nekiesni Albusnak és Hannének. Nem akarok Muse-t hallgatni, úútálom a Muse, de akkor is keresek valamit, a new born eleje például remek ehhez. De végül is, maradok Ellie Gouldingnál, Imogen Heapnél, és Luke Steele csodálatosan beteg jelmezeinél. Jó lesz. Jó lesz.

standing on the shore

*empire of the sun. Én íímádom az empire of the sun.

És nagyon jó, hogy megtaláltam ezt a számot, mert ez címében és hangulatában is illik a jubileumi tizedik fejezethez, azaz Hanne és Albus kis összeröffenéséhez. Eddig csak Ellie Gouldingot hallgattam, amikor oda akartam képzelni magam, de ennek a csajnak csak hét számát találtam meg, és azokat mind meguntam sajnos, úgyhogy az égiek meg is leptek ezzel itt. Ááááh, íímádom ennek a számnak azokat a részeit, mikor nem énekelnek.

Mert ennek a Luke Steele-nek meg Nick Littlemoore-nak nagyon jó a neve és a hangja, de időnként nagyon irritáló, olyan, mint a Kardosnak, azt is angyon jó hallgatni, de ha belegondolsz, kicsit irritáló.

De most még csak ott tartok, hogy Albus és Scorpius beszélgetnek, Albus bizonytalan, és megbántja Hannét, bár ez megint egy idegesítő bonyodalom, mert azt hiszi, hogy megbántotta, de Hanne nem is tud erről. Na, de ezt valószínűleg kiveszem belőle, mert már elegem van az izzadó tenyerű Albusból. (Mert amúgy ha Prue fázik én is fázom, ha Ginny lámpalázas, nekem hányingerem van - de amikor ezt írtam, az tényleg nagyon durva volt, és ha Albusnak izzad a tenyere, az én tenyerem is izzad. És ez leginkább azért kellemetlen, mert én már megbarátkoztam ezzel a szemölccsel a bal kezem gyűrűsujjának tövében, de egyáltalán nem látok szívesen egy újat.) Csak az a baj, hogy fogalmam sincs, miről írhatnék, ha már Albusnak nincs ilyen problémája. Tehát, hogy mi történne a tizenegyedik fejezet, és a naaagy befejezés előtt. Mert a vége az nagyon jó, és a fejezet címe pedig "A kérdés, amire sosem kapjuk meg a választ" lesz.

Egyébként kedden, a critical masson pont álltunk egy kicsit a balhánál, és vot időm csodálni azt a négyszáz méteres Scarlett Johanssont. És rájöttem, hogy Hanne felnőttként valóban olyan lenne, mint Scarlett Johansson (a boldog békeidőkbn, mikor még nagy melle, nagy segge, és szőke haja volt, mert csakis ezért imádtam őt, de mostmár nem is imádom), viszont most egyáltalán enm úgy néz ki, mint a fiatal Scarlett Johansson.

Még ezt a Hanne Gaby-Odiele nevű holland modellt vádolom, akit a teenvogue-ban találtam, Hanne ugyanis így született meg a kis fejemben, hogy a holland király, és ez a név is király, és eza csaj meg olyan furcsa arcú, mint a legtöbb topmodell. Ld. Lily Cole, Vodianova, meg az az ufú... Tyra Banks.

Én imádom, amitket ez a Kai Z Feng fotózott. Az a kép, amikor Alex Pettyferrel cigizik, az angyon jó, az annyira jó, mert most kitaláltam, hogy Scorpius pont így néz ki, amikor Eliisával a nagy idegeskedéseik közepette elkezdenek füstölögni, Albus meg csak nézi őket komoran.

És akkor ő pont úgy fogja érezni magát, mint én velencén, mikor köröttem mind a négyen elkezdtek füstölni, én meg csak néztem komoran, és azt hittem, jobb lesz, ha követem a példájukat. Persze nem követtem, és így volt jobb.

De ő azért lesz komor, mert mindig komor képe van, amikor eltűnődik. Most azon, hogy hogy lehet ő ennyire szerencsétlen és szerencsés, míg Scorpius, aki ugye... (hát, kérem, nézzék meg a fekete-fehér fotókat) .. hogy lehet ilyen elkeseredett. És arra is rájön, milyen mély szakadék választja őt el az Eliisáktól és Scorpiusoktól.

Na, most végighallgatom a Battle for the Sun című albumot, ami tele van remek számokkal, kivéve a Battle for the sunt, mert azt nagyon meguntam valamiért, pedig szerintem jó az is.

Ez az Anna Brewster annyira nem is szép. De ezen a képen pláne nem. Vegyük azt, hogy az ott Regina, Harry nyakában. Mindjárt jobb.

harry würzburgban

Ezek földrajz órán jutottak eszembe, ahogy az atlaszomat tanulmányoztam.

Bálint: - És? Aztán hol álltál meg?

Harry: - Calais-ban.

Bálint: - ... Calais-ban. Te hogy a pöcsömbe' jutsz el Calais-ig egy tankkal? Izé, ipari mennyiséget vásárolsz, vagy mi a fasz?

_

Bálint: - És amúgy is, mi a szarért mész te Londonba autóval, ennyire unatkozol?

_

Ismét csak ő: - De azért nagyon okos vagy, hogy azzal a kis szarral gurigázol itt keresztül a világon, jó hogy nem izé, Jugoszláviába mész, és ott lógatod ki a Rolexedet az ablakon.

_

Most azon tűnődöm, leírjam-e ide a Harry Würzburgbant, mert az tulajdonképpen egy teljes fejezet, de ilyen spontán, tehát egy cseppet sem találtam ki előre, csak néztem az atlaszt, megláttam az autópálya mentén ezt a Würzburgot, és csak jöttek a hülyeségek. Ezt most biztosan senki nem értette, de nem baj. Ha-ha.

Mindegy, leírom, amit leírtam a földrajz óra után, mikor dőlt belőlem a hülyeség. Nem. Nem írom le. :D Most az előbb leírtam, aztán kitöröltem. Hát, van ilyen. Rossz szokás. Na, nézek egy kis így jártam anyátokkalt, mert van ötödik évad végre (asszem).