íííímádom az analóg!

cica

 - Neked is van ray-baned? Olyan, mint az enyém, a piros. Meg olyan, mint a Chuck Bassé, a fekete. Megvetted az új Cosmopolitant? Olvastad? Láttad, hogy az egyik lefotózta Chuck Basst a repülőtéren? Csak kár, hogy nem a miénken. Mert akkor beállhattunk volna mögé mosolyogni, mintha együtt lennénk.

sportlédi

ezt hallgattam tegnap futás közben. zseniális élmény volt, és többek közt bizonyossá vált számomra az, hogy férfi vagyok, ugyanis ezidő alatt a tükörben a saját dekoltázsomban és a fogyás végett határozottan látszódó kulcscsontomban gyönyörködtem. A látvány körülbelül annyira nyűgözött le, mint az Eredet megtekintése másodszor. Leginkább ez lehetett az oka, hogy a tervezett 5 perc helyett - mivel utálok futni - 30 percet töltöttem a futópadon.
Most is megyek futni, bár tartok tőle, hogy a futópad ösztönző zümmögése de legfőképpen sebes mozgása nagyon fog hiányozni most így a mínusz négy fokban és szitáló esőben, de nem baj, nem szegheti kedvem semmi. ami pedig a legjobb, hogy az Eszköz közben végig megosztja velem az észrevételeit a sebességemet, a megtett távot és a meggyilkolt kalóriákat illetően. Ez a TEKNIKA ez zseniális.
most ezt fogom majd hallgatni.

most megtekintettem ezt a filmet, és nem csak hogy legnagyobb dilemmám, a beállított, kijavított, megszépített képekhez való kissé tartózkodó hozzáállásom vált nagyon tartózkodóvá, hanem egyrészt réges-régi portrékat tekinthettem meg, amikért én (paradox módon, mivel azoknak aztán semmi közük a természetességhez) meg tudok veszni, másrészt a fotográfus személyében az egyik legszebb férfiembert is akit életemben láttam. Hát nem vagyok gerontofil? Nem furcsa az én ízlésem? Miért van fél 12 és még nincs töri kiselőadásom és művtöri jegyzetem? Miért teszek fel megválaszolhatatlan kérdéseket ahelyett, hogy az utolsó pontban felvetett problémák megoldásának nekikezdenék? Nem bírom a kínt.

ma rákerestem, mi volt a világsláger a születésem idején, remélve, hogy a dalszövegben el van rejtve valami  isteni sugallat amitől keserves életem alagútjának végén végre felderenghet egy bizonytalan reménysugár, avagy pontos útmutatás, mit kell kezdenem az életemmel.
Erre nemhogy útmutatást nem kaptam, végig sem bírtam hallgatni. De a szövegét azért elolvasom.

I'm in heaven 

With my boyfriend 

My laughing boyfriend 

There's no beginning and there is no end

Feels like I'm dreaming but I'm not sleeping

...


viszont ugyanennek a kutatásnak hála találtam egy másik számot, ami szintén sláger volt akkoriban, csak az előbbivel ellentétben ez jó. Ráadásul december a címe. Most pedig azzal szórakoztatom magam, hogy a tanulmányaim megkezdésétől kezdve minden egyes év szeptemberének slágereit megvizsgálom, és konstatálom, mennyire nem voltam informált közízlésileg alsótagozatos koromban, ami a zenét illeti. Kivéve persze a Las Ketchupot. Hűűűűűűűűűűűűűűűű.

mindazok után, ami történt, s tudatában annak, hogy ma nem fogok dolgozni menni és ezzel 10ezer forintot veszítek, kívánom magamnak, hogy ebben a békés, boldog új esztendőben ne érjen nagyobb fájdalom, mint hogy ugyanolyan kommersz szardarab vagyok mint annak előtte (ha nem még nagyobb), és nem tudok mást, csak csalódást okozni magamnak, meg hogy nem tudom, mi lett azokkal a gyönyörű műszempillákkal, de le is szarom.

leginkább azt kívánom, hogy minden szörnyűség ellenére, amit tettem olvasás helyett, most el bírjak aludni, és ne álmodjak az ég világon semmmit.

nagyon köszönöm a sok sms-t az ismeretlen számoktól, és viszont kívánok minden jót, sajnos nincs nekem pénzem sms-re.