MEGINT DAGADT VAGYOK!
puffadt a fejem, ha leülök a combjaim lefolynak a székről, meg amúgyis összeérnek mindenhol, három sorban gyűrűznek a hasi zsírjaim, két seggem van, és néha hihetetlen rossz érzés tör rám emiatt, mintha stroke-ot akarnék kapni, lezsibbadok és undorodom, és nem akarom hogy ez így legyen, nagyon szar, és amúgy ezt a naplómba írtam volna, de sajnos túl kövér és lusta vagyok hogy megkeressem, meg felkapcsoljam a villanyt!
nagyon rossz!
szerda, február 26
öh
Na, rájöttem, mi a nehéz.
Ugye minden kapcsolatban elvárjuk az őszintséget. Valaki lemondja a találkozást, mi pedig kiakadunk, mert az illető nem azt mondta hogy kurvára nincs kedve kikelni az ágyból, hanem, hogy "el van havazva". Ja. Meg ilyenek. Meg amikor találkoznak valakivel, aki annak idején önökön keresztül igyekezett menedéket találni laposodó kapcsolatának gondterhes semmije elől, majd találkoznak ismét, hónapokkal később, és TELJESEN EGYÉRTELMŰ hogy azért van ez, mert szakítottak, ő meg rohant az első ribijéhez aki felvette a telefont. Önök pedig okék ezzel. Mert elképzelik, ahogyan felvont szemöldökkel szembestik a ténykkel, merthát mi az akadálya, meg mennyire vicces lesz igaziból tök nyíltan beszélni róla hogy mind ösztönlények vagyunk.
De aztán mégsem.
Egyszerűen lehetetlen. Nagy önelemző létemben megfeledkeztem róla, hogy nem cssak velem nem őszinték az emberek, hanem én sem feltétlen bírok az lenni velük, bármennyire is imádnám ha így lenne.
Szóval találkoztunk, de semmi szemtelen utalgatás vagy inkább zavarbaejtően száraz tényfeltárás, inkább: "És te hogy vagy?...aha, aha... hát ja ez gáz... .... ... .. .. . és mi van a barátnőddel?"
Megpróbáltam vagy ötször elkezdeni, és mindig csak hápogtam. Szó szerint, mint valami kacsa, de szerencsére mindketten előre néztünk.
Pedig semmi rossz nem volt ebben, mármint én nem találtam sértőnek vagy megalázónak vagy bármi, csak jó lett volna ha nyíltan megállapodunk ebben, hogy ja, nyilván ezért vagyunk most mind a ketten itt, mert. De van egy csomó dolog ami egyértelmű és egyszerűen tilos róla beszélni, vagyis lehetetlen, vagyis egyszerűen... na. Egyszer egymás mellett aludtunk ilyen barátféleségemmel, inkább ismerős vagy nem is tudom, ilyen ember akivel jóban vagyunk, és akkor megöleltük egymást aludtunkban (jó nyilván ennél több és bonyolultabb dolgok de annyira azért nem) pedig tökre nem olyan az egész viszony, de persze azóta nem esett erről egy szó sem és nem is fog soha.
hirtelen nincs több példám. és úgy utálom, hogy amikor végre eljutok odáig hogy legyen kedvem írásba foglalni az agyamat, akkor kimegy az egész cucc belőle és csak faszságokat bírok leírni, és az egésznek semmi értelme, és már nem is olyan többé, mintha valami nagy igazságra jöttem volna rá.
de szóval minek vannak ezek a dolgok, amikről nem beszélünk akkor sem ha neonszínű meztelen hulla módra villog az orrunk előtt? nyilván, ha mindig mindent el lehetne mondani akkor annyira az sem lenne már izgi, de mégis, ha nem egymás elcsábításáról van szó hanem mondjuk többéves barátságról akkor mi a faszt kell udvariaskodni még akkor is, ha amúgy nekünk az egész nem is kínos egyáltalán????
Ugye minden kapcsolatban elvárjuk az őszintséget. Valaki lemondja a találkozást, mi pedig kiakadunk, mert az illető nem azt mondta hogy kurvára nincs kedve kikelni az ágyból, hanem, hogy "el van havazva". Ja. Meg ilyenek. Meg amikor találkoznak valakivel, aki annak idején önökön keresztül igyekezett menedéket találni laposodó kapcsolatának gondterhes semmije elől, majd találkoznak ismét, hónapokkal később, és TELJESEN EGYÉRTELMŰ hogy azért van ez, mert szakítottak, ő meg rohant az első ribijéhez aki felvette a telefont. Önök pedig okék ezzel. Mert elképzelik, ahogyan felvont szemöldökkel szembestik a ténykkel, merthát mi az akadálya, meg mennyire vicces lesz igaziból tök nyíltan beszélni róla hogy mind ösztönlények vagyunk.
De aztán mégsem.
Egyszerűen lehetetlen. Nagy önelemző létemben megfeledkeztem róla, hogy nem cssak velem nem őszinték az emberek, hanem én sem feltétlen bírok az lenni velük, bármennyire is imádnám ha így lenne.
Szóval találkoztunk, de semmi szemtelen utalgatás vagy inkább zavarbaejtően száraz tényfeltárás, inkább: "És te hogy vagy?...aha, aha... hát ja ez gáz... .... ... .. .. . és mi van a barátnőddel?"
Megpróbáltam vagy ötször elkezdeni, és mindig csak hápogtam. Szó szerint, mint valami kacsa, de szerencsére mindketten előre néztünk.
Pedig semmi rossz nem volt ebben, mármint én nem találtam sértőnek vagy megalázónak vagy bármi, csak jó lett volna ha nyíltan megállapodunk ebben, hogy ja, nyilván ezért vagyunk most mind a ketten itt, mert. De van egy csomó dolog ami egyértelmű és egyszerűen tilos róla beszélni, vagyis lehetetlen, vagyis egyszerűen... na. Egyszer egymás mellett aludtunk ilyen barátféleségemmel, inkább ismerős vagy nem is tudom, ilyen ember akivel jóban vagyunk, és akkor megöleltük egymást aludtunkban (jó nyilván ennél több és bonyolultabb dolgok de annyira azért nem) pedig tökre nem olyan az egész viszony, de persze azóta nem esett erről egy szó sem és nem is fog soha.
hirtelen nincs több példám. és úgy utálom, hogy amikor végre eljutok odáig hogy legyen kedvem írásba foglalni az agyamat, akkor kimegy az egész cucc belőle és csak faszságokat bírok leírni, és az egésznek semmi értelme, és már nem is olyan többé, mintha valami nagy igazságra jöttem volna rá.
de szóval minek vannak ezek a dolgok, amikről nem beszélünk akkor sem ha neonszínű meztelen hulla módra villog az orrunk előtt? nyilván, ha mindig mindent el lehetne mondani akkor annyira az sem lenne már izgi, de mégis, ha nem egymás elcsábításáról van szó hanem mondjuk többéves barátságról akkor mi a faszt kell udvariaskodni még akkor is, ha amúgy nekünk az egész nem is kínos egyáltalán????
kedd, február 18
regina az imént a számba rakta a mozzarelláját
hétfő, február 3
dolgok amik végtelenül boldoggá tennének
- Ha Cseni nem gyűlölne
- Ha találnék egy egyetemet ami nem ilyen alibi egyetem mint ez a velszi és felvennének
- Ha lenne valami normális munkám s ezáltal pénzem a budai rajziskolára
- Ha a muffin amit most sütni fogok finomra sikerülne
- Ha mostantól soha többé nem tennék olyasmit amit megbánok
- Ha idén nem buknék meg semmiből sem viszont hatos lennék művtöriből ami lehetetlen mert kettes lett a félévem de ha csodát művelek lehetek ötös
- Ha ötöst kapnék az irodalom házidolgozatomra vagy a művtöri kiselőadásomra vagy mondjuk mindkettőre
- - 10 kiló
- Ha nem taszítana a szexualitás minden formája és lehetne PÁÁÁárom
- De beérem azzal is ha tudnám mi van Csenivel
- Ha elkezdenék most valami iskolai dolgot csinálni pl házidolgozatot írni ami mára kellett
- Ha megtalálnám a könyvtári samuel beckett összes drámáit amit el sem olvastam és kivehetnék helyette valami rendes könyvet
- Ha nem kéne töriórára bejárnom mivelhogy úgyis le kell vizsgáznom belőle
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)