smack up the orinico flow

 Egy pöppet rég toltam ide a karvajorromat.

Írtam a kis mindenhovavelemjövő füzetembe egy nagyon-nagyon hosszú bejegyzést azon a rettenetes szombati napon, amikor egész nap nem csináltam semmit, csak írtam, aztán gyertyát gyújtottam, merthogy besötétedett, tovább írtam, s mindeközben arra vártam, hogy Regina hívjon, de miután ezt meguntam, elmentem fürödni, átöltöztem meg bepakoltam, és lementem, hogy ne kelljen hívnia, hanem majd én meglátom az autót, fagyoskodtam lent 5 percig, aztán visszamentem reklámújságot olvasni, és akkor hívott, hogy kb tíz perc múlva jönnek, mire én felmentem, mert mondom jó, akkor eszek valamit, mert nem ettem reggeli óta semmit (ez volt este hét körül), de mire odaértem a hűtőhöz, már itt is voltak. Köszönjük Laurának, hogy sosem csinál felesleges dolgokat.
 Szóval, írtam egy nagyon hosszút azzal a szándékkal, hogy majd leblogolom, de mivel rohadtul hosszú, ezért nem fogom, csak a lényeget.
Lett egy új pláza, szóval az újbudai plázanyulak most a fellegekben járnak. Én elmentem oda, mert nincs téli ruhám. Már a megnyitó napján. És majd befostam, annyit kerestem valamit, és megint egy életre elegem lett az összes kurva ruhaboltból, mert semmi nem volt, amire azt lehetett volna mondani, hogy na, erre szükségem van. Úgyhogy kínomban vettem magamnak egy magasnyakú pólót (mert ennyi szenvedés után nincs rosszabb annál, minthogy üres kézzel térjek haza), majd pedig szidtam annak az illetőnek a felmenőit, aki kitalálta, hogy az embernek ruhára van szüksége. De tényleg! Ha egy napon valóban diktátor válik belőlem, az első intézkedésem az lesz, hogy minden állampolgárra egyforma overallt adok, hogy aztán végre a belső értékekre figyeljen mindenki. Így van. Nem kell majd kihangsúlyoznom a belső értékeimet nekem se a push up melltartóval, meg a nyolcvanhatmillió forintos tornacipővel... (Most nem a sajátomat hordom, a sajátom szétszakadt, hanem Jázmin porkellnek kettő volt, és az egyiket nekem adta vala, bár ez hosszú és bonyolult történet.) Szóval, elsőre megutáltam ezt a hülye új plázát, aztán pénteken megint mentem, mert tényleg nincs ruhám, meg mert azon gondolkodtam, hogy kéne már menni moziba, továbbá még aznap este le is szólított egy jóképű fiatalember, és arra volt kíváncsi, hogy esetleg segítenék-e neki a felkészülésben az emeltszíntű érettségire. Meg a nevemre, persze.
Jól van, örülök, hogy senki nem hiszi rólam 13 évesen, hogy hajlandó vagyok bárkivel is együtt tanulni, ráadásul emelt szintű érettségire. De azért hízelgő. Hosszabb volt ez a jelenet is, de most nem írom le. (Meg máskor sem XD csak most látom, hogy ez a mondat helytelen volt így.)
És azon az estén teljesen elégedetten támolyogtam haza háromnegyed kilencre, s mire befészkeltem magam a szobámba, még apukám is hazakeveredett Romániából, úgyhogy én úgy tettem, mint aki nem töltötte az egész délutánját egy plázában, és nem vásárolt felesleges dolgokat, de még csak nem is bűzlik Márk Dzsékobsz Déjzi nevű parfümjétől. És még történt valami ezen a bizonyos péntek tizenharmadikán, amit ide nem írok le, csak azért megjegyeztem, hogy van valami, amiről önök nem tudhatnak, nehogy azt higgyék, hogy nincs.

Amúgy a Páros Mellékhatás előzetesét még akkor láttam, mikor a másnaposokat néztem meg másodszor, és már akkor tudtam, hogy meg fogom nézni, noha az előzetesen is látszott, hogy ez a film nem lesz túl tanulságos, de még csak túl vicces sem, ettől függetlenül meg akartam nézni, mert a csajnak vörös volt a haja (a poszteren szőke.), és mert SZERETLEK, VINCE VAUGHN!
Kristin Davis: - HÚÚÚÚÚ! HAAL!

Bunkó csávó: - Állj. Mi ez rajtad?
Bunkó csávó lánya: - Sort. Francia! Tök divatos.
Bunkó csávó: - Ez egy szárnyas betét

Ennyi voltam. Holnap Kölcsey.