ismét központi.

Az a helyzet, hogy nem tudom az oktatási azonosítómat, csak a születési dátumomat (XD), így három lehetőség közül lehet választanom (mivel hárman születtünk egy napon.)

Szerintem az vagyok, amelyiket kijelöltem, mert az a 74 pont már túl szép lenne. ... Viszont az rémlik, hogy az oktatási azonosítóm hetvenhárommal kezdődik, így hát 74 pontot értem el a központi írásbeli felvételin, ami hat ponttal kevesebb, amennyit el akartam érni. -.- Rosszabb esetben hatvanhetet. Legrosszabban ötvenkettőt, de akkor legyilkolom magam. HÉ!!! De nekem akkor ezek szerint három teljes pontot vontak le a fogalmazásomból, mert minden más hibátlan lett. Istenem.   

71635195948	1995-12-06	Magyar nyelv	36
71635195948	1995-12-06	Matematika	16
73992541027	1995-12-06	Magyar nyelv	47
73992541027	1995-12-06	Matematika	27
79082652305	1995-12-06	Magyar nyelv	46
79082652305	1995-12-06	Matematika	21

hav.

Tök jó a hav! Nagyon jó. Tegnap lementem a bikásra délután, és volt, ahol térdig ért. Naaagyon király. Még nem láttam ilyet.
De olyan furcsa dolgokat hoz ki az emberből ez a hó. Ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy leguggoljak, és egy fadarabbal piszkáljam a hót, mint a négyévesek. Meg órákig bámulom a faágon gyülekező hókristályokat. Meg pöccintgetem őket.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT MINDENKINEK, AKINEK HOLNAP LESZ REGINA!!! Láw. :)

csajkovszki, döbüsszi, sztravinszki

Könyvtárban vagyok.
Tőlem 15 méterre egy csapat tízéves. Már egy órája az a téma, hogy ki írogat kinek a nevében, ki szakít kivel, ki köcsög, ki honnan jön...
Igazán örülök, hogy már betöltöttem a tizennégyet. A tízévesek élete sokkal bonyolultabb, mint az enyém.

Zárásig még van két óra. Addig az összes fellelhető írással kapcsolatos könyvet meg szeretném találni. Micsoda tervek...

roscoe

Furcsa felfedezést tettem ma. Vagy mit csináltam.

 Reggel, mikor felkelek - jobb esetben a telefonom kelt, rosszabban a korgó gyomrom, legrosszabban ötkor kelek és nem alszom vissza - először elmegyek vécére, ezt eddig teljesen normális, és nem érdekel senkit. Ezt követi a kézmosás (Regi, tanulj a mestertől), aztán a reggelizés.
Apukám hozott ilyen töltött müzlit. "Nugátkrém" van benne. Szörnyen utálom.
Ma reggel, mikor azt ettem a millis reklám-müzlistálamban (EZ aztán a píárr, kajálás közben is reklámot kell nézni) azon gondolkodtam, hogy a mizó tejnek azért van vízíze, mert millis reklám-müzlistálban eszem, aztán pedig azon gondolkodtam, hogy miért is eszem ezt a nugátos szart, mikor utálom, és van kornfléksz is, amit viszont imádok.
 Ez a "nugátos szar", kérem szépen, az első két rágásra nagyon király. Tényleg, nagyon-nagyon finom. És nem, nem lenne több értelme, ha sima csokápikot zabálnék, mert annak nem lenne ilyen íze (és különben is, annak kutya van a dobozán, és én utálom a kutyákat)... tehát nagyon finom, egészen addig, míg el nem kezdem érezni ezt a cukros nugátfost. ... De az elején annyira jó, hogy megéri szenvedni ettől a tölkteléktől. Mert utána megint  a jó jön.
 És arra gondoltam, hogy az élet is ilyen, hogy míg csak felületesen ismersz valakit, mondjuk egy zeneszerzőt, addig tudod róla, hogy bazi nagy a tenyere, hihetetlen jó a humora, nagyon művelt, mély a hangja, magas, és tökéletes. De mikor már túl vagy ezen, megtudod, hogy amikor zenét szerez, elég furcsa. Kiállhatatlan. Annyira, hogy bőgni tudnál tőle... De nyugodt szívvel bőgsz, mert utána megint a máli szájrusz féle parti in da hungarira való seggedzés végeredményén érezheted azt a bazi angy tenyerét... és az jó. Akkor is, ha a tej egész végig vízízű.  

swimming pool

 De történjen már valami! Utálom, hogy minden csak elkezdődik, aztán kiderül, hogy csak én hittem, hogy elkezdődik.

Jézusom, én olyan hülye vagyok. Bűntudatom van! Mintha megcsaltam volna valakit. (Ugyan, kit?) A nyakába (!! az nekem kábé tíz centivel van a fejem felett) szeretnék ugrani, ölelgetni, és azt suttogni, hogy "nem számít, nem számít, nem számít...." . Közben simogatni azt a bazi nagy kézfejét. És hallgatni, ahogy azt mondja: "így van." meg "valóban." meg "semmi probléma." meg "szeretlek.".

De lehet, hogy ez a legutolsó hiányzik a szótárából, mert azt már tudom, hogy az előbbi kifejezéseket sokkal jobban használja, mint akárki más. Az utolsót még nem hallottam.
Semmi gond, a húgát azért megölelgetem minden adandó alkalommal.

... ó, de sokat szenvedek. :) Tényleg enm kéne holnap bemennem, de.. be kéne, mert farsang... Jaj. De szeretnék novellákat írni.

Ömlenek belőlem mostanság.

fighter plane

lehet, hogy meg kéne ölnöm magam.

(Most megint egy halálkomoly depressziós-hullám következik.)

MIÉRT?


Mert annyira örültem?
DE mi történik most körülöttem? Szép vagyok, vagy mi a bús fasz? Miért szólnak hozzám vadidegen, tök jól kinéző emberek, és dicsérik meg a hajamat? De akkor meg a nálam négy nappal fiatalabb fiúkkal mi a szar van? És miért nem örülök, mikor megtudom, hogy az, aki után oly nagyon áhítozom (tam, dehát ezek a négy nappal fiatalabb fiúk...), gondolt rám a központi előtt? Miért vannak megint csípőbántalmaim, miért estem ma reggel össze? Valaki szúrjon le.

Most ezt megpróbálom kompenzálni.
Találkoztam a kis barátnőm pÁÁárjával, és igazán kellemesen csalódtam benne :). Az mondjuk nem ér, hogy ilyen magas, és ilyen nagy(szerű), dehát az élet nagyon igazságtalan, de nem baj, nekem majd kétszer ilyen magas és kétszer ilyen nagyszerű barátom lesz (szegény akkor elég hülyén fog kinézni, nem baj, nézheti a tévét XD bennfentes poén.)

Ja?




- "... Én ezt úgyis megdugom."
- "NEM! Előbb én."
Szerintem nem is vagyunk lányok, ha ilyeneket beszélünk. 
Ó, istenem, rohadjon meg az összes ellenkező nemű, hát mindig csak akkor vannak csípőbántalmaim, ha velük kell foglalkozni, és leszólítanak, és azt hiszik, hogy tizenkettedikes vagyok. Kapják be. Én Ellie Gouldingot akarom örök életemre, vele akarok megöregedni, és egy darab fiút sem akarok magam köré a halálomig (ami kábé három nappal ezelőtt fog bekövetkezni, ha a hangulatom ilyen tempóban romlik), kivéve... 
a Zeneszerzőt (de őt nagyon)... 
a központin mellettem ülőt...
Bálintot... 
Valaki azonnal jelenjen meg itt, akinek bőghetek a vállán, és elmondhatom, mi bajom van. Minden. Hú. Egész éjjel a született feleségeket fogom nézni, és holnap egyáltalán nem megyek iskolába, hanem egész nap csak enni fogok, bőgni, meg dévédézni, hússzor egymás után a becstelen brigantykat, aztán lemegyek a dévédétékába, és kiveszek legalább öt szerelmes fost, amiket végignézek, és közben eszem, és meghízom, akkorára, hogy ne férjek ki a szobámból (bár amilyen méretek ott vannak, épp csak egy kilót kell híznom, és már a szobáBA sem férek be), és hátralevő életemben csak ennem és dévédét néznem kelljen. ... Kábé nulla a valószínűsége, hogy ezt tényleg megcsináljam, mivel hétfőn sem akartam bemenni, tekintve, hogy mosott szarnak éreztem magam (Reginával megint kettőig voltunk fent, és mindenféle nagyon jó dolgokról beszéltünk), de mégis bementem, ma reggel meg összeestem a folyosón, mikor a cipőmet akartam felvenni, és kábé két percig nem bírtam felkelni, úgy fájt már megint a lábam, ennek ellenére bementem (nem volt első óránk), és úgy gondoltam, hogy csak törin maradok, de mivel hihetetlenül utálok hiányozni az iskolából, maradtam, és tesiztem is, felmásztam arra a kurva kötélre, mert ha nem másznék fel, bűntudatom lenne, ugyanis berögződött a kis agyamba, hogyha nem mászok fel, akkor valami nagyon szar fog történni, sé tessék, történt is, mert most csak a kezemmel fogtam meg a csomót, jesszusom, annyit beszélek, mint egy hülye ribanc, megyek is. 


Ó, Márk.

Épp az imánt, ünnepélyes keretek közt letöröltem magam iwiről. HÁHÁÁÁ!

engedj be

Hát volt ez a svéd film, amit minden héten kiszúrtam a pestiestben, és olyankor mindig elhatároztam, hogy megnézem, de tökéletesen kigyógyultam belőle, mikor láttam, hogy megjelent könyv formájában a könyvmolyképző égisze alatt, "hívj be" címmel.
Ajj, de basszus, úgy gyűlölöm ezeket a vörös pöttyös vagy milyen könyveket. Biztosan jók, de nem nyúlok hozzájuk (kivétel a Rettentő Gyönyörűség és a Lázadó angyalok), mert rajtuk van az az undorító vörös pötty, az a hülye, hatásvadász szöveg belül, meg az ajánló, aminek nincs is köze a könyvhöz, na de mindegy is, csak azt akartam közölni, hogy nem foglalkozom többé se a filmmel, se a könyvvel.

központi.

Megííírtaaaaaaam a kis Kölcsey porkellbeeeeeeeeen. A magyarral az volt a baj, hogy kábé negyedre kész voltam az egésszel, a matekkal meg az, hogy mire megírtam egy feladatot (de mi a szar volt az elején az a kockás háromszöges szar? ... azt ki tudta megoldani? ) már fél volt. Amúgy valahogy így nézett ki nekem ez a matek.
Első tíz perc: végiglapozom az egészet, és rádöbbenek, hogy az egyiket sem fogom megoldani.
Következő öt: a mellettem ülőt nézem, amelyik nagyon helyes, szép és okos, meg beszél franciául.
Aztán elkezdtem csinálni valamit. A szövegesek max pontosak lettek (szerintem, mert mindegyik nagyon könnyű volt kivéve azt a halmazosat, mert ahhoz megint nem nyúltam hozzá, és milyen kár, hogy csak két szöveges volt XD)
Aztán fél körül megint elkeztem kibámulni az ablakon, de akkor tényleg az ablakon bámultam ki, és nem a potenciális kedvesemet néztem,
JA!!!!
ÚRISTEN! Ha nem vesznek fel, én megölöm magam!
GIMNAZISTAFIÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚK LEGALÁBB NÉGYSZÁZ GIMNAZISTAFIÚ, ÚRISTEN! TISZTA KÁNAÁN! Ja. Kár, hogy most még csak nyolcadikosok.

A lányokról annyit, hogy vagy nagyon nyomik voltak, vagy nagyon menők (vagy nagyon kövérek), úgyhogy választhatok, milyen gimnazistalány akarok lenni: bershka-kurva (jesszusom, de utálom a bershkát!) vagy pedig aranyos, kedves, okos, de eszementül nyomott és pattanásos.

...


Hááááh! Köszöntsétek a bershka-kurvát!

Köszönöm szépen az ásemeseket :).

vőő...

Szombaton az volt a programom, hogy Jázmin szobájában ültem, ujjal festettem, és közben a rádió eggy topp hatszázhatvanhatot hallgattam, és nagyon nagyon sokat nevettem.

...

Egyéb közlendőm nincs. Lellének írok levelet tollal (!!!), de nem annyira megy . :D

one step closer

 Amúgy felvételi időszak van, vagy mi a halál. Csak lefoglalnak az ilyen kellemes dolgok, mint a békávé sztrájk...

És én kitöltöttem a tanulói adatlapomat, méghozzá olyna körülmények között, hogy beírtam kétszer a Kölcseyt, majd pedig fellapoztam a kék könyvet, és beírtam azokat, amik a szemem ügyébe kerültek, és valamikor, az elmúlt évtizedben volt róla szó, hogy odamegyek.
Így ez lett a sorrend. Kölcsey (francia kéttannyelvű az első, második a kommunikáció), Petőfi (történelem), Hunfalvy (angol kéttannyelvű) és budai középiskola (kommunikáció). De ajj, nem akarok én sehova menni, csak a Kölcseybe, és fel is fognak venni, úgyhogy fogalmam sincs, minek is kell majd ezekbe az iskolákba is elmennem szóbelizni. -.- Vagy el kell? Úristen, fogalmam sincs, hogy ez hogy van.

Száznyolcvanöt. Én. Második emelet ötvenhatos terem. Tiszta jó nevű emberekkel fogom egy teremben írni a központit. Na, most rákeresek az összes osztálytársamra, hogy hol írják, mert nincs is jobb dolgom.
 

máma tüsszögni fogok

 A sztrájk alatt összesen...

• Körülbelül 53 percet várakoztam (ami eléggé jó arány)
• 10 percet álltam féllábon
• Ötöt lábujjhegyen
• Egyszer állt belém az egyik hülye paraszt (kedves utastárs) kiálló része
• Három köcsög pedofil élvezkedett rajtam
• Két út volt jó (mikor kedden elöl álltam, és körülöttem mindenki nagyon vicceseket mondott, és amikor szerdán egy igazán jóképű fiúval összeölelkezve utaztunk)
• A többi négyszázötven mind borzasztó
• Két ember talált kivetnivalót a helyzetemben, de természetesen egyiknek sem volt igaza, az egyik nő problémázott, hogy a hajam a szájában van, mire én elnézést kértem, majd hozzátettem, hogy nem én sztrájkolok, mire ő, hogy ez a sztrájktól teljesen független. Erre meg már nem mondtam semmit, de most komolyan, kedves Hülye Nő, ön szerint ha most nem lenne sztrájk, akkor egymás intim szférájában ácsorognánk? Akkor a szájában lenne a hajam? Hülye. -.- A másik egy hihetetlen bunkó ősmagyar volt, aki mikor felszálltunk, nem volt hajlandó tolatni, mögöttem állt ugyanis, én azonban hátrébb léptem volna, mivel a buszról szálltak le. Ő nem mozdult. Mindegy, túléltük. Aztána  buszon én nem nagyon mentem beljebb, mivel éreztem, hogy mindenkihez hozzáérek, akihez csak lehet, beljebb mennem nem lehet, mire ez a paraszt elkezdi, hogy ha az előbb bírtam tolakodni, akkor most is tolakodjak. Bunkó fasz. Aztán a hengermalom útnál leszálltak volna, ez a jóember pedig a változatosság kedvéért nem mozdult, és olyan öt másodperc várakozás után mindenki egyszerre kezdett el vele kajabálni, én meg - mivel sajnos szemben álltam vele - felemelt hangerővel kérdeztem meg tőle, hogy hajlandó volna-e megmozdulni, mire meg is mozdult. Érdekes, mennyivel hatásosabb, ha az ember szemébe nézel, miközben beszélsz hozzá.   
• Háromszor kaptam idegösszeroppanást, de abból egy igazából csak a szokványos fejfájásom volt, a második az valóban a sztrájk és egyéb dolgok miatti kétségbeesésem terméke, a ma reggeli (sajnos ma reggel tényleg ritka szar volt) pedig egyszerű sírógörcs amiatt, hogy eleve elég nehezen viselem, ha idegenek kéretlenül megérintenek, és akkor most olyan alkoholisták elébe kerülök, akik aromát is hordoznak magukon, satöbbi. Ez borzasztó, remélem mindenki tudja, mikor veszek bérletet legközelebb. (...ha nem visz be apukám a kölcseybe, akkor sjanos 23-án, ÚRISTEN, EGY HÉT VAN AZ ÍRÁSBELIIG, JESSZUUUS. Amúgy megírtuk próbaképp a tavalyelőtti magyart, és ijesztően könnyű, szóval egyáltalán nem izgulok, csak olyan jól néz ez itt ki :D)     

Erik Sumo Band mindörökké.

lunatic

Issstenem, mi a szarért van az mindig, hogy nem tudok egy dolognak örülni, mert egy másik folyamatosan idegesít? ÉS MIÉRT NEM TUDOK BELÉPNI A MÁJVÍÁJPIPPEMRE??

koncentrálok.
koncentrálok.
nincs semmi más a világon, csak csütörtök este.
nagy levegő.
Jajj, jajj, remélem, megakad az idő, és soha többé nem történik semmi. (És befejezik ezt a kurva sztrájkot.)

egy sztrájktörő vagy, semmi más

 Bkv-sztrájk, de bűvős, bájos, te drága rééégi...

Egyszerűen pompás volt ma buszon utazni (szerencsére csak hazafelé). De tényleg! Annak ellenére, hogy a legkevésbé sem bírom, ha idegenek hozzám érnek, vagy ha érzem a szagukat. Egy csomó regénybe illő párbeszédet hallhattunk, a fiatalabbak röhögtek, a többi meg azon röhögött, ahogyan ők röhögnek, hát, tisztára nagy volt az összetartás, a generációk közötti szakadékok betömődni látszódtak. (Jaj.)

Öreg néni1: - Menjen már beljebb, kérem...
Fiatalember1: - Menjek beljebb, mit menjek beljebb? Mit... A néni száz éves, és még mindig él, én meg menjek beljebb.

Öreg néni2: - Ne nyúlkáljon már itt, hát a fejemet ütögeti, nem zavarja?
Fiatalember2: - Akkor hol nyúlkáljak?

Nyuggercsapat felszáll(na) az építész utcánál. - MENJENEK MÁR BELJEBB, BLABLABLAAA NYIVÁK, NYIVÁK, MENJENEK BEEEE!
Én (a busz közepéről, lábujjhegyen kapaszkodom a felső korlátba, egy fiatalúr és egy pufajkás öregasszony közé szorulva): - HA MONDJUK LENNE HOVA, AKKOR BELJEBB MENNÉNEK!
Mindenki: rám bámul.
Én: Elfordulok, és valamilyen okból elkezdek vigyorogni, aztán összenézünk Brüncivel.

Az út elején egyébként mi is az ajtóban voltunk kénytelenek állni, de olyan helyzetben, ... ez az alacsonypadlós volvo volt, a kisebbik fajta, tudják, ugye? Tudják, melyik. Na, és annak a legelső ajtajánál olyan, hogy van egy csomó hely. És mi ezen a csomó helyen középre kerültünk, de annyira, hogy nem tudtunk kapaszkodni, ezért összeülelkeztünk, és tartottuk egymást, hát fantasztikus volt, ennek ellenére reménykedem, hogy hamar abbafejezik, szeretnék ugyanis hazajutni, meg ilyenek.

Írtam egy novellát

és annyira jó lett, hogy folytatom, hátha akkor már nem lesz olyan jó. Szombaton voltam újévi hangversenyen, és mivel az elején számomra kevésbé élvezetes darabok voltak (a brandenburgi verseny nyitánya és a nürnbergi mesterdalnokokból egy részlet, ezt pedig egy bach követte, amiben ez a bizonyos Szakcsi-Lakatos Béla zongorált, és elő is adta a maga kadenciáját, aminek semmi köze nem volt se Bach-hoz, de szerintem még a zongorázáshoz sem, mert én is kábé így vertem azt a szerencsétlen hangszert, mikor még volt. Húúú, istenem. Na, mindjárt), leginkább a hangversenyterem feltérképezésével töltöttem az időt - a harmadikon ültünk, a középerkélyen, bazi magasan tehát. Fantasztikus az a hangversenyterem (na, most.), annyira, de annyira utálom magam, amiért abbahagytam a zenetanulást! Elsőben kezdtem, akkor még szerettem, szerettem egész ötödikig, aztán kész szenvedés volt. Hat évig jártam szolfézsra (egyszer még meg is buktam XD), négy különböző tanárhoz, de egyik sem volt képes meggyőzni arról, hogy zenét tanulni is jó, nem csak hallgatni. Na mindegy, már késő. De egyszer olyan szívesen állnék ott én is, és élvezném, hogy majd behugyozok, mert három emeletnyi ember bámul rám. Vagy ha nem is a színpad, akkor a kedves zeneszerző párom jobb oldala. Ő művészien elterpeszkedve szörnyülködne azon, hogy mennyire nem értették meg a darabját, de azért büszke lenne, és büszke lennék én is, a gyémántygűrűme, a ruhámra, de legelsősorban a zeneszerző páromra.
Erről szól hát a novellám. :D Íííímádom az ábrándozás, és ííímádom a nemzeti hangversenyterem. Most pedig megnézem, mit adnak ott legközelébb, én ugyanis az összes zsebpénzemet a művészetek palotájában kívánom elverni. Ennyi voltam, viszlát a jövő héten.

(Anna, olvastam a  leveled, KÖSZÖNÖM SZÉPEN :D csak iwiwre nem szoktam felmenni. Majd válaszolok, megígérem!)   

Ja, amúgy ezen a hangversenyen a Falusi Mariann valami rettenetes volt, azt nem tudom, minek kellett benyomni. Ha mjuzikeleket akarok hallgatni magyarul (nem lesz olyan), akkor majd hallgatok. ...

- "We're watching Tviszt Olivér. Tviszt Oli... Oliver Twist."

 Nahát, befejeztem ezt is. Egész másmilyennek gondoltam, azt hittem, hogy kábé az egész Faginéknél játszódik, és vagy nyolcvan gyerek nevét kell majd megjegyezni, de... sokkal jobb volt így, mert már az elején úgy utáltam Faginéket, hogy csak na. Egyedül a Vagányt sajnáltam (személyes okokból :D), azt olvastam volna tovább is, hogy mi mindent csinál a törvény házában, vagy hol :D. Na mindegy. Hát... jó volt. Nem jut eszembe semmi egyéb. Bumble-né volt a kedvencem. Meg Noah Claypole. Láv beléjük.

elfelejtettem a jelszavam

de már eszembe jutott.

NEM BUKOM MEG FIZIKÁBÓÓÓÓL!!! Éva néni biosz utána  kezembe nyomta a naplót, hogy vigyem le énekre, én pedig vittem is, de előtte a lépcsőfordulóban megálltam (a félméteres ötödikesek hada azt hitte, fal vagyok, de nem zavart), gyorsan a nevemhez lapoztam, és láttam, hogy van egy HÁRMASOM szóval NEM FOGOK MEGBUKNI, EEEEEEEEZAAAAAAAAAZ!
Jó. Tudom, hogy amúgy sem buktam volna meg, mert olyan nincs, de mégis, most már annyira sem izgat ez a dolog, mint előtte, de az a helyzet, hogy különösebben eddig sem izgatott, mert az már tényleg elég hülye világ lenne, ha én megbuknék.

Tegnap olyan boldog voltam. Olyan hihetetlenül boldog... január hatodikát sosem feledjük.
Nem, semmi különös nem történt, csak.. de.
 Tapasztalhattam, hogy a mozgás boldogsághormonokat termel. Eddig még soha nem igyekeztem ennyire baletton, ahogyan a többiek sem, és eddig még soha nem polkáztunk, de az mindegy. (Jelenleg lépni is alig tudok, olyan izomlázam van.) Attól függetlenül, hogy kirohadt a belünk, mind olyan jól éreztük magunkat valamiért... Mindenki vigyorgott, és nagyon jó volt, lassan azt fogom kívánni, hogy hétfőtől péntekig legyen balett, és utálom, utálom, utálom a hétvégéket, azt akarom, hogy minden nap legyen valami, és soha ne kelljen otthon lenni, csak amíg alszom, meg az előtte való három órában, mikor csinálom a kis Laurás dolgaimat. De nagyon elkalandoztam.
 Az a lényeg, hogy jól éreztem magam, még utána is, mert ismét láthattam ŐT, aztán pedig az orrom előtt suhant el egy kúhetes, szóval kerek volt az este. Mindegy. Rettentő jól éreztem magam.

(Véleményem szerint ez a kedélybetegségem  végső stádiuma. Valaki meg tudná mondani, hogy a kis barátnőm ilyen állapotban miért is nem láthat soha?)

a nőcsábász.

 Tegnap láthattam balett után. (A balettról annyit, hogy három "szerepet kaptam [Lili például ötöt], egy polkában, a kendősben, meg a charlestonban, Zsuzsa néni közölte, hogy mostantól otthoni edzés van, mert az ötperces polkát senki enm fogja kibírni, ha csak tunyulunk, ja, és keddtől péntekig minden este lesz óra. Íme, mínusz negyven kiló májusig.) Még mindig magas, még mindig zeneszerző, és még mindig IMÁDOM, imádom, hogy valakit imádhatok, ja, és még idén kéz a kézben fogok sétálgatni mellette, elégedett arckifejezéssel.

15, 15

BOLDOG SZÜLINAPOT, ANNA!!! (Eredetileg hívni akartalak, de mivel a telefonomon nincs pénmz, ezért ez nem nagyon fog sajnos bekövetkezni.)

Neked is, Bálintom.

bögre azúr

Íííímádom a Varró Dániel versei. Megtanultam egy csomót. Csak úgy.

if only

ezt a számot is csak két évig kerestem, akárhányszor bementem a kampónai édzsenembe, mindig ezt adták, és már rosszul voltam tőle, de szilveszter estéjén, a telefonomon található fantasztikus zenefelismerő-funkciónak köszönhetően már tudom, hogy kéti tunstall dala ez.


MEG FOGOK BUKNI FIZIKÁBÓL!!!!
Elég nevetséges. :D Úristen, úrsiten, megint nyolcadikos leszek, ezt sem hittem volna magamról. És azt sem gondoltam soha, hogy ennyire könnyű megbukni! Jéééjzusom, negyvenévesen fogok érettségizni. Fúúúj. Nem akarom. Amúgy minden másból ötös vagyok, amit néznek. Ja, igen, az a slusszpoén, hogy a fizikát nem is nézik, de nekem most már tökmindegy, jaj, jesszusom, ezt jól elcsesztem :D 

Viki: - Nem jár a hármas metró.
Tina: - A négyes se! A négyes se jár!
Viki: - Mert elütött valakit... a metró.
Jázmin: - Hát mer' nem kéne a sínekbe' sétálgatni. Olyankor engem is mindig elüt.

Én: - De én most egyáltalán nem szeretnék figyelni, nem akar inkább ilyen beszélgetős órát tartani? Beszélgessünk a biztonságos szekszről, úgyis olyan aktuális.
Jázmin: - Szerintem meg a riasztós szekszről beszélgessünk.

J.: - Én a biztonságos szeksz követe vagyok. ... Sztéjin alájv, vagy mi a neve.

Karácsonyfa: félbefűrészelve, de még mindig feldíszítve fekszik a németterem sarkában.
J.: - Nézd má' itt járt a texasi láncfűrészes.... aki most már huszonkettedik kerületi.