Minnél, első felvonás.

Még itt leszek vagy egy hétig. Én itt olyan jól érzem most magam, hogy nem is megyek haza többet soha.
 Az egy óra nálunklétete végigröhögtük, az autópályát végigröhögtük, és egészen eddig röhögtünk. De mindent elfelejtettem. Pedig egy csomó Bálintosat mondott. Egyébként én most bugyiban és a női szabású férfiingemben feszítek, Jázmin pedig bugyiban, és Jimi Henndrixes pólóban, most éjszakai simsezéshez készülődünk, holnap pedig az ágyán ülve fogunk beszélgetni egész nap. Olyna fura. Tényleg nagyin hiányzott már kettesben lennem a Jázminnal, egy csomó ideje már nem is röhögtünk együtt.

Vacsora.
M: - Te most komolyan... megetted? (szünet) VISSZATETTED? (megnézi a tálat.)

Valentin képeit nézegetjük.
M: - Ez itt helyesírási hiba gyanus.

Aaaaaaa! Kurvára nem jut eszembe több, pedig többízben befostunk a röhögéstől, én majdnem be is szangottam. Jázmin blogjára majd felteszünk egy nagyon okos kis videót. A viszontlátásra.