tudom, hogy szeretsz titokban

 mondja már el valaki, hogy ez most mi a szar?

Miért van az, hogy az elején ŐK szorgalmazzák a találkozásokat, ők kérnek bocsánatot mindenért (azért is, hogy léteznek), ők írnak először, és ők gondolnak ránk többet, aztán van az egyensúly, ami tart majdnem fél percig, és utána jön az átbillenés időszaka, amiről az elején azt gondoljuk, hogy a mézesnapok, aztán már csak a KAKÁLIA marad, mert egyszer csak az ablakban kuksolva találjuk magunkat, azon szenvedve, hogy miért nem válaszolnak az öt oldalas levelünkre, amiben bocsánatot kérünk a létezésünkért. (Aztán persze válaszolnak. Öt szóval.) Vagy simán csak az az esti program, hogy tűrtőztetjük magunkat. Nem kívánunk nekik szép álmokat, majd csak viszonzásképp az ő jókívánságaikra (tehát jókívánságok nélkül kell nyugovóra térnünk). Nemkommunikálással kommunikálunk. Kibírjuk nélkülük. (csak éppen végig rájuk gondolunk, és hol a konyhakést, hol meg a telefont méregetjük vágyakozva.) De miért? Ez miért törvényszerű?

Mondjuk arra még inkább kíváncsi volnék, hogy mindemellett miért kell puszit adni az arcom bármelyik részére, a derekamat fogni buszmegálló-savoyai távlatban, hogy aztán ott a tömegben ismét úgy tehessünk, mintha csak ketten lennénk a világon, szeretetjegyet pihegve egymásra? Vagy csak álmodtam Vagy mi van?
 Azt hiszem, Bridget Jones naplója több, mint biblia. (Jó is, hogy Regus megint itt felejtette. Legalább elolvasom még kétszer egymás után.) Miért, miért miért esik oly nehezére az ellenkező nemnek egyértelmű (pozitív avagy negatív nem pedig ilyen SEKÉLYES ARANYOS FING) jelzéseket adni a 'komolyabb' (esetünkben nem annyira, de azért nem állok le az utcán minden fiúval így (MÉG)) fizikai kontaktus létrejötte után? Vagy miért jobb, ha nem beszélünk semmit, aztán mind a ketten meg vagyunk sértődve, ha az egyik tartja magát az eredeti formákhoz, vagy ahhoz amiben utoljára maradtunk kábé... nyáron (legjobb barátok...) és beszámol mindenről ami vele történik - esetleg, hogy nagyon kedveli az osztálytársát, aki ellenkező nemű?
Ha meg csak szórakozik - mert akármennyire felfoghatatlan, még ő is fiú - akkor mondja meg, rohadtul leszarom, szórakozzon, csak árulja el, és nem szenvelgek tovább, amiért nem tudom, mi a szar van. Nem?
De legelőször is dögöljön meg.