szerda, január 26

elküldtem Minnek egy linket, amely a már sokszor említett kedves barátnőm fácse adatlapjára mutat, erre ő:

 (R) üzenete:
 ez mi a szar?
 a lovak mióta tudnak regisztrálni a fészbúkra?
 vagy a fészbúk mióta horszbúk?
 ez egy ló
 lólólóló

:DDD

secret

Vasárnap éjfél körül megtorpantam a nappali közepén, és rájöttem, hogy képtelen vagyok emberek közé menni, úgyhogy azóta nem is járok iskolába, hanem itthon vagyok és szellemi felfrissülésen megyek keresztül. Az tényleg  mellékes hogy hányingerem van, szédülök és fel-le csúszdázik a vérnyomásom, mert engem az ilyen dolgok nem szoktak távol tartani az iskolától, tavaly hörghuruttal mentem amilyen jófej vagyok, de tényleg nem érzem magam alkalmasnak a társas együttélés szabályainak betartására vagy egyáltalán elfogadására.
De ez tényleg abnormális most már. Aki ismer, az tudja, hogy utálok hiányozni az iskolából és igen nyomós ok kell ahhoz hogy mégis megtegyem.
 Kedden végignéztem a gossip girl első évadát és azóta elvonási tünetektől szenvedek. Úgyhogy asszem újrakezdem amíg nem jutok hozzá a másodikhoz. Amúgy karácsony óta nálam van és hozzá sem nyúltam, mert úgy gondoltam hogy én ezt nem ismerem, de biztos hogy szar és biztos hogy utálom, és tényleg szar, de imádom, és Blair nagyon csúnya (amúgy Blairt az játssza akinek ilyen nagy nyalókafeje van és tavasszal negyvenötször kellett felvenni, ahogy vihogva toppan be selena gomez diplomaosztójára vagy mi volt az). És a Csak Bassz is nagyon csúnya, és azt sem értem, hogy Kati Farkas miért lett ázsiai és miért úgy mondják a nevét hogy KÉTI FÁRKÁSZ.
 Amúgy ehhez az egészhez kábé annyi közöm volt, hogy a klikk első részének a végén van egy kis ajánló a Bad Girlből, ami ugye ennek az eredeti változata, és azt is átjavítottuk Regivel.
 Próbáltam megírni a jelenetet, a trupposat és a Vígszínházas pályázatra készülőt is, de természetesen nem ment, viszont megnéztem egy csomó filmet amit már tök régóta akarok, például a Northanger Abbeyt (valószínűleg ez a klastrom titka, mert rémlik hogy van Jane Austennek egy olyan című könyve és ez lehetett a filmváltozat) mert Felicity Jones a főszereplő.
 Önkéntes száműzetésemnek nyilván pszichés az oka, de holnap azért elmegyünk a kardiológiára. De úgysem fogják tudni, mi bajom van, mert az ilyenkor sosem szokott kiderülni. Legalábbis nem a kardiológián.
El tervezem olvasni még a rettentő gyönyörűséget és a lázadó angyalokat újra méghozzá abban a reményben, hogy hamar megjelentetik az utolsó részt. Szombaton meg felvételit írok. És nagyon szar lesz, igazán sajnálom, hogy semmi kedvem a matekot gyakorolni és nem is fogom, akkor lehet, hogy elérnék úgy két pontot. A magyar is egy lidérc, azt gondoltam hogy azzal semmi értelme foglalkozni mert az úgyis hibátlan lesz (tavaly csúnya írás végett nem kaptam meg két pontot, így 49 lett volna, egyet meg azért, mert összecsaptam a fogalmazás végét, hát hogy a francba ne csaptam volna össze, a szomszédomat kellett bámulnom, akivel aztán jártunk kábé három hetet :D), erre megnéztem a tavalyit, és ott elakadtam, hogy "a keresett szó minden esetben mély hangrendű". MI VAN? EZT TANULTUK KÁBÉ HARMADIKBAN HONNAN TUDJAM MI AZ??
Na mindegy.

You know you love me, x o x o

Ja, és rájöttem, miket fogok vásárolni Londonban:
Skins első és második évad a létező legextrább kiadásban, Skins első évad zenéi, és egy darab júniusi Elle Jázminnak. Meg egy csomó cadbury, walkers, krémteák és egyéb brit finomságok, amiktől nem férek majd el a bőröndömben. De a zsebpénzem kábé az első pontnál el fog fogyni, úgyhogy inkább kajára költöm majd  pénzem mint mindig.

péntek, január 21

everything is going to beat

 ez van a falon a fejem felett. a rózsaszín dolog lent az egy masni, méghozzá egy anyagdarabmaradványból, ami még Mintől származik és nem tudom, miért volt neki ilyen. Oldalt pedig fotós pályafutásom egy mászterpiecéje (illetve egy részlete) látható, azóta be is fejeztem, mert megtudtam hogy fotó hétfőn van nemtudomhányórától éjszaka, úgyhogy nem érdekel, majd jövőre, de csak mert anyukámmal összevesztem azon, hogy művészetis leszek-e majd (én nem akartam mert nem érdekel a fotózás, ő meg akarja mert LEGYEN SZAKMÁD KISLÁNYOM AZ A JÓ ilyen remek felfogásban működik az agya, és ebből jutottunk el aztán oda, hogy drogozom) így hát feltétlenül ellent kell mondanom saját magamnak.
 azon tűnődtem továbbá, hogy ez veszélyes, ha mostantól minden egyes számnak, amitől ilyen delíriumba zuhanok, ilyen emlékművet emelek a falon, akkor egy idő után el fog fogyni a hely. És az gáz.
 Amúgy nagyon felesleges volt ez a nap eddig, a mindenki által nagyon kedvelt lelki állapotomba kerültem, az epocha első negyed óráját a vécében nyivákolva töltöttem, délre szörnyű fejfájásom lett, és attól haltam meg majdnem, egyébként 11:25-ig volt órám, amúgy meg mindenki szarjon sünt.
Éljen a ma este. Nemtom mi lesz. Spontán buzisör.

kedd, január 18

my best friend is you

- és.. most akkor ezek úgy haltak meg, hogy barátnők voltak?
- igen.
- hű. Hm.
- Hm.
- Hm.
- De legalább most... együtt vannak.
- Igen. Elvannak. Fú, az nagyon szar lehet, ha meghal a legjobb barátnőd.
- Ja.
- Nagyon gáz.
- Igen. Úgyhogy légyszíves na halj meg.
- Jó. Te se.
- De engem megölnek.
- Jó.
- Vigyázz a vonatokkal.
- Te is. Szia...
- Szia.

:) muci. 

vasárnap, január 16

alice

 Miért gondolom azt magamról folyamatosan, hogy egy halott lány vagyok?
Mikor felteszem a fejemre a sapkám, mindig eszembe jut Susie a piros kötött csillingelős sapkájával, és elkezd járni a fejemben az Alice. Ettől mindig olyan védtelennek, megpecsételt sorsúnak, 14 évesnek és halottnak érzem magam. Rettenet.

 Ami meg más, az az a roppant mód bizarr felfedezésem, hogy a tegnapi dolog ugyan engem nagyon megmozgatott a tényfeltárás szintjén, ám semmilyen negatív benyomást nem tett rám, sőt, ami azt illeti rohadtul várom a pénteket, és erősen fantáziálgatok a skins buliról is...
Mármint majd összefostam magam a gép előtt ülve, hogy ugye nem olyan halt meg, akit ismerek, akinek késő délután azt írtam, hogy "en nem megyek mer allitolag eleg retek emberek lesznek :))" nagyon igényes módon? De akkor sem döbbentem rá, hogy bizony pontosan ezért vagyok még három évig korlátozott jogokkal rendelkező állampolgár, hogy ne tapossanak agyon egészen véletlenül.
Mindegy. Úgysem bírom értelmesen leírni, és nincs is semmi értelme, szóval hagyjuk

PÉNTEK <3

szombat, január 15

the lovely bones

Ha esetleg néha teljesen elgépelnék valamit, akkor az valójában nem elgépelés,hanem egyrészt tíz ujjal írok merthogy kettes vagyok gépírásból, másrészt pedig tegnapnem éppen beszámíthatóállapotomban leöntöttem kornfléksszel a gépemet, úgyhogy nem működik a billentyűzet rendeltetésszerűen (bár ezt tegnap felettébb humorosnak találtam, hogy "ropi ripi rop rop ropog a ropogós kornfléksz ez kurva vicces rip rop rop").
 Nagyon nagyon méltatlanul ért véget a Komfortos Mennyország.
Úgy értem, nem a vége volt méltatlan, az teljesen jó volt, nagyon amerikai, ugyanakkor meg nagyon nem, hanem a mód volt méltatlan, ahogy befejeztem. A héven, a Batyi felé. Csak vége lett, lapoztam, lapoztam, fedél. És ennyi. Elraktam. A szokásos kétségbeesés, ami a jó (meg a rossz) könyvek után mindig elfog, a másodperc töredékéig tartott, aztán egész más kezdett el járni a fejembn, mintha egy matkfeladatot fjeztem volna be, vagy nem tudom. Mert olyankor is minden atomommal a matekra figyelek, minden gondolatom számmá konvertálódik, de mikor vége van, simán visszaugrom a rendes állapotomba, és soha többet eszembe nem jut a dolog.
 Aztán este, ahogy beléptem a szobámba, felraktam a könyvet a polcra majd végigmértem a könyveimet, végre rendesen elfogott a kétségbeesés, hogy most mihez fogok kezdeni,mert felneveltem a gyerekeimet,mindent elértem, úszómedencém van meg abercrombie pulcsim, stb.
 Egyébként nem volt annyira hihetetlenüljó, inkább csak jó. Semmi kedvem a történetet elemezgetni, de arra rádöbbentem, hogy bár nagyon sok amerikai dolgot utasítok el csípőből,az amerikai könyveket semmiképpen sem volna szabad, feltéve hogy nincs belőlük több rész (ld. twilight-saga). Ez is amerikai, de teljesen jól esett olvasnom, egész életszagú volt, bár a végéről szívesen kitéptem volna azt a sok hülyeséget ami viszont tényleg amerikai volt, viszont azt a földöntúli örömör kívánom mindenkinek, amit akkor éreztem, mikor a könyv úgy ért véget, hogy (SPOILEEER) semmi nem derült ki, nem volt nagy parti a letartóztatás felett, amikor mindenki elfelejti, hogy tulajdonképpen egy kislány halálát ünneplik, tökmindegy, csak letartóztattak valakit, akinek jogában áll hallgatni. Semmi ilyesmi. Zsír.
Mondjuk a film szerintem ergya volt, az már amerikanizálódott vagy mit csinált, de mindent sikerült tök kommersznek beállítani benne, mintha nem szabadna eltérni egy sémától, vagy én nem is tudom, de ha énbelőlem filmes lesz, én úgy el fogok térni ezektől a sémáktól, hogy... éhen is halok belé, de fuck it.
 Amúgy magamban meg azt tartom érdekesnek, hogy ugye a könyvön nem sírtam, nem is nevettem, semmi hangot nem adtam ki magamból végig, nade a film, ó... És az van, hogy nem a szereplők bánatát érzem át, nem őket sajnálom, de nem is a helyükbe képzelem magam, hanem az egész történetet átkonvertálom a saját kis életemre, na,és akkor kezdek el keservesen zokogni. Most elképzeltem, hogy véletlenül mégis születik majd egy gyerekem, akit véletlenül nagyon szeretek, mert én leszek az, csak szerethető formátumban, úgy értem nyilván az utódom a hülyeségeimet is örökölni fogja, csak azt nem fogom észrevenni vagy tolerálom, mert hozzá tudok majd normálisan viszonyulni ellentétben ugye önmagammal. És hát szóval hogy ez a csodálatos kis lényecske,énem remekműve egyszer csak megszűnne létezni...
Na mindegy,ésmindebből arra jöttem rá, hogy egyáltalán nem vagyok empatikus lélek,mert csak akkor tudok elkeseredni valamitől, ha velem történik, avagy legalább elképzelem jó részletesen,amúgy csak verbálisan sajnálkozom, de semmi nem mozdul meg bennem.Fura.
Na, erről sem bírtam semmi értelmeset írni.
Nézzék meg a könyvet és ne olvassák el a filmet. Just as usual.

vasárnap, január 9

little secrets

az hogy lehet, hogy Tímea, aki körülbelül még az iskolám kilométeres körzetében sem járt, már több ellenkező neművel barátkozott onnan össze, mint én? Ez egy nagyon igazságtalan állapot.
Hoppá! Véletlen felgyújtottam az imént a termtudos papíromat, úgyhogy nem tudok tanulni epochazáróra, ejj de kár.
Séta közben azon tűnődtem, hogy vajon mi lehet a 'pornó' szó eredete és rendes jelentése. Nem gondoltam hogy be fogom írni a keresőbe mert féltem, hogy majd nem nekem való tartalmak bukkannak elő, így hát az idegen szavak szótára adta meg a választ kérdésemre.

És: túl vagyok az első héten.
 tünetek:

  • álmosság
  • hiszti
  • furcsa fejfájás
  • hasi tartalékok megszűnése
  • éhségérzet és étvágy hiánya
  • evés esetén először gyomorfájdalom aztán bűntudat (ami bizony már gázos:D)
a kalóriák számolgatása elmaradt már az összesítés szintjén, egyébként sikerült betartani a 600-at naponta, viszont tegnap valami nagyon érdekes falási rohamban törtem ki Regiéknél, mert ugyna nem is voltam éhes, de folyton enni akartam, és ettem is nagyon mosolyogva, de mára elmúlt szerencsére. 

ennek a bejegyzésnek semmi értelme nem volt.

hétfő, január 3

electric bloom

Ma a pszichológusom elmondta, hogy neki nagyon sok olyan kamaszlánnyal volt már dolga, és a kilencven százalékuk azt mondta, hogy pszichológus akar lenni, ő meg kilencven százalékuknak azt mondta, hogy ne legyenek, de nekem különösen ajánlaná, hogy az legyek, tekintettel arra, hogy nagyon szar életem lesz, mert túl érzékeny vagyok. Illetve azt mondta, hogy nehéz, és hogy nagyon érzékeny :D. És nem azért kell pszichológusnak lenni, mert nehéz az élet hanem mert érzékeny vagyok, "vilu"?
Hmm. Szép. De nem leszek. Mert én olyan munkát akarok, amihez egész délelőtt egy kávézóban kell ülnöm laptoppal, sajttortát eszegetve.
 Egyébként egy nagyon érdekes kísérletnek kezdtem neki, a címe: Meddig bírom napi hatszáz kalóriával?
És tényleg nagyon érdekes, mert egy idő után idegbeteg leszek majd, meg nyűgös, meg álmos, meg koordinálatlanná válik majd a  mozgásom, nem tudok majd figyelni... és ezért érdekes, hogy MEDDIG élem túl, mert ilyen gyöngén beesek a hév alá meg ilyenek, de én eddig nagyon viccesnek találom :D. A csodálatos agyam máris blokkolta az éhség érzésének képességét, hiszen az alaposan keresztbe tenne most nekem, de azon tűnődtem, hogy amúgy sem volt nekem valami nagy energiaigényem, csak imádtam enni, meg unalomból zabáltam, nem azért, mert folyton éhes voltam, így aztán inkább szenvedélyről mondok le, mint szükségről, bár...
a kísérletem kétféleképp végződhet: meghalok, vagy pedig a hónap végén nagyon jót röhögök magamon, hogy mekkora beteg állat vagyok, és hogy nagyok rám a nadrágjaim.
De hogy az előbbit megelőzzem, kitaláltam, hogy vasárnap úrreggelizni fogok, tehát ugyanazt eszem mint mindig, csak normális adaggal.
Arról nem is beszélve, mennyi pénzt takarítok meg vele.

vasárnap, január 2

hometown glory

metrón, másnaposságot tettetve, és tudva, hogy a frissen lekoptatott big begger egy órája bámul,
meg amúgy is mindenki néz valamiért
tán mert olyan halotti maszk fejem van
hullaként vonzom az emberek tekintetét hahahhaha

Büdös új évet senkinek 
Tűnődtem rajta, hogy ha az év első napja előrevetíti a hátralevő 364-et, akkor én ebben az évben sem szabadulok a démonjaimtól, én alszom majd a legtovább, a nappali közepén forgok majd a time to pretendre, nézem, ahogyan lányok csókolóznak körülöttem, sokat iszom és nem részegedem le, igazmondósat játszom, virslit eszem, önző kurva vagyok, mert hazafelé ketten is pénzt kértek tőlem, én meg kizárólag azért nem adtam, mert semmi kedvem nem volt előszedni a pénztárcámat, trüffelt eszek, nagyon sok trüffelt, megpróbálom meghánytatni magam mert bűntudatom van és nem merem kipróbállni a langyos vizet mert attól tényleg elhánynám magam (tehát tudni fogom a megoldást minden bajomra, csak nem merem majd alkalmazni őket! zsír), de nem megy as usual, szóval befejezem végre az eltakarítónőt... Semmit nem fogok csinálni idén úgy érzem.
Pár felesleges fogadalom
  • nem iszom ha vezetek
  • nem verem a feleségem
  • leteszem a cigit
  • nem lógok iskolából
  • felkelek reggel
  • hévvel járok iskolába

betarthatatlanok

  • nem veszek magamhoz ételt karácsonyig
  • elmegyek néha edzeni Krisztával
  • nem leszek szerencsétlen
  • nem fikázok semmit amihez nem is értek/ismerek
  • nem leszek csúnya
  • nem kapcsolom be a tévét akkor sem ha jó a hangja mikor bekapcsolom
  • rendszeresen szemtornázom (nagyon gáz, szemüveg kell a gépezéshez is)
  • elmegyek fogszabályzásra, belgyógyászhoz, bőrgyógyászhoz, méhészhez, valami agyorvoshoz mert sokat fáj az agyam, továbbá kérek időpontot kardiológiára és pulmonológiára még a halálom beállta előtt (de ha valaki orvos akar lenni az egyébként miért gyűlöl ennyire orvoshoz menni?)
  • nem sírok mikor levágják a hajam
  • beírom a diákigazolványszámomat a bérletembe
  • nem gépezem kettőig minden éjszaka
humánusabbak

  • nem veszek magamhoz ételt ha nem vagyok éhes
  • rengeteg vizet iszom
  • nem hagyom a körömlakkot magától lerohadni, hanem lemosom még a folyamat megindulása előtt
  • nem hanyagolom a barátaimat
  • néha kikapcsolom a gépem
  • veszek égősort az ikeában 
  • evés után azonnal elmosogatok
  • nem oltom le rútert még mielőtt megszólalna (asszem ez betarthatatlan)
  • nem írok hülye listákat
jóéjt?