Ma este világmegváltó gondolataimat nem más szakította meg, minthogy egy gyerek elkezdett mellettem hányni. Vaknak és fogyatékosnak véltem, így - bár röstelltem magamnak beismerni - valahogy nehezmre esett normális ember módjára viselkedni, mármint ilyenkor mégis mi való? Mármint persze, ha a busz másik végében van, vagy mindegy, a lényeg hogy messzebb, akkor semmi probléma, nade ő oda ült le, ahol én álltam, és bámultam ki az ablakon, így kínos közelségbe kerültünk. Kell-e segítenem, ha igen mit és hogy, nem néznek-e hülyének, ha elkezdek hozzá beszélni, mi van, ha ő kezd el hozzám? Ám amikor nekiállt hányni, minden kételyem eloszlott, ráadásul szerencsére egy másik jótét idegen is igyekezett gondját viselni. Eloszlott továbbá a vak-fogyatékos teóriám is; bár csukva volt a szeme, de nem normálisan hanem olyan nagyon furán (köszönjük), és folyton lecsuklott a feje, kitaláltam egy másik történetet:
A delikvens nem más, mint egy Jóskás/Imrés/Margitos gólya, aki életében először ivott alkoholt a feneketlen tónál, de akkor legalább egy vödörnyit, és most a világáról nem tud. Tudományos alátámasztásként a szagot, és a másik ember gyanúját tudom felmutatni.
Nem értem egyébként, hogy egy részeg fiatalon miért esik kevésbé nehezmere segíteni, mint egy sokkal nehezebb helyzetben levőn? De tényleg azért jövök rettenetes zavarba, mert fogalmam sincs, hogyan segíthetnék, és félek, hogy csak ártok, vagy fellököm, ha támasza próbálok lenni, meg ilyenek, de állni és bámulni is utálok. Borzasztó.
péntek, szeptember 30
szombat, szeptember 17
rootless
Na, sikerült.
Egyébként ma irodalomepocha közepén végeztem egy 800 oldalas regénnyel. Szörnyű érzés volt. Akármennyire szar egy könyv, akármennyire szenvedek tőle és nem értem a felét, túl másvilági vagyok ahhoz, hogy ne érezzem önmagam részeinek a szereplőket egy idő után.
Rekordlassúsággal értem a végére, három hetembe került elolvasni, de abból egyet a polcon töltött, mert a közepén feladtam, annyira olvashatatlannak találtam, dehát nálam az ilyen "feladások" kb eddig bírnak tartani.
Arról nem is beszélve, hogy ez egy trilógia befejező része volt, a Gemma Doyle-trilógiáé melynek első részét 13 évesen olvastam, egészen pontosan amikor birtokomba vehettem a mostani szobám, és ez volt az első regény, amit az ágyam sarkában, a polc alatt bevégeztem, befejező része pedig tán az utolsó, mivel megint úgy néz ki, hogy költözünk, hiszen nomádok vagyunk.
De egészen lenyűgöző, hogy amíg olvastam, egy pillanatig sem éreztem hogy gondolkodnom kéne ezen a könyvön ha nincs a kezemben, kizárólag azon tűnődtem, hogy hogy lehetett egy ilyen rétestésztát megírni. A Birodalmakban játszódó részeket alig fogtam fel, valójában sokkal jobban élveztem amikor a buta kis viktoriánus társasági életükről volt szó.
A végétől viszont, melyben Gemma harsány öntudatra ébred, szörnyű dezsávűm lett. Talán azért, mert 10 perccel a könyv befejezése előtt adtam be egy dolgozatot, amire azt írtam, hogy "tipikus amerikai főhősnő, aki roppant váratlan módon öntudatra ébred", vagy talán azért, mert előző életemben biztos, hogy egy hülye szüfrazsett voltam, vagy lemondva az előjogaimról meg az izgalmas életről, melyet a bálok ígérnek, elmentem Amerikába egyetemre. De Gemmával egyébként végig ijesztően könnyű volt azonosulnom, és Felicityvel is.
...Hiányoznak, szörnyen hiányoznak! De nekem tényleg mindig ilyen szörnyű lelki törést okoz, ha a végére érek egy könyvnek, legyen az akármilyen szar. Átmenetileg belezuhansz egy világba, megnyugtat a választás lehetősége, hogy bármikor ki- és beléphetsz, majd ennek az egésznek egyetlen lapozással vége, és már nem mehetsz vissza, mert úgysem lesz ugyanolyan többé.
Úristen.
Örülök, hogy nem fog hamarosan magába szippantani egy könyv, ami nem is tudom, melyik történet plagizálása lenne...
"Gyász-kikötőben zeng egy égi hang
Hív az az édes, távoli harang."
Hív az az édes, távoli harang."
hétfő, szeptember 12
vasárnap, szeptember 11
péntek, szeptember 9
KÖR ALAKÚ!
tavalyi utolsó napok, London, nyitó és az elmúlt tizenakráhány hét nap összes bölcsességei, mert fenemód unatkozom.
- Kriszta, hoznál nekem is ceruzát? Meg csattot... meg táblát?
- Hát persze! Hiszen csicska lettem.
- Nagyon szép az új Fakercrombie pólód.
- What does it mean to rely on something, Csenge!
- Székrekedés.
- Mire mondjuk, hogy bullshit?
- Ostobaság, baromság.
- Bikaszar.
- ...Winnie a szar?
- !!..Winnie a kaki.
- És ebből hogy lett Micimackó?
Azzal szórakoztunk, hogy hülye helyekre csekkoltunk be fészbukon.
- Mondjatok egy börtönt!
- Írd be, hogy Gyorskocsi utca, azt mindenki ismeri.
- És van olyan, hogy rabcset? Haha. - Megnézi a térképen. - MI? Ilyen közel vannak a rabok hozzánk?
- Elég magasak és vastagak a falak, tudod, ez a poén.
- Elég magasak és vastagak a falak, tudod, ez a poén.
- TE NEM LÁTTAD A SZÖKÉST?!
- Jelentkezzünk be mind a teve utcai rendőrkapitányságra, és írjuk ki, hogy "ADJUK A RENDŐRÖKET GEECCII!"
- JÓÓÓ!
10 perccel később: - Na, akkor megyünk abba a teveklubba?
Nézzük a 7 Mesterlövészt, megy három lovas, a fejüket ingatják.
- Party in the USA.
- Szásáék lent ping-pongoznak, és arra kértek, ne áruljam be őket.
- Javult a metakommunikációd irányomban. Miután beégettél és lenézően néztél rám, már mosolyogsz is.
- Igen, már röhögök is a saját poénjaimon, ez határozott javulás.
- HOGY LEBARNULTÁL! HOL VOLTÁL?
- Kanári-szigeteken.
- JA BOCS! Melyik szigeten?
- Tenerifén.
- Van körződ és vonalzód?
- Mi az a debt?
- HALÁL!
- Szása always wastes his money on cigarettes and is saving up for alcohol.
- Na gyerekek, most akkor csináljuk, vagy ez...
- Inkább "vagy ez".
- A dyed ezzel a helyesírással...
- MEGHALNI.
- There was a nasty...
- NASTY! Az olyan mint az Ice Tea, csak más a neve.
- Nem vagyok én hannibál, hogy embert egyek!
- Dependable?
- Függő.
- Mikor van vége a Jégkorszaknak földtörténetileg?
- A Jégkorszak 2-ben.
- Tanár úr, nem látok a Tanár úrtól.
Sophie: felolvassa gyönyörű, érzelmes leírását a tengerpartról.
Soma: - Ez nem valami részlet a H2O-ból?
- Hé. Itt nincs wi-fi. Nem neteznek az emberek itt Kenesén, vagy mi ez.
- Zebegény.
- Nekem mitől vizes a nadrágom? Belehugyoztál?
- Persze.
- Ez szerintem amúgy csak ilyen derű, vagy mi a fasz.
- Dér.
- Mi lesz, ha nem enged el?
- Akkor szólunk, hogy figyelj? A kurva anyád, egyrészt. Másrészt pedig ODA. EL. FOGUNK. MENNI.
- Kéti Holmszt úgy olvastam, hogy Katie Homeless.
- MINDEN KÖCSÖG AKG-S JÖJJÖN ÓRÁÁRAAA!!!
- Ez a László szerintem egy tuti homokos. Na most. te ne röhögjél. Ezt meg kell beszélnünk így osztályszinten, hogy ki buzi és ki nem.
- Rám néz ma egy csaj az Oxford streeten. Fucking tourists. Fucking bitch, feleltem én.
- Hogyhogy levágattad a hajad?
- Mert férfinek érzem magam.
- Jobb így. Régen olyan volt, hogy felül bongyor, alul meg sima. Most meg.. mindenhol sima. De jobb így. Okosabbnak tűnsz meg... jó, azt nem mondom, hogy okosnak, de okosabbnak. Mint egy.. alkalmazott.
- Alkalmazott.., a legremekebb bók ami eszedbe juthatott, köszönöm.
...köszönjük.
rozália
összesen úgy kábé negyvenszer kellett elolvasnom az alábbi esemest, hogy felfogjam.
Valószínűleg mert én szívtam szét az agyam itt önkéntes magányos péntek esti magányomban. Hát. Se
NEM!! IGAZÁBÓL NEM IS :D
barna san marco es jo nagy a lencseje a szemuvegnek, de ha eled raknak sok talbalt targyat es koztuk van olyan szemuveg ami meno akk hozd azt:Ddd imadlak:DDderre miért hittem azt, hogy az írója darabokban van, szétszívta az agyát is holott tíz óra sem múlt el, és furcsa jelenései vannak, melyek közül egyet sikerült meglehetősen értelmesen megosztania velem?
Valószínűleg mert én szívtam szét az agyam itt önkéntes magányos péntek esti magányomban. Hát. Se
NEM!! IGAZÁBÓL NEM IS :D
vasárnap, szeptember 4
az az édes, távoli DOLOG
annyira borzasztó, hogy kábé két hete vettem, és hétfő óta félbehagyva pihen a polcon, mert egyszerűen .. nem jó. Határozottan rétestészta. Sokkal szívesebben olvasom a gossip girl írásos formátumú eredetijét, pedig aztán az is egy rakás szar. Valahogy mégis vissza kell hangolódnoma dologra, már csak 22 nap az ötödik évadig, JUHÚÚÚ
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)