De az a wobe most mitől olyan rohadt híres, az mit csinált, hogy most akkor ilyen videóblogja van, meg ilyenek? Na mindegy.
Na, szóval egy éve volt az olimpia nyitóünnepsége, amit Dettivel órákon keresztül zavartalanul kommentáltunk, és ekkor barátkoztunk össze tulajdonképpen olyan nagyon.
Igen, sokkal értelmesebb lenne az "all these things that i've done" címet adnom a bejegyzésnek a killers szám után, amit előszeretettel hallgatunk ronggyá az olimpia környékén... A nike reklámnak hála :D
Ó, annyira jó visszaemlékezni, jaj de jó! Tökre visszajött belém az az érzés, ami akkor volt.
Na. A lényeg, hogy egy évesek vagyunk Dettivel. :D És ezt este meg kell ünnepelnünk egy hatórás telefonbeszélgetéssel. (Ma jön haza kecskemétről, és szerintem eszébe sem jut ilyesmi.:D majd meglepődik.)
Ó. Legyen már kétezer-tizenkettő. Tőlem lehet világvége, csak hadd lehessek ott Londonban, hol brit, hol magyar zászlót lengetve, visítva, a barátnőimmel... (Remélem, Gyurta Dani is ott lesz, akkor majd még jobban visítunk. Ó, Istenem, én ezt annyira szeretném, hogy most még a szemem is könnybe lábadt. De miért van az, hogy csak én akarok ennyire dolgokat? :D Ez olyan szar. Senki nem érti meg. Na segáz.)
Jólvan. Csak annyit akartam a világ tudomására hozni, hogy nagyon nagyon kedvellek téged, Detti, és örülök, hogy a lumos egymáshoz segített minket. (Sokkal tartozom én a lumosnak.)
Most is rám vigyorogsz a parafatáblámról, úgyhogy integettem is egyet Neked. Láv.
Áj missz jú.
2011 március 15. : Gyurta Dani elment mellettem a Margit szigeten. Fuhaa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése