zusammenfassung

Hát, ez hihetetlen. Megnyitja Detti blogját, és miről szól az első bejegyzés, hát nem a femslash-ről?? :D Pont ezen a hülye slash-en gondolkodtam, hogy miért van az, hogy megírtam ezt az egymás szájából való citromos drazsé evést, és hülyeségnek szántam, de ettől függetlenül valamiért erősebb teremlésbe kezd a nyálelválasztásom, vagy mi, ha a slash-re gondolok, ami UNDORÍTÓ!!! De tényleg az!!! Fúóóájj, valahogy ki kell ebből kúrálnom magam. Ez nagyon undorító.

Nos, összefoglalnám a nyáron történteket, gondoltakat, meg hogy hányszor sikerült lekésnünk az utolsó buszt/villamost/egyéb közlekedési eszközt... De miért van az, hogy nekem csak idén jutott el az agyamig az "éjszakai járat" szó lényege és értelme?? :D Mindig tudtam, hogy van, de sosem tudatosult bennem, hogy minek is.

És, egyébként egy internetkávézó-palacsintázóban ülök a város szívében, és túl vagyok életem első, de sajnos nem utolsó pályaválasztási tanácsadásán.
Remekül érzem magam, annak ellenére, hogy hamarosan cigiszagú lesz az egész hajam, és ezt én ugyan meg nem mosom, és hogy kitöltöttem negyvenöt különböző, idegesítő tesztet. A pálmát az intelligenciateszt vitte, ilyen logikai fosok voltak végig, de annyira fájdalmasan egyszerű volt, vagy nem fogtam fel a feladatot, vagy nem tudom, mi volt a baj, de a kitöltése után mozdulatlanul vártam legalább tíz percet a többiekre.
És volt olyan is, hogy tíz hülye oszlop volt egymás mellett, négyzethálós lapon, és az volt a feladat, hogy a nő mondott egy számot, amihez először egyet, majd kettőt, végül hármat kellett hozzáadni, és ezt folytatni, amíg azt nem mondta, hogy új oszlop (ez percenként történt meg.). Tíz percig kellett tehát koncentrálni, és meglepődtem, hogy én mennyire nem bírok ilyet csinálni. Nagyon nehezemre esett, és azt sem tudtam, hogy ilyen nehéz egy számhoz kettőt meg hármat hozzáadni. Félelmetes. :D Volt ott egy ilyen menő jenő, etnies cipőben, meg olyan édzsenem-poszterről származó ruhákban, és szembelógó vöröses hajjal. Rávágtam volna, hogy életem szerelme, de sajnos olyan hülyeségeket kérdezett, hogy kis híján legyilkoltam ... -.-
Idióta barom.
Egy lány szóba elegyedett velem, és vele ki is mentünk a szünetben a Rákóczira, meg közben beszélgettünk, és elég jófej volt. Hétfőn megyek vissza, egyre. Remek lesz.

Na, de visszatérve tehát a nyáron történtekre... hogy is kezdődött?
Hát, a szájszélem hozzáért egy rózsaszínhajú, fülbevalós metroszekszuális állat szájszéléhez. Istenem, egyrészt undorodom magamtól, csak másrészt tőle.
Ültem a kocsiban, apoukám mellett, a rádióban a June Evenings ment (de ezt csak tíz nappal később tudtam meg, tiszaalpárról hazafelé jövet), én pedig rájöttem, hogy milyen szép szám az, és hogy gyűlölöm a nyarat.
Múúúzeumok éjszakája. Rájöttem, hogy az én életem akkor lesz kerek, amikor napi rendszerességgel rohanok majd a szakadó esőben az andrássyn Regivel, és a fejünketa lila kabátom védi, mert az jó érzés, főleg, ha az operánál ácsorgó elegáns fiúkák még ránk is mosolyognak, mert megneszelik a csilingelő kacagásunkat. De tényleg, az nagyon nagyon jó volt. Mindenki kedvesen mosolygott ránk, kivéve azt a nőt, aki kiröhögött a moszkva téren, mert nem tudtam, hogy a szalonna magától lesz hullámos XD. Úúúútálom azt a nőt. És arra is rájöttem, hogy a világon az egyik legszarabb érzsé, amikor látod elmenni az utolsó kombínót, vagy az utolsó bármit éjjel. És az a legjobb, hogy elértük volna, ha nem ücsörgünk a 103-mas megállójában hosszú percekig, mikor az utolsó 103-mas már elment tizenegykor, és amúgy fél kettő van. De iiimádom a múzeumok éjszakája, és jövőre a kerepesi temetőbe akarok elmenni, a kegyeleti múzeumba.

Őőőő... aztán voltam Velencén, nagyon jó volt, de nem értem, miért nem lehetett megszervezni mégegyszer. Aaah, ehhez nekem mégsincs kedvem. Maradjunk annyiban, hogy ez a nyaram csak szellemileg volt üdítő, de lehetett volna üdítőbb is. Holnaptól végzős vagyok, ha lehet így mondani, így jobban hangzik, és holnaptól egy fátyol hullik majd az elmémre, ami nem hagyja, hogy a képzeletem szabadon szárnyaljék, ami azért szopás, mert azt hiszem, egy darab jó june evenings nem lesz többé... legalábbis suliidőben nem.
Amúgy tegnap éjjel, gyertyafénynél megírtam Hannét és Albust, de egy csomót kihagytam, mert már a lényeget akartam, és egy nagyszerű dolgot kezdtem el szőni benne. De szerintem alulmúltam magamat, és az is eléggé korlátozott, hogy iskolába kell menni, és nem állhatok neki írni, amikor eszembejut valami. Sőt. Nem lesz otthon net, mert édesapukám mától külföldön dolgozik, és majd csak a hétvégén jön haza, és akkor megcsinálja a jupiszit, hogy legyen megint tévé meg net, és a netet örömmel hallom, a tévét meg nem, mert már annyira megszoktama tévémentes életet, hogy nagyon. Nagyon kedvemre való, így jártam anyátokkalt meg már egy ideje úgyis a gépen néztem, ááá, pardon, hamarosan meglesz az ötödik évaaaaad, le akarom tölteniii most azonnaaaaaal!!! Ííímádom a Neil Patrick Harris.
Na mindegy. Ennyi voltam, nyári kiadásban. Végre jön az ősz, és végre felélednek a sötétebb gondolataim.
Alig várom a Humános nyíltnapot. Naaagyon várom.

valaki GYILKOLJA MÁR MEG KENNY ORTEGÁT!!!!

Lelle, nem tettél semmi rosszat, nem mondtam, hogy nem írok többé, vagy ilyesmi, és ÉRTEM amit a leveledben írtál, nyugi. Én mindig értelek, csak nem hiszed el. :):)

iiirányítás.

Az elkövetkező esztendőkben be fogom mesélni magamnak, hogy nekem márpedig istenadta tehetségem van az irányításhoz.

Például egy négytonnás cicuka irányításához. Sosem lesz problémám a parkolással, és csak mások fogják meghúzni az enyémet, én nem másokét. (csak max direkt. én kinézném magamból.)

És nekem soha senki nem fogja azt ordítani a béna fiatjából, (amiről azt hiszi, hogy menő, csak mert fekete, sötétek az ablakai, és üvölt benne a diszkó sit) hogy a kurvanyád, mert nem fogok olyat csinálni, amiért azt kell mondani, hogy a kurvanyád, én fogom azt másoknak. :) És soha-soha senki nem jegyzi majd meg egy horkantás után, hogy : ..női vezetők...

És erre azért van szükségem, mert egy félresikerült géniusz vagyok, mert én hihetetlenül sok dologban vagyok elég jó, de semmiben sem kimagaslóan jó. Erre tavaly jöttem rá, pont ilyenkor, és akkor még egy bőgést is megért ez a felfedezés. Mert én inkább lennék egyvalamiben zseni, ahelyett, hogy: ejjha! Egész jó. Ügyes. Jó.

És ez elég szerencsétlenül hangzik így, de tényleg jobban szeretném, ha úgy volna.

Tegnap a Rékasi Károly engedett át a zebrán, mikor bringával voltam. Illetve az úton, amin nem volt zebra. De a lényeg, hogy erre nagyon hevesen sikerült reagálnom, intettem, ahogy szoktam, aztán úgy tíz percen keresztül gondolkodtam, hogy honnan volt ismerős nekem az a csávó.

Bosszantó, hogy vége a nyárnak. Találtam egy remek dolgot, amit egész nyáron művelhettem volna, dehát nem, csak az utolsó héten bírom felfedezni.

Ez a biciklizés este kilenc után.

Hát az úgy volt, hogy későn indultam haza anyukáméktól, de még semmi kedvem nem volt bejönni a lakásba, mert tetszett, hogy csend van, és sötét, és jó a levegő, mert gyorsan megyek.

Úgyhogy egyszercsak bekanayrodtam valami utcába. És nagyon jól tettem. Egy ilyen lakóövezet, de nagyon szűkek az utcák, és nagyon kanyargós az egész, és fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, így negyvenedik kanyar után, de nem volt baj, nem aggódtam, csak elengedtem a kormányt, aztán élveztem a szabadságot. (Aztán jött egy fekvőrendőr XD vagy mi a szar az.)

Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy amíg az időjárási viszonyok engedik, iskolaidőben is minden probléma nélkül fogom űzni ezt a roppant hasznos és veszélytelen tevékenységet. Van lámpám, de csak hátul ér valamit, az első arra jó, hogy a bringaúton tök sötétben a szembenjövő észrevegyen, mikor öt méterre van tőlem XD. Nagyon hasznos. Új elem kéne bele.

Ja, és tegnap fedeztem fel, hogy képes vagyok kanyarodni a bringával anélkül, hogy fogjam a kormányt. Erre úgy derült fény, hogy a telefonomat kellett néznem és nyomkodnom, miközben a gyalogosoktól hemzsegő bicikiúton haladtam vagy hetvennel, és jött egy kanyar. Nem volt kedvem megfogni a krományt, a telefon ugyanis már nagyon jól állt a kezemben, és lám, lám, sikerült. Csak dőltem, aztán ment, amerre mondtam neki. Engem soha senki ne eresszen kormány mögé, akárhogy fenyegetőzöm, mert az istenadta tehetség mögött bizony ilyen dolgok bújnak meg :D Nem. De ahhoz tényleg túlságosan is hajlamos vagyok észrevenni valami apró, érdekes dolgot menet közben, hogy én autót vezethessek.

Rengeteget írtam mostanában, mert most próbálom bepótolni amit egész nyáron írhattam volna.

Most pedig menni kéne, mert Regináék hamarosan itt vannak értem.

everybody's starry-eyed

Imádlak, Ellie Goulding, és imádlak, végzet.
Múltkor a selectorban adták le a guns & horsest, ami akkor csak azért nem tetszett annyira, mert úgy mondták be, hogy "a következő Kate Nash" és ez nagyon rosszul érintett. NINCS következő Kate Nash, egy darab Kate Nash van, és ő halhatatlan, ő az istennőm a csodálatos kiejtésével.
De aztán meghallgattam még egy párszor, és rájöttem, hogy jó. Ellie Goulding annyira király, hogy az valami leírhatatlan! Ííímádom az Ellie Goulding.
És olyanom volt, hogy amikor hallgattam őt, éreztem, hogy moyt valamelyikhez - vagy a mosolyszünet, vagy a JE, - írni fogok, méghozzá nagyon sokat, és nagyon jót. És valóban, nyolc oldal két óra alatt, ez "elég jó" :) A mosolyszünethez írtam, és az úgy volt, hogy becsuktam a szemem, és úgy vittem rá a kurzort arra a mappára, amelyik történetet a végzet szerint folytatnom kell. A végzetem a mosolyszünet, így hát ahhoz írtam. És nagyon jól tettem. Ííímádom Ellie.
starry-eyed , black and gold (még jobb, mint a valódi, vagy ugyanolyan jó), és guns and horses. Láw.

megint csak miss fairbanks

Furcsa dologra vetemedtem. A gyertyákat áttelepítettem az íróasztalra, hogy egészen biztosan megsüljek, mert a laptop csak nem akaródzik tűzforróvá válni. Továbbá körülvettem magam olyan könyvekkel, amikről úgy gondolom, hogy befolyásolnak.

Charles Dickens: Nehéz idők
Jane Austen: Emma, Büszkeség és Balítélet
F.H. Burnett: A Padlásszoba kis hercegnője
Mary Hooper: Szirmok a hamuban (és ideképzelem az édességek kicsiny boltját)
Májör: Tvájlájt (... csak az olyan dolgok leírása miatt, amiket én is szoktam érezni, és azt hittem, ezzel egyedül vagyok, aztán láttam, hogy májör szavakba is tudja önteni... mikor suliba mész, és magadnak sem vallod be, hogy csak az érdekel, hogy lásd végre, aztán milyen szar, hogy nincs is ott... Én olyankor mentem át kőbunkóba. Szóval az ilyen és hasonló dolgokat nem titkoltan abból a könyvből fogom kivenni, és átfogalmazni, és most tessék megvádolni plágiummal... A Lorraine-t legközelebb a kettőezer-harmincas években fogja megismerni az emberiség - ha lesz olyan még - és akkor már senki nem fog emlékezni a tvájlájt szagára. (XD) Ráadásul az sem biztos, hogy egyáltalán megismeri.)
És ideképzelem még a Jane Eyre-t, meg a Rettentő Gyönyörűséget, az a könyv ugyanis eltűnt, elégett, ellopták, vagy nem tudom, mi lett, de nincs ott, ahova tettem, és semmi kedvem megkeresni. Mert most nagy levegőt veszek, és elkezdem összeszedni az akadémia tanulóinak, sőt, a történet szerepőinek névsorát, és ezen listát folyamatosan bővíteni fogom, amíg úgy nem érzem, hogy mindenki megvan.

család:
Mr. Fairbanks (apa. nincs keresztneve.)
Anya. (neki meg neve sincs.)
Ben Connor (anya új férje)
Victoria (Vicky) Connor
Rebecca (Becca) Connor
Papa
Egy csomó név nélküli rokon
Adele néni.

az akadémia:
lányok, akiknek muszáj megjegyeznem az életkorát zárójelben, hogy ne keverjem össze a kevésbé fontos nagyokat a kevésbé fontos kicsikkel.
Cordelia Carlyle (15)
Rochelle Evans (16) (akit elvileg Racsöllnek kell hívni, de az nekem Rosell...)
Robin Haines (13) (Aki úgy néz ki, mint Bella Thorne, meg Detti húga)
Philippa McAllister (17)
Cecilia Doyle (16)
Ruby Deramore (13)
Helena Nott (17)
Valerie Hemingford (16)
Tessa Lee (14)
Raisa (orosz kislány. hét éves, és olyan az arca, mint jodelle ferlandnek a silent hillben. Lehet, hogy végül Lena lesz, vagy Nadya, de a Raisa tetszett a legjobban.)
És még egy csomó szoknyasuhogtató, akiknek majd csak keresztneve lesz, és nem lesznek annyira fontosak.

A fiúk életkora nem érdekes. Úgyis mind 16 meg 17 éves.
Colin Haines (aki úgy néz ki, mint Remy Thorne, csak idősebb egy kicsit.)
Nathaniel Camden
Vincent Kensington (örülök, hogy sosem jön egymás után két londoni kerület)
Aiden Cole (na, szegény Bilthrow babának meg kereshetek új nevet, mert eredetileg ő Aiden Bilthrow lett volna, de rájöttem, hogy túlságosan hasonlít az Edenre, ez a név egyáltalán nem vall Gwenre és Alfredre, és hogy a behindthename.com még mindig jó barátom. Majd találok neki valami szép Abetűs velszi nevet. .. Az Adwydyydh jó lesz XD Ííímádom a velsz. Olyan csúnya a velszi szók :D:D
Lett volna egy Collins is, de ezt a Mr. Collins iránti határtalan gyűlöletem tiszteletben tartása végett visszavontam.
Fiú is sokkal több lesz, de ezekkel a fiúkkal (főleg Colin Hainesszel Robin miatt) jó sok párbeszéd is fog lenni. (Azért írtam nem magyarul, mert úúúútálom a szósimétlés.)

A tanárok már mind megvannak, de egyiknek sincs neve, mert nem bírok rájönni, hogy milyen neveik legyenek.
Hát, lesz az igazgatóhelyettes, aki az igazgatónő lánya, csakhogy az igazgatónő egy kicsit szórakozott, és öreg is, olyan, mint Adele néni, de erre majd csak később derül fény :D. És az ő nevüket viseli az akadémia is. És az igazgatónő nagyon nagyon szereti Cordeliát, de Cordeliát senki más nem szereti, és az igazgatóhelyettes is kirugdosná, legszívesebben, de nem teheti, mert Cordelia az igazgatónő kedvence. És senki sem érti, hogy miért. Lényegében az igazgatóhelyettes vezeti az iskolát, és a legtöbb dolog az ő elvei szerint van, és az ő elvei szerint Cordelia egy különc, egy tébolyultőrültbolond, akit el kell rejteni a fiatal hölgyek elől (akiknek a szülei mind politikusok, vagy egyéb rangos emberek, akik nem nagyon érnek rá a gyerekükre) . És itt jön a képbe a padlásszoba kis hercegnője, mert bármit is mond ez az igazgatóhelyettes asszony, Delia Carlyle sosem mond rá semmit, csak mereszti a nagy, barna szemeit, és az arcán mintha mosoly bujkálna, de soha nem vág vissza. És Sara is ilyen, ugye.
Lesz a franciatanár, aki kábé olyan, mint a spanyoltanárnő a St. Trinian'sben - persze csak amikor az igazgatóhelyettes - nos, akkor legyen ő Miss Fairfax, az anyja meg Mrs. Fairfax - távol van. Jaaaajjj, annyira jó, annyira jó, ahogy leírom majd Miss Fairfax távozását!
És ő is szeretni fogja Kordíliát. Ezzel csak ő meg Mrs Fairfax lesznek ugye így.

Na, jólvan.

A többi tanár meg prűd és unalmas mint Miss Fairfax. Több karakterem még nincs, de majd írogatom őket fokozatosan, csak így magamnak, mert mást ne is érdekeljen :D, és mert füzetbe valamiért képtelen vagyok írni...

Madonna koncert...

...a szobámban.
Hát, baszki. Épp a legnagyobb lelki nyugalommal olvasom a gyertya fénye mellett, ahogy Felicity megcsókolja Ann arcát, ám egyszer csak dübörgést hallok. Úgy sejtem, valami segglikember azt hiszi, egyedül ő lakik kelenföldön, ezért aztán fél tizenkettőkor teljesen nyugodtan nekiállhat rádió egyet hallgatni max hangerőn. (Áááá! Éjfél van. Most kell írnom.) De a motívumok egészen ismerősek, valami azt súgja, hogy nem a diszkósitet kell hallgatni egy seggfej jóvoltából. Aztán eszembe robban, hogy ma van a Madonna koncert napja, így aztán teljes lett a kép.
Csak azt nem értem, hogy én miért hallom a Madonna koncertet a szobámban, amikor egy cseppet sem óhajtom hallani azt. Akkor most mit érez az a lelki társam, aki alvadna, de a... hol van az a kincsem park?? Ott most az aréna pláza van, nem? :D
Na mindegy... Mad az imént azt a gagyi számát énekelte, amelyiknek a klipjében hiányos öltözetben vonaglik valami rúdnál. Na, most remekül körülírtam az összes klipje lényegét XD... Asszem, hogy ez a klip még fekete-fehér is, és valami csávó is van benne, de talán tévedek.
Én úúúútálom a Madonna. Illetve, úúútálom az új lemeze, meg a minden egyéb lemeze, én csak a Confessions on a Dancefloor összes számát szeretem, meg a Frozent, meg a Ray of Lightot, meg az Amazinget, és ennyi, a többi nem én vagyok, vagy csak túl sokat nyomatták...
Nahát! Ennyi volt a koncert. Köszönjük, Madonna. Vagy csak valaki végre letekerte a hangerőt. Engem tulajdonképpen nem is zavart, úgysem akartam aludni, csak olvasni a gyertyaláng mellett, meg azonnal lejegyezni, ha valami eszembe jut a Loréjnhez. (Ilyenek, mint: Cordelia Carlyle [végül biztos, hogy Carlyle lesz, ugyanis kíváncsiságból rákerestem mindkettőre, és a valódi nikki "cordelia" carlisle-ról kiderült, hogy pornószínésznő, így aztán egyértelműen a Carlyle mellett maradtam] mindig magas szárú csizmát hord. Philippa McAllisternek remeg a keze, amikor Lorraine beszélgetni próbáé vele. A lányoké az északi szárny, a fiúké a déli. )

Azt hiszem, ennyi voltam. Folytatom a völgyet, folytatom a levelem Lellének, és rájövök, mi az élet értelme.

love is noise

Úúúúú, egész nyáron tervezgetem, hogy meghallgatom végre ezt a számot, mert már oly rég hallgattam, de egyszer sem jutottam el addig... és ma leadták a rádióban! Remek.

Rohadt jó A Völgy. Iiimádom a Ian, meg a hülyegyerek. Fél órán keresztül röhögtem a közös jelenetükön. Ó, a hülyegyerek az én kedvenc szereplőm :D

A Lorraine-hez meg rengeteg jó dolgot találtam ki.
Most ez rendkívül témába vágó, és végül is, tényleg az, de tegnap éjjel sikerült összehoznom egy alaposan átgondolt, ideiglenes sorrendet.

1. II. Rákóczi Ferenc Gimnázium EU-tagozat
2. Vörösmarty Mihály Gimnázium dráma tagozat
3. Facultas Humán Gimnázium
   
4. Fazekas Mihály Fővárosi satöbbi, társadalomtudományos tantervű osztály (...)

Ez volnék. Szóval, ha esetleg valóban filmrendező válna belőlem, és kiderülne, hogy tehetségem is van hozzá, akkor először egy nem túl sikeres, de jó könyvet csinálnék meg filmben, mert ha nincs túl sok hülye rajongója, akkor nem akkora a veszélye, hogy vasvillára tűznek, mint azt a Twilight Saga: Breaking Dawn című film készítőivel kapcsolatban megjósoltam. Ugyanakkor, ha jó könyv, akkor már van esély rá, hogy a film is jó legyen - az sem gond, ha rétegfilm, és csak az tud róla, akit érdekel. És, ha ez a film majd sikeres lesz, akkor keresek egy tehetséges írót (nem, mintha nem lenne kéznél már most legalább három a baráti körömből :D) aki ír egy fergeteges forgatókönyvet, és felfuttatjuk egymást, miközben depeche mode-ot hallgatunk.
Jaj, ez most onnan jött, hogy az megy a rádióban, és nagyon szeretem ezt a számot. :D Persze először borzalmas szappanoperákat rendeznék, meg lepukkant valóságshow-kat, de majdcsak felfedezi valaki, hogy én sokkal többet akarok a valóságshow-val közvetíteni, mint az egy ilyen műsortól elvárható. Meg a célközönségtől, hogy felfogja. Úgyhogy feljebb kerülnék a ranglétrán, jó sokat szenvednék, de harmincas éveimre lehetőleg már lesz annyi tapasztalatom, hogy a saját okosságaimat csináljam. És remélhetőleg az a kis "Fiennes" a vezetékneveim közt is segít majd valamicskét. :D Egyébként van egy bátyja, akit Titan Nathanielnek hívnak, és pontosan annyi idős, mint én.
És végül, a Lorraine, ami csak akkor készülhetne el, ha már elismert rendező-író vagyok.

Visszatérve a regényre. Rengeteg nagyon jó ötletem támadt, és arra jutottam, hogy ezek mind szép és jó ötletek, de addig nem ülök le írni, míg az egész történet ki nem kerekedik belül. Lehet, hogy már télen nekiülhetek, de lehet, hogy majd csak évek múlva, de abban biztos vagyok, hogy meg fogom írni.
A legfontosabb kavarásaim: Danielle átkereszteltetett Cordeliára, mert az sokkal jobban illik hozzá, továbbá a Hammond Akadémia, már mint ideiglenes név sem szerepelhet a történetben, mert annyira szar. Szerintem Fairfax lesz a végére, amilyen eredeti vagyok, de a legvalószínűbb, hogy meg sem fogom nevezni az iskolát. Helena Nott karaktere a semmibe veszett, mivel az iskola átlényegült viktoriánus leánynevelő intézetté, így aztán egy Helena féle csaj semmiképpen nem kerülhet oda. Ezért aztán most utálom, mert én neki tök jókat találtam ki, hogy miket fog megjegyezni a lányoknak, amikor prefektuskodik, és úgy néz ki, mint Pixie Geldof. Így Helena tök jelentéktelen lesz, habár... lehetne az igazgatónő besúgója.
A legnagyobb problémám: Cordelia vezetékneve. Úgy határoztam, hogy Cordelia Carlisle lesz, és ez arról jutott eszembe, hogy a Sorensen Carlisle milyen rohadt jó név (a Sorry meg mennyire nem az). Még az is az eszembe jutott, hogy legyen Cordelia Carlyle, mert az egy kicsit előkelőbben néz ki, de a kiejtés meg ugyanaz marad.
Hú, most nagyon sokszor elolvastam mindkét változatot, és próbálok rájönni, melyik a jobb.
Most a Carlyle felé hajlok, de várom a tanácsaikat.

Én miért gondolom mindig a Mattafix dalokról, hogy Eminemek? :D:D

Na, ideje írnom Lellének.

Jövő hétfőn megyek pszichológia szaktanácsadásra. Aztán kedden suli. Most már rohadtul nem akarok menni, és utálom magam, amiért nem használtam ki a nyár minden pillanatát arra, hogy írjak (regényeket) és írjak (leveleket azoknak, akikkel jó kommunikálni). Szivacs van. Épphogy kilábaltam a bizonytalanságomból, és kedvtelenségemből, mehetek vissza a purgatóriumba, hogy ezek a dolgok is tökéletesen visszatérjenek. Óóó, Íííímádom a Roisín Murphy.
Ezen a hétfőn meg ebédbefizetés - végre megkereshetem a szemüvegem... És remélhetőleg nem találkozom több emberrel, mint amennyivel muszáj, mert most göndör a hajam, és nem hiányzik, hogy "JÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚJ, MILYEN HAJAD VAN!!"

first impressions

Regina, mostmár neked is jó a blog, mert most a tiédbe léptem be (az enyémbe ugyanis nem enged..), és látom, hogy neked is ez az új... irányítópultod van. Úgyhogy nyugodtan írhatsz a sajátodból, és meg fogja jeleníteni, amit írsz. :)

http://www.burkes-peerage.net/Search/AtoZnosub/C.aspx - TELE VAN CSODÁLATOS ANGOL VEZETÉKNEVEKKEL!!! Igazi kánaán egy magamfajtának, ki éppen a tizenkilencedik századból szabadult kislányokról próbál rgényt írni. Ez az oldal a paradicsom, oké? Úristen, mennyi Cooper van. Ó, erről jut eszembe, ma este el fogom olvasni Emődi Regina A völgy című regényét, amelyről majd részletes véleményt is tervezek írni.

Na, kivégeztem a Büszkeség és Balítéletet. Az egyetlen dolog, ami aggaszt ezzel kapcsolatban, hogy a leveleimben kezdek olyan hülye és felesleges szavakat használni, amikre csak ebben a korban volt szükség. Úgy fogalmazok, mint az a hülye Mr Collins.

JAAAAAAAAAAAAAAAAJ, Mr Collins, Istenem, istenem... -.-

Akkor, íme.

Kedvenc szereplőm: Mr. Bennet. Imádtam a beszólásait, főleg a vége felé.

Nem az: William Collins. AKKORA SEGGFEJ! Úristen, de utáltam, jézus! Annyira BUTA, és HÜLYE, és ... ááá! Annyira fel tudott idegesíteni az összes levelével, annyira beképzelt volt, és folyton DeBőrről (aki valószínűleg DöBór, csak DeBőrként rögzült XD) beszélt, akit szintén utáltam, de ő másik mese, őt annyira utáltam csak, mint Mrs Reedet a Jane Eyre-ben. Szóval annyira nem zavart. Pardon, Jane Eyre, erről a hülye idióta Collinsról St. John Rivers jutott az eszembe, aki a másik szentfazék, jajj, de utáltam azt is. De ez a Collins mindenkin túltesz, mostmár tudom, ki az, akivel soha az életben nem akarnék összefutni. Az első benyomásról még annyit, hogy őt már akkor utáltam, mikor még cseppet sem volt kedvem ehhez a regényhez, és egyáltalában nem is értettem, hogy miről szól ez az egész, annyira untatott a sok hosszú leírás, és hosszadalmas párbeszéd, de most, most élveztem az első szótól az utolsóig. Majd egyszer leírom a kedvenc beszólásaimat onnan is. :D

Jó, most nincs kedvem hosszadalmas eszmefuttatásokat írni a könyvvel kapcsolatban, majd egyszer lesz, most csak azt akartam rögzteni, hogy William Collinst utálom a legjobban a kis agyamban létező karakterek közül.

Az én Darcymhoz meg nagyon jók jutottak eszembe. Jézusom, annak mi volt a keresztneve? Nagyon örülök, hogy minden szereplőmnek tudom a keresztnevét.. :D Jézusom, ennek a szerencsétlennek nincs is keresztneve.

when you were young

Nos, örömmel jelentem, hogy ma megvettem a Ház(asság)i feladatot és a Rettentő Gyönyörűséget, szóval olyan könyveket, amiket már olvastam. De nem baj. És amikor betértem a könyvesboltba azzal a céllal, hogy megvegyem a Pokoli Báléjszakákat, még mit sem sejtettem, de amikor megláttam az árát, határozott mozdulattal visszahelyeztem a könyvet a kupac tetejére, Meyer munkásságát a továbbiakban ugyanis nem áll szándékomban semmilyen formában támogatni :D (Meg Meg Cabotot sem, már csak a kilencedik, vagy hanyadik neveletlen hercegnő története miatt sem, ami pontosan azután került a boltokba, hogy alaposan elterveztem, a naplóból tájékozódos sztorit a a régi Prúdenszbe. És amúgy is, mi a szarnak kell tíz könyvet megírni, nincs elég cipője már? A Klikkből is asszem 18-at sikerült írni az illetőnek... A többi íróról meg életemben nem hallottam.) Mármint, ilyen horribilis összeggel, amiből körülbelül 700 forintnyi úesdé jutna el őhozzá. Vagy kevesebb. De nem baj, már elég pénzt sajtolt ki belőlem a kicsit-sem-vámpírjaival. Azzal, hogy nem vásorolom meg a további köteteit, egy tízezrest spórolok meg, és erre nagyon nagyon büszke vagyok. :D

Na, de valójában azt akartam közölni, hogy a depresszió egy nagyon furcsa formában kínoz engem mostanában, pontosabban nem is tudom, mi történik velem, de ma reggel óta főleg nagyon furcsán érzem magam, mármint akkor vettem észre, mikor ma mentem vásárolni, és ugye nagyon sok ember volt körülöttem. Nem tudom, mi van. De kicsit kellemes is, mert életemben nem hallgattam ennyit, mint mostanság. Hallgatok, de közben annyi minden jut az eszembe... Sokkal több dolgot tudok megvitatni magamban, mint előtte, de úgy tűnik, ennek rovására megy az én verbális jelenlétem, vagy mim, mert alig érzem szükségét, hogy megszólaljak. Pedig most is egyedül vagyok itthon, és ha egyedül vagyok itthon, mindig tök sokat beszélek a falakhoz. De most még csak annyit mondtam, hogy remek, és hogy baszki. De ezek nem számtanak. Ezeket mindig mondom.

Mindegy. Ez a kellemes része.

Több kellemetlen van. Például rengeteget álmodok mostanában. Nagyon összetett álmok, és a Dakota Fanningestől, meg még egytől eltekintve elég nevetségesek, de nagyon hosszúak... mintha egész éjjel álmodnék.

És hogy amikor most elkezdtem hallgatni a noisettestől a when you were youngot, úgy éreztem, hogy mindjárt elbőgöm magam, de ez a mai napon nem az első alkalom. Sosem bőgöm el magam, csak olyan. Pedig semmi okom nincs rá. Nem tudom, mi bajom van, és hogy ezek összefüggnek-e egyáltalán.

A világon semmi kedvem nincs írni, és ezt sem tudom, miért van. Csak szombaton jött meg a kedvem egy időre, de már az sincs sehol...

Csak és kizárólag olvasni van kedvem, meg filmet nézni. A terv a következő: apukám holnap megy Aradra dolgozni, én pedig javarészt egyedül leszek itthon, úgyhogy nappal jéghideg vízben ülve fogok olvasni, éjszaka pedig végtelen mennyiségű filmet nézek majd végig, illetve mivel az ölemben tartom a laptopot, amíg szét nem égeti a lábam. Mert akkor majd kelletlenül a takarómra rakom, és hason fekve nézem tovább, mígnem kigyullad az is, lakástűz lesz, én meg elhunyok háztartási balesetben. Most kedvem van hozzá.

Továbbá: néhány embert kivéve senkivel nincs kedvem érintkezni, ami azért rendkívül aggasztó, mert nekem mindig van kedvem érintkezni az emberekkel, és alig várom, hogy felhívjon valaki, csak úgy...

Na mindegy. Talán csak az a baj, hogy egy kövér segg vagyok.

De nem tudom, mi bajom van.

...

Ja, és amúgy megint Dakota Fanningel álmodtam. Ez ebben a hónapban a harmadik.

De most legalább angolul beszéltem, mert az első két Dakotás álmomban magyarul beszéltünk XD

Barna volt a haja, mire megjegyeztem, hogy pont olyan elvetemült fejed van, mint a hide 'n seekben. És nagyon örült neki, és puszi-puszival búcsúztunk el.

Valaki árulja már el, hogy mi a szarért álmodok én ezzel a csajjal folyamatosan...

"night shopping"

biatorbágyon.

Hááát, basszus. Én nem tudom, minek ragaszkodtam ennyire ehhez a kiba outlethoz, a múltkor már megfogalmaztam, mennyire gyűlölöm én az outletet.

De mégis. Mi negyed nyolcra értünk oda, akkor még nyugi volt, nyugodtan lehetett nézelődni, válsztani, estébé, estébé. MÁR AHOL. Átmentünk az adidasba, na ott nemhogy cipőt nem találtunk, még magunkat sem találtuk, mert akkora bazi tömeg volt már kb. félkor, hogy elsodort magával, meg minden.

Átmentünk a nájkiba, ahol végre volt cipő ÉS tömeg is. Megtaláltam álmaim cipőjét, attól függetlenül, hogy ugye tömegnyomor volt, és az emberek már a polcok tetején másztak. De ez annyira rohadt jó volt ez a cipő, és megint csak tehetséges vagyok, mert valami rohadt arab számozás volt rajta, vagy én nem tudom, hogy milyen, de ennek ellenére egyenesen haladtam a lóméretű lábamnak megfelelő cipő felé. Csak egy darabig, ugyanis 38-asnál egész egyszerűen nem volt nagyobb. Kapják be... Azt meg nem próbáltam fel, tekintve hogy akkora tömeg volt, hogy igazi művészet lett volna leoperálnom a cipőm a lábamról, hogy aztán egy másikat vegyek fel, ami ráadásul nem is biztos, hogy rámegy a lábamra. (Habár, van egy 38-as cipőm ami rohadt jól néz ki, de pont ez a lényege, hogy alkalmi cipő, és csak alkalmanként kell széttrancsíroznom benne a lábam. De imádom.) Szóval a világ legjobb tépőzáras cipője nem lehetett az enyém. Ez az én sorsom. Lehet menni a kurva zone-ba, meg ezekbe a boltokba, amiket úúúúútálok. Nem, most azt terveztem, hogy akkor díszít veszek, de nem veszek, véletlenül sem, fúj... Jesszusom, Laura!

Aztán megpillantottam még két cipőt, ugyanilyen fantasztikusakat, dehát... -.-

Végül egyetlen boltban vásároltunk, a mexxben, kaptam egy kabátot, meg egy kardigánt (baszki, a kardigán eredeti ára 17K volt! :D Mi a pöcsöm 17 rongy azon a kis kardigánon...? A kabát meg 23, de az még érthető. Igen, végül vettünk kabátot is. :D)

És találkoztam Dominikával, aki most lesz hatodikos, és a pártfogoltam, mert mindenki utálja. Pedig tök aranyos, erdélyben többízben segített rajtam, mikor a bőröndömbe dobtam a telefonom, aztán az egész birtokon, vagy mi az isten volt az, azt kellett keresni XD.

Mondjuk beismerem, hogy idegesítő is volt, amikor bőgtem, akkor is köszöngetett, de amúgy tök aranyos. láv.

Amúgy a mexxben cirka húsz percig álltunk sorba, és a sor a bolt végéig ért. Láv. És mi a sor elején voltunk. Aztán még utólag elmentem az adidashoz, már fél kilenc körül, abban a hitben, hogy talán mégis találok cipőt. Hát, nem találtam. Az ok:

A boltból kilógott a sor. De nem az, persze, amelyik fizetni akart, hanem amelyik be akart menni. Te jó ég, basszus, azért semmit nem osztogattak ingyen... Tény, hogy félelemetesen olcsón, de nem ingyen, baszki, ha ingyen lenne, sem mennénk be abba a tömegbe. Fúúoojj, nekem is emberundorom lett a végére.

Ma megyünk velencére.

Vasárnap meg elbringázunk valamelyik pest megyei városig. Ugye, remek. :) Mármint, ott északon. Vác, Szentendre, ezek. De tudom, hogy valójában csak el akarunk húzni az óbudai sziget mellett.

csóróék shoppingolni mentek.

Ma este megyünk outletbe, hogy aztán egy évre elegendő ruhát kapjak. Ez a legjobb az augusztusban :D

Hogy Jázminék jönnek-e velünk, nem tiszta, azért reménykedem, hogy így lesz, mert lebeszélhetem őt a hülyeségekről.

Nem akarok új táskát, semmit nem akarok, csak egy adidast. Meg egy nadrágot. Meg azt a blézert, amit a west endben láttam (mango) és pont olyan, mint amilyet a 17 éves Prue-ra szoktam adni. Nagyon jól néz ki, nagyon magas a gallérja, és nagyon jó a szabása... Áááá, tiszta vámpírcsajos, csak 12K. Hát nekem, csak ezerkétszáz van rá, 12 nincs...

Szóval olyan blézerem sem lesz. De nem baj, lesz adidasom. Meg új nadrág kell, meg igazából kabát is kéne, de szarok a kabátra, majd veszünk amikor már az is kell ><... De úgyis csupa hülyeséget fogok venni a converse-ben, előre félek, talán nem is kéne mennem...

Na, felhívom Mincsit.

Egyébként nagyon örülök, baszki, ez a szar telefon elküldte az összes elküldetlen üzenetemet mindenfelé, egyet olaszországba, hatvanmillió forintért, úgyhogy baromi boldog vagyok, remélem kiderül, hogy a többi ember is japánban van, meg azerbajdzsánban, meg olyan helyeken, ahova hatvanmillióba fáj esemest küldeni -.-...

Amúgy meg sok okosságot írtam a Regis blogba, inkább azt olvassa mindenki, aki erre jár, könyörgöm.

www.pensoulmates.blog.com

ezt arra találtuk ki, hogy mások olvassák, és jófejnek tarsanak minket, amiért fikázunk mindent és mindenkit, akit az emberek szeretnek, és az egekig magasztaljunk olyanokat, amiről általában nem hallott senki.

a fényűzők.

Na. Megint rájöttem valamire.

Lucas és Lijonárd nem vámpírok. Egy kicsit sem azok.

Inkább az egyszerű halandók számára csodálatosan szép teremtények, akik esetenként megszomjazhatnak az embervérre, de ugyanúgy esznek gusztustalan zabpelyheket is, mint én. (Fú, most ilyen angol terméket zabálok reggeliként, ami így egybe van, mint a jó reggelt, de az a lényeg, hogy bele kell tenni a tejbe/joghurtba/mézbe és nagyon undorító az állaga, és annyira nem is finom, de a seggméretem növekedését nem segíti elő.) Ettől aztán retteghetnek tőlük. Mármint emiatt.

Mert ugye Meyer is egy ribanc, amiért fogta magát, kitalált egy rakás kicsit-sem-vámpírt, és elnevezte őket "vámpírok"-nak. És ez olyan, mintha életre keltenék néhány fagallyat, és megkapnák tőlem, hogy tündérek (majd írnék róluk egy könyvet, persze.)... Pedig tudjuk, hogy a tündér milyen, és azt is, hogy a vámpír nappal nem megy sehova, és igenis alszik.

De végül is hasonló árulásra készülök én is.

- Vámpírok csak a mesékben vannak, Prue.

- Te is csak egy rémmese voltál eddig.

- Jó. De akkor sem tudom, honnan szedted ezt a hülyeséget.

- Lucastól.

- ...

Szóval, rémmese.

Az 1500-as években az a gyerekek borzalmas históriákat hallottak a szép kislányról, akinek arany a haja, s a szeme, szép a ruhája, szép mindene. (estébé. sosem fogok meséket írni.) Mindenki csak vele akart játszani, ám ő általában csak egyetlen emberrel szeretett egyszerre, és ehhez a kis barátjához mindig nagyon ragaszkodott. ... Ú, még hosszas leírásokat tudnék gyártani középkori gyerekekről, és egyszer, ha majd nagyobb lesz a szókincsem és ügyesebben dobálózom a szavakkal, meg is írok majd egy ilyen történetet a szép kislányról. Mégis.

A lényeg, hogy vannak ezek a szépek, akikről terjengnek ezek a mondák, régen el is hitték őket, ma már kevésbé. A varázslóknál olyanok, mint nálunk a zsákos, meg a többi span.

Csak ők nem beszélnek róla. Olyan.. tabu. Mint Voldi-pú. Csak még nagyobb. Majd egyszer biztosan ezt is megmagyarázom, hogy miért.

Szóval, a lényeg, hogy ezek a szépek a középkori rémmesék főszereplői.

De senki sem meri megkockáztatni, hogy csak a rémmesékben léteznek.

A fényűző nevet kapták lellustól, akivel tegnap röpke 3 órát telefonáltunk. :D

És a fényűző ugye mást jelent, és erre csak akkor döbbentem rá, amikor beírtam keresőbe. ... :D

Latinul nem tetszik, úgyhogy maradnak fényűzők. Jöjjenek a legfontosabb dolgok. A legtöbb esetben két véglet van.

• Lehet borzalmasan rút, és lehet rettentően gyönyörű. (khm.)
• Hajlamos nagyon mély érzelmeket táplálni valaki iránt, de van, amelyik képtelen érezni.
• Van, amelyiknek létszükséglete, hogy legyen egy párja akit tud szenvedélyesen szeretni (vagy éppen csak játszani tud vele. mármint a homokozóban. úgy értem, a játszón, meg minden. :D), ugye ez az előbbi folyománya, és van, amelyik évszázadokig képes tök egyedül éldegélni. De ez is csak sok idő után alakul ki, a fiataloknál van úgy, hogy teljesen normálisak lehetnek egy csomó ideig, aztán rájönnek, hogy egyedül kell lenniük.
• Utálják a napfényt. Jó időben mogorvák, és nem lehet kibírni őket. De akkor a leggyönyörűbbek. Holdfényben tudnak leginkább önmaguk lenni, és ilyenkor tudják magukhoz láncolni az embereket.
• Ettől aztán szeszélyesnek mondható.
• Napfényben érvényesül a neve, a fényűző. Aki ilyenkor a közelébe merészkedik, az hajlamos úgy érezni, hogy semmi értelme az életnek, a legvégső esetben még öngyilkos is lehet. Reménytelenséget sugároznak magukból, ami érthető, ha például valamelyik gyönyörű, de a magának való fajta, te pedig egy kamaszlány vagy pezsgő hormonokkal.
• Olyan neki a vér, mint nekem a sajttorta. Megkívánja, de nem szabad... aztán mégis. A kicsi fényűzőknek meg olyan, mint a nyalóka. Ez a lényeg. A gyerekek ártatlanok, és nálam igenis lesz egy csomó gyerek fényűző, mert nem lesz semmiféle Volturi, blablabla. Hűűűűlye Volturi. Úúúúútálom a Volturi.
• Ők kétféle módon szaporodhatnak. A hagyományos úton született fényűzők viszont halandók, és sebezhetők. Akiket megmérgeztek (azaz, ha a fényűző hamar jóllakott, az áldozat meg egyben maradt) azok pedig egy kis szenvedés után fényűzőkké válnak.

De ki kell nekik találnom valami hangzatosabb nevet. Na, most lesz jó barátom a fantázia, az idegen szavak szótára, a behindthename.com, és a latin szótár. Majd kiötlök valamit.

Azért köszi, Lelle. A fényűzőért. Nélküled nem ment volna.

És nem tagadom, hogy Májör "vámpírjai" meghatározó alakok voltak, így aztán még annyira sem eredeti az egész, de mégis.

Csak a vérfarkasos dolgot sajnálom, mert Lűpennel tök jó morgós jeleneteket írtam volna XD. De nem baj. Végül is, ezek nem olyan vérfarkasok, akkor miért ne utálhatnák a nem-olyan-vámíprokat?
Na mék bringázni.

the naked man

Hát, örömmel jelentem, hogy megnéztem a himym negyedik évadának első 14 részét, és miután megtaláltam a többit azt is megnézem.
Enyhe sokkot okozott az, hogy egyszer lefagyott a gép, miközben néztem, de a hang ment tovább, és mégis tökéletesen értettem mindent. Ez is olyan dolog, amit utólag fedeztem fel, mint az, amikor a duna korzón sétáltunk, és egyszercsak megölelt egy csávó, és én arra sem emlékeztem, hogy mit mondtam a pillanat hevében, csak drága barátnőm számolt be róla.
ANNNNNNYIRA IMÁDOM ÉN EZT A SOROZATOT!!! És most már nem is szeretem szinkronnal, de hát én semmit sem szeretek szinkronnal.
Ma negyed egyig aludtam :D Mert tegnap hajnali háromig írtam, gondolom azért sikerült.
A vasárnap délutáni programom pedig egy kevés bringázás, majd nekiállok a Vicces 11 forgatókönyvének, mert nagyon sok ötletem támadt, és muszáj leírnom. :D Na viszlát.

szasza és wobe egy éve haverok.

Illetve nem egészen, de ez a bejegyzés kábé ilyen színvonalú lesz.
De az a wobe most mitől olyan rohadt híres, az mit csinált, hogy most akkor ilyen videóblogja van, meg ilyenek? Na mindegy.

Na, szóval egy éve volt az olimpia nyitóünnepsége, amit Dettivel órákon keresztül zavartalanul kommentáltunk, és ekkor barátkoztunk össze tulajdonképpen olyan nagyon.

Igen, sokkal értelmesebb lenne az "all these things that i've done" címet adnom a bejegyzésnek a killers szám után, amit előszeretettel hallgatunk ronggyá az olimpia környékén... A nike reklámnak hála :D
Ó, annyira jó visszaemlékezni, jaj de jó! Tökre visszajött belém az az érzés, ami akkor volt.
Na. A lényeg, hogy egy évesek vagyunk Dettivel. :D És ezt este meg kell ünnepelnünk egy hatórás telefonbeszélgetéssel. (Ma jön haza kecskemétről, és szerintem eszébe sem jut ilyesmi.:D majd meglepődik.)
Ó. Legyen már kétezer-tizenkettő. Tőlem lehet világvége, csak hadd lehessek ott Londonban, hol brit, hol magyar zászlót lengetve, visítva, a barátnőimmel... (Remélem, Gyurta Dani is ott lesz, akkor majd még jobban visítunk. Ó, Istenem, én ezt annyira szeretném, hogy most még a szemem is könnybe lábadt. De miért van az, hogy csak én akarok ennyire dolgokat? :D Ez olyan szar. Senki nem érti meg. Na segáz.)

Jólvan. Csak annyit akartam a világ tudomására hozni, hogy nagyon nagyon kedvellek téged, Detti, és örülök, hogy a lumos egymáshoz segített minket. (Sokkal tartozom én a lumosnak.)
Most is rám vigyorogsz a parafatáblámról, úgyhogy integettem is egyet Neked. Láv.
Áj missz jú.

2011 március 15. : Gyurta Dani elment mellettem a Margit szigeten. Fuhaa

kultaseni!

Hát, újraolvastam a p+m-et, mert elképesztő tempóval haladok afelé, hogy Lily egy nagyon utálatos hülyelány legyen.
Azt próbálom megfejteni, hogy milyen volt tavaly nyáron, és idén miért nem olyan. (Ugyanis többen is szóvá tették, hogy ő nem ilyen volt, és tényleg.)

És ez nagyon tetszett:
" Átmentünk a mi erkélyünkre, és elhelyezkedtünk a napozóágyakon, mikor valaki nagyot csobbant a medencébe. Nagyot, és hangosat. Mindketten előrébb húzódtunk, hogy lássuk, mi történik odalent.
Mi más történt, mint a lázadó ifjúság partizott odalent. Liisa állt legelöl, a többiek csak röhögtek, Scorpius a háttérben vigyorgott, olyan Malfoyosan persze, Lily meg épp akkor ért le a medencéhez, és persze, hogy nem maradhatott el a forró pillantás, amit Scorpiusszal váltott…
És akkor Jamie felbukkant a víz alól.
- Ó, mi történt? – érdeklődött Astoria.
- Úgy hiszem, az idősebb fiam épp udvarolni próbált. – böktem Liisa önelégült képe felé. – Hát nem édes?
Albus és Hanne is egymásra nevettek; Albus egy pillanattal később már vöröslő fejjel nézett a másik irányba.
- Pezsegnek a hormonok – sóhajtottam, és hátradőltem a napozóágyon.
- Ó igen, mint az ásványvíz – nevetett. "

Hát ez jó. Tök jól elképzeltem. Ez tetszik. :D Csak itt még nem voltam képes annyi leírást sem írni, mint most, pedig most sem vagyok egy leíró művész, de hát itt pláne mindent az olvasó fantáziájára bíztam.

XD mellesleg sosem bírtam eldönteni, hogy múlt vagy jelen időben játszódik a történet...
És párbeszédet sem bírtam írni, ezt nem tudhatom, miért engedték fel így, mikor a régi Prúdenszt egy ilyen hiba miatt is visszadobták. Talán, mert az szar volt. na de mindegy.

"- Harry, ki az a fiú, akivel Lilyt abszolúte nem tudnád elképzelni?
Most nem mondhatja, hogy terhes vagyok. Vagyis mondhatja, de nem fogja.
- Nincs olyan.
- Nincs?!
Már megint felvonta a szemöldökét.
- Te figyelj Harry, az Oxfordon nyílt egy új Chanel szalon, ha véletlenül arra járnál…"

Mindig jöttem a sánel szalonnal, de szerintem senki nem értette. :D

"Amikor az idegenvezető kijelentette, hogy nem máshova, mint a Barokk múzeumba megyünk, rögtön tudtam, hogy ebből nem lesz semmi jó.
- JAAAAAAAAAAAAJ NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE – jajdult fel Lily, a plafont bámulta, és úgy tett, mint aki rögtön sírva fakad. "
Most elképzeltem, amint az ebédlőben az emberkék ilyen kerek asztalkák körül ülnek, majd mindenki az idegenvezető felé fordul, s miután az bejelentette a fenti sorokat, Lily minden gátlás nélkül felordít, egyébként meg néma csend van. :D

Egyébként meg örülök, hogy a zenék sosincsenek rám akkora hatással, hogy egy egész fejezetet írjak velük a középpontban.

"- MIA! – kiáltottam fel meglepetten.
- NÉZD!
Mindkét falfehér karjával az ellenkező irányba kalimpált. Néhány kócos fejbúbon kívül a világon semmit nem láttam. Ismétlem, könnyű, ha az ember két méter. És polipkarjai vannak."

Ez jó. :D Ezt már akkor is tök jól elképzeltem, csak kár, hogy nem írtam le :D Úgy szeretem azt a szót, hogy kalimpál.
Végül is, egész jó lett ahhoz képest ez a láv dont let mi gós rész.

"Nem meglepő módon Harry és Draco fulladozni, meg köhögni kezdtek, s miközben Astoria Draco hátát ütögette, a szeme csillogott egy picit, és nyilván azt gondolta magában, „de jó is lenne”. " Istenem, ezt is de jól elképzeltem most! :D Aaaah, de kár, hogy nem írtam le...
Hát, hetven olvasót gyűjtöttem be ezzel, és ez azért rossz, mert ez az egyik első írásom volt, és sokkal többet szenvedek az írással, meg jobbak is, de mégsem olyan ... népszerű semelyik mint ez. És ez nem jó. :/

Listás akarok lenni.

golden skans

By The Klaxons.
Basszus, olyan nehéz fiú szemszögéből írni...
Igen, rendkívül hűen az elképzeléseimhez, most nekiálltam June Eveningst írni.

Annyira örülök ennek a számnak, hogy végre megtaláltam! Még a Csájld of áör tájmban volt, mikor huszadszor hallgathattuk végig Helena élettörténetét. (Nem azért, de tényleg minden részben elmondják, pedig elsőre is megjegyeztem, amilyen szomorú...) És asszem abban a részben lett nyolc éves. Vagy kilenc, most nem tudom. Mindegy, a lényeg, hogy megvan a szám. És elég gáz, hogy klaxons, és nem ismertem fel. Nade mindegy.
Most erre írok, pedig nem erre akartam. De mindegy. Jól megy, csak úgy érzem, hogy egy kicsit sem vicces XD. Na de nembaj.

june evenings 4

Na, mégis kaptam ihletet nagyszerűen sikertelen történetem folytatásához.

http://www.last.fm/music/Team+Waterpolo/_/Letting+Go

Csak ennyit üzenek, és most egy évig nem linkelek be semmit. :D
Most Lellének írok, mert azt hiszem, minden megvan egy hatoldalas levél összehozásához.
Köszöntem.

písz

insomnia

még egy szarság:

http://www.youtube.com/watch?v=dhBu5zpmswA

Az elején azt hittem, hogy szar, és tényleg az, de mégis szarrá röhögtem magam, mikor először megnéztem. Akkor volt végem, mikor Hörmájni rákiáltott Harryre, és "Zsolt"-nak nevezte. Elsőre vicces, akkor nagyon, de többször nem :D
És jó Hörmájni hangja.
MINDKETTŐTÖKNEK FŐISKOLÁRA KELL MENNÍÍÍÍ! Öhhőőőhő, őőőő...

Regi, megvan!! Harry Potter és a kalányos család.
Há' ti meg kik vagytok?
Eőőh.. Mi... hülyék vagyunk.

Jaj! Mindjárt dél van! .. Egy óra múlva! Lekéssük a déli harangszót.
Ez egyébként nem annyira vicces, sőt, egyáltalán nem az, csak... szép emlék XD.
Egyébként a Henrik Porkellnél nincs jobb paródia. Na.

Igen, sajnos fent vagyok még, pedig ágyban volna a helyem. De a sötétséget, és az újonnan felfedezett írós zeném varázsát kihasználva írok vagy negyven oldalt a Prúshoz. Nagyon rosszul érintett, hogy (ha így fejben számolom, és általában ötös fejezeteket bírok összehozni, az 19-re vetítve kb 100 oldal) igen XD szóval 100 oldalas csak. De majd összeszámolom.
És már tél van, meg egy csomó minden történt. A valódi regényekben ennyi mindenhez kell legalább 300 oldal. De mindegy. Ez nem valódi regény. :) Ez csak az én perverzióim képernyőre vetése...

:'D

Már egy éve be akarom ezt linkelni.

http://www.youtube.com/watch?v=aXIk696BlVg

lmao XDD new moon trailer, de még az eredeti jasperesnél is viccesebb. Bella kicsit terhes, Edward meg végig olyan, mintha unná őt, meg hülyének tartaná (igen, ez hiányzott mindenhonnan) és ettől olyan nagyon vicces.
Meg a hörgéstől.
Rastabortion!

peace.