Chapter eleven

Hihetetlen jó erre a Sweepre alkotni. Van a nyolcadik percnél (a szám 11 perces, és égi jel, mert a 11. fejezetet írom reá) egy rész, ami gitár pengetésből áll, és az egyszerűen gyönyörű.

Most annyira belejöttem az írásba, és ez olyan felhőtlenül boldoggá tesz, hogy az hihetetlen :D Meg arra is rájöttem, hogy akkor a legjobb írni, ha jól tudod, hogy van közönséged, de nem olyan emberek, akiket ismersz. Olyanok, akik úgy tudnak véleményt alkotni, hogy közben nem kímélnek, mert nem ismerik a törékeny lelkedet, tehát teljesen szubjektívan (jól használom?) tudnak hozzáállni a történethez. Illetve az ismerkedés együtt jár ezzel, főleg a lumosos alkotással, De ez nem rossz dolog, hiszen az egyik legjobb barátnőm is innen származik. :D

- Gyűlöllek – jelentettem ki. A fogaim közt szűrtem, és tényleg olyan elképesztő gyűlölet áradt a szavamból, hogy olyat még soha… Soha nem éreztem. Sírhattam volna, de nem tettem, hiszen nem lett volna értelme. Nem értem volna el vele semmit, csak hogy Zelda szájának szélei még közelebb érjenek a füléhez. Mégis sírva fakadtam, és rimánkodtam… Szörnyű hangerővel kértem, hogy ne tegye meg, amire készül.De néma csend volt. Egy könnycsepp sem gördült le az arcomon, noha éreztem… A reménytelenség már szinte teljesen szétmarcangolt. Ugyanaz, ami négy évvel korábban, habár azt hittem, ahhoz semmi sem fogható…

Kicsit szépséghibás, de asszem, Prue kész van. Úgy értem, kész a karaktere. Végre.
Ezt most muszáj közebszúrnom, mielőtt elfelejtem, de rájöttem, hogy a Jázmin sokkal okosabb nálam végre egy dologban. Ő nem bocsátja meg azokat a dolgokat, amiket elvből én sem bocsátanák meg, de mégis megteszem, mert annyira sikerült meghülyíteni. Persze, lehet, hogy ez is az én hülyeségem,. és nem az ő okossága, de mindegy. Mindenesetre most ő viselkedik okosan. Köszönjük.

- "Csak hiszed! – fanyarul elmosolyodott. Szemezget velem. Aztán úgy tesz, mintha nem is léteznék. Mikor a szemébe nézek, úgy látom, neki is olyan mély érzései vannak, mint nekem, hogy nem csak a szép pofikámért bír, mert ismerjük be, hogy az van… Hogy ő is úgy érzi, minket egymásnak teremtett az ég!… Hát, ne haragudj, ez nem direkt lett ilyen nyálas, de másképp nem tudom kifejezni magam. Szóval, minden apróság ellenére úgy érzem, hogy Lucas megjelenésével nálam be is zárult a kör. Akárhogy szerethetem és gyűlölhetem, közömbös soha nem lesz. És más valaki sem lesz, akit szerethetek úgy, mint őt… Akárhányszor rám néz, rám mosolyog, esetleg komolyabban beleesünk egymás tekintetébe, azt gondolom, hogy ezt ő is pontosan érzi. Hogy most még nem én vagyok az első, de valamikor az leszek… De mikor mindenféle különösebb jel nélkül elmegy mellettem, az olyan, mintha pálcával turkálnának a szívedben."
Kész.