a lot of fucking screw words

reggel. útban a villamos felé.
  A horizonton feltűnik egy kutya szarópózban - azon merengek, ki fogja felszedni a terméket a fűből, és ebben a szent pillanatban megjelenik egy borostás, behatárolhatatlan életkorú (olyan harminc, negyven és a halál közt, de lehet, hogy jól fejlett 25 évesről írok) fiatalember, a kezében egy különös, piros lapáttal. Nyugtázom. (Megjegyzés: azt az iszonyatos one your name-et hallgatom, amiről a hév jut eszembe, és sajnos nagyon megedveltem. a számot. meg a hévet is lassan.) A borostás, szürke pólós, behatárolhatatlan életkorú fiatalember szájából a következők hangzanak el:
 - SZIA!
Hátrahőkölve, négy oktávval magasabb hangon: - Helló.
Hatlamas pofákat vágva haladok tovább.
- SZIA!
Szívroham. Újraélesztés, ezt követően felfedezem magam mellett a szürke pólós, borostás embert nagyon vigyorogva. - SZIA!
BAZMEG!
- Nem akarsz megismerkedni?
NEM! - Őőőő...
- Nagyon aranyos vagy!
A kutya, akit szarópózban volt szerencsém megismerni, boldogan csahol mellettünk.
- Hát ő, köszi...
- Hova mész most?
Koronázásra basszameg! Nyilvános kivégzésre! - Villamoshoz. Meg iskolába.
- Aha, aha, és hova?
Kérdés figyelmen kívül hagyása.
- Nagyon szeretnélek megismerni!
Ismerd meg a segglyukad, hülye pedofil! - Én nem annyira, mert 14 éves vagyok.
Szürke pólós piros lapátos ember egy pillanatra elbizonytalanodik, én pedig fellélegzem - sajnos túl hamar. szürke borostás ember szeme felcsillan, szája ismét szóra nyílik. - Hát de csak barátilag! Egy moziba elmehetnénk, na?
Anyáddal! - Nem hiszem.
 - De csak egy mozi! meg néha találkozzunk!
 - Ő... az a helyzet, hogy hétig suliban vagyok.   
 - Na és hétvégén?
 - Olyankor a barátaimmal találkozom.
Kutya elémjön, hátra hasraesek benne. Kutya terve sikertelen.
 - És hol van a sulid?
 - Óbudán...
 - Aha, aha, ja. Mi is a neved?
Mi az, hogy mi is a nevem? - Laura.
 - Aha, aha... nagyon aranyos vagy! Akkor hol találkozzunk?
MI A HALÁL? - Őm... mondom, hogy nemigen szeretnék.
 - Kikísérjünk? Kikísérünk, jó?
Mert eddig amúgy nem a seggemben loholt.
 - De akkor ne rohanj!
Ja? Észre sem vettem, hogy körülbelül futólépésben haladok.
 - Na, akkor megadsz nekem egy telefonszámot? Van számod, ugye?
Nem, nincs. - Nem adom meg, mert nem szeretnék találkozni.
 - Hát jó... de egy puszit kérhetek? - Borostás ember a borostás fejére mutogat.
A kurva anyád kérhet bazmeg, nem is ismerlek! A barátaimnak nem adok puszit, és az osztálytársaimat is lehányom, mikor puszival próbálnak köszönteni! - Nem. Nem is ismerlek.
 - Hát jó, oké, akkor majd néha azért találkozzunk, jó?
FULLADJ MÁR MEG! - Nem...
 - Minden reggel erre jössz?
Egyszerűen, lényegretörően. - Nem. - Vagyis, ha ilyen veszélyek leselkednek rám, akkor tutira nem.
 - Oké, azért igyekezzünk.
? Igyekezzél.
 - Na jól van, akkor szia, egyébként Barnabás vagyok, szia!

CINKES! KURVÁRA CINKES!