Hááát, basszus. Én nem tudom, minek ragaszkodtam ennyire ehhez a kiba outlethoz, a múltkor már megfogalmaztam, mennyire gyűlölöm én az outletet.
De mégis. Mi negyed nyolcra értünk oda, akkor még nyugi volt, nyugodtan lehetett nézelődni, válsztani, estébé, estébé. MÁR AHOL. Átmentünk az adidasba, na ott nemhogy cipőt nem találtunk, még magunkat sem találtuk, mert akkora bazi tömeg volt már kb. félkor, hogy elsodort magával, meg minden.
Átmentünk a nájkiba, ahol végre volt cipő ÉS tömeg is. Megtaláltam álmaim cipőjét, attól függetlenül, hogy ugye tömegnyomor volt, és az emberek már a polcok tetején másztak. De ez annyira rohadt jó volt ez a cipő, és megint csak tehetséges vagyok, mert valami rohadt arab számozás volt rajta, vagy én nem tudom, hogy milyen, de ennek ellenére egyenesen haladtam a lóméretű lábamnak megfelelő cipő felé. Csak egy darabig, ugyanis 38-asnál egész egyszerűen nem volt nagyobb. Kapják be... Azt meg nem próbáltam fel, tekintve hogy akkora tömeg volt, hogy igazi művészet lett volna leoperálnom a cipőm a lábamról, hogy aztán egy másikat vegyek fel, ami ráadásul nem is biztos, hogy rámegy a lábamra. (Habár, van egy 38-as cipőm ami rohadt jól néz ki, de pont ez a lényege, hogy alkalmi cipő, és csak alkalmanként kell széttrancsíroznom benne a lábam. De imádom.) Szóval a világ legjobb tépőzáras cipője nem lehetett az enyém. Ez az én sorsom. Lehet menni a kurva zone-ba, meg ezekbe a boltokba, amiket úúúúútálok. Nem, most azt terveztem, hogy akkor díszít veszek, de nem veszek, véletlenül sem, fúj... Jesszusom, Laura!
Aztán megpillantottam még két cipőt, ugyanilyen fantasztikusakat, dehát... -.-
Végül egyetlen boltban vásároltunk, a mexxben, kaptam egy kabátot, meg egy kardigánt (baszki, a kardigán eredeti ára 17K volt! :D Mi a pöcsöm 17 rongy azon a kis kardigánon...? A kabát meg 23, de az még érthető. Igen, végül vettünk kabátot is. :D)
És találkoztam Dominikával, aki most lesz hatodikos, és a pártfogoltam, mert mindenki utálja. Pedig tök aranyos, erdélyben többízben segített rajtam, mikor a bőröndömbe dobtam a telefonom, aztán az egész birtokon, vagy mi az isten volt az, azt kellett keresni XD.
Mondjuk beismerem, hogy idegesítő is volt, amikor bőgtem, akkor is köszöngetett, de amúgy tök aranyos. láv.
Amúgy a mexxben cirka húsz percig álltunk sorba, és a sor a bolt végéig ért. Láv. És mi a sor elején voltunk. Aztán még utólag elmentem az adidashoz, már fél kilenc körül, abban a hitben, hogy talán mégis találok cipőt. Hát, nem találtam. Az ok:
A boltból kilógott a sor. De nem az, persze, amelyik fizetni akart, hanem amelyik be akart menni. Te jó ég, basszus, azért semmit nem osztogattak ingyen... Tény, hogy félelemetesen olcsón, de nem ingyen, baszki, ha ingyen lenne, sem mennénk be abba a tömegbe. Fúúoojj, nekem is emberundorom lett a végére.
Ma megyünk velencére.
Vasárnap meg elbringázunk valamelyik pest megyei városig. Ugye, remek. :) Mármint, ott északon. Vác, Szentendre, ezek. De tudom, hogy valójában csak el akarunk húzni az óbudai sziget mellett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése