heresérv

Micsoda napokat élünk!
Tegnapelőtt vip vendéget kellett alakítanom  egy partin, amit jersey shore hajógyari úriemberek és pólóruhás mucikák számára rendeztek és amin maga Török is részt vett. De ilyen laza menők is voltak mert, na ez a vicces rész igaziból, közölték, hogy majd bejelentik a meglepetésvendéget vagy mit, sztárt, nekünk pedig örülni kéne. Majd a felvétel során valóban valóban fel is konferálta a tárgyszemélyt  egy nagyon izgalmas, alig tehetségtelen magyar színész, amaz pedig nem volt más mint 50 cent. THOSE FACES THO. ez az amikor valami annyira indokolatlan, annyira nem úgy keltél fel hogy így 50 cent hangversenyre mész majd aznapmeg ilyesmik arc. Ezen kívül amúgy az egész nagyon igénybevette tálentumaimat, táncolni kellett meg sikoltozni meg ilyenek, mindezt néha némán, hogy a színművészek tudják mondani a dialógjukat. Rettenetes volt az előzőhöz képest, ott paradicsomi körülmények és hangulat volt ehhez képest. Én meg sztár voltam kb. De többet nem is megyek ilyenre, olyan anti humanista az egész. Pedig imádom ezt a filmforgatásdit .
Másnap lefokoztak prostituálttá.
Ma a Godot-ra várva főpróbáját tekintettem meg. És nem értem. Semmit sem értek, azt sem amit eddig igen. Pedig ugye lassan fél éve minden pénteken (jó hát az én esetemben ez statisztikailag 3 hetentét jelent) ezt a csoda művet elemezzük, mini parafrázisokat gyártunk írásban majd demonstrálunk a testünkkel, szóval elviekben egy expertnek kéne lennem godóból, de akkor sem értek szart sem.Mondjuk kb a 17. Oldalig jutottam el benne az alatt a 3 hónap alatt amikor kivettem a könyvtárból 3 hétre, az is jelenthet valamit. Meg kikerestem a lényeges részeket.
Hadd foglalom össze. Két amnéziás csávó, egyikük enyhe paranoid skizofrén tüneteket is produkál, szóval ők ülnek az országút szélén egy fa mellett és vár valakit akiről már 10. oldalon egyértelműen kiderül hogy az életben nem fog megjelenni, nem sokkal később hogy nem is biztos hogy létezik, ennek ellenére a mű további 100 000 oldalon keresztül folytatódik még. A két emberke ezalatt faszságokról beszél és faszságokat csinál, néha az egyik arra a konklúzióra jut hogy  menni kéne, de a másik rendre megvétózza az ötletet. Megjelenik Pozzo és Lucky, akik közt határozottan alá és fölérendeltségi viszony van, és akkor ők tartanak egy kis cirkuszt, és a következő felvonásban/napon is visszatérnek, ám ekkor Kulka János külsejével és szavaival azt sejteti, hogy a két találkozás közt valójában ezer év telt el. Aztán mind a két felvonás végén megjelenik egy kisfiú Godó üzenetével, és miután mindkétszer kb ugyanazt mondja, rájössz hogy az egésznek semmi értelme. Kicsit ilyen pszichthriller érzés, aztán vége.
Nem értem.
Olyan gyökérnek érzem magam ettől! A barátaim dobfelszerelést kértek karácsonyra12 évesen, én meg rózsaszín mobiltelefont, én Bridget Jonesszal meg Hannah Horvath-al (ez a név baszki) azonosulok ők meg a százszorszépekkel, és ők hosszasan tudnak bármiről mély, tartalmas eszmecserét folytatni míg én soha nem bírnék, és értik a godóra várvát, én meg a legkevésbé sem. Olyan kívülállónak érzem magam. Talán szívből át kéne adnom magam a cosmopolitan magazin, mtv-s műsorok, instagram meg airmaxek bűbájos világának, mert az sokkal kevésbé megerőltető. Mert most olyan, mintha én is Godotra várnék, hülyeségemet beszëlek és csinálok, néha rájövök hogy szar az egész és el kéne kezdeni valahogy normálisan viselkedni és nem várni a megváltásra, mert ugye tudjuk, hogy Godot rohadtul nem jön, csak hát gogó és didi megszokták hogy várják.
Na! Lehet erről szólt.
Buenos noches!