R: - De tudod mit kéne? Hogy.. ha apa mégsem megy csődbe, akkor kérünk tőle pénzt, ha nagyok leszünk, és akkor alapítunk egy filmkészítő céget.
Én: (Amúgy nagyon örültem, mert ilyen okos dolgokat csak én szoktam kitalálni, illetve az ilyen terveimet csak én szoktam kettőnk közül hangosan kimondani, ő mindig csak hümmög, meg bólint, aztán a későbbi megszólalásaiból talán lehet rá következtetni, hogy tényleg tetszik-e neki az ötlet, vagy sem.) - Úgy hívják, hogy filmstúdió.
Ezután azt ajánlottam, hogy inkább vásároljunk fel egy másikat, és ma a budaörsi teszkóban, mikor ezen merengtem, még azt is hozzátettem, hogy mi leszünk az ilyen feminista mozgalmak nemhivatalos reklámarcai, ha majd a miénk lesz a világ első számú filmstúdiója. A pénzügy lesz az én reszortom, a művészet meg Regináé. Tessék. Most mindenki érzékenyüljön el, mert tanúja lehetett a megtermékenyülésnek. Jaj XD
De egyébként mi olyan furcsák vagyunk! Ha nem lesz filmstúdiónk, szerintem akkor is lesz valamink. Mert nagyon furcsák vagyuk. Én mikor kicsi voltam, nagyon tudtam olvasni, olyannyira tudtam olvasni, hogy elsős koromban a felsőbb osztályokba hordott a kis osztályfőnököm menőzni, mert gondolom már akkor is az volt a probléma, hogy a gyerekek funkcionális analfabéták voltak, márpedig ötödikben azért már tényleg szükség van az olvasásra. Az ikrem meg azt vallotta, hogy ő iskola előtt szorzott és osztott. (Meg kivont és összeadott.) Most pedig rólam derült ki, hoy valójában logikai zseni vagyok, róla meg azt tudjuk egy ideje, hogy roppantul magas a nyelvi intelligenciája. És ebből nem tudom miért következik az, hogy világmegváltók leszünk, valami női megérzés lehet. A facebookon is csináltam egy tesztet, hogy miért élek, és az jött ki, hogy én fogom felrobbantani a világot. Legyen tehát egy fészbukos teszt az én pályaválasztási tanácsadóm.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése