most megtekintettem ezt a filmet, és nem csak hogy legnagyobb dilemmám, a beállított, kijavított, megszépített képekhez való kissé tartózkodó hozzáállásom vált nagyon tartózkodóvá, hanem egyrészt réges-régi portrékat tekinthettem meg, amikért én (paradox módon, mivel azoknak aztán semmi közük a természetességhez) meg tudok veszni, másrészt a fotográfus személyében az egyik legszebb férfiembert is akit életemben láttam. Hát nem vagyok gerontofil? Nem furcsa az én ízlésem? Miért van fél 12 és még nincs töri kiselőadásom és művtöri jegyzetem? Miért teszek fel megválaszolhatatlan kérdéseket ahelyett, hogy az utolsó pontban felvetett problémák megoldásának nekikezdenék? Nem bírom a kínt.