a legnyúbb kedvenc

Ez is tegnap szólt. Nagyon tátszett. És ez az én mezítláb-zeném, vivaldi telének harmadik tételével karöltve.



Ezen pedig nővér rázza magát a jobb sarokban, a szaxofonnal a kezében, és csak azért tettem ide, hogy mindenki lássa: ilyen fejem van, csak éppen nekem egyenes a hajam, magasabb vagyok, és szebb is. :D DE: nem tudok szaxofonozni. Tavaly karácsonykor fújtam kábé három hangot, és le is szakadt a karom.
 

june evenings 9

Ugye leszedtem azt, mert azt hittem, hogy szar, és mindenki azt is mondta. De mindenki hülye volt, én is hülye voltam, mert visszaolvastam tegnap este, és EGYÁLTALÁN NEM SZAR hanem NAGYON JÓ!
 Nagyon király monológok voltak benne, és lehet, hogy világfájdalmasak, de szerintem még sosem produkáltam olyan jót, mint azok, és a párbeszédek is jók voltak, a  tojássalátát meg kijavítottam franciasalátára, kukoricát meg borsóra a klikk-javításhoz szokott barátnők kedvéért :D (ez most szeretetteljes volt.) A szájszagot és a férfiasságot meg egyáltalán nem kellett volna komolyan venni, itt valami szaros írói eszközzel próbálkoztam, s a hasonlat ez, mit én úgy hívok, világ. De ezek szerint úgy sikerült, hogy rajtam kívül ne fogja fel senki. De nem baj, visszarakom ezt a kilencest úgy ahogy volt, mert nekem tetszik.  

barefoot

Most mezítláb-mániában szenvedek, borzalmas hiányérzetem van, olyan hiányérzetem, hogy meg is halok mindjárt. Merthogy nagyon lassan haladtam én ennek a Mezítlábnak az elolvasásával az első húsz oldalnál, tegnap viszont elolvastam az egészet. Délelőtt kezdtem, és este tizenegykor véget ért (amikortól is ugye akusztikot hallgattam, nagyon-nagyon tetszett, és közben a Hazelt írtam) ... Istenem, de a végére már úgy megszerettem az egészet, és úgy utáltam, hogy vége van, és először a végét is nagyon utáltam, mármint nem értettem, hogy tehetett ilyet a kedves írónő, de aztán rá kellett jönnöm, hogy így kerek a történet.
Most szerencsétlen Dettit nyaggatom, hogy ő hol tart benne, ja, jó, most sikerült felfognom, hogy neki még nincs is meg. Issstenem, de én értekezni akarok arról mááár! Ajj, annyira jó volt. Pedig én úúútálom a  szellemek, meg a természetfeletti dolgok, mert én olyat nem tudok kitalálni, így aztán írni sem tudok róluk. De ez olyan jó volt. Most el fogom olvasni az összes mezítlábról szóló bejegyzést a penszólméccen, és elégedetten fogok bólogatni, mert tudni fogom, hogy miről van szó.
 Igazán csak a hatvanadik oldaltól tetszett. Előtte is jó volt, csak azután már különösen, szerintem az volt az a rész, amit a kedves írónő az utóbbi időszakban toldott hozzá. De én most egyáltalán nem akarok ide hosszas fejtegetéseket írni, én majd csakis az írónővel szeretném megosztani az észrevételeimet, de vele nagyon hosszan, és nagyon részletesen, maguknak csak annyit, hogy énszerintem,a mikor már meglesz a filmstúdiónk, akkor a Mezítláb lesz az első kasszasikerünk, illetve nekem most éppen ez a mániám, és folyamatosan azon gondolkodom, hogyan fogom rávenni a kis barátnőmet a forgatókönyv megírására (nem hiszem, hogy olyan nagyon kéne unszolni). 
Ááááá! Jaaaaj! Olyan jó volt, Istenem! Addig is, szüljetek sok, komoly arcú, vörös hajú, tehetséges kislányt, akikből majd lehet válogatni.

Szerettem: Bryant. Ő volt a legjobb arc. Meg Mike, de őt nem szerettem, hanem őt nagyon jól sikerült ábrázolni, ő sikerült a legeredetibbre. Gladyst nem kedveltem, de őt régen sem kedveltem, úgyhogy róla ennyit, a többieket viszont íííímádtam. Mindenki vegye majd meg. Támogassuk a tehetségeket.         

pitymallat

Pénteken a lányok, és a fiúk is útra kéltek, megpihentek a duna partján, és az alábbiakat találták ki:

Könyvajánló következik.

Pitymallat
 Magával ragadó történet Edgár és Bea viharos románcáról. Bea beleszeret a 17 éves Edgárba, akinek az apja, Károly, a helyi kórházban urológus, az apja anyja pedig Emese. Van négy tesója is, Rozi, Emőke (ő férfi) Alíz és Gáspár. Ők házastársak. Ám ekkor felbukkan Lóránt, János és Vica, a három gonosz ámbör, akiknek nem tetszik a semelyik dolog, ezért meg akarják ölni Beát, de Edgár ezért megöli Jánost. Bea most költözött az apjához, Csabához Vasingtonba. Jákob le van szarva.

Óhold
A leláncoló könyv folytatódása.
 Gáspár megharapja Beát. Ezután elmennek Aróhoz, Karóhoz és Negróhoz, és ebédelnek egy nagyot, miközben az óholdat nézik a napfényes toszkánai horizont csillagos egén. Jákob továbbra is le van szarva.

Agyfogyatkozás - A nagysikerű pitymallat-sorozat folytatása!
Vica, a gonosz megkergeti Beát, s Edgár ezért megöli.

Szűzhártyahasadás - avagy a világsikeres pitymallat-sorozat befejező kötete.
Edgárnak gyermeke születik. Bea a "rögeszme" nevet ajándékozza neki, amellyel az édesapja csodálatos tulajdonsága előtt akar tisztelegni. És egy jó nagyot szarik Jákobra.

köszönjük. Mi ráérünk.   

szar az élet

Istenem, ez a dizi rászkál olyan idegesítő, most végig kell hallgatnom az összes számát, mert hallottam egyet tőle a rádióban, ami viszont nagyon tetszett.

Holnap este 11: akusztik. Nővéhhem fúhj.  (Nővérem amúgy kedden megetetett kaviárral. Olyan furcsa lett, ilyen hóbortot? Kaviár. Piha.)

elephunt gun

Fingom nincs honnan került ez a szám a telefonomra, de folyamatosan ezt hallgatom.
Mivel a Prúdenszt befejeztem (mármint most nem foglalkozom vele, mert még megunom), ezért a Hazel Hallinanről szóló regényemet folytattam (főképp eme muzsika hatására), és ez pont az a regény, amelyikről még kábé egy vagy két hónapja kijelentettem, hogy nem fogok itt beszélni, mert mindegyikről itt ömlengek órákig, aztán mégcsak nem is írom őket.
 Tetszik nekem az. Hazel a címe, ennek ellenére most Hazel húgáról szól, akit megutáltam, úgyhogy abszolúte negatív szereplő lett belőle. Mindegy. Elkezdem átírogatni ezt is. Nagyon jól elszórakoztatom magam.
De mi a szart írjak a vicces 11-be? Mármint tudom, mit fogok. De folyton elakadok, és már nem is olyan jó, mint mikor 3 fejezetet írtam meg együltömben. Azok nagyon jók, de most egyre ergyább. 48 kézzel írott oldal. Ennyi van hét eleje óta.

Más nincsen. Csirke lettünk.
Ja, ma nemezeltem egy nagyon jó dolgot, meg gyöngyfűztem egy másik nagyon jót, és gyertyaöntöttem egy harmadikat. Mindegy kék meg zöld színű, és amikor egymás mellé tettem őket, tök olyanok voltak, mintha Regina szobájába készültek volna, de nem, mert az én szobámba készültek, és nagyon nagyon jól néznek ki most ott, ahol vannak.
 
Viszhall.

november

Hát, szerintem soha az életbe ne legyen karácsony, meg szünet, meg hó, meg többi szar, hanem legyen örökké november, és soha ne süssön ki a nap, vagy csak hetente egy napon, mondjuk vasárnap, akkor úgysem megyek sehova.

Hanem alszom egész nap, és eszembe sem jut tanulni. (Máskor sem jut eszembe.)

A Prudence pedig nem 13, hanem 103 oldal XD.

Fizika. Írjuk a dolgozatot (ez az, amelyik kettes lett, amiről a közeljövőben fogok írni, az valószínűleg egy nagy, büdös fa), én azon szenvedek, hogy kinyithassam végre a psukám (most már azt is tudom, hogy nem szabad összehajtogatni -.-), Dancóka, aki mellettem ül, pedig szeretné megkapni. Nagyon nézi, és abban reménykedik, hogy akkor odarepül hozzá. Majd pedig, amikor rádöbben, hogy ez soha nem fog megtörténni, felordít: - MIÉRT NEM VAGYOK VARÁZSLÓ, BAZMEG?

Tina: - Az alváshiányba bele lehet halni!
Éva néni: - Jólvan, Tina, akkor aludjál egy kicsit légyszíves, meg ne haljál.

Klárika néni: - ELEGEM VAN EBBŐL! HOGY MINT EGY HÜLYEGYEREK, ITT ÜLSZ!
Márk: - Miért, mit csináljak, álljak?

Klárika néni: - Nem vagyok köteles elviselni benneteket.
Dani: - Ja, nem? Hát persze. Ez természetes.

K. n. - És nagyon jó lenne, ha ezt a "gyépés"-t nem használnátok így, mert már tíz éve más a... hivatalos... a hivatalosan a jelentése.
Én: - Ennek ellenére Klári néni az egész osztályt legyépésezte.
K. n: - ÉN?
Osztály: - IGEN!
K. n. : - Mikor?
osztály: - MÚLT ÓRÁN!
K.n.: - Kizárt dolog, én soha nem mondtam ilyet az egész osztályra! Mikor?
Osztály: - ... MÚLT ÓRÁN!
Dani: - Múlt órán, tetszik tudni, Kéári néni, ami pontosan egykettőhárom HÉT napja volt.

Luca: - Szerintem meg fogja jelölni.
Én: - DE MIÉRT?
Luca: - ... Mert egész hétvégén tartós békét hallgattunk, és én ÍÍÍmádom a Döbüsszi.

Johanna néni: - Felnézek, erre énekel kábé három alt...
Min: - A LAURA!!!

J. n. - Emese, megint kezded.
Min: - Emesen, megint kezded.

J.n.: - Ezt elölről összefoglaljuk mégegyszer, aztán megyünk haza.
Min: - Ezt sikerült rohadtul kedvesen mondanod.

J. n. - NE TOLD A SZÉKET!
Min: - Ne told a széket, hallod?

Istenem, maguk nem tudják, hogy ez milyen jól utánozza Johanna néni hanghordozását.

Min: - Én utálom az apámat. Hat éve ugyanúgy ül.

Franciatanár: - Tudjátok, a fhansziaaban minden szónak van névelője.
Fiúk közül valaki: - AAAAAAAAAAAAAAAH!!!

Nándi bácsi: - Élő egyenes adásban mutatják, hogy mekkora hülye vagy.

Én: - De mit mondtakmindjártjönnekháténaddigbeszarok.
Hát, ezt nem bírom szemléltetni sehogy, de Luca nagyon viccesnek találta.   

Monopolyzunk.
Én: - Fú! Nekem már két vasútvonalam is van.
Eszter: - Hú. Az nagyon durva.

Éva néni: - Menjetek le almát enni. Alma van most tej helyett. A Demszky-tej almává változott.

Nándi bácsi: - Látjátok ott azt a ruhás piros fiatal leányt? Látjátok azt a piros fiatal... Azt a piros leányt?

Éva néni: - Nem fluortartalmú a fogkrém, mert akkor minden fogmosásnál meghalnál.

Tina: - És ha a sebbe tunkoljuk, mi van?
Éva néni: - FÁJ!
De ez olyan jól tud üvölteni.

Min: - És képzeld el, képzeld el, apát MÉGSEM csukják le...! Nnnnaaaj...

abc's

áháhááá!
Mit akartam?
Ja! Szar volt a new moon, kivéve Victoriát, Jaspert és Emmettet, de most csak azt akartam megosztani, hogy átírtam a Prudence-t, meg írtam hozzá egy fejezetet, most 13 oldal, és nagyon-nagyon jó. Most minden csak a Prudence körül forog. Meg a kettes fizikadogám körül, amit ma írtam (és igazából csak remélem, hogy kettes.) De te jó ég, baszki, kettes leszek félévkor! :D. Soha nem voltam még kettes.
13 nap múlva megszületek.

vicces tizennegyvenöt

Vicces 11: negyvenöt oldal. De kézzel írom, és olyan lassan írok, hogy egy oldal kábé egy óra, úgy tessék nézni. Na jó, tényleg nagyon lassan haladok, és van még egy hónapom befejezni (merthogy karácsonyra készül, és hetvenhét oldal lesz). Most végre utolértem magam, mert elvileg párhuzamosan játszódna az életem színdarabjával, de egyelőre ott tartok, hogy fel van írva a margóra csinos betűkkel: NOVEMBER.
Szép, magyar beszéd.
Szeretlek, Bálint, te agydonor.

eanie meany

Ááá! Most látom csak, hogy az általam oly mélyen tisztelt Kry porkell is a blogom olvasója lett! Hát köszöntsük szeretettel! De Kry, csak akkor jöhetsz ide legközelebb, ha elárulod, hogy hogy kell mondani a nevedet. Köszönöm :D

Istenem, nekem most olyan sok az életkedvem, valószínűleg azért, mert az ikrem épp haldoklik. (Iker, ha befejezed a haldoklást, nem verlek agyon félig.) Tegnap este még a kölcseyvel kapcsolatos kételyeimet próbáltam megosztani a családtagjaimmal (!) Mire (összefoglalva) csak azt a választ kaptam, hogy vagy a kölcseybe megyek, vagy sehova, aztán valahogy sikerült beletörődnöm az éjszaka közepére, hogy nem mehetek a hunfalvyba, csak akkor, ha nem vesznek fel máshova, olyannyira sikerült, hogy ma a tükör előtt ráztam magam, és vigyorogtam, és felidéztem a próba franciaórát, meg a jövendőbeli osztálytársaimat, és minden egyebet. Aaaaaaaaaah! Nem bírom én ki még 10 hónapig! Jézusom! Addig megszülök.

Na! Most végre beszúrhatom.

Én: - Jaj, de fáj a hasam, basszameg, mindjárt megszülök.
Reg: - Na. Te tényleg terhes vagy.
Én: - Ja, és kiderülne, hogy ilyen izé, tizenkilences ikreket várok. (csend.) Az rám vallana.
Később:
- De én nem akarok tizenkilenc gyereket megszülni, én egy darabot fogok megszülni.
Regi: - Hát, én is.

Kölcseys leszek!!! Jáááj!!
13, vagy hány nap múlva meg elkezdem a tizenötödik évemet. Legyen büszke reám mindenki.

Amúgy, ez most a kedvenc számom. (Meg a Lucy in the Sky with Diamonds, mert arról mindig a Kölcsey jut eszembe, azt hallgattam, mikor előtte rohadtul izgultam, és futólépésben haladtam a munkácsy mihály sztríten, meg hazafelé is, mikor lassan lépdeltem a lehulló falevelek alatt, és úgy éreztem magam, mintha valami klipben lennék.)

   

engem mindig csak megcsítelnek

Ááá! El is felejtettem teljesen, hogy én mennyire odavoltam a justice-ért régen. A rajongásom kábé azóta hagyott alább, mióta láttam ugye a szigeten őket. Nem azért, mert csalódtam, hanem mert útban a justice felé láthattam a killerst a nagyszínpadon, és akkor elkezdtem azzal foglalkozni, hogy killers, meg már korábban is, az olimpia miatt (á, igen Detti, emlékszem, te emlékszel?). Na, és úgy jutott nekem az eszembe ez, hogy ahogy ma a Kölcsey után sétáltam vagy egy órát, felidéztem a becstelen brigantyk előzetesét, és próbáltam rájönni, hogy mi annak a számnak a címe, ami az első pár másodpercben szól, aztán rájöttem, hogy Cross, mer' megpróbáltam végigdúdolni, aztán valahogy összejött, és beugrott. Köszönöm, hogy leírhattam. (A Killerst meg utálom, egyszerűen nem bírom tovább az énekes hangját :D mint a muse-t, csak a muse-t jobban.)

Szóval, ma voltam a kis Kölcseyben, és az az én nagy bajom, hogy túl jónak képzeltem el, és ezért csalódtam. Ha mondjuk nem élem magam bele annyira, akkor most is kábé annyit tátottam volna a szám, mint a Hunfalvyban, de az a helyzet, hogy most így visszatekintve a Hunfalvy után még órákig nem tértem magamhoz, annyira tetszett, a Kölcseyből megtérve meg kábé már az Andrássyn tök máson gondolkodtam, és a buszon sem jutott egyszer sem eszembe, hogy hol is voltam délelőtt.
 De félreértés ne essék, tök jó volt. Még az angol is, pedig az angol az mindenhol bitang pusztulatosan fostos. De itt végig angolul beszélt a tanár, időnként minket is bevont, és lehetett érteni, hogy mit dumál, ellentétben a kis Vörösmartys tanárral.
A francia meg állati volt. Már most imádom a tanárt, meg a jövendőbeli osztálytársaimat. (Merthogy a legtöbben azt vallották, hogy a kéttannyelvűt jelölik meg először, és ahogy elnéztem, mindegyikünket fel is veszik majd.A tanár, amikor nem tudta valamelyikünk nevét, mindig azt mondta, hogy Zsuzsa, és amikor párokba állított minket, akkor is lezsuzsázott valakit, és ezt minden egyes alkalommal nagyon viccesnek találtuk.
Tanár: - Avec... Zsuzsa!

Meg ugye a bemutatkozással kezdtük, elmondtuk, kik vagyunk, mit csinálunk, honnan származunk, és akkor az egyik szülővel is megbeszélte:
- Bonjour.
- Bonjour.
- Je suis Stéphane. Et toi?
- Je suis Edina.
- Je suis Professeur.
- Je suis... ... nemt'om.
- Nem tudod... nem tudod, 'ogy MI VAGY?

Misheel: - És az női név?
Tanár: - Mindkettő lehet. Nőnek, férfinek, esetleg kutyának is. De többnyire férfi.
Olyan jól beszélt, istenem. Íííímádom az akcentus, az én férjem csakis akcentussal beszélhet majd. 
Na. és haverkodtam is, mindenki nagyon jófej volt, de egy lány különösen, őt szúrtam ki először, hosszú göndör haja volt, meg nagy, zöldes szeme, és mindig vigyorgott. Meg tök közvetlen volt, és úgy... hasonlított rám! Nem tudom, miért, de tökre hasonlított rám. Nem külsőre, mert ő nagyon szép volt :D
Na, és aztán köszönt is, meg el is kezdett kérdezgetni, és csomót beszélgettünk, úgyhogy nagyon összehaverkodtunk, és ő lesz a legjobb spanom, ha a kölcseyt választom.
De nem tudom, mi lesz. Jaj. Istenem. Sose csíteljétek meg a reményeimet. 

álomrandi

...
Együnk melegszendvicset, igyunk vizet, és nézzük meg a becstelen brigantykat a szobájában található dévédélejátszón, 18 év felettiek ne legyenek otthon.
Én csak erre vágyom.

(amúgy valaki igazán szólhatott volna, hogy a smárolás ilyen szar dolog.)

Dettina

Dettina span 15 éves lett! Tök durva belegondolni, hogy 13 éves kora óta ismerem. Ááá! Olyan, mintha az már negyven éve lett volna.

Lucy in the sky with diamooonds

Köfönöm fépen a nadrágot, mert belefogytam, és már be bírom gombolni (XD) és jól is áll, továbbá három napig Regina-szagom lett tőle, időnként megálltam a lábamat szagolgatni. Senki nem rótt meg érte.

smack up the orinico flow

 Egy pöppet rég toltam ide a karvajorromat.

Írtam a kis mindenhovavelemjövő füzetembe egy nagyon-nagyon hosszú bejegyzést azon a rettenetes szombati napon, amikor egész nap nem csináltam semmit, csak írtam, aztán gyertyát gyújtottam, merthogy besötétedett, tovább írtam, s mindeközben arra vártam, hogy Regina hívjon, de miután ezt meguntam, elmentem fürödni, átöltöztem meg bepakoltam, és lementem, hogy ne kelljen hívnia, hanem majd én meglátom az autót, fagyoskodtam lent 5 percig, aztán visszamentem reklámújságot olvasni, és akkor hívott, hogy kb tíz perc múlva jönnek, mire én felmentem, mert mondom jó, akkor eszek valamit, mert nem ettem reggeli óta semmit (ez volt este hét körül), de mire odaértem a hűtőhöz, már itt is voltak. Köszönjük Laurának, hogy sosem csinál felesleges dolgokat.
 Szóval, írtam egy nagyon hosszút azzal a szándékkal, hogy majd leblogolom, de mivel rohadtul hosszú, ezért nem fogom, csak a lényeget.
Lett egy új pláza, szóval az újbudai plázanyulak most a fellegekben járnak. Én elmentem oda, mert nincs téli ruhám. Már a megnyitó napján. És majd befostam, annyit kerestem valamit, és megint egy életre elegem lett az összes kurva ruhaboltból, mert semmi nem volt, amire azt lehetett volna mondani, hogy na, erre szükségem van. Úgyhogy kínomban vettem magamnak egy magasnyakú pólót (mert ennyi szenvedés után nincs rosszabb annál, minthogy üres kézzel térjek haza), majd pedig szidtam annak az illetőnek a felmenőit, aki kitalálta, hogy az embernek ruhára van szüksége. De tényleg! Ha egy napon valóban diktátor válik belőlem, az első intézkedésem az lesz, hogy minden állampolgárra egyforma overallt adok, hogy aztán végre a belső értékekre figyeljen mindenki. Így van. Nem kell majd kihangsúlyoznom a belső értékeimet nekem se a push up melltartóval, meg a nyolcvanhatmillió forintos tornacipővel... (Most nem a sajátomat hordom, a sajátom szétszakadt, hanem Jázmin porkellnek kettő volt, és az egyiket nekem adta vala, bár ez hosszú és bonyolult történet.) Szóval, elsőre megutáltam ezt a hülye új plázát, aztán pénteken megint mentem, mert tényleg nincs ruhám, meg mert azon gondolkodtam, hogy kéne már menni moziba, továbbá még aznap este le is szólított egy jóképű fiatalember, és arra volt kíváncsi, hogy esetleg segítenék-e neki a felkészülésben az emeltszíntű érettségire. Meg a nevemre, persze.
Jól van, örülök, hogy senki nem hiszi rólam 13 évesen, hogy hajlandó vagyok bárkivel is együtt tanulni, ráadásul emelt szintű érettségire. De azért hízelgő. Hosszabb volt ez a jelenet is, de most nem írom le. (Meg máskor sem XD csak most látom, hogy ez a mondat helytelen volt így.)
És azon az estén teljesen elégedetten támolyogtam haza háromnegyed kilencre, s mire befészkeltem magam a szobámba, még apukám is hazakeveredett Romániából, úgyhogy én úgy tettem, mint aki nem töltötte az egész délutánját egy plázában, és nem vásárolt felesleges dolgokat, de még csak nem is bűzlik Márk Dzsékobsz Déjzi nevű parfümjétől. És még történt valami ezen a bizonyos péntek tizenharmadikán, amit ide nem írok le, csak azért megjegyeztem, hogy van valami, amiről önök nem tudhatnak, nehogy azt higgyék, hogy nincs.

Amúgy a Páros Mellékhatás előzetesét még akkor láttam, mikor a másnaposokat néztem meg másodszor, és már akkor tudtam, hogy meg fogom nézni, noha az előzetesen is látszott, hogy ez a film nem lesz túl tanulságos, de még csak túl vicces sem, ettől függetlenül meg akartam nézni, mert a csajnak vörös volt a haja (a poszteren szőke.), és mert SZERETLEK, VINCE VAUGHN!
Kristin Davis: - HÚÚÚÚÚ! HAAL!

Bunkó csávó: - Állj. Mi ez rajtad?
Bunkó csávó lánya: - Sort. Francia! Tök divatos.
Bunkó csávó: - Ez egy szárnyas betét

Ennyi voltam. Holnap Kölcsey.  
     

tessék.

A gázolás a Mester utca és Könyves Kálmán körút sarkán történt, a gyalogos életét vesztette, az autós elmenekült a helyszínről. A BRFK sajtóügyeletese, Kormos Endre hozzátette, hogy a rendőrség nagy erőkkel keresi az elkövetőt.

Az áldozat egy 49 éves nő, aki az utcán az autók között árult újságot. Szemtanúk szerint egy kiskategóriás (örülök, hogy sosem találtok ki szavakat) bordó színű jármű sávváltás közben gázolta el az áldozatot.

De hogy mi a szarért kell nekem mindenhol ott lennem...

életem nagy alakítása

ez a mondat nagyon jó.

"Ha ez a szende strici viselt volna pólót, Magdi néni most elégedetten pillantott volna barátnőjére, de minthogy a strici felsőteste meztelen volt, Magdi néni felháborodott."

heartbreaker

nem, mégsem írok le semmit, csak azt, hogy szombaton sikerült egy HULLA mellett megállnunk a pirosnál. A Lurdy mellett. Remek volt. Én észre sem vettem volna... Szerencsétlenen majdnem átment még egy kamion is.
Amúgy azt hittük, hogy el van ájulva, Jázmin anyukája csak ennyit üzent:
 - NE! basszameg! Most itt kell állnunk három órát! Bazdmeg, ilyet kifogni... Nem is láttunk semmit...
Ezután tolattunk, és úgy csináltunk, mintha nem is láttunk volna semmit. Mivel tényleg nem láttunk. Csak egy úton fekvő embert.Aki talán nem is volt akkor még hulla, csak ájult. Igen. Csak ájult volt, mert találkoztunk a mentővel.  De ez azért fantasztikus, pontosan tíz éve láttam utoljára hullát, de az még véres is volt, és frissen ütötte el az autó, szóval épp kigyógyultam belőle... Jázmin azt mondta, hogy a rádióban bemondták, hogy végül meghalt a csávó. Akkor láttam egy embert pár perccel a halála előtt.

Amúgy a mein kampf fajelméletre vonatkozó fejezeteit olvasom, de ez titok. Hétpecsétes. Ma csak egy kettest kaptam.

Minnél, első felvonás.

Még itt leszek vagy egy hétig. Én itt olyan jól érzem most magam, hogy nem is megyek haza többet soha.
 Az egy óra nálunklétete végigröhögtük, az autópályát végigröhögtük, és egészen eddig röhögtünk. De mindent elfelejtettem. Pedig egy csomó Bálintosat mondott. Egyébként én most bugyiban és a női szabású férfiingemben feszítek, Jázmin pedig bugyiban, és Jimi Henndrixes pólóban, most éjszakai simsezéshez készülődünk, holnap pedig az ágyán ülve fogunk beszélgetni egész nap. Olyna fura. Tényleg nagyin hiányzott már kettesben lennem a Jázminnal, egy csomó ideje már nem is röhögtünk együtt.

Vacsora.
M: - Te most komolyan... megetted? (szünet) VISSZATETTED? (megnézi a tálat.)

Valentin képeit nézegetjük.
M: - Ez itt helyesírási hiba gyanus.

Aaaaaaa! Kurvára nem jut eszembe több, pedig többízben befostunk a röhögéstől, én majdnem be is szangottam. Jázmin blogjára majd felteszünk egy nagyon okos kis videót. A viszontlátásra.

FÚÚÚÚÚÚÚÚJ

NEKEM OLYAN UNDORÍTÓ A PROFILOM!!!
Miért nem szól senki? Miért nem képes elmondani semelyik közelebbi barátnőm, hogy ocsmány orrom van? (És szemöldököm. De azon lehet segíteni.) Mind végighallgatjátok az ömlengéseimet a jó napokon, amikor elégedett vagyok magammal, de soha senki nem lenne képes megszólalni, hogy HÉ LAURA, DE OLYAN KARVAJORRÚ VAGY, MINT AZ ÁLLAT! Fúúúúj!!!! Én ellene voltam minden "szépészeti beavatkozásnak" de ezt az orrot úgy le fogom cserélni, mintha soha nem is lett volna.

Most néztem meg a sárkányozáson készült képeket, amik nagyon jók, kivéve azokat amik rólam készültek 1-2 kivétellel, mert a legtöbb oldalról sikerült, és már amúgy is sejtettem, hogy hihetetlen szar a profilom, de hogy ennyire... .... Úristen, elájulok.

Megyek balettra. Befosok a balettól. Sok rohadt ádádzsó, meg sok rohadt átitűd, meg egyéb köcsögségek. Olyan izomlázam van... Ráadásul   már kedd-szerda-csütörtök  órarend van. Heti négy és fél óra balett. Befosok, mondom.

barátságom E. Reginával.

 Most valamelyik könyv címét akartam idézni, de nem tudom, melyikét.

Még nem is említettem, hogy egy éve találkoztunk először, pedig én az ilyesmit mindig ... közlöm, jesszusom, miért nem tudok írni?
Na, de akkor most felsorolnám, hogy min változtatott az, hogy néha találkozgatunk az ikremmel.

1.  Annyit iszom, hogy csak na. Ez nemrég ragadt rám, de tényleg annyit iszom.... Mármint vizet, nem alkoholt. (Én régen azt hittem, hogy az alkovol.) 
2. Teljesen másképp beszélek. Tényleg. Semmi köze a mostani beszédmódomnak a tavaly nyárihoz például.
3. Egyes dolgokkal szemben teljesen érzéketlenné váltam. Ha-ha-ha. De csak látszólag. 
4. Többet gondolkodom.
5. Másképp gondolkodom.
   
6. Szeretek egyedül lenni. 
7. Szeretek otthon lenni. 
8. Csinálok olyat, hogy "Na, most akkor leülök írni."  Én ezt negatív változásnak tartom a többivel ellentétben. Én ezt egyáltalán nem szeretem, mert én mindig nyolcvanhat dolgot csináltam írás közben, és ha meg is nyitottam valamelyik irományomat, sosem tudatosult bennem rendesen, hogy írok. Olyan volt, mintha csak zenét hallgattam volna. Mondjuk, ez meg is látszik a minőségükön (v.ö. june evenings, violet hill. örülök, hogy egyik példám sem egy szám címéről kapta a címét. ...). De tényleg, egyáltalán nem Lorás dolog, amikor leülök a nappali sarkában, és írom órákon keresztül a Prúdenszt, és közben nem csinálok mást. Csak az a baj, hogy máshogy már nem is bírnék írni, szóval most már egyáltalán nem lennék képes arra, hogy emesenezés közben írjak.  Izé ... egyszerűbb lett volna azt írni, hogy megtervezem, mit fogok csinálni az elkövetkező három órában, és ez rám előtte egyáltalán enm volt jellemző, és most sem az, csak rám ragadt.
   
9. Nem mindig szólalok meg. (Úgy értem, nem mindig szólalok meg, amikor nem kéne. Mondjuk, az esetemben sokkal fontosabb, hogy már akkor sem mindig szólalok meg, amikor kéne.) 
10. Az értékrendem...
11. ?? Nem jut eszembe több, pedig van még. 

 Na. Ennyi. Kiderült, hogy én vagyok a magasabb, és a dagadtabb is. Meg hogy én vagyok a "látványosan rajongóbb", de szerintem ez feltűnt a kedves olvasóknak abból, hogy minden második bejegyzésem a Regiről szól, de mindegy. Más nem jut eszembe, pedig otthon tök jól összegyűjtöttem mindent. De mindegy. Viszhall.    Ja, amúgy ez az utolsó hónap a tizennegyedik évemből. Kiélvezem minden pillanatát.

overshare

Boldog születésnapot, Prudence Bilthrow! ( szül. 1980 november 1.) Jesszusom! Ez a csaj már 29 éves!... lenne :D

Jaj. De nekem olyan jó volt ez a hétvégém. Szombat reggel felkeltem, csináltam sok szart, például kiporszívóztam, meg ilyenek, amiket már egy éve meg kellett volna csinálni, aztán tizenegykor leültem írni, és közben azon gondolkodtam, hogy dááá jóóó is lesz, amikor este Regi majd felhív.
 De Regina nem este hívott, hanem miután megírtam két bekezdést a vicces 11-be. A folytatást gondolom sejtik.
És délután háromkor már ott is lehettem. És nagyon jól éreztem magam egészen idáig, és még mindig nagyon jól érzem magam, de nem tudom, mi lehet a baj. Mikor tegnap hazahoztak, egész végig vigyorogtam, és értelmes dolgokra gondoltam, pedig aztán ilyenkor kábé olyan dolgokon szoktam elgondolkodni, hogy miért viszket a seggem már megin', vagy pedig egész egyszerűen nem gondolok semmire. (Pedig olyat csak Harry tud. Meg Bálint. ÁÁÁÁÁ! Segg. Láttam a seggét. És még mindig nem dolgoztam fel, hogy láthattam Harry seggét.) És tisztára görcse állt mindenem, első sorban a pofám ugye, mert vigyorogtam, mert írni akartam, meg olvasni a klikket. (Ami ki van javítva, nem győzöm hangsúlyozni. Csak nehogy azt higgye valaki, hogy én olyat amúgy a kezembe vennék.)
 Soha még ilyen szar egy dal sem volt. Még az sem tudta elrontani a kedvemet, hogy ma kaptam egy kettest (amit nem írnak be) meg egy hármast (amit beírtak, pirossal). Ellógtam a nulladikat, mert tudtam, hogy délután ott fogok maradni Éva nénivel, hogy elmagyarázza az egyenletírást, de nyolc és fél órát azért mégsem voltam hajlandó végigülni az iskolában. És amúgy meg soha többé nem fogok bemenni nulladik órára, mert meguntam, úgyse érek be, mert elveszett az időérzékem, és amúgy sincs semmi értelme.

Matekból végre logikai feladatok vannak. Elvileg ez menni fog, mert ugye logikai zseni vagyok, hahaha. De nem. Most biztos el leszek telve magamtól, mert ugye megtudtam, hogy mennyire jó az én agyam, és majd jól írok egy kettes dolgozatot. Áááááh! Az milyen jó lenne.    

PAPER CUT!!!

Tegnap délután kiolvastam a Regi által kijavított Klikk hármat. Jaaaj, Istenem. Most azt kéne írnom, hogy régen röhögtem ilyen jókat és nagyokat, de akkor hazudnék, merthogy a hétvégét Regiéknél töltöttem, és ez egy fantasztikus találkozás volt, mert legalább hatvan bennfentes poént sikerült produkálnunk.

 A legjobb az volt, mármint a klikk olvasásakor, hogy amikor a vécéből siettem vissza a szobámba, és közben olvastam (én amúgy a vécén is olvasok, ha valaki nem tudná, ez valami új betegség nálam, hogy újság vagy könyv vagy katalógus nélkül nem bírok elmenni vécére), és Massie-kém megvágta az ujját valami szarral, mire Regina csak ennyit bírt megjegyezni: paper cut. És én ezen akkorát röhögtem, hogy nekivágódtam a gardrób ajtajának, aztán a csempén vergődtem húsz percen keresztül. A legnagyobb poén az, hogy Regi ezt előtte nekem elárulta, de akkor valamiért akkor nem sikerült felfognom, úgyhogy csak jóságosan mosolyogtam a kis barátnőmre. De én ÍÍÍÍMÁÁÁDOM a kis barátnőmet.

Olyan jó volt ez a találkozás. Ááááá.
Kakakstaréj a szátokba!
Ma olyan jól kitaláltam azt, hogy november huszadikán megyek a kölcseybe nyílt napra, aztán pedig elmegyek Regi sulijához, ahonnan is hazamegyünk hozzánk, hogy utána Regi ottaludjon, de legfőképpen megtekintsük a moziban a kis new moont (hogy én végig okos dolgokat kántálhassak, és amikor a kutyafejű póló nélkül merészel megjelenni, felordítsak, hogy FÚJ BAZMEG, ÖLTÖZZÁÉL MÁR FEL, és tele legyen a moziterem, és a film után mindenki csúnyán nézzen ránk, esetleg lincseljenek is meg.), erre most keresztbe tett itt nekem mindenki, merthogy huszadikán már nem is lesz nyíltnap a kölcseyben. De sebaj, tizenkilencedikén megyek.

És olyan rohadt jó a szótár!! Minden olyan jó!!! Most olyan fent vagyok, hogy csak na, de szerintem hamarosan annyira lent leszek, hogy onnét senki nem fog összekaparni.
De segáz. Akkor majd olvasom a Szűz Jegyébent, amit tegnap este kezdtem el, és hihetetlenül jó, mert minden fejezetben van valami, amin szarrá röhögöm magam.