engem annyi dolog zavar, de nem merem őket leírni, az annyira nem is tudom, nárcisztikus volna, de mindenre ezt mondom, az a baj. Úgyhogy tumblr-ös képekkel vigasztalom magam.
Visszakaptam a matektanártól a Delíriumot, és már tetszik. Sőt, mit tettem a tegnap előtt este: amint kezdett izgalmassá válni amit olvastam, de úgy tényleg izgalmassá, felegyenesedtem az olvasópózomból, elvigyorodtam, és a villanykapcsolóért nyúltam. Azt gondoltam ugyanis, hogy filmet nézek a gépemen, vagy valami ilyesmi, továbbá a lámpám lekapcsolását azonosítom egy másik világba való átlépéssel is. Aztán végül is viszonylag hamar tudatosult bennem, hogy a hatást nem fokozhatom ilyen ezközökkel.
De ami érdekes, hogy nagyon kevés van hátra ebből a könyvből, pedig két napja kaptam vissza és akkor a felénél sem tartottam, noha karácsony előtt vettem. Én mindig ezt csinálom, azok lesznek a kedvenc könyveim, melyek elolvasása alatt háromszor megszülök. Ééééés megint zenét hallgatok olvasás közben, ami szerintem egy nagyon jó szokásom feltámasztása ugyanis így a párhuzamos világ sokkal élénkebben és sokkal több ideig marad majd meg kis elmémben.
