it begins

történelmi eseméyek! Regina a padtársam lesz minden csütörtökön a bevezetés a filmtörténetbe című előadásokon, amelyekről kiderült, hogy bár ezen a néven futnak, valójában a filmtörténetírás módszereiről szólnak, és a kedves tanárnő nem is értette, hogyan érthettük ezt ennyire félre. Mindenesetre ja.
Majd ha lesz erre alkalmas telefonom, mindenképpen készítek képet ezekről a történelmi találkozásokról.
Ja igen, a megszűnő filmszakon vagyok. Illetve oda készülök. Kicsit jó átlag kell hozzá, dehát épp ideje tanulni is kicsit.



egyébként nagyon bizarr érzés lesz úrrá rajtam minden alkalommal amikor belépek a campus területére. Olyan esetlegesnek érzek mindent. Mármint soha igazán nem képzeltem el, milyen lesz majd ide bejárni, ellentétben ugye az SZFE-vel, ott valahogy már az egész infrastruktúrámat kiépítettem, aztán már tudtam, hogy nem vettek fel, de azért vártam az sms tájékozatást (épp berlin felé vonatoztunk ha jól emlékszem) és ilyen nagyon mélyről jövő, tulajdonképpen inkább önvédő beletörődéssel fogadtam a hírt, hogy elértem a btk ponthatárát, és ez a beletörődés kíséri most mindennapjaimat is, tök jó itt meg minden, és persze, hogy egy hét alatt nem találom a helyem ebben az egészben, de valamiért azt érzem, hogy később sem fogom. Ezalatt az egy hét alatt kettő darab új emberrel elegyedtem szóba, és egyáltalán nem is igénylek több emberi kapcsolatot. Nagyon jól érzem magam ettől, de azért meg is rémiszt önmagamnak lenni.
  Kicsit olyan ez most, mint egy váróterem. Beülök egy előadásra, és nem feltétlen érzem, hogy szeretném tudni, amiről hallok, de azért izgi, kösz az infót. Ha ez így maradna, kínkeserves három év áll most előttem, és akkor inkább még tízszer kijárom a középiskolát. Nem tudom. Semmit sem tudok. Ami leginkább megrémiszt, hogy azt sem tudom, igazán akarok-e aztán megint a színműre felvételizni, ami nem baj, hanem az a baj, hogy akkor viszont mi lesz. Mert eza  tudat megnyugtató, hogy most akkor még nyolc évig egyetemre fogok járni, és az a fő, de ha nem, ...? egyáltalán nem vonz az élet, ami az iskolán kívül várna rám. Nem tudom. Olyan ijesztő. Félek, nagyon nagyon félek.

estképzavar

Ünnepi beszéd az ikes igék stigmatizálásának eltötrlésére

Kemény Gabinak

Folyok

Remegek

Puffadok

Rengek

Lógok

Kerekedek

Hányok

Türemkedek

Sírok

Nehezedek

Zabálok

Szégyenkezek

Dagadok

Szeretek

Utálok

Vedelek

Koplalok

Elégedek

Számolok

Beszenvedek

Párolgok

Eszegetek

Hányok

Nyelek

Szívok

Zabálok

Lemondok

Ismét Hányok

Szarok az egészre

Kezdem elölről

“Olyan jó alakod van, hogy rohadnál meg”

Ja. dehát hiába

A tükröt

Azt szívesen összetörném a picsába

vége

húsztizenöt

Amúgy nem feltétlen. Csak most abban vagyok, hogy az írás az színészet. Bele kell élni magad régmúlt lelkiállapotaidba, amiket éppen egyáltalán nem értesz, mert az aktuális az tök elviselhetetlen és unalmas nemjó, szar.