fighter plane

lehet, hogy meg kéne ölnöm magam.

(Most megint egy halálkomoly depressziós-hullám következik.)

MIÉRT?


Mert annyira örültem?
DE mi történik most körülöttem? Szép vagyok, vagy mi a bús fasz? Miért szólnak hozzám vadidegen, tök jól kinéző emberek, és dicsérik meg a hajamat? De akkor meg a nálam négy nappal fiatalabb fiúkkal mi a szar van? És miért nem örülök, mikor megtudom, hogy az, aki után oly nagyon áhítozom (tam, dehát ezek a négy nappal fiatalabb fiúk...), gondolt rám a központi előtt? Miért vannak megint csípőbántalmaim, miért estem ma reggel össze? Valaki szúrjon le.

Most ezt megpróbálom kompenzálni.
Találkoztam a kis barátnőm pÁÁárjával, és igazán kellemesen csalódtam benne :). Az mondjuk nem ér, hogy ilyen magas, és ilyen nagy(szerű), dehát az élet nagyon igazságtalan, de nem baj, nekem majd kétszer ilyen magas és kétszer ilyen nagyszerű barátom lesz (szegény akkor elég hülyén fog kinézni, nem baj, nézheti a tévét XD bennfentes poén.)

Ja?




- "... Én ezt úgyis megdugom."
- "NEM! Előbb én."
Szerintem nem is vagyunk lányok, ha ilyeneket beszélünk. 
Ó, istenem, rohadjon meg az összes ellenkező nemű, hát mindig csak akkor vannak csípőbántalmaim, ha velük kell foglalkozni, és leszólítanak, és azt hiszik, hogy tizenkettedikes vagyok. Kapják be. Én Ellie Gouldingot akarom örök életemre, vele akarok megöregedni, és egy darab fiút sem akarok magam köré a halálomig (ami kábé három nappal ezelőtt fog bekövetkezni, ha a hangulatom ilyen tempóban romlik), kivéve... 
a Zeneszerzőt (de őt nagyon)... 
a központin mellettem ülőt...
Bálintot... 
Valaki azonnal jelenjen meg itt, akinek bőghetek a vállán, és elmondhatom, mi bajom van. Minden. Hú. Egész éjjel a született feleségeket fogom nézni, és holnap egyáltalán nem megyek iskolába, hanem egész nap csak enni fogok, bőgni, meg dévédézni, hússzor egymás után a becstelen brigantykat, aztán lemegyek a dévédétékába, és kiveszek legalább öt szerelmes fost, amiket végignézek, és közben eszem, és meghízom, akkorára, hogy ne férjek ki a szobámból (bár amilyen méretek ott vannak, épp csak egy kilót kell híznom, és már a szobáBA sem férek be), és hátralevő életemben csak ennem és dévédét néznem kelljen. ... Kábé nulla a valószínűsége, hogy ezt tényleg megcsináljam, mivel hétfőn sem akartam bemenni, tekintve, hogy mosott szarnak éreztem magam (Reginával megint kettőig voltunk fent, és mindenféle nagyon jó dolgokról beszéltünk), de mégis bementem, ma reggel meg összeestem a folyosón, mikor a cipőmet akartam felvenni, és kábé két percig nem bírtam felkelni, úgy fájt már megint a lábam, ennek ellenére bementem (nem volt első óránk), és úgy gondoltam, hogy csak törin maradok, de mivel hihetetlenül utálok hiányozni az iskolából, maradtam, és tesiztem is, felmásztam arra a kurva kötélre, mert ha nem másznék fel, bűntudatom lenne, ugyanis berögződött a kis agyamba, hogyha nem mászok fel, akkor valami nagyon szar fog történni, sé tessék, történt is, mert most csak a kezemmel fogtam meg a csomót, jesszusom, annyit beszélek, mint egy hülye ribanc, megyek is. 


Ó, Márk.