Együtt járok truppra az Artúr nevű évfolyamtársammal, akiről tavasszal sikerül említést tenni errefelé :D.
Az a trupp az nagyon jó dolog.
péntek, szeptember 24
csak boldog akarok lenni
Ez annyira jellemző!
Az is, hogy írtam két gyönyörű bejegyzést, és az egyik sem létezik itt a internyet szerint, meg az is, hogy a leválásom taglalsához a heaven steet seven akusztikos szereplését választottam zenei aláfestésnek (de azért ezt a számot átugrom, amit most hallok, mert antipatikus, és igen, a soron következőt nem ismertem de rémlenek a hanghatások a koncertről, és hamarosan elbőgöm magam, annyira jellemző), de hát szóval akkor nagy vonalak, miket írtam beléjük.
Például a jelentéktelenebb események közül, hogy kedden elsősegélyen nagyon ironikus módon elkezdtem szédülni, nem kaptam levegőt, bedugult a fülem, sípolt az agyam, és kis híján megfulladtam, köszönhetően annak, hogy a szünetben valami nagyon erős szagú folyadékkal sikerült eltávolítani a kedves társaimnak a padukra alkoholos filccel instllál szaraikat, a testem pedig nem kedvelte annyira ezt a szagot.
Aznap amúgy hamburger volt az ebéd sültkrumplival.
Jaj, én egyáltalán nem vagyok normáis! Nagyon furcsa dolgokat érzek, és nagyon furcsa dolgok történnek velem! Elbőgöm magam az utca közepén, és meghalok tanórán! Nem örvendek túlvilági módon annak, hogy lesz laptopom és hogy kifizetik a sulimat! Réka mesélte, hogy hallotta Somát értekezi a seggemről Leóval (tehát talán mégis lány vagyok, Somának amúgy fent vagyok a baszható listáján, tudják ez mekkora dicsőség? Gináziumban már nem "tetszik" van, hanem simán BASZNÁM. gusztustalan)! Márkon gondolkodom megint! Még egy pár idétlen mondatavégénfelkiáltójellel!
Nem bírom ezt!
Ja, és egyébként mit tegyek? Ha találkozunk, legyek jó barát, és mosolyogjak kedvesen, mint régen, mikor egyéb emberekről beszélt, és legyek elfogulatlan, a legkevésbé sem megilletődött, és várjam optimistán, míg elmúlik a vágy, hogy leszúrjam magam
VAGY
közöljem vele, hogy nem vagyok biztos abban, hogy nem szeretnék többet tőle, mint ő tőlem, és hogy szüneteltessük a találkozásokat amíg el nem múlik a bizonytalanságom, és majd értesítem, ha normális leszek.
Az előbb azért jó, mert addig sem hiányzik, de egy idő után úgyis megutálom, az utóbbi pedig azért, mert valószínűleg pont úgy megunom a várakozát és a szenvedést mint a Márknál és utána a világon semmi bajom nem lesz, de addig viszont... az a baj, hogy elsősegélyen már megtanította a Marsi tanáúr (az egy akkora arc, hogy csak na), hogy hogyan öljem meg magam 100 százalékosan, és ezt a tudásomat instabil érzelmi állapotban akár alkalmazhatnám az alkaromra is. De reméljük, kitartok, mert ez tűnik az ételmesebb verziónak.
Az is, hogy írtam két gyönyörű bejegyzést, és az egyik sem létezik itt a internyet szerint, meg az is, hogy a leválásom taglalsához a heaven steet seven akusztikos szereplését választottam zenei aláfestésnek (de azért ezt a számot átugrom, amit most hallok, mert antipatikus, és igen, a soron következőt nem ismertem de rémlenek a hanghatások a koncertről, és hamarosan elbőgöm magam, annyira jellemző), de hát szóval akkor nagy vonalak, miket írtam beléjük.
Például a jelentéktelenebb események közül, hogy kedden elsősegélyen nagyon ironikus módon elkezdtem szédülni, nem kaptam levegőt, bedugult a fülem, sípolt az agyam, és kis híján megfulladtam, köszönhetően annak, hogy a szünetben valami nagyon erős szagú folyadékkal sikerült eltávolítani a kedves társaimnak a padukra alkoholos filccel instllál szaraikat, a testem pedig nem kedvelte annyira ezt a szagot.
Aznap amúgy hamburger volt az ebéd sültkrumplival.
Jaj, én egyáltalán nem vagyok normáis! Nagyon furcsa dolgokat érzek, és nagyon furcsa dolgok történnek velem! Elbőgöm magam az utca közepén, és meghalok tanórán! Nem örvendek túlvilági módon annak, hogy lesz laptopom és hogy kifizetik a sulimat! Réka mesélte, hogy hallotta Somát értekezi a seggemről Leóval (tehát talán mégis lány vagyok, Somának amúgy fent vagyok a baszható listáján, tudják ez mekkora dicsőség? Gináziumban már nem "tetszik" van, hanem simán BASZNÁM. gusztustalan)! Márkon gondolkodom megint! Még egy pár idétlen mondatavégénfelkiáltójellel!
Nem bírom ezt!
Ja, és egyébként mit tegyek? Ha találkozunk, legyek jó barát, és mosolyogjak kedvesen, mint régen, mikor egyéb emberekről beszélt, és legyek elfogulatlan, a legkevésbé sem megilletődött, és várjam optimistán, míg elmúlik a vágy, hogy leszúrjam magam
VAGY
közöljem vele, hogy nem vagyok biztos abban, hogy nem szeretnék többet tőle, mint ő tőlem, és hogy szüneteltessük a találkozásokat amíg el nem múlik a bizonytalanságom, és majd értesítem, ha normális leszek.
Az előbb azért jó, mert addig sem hiányzik, de egy idő után úgyis megutálom, az utóbbi pedig azért, mert valószínűleg pont úgy megunom a várakozát és a szenvedést mint a Márknál és utána a világon semmi bajom nem lesz, de addig viszont... az a baj, hogy elsősegélyen már megtanította a Marsi tanáúr (az egy akkora arc, hogy csak na), hogy hogyan öljem meg magam 100 százalékosan, és ezt a tudásomat instabil érzelmi állapotban akár alkalmazhatnám az alkaromra is. De reméljük, kitartok, mert ez tűnik az ételmesebb verziónak.
csütörtök, szeptember 23
hétfő, szeptember 20
!!
és a szenvedéseimnek ezzel még nincs vége.
Rohanok, otthagyom ezt a Barnabást a kutyájával, felül-NÉK a villamosomra, ha lenne hely, de rohadtul ki van tömve, úgyhogy nem is állok, hanem lebegek az engem közrefgó gimnazistafiatalok jóvoltából.
Mikor a móricz környékén mégis akad hely, lecsapok rá, és nagy örömmel kezdem tanulmányozni az órarendem, majd néhány perccel később meglepve konstatálom, hogy a tizenkilences villamosommal éppen a szabadság hídon haladok át. Ja, hogy menetközben átváltozott negyvenkilencessé? Kurvajó!
Szóval gyors újratervezés következik, egy kellemes kis metrózás, és már ott is vagyunk a batyin, az akágesekkel teli nyolcvanahatos megállóban (na jó, a margit hídnál sokkal több akágés van), megvárjuk, felülünk, leszállunk, bemegyünk, benyitunk, Bori nyit, nagyon jó, én vagyok az egyetlen, aki rendszeresen elkésik nyitásról. És ez most nem történik meg, ha a villamosok ugye nem változnának át randomly menet közben. -.-
Azt hiszem, hogy nekem van a világon a legrettenetesebb nyelvtantanárom, olyannyira borzasztó, hogy nem is írok róla, mert agyvérzést kapok. Soma órán csókot küld és integet a melleimnek. Ha a barátom lenne, fejberúgnám, így azonban vicces. Ha nem Soma szórakoztatott a terem másik végéből, azt tanulmányoztam, hogy a csuklómóm milyen vékony a bőr, és hogy mennyire egyszerű lenne felsérteni, és hogy vajon a tanárnő észrevenné-e - ha csak úgy tiltakozásképp a személyisége ellen -, elvéreznék a padon.
Mert a Hubay tanárnőt például nem annyira zavarta reggel, hogy aludtam. Aludni, elvérezni...
Tanárúr: - A posh az egy nagyon remek kifejezés, nem ismerjük?
Én: - Elegáns, nem?
- Nem, mert.. az elegáns az pozitív értelmű, a posh pedig olyan.. flancos. Többet akar mutatni, mint amilyen. Tehát negatív értelmű, posh... restaurant, posh..., posh school, ahova az ilyen feltörekvő kis jerkök járnak.
Hazafelé nyolcvanhatossal jöttem, mert Sophie-t láttam a hév felé sprintelni, úgyhogy mondom akkor inkább odébbmegyegetek. És majdnem lehánytam mindenkit magam körül, alig kaptam levegőt, aztán a batyin mehettem le megint a metróba, ahol ugye még több a levegő...
Egy szerintem meglehetősen majomképű, az átlag szerint azonban (valószínűleg) helyesnek tartandó gyerekkel hosszasan mustráltuk egymást. A karján ilyen fekete gumikarkötő volt, zöld "like" felirattal, meg egy felfelé mutató hüvelykujjal. I know that I should let go but I can't, mondá Kate Nash. Hogy, ha egyszer mindenhol ott van?
Thank you for the lesson, it was fun! We really appreciate what you'd done!
Rohanok, otthagyom ezt a Barnabást a kutyájával, felül-NÉK a villamosomra, ha lenne hely, de rohadtul ki van tömve, úgyhogy nem is állok, hanem lebegek az engem közrefgó gimnazistafiatalok jóvoltából.
Mikor a móricz környékén mégis akad hely, lecsapok rá, és nagy örömmel kezdem tanulmányozni az órarendem, majd néhány perccel később meglepve konstatálom, hogy a tizenkilences villamosommal éppen a szabadság hídon haladok át. Ja, hogy menetközben átváltozott negyvenkilencessé? Kurvajó!
Szóval gyors újratervezés következik, egy kellemes kis metrózás, és már ott is vagyunk a batyin, az akágesekkel teli nyolcvanahatos megállóban (na jó, a margit hídnál sokkal több akágés van), megvárjuk, felülünk, leszállunk, bemegyünk, benyitunk, Bori nyit, nagyon jó, én vagyok az egyetlen, aki rendszeresen elkésik nyitásról. És ez most nem történik meg, ha a villamosok ugye nem változnának át randomly menet közben. -.-
Azt hiszem, hogy nekem van a világon a legrettenetesebb nyelvtantanárom, olyannyira borzasztó, hogy nem is írok róla, mert agyvérzést kapok. Soma órán csókot küld és integet a melleimnek. Ha a barátom lenne, fejberúgnám, így azonban vicces. Ha nem Soma szórakoztatott a terem másik végéből, azt tanulmányoztam, hogy a csuklómóm milyen vékony a bőr, és hogy mennyire egyszerű lenne felsérteni, és hogy vajon a tanárnő észrevenné-e - ha csak úgy tiltakozásképp a személyisége ellen -, elvéreznék a padon.
Mert a Hubay tanárnőt például nem annyira zavarta reggel, hogy aludtam. Aludni, elvérezni...
Tanárúr: - A posh az egy nagyon remek kifejezés, nem ismerjük?
Én: - Elegáns, nem?
- Nem, mert.. az elegáns az pozitív értelmű, a posh pedig olyan.. flancos. Többet akar mutatni, mint amilyen. Tehát negatív értelmű, posh... restaurant, posh..., posh school, ahova az ilyen feltörekvő kis jerkök járnak.
Hazafelé nyolcvanhatossal jöttem, mert Sophie-t láttam a hév felé sprintelni, úgyhogy mondom akkor inkább odébbmegyegetek. És majdnem lehánytam mindenkit magam körül, alig kaptam levegőt, aztán a batyin mehettem le megint a metróba, ahol ugye még több a levegő...
Egy szerintem meglehetősen majomképű, az átlag szerint azonban (valószínűleg) helyesnek tartandó gyerekkel hosszasan mustráltuk egymást. A karján ilyen fekete gumikarkötő volt, zöld "like" felirattal, meg egy felfelé mutató hüvelykujjal. I know that I should let go but I can't, mondá Kate Nash. Hogy, ha egyszer mindenhol ott van?
Thank you for the lesson, it was fun! We really appreciate what you'd done!
a lot of fucking screw words
reggel. útban a villamos felé.
A horizonton feltűnik egy kutya szarópózban - azon merengek, ki fogja felszedni a terméket a fűből, és ebben a szent pillanatban megjelenik egy borostás, behatárolhatatlan életkorú (olyan harminc, negyven és a halál közt, de lehet, hogy jól fejlett 25 évesről írok) fiatalember, a kezében egy különös, piros lapáttal. Nyugtázom. (Megjegyzés: azt az iszonyatos one your name-et hallgatom, amiről a hév jut eszembe, és sajnos nagyon megedveltem. a számot. meg a hévet is lassan.) A borostás, szürke pólós, behatárolhatatlan életkorú fiatalember szájából a következők hangzanak el:
- SZIA!
Hátrahőkölve, négy oktávval magasabb hangon: - Helló.
Hatlamas pofákat vágva haladok tovább.
- SZIA!
Szívroham. Újraélesztés, ezt követően felfedezem magam mellett a szürke pólós, borostás embert nagyon vigyorogva. - SZIA!
BAZMEG!
- Nem akarsz megismerkedni?
NEM! - Őőőő...
- Nagyon aranyos vagy!
A kutya, akit szarópózban volt szerencsém megismerni, boldogan csahol mellettünk.
- Hát ő, köszi...
- Hova mész most?
Koronázásra basszameg! Nyilvános kivégzésre! - Villamoshoz. Meg iskolába.
- Aha, aha, és hova?
Kérdés figyelmen kívül hagyása.
- Nagyon szeretnélek megismerni!
Ismerd meg a segglyukad, hülye pedofil! - Én nem annyira, mert 14 éves vagyok.
Szürke pólós piros lapátos ember egy pillanatra elbizonytalanodik, én pedig fellélegzem - sajnos túl hamar. szürke borostás ember szeme felcsillan, szája ismét szóra nyílik. - Hát de csak barátilag! Egy moziba elmehetnénk, na?
Anyáddal! - Nem hiszem.
- De csak egy mozi! meg néha találkozzunk!
- Ő... az a helyzet, hogy hétig suliban vagyok.
- Na és hétvégén?
- Olyankor a barátaimmal találkozom.
Kutya elémjön, hátra hasraesek benne. Kutya terve sikertelen.
- És hol van a sulid?
- Óbudán...
- Aha, aha, ja. Mi is a neved?
Mi az, hogy mi is a nevem? - Laura.
- Aha, aha... nagyon aranyos vagy! Akkor hol találkozzunk?
MI A HALÁL? - Őm... mondom, hogy nemigen szeretnék.
- Kikísérjünk? Kikísérünk, jó?
Mert eddig amúgy nem a seggemben loholt.
- De akkor ne rohanj!
Ja? Észre sem vettem, hogy körülbelül futólépésben haladok.
- Na, akkor megadsz nekem egy telefonszámot? Van számod, ugye?
Nem, nincs. - Nem adom meg, mert nem szeretnék találkozni.
- Hát jó... de egy puszit kérhetek? - Borostás ember a borostás fejére mutogat.
A kurva anyád kérhet bazmeg, nem is ismerlek! A barátaimnak nem adok puszit, és az osztálytársaimat is lehányom, mikor puszival próbálnak köszönteni! - Nem. Nem is ismerlek.
- Hát jó, oké, akkor majd néha azért találkozzunk, jó?
FULLADJ MÁR MEG! - Nem...
- Minden reggel erre jössz?
Egyszerűen, lényegretörően. - Nem. - Vagyis, ha ilyen veszélyek leselkednek rám, akkor tutira nem.
- Oké, azért igyekezzünk.
? Igyekezzél.
- Na jól van, akkor szia, egyébként Barnabás vagyok, szia!
CINKES! KURVÁRA CINKES!
A horizonton feltűnik egy kutya szarópózban - azon merengek, ki fogja felszedni a terméket a fűből, és ebben a szent pillanatban megjelenik egy borostás, behatárolhatatlan életkorú (olyan harminc, negyven és a halál közt, de lehet, hogy jól fejlett 25 évesről írok) fiatalember, a kezében egy különös, piros lapáttal. Nyugtázom. (Megjegyzés: azt az iszonyatos one your name-et hallgatom, amiről a hév jut eszembe, és sajnos nagyon megedveltem. a számot. meg a hévet is lassan.) A borostás, szürke pólós, behatárolhatatlan életkorú fiatalember szájából a következők hangzanak el:
- SZIA!
Hátrahőkölve, négy oktávval magasabb hangon: - Helló.
Hatlamas pofákat vágva haladok tovább.
- SZIA!
Szívroham. Újraélesztés, ezt követően felfedezem magam mellett a szürke pólós, borostás embert nagyon vigyorogva. - SZIA!
BAZMEG!
- Nem akarsz megismerkedni?
NEM! - Őőőő...
- Nagyon aranyos vagy!
A kutya, akit szarópózban volt szerencsém megismerni, boldogan csahol mellettünk.
- Hát ő, köszi...
- Hova mész most?
Koronázásra basszameg! Nyilvános kivégzésre! - Villamoshoz. Meg iskolába.
- Aha, aha, és hova?
Kérdés figyelmen kívül hagyása.
- Nagyon szeretnélek megismerni!
Ismerd meg a segglyukad, hülye pedofil! - Én nem annyira, mert 14 éves vagyok.
Szürke pólós piros lapátos ember egy pillanatra elbizonytalanodik, én pedig fellélegzem - sajnos túl hamar. szürke borostás ember szeme felcsillan, szája ismét szóra nyílik. - Hát de csak barátilag! Egy moziba elmehetnénk, na?
Anyáddal! - Nem hiszem.
- De csak egy mozi! meg néha találkozzunk!
- Ő... az a helyzet, hogy hétig suliban vagyok.
- Na és hétvégén?
- Olyankor a barátaimmal találkozom.
Kutya elémjön, hátra hasraesek benne. Kutya terve sikertelen.
- És hol van a sulid?
- Óbudán...
- Aha, aha, ja. Mi is a neved?
Mi az, hogy mi is a nevem? - Laura.
- Aha, aha... nagyon aranyos vagy! Akkor hol találkozzunk?
MI A HALÁL? - Őm... mondom, hogy nemigen szeretnék.
- Kikísérjünk? Kikísérünk, jó?
Mert eddig amúgy nem a seggemben loholt.
- De akkor ne rohanj!
Ja? Észre sem vettem, hogy körülbelül futólépésben haladok.
- Na, akkor megadsz nekem egy telefonszámot? Van számod, ugye?
Nem, nincs. - Nem adom meg, mert nem szeretnék találkozni.
- Hát jó... de egy puszit kérhetek? - Borostás ember a borostás fejére mutogat.
A kurva anyád kérhet bazmeg, nem is ismerlek! A barátaimnak nem adok puszit, és az osztálytársaimat is lehányom, mikor puszival próbálnak köszönteni! - Nem. Nem is ismerlek.
- Hát jó, oké, akkor majd néha azért találkozzunk, jó?
FULLADJ MÁR MEG! - Nem...
- Minden reggel erre jössz?
Egyszerűen, lényegretörően. - Nem. - Vagyis, ha ilyen veszélyek leselkednek rám, akkor tutira nem.
- Oké, azért igyekezzünk.
? Igyekezzél.
- Na jól van, akkor szia, egyébként Barnabás vagyok, szia!
CINKES! KURVÁRA CINKES!
vasárnap, szeptember 12
tudom, hogy szeretsz titokban
mondja már el valaki, hogy ez most mi a szar?
Miért van az, hogy az elején ŐK szorgalmazzák a találkozásokat, ők kérnek bocsánatot mindenért (azért is, hogy léteznek), ők írnak először, és ők gondolnak ránk többet, aztán van az egyensúly, ami tart majdnem fél percig, és utána jön az átbillenés időszaka, amiről az elején azt gondoljuk, hogy a mézesnapok, aztán már csak a KAKÁLIA marad, mert egyszer csak az ablakban kuksolva találjuk magunkat, azon szenvedve, hogy miért nem válaszolnak az öt oldalas levelünkre, amiben bocsánatot kérünk a létezésünkért. (Aztán persze válaszolnak. Öt szóval.) Vagy simán csak az az esti program, hogy tűrtőztetjük magunkat. Nem kívánunk nekik szép álmokat, majd csak viszonzásképp az ő jókívánságaikra (tehát jókívánságok nélkül kell nyugovóra térnünk). Nemkommunikálással kommunikálunk. Kibírjuk nélkülük. (csak éppen végig rájuk gondolunk, és hol a konyhakést, hol meg a telefont méregetjük vágyakozva.) De miért? Ez miért törvényszerű?
Mondjuk arra még inkább kíváncsi volnék, hogy mindemellett miért kell puszit adni az arcom bármelyik részére, a derekamat fogni buszmegálló-savoyai távlatban, hogy aztán ott a tömegben ismét úgy tehessünk, mintha csak ketten lennénk a világon, szeretetjegyet pihegve egymásra? Vagy csak álmodtam Vagy mi van?
Azt hiszem, Bridget Jones naplója több, mint biblia. (Jó is, hogy Regus megint itt felejtette. Legalább elolvasom még kétszer egymás után.) Miért, miért miért esik oly nehezére az ellenkező nemnek egyértelmű (pozitív avagy negatív nem pedig ilyen SEKÉLYES ARANYOS FING) jelzéseket adni a 'komolyabb' (esetünkben nem annyira, de azért nem állok le az utcán minden fiúval így (MÉG)) fizikai kontaktus létrejötte után? Vagy miért jobb, ha nem beszélünk semmit, aztán mind a ketten meg vagyunk sértődve, ha az egyik tartja magát az eredeti formákhoz, vagy ahhoz amiben utoljára maradtunk kábé... nyáron (legjobb barátok...) és beszámol mindenről ami vele történik - esetleg, hogy nagyon kedveli az osztálytársát, aki ellenkező nemű?
Ha meg csak szórakozik - mert akármennyire felfoghatatlan, még ő is fiú - akkor mondja meg, rohadtul leszarom, szórakozzon, csak árulja el, és nem szenvelgek tovább, amiért nem tudom, mi a szar van. Nem?
De legelőször is dögöljön meg.
Miért van az, hogy az elején ŐK szorgalmazzák a találkozásokat, ők kérnek bocsánatot mindenért (azért is, hogy léteznek), ők írnak először, és ők gondolnak ránk többet, aztán van az egyensúly, ami tart majdnem fél percig, és utána jön az átbillenés időszaka, amiről az elején azt gondoljuk, hogy a mézesnapok, aztán már csak a KAKÁLIA marad, mert egyszer csak az ablakban kuksolva találjuk magunkat, azon szenvedve, hogy miért nem válaszolnak az öt oldalas levelünkre, amiben bocsánatot kérünk a létezésünkért. (Aztán persze válaszolnak. Öt szóval.) Vagy simán csak az az esti program, hogy tűrtőztetjük magunkat. Nem kívánunk nekik szép álmokat, majd csak viszonzásképp az ő jókívánságaikra (tehát jókívánságok nélkül kell nyugovóra térnünk). Nemkommunikálással kommunikálunk. Kibírjuk nélkülük. (csak éppen végig rájuk gondolunk, és hol a konyhakést, hol meg a telefont méregetjük vágyakozva.) De miért? Ez miért törvényszerű?
Mondjuk arra még inkább kíváncsi volnék, hogy mindemellett miért kell puszit adni az arcom bármelyik részére, a derekamat fogni buszmegálló-savoyai távlatban, hogy aztán ott a tömegben ismét úgy tehessünk, mintha csak ketten lennénk a világon, szeretetjegyet pihegve egymásra? Vagy csak álmodtam Vagy mi van?
Azt hiszem, Bridget Jones naplója több, mint biblia. (Jó is, hogy Regus megint itt felejtette. Legalább elolvasom még kétszer egymás után.) Miért, miért miért esik oly nehezére az ellenkező nemnek egyértelmű (pozitív avagy negatív nem pedig ilyen SEKÉLYES ARANYOS FING) jelzéseket adni a 'komolyabb' (esetünkben nem annyira, de azért nem állok le az utcán minden fiúval így (MÉG)) fizikai kontaktus létrejötte után? Vagy miért jobb, ha nem beszélünk semmit, aztán mind a ketten meg vagyunk sértődve, ha az egyik tartja magát az eredeti formákhoz, vagy ahhoz amiben utoljára maradtunk kábé... nyáron (legjobb barátok...) és beszámol mindenről ami vele történik - esetleg, hogy nagyon kedveli az osztálytársát, aki ellenkező nemű?
Ha meg csak szórakozik - mert akármennyire felfoghatatlan, még ő is fiú - akkor mondja meg, rohadtul leszarom, szórakozzon, csak árulja el, és nem szenvelgek tovább, amiért nem tudom, mi a szar van. Nem?
De legelőször is dögöljön meg.
hétfő, szeptember 6
KRISZTIÁN, GYEREKET AKAROK TŐLED!
Kihagytam a legfontosabb és legradikálisabb lépést, amire a megtisztulásom érdekében szántam el magam: kitöröltem ötven "barátomat" fészbúkon. Most képzeljék el.
Egyébként ideges vagyok, mert nem tudom, melyik napon lesz trupp (tehát melyik napon kell majd előadnom azt a mutatványt, amelyben fél óra alatt teszem meg a raktár utca - jókai távot. Oké, mert 86 és 33e vagy 233e, ha rögtön jön mind a kettő, és nincs dugó, de olyan nincs ötkor), továbbá az is zavar, hogy nem járhatok fotóra, mert most kitalálták, hogy az első évben nem lehet technikai alkotókört választani. Ok cső. Pedig olyan nehezen szántam el magam, hogy akkor kitöröltetem magam truppról és csak fotóra fogok járni. ...
Csütörtökön egy hunfalvys diák tiszteletét teszi nálam (illetve a második otthonomban). Azt sem tudom elképzelni, hogy az hogyan lesz, mert mindkettőnknek fél háromig van órája, jó, mondjuk mire átér az negyed óra, de nekem fél hatra megintcsak a kuszában kell lennem :D De mindegy. Júj. Holnap teázcsizunk valahol a tabánban, ha találunk jó helyet. Nem fogunk, én érzem, és végül a rohadt mekdonáldszban kötünk majd ki. Jellemes
Egyébként le tudom gépelni vakon, hogy
dada kés kél sék kéjlak
és már az entertet meg a szóköztöt is tudom használni. De ettől függetlenül utálom ezt a gépírást, halálosan utálom. Mert berögződött, hogy az ell a jobb kisujj, szóval mindent nagyon elrontok, ha gyorsan próbálok írni.
aa ess dé eff jé ká ell é köz sort vált.
szeplőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőős
Egyébként ideges vagyok, mert nem tudom, melyik napon lesz trupp (tehát melyik napon kell majd előadnom azt a mutatványt, amelyben fél óra alatt teszem meg a raktár utca - jókai távot. Oké, mert 86 és 33e vagy 233e, ha rögtön jön mind a kettő, és nincs dugó, de olyan nincs ötkor), továbbá az is zavar, hogy nem járhatok fotóra, mert most kitalálták, hogy az első évben nem lehet technikai alkotókört választani. Ok cső. Pedig olyan nehezen szántam el magam, hogy akkor kitöröltetem magam truppról és csak fotóra fogok járni. ...
Csütörtökön egy hunfalvys diák tiszteletét teszi nálam (illetve a második otthonomban). Azt sem tudom elképzelni, hogy az hogyan lesz, mert mindkettőnknek fél háromig van órája, jó, mondjuk mire átér az negyed óra, de nekem fél hatra megintcsak a kuszában kell lennem :D De mindegy. Júj. Holnap teázcsizunk valahol a tabánban, ha találunk jó helyet. Nem fogunk, én érzem, és végül a rohadt mekdonáldszban kötünk majd ki. Jellemes
Egyébként le tudom gépelni vakon, hogy
dada kés kél sék kéjlak
és már az entertet meg a szóköztöt is tudom használni. De ettől függetlenül utálom ezt a gépírást, halálosan utálom. Mert berögződött, hogy az ell a jobb kisujj, szóval mindent nagyon elrontok, ha gyorsan próbálok írni.
aa ess dé eff jé ká ell é köz sort vált.
szeplőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőős
péntek, szeptember 3
megtisztulás igényessen-szentimentálissan
Tegyük fel, hogy ez a három nap csak a főpróba volt, az igazi suli majd hétfőn kezdődik, méghozzá úgy, hogy én megint ugyanolyan minőségben leszek az osztályközösség része, mint régen. Jó, azért annyira nem, de na, azért jobban, mint ezen a főpróbán. Például:
Meg... meg is kellett tisztulnom, és a megtisztulásomat olyan tények támasztják alá, minthogy már megint botrányosan rövid (!!!!!!) a hajam, ilyen direkt idegesítő méretű a fufrum, hogy hagyni nem lehet, mert szembelóg, de elsöpörni sem, botrányosan apró a derékbőségem, és botrányosan gödrös az arcom. (Öhm?)
Regina meg botrányosan bejelentette, hogy nem jön ide ezen a hétvégén, Hannáék meg azt diskurálják fészbúkon, hogy jövő hétvégén pizsibuli, hát nagyon örvendezek, mert meg vagyok hívva, de remélem, hogy azért elhalasztják egy kicsit.
Semmi értelme nem volt ennek a bejegyzésnek.
meghalok
- néha akkor is szóbaállok az osztálytársaimmal, mikor nem vagyok rákényszerülve.
- kimegyek a folyosóra szünetben (mert úgyis gagyi a zene)
- nem beszélem ki Sophie-t
- nem beszélek ki senki mást sem
- megelőzöm a szemöldököm görcsös rángatózását mikor meglátom Mátét Sophie-ra várva
- nem forgatom bosszúsan a szemem, mikor meglátom Sophie-t Mátéval
- nem fojtom el a ... izé, a önmagam
- tehát ordítok, kijavítok, okoskodom, lusta leszek, fingok, röfögök, böfögök, és nem fogom vissza magam, hogy lehetőleg semmi olyat en gondoljanak rólam, ami esetleg még igaz is.
Meg... meg is kellett tisztulnom, és a megtisztulásomat olyan tények támasztják alá, minthogy már megint botrányosan rövid (!!!!!!) a hajam, ilyen direkt idegesítő méretű a fufrum, hogy hagyni nem lehet, mert szembelóg, de elsöpörni sem, botrányosan apró a derékbőségem, és botrányosan gödrös az arcom. (Öhm?)
Regina meg botrányosan bejelentette, hogy nem jön ide ezen a hétvégén, Hannáék meg azt diskurálják fészbúkon, hogy jövő hétvégén pizsibuli, hát nagyon örvendezek, mert meg vagyok hívva, de remélem, hogy azért elhalasztják egy kicsit.
Semmi értelme nem volt ennek a bejegyzésnek.
meghalok
Hol van az a krézi srác?
Júj, nagyon elégedett vagyok, júj, nagyon! A Heaven street seven csak fél tízkor fog kezdődni, szóval nem kell vakító fényes vlágosságban lent grasszálnunk és unatkoznunk meg ilyenek, hanem elég, ha kimegyünk estebéd után, és nem találkozunk semmiféle ismerősökkel, hanem csak élvezzük, hogy OTT ÁLLT A LÁNY ÉS ÚGY NÉZETT RÁM, MINT AKI TUDJA, HOGY TUDOM
hiányzik szeplős
hiányzik szeplős
nem puruttya. sunamuna.
Az AKG-ben nincs csengő.
Elvileg nyitás van nyolctól negyed kilencig, ami kötelező jellegű beszélgetést jelent, gyakorlatilag meg üvölt a zene (jobb helyeken konnektor és villanykapcsoló van ott, ahol nálunk bazi nagy hangfal, a jacken "9ny" aláírással) és senki nem csinál semmit. Én meg ugye nyolc óra három percre érek be attól függetlenül, hogy mikor kelek és mennyire sietek, de ez az időpont legalább biztos.
Aztán angolóra kilencötvenötig. Munkafüzetből és könyvből tanulok, amit nem szeretek. Ezt követi nyolcvanpercnyi matematika: az első eset, hogy tapasztalom a csípőből eredő csapatmunka-undoromat, és nem is tudok tenni ellene semmit, noha ez volt a terv. Könyörgöm, hogy lehet csoportban matekozni? Szépen megcsináltam mindent egyedül feleannyi idő alatt.
Fél órás ebédszünet, Ildi tea, szendvics, Réka.
Aztán TESI én IMÁDOM a TESI! És olyan izomlázam van mint a halálnak (jaj, rip sárga hulla, de akkor is), de nagyon kedvemrevaló a tesitanárom, akinek nem tudom a nevét, az egyik tanáromnak sem tudom a nevét, de mindegy. NAGYONJÓASULIM!
Tesi után gépírás, már tudom írni, hogy kakasdadaéklékkékfalkakéjlak. Vakon! asdfjklé.
Olyan ügyes vagyok. Ezt követte az utolsó angolórám, ami már jobban tetszett, mert az a tanár tartotta, .. akinek nem tudom a nevét, de végig beszélünk órán és nem szabad magyarul, és nagyon jól tanít szerintem. Egyébként decemberre középfokúnak kell lennünk, vagy milyennek :D
Mellettünk van a tuc-tuc terem (Lány. kihajol az ajtón - NA, HONNAN ORDÍT A ZENE? A TUC-TUC TEREMBŐL!!) ahova a híres Márk (Jázzin-féle) is tartozik, ma megszánt egy barátságos levéllel fácsén, mely szerint nagyon nem szabadna háttérszereplőnek lennem az osztályomban. Na de nem ezt mondom én is? Tiszta abnorma, hát ki szerint vagyok én a csendes meg a szótlan meg a... na? ... -.-" Hát én igykeszem, de basszus, most na!
- "It has to do something with God. What does it mean? "To do with God..."
Szása: - Istennel csinálni.
Imádom a sulimat. Nem is suli. Otthon.
Elvileg nyitás van nyolctól negyed kilencig, ami kötelező jellegű beszélgetést jelent, gyakorlatilag meg üvölt a zene (jobb helyeken konnektor és villanykapcsoló van ott, ahol nálunk bazi nagy hangfal, a jacken "9ny" aláírással) és senki nem csinál semmit. Én meg ugye nyolc óra három percre érek be attól függetlenül, hogy mikor kelek és mennyire sietek, de ez az időpont legalább biztos.
Aztán angolóra kilencötvenötig. Munkafüzetből és könyvből tanulok, amit nem szeretek. Ezt követi nyolcvanpercnyi matematika: az első eset, hogy tapasztalom a csípőből eredő csapatmunka-undoromat, és nem is tudok tenni ellene semmit, noha ez volt a terv. Könyörgöm, hogy lehet csoportban matekozni? Szépen megcsináltam mindent egyedül feleannyi idő alatt.
Fél órás ebédszünet, Ildi tea, szendvics, Réka.
Aztán TESI én IMÁDOM a TESI! És olyan izomlázam van mint a halálnak (jaj, rip sárga hulla, de akkor is), de nagyon kedvemrevaló a tesitanárom, akinek nem tudom a nevét, az egyik tanáromnak sem tudom a nevét, de mindegy. NAGYONJÓASULIM!
Tesi után gépírás, már tudom írni, hogy kakasdadaéklékkékfalkakéjlak. Vakon! asdfjklé.
Olyan ügyes vagyok. Ezt követte az utolsó angolórám, ami már jobban tetszett, mert az a tanár tartotta, .. akinek nem tudom a nevét, de végig beszélünk órán és nem szabad magyarul, és nagyon jól tanít szerintem. Egyébként decemberre középfokúnak kell lennünk, vagy milyennek :D
Mellettünk van a tuc-tuc terem (Lány. kihajol az ajtón - NA, HONNAN ORDÍT A ZENE? A TUC-TUC TEREMBŐL!!) ahova a híres Márk (Jázzin-féle) is tartozik, ma megszánt egy barátságos levéllel fácsén, mely szerint nagyon nem szabadna háttérszereplőnek lennem az osztályomban. Na de nem ezt mondom én is? Tiszta abnorma, hát ki szerint vagyok én a csendes meg a szótlan meg a... na? ... -.-" Hát én igykeszem, de basszus, most na!
- "It has to do something with God. What does it mean? "To do with God..."
Szása: - Istennel csinálni.
Imádom a sulimat. Nem is suli. Otthon.
szeptember három
Azt hiszem, én erős idegzetű vagyok.
Ma reggel elsétáltam egy hulla mellett. Tök komolyan. Sárga volt, és két mentős állt felette igen érdekes arckifejezéssel. Amikor átsétltam a buszmegállóba, és véletlen odapillantottam, hogy mi a szar is van, egy rendőrnő épp "rendőrség" feliratú szalagocskákat installált a hulla tartózkodási helye köré.
OK. CSŐ.
Ez MI?
Lehet, hogy meg kellene írnom életem regényét, mert egyre több nevetséges dolog történik velem, pl. ugye hullák vigyorognak rám mikor ragyogó arccal kilépek az utcára egy szeptemberi reggelen, helyes fiú puszit ad és fogja a kezem, stb.
Ma reggel elsétáltam egy hulla mellett. Tök komolyan. Sárga volt, és két mentős állt felette igen érdekes arckifejezéssel. Amikor átsétltam a buszmegállóba, és véletlen odapillantottam, hogy mi a szar is van, egy rendőrnő épp "rendőrség" feliratú szalagocskákat installált a hulla tartózkodási helye köré.
OK. CSŐ.
Ez MI?
Lehet, hogy meg kellene írnom életem regényét, mert egyre több nevetséges dolog történik velem, pl. ugye hullák vigyorognak rám mikor ragyogó arccal kilépek az utcára egy szeptemberi reggelen, helyes fiú puszit ad és fogja a kezem, stb.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)