engem mindig csak megcsítelnek

Ááá! El is felejtettem teljesen, hogy én mennyire odavoltam a justice-ért régen. A rajongásom kábé azóta hagyott alább, mióta láttam ugye a szigeten őket. Nem azért, mert csalódtam, hanem mert útban a justice felé láthattam a killerst a nagyszínpadon, és akkor elkezdtem azzal foglalkozni, hogy killers, meg már korábban is, az olimpia miatt (á, igen Detti, emlékszem, te emlékszel?). Na, és úgy jutott nekem az eszembe ez, hogy ahogy ma a Kölcsey után sétáltam vagy egy órát, felidéztem a becstelen brigantyk előzetesét, és próbáltam rájönni, hogy mi annak a számnak a címe, ami az első pár másodpercben szól, aztán rájöttem, hogy Cross, mer' megpróbáltam végigdúdolni, aztán valahogy összejött, és beugrott. Köszönöm, hogy leírhattam. (A Killerst meg utálom, egyszerűen nem bírom tovább az énekes hangját :D mint a muse-t, csak a muse-t jobban.)

Szóval, ma voltam a kis Kölcseyben, és az az én nagy bajom, hogy túl jónak képzeltem el, és ezért csalódtam. Ha mondjuk nem élem magam bele annyira, akkor most is kábé annyit tátottam volna a szám, mint a Hunfalvyban, de az a helyzet, hogy most így visszatekintve a Hunfalvy után még órákig nem tértem magamhoz, annyira tetszett, a Kölcseyből megtérve meg kábé már az Andrássyn tök máson gondolkodtam, és a buszon sem jutott egyszer sem eszembe, hogy hol is voltam délelőtt.
 De félreértés ne essék, tök jó volt. Még az angol is, pedig az angol az mindenhol bitang pusztulatosan fostos. De itt végig angolul beszélt a tanár, időnként minket is bevont, és lehetett érteni, hogy mit dumál, ellentétben a kis Vörösmartys tanárral.
A francia meg állati volt. Már most imádom a tanárt, meg a jövendőbeli osztálytársaimat. (Merthogy a legtöbben azt vallották, hogy a kéttannyelvűt jelölik meg először, és ahogy elnéztem, mindegyikünket fel is veszik majd.A tanár, amikor nem tudta valamelyikünk nevét, mindig azt mondta, hogy Zsuzsa, és amikor párokba állított minket, akkor is lezsuzsázott valakit, és ezt minden egyes alkalommal nagyon viccesnek találtuk.
Tanár: - Avec... Zsuzsa!

Meg ugye a bemutatkozással kezdtük, elmondtuk, kik vagyunk, mit csinálunk, honnan származunk, és akkor az egyik szülővel is megbeszélte:
- Bonjour.
- Bonjour.
- Je suis Stéphane. Et toi?
- Je suis Edina.
- Je suis Professeur.
- Je suis... ... nemt'om.
- Nem tudod... nem tudod, 'ogy MI VAGY?

Misheel: - És az női név?
Tanár: - Mindkettő lehet. Nőnek, férfinek, esetleg kutyának is. De többnyire férfi.
Olyan jól beszélt, istenem. Íííímádom az akcentus, az én férjem csakis akcentussal beszélhet majd. 
Na. és haverkodtam is, mindenki nagyon jófej volt, de egy lány különösen, őt szúrtam ki először, hosszú göndör haja volt, meg nagy, zöldes szeme, és mindig vigyorgott. Meg tök közvetlen volt, és úgy... hasonlított rám! Nem tudom, miért, de tökre hasonlított rám. Nem külsőre, mert ő nagyon szép volt :D
Na, és aztán köszönt is, meg el is kezdett kérdezgetni, és csomót beszélgettünk, úgyhogy nagyon összehaverkodtunk, és ő lesz a legjobb spanom, ha a kölcseyt választom.
De nem tudom, mi lesz. Jaj. Istenem. Sose csíteljétek meg a reményeimet.