a and e

ÉÉÉjeníííí...

Őh, szóval.

- "Haragszol még?
- Ehm... figyelj, nem volna egyszerűbb azt mondanod, hogy "bocsánat" ahelyett, hogy folyton ezt kérdezgeted?
- Érdekel, hogy haragszol-e még.
- De ha majd megbocsátok, engem nem fog érdekelni.
- Téged nem fog?
- Izé, jaj! Azt akartam, hogy ha bocsánatot kérsz, akkor majd nem kell, hogy érdekeljen a izé szóval...
- Csak nem tudsz beszélni?
- Így van.
- Jó. "
.
- Ne haragudj, kérlek.

Leprimitiválódtam vonzódásügyileg! A kérdés az, hogy belemenjek-e egy ilyen... "kalandba" vagy mi ez, vagy inkább ne?
Bárcsak ne jelentene semmit, mikor nem éppen idegenkedő gesztusokat intéz irányomban. Bárcsak barátinak tudnám venni, bárcsak letudnám annyival, hogy hülye!...

Na mindegy. Pénteken édesapám visz Dunaharasztiba. Lelki megnyugvásom helyszínére. Most nagyon várom, és nagyon furcsa ez a várás, mert nem tűkön ülök, és nem számolom az órákat, és nem mondom percenként, hogy megyek Regihez, megyek Regihez, de mégis nagyon várom, nagyon nagyon nagyon. Mert most sok témánk lesz. És nekem is egy csomó minden összejött, amit közölni akarok..
Szóval jó lesz.