megöl a tétlenség. minden nap elhatározom, hogy produktív leszek, de nem vagyok. tegnap este elolvastam a Köpönyeget, ma pedig a Revizort fogom. Az a vágyam, hogy nyár végére kivégezzem a létező összes kötelezőt, három évre előre. de akkor is kínoz a tétlenség. túrázni akarok, vagy valami érdekeset, HUSZONKETTŐHUSZONKETTŐ VAN!
úgy látszik, van az én életemben egy bizonyos limit, hogy egy hónapon belül csak x érdekes dolog történhet velem, és ezt a limitet már bőven túlléptem, úgyhogy a sorsom immáron nem más, minthogy keseregjek eseménytelen életem miatt.
vagy gengszterkedhetnék, de ahhoz több ember kell, és a többi ember vagy nyaral, vagy nem merek neki írni, mert eléggé socially awkward vagyok mégis, nem múlt el mint ahogy azt könnyelműen kijelentettem nemrégen.
de ez a macska elég rossz segg helyettem is.

Rövidke történetem Ryan Goslinggel (avagy első puppy-love élményem leírása)

Tisztelt Olvasóim!
Tételezzük fel, hogy önök találkoznak, hmmmm, hát, ki menő most, Ryan Gosling, szóval találkoznak Ryan Gosling tesójával, és nagyon le vannak nyűgözve, hogy ilyen csodálatos emberek élnek a földön, kis híján szerelmesek, aztán rádöbbennek, hogy nem homoszexuálisak (annyira). Aztán csak úgy random meglátják Ryan Gosling kezét egy asztalon, de akkor még nem tudják, hogy az a Ryan Gosling keze, de le vannak nyűgözve, hogy ilyen szép kéz, bőrszín meg minden van a világon, aztán rájönnek, hogy az a Ryan Gosling keze, és realizálják, hogy akkor ez Ryan Gosling tökéletes tesójának az öccse, akibe aztán nyugodtan lehetnek szerelmesek, és így is történik. Hónapokon keresztül szerelmesek Ryan Goslingbe, abba, akivel igaziból soha nem is beszéltek egy szót sem, kivétel azt az egy alkalmat, amikor direkt nekimentek a lépcsőn, hogy aztán közöljék vele: "BOCS!". És tényleg nagyon rajonganak. Az a kedvenc szórakozásuk, hogy merengenek, merengenek ezen a földöntúli Ryan Goslingon, a filmszerepein, a kicsi kék szemén és a hülye bajszán, és hogy ez milyen bizarr, milyen ijesztő, mintha valaki látná az agyuk poklának legmélyebb bugyraiban rejtőző vágyaikat, azokat, melyekről még maguk sem sejtenek semmit, és mindazokat kivetítené egy élő személyre, Ryan Goslingre. Aztán hirtelen mindenki megsejti, hogy maguknak érzései vannak Ryan Gosling iránt akivel soha nem is beszélt, de tényleg elég sokan, holott önök igen kevés embert avattak be (szánt szándékkal legalábbis). És ez elég kínos, mert maga a nagy filmsztár szexisten Ryan Gosling is tudomást szerez erről, és csupa kínos dolog történik, meg elmennek mindenféle helyekre ahol Ryan Gosling is ott van, és ezért mindenki (vagy csak maguk, mert eléggé nárcisztikus hajlamúak) azt gondolja, hogy pont ezért, maguk pedig ha bizonygatják hogy nem, csak még rosszabbat tesznek és senki sem hisz maguknak, úgyhogy inkább hallgatnak. De aztán minden sokkal jobbra fordul, mert maguk nem bírnak a vérükkel, és miután ugye minden idegsejtjük jéggé fagy a hír érzékelése során, mely szerint Ryan Gosling tudja, de nem akarják hogy ő is szörnyűségeket gondoljon, Ryan Gosling után szaladnak az aulában, akivel még sosem beszéltek egy szót sem (eme bátor griffendéleshez méltó tettükért mindenki tiszteli majd önöket, csakis maguk gondolják majd hogy botorság volt) és megpróbálják tisztázni magukat Ryan Gosling előtt, de hogy biztosan rosszul süljön el, még azért közlik, hogy "én azért elég sok aranyos dolgot hallottam rólad, és még mindig nagyon szeretnélek megismerni" és emiatt majd szörnyethalnak mégpedig olyan módon, hogy a lányvécében belefulladnak a könnyeik, a taknyos vécépapír és a megbánás tengerébe.
Ez a mélypont arra lesz jó, hogy Ryan Gosling ezután megszűnjön valami lenyűgöző földöntúli dolognak lenni, és inkább csak egy sima filmsztár legyen.
Egyébként ezalatt irtó sok új barátjuk lesz, nem tudom, ez mennyiben van összefüggésben a dologgal, de és ezek az újak azt mondják majd, hogy egy buta picsának gondolták magukat nagyon sokáig, de örülnek, hogy megismerhették önöket, (ezt csak meg akartam jegyezni, mert szerintem tiszta jó, ha valakit buta picsának könyvelnek el az ilyen Ryan Goslingos dolgok meg a barátaik miatt, aztán kellemesen csalódnak) de szóval Ryan Gosling jelenléte a továbbiakban nem okoz majd hirtelen szívhalált meg ellenkező irányba menési vágyat meg minden, hanem tök semleges lesz. És akkor olyasmi történik, hogy maguk egy nagyon fura eseményekkel teli este lezárásaképp Ryan Goslinggel meg a tesóival tépnek a Feneketlen-tónál, hát nem iszonyú durva? És maguk egyáltalán nem érzik többé szociálisan fogyatékosnak meg weirdnek meg stalkernek meg semminek sem saját magukat, bár túl vannak egy ilyen hülye rajongáson egy filmsztár iránt, és azt gondolták, ilyen nagyon még sosem rajongtak senkiért, de elfelejtődött, most mégis együtt vannak egy játszótéren és libikókáznak meg ilyenek, és vicces.
TÖK JÓ! :D

 

span!

Nyitott egy Body Shop az alleeban, mindent meg akartam venni, de olyan iszonyú drága, hogy semmit sem vettem inkább.

official friendzone anthem

ja és amikor mentem reggel a népligetbe, annyira féltem, hogy olyan zenéket hallgattam amiket előtte még egyszer sem, pontosabban egyet, de azt egész úton, és aztán az egész tábor alatt ez járt a fejemben

I don't wanna admit that we are not gonna fit so why don't we just pretend?

A HÜLYE LIBERÁLIS ISKOLA! AHOL AZ IGAZGATÓ SZEMÉT FESTIK A KISLÁNYOK!

Az a baj, hogy én most nem akarok itt lenni a gép előtt, hanem szeretnék egy szalmazsákon feküdni  amit ellepnek a vizes ruháim és meg is tapostam az ex-fehér tornacipőmmel, merthogy az éjszakai túrán beleléptem valami mocsárba annak ellenére, hogy figyelmeztettek, bal oldalról kerüljem el az objektumot. Fél kiló piros lekváros kenyeret szeretnék reggelizni, irigykedve nézni a tejivókat és beletörődően szürcsölgetni a magam teáját, szörnyen érezni magam a naposok helyett akiket ugráltatnak, és csalódottnak lenni amikor én vagyok napos és nem is ugráltatnak, Horn és Nádori rémmeséjét hallgatni, Horn és Nádori gyalázó beszédeit hallgatni, szersátorból öltözködni, budiban keresni a lehúzót, életem első viharpánikját újra átélni és tátott szájjal bámulni ahogy mindenki rohangál, sátrat fűz és árkot ás, mintha katasztrófára készülnénk, második alkalommal pedig már magam is ügyesen sátrat fűzni, zseblámpáért könyörögni, Blanka baldachinja alatt négyen aludni, ketten elkezdeni frizbizni hogy aztán a fél tábor beálljon, erdőben csatangolni, bekötött szemmel Petivel barchobázni, dalolni, tó mellett a zuhanyzóban pletykálkodni, a lemerült telefonomat nagyon leszarni és napokig a civilizációtól teljesen elzárva lenni, majd kíváncsiságból mégis feltöltetni és megnézni hogy mennyien kerestek, az ipodomat viszont nagyon nem leszarni és mintha egy alvójáték lenne, azzal a markomban elaludni, hálózsákban ülni a tűznél, nagyon vicces előadásokat látni és gyártani, listát írni a tábor adoniszairól, lavórt mosni, többedik viharban egy szál pulcsiban próbálni megmenteni a sátrat és kilökdösni a vizet a ponyváról, de az egész folyjon a testemre így csurom vizesen végigülni a ki mit tudot és a tüdőgyulladás kialakulását figyelemmel kísérni, egyébként a melegtől szenvedni, nézni ahogyan a többiek tornyot építenek de ebben részt venni már nem igen, mert elég durva a testsúlyom viszont másokat sem bírok el, észrevenni hogy az egész doboz testápolóm elhasználódott, biztos írtam már, de a csillagokat bámulni a réten, a sátor bejáratában takarodó után, meg a tónál a stégről, mert én még sosem láttam ennyi csillagot, 42 kilométert túrázni, nagyon kínosan érezni magam miután végigbeszélgettem az ebédet és Szilva figyelmeztetett, hogy ötven ember várja, hogy befejezzem a barssóimat, hirtelen Szlovéniában (a telefon szerint Horvátországban) lenni, nem növeszteni vízhólyagot a tornacipős lábamra ellentétben a túracipősökkel (önelégült arckifejezés), nem érteni a szokásokat, bénázni métánál, nagyon éhesnek lenni a rengeteg evés ellenére, vélt vagy valós szociális bénaságomat legyőzve barátkozni, elesni, Mikát ölelgetni, a keretsztorit elhinni, nomád táborban lenni.
Adjon Isten jó éjszakát!

Húsz kicsi nomádos tómenetre indult, de vissza már csak tizenkilenc fordult.
Tizenkilenc kicsi nomádos hátizsákot cipel, és egyik vállából a vér kispriccel.
Tizennyolc kicsi nomádossal métázni ment a csapat, nagyot lendül az ütő, egyre lesújtanak.
Tizenhét kicsi nomádos az ebédre készül, egy belekóstol, és jólétre szenderül.
Tizenhat kicsi nomádos kereste a fényt, míg az egyik *valóban* meglátta a fényt.
Tizenöt kicsi nomádos egymást aludni is hagyja, ám egyiküket felkapja és elviszi a hangya.
Tizennégy kicsi nomádost elkap a viharpánik, egyikük holtteste az árokban ázik.
Tizenhárom kicsi nomádos reggelit eszik, egyikük a lekvártól örökre kifekszik.
Tizenkét kicsi nomádos a bálban táncikál, egyet azonban agyonütött a partyfakanál.
Tizenegy kicsi nomádos szalmazsákban hasal, az egyik a masszázsba azonnal belehal.
Tíz kicsi nomádos szersátorban kutat, ellepnek egyet a ruhák, s nem talál kiutat.
Kilenc kicsi nomádos lemegy a strandra, egyik bombát ugrik, s egy árboc felnyársalja.
Nyolc kicsi nomádos a sárban birkózik, egyiket lenyomják, többé nem lélegzik.
Hét kicsi nomádos a focilabdát dobálja, sajnos az egyiket pont fejen találja.
Hat kicsi nomádos ki mit tudra gyakorol, a rúdról egyikük lecsúszik, feje búbja betörik.
Öt kicsi nomádos a kocsit nem bírja, és a fürdősátor lesz egyikük sírja.
Négy kicsi nomádos a budiban szaglászik, egyik beleszédül, többé ki nem mászik.
Három kicsi nomádos gyalázásért fizet, az egyik nem bírja, s a halálba siet.
Két kicsi nomádos az erdőben csatangol, egy vadkan szarván felöklelve landol.
Az utolsó nomádos nyit egy tér-idő kaput, de a portál instabil és neki is kaput.

E szörnyű mészárlás csak rémálom volt, a valóságban egyetlen nomádos sem holt!

the mourning after

Július 1., vasárnap

Elhagyott telefonok 1, súly mázsákban mérhető, alkoholegység.... nos, tegnap este hat óra és ma hajnali négy között összesen ötször lettem részeg és józanodtam ki, de még csak nem is vagyok másnapos, de ez már nem tudom, mennyit jelent, testemből kiszedett kullancsok 1, de még bennem lehet egy egész populáció, identitás-zavar: van. 

Hazatértem hát Sopronból, (hoztam haza útbaigazító táblát szuvenírként) és ez furcsamód majdnem olyan eszméletlen örömmel tölt el, mint amikor Londonból tértem haza tavaly. Nagyon jó volt de még egy nap és idegösszeroppanást kapok. Harmadik (hivatalosan második) napon elfogyott az összes pénzem, mert nagyon szarul voltam de nem éreztem erőt magamban egy zarándokúthoz a spárig, úgyhogy képes voltam a fesztivál területén enyhíteni a bánatomon (800 forint egy kikúrt feles! egy darab! ja, a legfinomabb ital: fütyülős limonádé. 990 forint egy pohár, de a 30 fokban simán remek hangulatom lett tőle percek alatt.), és ezzel be is csődöltem. Ja, nem, nem teljesen mert másnap reggel emlékszem életem legfilléreskedőbb vásárlását adtam elő a spárban, de nagyon jó lecke volt, ijesztően olcsón is ki lehet jönni. Viszont rajta maradt a kártyámon 60 teljes forint, amit a lelkem mélyén iszonyúan sajnálok, de nem volt elég merszem odaállni az ablakhoz és megkérni a fiatalokat hogy szedjék le nekem azt a hatvan forintot.
A legcsodásabb élmény természetesen nem Mac Miller volt, csodás volt az is, de aztán este mindenki Punnanyra ment, engem meg az nem érdekelt mert azt bárhol meg lehet nézni, úgyhogy elmentem egyedül (hirtelen nem is tudnék olyan jó koncertet mondani, amire nem egyedül mentem..) Chase&Statusra, ami, hát, úristen. Szóval szépen besomfordáltam a nagyszínpad előtti tömegbe, de úgy jól nagyonjól be, mert ha a tömeg szélén állok akkor olyan érzésem van mindig, mintha egy szakadék szélén állnék, vagy egy ötsávos autópálya közepén, szóval nagyon kényelmetlenül,  de mondjuk ha meg bemegyek, rámjön a tömegiszony, de az még mindig kevésbé zavar. Bementem, de még nem kezdődött semmi, szóval levágtam magam a földre törökülésbe, mert hát én eddig úgy gondoltam, hogy mindenki ezt csinálja, ha nincs kedve állva várakozni, de úgy tűnik nem így van, mert a körülöttem állók úgy bámultak rám mint az újszülött medvebocsra az állatkertben és azt hajtogatták, hogy "DE ARANYOOOOOOS", hátha nem értem. Majd az egyik srác két sorral előrébbről idegen nyelven figyelmezetett, hogy jobb lesz felállnom, mert kezdődik ez a csoda. Ah, az emberek ha tudnák mennyire magyar vagyok.
Más nem jut eszembe. Ja igen. Sok udvarló ami jót tett az önbizalmamnak, de ezek a boostok általában jó ha öt percig tartanak, úgyhogy semmi nem változott tulajdonképpen. Van egy nagyon kurta fehér szoknyám, amit a meleg miatt fel bátorkodtam venni, de életem legkínosabb útja volt amaz reggel le a sparba és vissza, viszont este kifizetődött a kínom, mert üldögéltem a lépcsőn, mellettem ül két szemrevaló fiatalember, majd az egyik rám rivall: - KÉRSZ CIGIT?
- Aha!! Kösz.
- TÉGED LÁTTUNK ÁM REGGEL A SPARBAN! FEHÉR SZOKNYA IGAZ? HMMMMMMMMMMM.
Némi társalgás után megállapodtunk, hogy együtt megyünk arra az istenien fos skrillexre, de soha többé nem bukkantak fel. Nem baj, úgysem voltam egészen normális, ezért élveztem olyan nagyon a gyönyörű skrillex hangversenyt végül is a magam osztálytársaival, majd borzadtam el a dologtól a kijózanodás iszonyatos perceiben. Egyébként azon tűnődtem utána, hogy vajon akik akkor nem a nagyszínpadnál voltak, micsoda hipsterek, vagy micsoda józan emberek lehettek, és hogy ami nem a nagyszínpad volt, az a helyszín milyen szinten konghatott az ürességtől. Mondjuk én is eljöttem hamarabb, de én a sátramba mentem elszégyellni magam, szóval nem adhatom meg magamnak a választ. 

Katy B, jaj. Majdnem szétszakadt a lelkem, majdnem meghaltam bánatomban, hogy nem mehetek Katy B-re, mert ott kell várnom a másik színpad előtt ha látni akarom Mac Millert. Sosem bocsátom meg magamnak, istenem a Loudert élőben, istenem, 15 percet láttam ebből a gyönyörű asszonyból csupán. Oh.
Na. Szóval remek volt. Remek volt a Magashegyi, Bori, az Akkezdet Phiai, Mac Miller, Chase&Status, Katy B is öt percig, az az egy Snow Patrol szám amire odaértem, meg minden, amire nem emlékszem, vagy nem tudtam, mit látok éppen.
A szomszéd sátorban egy Óbudais fiatalember lakott. iszonyú aprócska a világ. Most pedig egy évig nem akarok se sátrazni (ja, hogy szerdán már megyek is?), se fesztiválra menni, ez nekem nagyon megterhelő volt, de éljen jövőre!