eanie meany

Ááá! Most látom csak, hogy az általam oly mélyen tisztelt Kry porkell is a blogom olvasója lett! Hát köszöntsük szeretettel! De Kry, csak akkor jöhetsz ide legközelebb, ha elárulod, hogy hogy kell mondani a nevedet. Köszönöm :D

Istenem, nekem most olyan sok az életkedvem, valószínűleg azért, mert az ikrem épp haldoklik. (Iker, ha befejezed a haldoklást, nem verlek agyon félig.) Tegnap este még a kölcseyvel kapcsolatos kételyeimet próbáltam megosztani a családtagjaimmal (!) Mire (összefoglalva) csak azt a választ kaptam, hogy vagy a kölcseybe megyek, vagy sehova, aztán valahogy sikerült beletörődnöm az éjszaka közepére, hogy nem mehetek a hunfalvyba, csak akkor, ha nem vesznek fel máshova, olyannyira sikerült, hogy ma a tükör előtt ráztam magam, és vigyorogtam, és felidéztem a próba franciaórát, meg a jövendőbeli osztálytársaimat, és minden egyebet. Aaaaaaaaaah! Nem bírom én ki még 10 hónapig! Jézusom! Addig megszülök.

Na! Most végre beszúrhatom.

Én: - Jaj, de fáj a hasam, basszameg, mindjárt megszülök.
Reg: - Na. Te tényleg terhes vagy.
Én: - Ja, és kiderülne, hogy ilyen izé, tizenkilences ikreket várok. (csend.) Az rám vallana.
Később:
- De én nem akarok tizenkilenc gyereket megszülni, én egy darabot fogok megszülni.
Regi: - Hát, én is.

Kölcseys leszek!!! Jáááj!!
13, vagy hány nap múlva meg elkezdem a tizenötödik évemet. Legyen büszke reám mindenki.

Amúgy, ez most a kedvenc számom. (Meg a Lucy in the Sky with Diamonds, mert arról mindig a Kölcsey jut eszembe, azt hallgattam, mikor előtte rohadtul izgultam, és futólépésben haladtam a munkácsy mihály sztríten, meg hazafelé is, mikor lassan lépdeltem a lehulló falevelek alatt, és úgy éreztem magam, mintha valami klipben lennék.)