a fényűzők.

Na. Megint rájöttem valamire.

Lucas és Lijonárd nem vámpírok. Egy kicsit sem azok.

Inkább az egyszerű halandók számára csodálatosan szép teremtények, akik esetenként megszomjazhatnak az embervérre, de ugyanúgy esznek gusztustalan zabpelyheket is, mint én. (Fú, most ilyen angol terméket zabálok reggeliként, ami így egybe van, mint a jó reggelt, de az a lényeg, hogy bele kell tenni a tejbe/joghurtba/mézbe és nagyon undorító az állaga, és annyira nem is finom, de a seggméretem növekedését nem segíti elő.) Ettől aztán retteghetnek tőlük. Mármint emiatt.

Mert ugye Meyer is egy ribanc, amiért fogta magát, kitalált egy rakás kicsit-sem-vámpírt, és elnevezte őket "vámpírok"-nak. És ez olyan, mintha életre keltenék néhány fagallyat, és megkapnák tőlem, hogy tündérek (majd írnék róluk egy könyvet, persze.)... Pedig tudjuk, hogy a tündér milyen, és azt is, hogy a vámpír nappal nem megy sehova, és igenis alszik.

De végül is hasonló árulásra készülök én is.

- Vámpírok csak a mesékben vannak, Prue.

- Te is csak egy rémmese voltál eddig.

- Jó. De akkor sem tudom, honnan szedted ezt a hülyeséget.

- Lucastól.

- ...

Szóval, rémmese.

Az 1500-as években az a gyerekek borzalmas históriákat hallottak a szép kislányról, akinek arany a haja, s a szeme, szép a ruhája, szép mindene. (estébé. sosem fogok meséket írni.) Mindenki csak vele akart játszani, ám ő általában csak egyetlen emberrel szeretett egyszerre, és ehhez a kis barátjához mindig nagyon ragaszkodott. ... Ú, még hosszas leírásokat tudnék gyártani középkori gyerekekről, és egyszer, ha majd nagyobb lesz a szókincsem és ügyesebben dobálózom a szavakkal, meg is írok majd egy ilyen történetet a szép kislányról. Mégis.

A lényeg, hogy vannak ezek a szépek, akikről terjengnek ezek a mondák, régen el is hitték őket, ma már kevésbé. A varázslóknál olyanok, mint nálunk a zsákos, meg a többi span.

Csak ők nem beszélnek róla. Olyan.. tabu. Mint Voldi-pú. Csak még nagyobb. Majd egyszer biztosan ezt is megmagyarázom, hogy miért.

Szóval, a lényeg, hogy ezek a szépek a középkori rémmesék főszereplői.

De senki sem meri megkockáztatni, hogy csak a rémmesékben léteznek.

A fényűző nevet kapták lellustól, akivel tegnap röpke 3 órát telefonáltunk. :D

És a fényűző ugye mást jelent, és erre csak akkor döbbentem rá, amikor beírtam keresőbe. ... :D

Latinul nem tetszik, úgyhogy maradnak fényűzők. Jöjjenek a legfontosabb dolgok. A legtöbb esetben két véglet van.

• Lehet borzalmasan rút, és lehet rettentően gyönyörű. (khm.)
• Hajlamos nagyon mély érzelmeket táplálni valaki iránt, de van, amelyik képtelen érezni.
• Van, amelyiknek létszükséglete, hogy legyen egy párja akit tud szenvedélyesen szeretni (vagy éppen csak játszani tud vele. mármint a homokozóban. úgy értem, a játszón, meg minden. :D), ugye ez az előbbi folyománya, és van, amelyik évszázadokig képes tök egyedül éldegélni. De ez is csak sok idő után alakul ki, a fiataloknál van úgy, hogy teljesen normálisak lehetnek egy csomó ideig, aztán rájönnek, hogy egyedül kell lenniük.
• Utálják a napfényt. Jó időben mogorvák, és nem lehet kibírni őket. De akkor a leggyönyörűbbek. Holdfényben tudnak leginkább önmaguk lenni, és ilyenkor tudják magukhoz láncolni az embereket.
• Ettől aztán szeszélyesnek mondható.
• Napfényben érvényesül a neve, a fényűző. Aki ilyenkor a közelébe merészkedik, az hajlamos úgy érezni, hogy semmi értelme az életnek, a legvégső esetben még öngyilkos is lehet. Reménytelenséget sugároznak magukból, ami érthető, ha például valamelyik gyönyörű, de a magának való fajta, te pedig egy kamaszlány vagy pezsgő hormonokkal.
• Olyan neki a vér, mint nekem a sajttorta. Megkívánja, de nem szabad... aztán mégis. A kicsi fényűzőknek meg olyan, mint a nyalóka. Ez a lényeg. A gyerekek ártatlanok, és nálam igenis lesz egy csomó gyerek fényűző, mert nem lesz semmiféle Volturi, blablabla. Hűűűűlye Volturi. Úúúúútálom a Volturi.
• Ők kétféle módon szaporodhatnak. A hagyományos úton született fényűzők viszont halandók, és sebezhetők. Akiket megmérgeztek (azaz, ha a fényűző hamar jóllakott, az áldozat meg egyben maradt) azok pedig egy kis szenvedés után fényűzőkké válnak.

De ki kell nekik találnom valami hangzatosabb nevet. Na, most lesz jó barátom a fantázia, az idegen szavak szótára, a behindthename.com, és a latin szótár. Majd kiötlök valamit.

Azért köszi, Lelle. A fényűzőért. Nélküled nem ment volna.

És nem tagadom, hogy Májör "vámpírjai" meghatározó alakok voltak, így aztán még annyira sem eredeti az egész, de mégis.

Csak a vérfarkasos dolgot sajnálom, mert Lűpennel tök jó morgós jeleneteket írtam volna XD. De nem baj. Végül is, ezek nem olyan vérfarkasok, akkor miért ne utálhatnák a nem-olyan-vámíprokat?
Na mék bringázni.