Örök hála a selectornak.
Az a szám, amit valójában meg akartam hallgatni még egyszer, nem volt fent youtube-on, a constellations, viszont volt két másik: the horse, és over the hill. Hát mind a kettőről rögtöna mosolyszünet ugrott be, és ihletem támadt, úgyhogy most gőzerővel írom a visszatérés című 10. fejezetet. (Azért a Pruedence rendesen beelőzött, de a Mosolyszünetet többen szeretik, ezen elgondolkodtam. ) Az a gáz, hogy az egész történetet el kell olvasnom mégegyszer, az elejétől, mert már teljesen elfelejtettem, hol is tartunk, és hogy miből mit akartam kihozni.. ilyenkor viszont állati jól jönnek azok a kis jegyzetek, amiket máskor úgy utálok :D De örök hála az Alessi's Arknak.
Fú, hát én ezt nem bírom!
Már most rosszul vagyok attól, amit írtam -.- JÉÉÉZUSOM! Szeretem, hogy olyan kevés a szóismétlés... ÁÁÁ, Úristen! Na, most nem tudom, miféle zenére írjak, nyomassam még ezt a meddle-t, vagy az alessi's arkot, de azzal aza abjom, hogy akkor túl nyugis lesza fejezet. Ó, Istenkém, mit hallgassak? Jó lesz ez.
Na, írok, aztán folytatom. 10:05
10:09 de basszus! Olyna nehéz folytatni.. de nagyon akarom, csak annyira nehéz! Meg érzem, hogy négy hónap alatt én is mennyit változtam, a fogalmazásom is mennyit változott, és most.. hogy folytassak egy iylen nyers izét? Most álljak vissza arra... áá???
"Az edzés második fele részemről kőkemény koncentrálás, a lányok részéről meg kőkemény játék volt. Mivel én, az okos, arra koncentráltam, hogy se Mia, se Harry ne jusson eszembe, csak körülöttük forgott minden gondolatom, valahogy még Aprilre sem sikerült rászólnom, így aztán várható volt, hogy az utolsó negyed órában leforduljak a seprűmről."
Ennyi telt tőlem. Most hagyom, majd.. majd talán később :S. 10:25
vasárnap, május 31
szombat, május 30
tegnap
és ma.
Jaj, hát mégsem. Laptopon vagyok, mert zenét akartam hallgatni, az asztalin nem lehet, innen viszont blogolni nem lehet, mert ugrál, és néha bekezdésekkel feljebb kezdek el írni anélkül, hogy észrevenném, és így csak nagyon lassan lehet írni... ahhoz meg nincs türelmem. Úgyhogy megyek unciklopédiát olvasgatni, mert a Pécs 2100-at már végigböngésztem. Tutira egy unciklopédiás írta azt is. A meddle annyira jó szám! That's all.
Jaj, hát mégsem. Laptopon vagyok, mert zenét akartam hallgatni, az asztalin nem lehet, innen viszont blogolni nem lehet, mert ugrál, és néha bekezdésekkel feljebb kezdek el írni anélkül, hogy észrevenném, és így csak nagyon lassan lehet írni... ahhoz meg nincs türelmem. Úgyhogy megyek unciklopédiát olvasgatni, mert a Pécs 2100-at már végigböngésztem. Tutira egy unciklopédiás írta azt is. A meddle annyira jó szám! That's all.
Tila Tequila
Ezt leltem arról a szerencsétlen ufóról, ami nagyon tetszett (a képekért és az eredeti környezetért katt a post címére):
Tila Tequila (AKA alien attention whore) egy lapos fejű szingapúri kurva, egy ember-alien hibrid, akinek valahogyan sikerült betörnie a médiába, miután kijött a börtönből, ahol a tetkóit is csináltatta (amiktől mellesleg még olcsóbbnak néz ki). A börtön után csináltatta meg a csöcseit is, hogy a pornószakmában is elfogadtassa magát. Erre ugye szükség volt, mivel van benne ázsiai vér, így az A-s kosár egy kissé kevés volt oda. A profi médiaribanc sorra bukja be műsorait, de mindez nem tántorítja el attól, hogy tovább folytassa a kurválkodást, nálunk az MTV csatorna műsoráról lehet ismerős, melyben sok lúzer, leszbikus és fake biszexuális verseng a kegyeiért. A műsor több mint lulz, gyakran elgondolkoztam, hogy vajon komolyan gondolják e a készítők és a versenyzők. Mindenképpen visszalépést jelent az emberi evolúcióban (épp úgy, mint Tila kinézete), megtekintése agykárosodást okozhat, különösen a tizenéves kislányok vannak veszélyben.Köszönjük. Szeretem az ilyen hasznos írásokat, amikkel mélyen együtt érzek. Egyetlen részt láttam ebből a szarból, és azon siránkoztam, hogy könnyen befolyásolható kortársaim nagy része holnaptól leszbinek fogja gondolni magát, és.. szörnyű világ lesz akkor.
A szutyok műsorokra nem igen érdemes szót pazarolni, tipikus celebshow, a tipikus elemekkel. Az alien dirigál, a sok hülye meg csinálja a feladatokat randiért… lol. Az első szezon végén Tila drága megtalálta puncifejű Bobby-t, akit dobott is nem sokkal a műsor vége után, persze még véletlenül sem szándékosan és a pénzért tette. Mellesleg a hibrid állítja, hogy őt dobták… egen. Bobby baby persze elmondta a médiának, hogy a kurva egyszer sem hívta fel a műsor végeztével, persze biztosan azért mert egy idegen civilizációhoz tartozó lény, nem ismeri az emberi technológiát, nem ért a telefonhoz. Tanulság: Tila még több pénzt akar, csinált hát egy újabb sorozatot.
Tila egyike az “új világ”-ból érkezett nooboknak, akinek azonnal milliónyi követője van. Bálványozói között főként a tudatlan tini-libákat találhatjuk, akik 19 éves koruk ellenére sem normálisak és azonnal leszikusak szeretnének lenni. Illetve az agyatlan péniszek alkotják még a rajongói tábort, akik a fent elmondottak ellenére képesek szerelembe esni ebbe a földönkívülibe. Olykor meg-megnézem egy-egy műsorát, hogy legyen min szörnyülködnöm. Bár mostmár lefutott a második évad is a színvonalas csatornán, és nagyon sajnálom, hogy nem láthatom többé ufo-fejű szerelmem, de van helyette Paris Hilton, Öribari kerestetik című műsora, ami azt hiszem szörnyűbb, mint bármi más a világon.
péntek, május 29
Anne
És azt is közölni akartam, hogy ma délután sirattam meg először Anne Frankot. Tegnap egy "kicsit" utánaolvastam a haláltáboroknak, ma pedig megnéztem az egyik filmfeldolgozás fanmade trailerjét, és el is kezdtem rajta bőgni. És körülbelül 15 percen keresztül úgy megbecsültem mindent, ami körülöttem van, ahogy még soha. De ahhoz sajnos túl ami vagyok, hogy ez az érzés sokáig tartson, persze azt sem mondom hogy most akkor az élet megy tovább, mert nem megy, mert többet eszembe nem fog jutni..őőő.. szóval.. Hát ez elég szörnyű, na de izé! Na! Akkor is megrendített az egész (noha a naplót még mindig nem fejeztem be), viszont megint találtam egy dolgot, amit nem tudok elmondani, leírni.
Banana King
All you have to do is: Put a banana in your eaaaar!
A banana in my ear?
Put a (right? mit mond?? mi az az érett? :D) banana into right your favourite ear! It's true.
A banana in my ear?
Put a (right? mit mond?? mi az az érett? :D) banana into right your favourite ear! It's true.
szerda, május 27
jaj.
"Annyira rossz... Valaki belémesik, én meg alaposan kiábrándulok belőle.Ezt írtam 2007 decemberében. Ebből is látszik, milyen hálátlan az ember, az kell neki, ami nincs. De már megvolt. Csak akkor nem kellett. Atya Isten!
Most, kamaszkorom alkonyán, mikor a pattanásaim a reneszánszukat élik, belémesik valaki...
És én is szeretek vele lógni, meg minden, de... ilyen szempontból teljesen leblokkol.
Fúj. Csak ennyit tudok mondani."
hétfő, május 25
Chapter eleven
Hihetetlen jó erre a Sweepre alkotni. Van a nyolcadik percnél (a szám 11 perces, és égi jel, mert a 11. fejezetet írom reá) egy rész, ami gitár pengetésből áll, és az egyszerűen gyönyörű.
Most annyira belejöttem az írásba, és ez olyan felhőtlenül boldoggá tesz, hogy az hihetetlen :D Meg arra is rájöttem, hogy akkor a legjobb írni, ha jól tudod, hogy van közönséged, de nem olyan emberek, akiket ismersz. Olyanok, akik úgy tudnak véleményt alkotni, hogy közben nem kímélnek, mert nem ismerik a törékeny lelkedet, tehát teljesen szubjektívan (jól használom?) tudnak hozzáállni a történethez. Illetve az ismerkedés együtt jár ezzel, főleg a lumosos alkotással, De ez nem rossz dolog, hiszen az egyik legjobb barátnőm is innen származik. :D
- Gyűlöllek – jelentettem ki. A fogaim közt szűrtem, és tényleg olyan elképesztő gyűlölet áradt a szavamból, hogy olyat még soha… Soha nem éreztem. Sírhattam volna, de nem tettem, hiszen nem lett volna értelme. Nem értem volna el vele semmit, csak hogy Zelda szájának szélei még közelebb érjenek a füléhez. Mégis sírva fakadtam, és rimánkodtam… Szörnyű hangerővel kértem, hogy ne tegye meg, amire készül.De néma csend volt. Egy könnycsepp sem gördült le az arcomon, noha éreztem… A reménytelenség már szinte teljesen szétmarcangolt. Ugyanaz, ami négy évvel korábban, habár azt hittem, ahhoz semmi sem fogható…
Kicsit szépséghibás, de asszem, Prue kész van. Úgy értem, kész a karaktere. Végre.
Ezt most muszáj közebszúrnom, mielőtt elfelejtem, de rájöttem, hogy a Jázmin sokkal okosabb nálam végre egy dologban. Ő nem bocsátja meg azokat a dolgokat, amiket elvből én sem bocsátanák meg, de mégis megteszem, mert annyira sikerült meghülyíteni. Persze, lehet, hogy ez is az én hülyeségem,. és nem az ő okossága, de mindegy. Mindenesetre most ő viselkedik okosan. Köszönjük.
- "Csak hiszed! – fanyarul elmosolyodott. Szemezget velem. Aztán úgy tesz, mintha nem is léteznék. Mikor a szemébe nézek, úgy látom, neki is olyan mély érzései vannak, mint nekem, hogy nem csak a szép pofikámért bír, mert ismerjük be, hogy az van… Hogy ő is úgy érzi, minket egymásnak teremtett az ég!… Hát, ne haragudj, ez nem direkt lett ilyen nyálas, de másképp nem tudom kifejezni magam. Szóval, minden apróság ellenére úgy érzem, hogy Lucas megjelenésével nálam be is zárult a kör. Akárhogy szerethetem és gyűlölhetem, közömbös soha nem lesz. És más valaki sem lesz, akit szerethetek úgy, mint őt… Akárhányszor rám néz, rám mosolyog, esetleg komolyabban beleesünk egymás tekintetébe, azt gondolom, hogy ezt ő is pontosan érzi. Hogy most még nem én vagyok az első, de valamikor az leszek… De mikor mindenféle különösebb jel nélkül elmegy mellettem, az olyan, mintha pálcával turkálnának a szívedben."
Kész.
Most annyira belejöttem az írásba, és ez olyan felhőtlenül boldoggá tesz, hogy az hihetetlen :D Meg arra is rájöttem, hogy akkor a legjobb írni, ha jól tudod, hogy van közönséged, de nem olyan emberek, akiket ismersz. Olyanok, akik úgy tudnak véleményt alkotni, hogy közben nem kímélnek, mert nem ismerik a törékeny lelkedet, tehát teljesen szubjektívan (jól használom?) tudnak hozzáállni a történethez. Illetve az ismerkedés együtt jár ezzel, főleg a lumosos alkotással, De ez nem rossz dolog, hiszen az egyik legjobb barátnőm is innen származik. :D
- Gyűlöllek – jelentettem ki. A fogaim közt szűrtem, és tényleg olyan elképesztő gyűlölet áradt a szavamból, hogy olyat még soha… Soha nem éreztem. Sírhattam volna, de nem tettem, hiszen nem lett volna értelme. Nem értem volna el vele semmit, csak hogy Zelda szájának szélei még közelebb érjenek a füléhez. Mégis sírva fakadtam, és rimánkodtam… Szörnyű hangerővel kértem, hogy ne tegye meg, amire készül.De néma csend volt. Egy könnycsepp sem gördült le az arcomon, noha éreztem… A reménytelenség már szinte teljesen szétmarcangolt. Ugyanaz, ami négy évvel korábban, habár azt hittem, ahhoz semmi sem fogható…
Kicsit szépséghibás, de asszem, Prue kész van. Úgy értem, kész a karaktere. Végre.
Ezt most muszáj közebszúrnom, mielőtt elfelejtem, de rájöttem, hogy a Jázmin sokkal okosabb nálam végre egy dologban. Ő nem bocsátja meg azokat a dolgokat, amiket elvből én sem bocsátanák meg, de mégis megteszem, mert annyira sikerült meghülyíteni. Persze, lehet, hogy ez is az én hülyeségem,. és nem az ő okossága, de mindegy. Mindenesetre most ő viselkedik okosan. Köszönjük.
- "Csak hiszed! – fanyarul elmosolyodott. Szemezget velem. Aztán úgy tesz, mintha nem is léteznék. Mikor a szemébe nézek, úgy látom, neki is olyan mély érzései vannak, mint nekem, hogy nem csak a szép pofikámért bír, mert ismerjük be, hogy az van… Hogy ő is úgy érzi, minket egymásnak teremtett az ég!… Hát, ne haragudj, ez nem direkt lett ilyen nyálas, de másképp nem tudom kifejezni magam. Szóval, minden apróság ellenére úgy érzem, hogy Lucas megjelenésével nálam be is zárult a kör. Akárhogy szerethetem és gyűlölhetem, közömbös soha nem lesz. És más valaki sem lesz, akit szerethetek úgy, mint őt… Akárhányszor rám néz, rám mosolyog, esetleg komolyabban beleesünk egymás tekintetébe, azt gondolom, hogy ezt ő is pontosan érzi. Hogy most még nem én vagyok az első, de valamikor az leszek… De mikor mindenféle különösebb jel nélkül elmegy mellettem, az olyan, mintha pálcával turkálnának a szívedben."
Kész.
Chopin
Nem tudom, miért olyan jó komolyzenére írni a Pruedence-t. De egyfolytában Chopint hallgatom, és dőlnek belőlem a gondolatok, az érzések... amikkel aztán elvuduzgatok, ahogy Regina fogalmazott. Hiszen miért ne szőhetnénk bele a történeteinkbe az érzéseinket? Mrs Rowling meghalt, Lily Potter is meghalt...
Meg a véleményírók. Hát én nem tudom, hány éves lehet ez a bizonyos illető, de borzasztó intelligensnek tűnik. Egyáltalán nem ismerem, de úgy viszonyulok hozzá, mint Anne Frank Peter van Pelshez. (Van Daan a könyvben.) Mármint, mikor még nem volt szerelmes belé. Olyan elgondolkodtató... Vajon mikor ismerem meg önmagam? Most ez elég hülye kérdés volt, de tényleg: mikor ismerjük ki valójában önmagunkat?
Én nem akarom, csak azért. Sokkal jobb, ha mások ébresztenek rá egyes dolgaimra. Illetve: lehetünk-e ismerői számtalan emberi jellemnek anélkül, hogy magunkat ismernénk, továbbá hogy az előbbiről tudnánk? Elvileg igen. Most nem tudom, mihez hasonlítsam.. a spárga. Kicsik vagyunk, gyakran üldögélünk lehetetlen pózokban, például spárgában, anélkül, hogy tudnánk róla. De nem, ez nem olyan dolog, ami veled születik!
Sokat gondolkodsz, vagy éppen nem... És tudod, hogy reagálna "ez" az ember egy bizonyos szituációban. Azt mondjuk sokszor könnyű megállapítani... De vannak jóval bonyolultabb emberek. Akik a hülye álca mögé bújnak, miközben komoly gondolataik vannak...
Egyetlen ember van, akit soha a büdös életben nem óhajtok megérteni, mert szerintem agyvérzést kapnék, ez pedig a Valentin, de ezzel szerintem nem csak én vagyok így. És asszem túl sok Büszkeség és Balítéletet olvastam.
Na, megyek, írom a Pruedence-t. Lassan jobban szeretem, mint a P+M-et. Talán, mert bonyolult. - Abb. Nem, ez egyértelműen bonyolultabb, már csak érzelmileg is. És könnyebb belevinnem azt, hogy én hogy érzem magam, hogy beledöglöm ebbe a bizonytalanságba, meg hogy mennyire tudok rajongani valakiért, és tudom, hogy legtöbbször ez viszonzatlanul marad. Kivételesen nem RÁ gondoltam. Rá is...
Meg a véleményírók. Hát én nem tudom, hány éves lehet ez a bizonyos illető, de borzasztó intelligensnek tűnik. Egyáltalán nem ismerem, de úgy viszonyulok hozzá, mint Anne Frank Peter van Pelshez. (Van Daan a könyvben.) Mármint, mikor még nem volt szerelmes belé. Olyan elgondolkodtató... Vajon mikor ismerem meg önmagam? Most ez elég hülye kérdés volt, de tényleg: mikor ismerjük ki valójában önmagunkat?
Én nem akarom, csak azért. Sokkal jobb, ha mások ébresztenek rá egyes dolgaimra. Illetve: lehetünk-e ismerői számtalan emberi jellemnek anélkül, hogy magunkat ismernénk, továbbá hogy az előbbiről tudnánk? Elvileg igen. Most nem tudom, mihez hasonlítsam.. a spárga. Kicsik vagyunk, gyakran üldögélünk lehetetlen pózokban, például spárgában, anélkül, hogy tudnánk róla. De nem, ez nem olyan dolog, ami veled születik!
Sokat gondolkodsz, vagy éppen nem... És tudod, hogy reagálna "ez" az ember egy bizonyos szituációban. Azt mondjuk sokszor könnyű megállapítani... De vannak jóval bonyolultabb emberek. Akik a hülye álca mögé bújnak, miközben komoly gondolataik vannak...
Egyetlen ember van, akit soha a büdös életben nem óhajtok megérteni, mert szerintem agyvérzést kapnék, ez pedig a Valentin, de ezzel szerintem nem csak én vagyok így. És asszem túl sok Büszkeség és Balítéletet olvastam.
Na, megyek, írom a Pruedence-t. Lassan jobban szeretem, mint a P+M-et. Talán, mert bonyolult. - Abb. Nem, ez egyértelműen bonyolultabb, már csak érzelmileg is. És könnyebb belevinnem azt, hogy én hogy érzem magam, hogy beledöglöm ebbe a bizonytalanságba, meg hogy mennyire tudok rajongani valakiért, és tudom, hogy legtöbbször ez viszonzatlanul marad. Kivételesen nem RÁ gondoltam. Rá is...
szombat, május 23
Sweep
Újabb Blue Foundation szám, amibe szerelmes vagyok.
Hatkor jöttem meg Regiéktől. Ők hoztak haza. Attól függetlenül, hogy most "csak" fél egyig bírtuk (a múltkor hajnali négyig beszélgettünk egyfolytában, tehát ez a fél egy nagyon rossz teljesítmény, de vegyük figyelembe, hogy sulinapon mentem) nagyon elhallgattunk a nap végére.. De egyébként rengeteget röhögtünk, tenyérből jósoltunk ( -"áá! Értem már, akkor ketté fog vágni!") videókat néztünk, ettünk ittunk és beszéltünk. Ja, és írtuk a diddlinás füzetbe a vicceseket. Hamarosan újat kell szereznünk, mert ez kezd betelni a hülyeségeinkkel.
És este kimentünk a temetőhöz, ami természetesen már zárva volt, de legalább sétáltunk egyet. És jót beszélgettünk. Nem volt olyan bensőséges beszélgetés, amire még múlt hétvégén vágytam, de nem is baj, mert most már nem vágytam rá annyira, meg mondtam is, hogy nagyon gyorsan el tudnak avulni a dolgok... No mindegy.
Most suliba szeretnék menni, utálom, hogy holnap még csak vasárnap. Habár lesz mit csinálnom, mint például búcsút venni a nyolcadikosoktól, vagy elolvasni a Büszkeség és Balítéletet... Bár asszem ez eszembe sem fog jutni, mert inkább Jane Eyre-t olvasok, vagy elkezdem a Burok címűt, esetleg a csodálatos Twilightos kulisszatitkost, amit a kedves keresztanya adott nekem.
Jaj! Jut eszembe: Regina megpróbálja tollal kiszúrni a szemét. Én meg reagálok. - "Tedd le azt! Vidd onnan! Az én gyermekeim keresztanyja márpedig nem lesz vak!" - "Már az."
Egyébként nagyon örültem ennek a könyvnek. :D
Továbbírom Pruedence Aurora Bilthrow kis történetét.
Hatkor jöttem meg Regiéktől. Ők hoztak haza. Attól függetlenül, hogy most "csak" fél egyig bírtuk (a múltkor hajnali négyig beszélgettünk egyfolytában, tehát ez a fél egy nagyon rossz teljesítmény, de vegyük figyelembe, hogy sulinapon mentem) nagyon elhallgattunk a nap végére.. De egyébként rengeteget röhögtünk, tenyérből jósoltunk ( -"áá! Értem már, akkor ketté fog vágni!") videókat néztünk, ettünk ittunk és beszéltünk. Ja, és írtuk a diddlinás füzetbe a vicceseket. Hamarosan újat kell szereznünk, mert ez kezd betelni a hülyeségeinkkel.
És este kimentünk a temetőhöz, ami természetesen már zárva volt, de legalább sétáltunk egyet. És jót beszélgettünk. Nem volt olyan bensőséges beszélgetés, amire még múlt hétvégén vágytam, de nem is baj, mert most már nem vágytam rá annyira, meg mondtam is, hogy nagyon gyorsan el tudnak avulni a dolgok... No mindegy.
Most suliba szeretnék menni, utálom, hogy holnap még csak vasárnap. Habár lesz mit csinálnom, mint például búcsút venni a nyolcadikosoktól, vagy elolvasni a Büszkeség és Balítéletet... Bár asszem ez eszembe sem fog jutni, mert inkább Jane Eyre-t olvasok, vagy elkezdem a Burok címűt, esetleg a csodálatos Twilightos kulisszatitkost, amit a kedves keresztanya adott nekem.
Jaj! Jut eszembe: Regina megpróbálja tollal kiszúrni a szemét. Én meg reagálok. - "Tedd le azt! Vidd onnan! Az én gyermekeim keresztanyja márpedig nem lesz vak!" - "Már az."
Egyébként nagyon örültem ennek a könyvnek. :D
Továbbírom Pruedence Aurora Bilthrow kis történetét.
csütörtök, május 21
thhhheee parrrrtyyyy
Let's get the party started right
Let's get drunk and freaky fly-yy-y-y-yyy-y.
K'.
Szóval, túl a gálán.
Zsuzsa néni tegnap mondta, hogy az én hajam nem lesz parkettába fonva, mert ennyi hajat senkinek nincs kedve befonni. úgyhogy csak csináljak pónifarkat, fonjam be, és majd ő letűzi. Hát, ez egyáltalán nem lett volna kedvemre való, így aztán ma, mikor indulnom kellett volna, behelyezkedtem a tükör elé, és befontam parkettába a nyolcvanezer hajszálamat.
Hát, alig hittem el, hogy elhiszik, hogy magamnak csináltam, mert olyan jó lett. :D De egyébként már tudom, hogy mi volt a titkom. Tegnap este házidoga írás helyett az "Élj Boldogan!" című könyvet olvastam el, amiben azt írták, hogy úgy kell hozzálátni a dolgokhoz, hogy sikerülni fog, és akkor bizony sikerül. Hát, most a tükörképemnek (aki akár ugye Regi is lehetett volna, annyira hasonlítunk) mondottam volt, hogy sikerülni fog, aztán sikerült is, olyannyira, hogy észre sem vettem, mikor már a tarkómon fontam a lelógó részt. Magamnak! parkettát! Jesszusom!
Fekete szoknya, dressz, harisnya, cipő... én voltam a fekete bárány.
A kinyomós akármicsodánál rátenyereltem a szoknyámra, szóval egy aranyosat huppantam a színpadon.
Kivételesen jól el tudtam játszani, hogy "mi a szar van?" úgyhogy jó volt az én táncocskám. Kedvelem, hogy ezt még az sem érti, aki ott volt a gálán.
Nagyon jól esett, hogy egy páran odajöttek hozzám utána, hogy mennyire szép volt.. az mindig jól esik :D
Na mindegy. Egyébként a blogom mától valakibiztos. :D :D
Holnap megyek Reginához, úgyhogy nem nagyon fogok blogolni. Puszi.
Let's get drunk and freaky fly-yy-y-y-yyy-y.
K'.
Szóval, túl a gálán.
Zsuzsa néni tegnap mondta, hogy az én hajam nem lesz parkettába fonva, mert ennyi hajat senkinek nincs kedve befonni. úgyhogy csak csináljak pónifarkat, fonjam be, és majd ő letűzi. Hát, ez egyáltalán nem lett volna kedvemre való, így aztán ma, mikor indulnom kellett volna, behelyezkedtem a tükör elé, és befontam parkettába a nyolcvanezer hajszálamat.
Hát, alig hittem el, hogy elhiszik, hogy magamnak csináltam, mert olyan jó lett. :D De egyébként már tudom, hogy mi volt a titkom. Tegnap este házidoga írás helyett az "Élj Boldogan!" című könyvet olvastam el, amiben azt írták, hogy úgy kell hozzálátni a dolgokhoz, hogy sikerülni fog, és akkor bizony sikerül. Hát, most a tükörképemnek (aki akár ugye Regi is lehetett volna, annyira hasonlítunk) mondottam volt, hogy sikerülni fog, aztán sikerült is, olyannyira, hogy észre sem vettem, mikor már a tarkómon fontam a lelógó részt. Magamnak! parkettát! Jesszusom!
Fekete szoknya, dressz, harisnya, cipő... én voltam a fekete bárány.
A kinyomós akármicsodánál rátenyereltem a szoknyámra, szóval egy aranyosat huppantam a színpadon.
Kivételesen jól el tudtam játszani, hogy "mi a szar van?" úgyhogy jó volt az én táncocskám. Kedvelem, hogy ezt még az sem érti, aki ott volt a gálán.
Nagyon jól esett, hogy egy páran odajöttek hozzám utána, hogy mennyire szép volt.. az mindig jól esik :D
Na mindegy. Egyébként a blogom mától valakibiztos. :D :D
Holnap megyek Reginához, úgyhogy nem nagyon fogok blogolni. Puszi.
lift me up
szeretem az északiakat! szeretem északot. észak jó hely; ott hideg van. nincs meleg. A meleg egy szar, mert a melegben izzadok, és összegöndörödik a hajam. Csak az a jó, hogy lehet bő ruhákat hordani, amik aranyosak és helyesek, meg minden.
Először Röyksopp, aztán Blue Foundation.
Előbb húsgolyó, aztán halacska.
Hát, én Finnországba akarok menni. Ha jövőre megint nem megyünk, meghalok. Mostmár tudnék kommunikálni a kedves, aranyos, figyelmes, (az egész elhanyagolható, hogy HIHETETLENÜL HELYES) északi fúkkal, akik mondjuk nagy valószínűséggel nem viszonoznák az érdeklődésemet, de reménykedni szabad.
És valójában csak kamatoztatni szeretném a nyelvtudásomat. na . :D
És örömmel jelezném magamnak, hogy túlléptem valakin. :)
De azért nem iszom a medve bőrére. Mert van, amit még mindig akarok. Na de mindegy. Ünnepélyesen átadom holnap valakinek a blogom címét.
Először Röyksopp, aztán Blue Foundation.
Előbb húsgolyó, aztán halacska.
Hát, én Finnországba akarok menni. Ha jövőre megint nem megyünk, meghalok. Mostmár tudnék kommunikálni a kedves, aranyos, figyelmes, (az egész elhanyagolható, hogy HIHETETLENÜL HELYES) északi fúkkal, akik mondjuk nagy valószínűséggel nem viszonoznák az érdeklődésemet, de reménykedni szabad.
És valójában csak kamatoztatni szeretném a nyelvtudásomat. na . :D
És örömmel jelezném magamnak, hogy túlléptem valakin. :)
De azért nem iszom a medve bőrére. Mert van, amit még mindig akarok. Na de mindegy. Ünnepélyesen átadom holnap valakinek a blogom címét.
szerda, május 20
a and e
ÉÉÉjeníííí...
Őh, szóval.
- "Haragszol még?
- Ehm... figyelj, nem volna egyszerűbb azt mondanod, hogy "bocsánat" ahelyett, hogy folyton ezt kérdezgeted?
- Érdekel, hogy haragszol-e még.
- De ha majd megbocsátok, engem nem fog érdekelni.
- Téged nem fog?
- Izé, jaj! Azt akartam, hogy ha bocsánatot kérsz, akkor majd nem kell, hogy érdekeljen a izé szóval...
- Csak nem tudsz beszélni?
- Így van.
- Jó. "
.
- Ne haragudj, kérlek.
Leprimitiválódtam vonzódásügyileg! A kérdés az, hogy belemenjek-e egy ilyen... "kalandba" vagy mi ez, vagy inkább ne?
Bárcsak ne jelentene semmit, mikor nem éppen idegenkedő gesztusokat intéz irányomban. Bárcsak barátinak tudnám venni, bárcsak letudnám annyival, hogy hülye!...
Na mindegy. Pénteken édesapám visz Dunaharasztiba. Lelki megnyugvásom helyszínére. Most nagyon várom, és nagyon furcsa ez a várás, mert nem tűkön ülök, és nem számolom az órákat, és nem mondom percenként, hogy megyek Regihez, megyek Regihez, de mégis nagyon várom, nagyon nagyon nagyon. Mert most sok témánk lesz. És nekem is egy csomó minden összejött, amit közölni akarok..
Szóval jó lesz.
Őh, szóval.
- "Haragszol még?
- Ehm... figyelj, nem volna egyszerűbb azt mondanod, hogy "bocsánat" ahelyett, hogy folyton ezt kérdezgeted?
- Érdekel, hogy haragszol-e még.
- De ha majd megbocsátok, engem nem fog érdekelni.
- Téged nem fog?
- Izé, jaj! Azt akartam, hogy ha bocsánatot kérsz, akkor majd nem kell, hogy érdekeljen a izé szóval...
- Csak nem tudsz beszélni?
- Így van.
- Jó. "
.
- Ne haragudj, kérlek.
Leprimitiválódtam vonzódásügyileg! A kérdés az, hogy belemenjek-e egy ilyen... "kalandba" vagy mi ez, vagy inkább ne?
Bárcsak ne jelentene semmit, mikor nem éppen idegenkedő gesztusokat intéz irányomban. Bárcsak barátinak tudnám venni, bárcsak letudnám annyival, hogy hülye!...
Na mindegy. Pénteken édesapám visz Dunaharasztiba. Lelki megnyugvásom helyszínére. Most nagyon várom, és nagyon furcsa ez a várás, mert nem tűkön ülök, és nem számolom az órákat, és nem mondom percenként, hogy megyek Regihez, megyek Regihez, de mégis nagyon várom, nagyon nagyon nagyon. Mert most sok témánk lesz. És nekem is egy csomó minden összejött, amit közölni akarok..
Szóval jó lesz.
kedd, május 19
Hatvan válasz
1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
Jól kezdődik... Erdélyben.
2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
Túl!
3. Bealszol a tévé előtt?
Szinte teljesen leakadtam a tévéről.. szóval nem.
4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
Fúj. Nem, a nővérem megneszelné, és kidobna az ablakon a tejjel együtt...
5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
Nem sűrűn :D
6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
Nem tudom. Annyi vitám volt, hogy nem tudom, melyik lenne a legnagyobb... Ezt nem lehet rangsorolni. Meg mi számít vitának? Az egymás háta mögött való kibeszélés, vagy a nyílt sárdobálás? Csak ilyen volt. Vagy.. Akkor a Timis. Elég hülye téma, nem részletezném. óó :D
7. Gyorsan gépelsz?
Igen, de folyton mellé.
8. Félsz a sötétben?
Nem.
9. Most van valaki, aki tetszik?
Nem tudom, hogy mi van most. Van.10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
Ő...
11. Szerencseszámod?
Huszonhét, és nyolc.
12. Nyertél már lottón?
Nem. Nem is fogok. A lottó egy szar.
13. Most iszol valamit?
Nem, de fogok, mert állatira csuklom. Hideg víz.
14. Okosnak tartod magad?
Szerényen... eléggé..
15. Ettél valaha bogarat?
Nem.
16. Most van valaki, aki hiányzik?
Van. A születendő fiam keresztanyja, de őt csütörtökön látom, a másikat meg nem tudom eldönteni...
17. Mit kérsz karácsonyra?
Szerelmet és laptopot. Nem kapom meg egyiket se, de kérni szabad :D
18. Ismered a muffinembert?
Nem, de nem is akarom :D
19. Beszélsz álmodban?
Ahüm. Néha.. de leginkább szuszogok. Édesen. Valaki szerint.
20. Emlékszel az első csókodra?
Lehet arra emlékezni, ami még nem történt meg, de nagyon nagyon vágyunk rá? Élénk a fantáziám. Csodás lesz az első csókom, de a második még jobb, ahogy tibor mondta, mikor hódítani akart.
21. Reptettél valaha sárkányt?
Nnnneeem. Nem si fogok, sé a gyerekeim sem fognak, mert úútálom a sárkányt.
22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
Fogós! A kádba :D Nem, hát zamárdiba, tavaly augusztusban. (DEHOGY te hülye. Hát még novemberben. a hajós alfréd tanuszodába. mikor még át akartad úszni a balatont.)
23. Sikeresnek tartod magad?
Nem, de éppen ezért leszek az.
24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
Ötven..?
25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
Mikor elmentünk Minnel lovagolni, és láttam a sok sznob kiscsajt, meg amikor ültem a lovon. De az is egy hétig tartott, nem szeretem annyira a lovakat, meg amúgy is, rohadt drága... Jákk, nem kell.
26. Mik a terveid holnapra?
Beszélni végre valakivel, lelépni negyedik óra után, házidogát beadni, rajzon alkotni valamit, amit Klára nem kér, visszaérni suliba fél kettőre, főpróbát végigcsinálni.
27. Mit csináltál múlt hétvégén?
Szenvedtem, hányingerem volt, sírtam, gyászoltam... Írtam...
28. Most hiányzik a suli?
Nem éppen :D
29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
Két órája.
30. Szeretsz szingli lenni?
Istenem! -.-
31. Szereted a szobádat?
Imádom. Egyre jobban. Már csak az ágyamat kéne megrecsegtetni valakivel - mondjuk nem Reginával, mer' az már megvolt - és akkor imádnék benne minden egyes négyzetcentit.
32. Ki a hősöd?
Jaj. Regina.
33. Lógtál valaha a suliból?
Így van...
34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
Nekiállok a házidolgozatnak.
35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
Reginát.
36. Mi a kedvenc ételed?
Éppen étvágytalanságban szenvedek. Nem tudom, az alma, elektromos kütyük fém hátoldalába gravírozva. Valaha a svéd húsgolyó volt.
37. Ettél valaha kutyakaját?
Nem! De macskakaját igen.
38. Őszinte ember vagy?
Iwiwen azt írták.
39. Szereted a ham&eggs-et?
Hemendex! hemendex! :D Szép emlék! :D Amúgy nem xd
40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
Telefon+füles, kulcs, agy.
41. Van valamilyen sebhelyed?
A sok szépészkedés nyoma a lábamon, a hajsütővas a könyökömön, további égési nyomok a csuklómnál - egészen picik, és aranyosak :)
42. Szereted az akciót, a pörgést?
Ahaaa... az mi?
43. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
Boldog... Menedzserasszony, édesanyuka, kedves, keresztmama :D
44. Mi a legnagyobb titkod?
Kösz :D
45. Milyen gyakran telefonálsz?
Semmilyen gyakran, illetve amikor hívnak, mert február óta nincs pénz a telefonomon.
46. Hiszel a szerelemben?
Lenne okom rá, hogy ne, de sajnos így van. Borzasztóan hiszek. Meg a hosszú szempillákban. Láwláw hosszú szempillák.
47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
Inkább valaki.
48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy pasin/nőn?
Férfiakon - sorrendben: arc, haj, szem, cipő.
Nőkön - sorrendben: na jólvan...
49. Mikor sírtál utoljára?
Vasárnap?
50. Kit öleltél meg utoljára?
Esztert.
51. Jól kijössz a családoddal?
Elvileg.
52. Hol van a mobilod?
Nemt'om, az előbb épp ezen gondolkodtam, asszem a fürdőben :D
53. Mit ettél utoljára?
Ebédet :D krumplifőzeléket.
54. Mi a kedvenc színed?
Lila lilával.
55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
Rohadt rég voltam moziban, de egy időben hetente jártam.. Nos, az Alkonyatot harmadszor. :D
56. Most milyen dalt hallgatsz?
Nemt'om mi ez, emerkettő. Az előbb Cops&Robbers ment, amit nagyon díjaztam.57. Most mire vágysz?
Étvágyra. Utazásra. Valakire. Hogy Valaki puszit adjon a nyakamra. Nem tudom. Hogy Regi szobájában legyek.
58. Melyik a kedvenc kocsid?
Porsche Cayenne, Audi Q7, Ford Kuga és (jee! emerkettőn Invaders must die!!) Focus, de csak az újabb, és csak feketében, BMW 1, BMW X6, Lexus RX450(h)
59. Most nézel valamit a tévében?
Emerkettőt hallgattam, de megjött anyukám -.-
60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
Apukámmal.
Köszönjük.
vasárnap, május 17
vale!
Valahogy tudtam, hogy nem úszom meg ennyivel.
Úgy értem... Szokták mondani, hogy lelki baj egyenlő betegség. Rám ez szörnyen igaz, és most is jól tudtam, mitől vagyok ilyen rosszul. 5 nap bizonytalanság és bőgés után még szép...
Ma reggel nem bírtam kikelni az ágyból, fél egykor sikerült, szörnyen leesett a vérnyomásom, szédültem, és hányingerem volt. Emlékszem, még a buszon, miután elmúlt a gyászom, rázott a hideg, de állatira, mint mikor lázas lesz az ember.
Csak én nem lettem lázas.
Mindig csak elkezdődik, de nem fejeződik be. Azért vale!
Érdekesnek találom, hogy ez egy búcsúzás. Pont vale.
Na mindegy, csak annyit akartam közölni, hogy az egyetlen abnormálisnak mondható dolog, amiben hiszek, az a lelki baj egyenlő betegség. De ha jobban belegondolunk, ez sem paranormális. Simán lehet, hogy a bizonytalanság bolygatta fel a gyomrom, a sok bőgéstől kiszáradtam, meg amúgy is, az egész dolog kirohasztotta a belső szerveimet. valete.
Úgy értem... Szokták mondani, hogy lelki baj egyenlő betegség. Rám ez szörnyen igaz, és most is jól tudtam, mitől vagyok ilyen rosszul. 5 nap bizonytalanság és bőgés után még szép...
Ma reggel nem bírtam kikelni az ágyból, fél egykor sikerült, szörnyen leesett a vérnyomásom, szédültem, és hányingerem volt. Emlékszem, még a buszon, miután elmúlt a gyászom, rázott a hideg, de állatira, mint mikor lázas lesz az ember.
Csak én nem lettem lázas.
Mindig csak elkezdődik, de nem fejeződik be. Azért vale!
Érdekesnek találom, hogy ez egy búcsúzás. Pont vale.
Na mindegy, csak annyit akartam közölni, hogy az egyetlen abnormálisnak mondható dolog, amiben hiszek, az a lelki baj egyenlő betegség. De ha jobban belegondolunk, ez sem paranormális. Simán lehet, hogy a bizonytalanság bolygatta fel a gyomrom, a sok bőgéstől kiszáradtam, meg amúgy is, az egész dolog kirohasztotta a belső szerveimet. valete.
szombat, május 16
transzilvániai humor.
Hogy ne törjem meg a hagyományt, előrebocsátom, hogy írásban sok mindent vissza lehet adni, csak a hangszínt és súlyt nem mindig. :D
Min: - És most így hogy egyek? Hogy a fél fejem a hajamba' van?
Csenge: - Azta, nézzétek! Milyen gyorsan besötétedett...
Én: - Ja, pedig az előbb még itt vidultam, hogy "alkonyat, alkonyat"!
Többiek: - Hehehehe.
Csenge: sejtelmes hangon - És most valaki elkezdene átalakulni...
Szabó: - Egy darab szarrá.
Mindenki röhög.
Szabó: - Erre nekem van a legnagyobb esélyem, mert sok a szar körülöttem.
Valen: - Kérsz vizet, baba?
Én: - Nem.
Valen: végignéz, hogy a környezetünkben kinek nincs még víz a poharában. - Jó, Árpi, te nem kapsz.
Valen: - Nem puszilhatlak meg, mert az szexuálás, és még találkozgatnánk éjszaka.
(ehhez el kell olvasni a részletes nyavalygásomat.)
Valen: - A kurva anyádat fényképezd (akárki), kitépem a kezedből az a telefont.
Mondom, szeretem ezeket a kitöréseit.
Lau: - Komolyan mondom, ha ennél faszszopóbb lenne, már nem élne.
Ákos: - Johanna néni, a Gina hamarosan beszarik és a Valentin is.
Én: - Most kiről beszélsz?
Min. - Hát a gömborrú! A Rudolf rénszarvas!
Min: - Johanna néni, akkor tarthatunk orgiát ma este?
Regina: - Jaj, Istenem, mit csináljak veletek?
Ez a házsártos óvónéni effektus.
Csenge: - Hé! gyerekek, kihalt a tanári kar. - Elgondolkodik, majd felcsillan a szeme. - Mostantól én vagyok a főnök. Mindenki azt csinálja, amit én mondok. HÉ, FIGYELEM! MINDENKI KIMEGY AZ UDVARRA, ÉS AZT CSINÁL, AMIT AKAR!
Szilvi: - Jó. Szekszelünk. Sátorba szarunk.
Szilvi: - Kérek egy kis szart. - elveszi a teáskannát.
Csenge: - Hány óra?
Angi: a busz óráját néz, ami magyar. - 15:03.
Csenge: - Négy óra, négy óra!
Gingi: - És az mit is jelent?
Csenge: - Hát, hogy... kikapcsolódott a melltartóm.
Szilvicicám persepolist olvas, ami egy nagyon jó képregény.
- Ezek itt mit csinálnak, dugnak?
Angi: - Mi? Neeem, csak fekszenek.
- Aha, persze, akkor gyakorolnak, mi? A kiscsaj benyit, erre ott dugnak a szülei.
- Jaaaj, mekkora ribanc! Ki akar menni az utcára tüntetni, elege van abból, hogy csak a kertben csinálhatja.
Én: - Na, most nem történik semmi érdekes?
Szilvi: Rábök egy képre. - Szerinted ez nem érdekes?
Szilvi: - Én hülye vagyok, és a hülyéknek nem adnak ki útlevelet. Megmondták nekünk.
Szilvi: - Nincs ráírva, hogy Szilvitől elzárva tárolandó.
Én: - Szerintem te ilyen top shopos asszony leszel.
Megint ő: - Vegyék meg a legújabb könyvem, semmiről sem szól.
Eszter: valentin mittudomén micsodájára mutat. - Hát ez meg mi a franc?!
nem írtam fel sokat, mert ugye szenvedtem.
Min: - És most így hogy egyek? Hogy a fél fejem a hajamba' van?
Csenge: - Azta, nézzétek! Milyen gyorsan besötétedett...
Én: - Ja, pedig az előbb még itt vidultam, hogy "alkonyat, alkonyat"!
Többiek: - Hehehehe.
Csenge: sejtelmes hangon - És most valaki elkezdene átalakulni...
Szabó: - Egy darab szarrá.
Mindenki röhög.
Szabó: - Erre nekem van a legnagyobb esélyem, mert sok a szar körülöttem.
Valen: - Kérsz vizet, baba?
Én: - Nem.
Valen: végignéz, hogy a környezetünkben kinek nincs még víz a poharában. - Jó, Árpi, te nem kapsz.
Valen: - Nem puszilhatlak meg, mert az szexuálás, és még találkozgatnánk éjszaka.
(ehhez el kell olvasni a részletes nyavalygásomat.)
Valen: - A kurva anyádat fényképezd (akárki), kitépem a kezedből az a telefont.
Mondom, szeretem ezeket a kitöréseit.
Lau: - Komolyan mondom, ha ennél faszszopóbb lenne, már nem élne.
Ákos: - Johanna néni, a Gina hamarosan beszarik és a Valentin is.
Én: - Most kiről beszélsz?
Min. - Hát a gömborrú! A Rudolf rénszarvas!
Min: - Johanna néni, akkor tarthatunk orgiát ma este?
Regina: - Jaj, Istenem, mit csináljak veletek?
Ez a házsártos óvónéni effektus.
Csenge: - Hé! gyerekek, kihalt a tanári kar. - Elgondolkodik, majd felcsillan a szeme. - Mostantól én vagyok a főnök. Mindenki azt csinálja, amit én mondok. HÉ, FIGYELEM! MINDENKI KIMEGY AZ UDVARRA, ÉS AZT CSINÁL, AMIT AKAR!
Szilvi: - Jó. Szekszelünk. Sátorba szarunk.
Szilvi: - Kérek egy kis szart. - elveszi a teáskannát.
Csenge: - Hány óra?
Angi: a busz óráját néz, ami magyar. - 15:03.
Csenge: - Négy óra, négy óra!
Gingi: - És az mit is jelent?
Csenge: - Hát, hogy... kikapcsolódott a melltartóm.
Szilvicicám persepolist olvas, ami egy nagyon jó képregény.
- Ezek itt mit csinálnak, dugnak?
Angi: - Mi? Neeem, csak fekszenek.
- Aha, persze, akkor gyakorolnak, mi? A kiscsaj benyit, erre ott dugnak a szülei.
- Jaaaj, mekkora ribanc! Ki akar menni az utcára tüntetni, elege van abból, hogy csak a kertben csinálhatja.
Én: - Na, most nem történik semmi érdekes?
Szilvi: Rábök egy képre. - Szerinted ez nem érdekes?
Szilvi: - Én hülye vagyok, és a hülyéknek nem adnak ki útlevelet. Megmondták nekünk.
Szilvi: - Nincs ráírva, hogy Szilvitől elzárva tárolandó.
Én: - Szerintem te ilyen top shopos asszony leszel.
Megint ő: - Vegyék meg a legújabb könyvem, semmiről sem szól.
Eszter: valentin mittudomén micsodájára mutat. - Hát ez meg mi a franc?!
nem írtam fel sokat, mert ugye szenvedtem.
35
Hol is kezdjem.
Az utazás témája: Blue Foundation - Bonfires. Félelmetes, valóban a tábortűz előtti és utáni események voltak fontosak. Közben csak elérzékenyültem... Az a jó egyébként, hogy ezek véletlenszerűen jönnek, például Finnország előtt is csak úgy megtaláltam a gépen a beautiful dayt, aztán az úton folyton azt hallgattam, annyira tetszett. Így volt ezzel is, csak néztem, miféle zenék vannak a gépen, aztán láttam, hogy Blue Foundation, mi ez, és ráraktam.
Az a baj, hogy erre szenvedtem, így aztán rossz emlék. Mint a Love Etc.
Egyébként rossz előjelnek is vehettem volna, hogy 5:35-kor, útban a suli felé az emerkettőn leadták a Love etc-t. Mert az a csalódás muzsikája. Pont annyit szenvedtem, mint amennyit röhögni akartam.
Sokat hallgattam még Chopint, Snow Patrolt és Lily Allent.
Annyira nem tudom, részletezzem-e azt, ami a legjobban érintett, mert a tegnap reggeli elhatározásaim is elavultnak tekinthetők, mert azóta eltelt több mint egy nap, és ilyenkor bezzeg egy nap alatt történik minden...
Személyeskedjek, vagy írjak egy dögunalmas beszámolót (úgy, hogy nem is tudok tájleírást produkálni?) a helyekről, ahol voltunk? Inkább együtt a kettőt.
Legelőször azt, hogy a Bonfires-t tessék hallgatni sokat, mert gyönyörű, hát teljesen meghalok, pedig négyszázadszor hallgatom.
Az erdélyiek azok, de Erdély nem az.
A tájak gyönyörűek, főleg az erdők fogtak meg. Fenyőerdők, a hegyeken. Mintha rájuk lenne írva, hogy NEM MEHETSZ BE, ugyanekkor bevágyódsz a kellős közepére, ahol betájolni sem tudod magad, és pillanatok alatt elfelejted, mi az az "ébresztő" a "piroshetes" meg egyáltalán a "külvilág". Tudod jól, hogy odabent nincs semmi, ami megvéd a medvétől meg az egyéb barátságos lényektől, de még csak ez sem zavar, főleg, ha egy buszban poshadsz, a bonfires-t hallgatod, és várod, hogy valaki feltörölje a könnyeid, ne csak maradásra bírjon... (dalszöveg.)
Mert bőgtem. Miatta. Megérte? Nem.
Egyetlen egyszer vette észre, hogy bőgök, akkor egy gyenge vigasztalásra is futotta, de aztán százkilencvenes fordulat, röhögés tovább. Én meg bámultam ki az ablakon, és rádöbbentem, hogy kolozsvár elég lepukkant, meg hogy szeretem Budapestet. (A hazaérkezés egyébként úgy festett, hogy a buszról leszállva mozgott alattam a föld, szédültem, és azt mondogattam, hogy én nem akarok itt lenni. Ha lett volna erőm, gyűlölködve néztem volna az egymásba csimpaszkodó gyerekeket és anyukákat [habár mikor Esztert és az anyukáját láttam meg, kis híján ismét elbőgtem magam, de akkor a meghatottságtól.] de nem volt, ezért csak szédelegtem, a gondolataim egészen máshol voltak. A lábaim odamentek a bőröndömhöz, a szám válaszolt Jázmin anyukájának, de én máshol voltam... Egyedül akkor tértem magamhoz, mikor egy pillanatra úgy tűnt, hogy ő hozzám jön, és bocsánatot kér. De elment mellettem. Vissza az álomvilágba.)
Tehát, kezdem inkább elölről.
Fél négykor keltem, izgatott voltam, és max ilyen öt percekre aludtam vissza. Nem mosolyogtam semmit, csak néztem, ahogy izzad a tenyerem, és aggódtam, hogy lesz egy új szemölcsöm. Háromnegyed ötig már nem bírtam ki, hamarabb keltem, és kikapcsoltam az ébresztőt. A következő kép, amire emlékszem, az az, mikor húztam a bőröndöm a ház mellett, és bosszankodtam, hogy senki sem kérdi, hova megyünk. Aztán hogy berakom a bőröndöm a kocsiba. Megyünk ott a 141-es vonalán... ja, és még az beugrott, hogy a Love Etc ment, mikor az egérútról lekanayrodtunk kelenvölgy felé.
Kiszálltam a kocsiból, Szilviék is épp akkor jöttek.. hevesen integettünk egymásnak.
Felmentünk a buszra. Zavarban voltam, és mindenen röhögtem, amit Szilvi mondott.
- Ó, anya, szia... Még mindig itt vagy? Nem akarsz hazamenni?
Ismét leszálltunk, és Jázminnal azon röhögtünk, ahogy apukám és az anyukája kommunikálnak.
Min: - Az én anyámnak jó dolga van. Már hajnali hatkor van kihez dumálnia.
Valen: - Téged ki hozott le?
Én: - Édesapám.
Valen: - Híí! És ő hol van?
Én: Ági és Apukám kommunikálásank színhelye felé intek. Apukám épp bólogat, Ági beszél. Amúgy végig így csinálták, ők így szoktak beszélgetni :D
Valen: - Júúúj.. nem akarsz bemutatni apukádnak?
Én: - Nem.
Hát ezen mindenki hangosan röhögött 10 méteres körzetben, de lehet, hogy ők is csak izgultak, és a röhögés feszültségoldó.
Mindegy, hát én a Valentin mellett ültem a buszon, és nagyon élveztem, hogy átordibál rajtam, mintha ott sem lennék, úgy beszélgetett az osztálytársaival. Tehát itt kezdődött.
Felfedeztetett, milyen kitűnő párna vagyok.
Az ölemben aludt, kábé karcagtól berettyóújfaluig. Itt szólt ugyanis Nándi bácsi, hogy mindenki próbáljon meg a saját ülésén tartózkodni, de tudjuk, mi volt a baja. -.- Ártándnál már hülye volt. Megvolt rá az oka, de hülye volt, akkor is.
Kolozsváron le lettünk cseszve, a kedvenc tanárunkat ugyanis roppantul zavarta a tény, hogy a fiai mellé ültünk a buszon - nem csak nekem sikerült ellenkező neművel barátkoznom. Tehát, nem szabad azt hinnünk, hogy most ez egy happening, mert ez egy tanulmányi kirándulás, és ő majd gondoskodik róla, hogy ne érezzük ilyen jól magunkat. Hát, asszem sikerült az ő gondoskodása nélkül is.
Ez a papolás egyébként azután jött, hogy tudtam a választ a kérdésére. Seggfej.
Estére már egyáltalán egymáshoz sme szóltunk, annyira jól érezte magát, de akkor még nem készített ki a dolog különösebben. Fáradt voltam amúgy is. 13 óra buszút... Az időeltolódásra nem hivatkozhattunk, amikor "szarul" volt a válasz a jól ismert kérdésre hiszen egy órába még senki nem halt bele. Ha két órát megyünk előre, szerintem simán lettek volna halálos áldozatok, annyira kitartó volt a társaság, komolyan.
A szobánk nagy volt, szép és jó. A szállás gyönyörű. A hely is gyönyörű. Az első nap egész okés, de mégsem, mert itt kezdődött minden.
Este meg akartam hallgatni a bonfirest mége gyszer, de Johanna néni bejött a szobánka, hogy leoltsa a villanyt. Rámszólt, hogy tegyem el a telefont, ne sms-ezzek a fiúkkal, mert elveszi. Komolyan mondom, hülyék ezek! Az első az esti talákozgatás volt, Ági néni mondta, mikor zokogva közöltem vele, mennyire utálom Nándi bácsit ilyenkor, hogy attól fél, találkozgatunk majd esténként, meg hogy.. hát folytatta, de mivel bőgtem, mert allergiás vagyok az igazságtalanságra, közben ezen az esti találkozáson akartam sikítva röhögni, átmeneti süketséget, végzetes hibát, 404-et okozott nekem, a lényeg, hogy nem emlékszem, mit mondott még, na de ki a szar akar sms-t írni 130 forintért egy olyannak, aki ott van tőle 50 méterre? Ráadásul pénz sincs már február óta a telefonomon. De most komolyan, eszembe sem jut, ha nem mondják. De ez volt a mániájuk, azt hiszik, a 13 éveseknek csak a fiúkon jár az eszük, akikkel mellesleg csak barátok... De ezért nem hibáztatom őket, szerintem senki enm tud semmita 13 évesekről, és általánosítanak. Szerintem egyáltalán nem vagyok az a 13 éves fajta (főleg, mivel az utcán járva-kelve legalább 15 vagyok. Ha nem hagyom otthona szemüvegem, 16. Aki ismer, annak 10.) de hagyjuk.
Ha nem fekszik az ölembe, nem tudom meg, milyen aranyos, mikor nincs magánál. Még egy dolog: amíg enm tudjuk mi, nem is hiányzik. Egyébként tényleg nem láttam még ilyet, hogy valami szép, de tudod, hogy csak neked az. De neked borzasztóan az, és egy közhely: neked teremtették. Vagy inkább faragták. Nem tudom.
Kedd: Szent Anna tó. Ez a nap nagyon jó volt. Reggel közöltem Valentinnel, hogy Johanna néni megtiltotta az sms írást, borzasztó módon korlátozva ezzel minket, ő pedig továbbadta Mikinek, így jött létre a mi számkivetett négyesünk. Nagyon jókat röhögtünk azokon, amiket mondtak, meg amúgy is... Áh, a kedd és a szerda nagyon jó volt. (Egyébként biztos kedden voltunk a szent Anna tónál? a kommentekben szabad a le és beszólás.) Lauval tartottam, és a civilizációt magunk előtt és mögött hagyva (de tőlünk 50 méterre tényleg nem jött senki.) beszélgettünk. Nagyon jót, és nagyon sok mindent elmondtam neki, ami nagyon jól esett. Ő is mondott sok mindent, amit nem gondoltam volna, hogy valaha megtudok :D DE tényleg, tök bizalmasan beszélgettünk. Biztos a nevünk miatt, elvégre rokonok vagyunk. a Laurák összetartanak.
Regina közben felhívott, aminek különösen örültem, de ez a köszönésemből nem nagyon derült ki (kábé olyan lelkesedést produkáltam, mint amikor fel-le szálltunk a buszba... pedig tökre örültem neki.) És kikísértem a nővéremet kelenföldre, mert megy veszprémbe. És a vécéről is most érkeztem meg. Nem emlékszem másra keddről...
Ezen a napon csináltam a legjobb képeket. De az lehet, hogy szerda volt. Á, nem emlékszem! Várjunk, kedden voltunk az iskolában, aztán a Szent Anna tónál, végül a rezervátumban? De akkor szerdán? Hosszútávú memória rules.
Szerda: Az első igazán rossz és egyben igazán jó nap.
Ezen a napon a kék, Bellás (ez hosszú történet) blúzomat vettem fel, ami nagyon aranyos, még a bécsi pimkie-ürítésnél vettem. (Arról ide még nem írtam, de nagyon durva volt, fillérekért adtak mindent, és alig voltak a boltban.) Ehhez szoktam a holdkövemet is felvenni, pont azért, mert kicsit mély a kivágása, és akkor a mellem helyett inkábba holdkövet nézzék. De mivel otthonhagytam a holdkövemet, sopánkodtam is egy sort, csak sálat tudtam felvenni, de még így sem volt tökéletes. (most nem úgy kell elképzelni, mintha teljesen kint lett volna mindenem, csak én nem szoktam ilyeneket felvenni. de ez sem olyan, csak egy rendes blúz, buggyos ujja van, meg gallérja, meg gombjai, csak későn kezdődnek.)
Valentin: Ül mellettem, néz. - Ne rakd már ki a melleidet!... Gyerünk, vedd fel a csadort. Egy kettő. - Elkezdi a fejemre tekerni a sálamat, ami valójában kendő, csak elég hosszú.- Csak a szemed látszódjon ki. Miki, szóljál a Mincsinek, vegye fel a csadort ő is. Nagyon lengék vagytok ma.
Miki, Jázmin: Tanácstalanul néznek egymásra.
Köszönöm, hoyg ezta nagyon fontos dolgot leírhattam XD
Johanna néninek volt egy olyan beszólása, hogy "ne matassatok egymásban, annyira utálom, amikor egymásban matattok." Hát, megint nyilvánvaló, hogy mire gondolt, mikor ezt mondta, ezért aztán a buszon ismét hülyéskedtünk Mikiékkel. Hoztuk az sms-t, az esti találkozgatást, a matatást, mindent, és fennhangon beszéltünk arról, milyen jó is lesz nekünk este.
Min: - Én leszek a kiscica jelmezben!
Egyébként fingom nincs, hova mentünk szerdán. Elég szánalmas. A lovaskocsira emlékszem, ott is hülyéskedtünk... Hát az úgy történt, hogy eldöntöttük: négyen leszünk egy szekérben, de aztán jött hozzánk Ági néni, meg a Burger Máté. Igazából egyik sem zavart különösebben, a Burger Máté az valószínűleg kiesett félúton a szekérből, mert egyáltalán nem rémlik, hogy ott lett volna. Ági néni meg nagyon jó arc volt.
Én: - Valentin, azért nem ültem melléd, mert nem akartam, hogy még csúnyábban nézzen ránk, mert így csak szimplán csúnyán nézett ránk.
Ági néni: - Jaj, minek törődtök azzal, hogy ki hogy néz? Ez egy olyan rossz emberi szokás, nem kell figyelni rájuk...
Este kitárgyaltuk. Ez jófejség volt tőle. Egyébként utolsó este bejött a szobánkba Ági néni beszélgetni velünk, és ott is kiderült, mennyire jófej, csak az osztályteremben utálom. Így nagyon jófej. És bosszantó is, ha utólag belegondolok, sokkal jobb lett volna ez a szekerezés, ha a Miki ül a Jázmin mellé, én meg a Valentin mellé, mert így ők is másról beszéltek, és mi is, hiába kapaszkodtunk össze.
A templom előtt volt azthiszem az utolsó olyan alkalom, hogy négyesben hülyéskedtünk. Meggyőzött arról, hogy lehet a fiúkkal simán barátkozni is, nem muszáj szerelmesnek lenni ahhoz, hogy együtt legyél valakivel. Persze ez csak ilyen belső bölcsesség volt, és rám egyáltalán nem igaz :P
Ginának elkezdhettem fejtegetni a vallási nézeteim, amik ugye nincsenek, és nagyon örültem, mert ő is pont úgy gondolja, ahogy én, annyi idős (egy évvel idősebb.) mint én, és felfedeztem, hogy nem csak én gyártok eszméket folyamatosan, és egyáltalán nem kellene titkolni való szörnyűségként kezelnem ezt a dolgot.
A templomban meg mosolyogva fogadtam mindent, amit csak fogadni lehetett. És a buszon kibőgtem magam hazafelé menet. Tök rossz, mert az okokat nem írom le, nem akarom leírni, így meg úgy tűnik, mintha semmiségeken, vagy csak úgy, hobbiból bőgnék.
Este előbb vacsoráznunk kellett, nem mehettünk be a szobába... erre csak Jázminnal tudtam váltani egy sokatmondó pillantást, és nagy levegőt véve bementem az étkezőbe, vagy mi is volt az. 10 percig ültem az üres tányér felett, a gombócot ettem, ami a torkomban volt. Aztán rájöttem, hogy muszáj enni, mert akkor éjszaka nem fogok aludni, így nagy nehezen mertem magamnak fél merőkanál levest.
Nem vártam meg a másodikat, mert nem volt étvágyam, meg mert már nem bírtam volna sokáig. Berohantam a szobába, és az ágyamra vetettem magam. Aztán bőgtem, bőgtem, bőgtem, aztán muszáj volt beszélnem, mert bejöttek a többiek, és meglepett, hogy még legnagyobb lelki meghalásomban (köszönjük) is tudok humorizálni. Elköveteltem Jázmin telefonját, és hívtam a Reginát, pedig még beszélni sme tudtam nagyon. Nem vette fel, tudtam, hogy le van halkítva. Hívtam mégegyszer, talán mert megnyugtattak a hosszú pittyegések. Ez nagyon jó. -.-
Mindegy, aztán beszéltem vele is, meg a Dettivel is. Köszönjük. Nem oldódott meg semmi, de olyan jó volt hallani a hangjukat, mikor Regina mondta, hogy ő egy ribanc, akkorát röhögtem, és közben meg.. nem is tudom, annyira Reginás volt. Nem ezt akartam írni, hogy Reginás, hanem olyan, mint amikor Bella hallja Edward hangját, amikor hülyeséget csinál. Illetve nem egészen olyan, csak az érzés, hogy... nem tudom. Na mindegy. Ülöka fa tetején, én, a kis.. leszbi.
Este kupaktanácsot tartottunk az ágyamon, öribarik lettünk Eszterrel, és rájöttünk, hogy a bajok mennyire össze tudják hozni az embereket.
Csütörtök, az utolsó nap a szállóban. ahelyett, hogy kiélveztük volna minden percét, Laura részről megint volt pofavágás, szenvedés, egyedül botorkálás, meg nyomulás. Csak nem akartam kegyvesztett lenni. Úgy éreztem magam. A sok rajongó között egy megunt darab, inkább gond, de azért hadd legyen... Olyan szánalmasan éreztem magam, mégsem hagytam abba.
A Gyilkos tó nem tetszett. Talán, mert már nem éreztem jól magam (megjegyzendő, hogy a Szent Anna tónál nagyon jól éreztem magam, és a tó is szebb volt.. szerintem) talán, mert nincs ízlésem. De csak kiálló fatönkök. Szupi.
Furcsa, mert én a nagy, független, önálló, nagyotmondó, ambíciózus, et cetera et cetera, futottam valaki után. A legszörnyűbb rémálmom.
Este bonfire. Énekeltünk a tűz körül, és jó volt, olyan.. bensőséges. Elérzékenyültem. Félrehívtam Lulut, felmentünka telek legvégébe, ahonnan mindent láttunk, leültünk, beszélgettünk. Megint nagyon jó volt, csak rövid. De legalább a megoldás meglett.
Este a lépcsőnél könnyes búcsút vettünk egymástól, mintha reggel nem együtt mennénk haza. Vagy valójában a helytől vettünk búcsút, nem tudom.. vagy attól féltünk, reggelre nem ugyanazok az emberek lesznek, akiktől este elbúcsúzunk. Ez valahogy így is lett.
Péntek.
Mindenki túl fáradt és ideges volt, már nem az a kedves, megértő, vagy éppen jófej...
Nagyon sok bátorság kellett ahhoz, hogy közölni tudjam az illetővel azt a bizonyos megoldást, és időbe telt, mire összeszedtem. Elindultam felé, de csak...
"jaj, ne, ne, ne, nem érdekelnek a szaraid."
És közben a kezével hevesen jelezte, hogy nem nagyon járul hozzá a közeledésemhez. Egyébként lehet, hogy "nem vagyok kíváncsi"-t mondott, nem tudom. És utána is közölt valamit, nam tudom, mit, mert megint a megsüketülős dolog jött, de msot a döbbenettől. Mire föl ez a bunkóság? Kilapult képpel, nagy szemekkel ballagtam vissza Jázminékhoz, akik rögtönk kérdezték, hogy mi van, aztán megint csak a szám válaszolt, elmondta, amit hallott. A lábaim felvittek a busra, leültem, kicsit eltátott szájjal kibámultam az ablakon, amjd mikor magamhoz tértem, csak az előttem levő ülést bámultam, és szépen lassan elkezdett remegni a vállam. Másodpercekkel később vettem csak észre, hogy ráz a sírás, mint a kettőhúsz. Így sem bőgtem még soha, csak a hangtalan sírást tanultam meg otthon, de olyan fájdalmam még enm nagyon volt, hogy a hang helyett mozgás legyen. Semmi hang nem volt. Mint a Lexus rx400h.
Azt hiszem, székelyföldet végigbőgtem, és már nem is az embert gyászoltam, hanem a helyet, amit itthagyok, amit nem tudtam élvezni, mert játszottak velem. Mikor megláttam a táblát, hogy Farewell, meg hogy elhagytuk Hargita megyét, ismét elkezdtem bőgni, kizárólag ebből az okból. Itthagytuk... Megyünk vissza a rohadt Budapestre. Azt kívántam, bár lebombázták volna, míg nem voltunk ott. Akkor beköltözhettem volna az egyik vaderdőbe, és talán megtaláltam volna a se oikeámat. (Hát persze, a tökéletes, "mi ízlésünkre kifejlesztett heroin" a hargitai vaderdőkben található meg leginkább.)
Wa fa fa wey
Where to go and hide?
We're going to the sea
Wa fa fa wey
To laugh, to love
Egyébként szerdán szerettem hallgatni a vigasztalásokat, mert csak okosakat mondtak. Csütörtökön már csak a "nem érdemes"-re futotta, pénteken is, így aztán elegem lett mindenkiből, antiszocializálódtam, és nem nagyon kommunikáltam senkivel, ha nem volt muszáj. Nem az ő hibájuk volt, de az ember így tudja magát a legkönnyebben megutáltatni mindenkivel. Mostmár legalább ezt is tudom.
And this is how it went;
I am here to stay
Roaring with the wind
There's life within
This is what I give
A circle is complete
Another circle spins
There's life within
Within
A hazaúton próbált velem kommunikálni. Aludtam, felébredtem, nyitogattam a szemem, és ő vigyorgott a képembe. De csak néztem vissza rá, nem mosolyodtam el. Próbáltam szavak nélkül közölni vele azt, amire rájöttem, miután elmúlt a gyászom, úgy nagyvárad felé.
Mikor már csak mosolyogtam, és Lily Allen Fuck You-ját hallgattam. Nem gondolom, hogy a bosszú megoldás volna, inkább kicsinyes, vagy gyerekes, de valameddig jó, ez tény. Azért jó volt hallgatni, hogy fákk jú, fákk júúú veri veri mááááács, megmosolyogtatott. Hát nem, kapja be, ha ilyen faszparaszt bunkó állat.
Persze nem az. Azt is elhatároztam, hogy másnak se engedem, hogy szidja, míg én ott vagyok, nem leszek olyan közönséges, hogy csak szidni tudjak valakit, akivel olyan sok jó közös emlékem van. Ha ő le tud ribancozni azok után, amiket én tettem érte, az csak az ő primitívségére utal, én nem vagyok olyan. Ugyanakkor volt egy ilyen... a Márkról beszéltünk, és röhögtünk, (állítólag kék lett a haja, míg erdélyben voltunk) mire Jázmin hozzáfűzte, hogy a kis gothic görl, mire nekem félelmetesen gyorsan leolvadt a képemről a mosoly, és csak annyit mondtam, hogy "ezt nem mondd többet."
De ez így olyan, mintha elástam volna magamban, mintha nem is létezett volna. Mint a filmekben, mikor meghal valaki, aztán a főhős kiscsaj haragszik az illetőre (amiért meghalt) és semmit sem enged tenni, ami őrá emlékeztetné. Elég hülye dolog, főleg azután, hogy mindegy.
Persze mikor korondon voltunk, elhangzott tőlem is pár olyan megjegyzés, hogy "újgazdag pöcs" meg "sznob barom" és az első még igaz is, néha a második is, de azért nem kell, hogy szokásommá váljon ezt megjegyezni neki. Az első nem az ő "hibája".
Na, szóval... volt még pár próbálkozás. Egyikre sem reagáltam, és ez talán már éntőlem volt gyerekes dolog, ugyanakkor arra kell gondolni, mennyire lenne papucs dolog úgy tenni, mintha semmi sem történt volna egy hét alatt.
Remek volt, és tudom, hogy semmit nem lehett ebből megérteni, mert a lényeget nem írtam le ide, de azért jó, hogy leírhattam.
Néhány részletet azért közlök az irományaimból.
Ezt tegnap délben.
"...nem papucs voltam, hanem egy itt-ott lyukas sötétítőfüggöny. Ha már a textíliáknál tartunk, tökéletes párna is voltam, a hét elején fedeztetett fel ez a kitűnő tulajdonságom, hogy az ölem kiválóan megfelel fizikai, és szellemi (bár ilyenből, azt gyanítom, nem volt sok) megpróbáltatások kipihenésére. Kedden és szerdán a kezem is megfogatott vala, sőt, egyik nap talán több is történt. (...) És most, ahogy látom egy másik lány ölében (aki amúgy a harmadik ezen a napon) rájövök, mekkora fasz, és milyen tökéletes párna voltam. ..."
Köszönjük. Leírom a vicceseket is azért.
Az utazás témája: Blue Foundation - Bonfires. Félelmetes, valóban a tábortűz előtti és utáni események voltak fontosak. Közben csak elérzékenyültem... Az a jó egyébként, hogy ezek véletlenszerűen jönnek, például Finnország előtt is csak úgy megtaláltam a gépen a beautiful dayt, aztán az úton folyton azt hallgattam, annyira tetszett. Így volt ezzel is, csak néztem, miféle zenék vannak a gépen, aztán láttam, hogy Blue Foundation, mi ez, és ráraktam.
Az a baj, hogy erre szenvedtem, így aztán rossz emlék. Mint a Love Etc.
Egyébként rossz előjelnek is vehettem volna, hogy 5:35-kor, útban a suli felé az emerkettőn leadták a Love etc-t. Mert az a csalódás muzsikája. Pont annyit szenvedtem, mint amennyit röhögni akartam.
Sokat hallgattam még Chopint, Snow Patrolt és Lily Allent.
Annyira nem tudom, részletezzem-e azt, ami a legjobban érintett, mert a tegnap reggeli elhatározásaim is elavultnak tekinthetők, mert azóta eltelt több mint egy nap, és ilyenkor bezzeg egy nap alatt történik minden...
Személyeskedjek, vagy írjak egy dögunalmas beszámolót (úgy, hogy nem is tudok tájleírást produkálni?) a helyekről, ahol voltunk? Inkább együtt a kettőt.
Legelőször azt, hogy a Bonfires-t tessék hallgatni sokat, mert gyönyörű, hát teljesen meghalok, pedig négyszázadszor hallgatom.
I was given wineSzóval akkor úgy kezdem, hogy Erdély nem barátságos.
We're feeling okay
And quite all right
You wash my tears away
And make me wanna stay
And bonfires lit up the shores
Az erdélyiek azok, de Erdély nem az.
A tájak gyönyörűek, főleg az erdők fogtak meg. Fenyőerdők, a hegyeken. Mintha rájuk lenne írva, hogy NEM MEHETSZ BE, ugyanekkor bevágyódsz a kellős közepére, ahol betájolni sem tudod magad, és pillanatok alatt elfelejted, mi az az "ébresztő" a "piroshetes" meg egyáltalán a "külvilág". Tudod jól, hogy odabent nincs semmi, ami megvéd a medvétől meg az egyéb barátságos lényektől, de még csak ez sem zavar, főleg, ha egy buszban poshadsz, a bonfires-t hallgatod, és várod, hogy valaki feltörölje a könnyeid, ne csak maradásra bírjon... (dalszöveg.)
Mert bőgtem. Miatta. Megérte? Nem.
Egyetlen egyszer vette észre, hogy bőgök, akkor egy gyenge vigasztalásra is futotta, de aztán százkilencvenes fordulat, röhögés tovább. Én meg bámultam ki az ablakon, és rádöbbentem, hogy kolozsvár elég lepukkant, meg hogy szeretem Budapestet. (A hazaérkezés egyébként úgy festett, hogy a buszról leszállva mozgott alattam a föld, szédültem, és azt mondogattam, hogy én nem akarok itt lenni. Ha lett volna erőm, gyűlölködve néztem volna az egymásba csimpaszkodó gyerekeket és anyukákat [habár mikor Esztert és az anyukáját láttam meg, kis híján ismét elbőgtem magam, de akkor a meghatottságtól.] de nem volt, ezért csak szédelegtem, a gondolataim egészen máshol voltak. A lábaim odamentek a bőröndömhöz, a szám válaszolt Jázmin anyukájának, de én máshol voltam... Egyedül akkor tértem magamhoz, mikor egy pillanatra úgy tűnt, hogy ő hozzám jön, és bocsánatot kér. De elment mellettem. Vissza az álomvilágba.)
Tehát, kezdem inkább elölről.
Fél négykor keltem, izgatott voltam, és max ilyen öt percekre aludtam vissza. Nem mosolyogtam semmit, csak néztem, ahogy izzad a tenyerem, és aggódtam, hogy lesz egy új szemölcsöm. Háromnegyed ötig már nem bírtam ki, hamarabb keltem, és kikapcsoltam az ébresztőt. A következő kép, amire emlékszem, az az, mikor húztam a bőröndöm a ház mellett, és bosszankodtam, hogy senki sem kérdi, hova megyünk. Aztán hogy berakom a bőröndöm a kocsiba. Megyünk ott a 141-es vonalán... ja, és még az beugrott, hogy a Love Etc ment, mikor az egérútról lekanayrodtunk kelenvölgy felé.
Kiszálltam a kocsiból, Szilviék is épp akkor jöttek.. hevesen integettünk egymásnak.
Felmentünk a buszra. Zavarban voltam, és mindenen röhögtem, amit Szilvi mondott.
- Ó, anya, szia... Még mindig itt vagy? Nem akarsz hazamenni?
Ismét leszálltunk, és Jázminnal azon röhögtünk, ahogy apukám és az anyukája kommunikálnak.
Min: - Az én anyámnak jó dolga van. Már hajnali hatkor van kihez dumálnia.
Valen: - Téged ki hozott le?
Én: - Édesapám.
Valen: - Híí! És ő hol van?
Én: Ági és Apukám kommunikálásank színhelye felé intek. Apukám épp bólogat, Ági beszél. Amúgy végig így csinálták, ők így szoktak beszélgetni :D
Valen: - Júúúj.. nem akarsz bemutatni apukádnak?
Én: - Nem.
Hát ezen mindenki hangosan röhögött 10 méteres körzetben, de lehet, hogy ők is csak izgultak, és a röhögés feszültségoldó.
Mindegy, hát én a Valentin mellett ültem a buszon, és nagyon élveztem, hogy átordibál rajtam, mintha ott sem lennék, úgy beszélgetett az osztálytársaival. Tehát itt kezdődött.
Felfedeztetett, milyen kitűnő párna vagyok.
Az ölemben aludt, kábé karcagtól berettyóújfaluig. Itt szólt ugyanis Nándi bácsi, hogy mindenki próbáljon meg a saját ülésén tartózkodni, de tudjuk, mi volt a baja. -.- Ártándnál már hülye volt. Megvolt rá az oka, de hülye volt, akkor is.
Kolozsváron le lettünk cseszve, a kedvenc tanárunkat ugyanis roppantul zavarta a tény, hogy a fiai mellé ültünk a buszon - nem csak nekem sikerült ellenkező neművel barátkoznom. Tehát, nem szabad azt hinnünk, hogy most ez egy happening, mert ez egy tanulmányi kirándulás, és ő majd gondoskodik róla, hogy ne érezzük ilyen jól magunkat. Hát, asszem sikerült az ő gondoskodása nélkül is.
Ez a papolás egyébként azután jött, hogy tudtam a választ a kérdésére. Seggfej.
Estére már egyáltalán egymáshoz sme szóltunk, annyira jól érezte magát, de akkor még nem készített ki a dolog különösebben. Fáradt voltam amúgy is. 13 óra buszút... Az időeltolódásra nem hivatkozhattunk, amikor "szarul" volt a válasz a jól ismert kérdésre hiszen egy órába még senki nem halt bele. Ha két órát megyünk előre, szerintem simán lettek volna halálos áldozatok, annyira kitartó volt a társaság, komolyan.
A szobánk nagy volt, szép és jó. A szállás gyönyörű. A hely is gyönyörű. Az első nap egész okés, de mégsem, mert itt kezdődött minden.
Este meg akartam hallgatni a bonfirest mége gyszer, de Johanna néni bejött a szobánka, hogy leoltsa a villanyt. Rámszólt, hogy tegyem el a telefont, ne sms-ezzek a fiúkkal, mert elveszi. Komolyan mondom, hülyék ezek! Az első az esti talákozgatás volt, Ági néni mondta, mikor zokogva közöltem vele, mennyire utálom Nándi bácsit ilyenkor, hogy attól fél, találkozgatunk majd esténként, meg hogy.. hát folytatta, de mivel bőgtem, mert allergiás vagyok az igazságtalanságra, közben ezen az esti találkozáson akartam sikítva röhögni, átmeneti süketséget, végzetes hibát, 404-et okozott nekem, a lényeg, hogy nem emlékszem, mit mondott még, na de ki a szar akar sms-t írni 130 forintért egy olyannak, aki ott van tőle 50 méterre? Ráadásul pénz sincs már február óta a telefonomon. De most komolyan, eszembe sem jut, ha nem mondják. De ez volt a mániájuk, azt hiszik, a 13 éveseknek csak a fiúkon jár az eszük, akikkel mellesleg csak barátok... De ezért nem hibáztatom őket, szerintem senki enm tud semmita 13 évesekről, és általánosítanak. Szerintem egyáltalán nem vagyok az a 13 éves fajta (főleg, mivel az utcán járva-kelve legalább 15 vagyok. Ha nem hagyom otthona szemüvegem, 16. Aki ismer, annak 10.) de hagyjuk.
Ha nem fekszik az ölembe, nem tudom meg, milyen aranyos, mikor nincs magánál. Még egy dolog: amíg enm tudjuk mi, nem is hiányzik. Egyébként tényleg nem láttam még ilyet, hogy valami szép, de tudod, hogy csak neked az. De neked borzasztóan az, és egy közhely: neked teremtették. Vagy inkább faragták. Nem tudom.
Kedd: Szent Anna tó. Ez a nap nagyon jó volt. Reggel közöltem Valentinnel, hogy Johanna néni megtiltotta az sms írást, borzasztó módon korlátozva ezzel minket, ő pedig továbbadta Mikinek, így jött létre a mi számkivetett négyesünk. Nagyon jókat röhögtünk azokon, amiket mondtak, meg amúgy is... Áh, a kedd és a szerda nagyon jó volt. (Egyébként biztos kedden voltunk a szent Anna tónál? a kommentekben szabad a le és beszólás.) Lauval tartottam, és a civilizációt magunk előtt és mögött hagyva (de tőlünk 50 méterre tényleg nem jött senki.) beszélgettünk. Nagyon jót, és nagyon sok mindent elmondtam neki, ami nagyon jól esett. Ő is mondott sok mindent, amit nem gondoltam volna, hogy valaha megtudok :D DE tényleg, tök bizalmasan beszélgettünk. Biztos a nevünk miatt, elvégre rokonok vagyunk. a Laurák összetartanak.
Regina közben felhívott, aminek különösen örültem, de ez a köszönésemből nem nagyon derült ki (kábé olyan lelkesedést produkáltam, mint amikor fel-le szálltunk a buszba... pedig tökre örültem neki.) És kikísértem a nővéremet kelenföldre, mert megy veszprémbe. És a vécéről is most érkeztem meg. Nem emlékszem másra keddről...
Ezen a napon csináltam a legjobb képeket. De az lehet, hogy szerda volt. Á, nem emlékszem! Várjunk, kedden voltunk az iskolában, aztán a Szent Anna tónál, végül a rezervátumban? De akkor szerdán? Hosszútávú memória rules.
Szerda: Az első igazán rossz és egyben igazán jó nap.
Ezen a napon a kék, Bellás (ez hosszú történet) blúzomat vettem fel, ami nagyon aranyos, még a bécsi pimkie-ürítésnél vettem. (Arról ide még nem írtam, de nagyon durva volt, fillérekért adtak mindent, és alig voltak a boltban.) Ehhez szoktam a holdkövemet is felvenni, pont azért, mert kicsit mély a kivágása, és akkor a mellem helyett inkábba holdkövet nézzék. De mivel otthonhagytam a holdkövemet, sopánkodtam is egy sort, csak sálat tudtam felvenni, de még így sem volt tökéletes. (most nem úgy kell elképzelni, mintha teljesen kint lett volna mindenem, csak én nem szoktam ilyeneket felvenni. de ez sem olyan, csak egy rendes blúz, buggyos ujja van, meg gallérja, meg gombjai, csak későn kezdődnek.)
Valentin: Ül mellettem, néz. - Ne rakd már ki a melleidet!... Gyerünk, vedd fel a csadort. Egy kettő. - Elkezdi a fejemre tekerni a sálamat, ami valójában kendő, csak elég hosszú.- Csak a szemed látszódjon ki. Miki, szóljál a Mincsinek, vegye fel a csadort ő is. Nagyon lengék vagytok ma.
Miki, Jázmin: Tanácstalanul néznek egymásra.
Köszönöm, hoyg ezta nagyon fontos dolgot leírhattam XD
Johanna néninek volt egy olyan beszólása, hogy "ne matassatok egymásban, annyira utálom, amikor egymásban matattok." Hát, megint nyilvánvaló, hogy mire gondolt, mikor ezt mondta, ezért aztán a buszon ismét hülyéskedtünk Mikiékkel. Hoztuk az sms-t, az esti találkozgatást, a matatást, mindent, és fennhangon beszéltünk arról, milyen jó is lesz nekünk este.
Min: - Én leszek a kiscica jelmezben!
Egyébként fingom nincs, hova mentünk szerdán. Elég szánalmas. A lovaskocsira emlékszem, ott is hülyéskedtünk... Hát az úgy történt, hogy eldöntöttük: négyen leszünk egy szekérben, de aztán jött hozzánk Ági néni, meg a Burger Máté. Igazából egyik sem zavart különösebben, a Burger Máté az valószínűleg kiesett félúton a szekérből, mert egyáltalán nem rémlik, hogy ott lett volna. Ági néni meg nagyon jó arc volt.
Én: - Valentin, azért nem ültem melléd, mert nem akartam, hogy még csúnyábban nézzen ránk, mert így csak szimplán csúnyán nézett ránk.
Ági néni: - Jaj, minek törődtök azzal, hogy ki hogy néz? Ez egy olyan rossz emberi szokás, nem kell figyelni rájuk...
Este kitárgyaltuk. Ez jófejség volt tőle. Egyébként utolsó este bejött a szobánkba Ági néni beszélgetni velünk, és ott is kiderült, mennyire jófej, csak az osztályteremben utálom. Így nagyon jófej. És bosszantó is, ha utólag belegondolok, sokkal jobb lett volna ez a szekerezés, ha a Miki ül a Jázmin mellé, én meg a Valentin mellé, mert így ők is másról beszéltek, és mi is, hiába kapaszkodtunk össze.
A templom előtt volt azthiszem az utolsó olyan alkalom, hogy négyesben hülyéskedtünk. Meggyőzött arról, hogy lehet a fiúkkal simán barátkozni is, nem muszáj szerelmesnek lenni ahhoz, hogy együtt legyél valakivel. Persze ez csak ilyen belső bölcsesség volt, és rám egyáltalán nem igaz :P
Ginának elkezdhettem fejtegetni a vallási nézeteim, amik ugye nincsenek, és nagyon örültem, mert ő is pont úgy gondolja, ahogy én, annyi idős (egy évvel idősebb.) mint én, és felfedeztem, hogy nem csak én gyártok eszméket folyamatosan, és egyáltalán nem kellene titkolni való szörnyűségként kezelnem ezt a dolgot.
A templomban meg mosolyogva fogadtam mindent, amit csak fogadni lehetett. És a buszon kibőgtem magam hazafelé menet. Tök rossz, mert az okokat nem írom le, nem akarom leírni, így meg úgy tűnik, mintha semmiségeken, vagy csak úgy, hobbiból bőgnék.
Este előbb vacsoráznunk kellett, nem mehettünk be a szobába... erre csak Jázminnal tudtam váltani egy sokatmondó pillantást, és nagy levegőt véve bementem az étkezőbe, vagy mi is volt az. 10 percig ültem az üres tányér felett, a gombócot ettem, ami a torkomban volt. Aztán rájöttem, hogy muszáj enni, mert akkor éjszaka nem fogok aludni, így nagy nehezen mertem magamnak fél merőkanál levest.
Nem vártam meg a másodikat, mert nem volt étvágyam, meg mert már nem bírtam volna sokáig. Berohantam a szobába, és az ágyamra vetettem magam. Aztán bőgtem, bőgtem, bőgtem, aztán muszáj volt beszélnem, mert bejöttek a többiek, és meglepett, hogy még legnagyobb lelki meghalásomban (köszönjük) is tudok humorizálni. Elköveteltem Jázmin telefonját, és hívtam a Reginát, pedig még beszélni sme tudtam nagyon. Nem vette fel, tudtam, hogy le van halkítva. Hívtam mégegyszer, talán mert megnyugtattak a hosszú pittyegések. Ez nagyon jó. -.-
Mindegy, aztán beszéltem vele is, meg a Dettivel is. Köszönjük. Nem oldódott meg semmi, de olyan jó volt hallani a hangjukat, mikor Regina mondta, hogy ő egy ribanc, akkorát röhögtem, és közben meg.. nem is tudom, annyira Reginás volt. Nem ezt akartam írni, hogy Reginás, hanem olyan, mint amikor Bella hallja Edward hangját, amikor hülyeséget csinál. Illetve nem egészen olyan, csak az érzés, hogy... nem tudom. Na mindegy. Ülöka fa tetején, én, a kis.. leszbi.
Este kupaktanácsot tartottunk az ágyamon, öribarik lettünk Eszterrel, és rájöttünk, hogy a bajok mennyire össze tudják hozni az embereket.
Csütörtök, az utolsó nap a szállóban. ahelyett, hogy kiélveztük volna minden percét, Laura részről megint volt pofavágás, szenvedés, egyedül botorkálás, meg nyomulás. Csak nem akartam kegyvesztett lenni. Úgy éreztem magam. A sok rajongó között egy megunt darab, inkább gond, de azért hadd legyen... Olyan szánalmasan éreztem magam, mégsem hagytam abba.
A Gyilkos tó nem tetszett. Talán, mert már nem éreztem jól magam (megjegyzendő, hogy a Szent Anna tónál nagyon jól éreztem magam, és a tó is szebb volt.. szerintem) talán, mert nincs ízlésem. De csak kiálló fatönkök. Szupi.
Wa fa-fa weyFélelmetes, mennyire ki tudom én választani ezeket a zenéket.
To go beside you
Is where I want to be
Wa fa-fa wey
To laugh, to love
Furcsa, mert én a nagy, független, önálló, nagyotmondó, ambíciózus, et cetera et cetera, futottam valaki után. A legszörnyűbb rémálmom.
Este bonfire. Énekeltünk a tűz körül, és jó volt, olyan.. bensőséges. Elérzékenyültem. Félrehívtam Lulut, felmentünka telek legvégébe, ahonnan mindent láttunk, leültünk, beszélgettünk. Megint nagyon jó volt, csak rövid. De legalább a megoldás meglett.
Este a lépcsőnél könnyes búcsút vettünk egymástól, mintha reggel nem együtt mennénk haza. Vagy valójában a helytől vettünk búcsút, nem tudom.. vagy attól féltünk, reggelre nem ugyanazok az emberek lesznek, akiktől este elbúcsúzunk. Ez valahogy így is lett.
Péntek.
Mindenki túl fáradt és ideges volt, már nem az a kedves, megértő, vagy éppen jófej...
Nagyon sok bátorság kellett ahhoz, hogy közölni tudjam az illetővel azt a bizonyos megoldást, és időbe telt, mire összeszedtem. Elindultam felé, de csak...
"jaj, ne, ne, ne, nem érdekelnek a szaraid."
És közben a kezével hevesen jelezte, hogy nem nagyon járul hozzá a közeledésemhez. Egyébként lehet, hogy "nem vagyok kíváncsi"-t mondott, nem tudom. És utána is közölt valamit, nam tudom, mit, mert megint a megsüketülős dolog jött, de msot a döbbenettől. Mire föl ez a bunkóság? Kilapult képpel, nagy szemekkel ballagtam vissza Jázminékhoz, akik rögtönk kérdezték, hogy mi van, aztán megint csak a szám válaszolt, elmondta, amit hallott. A lábaim felvittek a busra, leültem, kicsit eltátott szájjal kibámultam az ablakon, amjd mikor magamhoz tértem, csak az előttem levő ülést bámultam, és szépen lassan elkezdett remegni a vállam. Másodpercekkel később vettem csak észre, hogy ráz a sírás, mint a kettőhúsz. Így sem bőgtem még soha, csak a hangtalan sírást tanultam meg otthon, de olyan fájdalmam még enm nagyon volt, hogy a hang helyett mozgás legyen. Semmi hang nem volt. Mint a Lexus rx400h.
Azt hiszem, székelyföldet végigbőgtem, és már nem is az embert gyászoltam, hanem a helyet, amit itthagyok, amit nem tudtam élvezni, mert játszottak velem. Mikor megláttam a táblát, hogy Farewell, meg hogy elhagytuk Hargita megyét, ismét elkezdtem bőgni, kizárólag ebből az okból. Itthagytuk... Megyünk vissza a rohadt Budapestre. Azt kívántam, bár lebombázták volna, míg nem voltunk ott. Akkor beköltözhettem volna az egyik vaderdőbe, és talán megtaláltam volna a se oikeámat. (Hát persze, a tökéletes, "mi ízlésünkre kifejlesztett heroin" a hargitai vaderdőkben található meg leginkább.)
Wa fa fa wey
Where to go and hide?
We're going to the sea
Wa fa fa wey
To laugh, to love
Egyébként szerdán szerettem hallgatni a vigasztalásokat, mert csak okosakat mondtak. Csütörtökön már csak a "nem érdemes"-re futotta, pénteken is, így aztán elegem lett mindenkiből, antiszocializálódtam, és nem nagyon kommunikáltam senkivel, ha nem volt muszáj. Nem az ő hibájuk volt, de az ember így tudja magát a legkönnyebben megutáltatni mindenkivel. Mostmár legalább ezt is tudom.
And this is how it went;
I am here to stay
Roaring with the wind
There's life within
This is what I give
A circle is complete
Another circle spins
There's life within
Within
A hazaúton próbált velem kommunikálni. Aludtam, felébredtem, nyitogattam a szemem, és ő vigyorgott a képembe. De csak néztem vissza rá, nem mosolyodtam el. Próbáltam szavak nélkül közölni vele azt, amire rájöttem, miután elmúlt a gyászom, úgy nagyvárad felé.
Mikor már csak mosolyogtam, és Lily Allen Fuck You-ját hallgattam. Nem gondolom, hogy a bosszú megoldás volna, inkább kicsinyes, vagy gyerekes, de valameddig jó, ez tény. Azért jó volt hallgatni, hogy fákk jú, fákk júúú veri veri mááááács, megmosolyogtatott. Hát nem, kapja be, ha ilyen faszparaszt bunkó állat.
Persze nem az. Azt is elhatároztam, hogy másnak se engedem, hogy szidja, míg én ott vagyok, nem leszek olyan közönséges, hogy csak szidni tudjak valakit, akivel olyan sok jó közös emlékem van. Ha ő le tud ribancozni azok után, amiket én tettem érte, az csak az ő primitívségére utal, én nem vagyok olyan. Ugyanakkor volt egy ilyen... a Márkról beszéltünk, és röhögtünk, (állítólag kék lett a haja, míg erdélyben voltunk) mire Jázmin hozzáfűzte, hogy a kis gothic görl, mire nekem félelmetesen gyorsan leolvadt a képemről a mosoly, és csak annyit mondtam, hogy "ezt nem mondd többet."
De ez így olyan, mintha elástam volna magamban, mintha nem is létezett volna. Mint a filmekben, mikor meghal valaki, aztán a főhős kiscsaj haragszik az illetőre (amiért meghalt) és semmit sem enged tenni, ami őrá emlékeztetné. Elég hülye dolog, főleg azután, hogy mindegy.
Persze mikor korondon voltunk, elhangzott tőlem is pár olyan megjegyzés, hogy "újgazdag pöcs" meg "sznob barom" és az első még igaz is, néha a második is, de azért nem kell, hogy szokásommá váljon ezt megjegyezni neki. Az első nem az ő "hibája".
Na, szóval... volt még pár próbálkozás. Egyikre sem reagáltam, és ez talán már éntőlem volt gyerekes dolog, ugyanakkor arra kell gondolni, mennyire lenne papucs dolog úgy tenni, mintha semmi sem történt volna egy hét alatt.
Remek volt, és tudom, hogy semmit nem lehett ebből megérteni, mert a lényeget nem írtam le ide, de azért jó, hogy leírhattam.
Néhány részletet azért közlök az irományaimból.
Ezt tegnap délben.
"...nem papucs voltam, hanem egy itt-ott lyukas sötétítőfüggöny. Ha már a textíliáknál tartunk, tökéletes párna is voltam, a hét elején fedeztetett fel ez a kitűnő tulajdonságom, hogy az ölem kiválóan megfelel fizikai, és szellemi (bár ilyenből, azt gyanítom, nem volt sok) megpróbáltatások kipihenésére. Kedden és szerdán a kezem is megfogatott vala, sőt, egyik nap talán több is történt. (...) És most, ahogy látom egy másik lány ölében (aki amúgy a harmadik ezen a napon) rájövök, mekkora fasz, és milyen tökéletes párna voltam. ..."
Köszönjük. Leírom a vicceseket is azért.
vasárnap, május 10
full moon
Mondjuk pont invédörsz mászt dájt hallgatok, de nem baj.
Hát, voltunk a Gyöngyi néninél, aki egy baromi jó arc. Csak sajnos eltört a lába.
- És erre mondja nekem a hülye, hogy menjek be a fehérvárira, de nem tudok menni, ez a probléma, nem?
- Itt meresztem a micsodáimat, így is kétszáz kiló leszek, mire lemászok az ágyról.. pedig csak izét eszek, almát, meg gyógyszert.
- Szar az élet, na. Magyarul mondtam.
- Megvetették velem azt a szart ezerötszázért, ni.
Szörnyű, hogy írásban nem lehet visszaadni a hangsúlyokat, de azt is unom, hogy ezt mindig meg kell jegyeznem. :D
Beültünk a kocsiba, és abban a pillanatban kezdték el játszani a full moont. Hát, meglepődtem, és könnybe lábadt a szemem. Vannak nekem ilyen furcsaságaim. Ha valami nagyon tetszik, könnybe lábad a szemem.
Ma olyan hülyeségeket mondtam magamban, vagy nem éppen magamban, hogy elkezdtem hangosan röhögni. Például:
- Fatime, minek írsz nekem levelet iwiwen?
- Egyelőre most vagyok éhes.
Meg ez jutott eszembe reggel, és röhögtem egy újabb órát:
Valen: - ...de akkor újra meg kell írnom a felvételit?
Lau: - Nem, nem kell megírnod.
Töprengés.
Szilvi: - Hát figyelj, azt mondod, hogy kissebséghez tartozol, és felvesznek.
Valen: - Jonnapot kivvánok, Lakatos Valentin vagyok és szeretnék az önök oskolájába jaarni...
Hát, em, nagyon jól utánozta a.. kisebbséget...
Én: - Nem, zsidó legyél.
Valen: pajeszt imitál a kezével, és elkezd valami klezmert dűdolni. Néha meglepődöm, hogy milyen művelt :D
Hát, ma is voltunk vásárolni holnapra. Viszonylag kevés ennivalót viszek, és valószínűleg éhen si fogok halni, de az nem baj, csak érezzem jól magam. Szilvihez hasonlóan én is viszek füzeteket, de én az egyikbe alkotni fogok :D Eszterrel írunk, és egyedül is írok. Úgy határoztam, előhívom poéta vénáimat, és megpróbálkozom néhány rímpárral.. cska fingom nincs, miről lehetne rímet faragni, mert tájleírást még mezei módon sem tudok, nemhogy még rímeljen is!...
DE valami kis epizódot kéne írnom a Prúshoz, meg úgy egyébként, folytatni kéne a Prúst.. csak azóta nem nagyon vagyok hajlamos leülni írni, mióta megírtam a világ legtökéletesebb tizedik fejezetét, aztán az egész ment a levesbe, mert nem mentettem el.
Lefagyott a gép, én meg azt hittem, hogy egy másik dokumentumot zárok be. dehát nem...
Nem tudom, mit kéne még írnom... Áldásotokat kérem az Erdélyi útra, köszönöm, viszlát.
Regina? Hol volt kint a Detti myvipjén Juno Temple? Mert néztem, de nem leltem.
Hát, voltunk a Gyöngyi néninél, aki egy baromi jó arc. Csak sajnos eltört a lába.
- És erre mondja nekem a hülye, hogy menjek be a fehérvárira, de nem tudok menni, ez a probléma, nem?
- Itt meresztem a micsodáimat, így is kétszáz kiló leszek, mire lemászok az ágyról.. pedig csak izét eszek, almát, meg gyógyszert.
- Szar az élet, na. Magyarul mondtam.
- Megvetették velem azt a szart ezerötszázért, ni.
Szörnyű, hogy írásban nem lehet visszaadni a hangsúlyokat, de azt is unom, hogy ezt mindig meg kell jegyeznem. :D
Beültünk a kocsiba, és abban a pillanatban kezdték el játszani a full moont. Hát, meglepődtem, és könnybe lábadt a szemem. Vannak nekem ilyen furcsaságaim. Ha valami nagyon tetszik, könnybe lábad a szemem.
Ma olyan hülyeségeket mondtam magamban, vagy nem éppen magamban, hogy elkezdtem hangosan röhögni. Például:
- Fatime, minek írsz nekem levelet iwiwen?
- Egyelőre most vagyok éhes.
Meg ez jutott eszembe reggel, és röhögtem egy újabb órát:
Valen: - ...de akkor újra meg kell írnom a felvételit?
Lau: - Nem, nem kell megírnod.
Töprengés.
Szilvi: - Hát figyelj, azt mondod, hogy kissebséghez tartozol, és felvesznek.
Valen: - Jonnapot kivvánok, Lakatos Valentin vagyok és szeretnék az önök oskolájába jaarni...
Hát, em, nagyon jól utánozta a.. kisebbséget...
Én: - Nem, zsidó legyél.
Valen: pajeszt imitál a kezével, és elkezd valami klezmert dűdolni. Néha meglepődöm, hogy milyen művelt :D
Hát, ma is voltunk vásárolni holnapra. Viszonylag kevés ennivalót viszek, és valószínűleg éhen si fogok halni, de az nem baj, csak érezzem jól magam. Szilvihez hasonlóan én is viszek füzeteket, de én az egyikbe alkotni fogok :D Eszterrel írunk, és egyedül is írok. Úgy határoztam, előhívom poéta vénáimat, és megpróbálkozom néhány rímpárral.. cska fingom nincs, miről lehetne rímet faragni, mert tájleírást még mezei módon sem tudok, nemhogy még rímeljen is!...
DE valami kis epizódot kéne írnom a Prúshoz, meg úgy egyébként, folytatni kéne a Prúst.. csak azóta nem nagyon vagyok hajlamos leülni írni, mióta megírtam a világ legtökéletesebb tizedik fejezetét, aztán az egész ment a levesbe, mert nem mentettem el.
Lefagyott a gép, én meg azt hittem, hogy egy másik dokumentumot zárok be. dehát nem...
Nem tudom, mit kéne még írnom... Áldásotokat kérem az Erdélyi útra, köszönöm, viszlát.
Regina? Hol volt kint a Detti myvipjén Juno Temple? Mert néztem, de nem leltem.
péntek, május 8
p.a.b.
Folytatni kéne Miss P. A. Bilthrow történetét, de olyan rohadt lusta vagyok... Kérem felejtsék el a fentebb olvasott akármicsodákat.
De nem tudom, ezt most minek találtam ki.
Most eszembe ötlött, hogy valójában Pruedence hatféle karakteremből gyúródott össze.
Először Hófehérke, és a hosszúhajú Hart Luca.
Aztán Hope. Róla szép történetet írtam.
Aztán Eden. (ő visza is jött.) Ez úgy volt, hogy akartam írni egy történetet egy ikerpárról, akinek az egyik tagja Eden, a másik Esther. Esther az szőke, és édes, meg minden, Eden meg ilyen gothic görl (köszi, Valen), de fekete hajúnak és fekete szeműnek született, mikor Esther szőke, kékszemű, és piros fejű. Köszönjük XD. De biztos jó lett volna ez is, ha megírom.
Aztán az az.. izé, júj, hogyishívják. Pill. Kayla!! Igen. Ő már fejlett példány volt, mert enm csak hófehér bőre, ébenfekete haja és kék szeme volt, hanem egy jó, erős, akaratos, beképzelt, és sznob karaktere is. Amúgy a történet, amibe beleírtam, egy szar :D Éééés: most már tudom, miről beszél Regina, mert nekem például ez a hófehér bőr, és nyugtalanítóan szép dolog már jóval az alkonyat előtt megvolt. (Mint Reginek a vámpírmániája.) Mert ezt a Kaylásat például 2007.08.27. 12:40 - kor sikerült publikálni a nagyszerű oldalunkon Annával. Akkor még nem is tudtam, mi fán terem a twilight, de tény, hogy már volt az is... Na mindegy.
Szóval, Prue.
Annyira furcsa, mert úgy találtam ugye ki, hogy most még csúnyácska, meg inkább csak tartanak tőle, mert olyan hideg az egész gyerek. Ugyanakkor, amikor írom, már az van bennem, hogy gyönyörű, és nyáladzanak érette, általa. :D És mindez még azelőtt, hogy Meyer-féle gyönyörű válna belőle. Én őszintén remélem, hogy nem olvassa lumosos a blogomat, illetve témában érintett lumosos nem, mert akkor kicsit későn szólok, hogy SPOILER!!!
Mert arra már utaltam a tizedik fejezetben, hogy hatodéves korára "kibújik a hattyú" vagy mi az Isten. Na mindegy, ezt most hagyom XD
Emlékszem, mikor Detti felhívott, és egy fél órát konzultáltunk (baletton voltam XD) Ídön Bilszróról meg Liz Mekkinnonról, és Detti olyan jókat mondott.. Ilyen nagyon durván megejelent előttem Eden 15 évesen. Meg mondott iylen részleteket, például: "ekkor lépteket hallottam a hátam mögül, majd egy vékony, de ijesztő és kísérteties kislányhangot - pont olyat, amilyen a.. na, itt mondott valamit a rémtörténetekről. Mindegy, nem pont így volt, de nagyon tetszett.
Mert Eden ugye baromira elcsökevényesedett. Illetve kistermetű, illetve tök normális, csak nem Bilthrow-s. Meg Prue nagyon deszka még, amitől magasnak is tűnik, de ezt nem tudom, hogy akartam összehozni azzal, hogy közben 10 évesnek tűnjön, ne de mindegy is, inkább megyek aludni, mert össze vissza beszélek.
De nem tudom, ezt most minek találtam ki.
Most eszembe ötlött, hogy valójában Pruedence hatféle karakteremből gyúródott össze.
Először Hófehérke, és a hosszúhajú Hart Luca.
Aztán Hope. Róla szép történetet írtam.
Aztán Eden. (ő visza is jött.) Ez úgy volt, hogy akartam írni egy történetet egy ikerpárról, akinek az egyik tagja Eden, a másik Esther. Esther az szőke, és édes, meg minden, Eden meg ilyen gothic görl (köszi, Valen), de fekete hajúnak és fekete szeműnek született, mikor Esther szőke, kékszemű, és piros fejű. Köszönjük XD. De biztos jó lett volna ez is, ha megírom.
Aztán az az.. izé, júj, hogyishívják. Pill. Kayla!! Igen. Ő már fejlett példány volt, mert enm csak hófehér bőre, ébenfekete haja és kék szeme volt, hanem egy jó, erős, akaratos, beképzelt, és sznob karaktere is. Amúgy a történet, amibe beleírtam, egy szar :D Éééés: most már tudom, miről beszél Regina, mert nekem például ez a hófehér bőr, és nyugtalanítóan szép dolog már jóval az alkonyat előtt megvolt. (Mint Reginek a vámpírmániája.) Mert ezt a Kaylásat például 2007.08.27. 12:40 - kor sikerült publikálni a nagyszerű oldalunkon Annával. Akkor még nem is tudtam, mi fán terem a twilight, de tény, hogy már volt az is... Na mindegy.
Szóval, Prue.
Annyira furcsa, mert úgy találtam ugye ki, hogy most még csúnyácska, meg inkább csak tartanak tőle, mert olyan hideg az egész gyerek. Ugyanakkor, amikor írom, már az van bennem, hogy gyönyörű, és nyáladzanak érette, általa. :D És mindez még azelőtt, hogy Meyer-féle gyönyörű válna belőle. Én őszintén remélem, hogy nem olvassa lumosos a blogomat, illetve témában érintett lumosos nem, mert akkor kicsit későn szólok, hogy SPOILER!!!
Mert arra már utaltam a tizedik fejezetben, hogy hatodéves korára "kibújik a hattyú" vagy mi az Isten. Na mindegy, ezt most hagyom XD
Emlékszem, mikor Detti felhívott, és egy fél órát konzultáltunk (baletton voltam XD) Ídön Bilszróról meg Liz Mekkinnonról, és Detti olyan jókat mondott.. Ilyen nagyon durván megejelent előttem Eden 15 évesen. Meg mondott iylen részleteket, például: "ekkor lépteket hallottam a hátam mögül, majd egy vékony, de ijesztő és kísérteties kislányhangot - pont olyat, amilyen a.. na, itt mondott valamit a rémtörténetekről. Mindegy, nem pont így volt, de nagyon tetszett.
Mert Eden ugye baromira elcsökevényesedett. Illetve kistermetű, illetve tök normális, csak nem Bilthrow-s. Meg Prue nagyon deszka még, amitől magasnak is tűnik, de ezt nem tudom, hogy akartam összehozni azzal, hogy közben 10 évesnek tűnjön, ne de mindegy is, inkább megyek aludni, mert össze vissza beszélek.
szerda, május 6
chinese
I see you from the sky
And I wonder how long it will take me to get home
I wait for an hour or so at the carousel
I have a cigarette to pass the time
Cause the traffic's hell
Dóri: - Jó, hogy tesiből sosem írunk dolgozatot, meg tézét.
Luca: - Gyertek, gyerekek, röpdogát ugrunk.
Én: - Egy-kettő, lefutjuk a témazárót.
Dóri: - A Luca mit csinál, mosik?
Valen: - Ó.. úgy nézel ki, mint egy ostobenkó kurva.
Rajz.
Ádám: - Csókolom, Klárika néni.
Meglátom Tina rajzát.
Én: - Ó Tina, a betéten is ilyen virágok szoktak lenni.
Klára: - Gyerekek, kinek van ötödikes törikönyve, ami nem kell neki?
Luca: - Csak az van.
Dóri: - Ha nem kell, akkor kidobom, nem? Azér' nem kell, te hülye.
Tina: - Én azt neked arra nem fogom odaadni! - Hozzánk fordul. - Azért kell neki, hogy szétvagdossa.
Rendkívül tiszteljük Klárika nénit. De ez a zavarunk. Zavarba hozza az embert, ha a tanára hülyébb nála.
Klára: - Na jó, azonnal vegye le valaki! Ki volt? Ádám, te tetted a szemetet az asztalomra?
Luca, én: felvisítunk a röhögéstől.
Ádám: - Nem én vótam!
Klára: motyog.
Ádám: - Eskü!
Klára: - Jólvan. - Elmegy.
Ádám: - Na szerinted ki volt? - Bemegy a terembe, ismét kivesz egy műanyag zacskót a szemét tetejéről, és Klára asztalára helyezi.
Klára: - Na ki vette le az asztalról, Tina, te?
Ádám: - Nem. Nem a Tina. Én levettem.
Klára: - Nem a Tina? Jól van.
Kamilla: - Nem.. a Viki vette le...
Ádám: - Nem a Viki, én voltam, eskü! Na jó.. együtt vettük le, ketten. Mert olyan nehéz volt.
Ezek a komoly témák.
Tina: - Muszály ilyen köcsögöt rajzolni?
Osztály: röhög.
Klára: - Nem, nem muszáj ezt a vázát, blablabla.
Tina: - Akkor nem rajzolom a köcsögöt.
Ez régebben történt. Mikor csendéletet rajzoltunk, Ádám bejötta terembe, köszönt, hogy csókolom Klárika néni, és megjegyezte, hogy szerinte milyen művészi eza beállítás.
Én: bűvölöm a lerajzolandó tárgyakat. Nem simerem fel az egyiket. - Klári néni, mi az a fehér?
Klára: - Hogy mi?
Én: - Az a fehér. Az mi.
Klára: - Népi kancsó, a blablablabla.
Én: - Jaaa! Köcsög!
Osztály: röhog. Nagyon szeretjük a köcsögöt.
I don't want anything more
Than to see your face when you open the door
You'll make me beans on toast and a nice cup of tea
And we'll get a Chinese and watch TV
Tomorrow we'll take the dog for a walk
And in the afternoon then maybe we'll talk
I'll be exhausted so I'll probably sleep
And we'll get a Chinese and watch TV
Miért hiszem azt mindig, hogy a probably az megpróbálni?
Eszterrel csinálunk mestermunkát, és most ahhoz gyűjtök ötletet.
..
Jó, eleget gyűjtöttem. :D
www.pensoulmates.blog.com
vasárnap, május 3
több mint egy hét.
Na, Detti végre írt, ami engem nagyon boldoggá tett, mert imádom Detti blogját. És olyan jól írt bele, hogy le is majmolom.
Az történt, hogy...
- Barátok köztöt forgattak a suli előtt, szóval világhírű lesz a Nádasdy, a bk az ugródeszka a világhír medencéjébe... -.-
- Timi nálunk aludt, és voltunk a Gellért hegyen, egy csomót dumáltunk, körbemásztuk az egész várost, és az árnyékunkat is lefotóztuk az erzsébet hídon.
- Írtam egy fizika dogát, ami szerintem jó lett
- Ordítottam örömömben egy óriásit
- gonosz is voltam, de csak módjával
- másra bíztam a piszkos munkát
- "elolvastam" a Bizenghast 5. részét
- csak kétszer akartam öngyi lenni
- megfogalmaztam a legközelebbi célomat
- elbíztam magam.
köszöntem. Egy hét.
Éssss: 101 nap.
"idei nagy európai fesztivál kívánságlistájának első helyén egy olyan ifjú hölgy szerepel, aki nem megosztja a közönséget, hanem egyesíti, azért, mert annyira vonzó, annyira cool, annyira tud énekelni, és még annyi minden mást is tud. Amikor 1985-ban Hammersmith-ben megszületett Lily, a sorsa is elrendeződött: nem is lehetett belőle más, mint popsztár egy olyan kerületben, amelynek koncerttermében a modern zene legjobb élő fellépéseit láthatta a közönség. A család közeli jó barátja volt Joe Strummer a Clashből, Lily a legjobb iskolákba járt, és már egészen fiatalon úgy énekelt el egy Oasis dalt, hogy a Gallaghereknek sem lehetett – és nem is volt – egy rossz szavuk. Amikor 2006-ban megjelent az Alright, Still, rögtön kiderült, hogy Lilynek nincs igazi konkurense. Egymás után jöttek ki a visszautasíthatatlan slágerek (Little Things, Alfie, Smile), köztük nem egy káprázatos No.1, és az idei It's Not Me, It's You csak fokozta körülötte a fölhajtást, amihez nem volt szüksége olyan médiamutatványokra, mint korábbi riválisainak. Lily Allen naptára ebben az évben teljesen betelt, ezért igazi szenzáció, hogy a három legfontosabb fesztivál (Glastonbury, Roskilde, T in the Park) mellett a Szigeten is bemutatja lenyűgöző show-ját. Hogyan fér ennyi minden az idejébe? Ez az ő titka. Tv-műsort vezet, mixalbumok producere, jótékony célú alapítványoknak dolgozik, és ha valaki mindezeken túl nemcsak a dalaiért imádja, úgy is követheti őt, hogy tetőtől talpig az általa kreált Lily Loves kollekcióba bújik."
Hát nem baba?
Az történt, hogy...
- Barátok köztöt forgattak a suli előtt, szóval világhírű lesz a Nádasdy, a bk az ugródeszka a világhír medencéjébe... -.-
- Timi nálunk aludt, és voltunk a Gellért hegyen, egy csomót dumáltunk, körbemásztuk az egész várost, és az árnyékunkat is lefotóztuk az erzsébet hídon.
- Írtam egy fizika dogát, ami szerintem jó lett
- Ordítottam örömömben egy óriásit
- gonosz is voltam, de csak módjával
- másra bíztam a piszkos munkát
- "elolvastam" a Bizenghast 5. részét
- csak kétszer akartam öngyi lenni
- megfogalmaztam a legközelebbi célomat
- elbíztam magam.
köszöntem. Egy hét.
Éssss: 101 nap.
"idei nagy európai fesztivál kívánságlistájának első helyén egy olyan ifjú hölgy szerepel, aki nem megosztja a közönséget, hanem egyesíti, azért, mert annyira vonzó, annyira cool, annyira tud énekelni, és még annyi minden mást is tud. Amikor 1985-ban Hammersmith-ben megszületett Lily, a sorsa is elrendeződött: nem is lehetett belőle más, mint popsztár egy olyan kerületben, amelynek koncerttermében a modern zene legjobb élő fellépéseit láthatta a közönség. A család közeli jó barátja volt Joe Strummer a Clashből, Lily a legjobb iskolákba járt, és már egészen fiatalon úgy énekelt el egy Oasis dalt, hogy a Gallaghereknek sem lehetett – és nem is volt – egy rossz szavuk. Amikor 2006-ban megjelent az Alright, Still, rögtön kiderült, hogy Lilynek nincs igazi konkurense. Egymás után jöttek ki a visszautasíthatatlan slágerek (Little Things, Alfie, Smile), köztük nem egy káprázatos No.1, és az idei It's Not Me, It's You csak fokozta körülötte a fölhajtást, amihez nem volt szüksége olyan médiamutatványokra, mint korábbi riválisainak. Lily Allen naptára ebben az évben teljesen betelt, ezért igazi szenzáció, hogy a három legfontosabb fesztivál (Glastonbury, Roskilde, T in the Park) mellett a Szigeten is bemutatja lenyűgöző show-ját. Hogyan fér ennyi minden az idejébe? Ez az ő titka. Tv-műsort vezet, mixalbumok producere, jótékony célú alapítványoknak dolgozik, és ha valaki mindezeken túl nemcsak a dalaiért imádja, úgy is követheti őt, hogy tetőtől talpig az általa kreált Lily Loves kollekcióba bújik."
Hát nem baba?
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)